Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



@Theo_RebelStorm

Hard Luck kocsma EmptyTheodore Storm
Today at 12:05 am



@LestHunter85

Hard Luck kocsma EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 11:46 pm



LBlackwell89

Hard Luck kocsma EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 11:46 pm



Alec Michael Verona

Hard Luck kocsma EmptyAlec Verona
Yesterday at 10:17 pm



Kastélykert

Hard Luck kocsma EmptyKai Parker
Yesterday at 11:06 am



Képzeletek tere

Hard Luck kocsma EmptyKai Parker
Yesterday at 1:37 am



Nappali

Hard Luck kocsma EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:33 am



Utcák

Hard Luck kocsma EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:07 am



Hope szobája

Hard Luck kocsma EmptyKlaus Mikaelson
Csüt. Május 23, 2019 10:06 pm



Eddigi külsõk

Hard Luck kocsma EmptyAlways and Forever
Csüt. Május 23, 2019 12:03 am
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Hard Luck kocsma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyKedd Május 21, 2019 6:21 pm



Theodore & Hope

Ahogy ültünk itt és beszélgetni kezdtünk, jó érzés töltött el. Nem hiszem, hogy az italnak tehető be mindez, hisz elég rég élveztem már így valakinek a társaságát a családomon kívül. Megtetszett a fiú és ahogy beszélt velem. Ugyan nem sok tapasztalatom van a környékbeliekkel, de talán most majd lesz egy minimális.
- Hát igen, épp ideje volt szerintem is. Mondjuk... persze nem mondom, hogy nem szeretem a Grillt, de azért mégis csak kell a változatosság. - Mosolyodom el kedvesen, és kicsit meg is vonom a vállamat. - New Orleansban élek, de itt tanulok. - Nem mondom, hogy a Salvatore iskolában tengetem napjaimat, hiszen a helyiek igen elfogultak velünk kapcsolatban. Gazdag magántanulók... és a többi, így hát ameddig nem kérdezi, addig nem mondok magamról többet. Amúgy sem szeretek túlságosan magamról beszélni, a múltam miatt, a jelenem miatt... és a jövőm érdekében. Csupán őszintén felkuncogok amikor Theo elintézi a koktélt, jól esik, hogy mégis csak megkóstolhatom, Most erre van szükségem, ez már bizonyos, némi beszélgetés és alkohol. Remélem, nem fog nagyon kiütni ez az ital, mert nem ismerem magam olyankor, és benne van a pakliban, hogy túl sokat fecsegjek.
Óvatosan kortyolok bele az italomba, Ízlik, megbántam volna, ha nem kóstolhatom meg, így hálásnak kell lennem érte Theonak. Mint ahogy azért is, hogy nem firtatja tovább a témát arról, hogy tudok-e vajon vigyázni eléggé magamra. Persze ezt én nagyon is jól tudom, hogy mindenki más van körülöttem veszélyben, főleg a Sivár miatt, de egyébként sem vagyok egy kisboszorkány már, akármennyire is fiatalnak látszom... és hát vagyok is. Csak magabiztos arcot vágok, mimikámból jól kivehető, hogy tényleg úgy gondolom ahogy mondom. Persze közben inkább az italt szürcsölgetem jóízűen, olyan, mintha egy egyszerű üdítőt innék. Felfrissít.
Furcsán vonom fel a szemöldököm amikor elneveti magát, ahogy bemutatkozom. Nem teljesen értem miért teszi, persze volt már, aki furcsállta a nevem, de azt hiszem manapság már rosszabbak is vannak. Ám nem sértődöm meg, csak magyarázatra vágyom, amit hamar meg is kapok, így könnyedén és már újra mosolyogva rázok vele kezet.
- Örülök kedves Theodore. Az én sem mindig tudok reményt adni, úgyhogy teljesen megértem a helyzetedet. - Kicsit lehajtom a fejemet. Ugyan emlékszem anyám mesélte, hogy hogyan kaptam a nevem és hogy a családunk reménye vagyok én... bennem ott lakozik az ősi vér, három faj, hozzám foghatót még soha nem láttak, ám sokszor érzem azt, hogy csalódást okozom, még ha akaratomon kívül is teszem. Iszom, de végül csak felemelem tekintetem és kicsit megpihentetem a fiún, amikor elhangzik tőle a 'mindenkinek szüksége van reményre' kijelentés. Először csak figyelem, nem tudom mondhatnék e erre bármit, kellene e egyáltalán...
- Neked is szükséged van rá? - Óvatosan utalok a szomorú tekintetére, aztán kiiszom a maradék italomat, és jóízűen cuppogok még párat utána. Valami biztos történhetett vele, de nem szeretnék semmiképp tolakodó lenni, hisz alig ismerjük egymást néhány perce... én amúgy sem vagyok az a típus, aki egyből megbízik valakiben, persze az ital most sokat hozzátesz, a kérdéseimhez is, csak jó lenne, ha holnap mindenre emlékeznék ennek ellenére.
- Nem engedélyezel? Hah. - Mintha csak valamelyik szülőmet hallanám... vagyis hát anyámat, de nem mondhatnám, hogy sok esetünk volt, amikor például mellette piáltam vagy hasonló. Ami azt illeti egy ideje már nem is láttam, hiányzik is, főleg azok után, hogy apámmal találkoztunk.
- De rendben, beleegyezem. Lehet, hogy tényleg elég lesz ennyi... - Kezemet egy pillanatra a szám elé teszem, csuklok, aztán elmosolyodom, olyan viccesnek találom a helyzetemet jelenleg, lehet tényleg jobb lenne, ha nem egyedül mennék vissza az iskolába. Szerintem esélyem sem lesz elkerülni a figyelemfelkeltést. Kicsit aggódom ez miatt, de azért megpróbálom még némiképp elfelejteni, legalább ameddig Theoval beszélgetünk. - Amúgy nem vagyok ám ilyen... mármint ilyen piás csaj. - Hangomon kicsit hallatszik az alkohol hatása. - Ez most csak kivételes alkalom. - Vonogatok vállat, kivételes alkalom, de szerencsés lehetek, hogy nem egyedül kell megélnem és nem csak a pia a társam, akinek elmondhatom, hogy én tényleg nem vagyok AZ a piás csaj.

