Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Erdõ EmptyKlaus Mikaelson
Today at 2:52 pm



Virágoskert

Erdõ EmptyRuby Jacqueline Hale
Today at 2:25 pm



Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh

Erdõ EmptyRaleigh Blair
Today at 12:44 am



Sétálóutcák

Erdõ EmptyCelian Darveaux
Yesterday at 10:15 pm



Cedric Sutton

Erdõ EmptyRuby Jacqueline Hale
Yesterday at 9:55 pm



Elkészültem!

Erdõ EmptyCedric Sutton
Yesterday at 8:40 pm



Wickery Híd

Erdõ EmptyAlways and Forever
Yesterday at 8:06 pm



Nothing else matters - Drezera

Erdõ EmptyDrezath
Yesterday at 6:31 pm



Játéktér felszabadítása

Erdõ EmptyDrezath
Yesterday at 5:53 pm



I am your nightmare

Erdõ EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 3:38 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 6
Boszorkányok 8 4
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 0 2
Tribridek 1 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 2 0
Szirének 2 0
Démonok 2 3
Vadászok 2 2
Emberek 4 4
Összesen 30 27

Share
 

 Erdõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Erdõ   Erdõ EmptyVas. Aug. 25, 2019 2:25 pm




Vanael & Raphi

"I don't care if you take my soul, it's useless for me anyway."

Hazugság lenne azt állítani, hogy William élvezte az ösvényt, melyre lépett. Semmiféle örömöt nem lelt abban, hogy ártatlan gyerekeket raboljon el és ilyen mocskos, kegyetlen módon pecsételje meg a sorsukat. Noha a furgona hátsó ülésére fektetett csomag arcát eltakarta a ráhúzott zsák, a boszorkány mégis önmagát látta benne, azt a jóhiszemű, reményekkel teli gyermeket, akit felőrölt a felnőttek könyörtelen játszmája. Őt is erővel szakították el a családjától, és lám, több mint egy évezreddel később most ő teszi ugyanezt. Meghozott azonban egy döntést, és bármilyen sötét, borzalmakkal kikövezett út is vezet oda, elszánta magát, hogy nem hátrál meg. Ha ennek az egésznek vége, úgysem számít már kegyelemre vagy feloldozásra; örömmel átadja porhüvelyét az anyatermészetnek, lelkét pedig a Pokol legmélyebb bugyraiba, örök kárhozatra. Felkészült rá, hogy számára nincs remény, így ha nem is tölti el büszkeséggel vagy elégedettséggel az előtte álló feladat, attól még teljesíteni fogja.
Ezzel az elhatározással ragadja meg a gyereket és emeli ki őt az autóból. A kölyök nyikkanni sem mer, gyenge szipogását elnyomja a zsák durva anyaga. A boszorkány habozik egy pillanatra, majd lehúzza azt a fejéről. Kegyelmet szolgáltat, vagy csak rosszabbá tesz mindent? Ha ő lenne a fiú helyében, szeretné még egyszer utoljára megcsodálni a csillagokat.
Maga előtt vezeti a gyereket, megtartja, mikor az megbotlik egy-egy kiálló gyökérben, faágban. Mindent előkészített már, Seraphim teste tökéletesen adaptálta az ősi mágiát, nem okozott nehezére egyetlen délután alatt felfestenie a varázskört. Ezek után már csak a holdtöltét kellett kivárnia, és megszereznie az áldozatot.
A mécsesek lustán nyújtózkodó lángja felélénkül, ahogy a páros eléri a fák gyűrűjében felállított szertartás helyszínét. A férfi a varázskör közepére löki a megkötözött gyereket, aki még próbálna ugyan menekülni, de a boszorkány varázslata feddhetetlen: aki egyszer belép, annak már nincs kiút többé.
Szótlanul megkerüli a kört és elvégzi az utolsó simításokat, figyelmen kívül hagyva áldozata könyörgését. Bár arcizma megfeszül, ahogy a fiú sírni kezd, hangja mégsem remeg meg, magabiztosan és erősen fog bele a kántálásba, tekintetét makacsul a jelekre szegezve; üres és élettelen.
- Ad ligandum eos pariter eos coram me.
A varázsjelek felizzanak, a gyertyalángok felcsapnak a kör mentén, áthatolhatatlan gyűrűt alkotva. A szél feltámad, mintha így tiltakozna a természet rendjének szándékos felborítása ellen. Varázsereje ősi sötétjéből merítkezik, átszakítva minden béklyót, mi visszafogná.
- Attenrobendum eos, ad consiendrum, ad ligandum eos, potiter et solvendum, et ad, congregontum eos, 'coram me, Vanael. - A föld megremeg alattuk, kibillentve a férfit az egyensúlyából. A lángok magasra csapnak, néhány pillanatra elvakítva őt. Kézfejét a szeméhez emelve, hunyorogva próbál átlátni a tűzön, hogy meggyőződjön róla, az idézés sikeres volt-e.


©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Erdõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Erdõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Erdõ Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Erdõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Erdõ   Erdõ EmptyHétf. Jún. 25, 2018 2:16 pm


Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Erdõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Erdõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
557
Népszerûség :
0

Erdõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Erdõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans-
^
ˇ