Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



A little party never killed nobody

Sonja Sinclair
Yesterday at 4:55 pm



Igenis létezik fiú-lány barátság

Alexis Callaway
Yesterday at 1:49 am



Jennifer Summers

Larissa Blackwell
Yesterday at 12:57 am



Shawn Blackwell

Larissa Blackwell
Yesterday at 12:16 am



Városi temetõ

Larissa Blackwell
Pént. Okt. 19, 2018 8:32 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Pént. Okt. 19, 2018 7:25 pm



Mosdó

Stephanie Stafford
Csüt. Okt. 18, 2018 4:25 pm



Aneliath

Always and Forever
Csüt. Okt. 18, 2018 12:44 pm



Jossie & Lizzie szobája

Elisabeth Saltzman
Kedd Okt. 16, 2018 5:42 pm



Galatoire's étterem

Stephanie Stafford
Kedd Okt. 16, 2018 3:51 pm
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 7 6
Boszorkányok 9 2
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 3 2
Emberek 1 2
Összesen 26 19

Share | 
 

 Alexis Callaway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Alexis Callaway   Szer. Júl. 18, 2018 7:10 pm

Alexis Callaway
Sometimes the mind is a terrible place.


Becenév:
Lex, Lexy
Titulus:
wrecking ball
Születési hely, dátum:
Seattle, 1997. december 12.
Faj:
vérfarkas
Beállítottság:
hetero
Play by:
Ashley Benson

Átváltozás:
Annyira pici voltam, hogy nem is emlékszem rá, hogyan és mikor történt meg. Az átkom egyszerűen csak aktiválódott - persze amint elég idős lettem, megtudtam a részleteket. Az ártatlan, bájos kislány gyilkos lépései... Anya szerint senki sem hitte, hogy túlélem azt az éjszakát. Olyan gyenge és törékeny voltam... Mindenki a temetésemre készült már - de én túléltem és erősebben tértem vissza. A családom szívesebben látott volna halottnak, minthogy szörnyetegként éljek tovább, de anya, akitől mindezt örököltem, végig támogatott és hitt bennem. Ez az átok a legfőbb bizonyítéka annak, hogy nem is olyan könnyű elpusztítani.
Mindössze tizenöt éves voltam, amikor újabb átok aktiválódott - úgy látszik, a tragikus fordulatok az életemben mindig idejekorán köszöntenek be. Anyám nem sejtette, hogy átkozott vért hoz világra, hogy minden lélegzetem halállal és gyűlölettel teli. Na jó, talán a helyzet nem ennyire tragikus...
Család:
Anne az én őrült, dilinyós anyám. Olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne, ami igazi áldás, mivel sosem jöttem ki jól a lányokkal - a fiúkkal egész jól elbarátkoztam, de a lányok mindig is kiközösítettek maguk közül. Így hát ha bármilyen csajos témában segítségre volt szükségem, egyből anyához fordulhattam. A nevelőapám, Peter rendes fickó, de nem tudta megadni anyának soha, amit keresett. Boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban éltek, de hiányzott belőle a tűz és a szenvedély. Azért tisztességgel, szeretettel felnevelt, és imádtam őt. A biológiai apám, George valami gazdag fószer egy nevenincs városból, egész nap a pénzén üldögél és az idióta lányát nevelgeti, Carment. Carmen, az én féltestvérem, az egyszem nővérem, akihez kénytelen voltam beköltözni, mert csak ő törheti meg a rajtam ülő átkot.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Rohanok. Ágak karcolják a bőrömet, tépik a ruhámat, a hajamat. Ziháló légzésemet elnyomja vérem vad dübörgése, mely szirénaként lüktet a fülemben. A talpam alatt ropog a harmattól nedves avar. A nyomomban van, érzem a félelem fojtogató érintését a torkomon, a halál kesernyés szagát.

- Megtudhatnám, mégis hová mész?

