Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



A little party never killed nobody

Sonja Sinclair
Yesterday at 4:55 pm



Igenis létezik fiú-lány barátság

Alexis Callaway
Yesterday at 1:49 am



Jennifer Summers

Larissa Blackwell
Yesterday at 12:57 am



Shawn Blackwell

Larissa Blackwell
Yesterday at 12:16 am



Városi temetõ

Larissa Blackwell
Pént. Okt. 19, 2018 8:32 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Pént. Okt. 19, 2018 7:25 pm



Mosdó

Stephanie Stafford
Csüt. Okt. 18, 2018 4:25 pm



Aneliath

Always and Forever
Csüt. Okt. 18, 2018 12:44 pm



Jossie & Lizzie szobája

Elisabeth Saltzman
Kedd Okt. 16, 2018 5:42 pm



Galatoire's étterem

Stephanie Stafford
Kedd Okt. 16, 2018 3:51 pm
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 9 2
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 26 19

Share | 
 

 Caralyn Crawford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Caralyn Crawford   Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm

Caralyn Crawford
Love is a serial killer - we're all just innocent victims.


Becenév:
Cara, Carrye, Lyn
Titulus:
Sweet Princess
Születési hely, dátum:
New York, 1995. május 23.
Faj:
Boszorkány
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
Blake Lively

Család:
Egy tehetősebb családba születtem bele, ám a családi idill hamar véget ért, miután az öcsém megszületett. Ugyanis akkortájt döntött úgy apám, hogy eltűnik a család életéből. Azaz, bonyolultabb ennél. Megcsalta anyámat... és ez a dolog kibukott. Ezért hagyott el minket végül, hiszen mindenkinek jobb volt így. Kivéve az öcsémet, akinek szüksége lett volna egy apára. Egy példaképre. Én magam már elég idős voltam ahhoz, hogy elfogadjam, apám nincs többé velünk. Ami sokkal nehezebb volt, az az, ami ezután jött. Anyám igyekezett mindent megadni nekünk, amit csak lehetett, de a saját lelkét, a szívét nem adta bele. Szívesebben foglalkozott azzal, hogy új apát kerítsen nekem és az öcsémnek. De ezzel elkezdett eltávolodni tőlünk. De hogy haragszok-e rá emiatt? Nem, azt hiszem, nem. Hiszen tudom milyen, mikor az ember belemenekül valamibe... valami újba. Másba. Ő is csak kapaszkodik valamibe. Azokba a férfiakba, csak azért, hogy apámat teljesen elfelejtse végre és azért is, hogy nekünk tényleg meg tudjon felelni. Talán egyszer sikerül. Talán egyszer újra lesz igazi családom. Addig is, törődnöm kell az öcsémmel...

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Eljön az a pont az ember életében, mikor mindent maga mögött akar hagyni. Történik valami és azt mondja, elég, ne tovább. De ki mondta, hogy lezárni és elengedni olyan könnyű a dolgokat? Semmi sem egyszerű. S senki élete sem könnyű. A tovább lépés pedig egyáltalán nem egyik pillanatról a másikra megy. Változni. Változtatni. Nem akarok olyan lenni, mint voltam. Egy felelőtlen kis fruska, akinek máson sem járt az esze, csak a partikon, meg a fiúzáson és azon, hogy minél több emberen taposson át. Még Scottal sem törődtem igazán. Csak a buli partnert láttam benne, s végül együtt tettünk valami olyat, amit nem tudtam sem neki, sem magamnak megbocsátani. Ezért kellett elmennem. Azt hittem, megoldok mindent azzal, ha ráveszem anyámat, hogy elküldjön másik suliba, vagy hogy költözzünk másik városba. De tévedtem. Nem változott semmi, a bűntudat nem múlt el és az sem, hogy hiányzott Scott. Nem búcsúztam el tőle. Hogyan is lettem volna rá képes? Hiszen őt is hátra akartam hagyni. Csak arra a hibára emlékeztetett volna, ami történt. S a legjobb barátnőmet is faképnél hagytam. Mindenkit.
Talán sosem fognak megbocsátani ezért. Azért, hogy önző mód magammal törődtem és eltűntem, hogy új életet kezdhessek. De hát, kudarcba fulladt! Ez a sorsom, nem? Minden rossz utoléri azt, aki maga is rosszul cselekszik. Ez az én saját átkom.

