Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



A little party never killed nobody

Sonja Sinclair
Yesterday at 4:55 pm



Igenis létezik fiú-lány barátság

Alexis Callaway
Yesterday at 1:49 am



Jennifer Summers

Larissa Blackwell
Yesterday at 12:57 am



Shawn Blackwell

Larissa Blackwell
Yesterday at 12:16 am



Városi temetõ

Larissa Blackwell
Pént. Okt. 19, 2018 8:32 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Pént. Okt. 19, 2018 7:25 pm



Mosdó

Stephanie Stafford
Csüt. Okt. 18, 2018 4:25 pm



Aneliath

Always and Forever
Csüt. Okt. 18, 2018 12:44 pm



Jossie & Lizzie szobája

Elisabeth Saltzman
Kedd Okt. 16, 2018 5:42 pm



Galatoire's étterem

Stephanie Stafford
Kedd Okt. 16, 2018 3:51 pm
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 9 2
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 26 19

Share | 
 

 Cassidy Hemingway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Cassidy Hemingway   Kedd Júl. 03, 2018 12:33 pm

Cassidy Hemingway
"Two immeasurable things: the healing power of love
and the destructive power of hate."


Becenév:
Cass, Cassy, Sissy
Titulus:
the one who will avenge him
Születési hely, dátum:
Mystic Falls, 1993. július 31.
Faj:
boszorkány
Beállítottság:
biszexuális
Play by:
Madison Davenport

Család:
Többé már nem tudom, mit jelent ez a szó. A szüleink már régóta nincsenek velünk, így egészen kislánykoromtól kezdve mindig is Scottot tekintettem egyedül a családomnak. Noha nem vérszerinti testvérem, számomra többet jelentett bárminél; ő volt minden, az egész világom. Aztán később megismertem Lessát, barátok lettünk, majd legjobb barátnők, végül szinte már családtag lett. A testvéremként szerettem őt. De ma? Ma már nem tudom, kiben bízhatok. Noha örülök, hogy visszakaptam Scottot, nem tudom elfelejteni neki, hogy annak ellenére, mennyi mindent megadtam neki és mennyire sokat jelentett számomra, ő mégis Lessát választotta. Nem tudom megbocsátani, hogy a legjobb barátnőm pedig ezt viszonozta, elárulva és kirekesztve engem... Ami utána történt, már csak hab a tortán.
Kicsit úgy érzem, egyedül vagyok. Scott fontos  nekem, meg akarom bosszulni, ami vele történt, de valami megváltozott. Valami már más. Már nem tudom, kiben bízhatnék, és azt sem tudom, kihez húz igazán a szívem...

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Fogalmam sincs, mikor szerettem bele Scottba. Valamilyen szinten minden húg rajong a bátyjáért, nem igaz? Felnézünk rájuk, csodáljuk őket. Noha a boszorkány képességeim már korán megmutatkoztak, Scott pedig egyszerű ember volt, amikor hozzánk került, mindig is magam fölé helyeztem. Úgy tekintettem rá, mint valami égi csodára, egy félistenre, és az is volt. Sosem hittem, hogy jobb vagy erősebb vagyok nála, még akkor sem, ha az összes tehetsége annyi volt, hogy puska nélkül megírt ötösre egy dogát, míg én tüzet fakasztottam a puszta kezemmel. Nem, én csak egy naiv, buta, esetlen kislány voltam, ő pedig a hősöm.
Sokáig tagadtam, hogy ez szerelem, és visszagondolva a mai napig nem tudom igazán. Az érzéseim megváltoztak, s noha Scott még mindig nagyon fontos helyet birtokol a szívemben, minden olyan zavaros. Persze sosem voltam annyira naiv, hogy ne lássam be, testvérek vagyunk, és az érzéseim soha nem válthatnak valóra semmit. Hiába nem köt össze minket a vér, a papír az papír... Ám a bennem élő, elvarázsolt kislány mégis hitt benne, hogy egy nap majd Scott is belém szeret, és együtt legyűrünk bármilyen akadályt.
Végül szerelmes is lett.

A legjobb barátnőmbe.