Kelletlenül megtorpantam a kétszárnyú ajtó előtt, a fogason lógó kabátom felé nyúlva, és visszafordultam a lépcső tetején álló férfihoz. Férfi. Remélem, nem gondolta komolyan, hogy 19 évig mellőz, én pedig egyik napról a másikra apának fogom szólítani. Már van apám, aki mellettem volt akkor, amikor még csak arra voltam képes, hogy lebukjam a kedvenc ingét, vagy amikor felhorzsoltam a térdemet, mert meg akart tanítani bicajozni. Velem volt az első iskolai napomon és a ballagásaimon is. Ő az apám. Ez a férfi csak Mr Callaway, aki azt hiszi, hogy miután éveken át bezárva tarthatta azt az ostoba lányát, megfékezhet engem is pusztán azért, mert sok pénze van - és mert az apám.
- Beugrom a központba. Vagy talán átruccanok egy másik városba, mert ez olyan halál unalmas, hogy kínomban már azt fontolgatom, csatlakoznék a nyugdíjas klub bingó estjéhez.
A legcsúnyább pillantásomat veszem elő, de meg sem rezzen. A szemed az anyádé, állandóan ezt mondták, ha együtt láttak anyával. Kíváncsi vagyok, ha Mr Callaway rám néz, látja-e a nőt, akit annak idején teherbe ejtett, majd felajánlott neki egy busás csekket, hogy elvetesse a gyereket. Vagy csak az összetépett papírlapot látja és az orrára vágódó ajtót?
Természetesen nem hagyhattam el a házat, míg "a nővérem" haza nem ér, hogy különböző varázslatokkal a fejemben matathasson. Annyira belefáradtam már az örökös vitáinkba, hogy inkább bele sem kezdtem ezúttal, hanem sértetten felrobogtam a lépcsőn és bevágtam az ajtót, jó hangosan, hadd hallja az egész ház, hogy Anne Johnson lánya nem alkuszik meg egykönnyen.

Túl gyors, túl közel van. Bekebelez. Hideg és sötét, jeges érintésétől mégis lángol a bőröm. Meggyulladok, bensőm lüktet, szétfeszít. Testem görcsbe rándul a fájdalomtól, az avarban vergődök. Sikolyom felveri a madarakat a fák lombjáról: éhes keselyűk, szemük mohón kutatja a zsákmányt, a vér édes aromáját. Megtaláltak. Itt vagyok.

Amikor a rémálmaim elkezdődtek, még nem vettem komolyan az intő jeleket. Anya azt gondolta, ez a boszorkányos humbuk erősen túlértékelődött a hollywoodi filmgyártás óta, és az, hogy valaki woodo babával átkot bocsásson rám, nem több nevetséges fenyegetésnél, amin az ember nevetve vállat von. Aztán ahogy a rémálmok állandósultak és az átok fizikai tünetei is jelentkezni kezdtek, mindketten megijedtünk. Akkor persze már késő volt. Az én életem már csak ilyen: vagy túl korán, vagy túl későn történik minden. Soha semmi nem követte még a menetrendet. Számtalan boszorkányt, kuruzslót és egyszerű pszichológust felkerestünk, hiába. Egyikük sem tudott mit kezdeni a rémálmaimmal, melyek éjszakánként szó szerint fojtogattak, s melyek olyan gyilkos hajlammal töltöttek fel, hogy reggelente olykor le kellett szíjazni, nehogy széttépjek valakit. Teliholdkor a legrosszabb, hiszen könnyebb megfékezni egy tizenéves, visító kamaszt, mint egy megtermett farkast.
Anya valószínűleg sosem gondolta, hogy újból elő kell vennie a Callaway nevet. A sors különös fintora, hogy a férfi, aki már a magzatvízben lubickolva lemondott rólam, az egyetlen ember, aki segíthet, mert történetesen a lánya azon boszorkány vérvonalának tagja, aki megátkozott - hát ez zseniális! Gyűlöltem magamat, amiért olyan helyzetbe sodortam anyát, hogy kénytelen segítséget kérni attól az embertől, akivel soha sem akart kapcsolatba kerülni többé, de a legjobban őket gyűlöltem, akik hagyták, hogy annyira elgyengítse őket a szerelem, hogy nem törődtek vele, hány életet tesznek tönkre ezzel; köztük a sajátjukat is.

Marcangol. Végem van, nem bírom tovább. A fájdalom szétszakít, a félelem a mellkasomra telepszik, kiszorul a levegő a tüdőmből. A földet kaparom, a könnyeimet nyelve üvöltök, de csak fojtogat, és tép, és szaggat, és felemészt. Mindent felemészt, éles agyarai a húsomba vájnak. Zihálok. Nevetés. Sikoly. Ki nevet? Ki sikolt? Nevetek. Sikolt. Az életéért könyörög, és én fölényes mosollyal feltépem a szívét.