Gondolataimból egy férfi hang rázott ki. Az ablaknál ültem, miközben megrázta finoman a vállam.
- Le kellene szállni, hölgyem! Ez a végállomás. – Morogta rosszkedvűen, mire én sietve felkaptam a feje, hogy ránézzek.
- Oh, bocsánat. Máris. – Kimásztam az ülésből, majd magamhoz vettem a kistáskámat. Anyáék előrejöttek kocsival, nekem viszont még volt elintéznivalóm New Yorkban. Idegesen túrtam szőke tincseim közé, miközben leléptem a busz utolsó lépcsőfokáról.
Hát hello, Mystic Falls. Újra itt. És hello, Whitmore fősuli. Élmény lesz újra átlépni a suli küszöbét és szembesülni azokkal az emberekkel, akiket magam mögött hagytam. Miért is jöttem vissza?
A busz ajtaja becsukódott mögöttem, így sietősen tettem előre néhány lépést, mielőtt a jármű tovább hajtott volna. Aztán körbenéztem lassan, végül előszedtem a telefonomat. Arra gondoltam, talán jeleznem kéne Scottnak és Connienak, hogy újra itt vagyok, azonban mégsem vitt rá a lélek. Scott nevét bámultam a képernyőn, majd feljebb görgettem Conniehoz, de nem írtam nekik. Képtelen voltam rá.
- Talán könnyebb lesz, ha a suliban látjuk egymást újra… - Nyugtattam magam, ahogy elraktam a zsebembe a telefont és hazafelé indultam. Az ismerős környék sokféle emléket felidézett bennem. Ugyanakkor a félelmet is egyre inkább megerősítette bennem. Mi van, ha utálni fognak? Mi van, ha nem fogják megérteni, miért mentem el? Habár, Connie egyáltalán nem tud semmiről. Scott viszont sejtheti, hogy mi az ok, amiért búcsú nélkül mentem el. A baleset, a halál… vajon ő képes szembenézni a lelkiismeretével? Vajon ő képes volt eltemetni magában azt az éjszakát? Azt, amit tettünk…? Még ha nem is volt szándékos. Hiszen nem volt az. De mégis megtörtént és nem tudtuk semmissé tenni.

Az élet döntések sorozata. Olyan döntéseké, tetteké, amiken az ember nem tud változtatni. Sehogyan sem. Elfogadja, vagy egyszerűen tovább lép. Mást nem tehet. De van, amikor az ember teljesen beleroppan egyetlen hibába, amit valaha elkövetett… hacsak nincs valaki, aki segítő kezet nyújt neki. A reményt.

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
✿ I'm single
Play by :
❀ Miss Blake Lively
Keresem :
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caralyn Crawford   Hétf. Júl. 23, 2018 11:03 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Caralyn Crawford

Helló, Cara!
Az első dolog, ami eszembe jutott mikor a soraid végére értem, hogy te aztán szerencsés lány vagy. Úgy értem, boszi létedre olyan problémákkal küzdesz, mint bárki más és nem azon aggódsz, hogy néhányan a véredre, vagy épp a varázserődre szomjaznak… Na nem mintha kőbe lenne vésve, hogy az olyanoknak, mint mi  nem lehetnek átlagos gondjai, és talán illene is bocsánatot kérnem, hogy egy pillanatig lekicsinylő voltam ezzel kapcsolatban, de nem tehetek róla, akarva-akaratlanul is megragadtak bennem azok a dolgok, amiket a változásról írtál, hiszen én is kénytelen voltam változni. A könnyebb út… nos, az sem épp könnyű, de erre te magad is rájöttél. Most itt az idő, hogy helyrehozd, úgyhogy élj a lehetőséggel! Sok sikert!

Tudod a dolgod.



-

avatar
Ismeretlen vagyok
Kapcsolatban :
egyszer... talán
Play by :
Matt Lanter
Keresem :
My life



My brothers

Jonah

Cliff

Conrad

Léptek száma :
0
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Caralyn Crawford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Boszorkányok-
^
ˇ