Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mit hallottál?
suttogások a szélben
denver chronicles
Az Ötök testvérisége vezetőinek létszáma megfogyatkozott. Egy jól irányzott csapda, valamint egy démon, aki Zack Reednek fogadott hűséget, felbomlasztotta a tökéletes egységet. Hazel Rhian Wallace életét veszítette. A Testvériség síri csendbe borult. A veszteség felfoghatatlan. Azonban a természetfelettiek számára ez az idő a legalkalmasabb, hogy akkor és ott csapjanak le az áldozataikra, ahol csak akarnak. Hisz' kevesebb figyelem jut rájuk.
the mystic falls daily
A Mystic Falls-i életet ezúttal nem Katherine Pierce, hanem Elena Gilbert borítja fel. Bosszút esküdött az összes szerette ellen, s hogy miért? Azt egyelőre senki sem érti, avagy tudja.
Ezen felül baljós felhők gyülekeznek a Salvatore Boarding School fölött... valami készül.
stories of new orleans
New Orleans vérszívóira veszély leselkedik. Seraphim Scamander arra tette fel életét, hogy kiírta a Mikaelsonokat, avagy megölje az összes vámpírt a világon. A húga miatt. Nemes cél, s őrült kivitelezés. Vajon ki áll mellé? S sikerül-e vajon a terve?
The myths and the legends
Mi zajlik a pokolban? Katherine Pierce és Kai Parker belső kis viszálya, sőt, ki nem mondott háborúja a koronáért. "Oszd meg és uralkodj", vagy netán... "söpörj félre mindenkit az utadból"? Vajon melyik elv fog életbe lépni?
S miközben ők macska-egér játékot űznek, semmit sem sejtenek arról, hogy a háttérben néhány démon igazán leváltaná az újdonsült királynőt. Thersez pedig máris szövetségre készül lépni az Ötök megmaradt vezetőjével... Te kinek az oldalára állsz?
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Ashley Becker, Bonnie Bennett, Ophelia Swan


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Utcák

Erdõ EmptyAlways and Forever
Yesterday at 10:50 pm



Ebédlõ

Erdõ EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:02 pm



Folyosók

Erdõ EmptyVincent Medison
Yesterday at 2:23 pm



Elkészültem!

Erdõ EmptyRebekah Mikaelson
Yesterday at 1:55 pm



Rebekah Mikaelson: The Life Story

Erdõ EmptyRebekah Mikaelson
Yesterday at 1:55 pm



Founding Fathers pub

Erdõ EmptyAlesea R. Hyland
Yesterday at 1:48 pm



Biliárdasztal

Erdõ EmptyLysandra Lockhart
Yesterday at 1:14 pm



Kinek az oldalán állsz?

Erdõ EmptyLorenzo St. John
Yesterday at 12:01 pm



Rangfoglaló

Erdõ EmptyLorenzo St. John
Yesterday at 11:47 am



Születésnapok

Erdõ EmptyLorenzo St. John
Yesterday at 11:44 am

Share
 

 Erdõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Erdõ   Erdõ EmptySzomb. Nov. 30, 2019 2:22 pm




Vanael & Raphi

"I don't care if you take my soul, it's useless for me anyway."

Nehéz sóhaj szakad fel belőle, hogy megkönnyebbülés-e, vagy csak gondterheltségének kinyilatkoztatása, azt maga sem tudja. Az átok beteljesült, a démon megidéződött, formája ugyan meglepi a boszorkányt, de nem hagyja, hogy ez megtévessze. Bármilyen formát ölt is, a démon az démon marad, innen pedig már nincs visszaút. Egyetlen szó nélkül nem űzheti vissza a lényt a Pokolba. A szavak mintha lelkének falát kapargatnák, viszket és menekülne előlük, mégsem mozdul, szilárdan megveti a lábát. Nincs visszaút, egyre csak ezt ismételgeti magában, és amint Vanael tőrbe csalná, a boszorkány csak sóhajt, kabátja belső zsebébe nyúlva pisztolyt húz elő, a riadt gyermekre szegezi. Mázsásnak érzi az ujját a ravaszon, mintha szúrná, égetné bőrét annak kellemetlen, fájó fogása. A szeme közé kell néznie, hogy célra tarthasson, és ahogy meghúzza a ravaszt, a látvány a lelkébe ivódik, fekete masszaként tapad oda letörölhetetlenül.
Egyetlen tiszta, hibátlan lövés. A pisztoly csövéből lagymatag füst száll fel, William kivárja, míg tovalesz, csak aztán teszi el a fegyvert. Képtelen a mozdulatlan testre fókuszálni, inkább a démonra mered.
- Ne nézz ostobának, démon. Nem egy gyerekhez beszélsz. - Büszkén felszegi az állát, ezer év gőgje beszél belőle. Nem holmi amatőr, aki kalandvágy vagy jutalom reményében nála nagyobb hatalmakkal játszana. A démon egy jól átgondolt, precízen megszerkesztett terv része.
- Két lehetőséged van. Itt és most megölsz, mert úgy tartja kedved. Nekem mindegy. - von vállat, hisz a halál régi jó barátja már, nem olyasmi, amit ne tudna könnyűszerrel kijátszani, vagy ne ivódott volna bele a hétköznapjaiba és ne lenne állandó része az életének. - Vagy meghallgatod az ajánlatomat és profitálsz belőle. - kitárja tenyerét és a tűzkör semmivé lesz. A lángok elalszanak, a démon szabadon mozoghat a térben. William láthatóan feszült ugyan, de nem retteg, nem tart attól, hogy már semmi sem választhatja el kettejüket egymástól. A terve érdekében hajlandó bármeddig elmenni.
- A döntés a tiéd.


