Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Yesterday at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Csüt. Jan. 17, 2019 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Csüt. Jan. 17, 2019 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 Dylan Caplan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Dylan Caplan   Szomb. Júl. 21, 2018 10:31 pm

Dylan Caplan
I can tell you there's no place we couldn't go
Just put your hand on the glass
I'll be tryin' to pull you through
You just gotta be strong


Becenév:
Dill
Titulus:
worthy of
Születési hely, dátum:
New York, 1980. május 11.
Faj:
Vámpír
Beállítottság:
Hetero
Play by:
Julian Morris

Átváltozás:
A 32. születésnapom nem éppen úgy alakult, ahogy reméltem. A hatalmas buliból a gyerekkori haverjaimmal hullaházi látogatás lett. Számukra. Pedig örültem volna, ha maximum Másnaposok végletekig megyünk el tigrissel vagy néhány kitört foggal. Ehelyett egy hülye és full részeg pillanatomban kiléptem egy kocsi elé. Kissé meglepődtem, amikor a ravatalozóban ébredtem fel, tök pucéran. Utólag már összeállt a kép. A halálos gázolás előtt elcsevegtem a pultnál egy fickóval, és ő volt az, aki a baleset pillanatában ott termett, a számba nyomta a csuklóját, és időm sem volt arra gondolni, ez mennyire undorító, mert már ki is törte a nyakam. Marcel mentett meg azzal, hogy végzett velem. Az élet iróniája. Vagy a halálé?
Család:
A szüleim rendkívül vallásosak, de már betegesen. Bár van hitem, de sosem osztoztam velük ebben a mély elhivatottságban. Ha tudnák, hogy 16 évesen ágyba vittem...vagyis engem vitt egy lány - ő 20 éves volt -, éveken át a Miatyánkot mondogatták volna, amikor csak megláttak, és nem lett volna egy értelmes beszélgetésünk sem. Inkább nem hoztam rájuk a szívbajt a nőügyeimmel. Ők mindig is Szűz Máriát képzelték el mellettem, nem akartam összetörni az álmaikat. Egyetlen gyermekük vagyok...vagyis voltam. Mikor meghaltam, fel kellett szívódnom. Távolról néztem végig a saját temetésem, és szörnyű volt látni, milyen megtörten állnak a síromnál. Kedvem lett volna odarohanni, hogy közöljem, az lesz a nejem, akit csak ők választanak nekem, és hogy ez a "meghalósdi" egy beépített küldetés volt a CIA-nál. De nem tehettem. A saját szemükkel látták a holttestemet. El kellett fogadnom, hogy ennyi volt. Már új családhoz tartoztam. Marceléhez. New Orleansba költöztem, és azóta is az ő csapatában vagyok.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Igazából 2012-ben bevált a maják jóslata, ha engem veszünk alapul. Ugyan a világnak nem, de nekem végem lett. Pedig mivel vallásos családból származom, baromira vártam, hogy krisztusi korba lépjek. Na jó, ez erős túlzás. Sokkal inkább amiatt pánikoltam, hogy harmincon túl még a jelét sem láttam annak, hogy tart valahova az életem. Persze karrierem megvolt egy menő New York-i magazinnál fotósként, de a magánéletem? Semmi. Pedig a magam módján mindig is érzelmes voltam, és férfiasan bevallom, vártam arra, hogy betoppanjon az életembe a Tökéletes Nő. Most már ha így is lenne, sokra nem mennék vele. Én nem öregszem sehova. Szóval mindennek megvan a jó és az árnyoldala is. Viszonylag gyorsan belejöttem a vámpírlétbe, bár még csak 5 éve váltam azzá. Marcel rengeteget segített. Sosem magyarázta el, miért mentette meg az életemet, bár úgy sejtem, a vámpírklánja építéséhez lehetett köze. De hogy miért épp engem választott? Akárhogy is, hálával tartozom neki. Még jobban értékelem az életet, mióta megtapasztaltam, milyen meghalni. Elárulom, pocsék. Így hát igen, örökké az adósa leszek. Úgy gondolom, ő is tudja, hogy én nem hagyom cserben, és mindig számíthat rám. Annak pedig pláne örülök, hogy itt, New Orleansban folytathattam azt, amit a hivatásomnak tartok. A fotózást. Két éve jutottam el arra a pontra, hogy az embereknek már nem feltétlenül akarom feltépni az artériáját, így azon nyomban elhelyezkedtem a helyi újságnál, és azóta is ott vagyok.
Illetve van még valami, amit a vámpírrá válásom meghozott. Az önbizalom. Hobbiszinten mindig szerettem énekelni, de csak azóta merek kiállni mások elé, mióta átváltoztam. Azóta pár hetente mindig dalra fakadok a közeli bárban. Azt hiszem, jól alakul a halál okozta életem. És ha rajtam múlik, nem engedem, hogy bárki megkarózzon vagy letépje a fejem. Ámen.

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
✧ julian morris
Léptek száma :
1
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Dylan Caplan   Szomb. Júl. 21, 2018 10:52 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Dylan

Kedves Dylan!
Mielőtt részletesebben belemennék a lapodba, kérlek nézd el nekem ezt a suta elfogadót! Félig már alszom, de nem akartalak holnapig váratni az elfogadással.
Nagyon örülök, hogy (újra) itt vagy, és hogy pont engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként üdvözölhetlek (újra) az oldalon! Annak idején is szerettem már a lapodat, így nagyon sok újdonsággal talán nem tudok szolgálni számodra a korábbi elfogadódhoz képest, hiszen előttem már minden szépet és lényegeset elmondtak. Mégsem szeretnélek addig tovább engedni, amíg meg nem dicsértelek, hogy milyen jó kis karaktert raktál össze! Bár a története, az eddigi élete nem egy tündérmese és tele van szívszaggató elemekkel, mégis a fiad humora az, ami elsőre megfogja az embert. Az a különös kis optimizmus, ahogy az életéhez áll annak ellenére is, hogy hivatalosan már eltemették szegényt.
Imádom, ahogyan írsz! Olyan gyönyörűen fogalmazol, hogy élvezet olvasni a lapodat! Alig várom, hogy a játéktéren is (újra) láthassalak, mert tudom, milyen jól hozod a karaktert, plusz a te reagjaid mindig élvezet olvasni. Illetve kár lenne tagadni, de nagyon is érdekel, te és a szöszke hol lyukadtok ki végül, és hogyan alakul a plototok!
Nem is tartalak fel tovább, minden csodálatos volt benned, így hát foglald le (újra) ezt a cukorpofát, aztán irány a játéktér! Tényleg nagyon örülök, hogy itt vagy, és alig várom, hogy még többet megtudhassak rólad!


avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Dylan Caplan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Vámpírok-
^
ˇ