soksok ● bulika <3
●●




Hope Mikaelson
Tribrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
Egyedül, mint a kisujjam
Play by :
Danielle Rose Russell
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyHétf. Május 20, 2019 5:27 pm



☾ To: Hope Mikaelson


☾ Nothing goes as planned






Muszáj volt kikapcsolnom az agyamat; s nem gondolkodni. Itt volt előttem valaki, akire figyelhettem; akivel törődhettem egy kicsit, anélkül, hogy siránkoznék. Igen, azt hiszem, önző módon valamiféle… figyelemelterelőnek akartam használni a lányt. De ezért talán senki sem kövezne meg, nem? Mármint, aki átélte már egy, vagy több szerettének az elvesztését, az igenis tudja, mekkora szívfájdalommal jár ez. Végeláthatatlan fájdalom, amiről azt hiszed, sosem múlik el és amikor sikerül néhány percre elfelejtened, mennyire fáj…
Sóhajtottam egy nagyot, de a lány válaszára, miszerint a Grill már uncsi, újfent elmosolyodtam, sőt, kicsit felnevettem.
- Szóval unalmas. Végül is… ha folyton odajártál eddig, akkor ideje volt új hely után nézned. – Pillantottam körbe, majd vissza rá, hisz a helyet már jól ismertem, őt viszont kevésbé. – Hová valósi vagy? – Ráncoltam kissé a homlokom. Ha nem ismeri jól a környéken, gyaníthatóan nem Mystic Fallsból való, de akkor… miért van itt? Ilyen fiatalon, egyedül… hiszen nem láttam vele senkit. Barátokat, vagy bárki mást.
- Intézkedem, kisasszony. – Jegyeztem meg mosolyogva, majd le is rendeztem a rendelésünket, s hamar megkaptuk azt a karmazsin vörös színű koktélt. Fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, de ettől függetlenül kíváncsi is voltam arra, miféle ízkavalkádot tartalmaz a poharam.
Azonban még némileg aggódtam a lányt illetően. Fiatal volt még ahhoz, hogy egyedül császkáljon. Mi van, ha nem belém fut, hanem mondjuk… Tomba? Ő biztos még bele is rángatta volna valami még rosszabba, mint az ivászat.
- Hé, én nem kételkedtem. – Emeltem fel védekezőn a kezeimet, mosolyogva, majd gyengén megcsóváltam a fejemet. Oké, végül is ő tudja, nem? Nem akartam pátyolgatni vagy épp beleszólni a dolgaiba, csak megjegyeztem valamit, amiben szerintem igazam volt. Hiszen volt rálátásom.
Belekortyoltam végül a koktélba, ami meglepően finomnak bizonyult. Persze a színe még mindig a vérre emlékezetett, de az íze… közel sem volt fémes. Mármint, a vér íze ugyebár hasonló hozzá. Töprengve figyeltem a koktélomat, majd a szavakra a szemem sarkából a lányra néztem. Elmosolyodtam, de a neve hallatán némi meglepettség ült ki az arcomra. Hope, mint… „remény”? Ez kicsit ironikusnak tűnt a jelenlegi helyzetemben és azt hiszem, pont emiatt nevettem fel kissé jóízűen.
- Bocsánat, én csak… - Nem akartam, hogy azt gondolja: rajta nevetek. A poharamat elengedve fordultam felé, s végül kezet fogtam vele. – Theodore Storm. Bár a nevem ellenére nem vagyok olyan, mint a vihar… - Jegyeztem meg csak úgy, majd elengedtem a kezét, de még mindig mosolyogtam.
- Hope, mint „remény”, huh? Gyönyörű név. – Mondtam végül, még mindig mosolyogva, mielőtt újra megfogtam volna a koktélomat. – Mindenkinek szüksége lenne a reményre… - Tettem hozzá már egy fokkal halkabban, a poharamra emelve a tekintetemet. A mosolyom is eltűnt lassan, de nem akartam visszazuhanni a szomorkodásba, szóval inkább megittam a maradék italomat és ezután fordultam Hope felé.
- Még egy körben benne vagy? Utána viszont… a magam részéről nem engedélyeznék neked többet. Ha gondolod, hazakísérlek, vagyis oda, ahol éjszakázol… - Félig kérdésként tettem fel, hiszen nem nagyon tudtam, hol él, vagy hol van a szállása a lánynak. De egy biztos volt; nem akartam hagyni, hogy ennél is jobban leigya magát. Bár én sem panaszkodhattam, már elég sok alkohol volt bennem, s a fejem már nehéz volt tőle, de valahogy a józan eszem most, miatta megmaradt.