Úgy éreztem, képtelen vagyok végignézni, ahogy ezek ketten egymásra találnak. Minden egyes nappal, ahogy egyre inkább egymásba gabalyodtak, én egyre mélyebbre zuhantam a gödörben. Elvágtam magam tőlük, el kellett vágnom magam - nem tudtam tovább nézni kettejüket, a boldogságuk méreg volt számomra és megölt. Árulásuk tudata pedig egyre nagyobb haragot és gyűlöletet gerjesztett bennem. Miért pont ők? Miért nem én? Amikor a fél kezemet adtam volna mindkettejükért, hogy gázolhatnak így át az érzéseimen?

Észrevettem, hogy Lessában valami megváltozott. Feltűnt, amikor idővel másként kezdett rám nézni, másként kezdett hozzám érni. Őszintén? Nem zavart. Úgy voltam vele, mint a Scottal kapcsolatos érzéseimmel: amíg nyílt titok, addig rendben van. Amíg nem kell felvállalnunk őket, addig tehetünk úgy, mintha nem is léteznének. De Less felvállalta, és én... Összezavarodtam.

A legjobb barátnőm.

Hányszor bújtunk össze a takaró alatt és néztünk horrorfilmet? Mégis hogy folytatódhatott volna ez köztünk, amikor tudtam, hogy számára ez többet jelent? Scott sosem vette észre, hogyan érzek iránta. Sosem tudta meg, mennyire darabokra tört minden érintésével, mely mögött semmiféle romantikus szándék nem húzódott. Nem akartam ezt tenni Lessával, nem akartam őt bántani azzal, hogy nem viszonzom az érzelmeit. Elveszíteni sem akartam őt, mégis azt vettem észre, hogy menekülök. Távolságot tartok. Lemondom a programokat. Helyet hagyok kettőnk közt a kanapén. Gyűlöltem magam a gyávaságomért, de inkább vállaltam, hogy eltávolodjunk egymástól, minthogy ugyanazt kelljen átélnie, amit nekem a saját testvéremmel. Az ő érdekében...

Aztán ezek ketten összejöttek, én pedig minden jóindulatommal, minden elfojtott, eltitkolt és lenyelt érzésemmel és sérelmemmel egyedül maradtam. Mert te feláldozhatod az egész életed valakiért, ha érted senki sem teszi meg ugyanezt... Nekik könnyebb volt hátrahagyni és elárulni engem. Nekik nem voltam annyira fontos, hogy a saját javuk helyett az enyémet nézzék.

Ekkor fordultam el mindkettejüktől.

Hogy elhiszem-e, hogy Less tényleg benne volt Scott megölésében? Nem tudom. A szívem mélyén talán hinni akarok benne, hogy az a lány, akit egykor testvéremként szerettem, nem tenne ilyet; de aztán eszembe jut, hogyan árult el, mennyi hazugsággal tömte a fejem arról, hogy szeret, aztán meg összejött a bátyámmal... És többé már nem tudom. Nem is érdekel. Nem az én tisztem igazságot szolgáltatni, azt majd megteszi Scott. Nekem egyetlen feladatom van: bosszút állni a minket ért sérelmeken.

Mert minden árulás és szívtörés ellenére az, aki mellettem marad a nap végén, az csakis Scott. Senki más. Kapaszkodnom kell bele, nem veszíthetem el még egyszer.