©

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖





Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Erdõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Erdõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Léptek száma :
19
Népszerûség :
1

Erdõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdõ   Erdõ EmptyCsüt. Nov. 14, 2019 4:48 pm


To The Witch





Amióta világ a világ, és amióta ember az ember, a természetes valóság mellett mindig is jelen volt a természetfeletti. Lett légyen akármilyen vallás, hit, kultusz vagy elképzelés róla, valójában mindnek igaza volt abban, hogy az embernél hatalmasabb erők és lények az idők kezdete óta együtt éltek ezekkel a főemlősökből kifejlődött, tulajdonképpen nagyon is törékeny, és még inkább esendő teremtményekkel. Ezek a csupasz majmok mégis azt képzelték, sőt, őszintén hittek is benne, hogy ezek a már-már isteninek számító erők és entitások csak és kizárólag értük léteznek, és ha az egyszeri ember elég ügyes, elszánt és tehetséges, akár az uralma alá is hajthatja őket, és a szolgálatába állíthatja mindet, éppen úgy, mint a természet erőivel tették. Milyen naiv elképzelés, nem igaz?
Az emberek mégis mindig megpróbálkoztak alkudozni ezekkel a lényekkel, újra és újra lepaktálva velük, indokaik skálája pedig a lehető legszélesebb spektrumon húzódott végig - a nagyhatalmú lények azonban egy-két évezred alatt már mindent láttak. Mindent láttak, és halálra unták volna magukat, ha képesek lettek volna meghalni. Ahogy pedig az várható volt, mire az alatt a néhány évezred alatt ezek az entitások ráuntak az emberekre, és faképnél is hagyták őket a kicsinyes kívánságaikkal és veszedelmes vágyaikkal együtt, mindannyian - vagy legalábbis majdnem mindannyian.
Sok módja és pratikája volt, hogy egy démont miként vegyen rá egy boszorkány arra, hogy valóra váltsa a kívánságait, az a boszorkány pedig, aki hajlandó volt áldozatot bemutatni egy ilyen pokoli entitásnak, számíthatott rá, hogy felkelti valamelyikük érdeklődését. Ha pedig áldozatával kifejezetten igyekezett egy bizonyos démon kedvére tenni, biztosra vehette, hogy hívása nem marad felelet nélkül.
Így volt ez William esetében is - a nevén szólította Vanaelt, a Megvetés Idejének Gyermeke pedig akkor sem állt volna ellen a megidézésnek, ha képes lett volna rá. Magasra csaptak a kör körül égő mécsesek lángjai, ahogy szférákon átsuhanva megjelent a boszorkány előtt, s ha már a férfi volt olyan gáláns, hogy egy gyermek életét ajánlja fel neki előételnek, már szinte kötelességének érezte, hogy kedvenc alakjában mutatkozzon előtte. A lánghajú démon csibészes vigyorral pillantott a boszorkányra, szemeiben táncot járt a káröröm a vággyal, ahogy a neki felkínált áldozat holtsápadt arcára simított egyik kezével, aztán ujjai tovasiklottak a fiú fürtjei közé, szegény gyermek pedig levegőt sem mert venni a rémülettől. Akkor sikkantott csak fel, mikor Vanael már a hajtincseire markolt, s maga elé vonta, háta mögött szorítva le mindkét kezét, s bár a fiú vonaglott még a karjai között, Vanael már megidézőjének szentelte figyelmét.
- Tetszik. Elfogadom - duruzsolta kihívó mosollyal. - De még nem adtad nekem teljesen - ingatta aztán fejét lassan, már-már sajnálkozón.
- Hogy legyen az enyém a lelke, amíg még él? ...Kínálj meg a vérével! Hadd kóstoljam meg, milyen édes. Lépj be a körbe, és mártsd belé a tőröd, mutasd meg nekem, milyen elszánt is vagy! - nevetett fel, s csakugyan remélte, hogy a férfi lesz olyan ostoba, hogy tényleg belépjen a körbe; akkor ugyanis Vanael vele is azt tehetett volna, amit csak akart.