523 words ☾ in my veins ☾ note: nem viszlek még haza, nyugi Hard Luck kocsma 165619248  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyCsüt. Május 16, 2019 8:07 pm



Theodore & Hope

Nem mondhatnám, hogy ez vagyok én. Csak akkor viselkedem így és ehhez hasonló módon, hogyha valami olyasmi történik az életembe, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem mondhatnám, hogy ez a jelenlegi dolgokon múlott most, talán inkább csak az történhetett, hogy apám megjelenésével még inkább összedőltek a tervek. A Sivár... az, hogy mindenkitől távol kell maradnom, és hogy még az anyám is New Orleansban van, nem itt MF-ban, kicsit elkeserített. Nehezen adom ki a feszültséget, és ahogy telik az idő, egyre csak gyűlnek a dolog, az érzelmek, amiket nem tudom, hogyan kezelhetnék. Ezért fojtom el. Ezért vagyok most itt. És a pia miatt beszélgetek egy ismeretlennel.
Jó érzés volt, hogy legalább kicsit elnevette magát velem együtt a mondandómon. Ezzel azt biztosította be nálam, hogy akkor tényleg nem haragszik amiért lelocsoltam és hogy van esélyünk normális csevejt folytatni. Persze ha addig valaki más nem dob ki innen, de lassan kezd kimenni belőlem az a néhány ital, és visszatérek magamhoz... persze ez nem jelenti azt, hogy nem esne jól még valami... ha már lúd...
- A Grill már uncsi. - Ezért most csak azért mondom, mert ismernek, túl jól is - Amúgy nem jártam még abban a bárban. Itt is most vagyok először. Nem ismerem jól... a környéket. -  Valóban, de talán itt az ideje, hogy megismerjem. Még ha egy kis ital is ennek az okozója. Természetesen nem terveztem, hogy minden nap vagy minden héten kirúgok a hámból... sőt, lehet, hogy ez csak egy egyszeri alkalom lesz majd, ha Alarick nem engedi meg többet, hogy a városba tegyem a lábam a többiek nélkül. Nem vagyok az a kicsapongós fajta. De be kell vallanom, hogy némi ital hatása alatt, egészen máshogy érzem magam. Mintha más ember is lennék.
- Hm, kérdezd meg tőle... de szerintem valami tequilás volt, mintha azt motyogta volna, de nem nagyon figyeltem rá. -  Ismét egy óriási mosolyt kap a fiú, de nem is haboz sokáig, a pult felé kezd el húzni, én pedig engedelmesen követem és helyet is foglalok, szinte már el is felejtettem, hogy az imént még jól nyakon is öntöttem magunkat. Jobban megnézve, nem tűnik úgy, mintha túl nagy lenne az életkedve, de igen kellemes társaságnak ígérkezik ebből a néhány mondatból.  A kezemet a pultra teszem, kicsit kopácsolok azon az ujjaimmal, és miután a pultostól megkaptuk a koktélt, a szívószállal kezdem kavargatni.
- Tudok magamra vigyázni, nem vagyok már kislány. - Rázom meg a fejem és ismét csak egy mosoly jelenik meg az arcomon. Ritkán beszélek olyan emberekkel, akik nem tudják ki vagyok, mi vagyok... ezt pedig azt hiszem, jó érzés lenne most kihasználni. Ahogy rövidebb ideig csendben szürcsölgetem a koktélomat, eszembe jutott valami.
- Még a nevedet sem tudom... pedig ha már a sors így összeakasztott minket, ennyit megérdemlünk, még ha csak most látjuk is egymást. - Szerencsére ilyen velem nem szokott megtörténni. Akik ismernek, s akikkel jóban vagyok, el sem tudnak kerülni. Átok ez vagy áldás? Nem tudom. Felé nyújtom a kezem. - Hope vagyok.