-  -  -  -  -  -  -  -  -  -

- Tessék? - Minden egyes szót tisztán értettem, mégis muszáj volt visszakérdeznem. Egyszerűen lefagytam és képtelen voltam feldolgozni az információt. Az agyam azt hitte, ha nem fogadja be a hallottakat, akkor nem válik valósággá; nem történik meg. Nem történhet meg. Lessa nem...
Kiesett a kezemből a telefon, a lábaimból túl hirtelen szaladt ki minden erő. Térdre rogytam a szoba közepén, a sarkaimra ülve karoltam át magam, körmeimet mélyen a felkaromba mélyesztve. Túl jól ismertem ezt a döbbenetet, a jeges ürességet a mellkasom közepén, mely percről percre változott át bugyogó lávává, minden egyes cseppjével lyukat marva a szívembe. Túl jól tudtam, milyen érzés elveszíteni valakit. Egy családtagot. Egy barátot.
De Lessát nem.
Az összes hazugság és tagadás, amit magam köré építettem, kártyavárként omlott le. Nem maradt más, csak a veszteség, a nyílt fájdalom és a megbánás. Mert ha az ember elveszíti a másik felét, akkor mit számít már, lenyúlta-e a pasiját, hazudott-e bármiben is. Mit számítanak a bűnei, melyekre amúgy sincs bizonyíték? Nem mentettem fel Lessát semmi alól, egyszerűen csak félretoltam ezt a téveszmékkel szőtt fátylat, felfedve alatta a valóságot: hogy még mindig szerettem. Hogy minden tőrdöfése ellenére még mindig fontos volt nekem. Elégtételt akartam, de a halálát sosem. Nem akartam végleg elveszíteni...
A könnyek bármiféle előjel nélkül törtek fel belőlem, mélyről jövő, vad zokogás rázta meg a vállaimat. Arcomat két tenyerembe temettem, elrejtve patakokban ömlő könnyeimet, belefojtva fájdalmas üvöltésemet. Nem tudom, mennyi ideig térdeltem a szoba közepén, előre-hátra hintázva, zokogva, sikítva, a földet csapkodva, a csuklómat szorongatva. Nem tudom, mikor szabadult el a varázserőm, mikor változtattam csatatérré az egész szobát, szélvihart zúdítva a könyvespolcra, szanaszét reptetve a papírokat az asztalról, lángra lobbantva a függönyöket. Csak az járt a fejemben, mit nem mondtam el Lessának, mielőtt elvesztettem.

Hogy sosem szűntem meg szeretni a legjobb barátnőmet.

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
⚝ (once upon an) Alesea Hyland ⚝
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
11
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cassidy Hemingway   Kedd Júl. 03, 2018 1:56 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

My Old Best Friend or... My Love

Káprázik a szemem, vagy tényleg te vagy az, Cassy? Üdvözöllek itt! Már nagyon régóta várlak, csak hogy tudd...  

Hirtelen még szavakat sem találok arra vonatkozóan, melyekkel kifejezhetném, hogy mennyire boldog vagyok az érkezésed tényétől. Komolyan, szebbé varázsoltad a napomat! Tudod, Cassy, mindig is szerettelek. De tudom, hogy hiba volt bevallanom neked. Ha visszamehetnék az időben, másképp csinálnám, hiszen... nem akartalak elveszíteni. S valljuk be, nagyon csúnyán ért véget az egész kapcsolatunk. Tudom, hogy a bátyáddal összejönni sem volt szép húzás. Bár, mentségemre szóljon, nem igazán tudtam arról, hogy te is szereted őt. Ám mégis jogosan érezheted, hogy elárultalak. De nem akartalak. Nem így, sőt, sehogyan sem. Az utolsó személy, akit valaha bántani akartam volna, az Te magad vagy. S bár útjaink elváltak, a szívemben továbbra is fontos helyen maradtál. Talán sosem szerettem ki belőled igazán. Igaz, azt mondják, az első szerelmét az ember tényleg sosem felejti el. Mégha vége is van a kapcsolatnak. Vagy ha el sem kezdődött igazán. Számomra te ilyen vagy.
Hihetek valami csodában, mondd? Abban, hogy ezúttal talán felém sodor az élet... hiszen... hiszen sírtál miattam. A halálhírem miatt. Tudod, ki ölt meg? A saját testvérem. Hazel. Nem tudom, mennyire fogsz örülni viszont annak a ténynek, hogy visszatértem. A mai világ, ez a természetfeletti egyveleg lehetővé tette nekem. Bár nem vagyok már az, aki voltam. Nem vagyok ember... de, mindegy is. Idővel erre is fény derül.
El fogok menni hozzád. Tudom, valakitől tudom, hogy mennyire rosszul érintett a halálom, így muszáj tudatnom veled, hogy jól vagyok... és talán... talán helyrehozhatom a régi hibáimat. Talán tisztázhatom magam Scott ügyével kapcsolatban. A bátyám az, aki megölte őt és én utólag raktam össze a dolgokat. Sajnálom. Mindent sajnálok, elhiszed ezt nekem?
Egy szó, mint kétmillió: rettenetesen örülök, hogy itt vagy, köztünk vagy, s a stílusoddal, írásaiddal koronázod meg kicsin birodalmunkat. Cserébe itt egy videó, kettőnkről.  


Most pedig hess, foglalózz és... meglátogathatlak, ugye?  




I write lines down, then rip them up... Impossible describing love.

avatar
Szirén vagyok
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
28
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Cassidy Hemingway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Boszorkányok-
^
ˇ