484 szó || Music: Ladies of the Woods || note: Ha valamit esetleg elrontottam, szólj és javítom! || kredit




Vanael
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Thomas Brodie-Sangster
Léptek száma :
3
Népszerûség :
1

Erdõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdõ   Erdõ EmptyVas. Aug. 25, 2019 2:25 pm




Vanael & Raphi

"I don't care if you take my soul, it's useless for me anyway."

Hazugság lenne azt állítani, hogy William élvezte az ösvényt, melyre lépett. Semmiféle örömöt nem lelt abban, hogy ártatlan gyerekeket raboljon el és ilyen mocskos, kegyetlen módon pecsételje meg a sorsukat. Noha a furgona hátsó ülésére fektetett csomag arcát eltakarta a ráhúzott zsák, a boszorkány mégis önmagát látta benne, azt a jóhiszemű, reményekkel teli gyermeket, akit felőrölt a felnőttek könyörtelen játszmája. Őt is erővel szakították el a családjától, és lám, több mint egy évezreddel később most ő teszi ugyanezt. Meghozott azonban egy döntést, és bármilyen sötét, borzalmakkal kikövezett út is vezet oda, elszánta magát, hogy nem hátrál meg. Ha ennek az egésznek vége, úgysem számít már kegyelemre vagy feloldozásra; örömmel átadja porhüvelyét az anyatermészetnek, lelkét pedig a Pokol legmélyebb bugyraiba, örök kárhozatra. Felkészült rá, hogy számára nincs remény, így ha nem is tölti el büszkeséggel vagy elégedettséggel az előtte álló feladat, attól még teljesíteni fogja.
Ezzel az elhatározással ragadja meg a gyereket és emeli ki őt az autóból. A kölyök nyikkanni sem mer, gyenge szipogását elnyomja a zsák durva anyaga. A boszorkány habozik egy pillanatra, majd lehúzza azt a fejéről. Kegyelmet szolgáltat, vagy csak rosszabbá tesz mindent? Ha ő lenne a fiú helyében, szeretné még egyszer utoljára megcsodálni a csillagokat.
Maga előtt vezeti a gyereket, megtartja, mikor az megbotlik egy-egy kiálló gyökérben, faágban. Mindent előkészített már, Seraphim teste tökéletesen adaptálta az ősi mágiát, nem okozott nehezére egyetlen délután alatt felfestenie a varázskört. Ezek után már csak a holdtöltét kellett kivárnia, és megszereznie az áldozatot.
A mécsesek lustán nyújtózkodó lángja felélénkül, ahogy a páros eléri a fák gyűrűjében felállított szertartás helyszínét. A férfi a varázskör közepére löki a megkötözött gyereket, aki még próbálna ugyan menekülni, de a boszorkány varázslata feddhetetlen: aki egyszer belép, annak már nincs kiút többé.
Szótlanul megkerüli a kört és elvégzi az utolsó simításokat, figyelmen kívül hagyva áldozata könyörgését. Bár arcizma megfeszül, ahogy a fiú sírni kezd, hangja mégsem remeg meg, magabiztosan és erősen fog bele a kántálásba, tekintetét makacsul a jelekre szegezve; üres és élettelen.
- Ad ligandum eos pariter eos coram me.
A varázsjelek felizzanak, a gyertyalángok felcsapnak a kör mentén, áthatolhatatlan gyűrűt alkotva. A szél feltámad, mintha így tiltakozna a természet rendjének szándékos felborítása ellen. Varázsereje ősi sötétjéből merítkezik, átszakítva minden béklyót, mi visszafogná.
- Attenrobendum eos, ad consiendrum, ad ligandum eos, potiter et solvendum, et ad, congregontum eos, 'coram me, Vanael. - A föld megremeg alattuk, kibillentve a férfit az egyensúlyából. A lángok magasra csapnak, néhány pillanatra elvakítva őt. Kézfejét a szeméhez emelve, hunyorogva próbál átlátni a tűzön, hogy meggyőződjön róla, az idézés sikeres volt-e.


©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Erdõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Erdõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Léptek száma :
19
Népszerûség :
1

Erdõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Erdõ   Erdõ EmptyHétf. Jún. 25, 2018 2:16 pm


Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Erdõ Ac5c2b731d8b800b5eff78e13fd2b161
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Erdõ 51762bbbd9bc5172d2f3387f8bcf819b
Play by :
℘ A body without a soul
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
579
Népszerûség :
0

Erdõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Erdõ   Erdõ Empty

Ajánlott tartalom


Erdõ Empty
Vissza az elejére Go down
 

Erdõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans-
^
ˇ