soksok ● bulika <3
●●




Hope Mikaelson
Tribrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
Egyedül, mint a kisujjam
Play by :
Danielle Rose Russell
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptySzer. Május 15, 2019 10:01 pm



☾ To: Hope Mikaelson


☾ Nothing goes as planned






Az elmúlás az élet része, velejárója, sőt… egy elkerülhetetlen momentum. Hiszen minden véget ér egyszer; mindenki ugyanott végzi, nem? A halál nem válogat. Vajon én mikor… halok meg?
Morbid gondolatok szánkáztak a fejemben, miközben a véres pólómat igyekeztem letörölni. Vagyis, nem, nem volt véres, csupán valami koktél lötykölődött rá, hála egy fiatal leányzónak. Oké, Theo, ideje lenne összeszedned magad! Csak most; csak egy kicsit… néhány percre mondjuk?
A lányra pillantottam, s láttam, hogy hasonlóképp elmosolyodott, mint én. Tetszett, mármint maga a tény, hogy mosolygott valaki a közelemben. Mostanában túl sokat sírtam, s sírtak körülöttem és… oh, már megint ez a frusztráló érzés.
- Egy itallal, huh? De te… na figyelj csak. – Oldalra döntöttem a fejemet és folytattam volna, de hagytam, hogy tovább beszéljen. Felnevettem, majd elnéztem a pultos srác felé. Néhány pillanat múlva pedig vissza rá, s bár kicsit önmagamat láttam benne, azt hiszem, a kezdeti frusztráltság aziránt, hogy felnőttként haza kéne zavarnom… hamar elillant. Elvégre, én is piszok hamar elkezdtem az ivászatos, bulizós korszakomat. Ekkoriban ismertem meg Jeffet is. S akárhogyan is… muszáj volt a jó emlékekre gondolnom vele kapcsolatban. Azt, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, miféle kalandjaink voltak, mennyiféle bulin vettünk részt; éltünk. Kihasználtunk minden lehetőséget arra, hogy jól érezzük magunkat. Erre akartam emlékezni. Nem arra, amit… amit Ő mondott.
A gondolataimból a kérdései ráztak fel, így hát hamar összeszedtem magam. Legalábbis próbáltam.
- Nem, ide speciel alig járok. Ez csak különleges alkalom, amúgy… általában a Grillben ütöm el az időmet. De voltam mostanság a Black Pearl Bar-ban. Ott jártál már? – Érdeklődtem, némileg vizslatva az arcát, majd sóhajtottam.
- Miféle koktélt borítottál rám? Kérjünk még egyet. – Jegyeztem meg egy mosollyal, miközben finoman megfogtam a karját és a pult felé húztam. Amúgy is útban voltunk, mindenki kerülgetett minket és rosszallóan méregette a személyünket. Aztán el is engedtem, hogy a szalvétákat kidobva újfent mellé keveredjek. Kihúztam neki az egyik széket.
- Az előbbi kérdésedre válaszolva amúgy. Nem tudom, miért ide jöttem. – Vontam vállat kissé, majd a pultos felé fordulva kikértem magunknak azt a koktélt, amennyiben a lány elmondta, mi volt az. S ekkor esett le, hogy még nem tudom a nevét se. Nem mintha annyira számított volna, hiszen… gyaníthatóan most először és utoljára látom.
- Viszont egy jó tanács. Legközelebb ne egyedül gyere, mert könnyen rossz vége lehet. – Utaltam arra, miszerint ha rossz emberbe botlik bele, abból kisülhet olyan szituáció, amit ő nem annyira díjazna.