Elizabeth Callaway csak egy nő volt, aki szerette a férjét. Ez volt a legnagyobb erénye és a legsúlyosabb átka is. Szerette a férjét, szerette a lányát és bízott a családjában, aztán végignézte, ahogy élete szerelme belebolondul egy másik nőbe és gyereket csinál neki. Az apám soha nem számolt be az afférjáról, de nem is kellett, Elizabeth az a fajta nő volt, boszorkány, aki nem a szemével látott. Felkereste édesanyámat, még mielőtt én megfogantam volna, és arra kérte őt, vessen véget a románcnak, ne szakítsa szét a családot. Elizabeth nagyon szerette a férjét, de anya is, és mindketten őszintén hittek benne, hogy a férfi végül őket választja majd. Így anya nemet mondott, Elizabeth Callaway pedig meghozta élete legrosszabb döntését: átkot bocsátott az akkor még meg sem fogant gyermekre, édesanyám méhére - rám. Véres rémálmokkal, fájdalommal, sikolyokkal terhes rémálmokat, melyek a tizenötödik születésnapomtól kezdve halálomig kísértenek, vagy míg az őrületbe kergetve a saját kezemmel véget nem vetek a szenvedéseimnek. Nem tudom, Elizabeth visszavonta volna-e az átkot, ha tudja, hogy megszületek. Talán abban bízott, anyát megijeszti annyira az átok, hogy azon nyomban felhagyjon a viszonyával... Talán ha Elizabeth tud rólam, a szerelmi háromszögük ártatlan, szenvedő alanyáról, akkor megtöri az átkot. De a nő végül meghalt, és a szabadságom kulcsa a sírba szállt, vele együtt.
Legalábbis ezt hittem, aztán anya előállt Carmen Callaway nevével.
Ó, Mr Callaway segített, egyetlen feltétele volt csupán: a nevét felvéve be kell költöznöm hozzá a családba, hogy a közvélemény ne fogjon gyanút, amiért egy idegen fruska járkál náluk. Így hát én lettem a semmiből előbukkant csodagyerek, a Callaway család legújabb üdvöskéje, egy mocskos színdarab főszereplője, a gyalog a sakktáblán. A legkönnyebben feláldozható, de a legravaszabb mind közül.

Felriadok. Hajnali napfény tör be a függöny résein át, rigók csiripelnek a párkányomon. A hajam csatakos az izzadtságtól, a testem lángol, csak a kezem jéghideg. Reszketve húzom fel a térdeimet, a mellkasomhoz ölelve belefúrom az arcomat. Könnyek áztatják az arcomat. Csak álom volt, egy rossz álom... Reggel van. Egy napra megint megmenekültem. Reggel van. Szipogok, kézfejemmel letörlöm a könnyeimet. Vörös csillan rajta. Vér. Kitapintom az arcomon az alvadt vér nyomát, kezem frissen túrt földtől piszkos. Remegő ujjakkal a hajamba túrok. Zokogok. Üvöltök.

Az őrület oly' közel...

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Vérfarkas vagyok
Kapcsolatban :
shh, I have a secret crush on someone
Play by :
Ashley Benson
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alexis Callaway   Szomb. Júl. 21, 2018 11:23 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Callaway kislány

Hát hello, Lexy!  

Rég jártál erre. Azaz, nem is olyan régen, ha azt vesszük, mikor is tűntél el. Igazából, a szó legszorosabb értelmében, hiszen legutoljára leléptél a saját kis csomagjaiddal, mindenféle magyarázat nélkül. Nem igaz? Aztán New Orleansban kötöttél ki, egy idegen lakásán. Ejj-ejj, hát nem mondták még, hogy ne bújj idegenek ágyába szállj be idegenek autójába? Na, de térjünk a lényegre. Rád.
A lapodra. Az arcodra. A szőke kis fürtjeidre. A csinos kis alakodra. Azaz, khm. A lapod. Mindig is imádtam, ahogyan a szavakkal bántál és ez most sem volt másképp, bár már ismerős voltak a sorok. Mégsem mehetek el szó nélkül mellette. Úgy értem, amellett, hogy most is legalább annyira tetszett, mint legelső olvasásra annak idején.



Kapsz egy videót magatokról. Te meg az a Dylan úriember. Aztán vigyázz magadra, hiszen ki tudja, kivel hozott össze a Sors, kislány! Ohh, és... mikor is találkozunk újra? Bár, belegondolva, nem is akarok találkozni veled... hiszen tudom, miféle kaland vár ránk. Nem lesz benne sem köszönet, sem mosolygás, sem kacagás. Csak a tények, a kegyetlen valóság, s valakinek az elvesztése. Ahh, nem is rabolom tovább az idődet, pláne nem ilyen negatív dolgokkal.
Foglald le gyorsan a szőke kis pofid, meg a rangod és a többit, aztán folytatódhat minden ott, ahol egykor abbamaradt!






I'm not a hero... I don't do good. it's not in me.


avatar
Vérfarkas vagyok
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Keresem :
Léptek száma :
54
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Alexis Callaway

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Vérfarkasok-
^
ˇ