395 words ☾ in my veins ☾ note: igyunk~



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptySzer. Május 15, 2019 6:43 pm



Theodore & Hope

Azt hiszem, amikor beléptem ide és elhatároztam, hogy kicsit kiszellőztetem a fejem a magam módján, nem számítottam arra - vagy inkább nem gondoltam arra -, hogy majd tömény alkoholszagúan fogok visszatérni az iskolába. Ilyenkor persze nem lehet majd szerencsém, tuti a kapuban összefutok Alarickkel, aki aztán gondoskodó 'apaként' rivall rám és legrosszabb esetben felhívja anyámat, hogy a lánya már megint szabálytalan dolgot tett. Nem tudom, hogy ez a fekete mágiához képest vajon enyhítő körülmény-e? Majd kiderül, de persze az lenne a lehető legjobb, ha észrevétlenül jutnék be a szobámba, ahol már senki nem fog megzavarni, ameddig ki nem heverem a dolgokat.
A jelenlegi helyzetemből adódóan nem gondolnám, hogy sikerülhet észrevétlenül beosonnom akárhová is. Arra sem voltam képes figyelni, hogy mi van a lábam előtt, úgyhogy jól belebotlottam ebbe a férfibe, ráadásul még le is locsoltam. Számítottam olyasmire, hogy majd jól leordít vagy legalább megszid, de ennek ellenére igen könnyedén vette a dolgot. Hálásan elfogadom a szalvétát amit nyújt nekem, és legalább minimálisan felitatom a pólómra ömlött italt, hogy ne tapadjon rám... annyira.
- Ja, elég morbid. - Fintorodom el, ahogy én is konstatálom, hogy egyből a vér jutott mindkettőnk eszébe. Aztán felpillantok rá, bocsánatkérően pillogva, és akarva akaratlanul hozzá hasonlóan mosolyodtam el. Kicsit kínosnak éreztem ezt a helyzetet, sőt, igazából talán még nem is történt velem ilyen soha, úgyhogy abszolút új vagyok ebben. Ilyesmit szoktak kérdezni az emberek, hogy kárpótolhatják-e vagy nem?
- Nem tudom, egy itallal? - Vonok vállat könnyedén, mintha igazából nem is foglalkoznék ezzel annyira, de mindenesetre szélesen elvigyorodom amikor a fiúnak is feltűnik a korom, és hogy nyilván kissé ittas is lehetek, hiszen kiszolgáltak... - Hát, ki akartam próbálni a helyet. Aztán meg tudod, szépen néztem rá. - Fejemmel a pultos fiú felé bökök, kicsit elhúzom a számat, de végül csak ismét mosoly kerekedik belőle.
- Biztos a női báj. Nem gondoltam, hogy tényleg bejön, de hát... látod. - Kuncogok, kicsit oldalra is dőlök, de persze azért még sikerül megtartanom az egyensúlyomat. A kezemben lévő szalvétával hadonászok, a körülöttünk lévő emberek pedig csúnyán néznek rám, biztosan nem örülnek annak, hogy néhányukat véletlenül hátba vágok vagy ilyenek.
- És te hogyhogy itt ütöd el az idődet? Jó ez a kocsma amúgy? Sokat jársz ide? - Legtöbbször - józanul - nem vagyok valami bőbeszédű, de hát ez egy különleges alkalom és nem bírom magamban tartani a kérdéseimet. Jó buli idegenekkel ismerkedni, mennyi esély van rá, hogy még normális is az akibe belebotlik az ember? Kevés. Amúgy meg, épp itt volt az ideje, hogy eltereljem magamról a témát, legalább egy rövidke időre.

soksok ● bulika <3
●●




Hope Mikaelson
Tribrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
Egyedül, mint a kisujjam
Play by :
Danielle Rose Russell
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyKedd Május 14, 2019 6:00 pm



☾ To: Hope Mikaelson


☾ Nothing goes as planned






Ha eddig azt hittem, hogy az életem teljesen szétesett, akkor tévedtem. Hiszen most… napokkal ezelőtt vált teljesen biztossá, hogy végérvényesen elveszítettem mindenkit, aki fontos volt nekem valaha. Naivan hittem abban, hogy Jefferson egyszer visszatér és minden olyan lehet, mint régen… legalábbis részben. De nem, hiszen ő… ő meghalt és… még csak el sem tudtam tőle búcsúzni. Nem tudom, fogalmam sincs, hogyan kellene ezt feldolgoznom, ahogyan azt sem, hogy valójában ő régóta a halálra vágyott. Mindig is segíteni akartam neki… de nem tudtam. Nem engedte. El volt zárkózva és olyan falakat emelt, amiket sosem tudtam átlépni. S emiatt… nem. Sokkal inkább amiatt veszítettem el, mert én magam nem voltam elég kitartó. Azt hiszem, nagyon is önző voltam. Mindig csak a saját bajaimmal traktáltam, a bátyámmal, meg efféle dolgokkal, miközben ő… szenvedett. Túl későn vettem észre. Túlságosan… későn.
Órák óta a Hard Luck kocsma egyik székét birtokoltam, s megannyi ital lecsúszott már a torkomon. Muszáj volt kimozdulnom és nem otthon lennem a négy fal között, ahol az agyam folyamatosan kattogott. Habár… végül is teljesen mindegy volt, hol vagyok. Itt is emésztettem magamat. Folyton Jeff járt a fejemben, meg az a férfi, aki most… tulajdonképpen átvette a legjobb barátom helyét. A testét.
Elgondolkodva érintettem meg az ajkaimat, visszaemlékezve arra a csókra, ami alig néhány pillanatig tartott.
Aztán feleszméltem és inkább a poharamat megfogva legurítottam annak tartalmát a torkomon; ezután álltam fel. Levegő… levegőre volt szükségem. Így hát elindultam kifelé az épületből, átverekedne jóformán magamat a tömegen. Ekkor futottam bele egy lányba; vagy épp ő belém. A pillanat törtrésze alatt terítette be a felsőmet a koktéljával, ami vérvörös volt. Nagyot nyeltem, hátrébb lépve, kissé összezavarodva. Vér… halál… ez…. nem, nem akarok gondolkodni!
Gyengén megráztam a fejemet, miközben a felsőmről igyekeztem valamennyire letörölni az italt, de hát… ez halott ügy volt.
- Semmi baj. – Motyogtam, rá sem nézve a lányra, szinte életkedv nélkül. Aztán a pult felé fordultam, hogy egy szalvétát elemeljek onnan, azaz; inkább többet. Néhányat a lánynak nyújtottam, néhánnyal pedig újfent a felsőmet kezdtem tisztogatni.
- Olyan, mintha csurom véres lennék. – Jegyeztem meg némileg morogva, aztán feleszmélve a lányra pillantottam. Kárpótolni?
- Mivel szeretnél kárpótolni? – Mosolyodtam el most először, amióta beléptem ebbe az épületbe. Kérdőn fürkésztem a szemeit, majd nyeltem egy aprót. – Bár, nem vagy te túl fiatal ahhoz, hogy itt töltsd az idődet? Várjunk… hogy mertek téged kiszolgálni? – Változott némileg komollyá az arckifejezésem, elpillantva a pultos srác felé, végül visszanéztem a lányra.
S ahogy őt figyeltem, látva, mennyire ittas állapotban van már… eszembe jutott a bátyám. Az, hogy ő mennyiszer látott engem így, részegen, szétcsúszva. S az is, hogyan veszekedtem vele és kértem nyomatékosan arra, miszerint hagyjon engem békén. Fájdalmasan dobbant a szívem, egy sóhaj is felszakadt a tüdőmből, majd gyengén megráztam a fejemet. Emlékek. Elegem van. Mindegyikből.
A lányra akartam koncentrálni, ha már így belém futott és összesodort minket a Sors.

470 words ☾ in my veins ☾ note: remélem, tetszik Hard Luck kocsma 3909542699



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyKedd Május 14, 2019 11:47 am



Theodore & Hope

Nem mondhatnám, hogy sok barátom van a környéken. Sőt, úgy átlagosan talán egy sincs... lehet, hogy ez annak az oka, amiért Alarick nagy ritkán, kimenőt ad nekem néhány órára a városba. Az életem nagy részét itt töltöttem, de mégsem ismerek semmit a központon kívül. Mindig ugyan azokra a helyekre járunk, mindig ugyan abban a parkban sétálunk. Most úgy éreztem, itt az ideje, hogy valami változatosság kerüljön az életembe. A múltkori találkozásom - jellegű - apámmal amúgy is kicsit felzargatta bennem a kedélyeket. Alig tudok aludni, az órákon pedig szinte nulla koncentrációt mutatok és szerintem ez már kezd feltűnni a körülöttem élőknek is. Annak ellenére, hogy nem ismernek - szinte senki -, nem tudom túl jól elrejteni az érzelmeimet, arcomról könnyen leolvasható, ha valami baj van. Persze ilyenkor a lehető legtöbb időmet a szabadban töltöm, futok vagy edzek, ami be szokott válni az a harc, de hát Rick sem ér rá minden alkalommal, amikor csak csettintek. Ezt nem is várhatom el tőle.
Kétségbeesésemben  térek be ebbe a számomra ismeretlen kocsmába. Egy pillanatra állok csak meg az ajtóban, valószínűleg kitűnök majd a tömegből, hiszen a korom épp, hogy megüti a tizenhatot, a fiatalságomat pedig nem vagyok képes elrejteni. Van néhány trükk a tarsolyomban, és mivel megállapítom, hogy nem egy lepukkant helyre keveredtem, talán senki nem fog megpróbálni elrabolni vagy még rosszabb... kihúzom magam, a pulthoz sétálok és felülök az egyik bárszékre. Ujjaimmal kicsit türelmetlenkedve kopácsolni kezdek, természetesen közben tekintetemmel követem a pincért, aki mint megállapítom, nem lehet sokkal idősebb nálam, és egyébként igen jóképű is. Ahogy közeledik felém, hajamat a fülem mögé simítom, aztán pedig előveszem a kevésbé riasztó pillantásomat és mosolyomat, talán beválik. Kérdéseire kicsit sem élettel teli hangon válaszolok, de egy sört végül csak kicsikarok belőle, majd ahogy gyorsan öntöm magamba a keserű nedűt, megered kicsit a nyelvem is. Nem tudom pontosan, hogyan került hozzám egy rövidital, meg némi koktél, de az utóbbival a kezemben már kissé spiccesen és kóvályogva indulok meg egy asztalhoz - kissé irritált már az összegyűlt tömeg - és mivel már képtelem vagyok odafigyelni ennyi dologra, tökéletesen és váratlanul ütközöm neki egy férfinak. A koktél kirepül a kezemből, közöttünk esik le a földre, de még előtte mindkettőnk pólóját megpecsételi - fogalmam sincs mi lehetett ez az ital, de vérvörös színben hagyott nyomot rajtunk -, és akarva, akaratlanul is kénytelen vagyok elnevetni magam, de aztán kínos tekintettel pillantok fel mégis a férfira.
- Jaj, sajnálom! - Fejrázva pislogok értetlenül a pólómon lévő foltra, majd megpróbálom letörölni, sikertelenül természetesen, de aztán inkább csak odébb lépek, mivel konstatálom, hogy az alattunk lévő tócsa még a cipőmet is elérheti, és már ígyis eléggé alkoholszagom van. - Kárpótolhatlak? - Pillanatokkal később mosolygok kínosan a férfire, de hát láthatóan a szemem sem áll túl jól, mondjuk azt hiszem még annyira nem vagyok kész, hogy ne tudjak megállni a saját lábamon. Még semmiképp sem mennék vissza az iskolába. Nem, nem...

soksok ● bulika <3
●●




Hope Mikaelson
Tribrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
Egyedül, mint a kisujjam
Play by :
Danielle Rose Russell
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyKedd Ápr. 16, 2019 10:28 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptySzomb. Okt. 06, 2018 6:41 pm



Connie & Lara


show me your true colors






- Szép neved van - súgtam vissza, bár lehet, ez úgy hangzott, mint valami olcsó felszedős szöveg, de komolyan gondoltam. Connie. Tetszett a hangzása. Arról mondjuk fogalmam sem volt, lányok közt mennyire illik megjegyezni-megdicsérni az ilyesmit, de már kicsúszott, úgyhogy kár volt ezen tovább rágódni.
Forró lehelete csiklandozta a nyakam, s bár lúdbőrös lettem tőle, mégis közelebb húzódtam, bújtam, jobban kerestem a közelségét. Tetszett az az érzelmi kavalkád, amit kiváltott belőlem, tetszett a hangja és az illata is. Minden tetszett benne, mondjuk ennél többet a szoros összebújásunknak köszönhetően nem láttam még belőle. Még.
A szavai kirántottak a bódulatból, bár még varázslat hatása alatt éreztem magam, ahogy körbelestem, hogy tudatosítsam magamban, hol is vagyunk pontosan. Igaza volt abban, hogy a bemutatónk kezdett... Ööö... Másfelé hajlani, amit egyáltalán nem bántam, de talán tényleg nem szabadott volna pont itt teret adnunk neki.
- Ezt örömmel hallom, mert én is veled. - Olyan szélesen és boldogan mosolyogtam, hogy kissé idétlenül éreztem magam tőle, de hát örültem újdonsült társaságomnak, és annak, hogy úgy tűnt, ő is nekem. Az ilyesmiket szokták egy szép barátság kezdetének titulálni. - Meghívlak egy italra. Vagy te is meghívhatsz egyre... - elhúzódtam tőle annyira, hogy kényelmesen beszélgethessünk, és ne kelljen egymás hajába magyaráznunk, ám bőven kartávolságon belül maradtam. Ha engedte, a kezéért nyúltam, lazán összekulcsolva az ujjainkat.
- Annyira szeretnélek felhívni magamhoz, de nem vagyok idevalósi... Átutazóban vagyok és egy motelben szálltam meg. Persze, ha szereted a moteleket, elvitelre is vehetünk itt valamit... - vagy te is felhívhatsz magadhoz, de ezt már nem tettem hozzá, úgy véltem, túlságosan polgárpukkasztó lenne rögtön meghívatnom magam hozzá, hiszen teljesen idegenek voltunk egymásnak. Akár késes gyilkos is lehetne - én pedig eléggé közel álltam ehhez a defínicóhoz, a munkámnak hála.
Itt vagy szobán, piával vagy pia nélkül, ő fizet vagy én, igazából mindegy volt, amíg Connie társaságát élvezhettem.


így is csodás vagy (: ••• kredit



Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyPént. Szept. 21, 2018 3:38 pm


to: Larissa Blackwell




Pandóra szelencéje? Nem is tudtam, hogy az ékszerlánc már dobozokat is gyártott. Egy pillanatra zavar jelei villantak meg az arcomon, vagy létezik egy másik Pandóra is... Ami azt illeti,mitológia nem volt kenyerem, a névmemóriám pedig egyenesen borzasztó volt. Szóval tetett egyetértéssel bólogattam és megfogadtam magamnak, hogy amint hazaérek rákeresek erre a bizonyos Pandorára meg a nyomorék szelencéjére... Lehet,hogy még van remény.
A zakatoló gondolataim miatt meg is feledkeztem a táncpartneremről, de amint kizökkentem, Larára mosolyogtam. A hangjától, vagy inkább a közelségétől kellemes borzongás futott végig a testemen, és már nem barátságos-meleg tekintettel méregettem az arckifejezését. - Connie - súgtam valahonnan a torkom mélyéről érkező hanggal. Már csak a szemeimmel követtem az ujját,a fejem,sőt az egész testem mozdulatlan maradt (már amennyire egy táncparketten, táncolás közben mozdulatlan lehet valaki) és Lara figyelméért kiáltott.
Amit pillanatokon belül meg is kaptam.
Viszonzásként az orrommal elsöpörtem a nyakába csüngő hajfürtöket. - Máskor is - motyogtam lassú nyelvmozgatással, ügyelve arra, hogy az ajkaim a bőréhez simuljanak. Kérdezni akartam valamit, de ebben a helyzetben és pillanatban, minden túl... feleslegesnek és lényegtelennek tűnt. Megkérdezhettem volna, mit csinál egy ilyen lány egyedül, ilyen késő este. De, én is csak egy lány voltam, egyedül, ilyen késő este. Most már legalább ketten vagyunk.
Mielőtt hátrébb húzodtam volna lassan kifújtam a levegőt, egyenesen Lara bőrére fújtam.Aztán már csak a zenére figyeltem és arra, ahogy Lara mozog előttem. És a végén már a zene sem érdekelt, amozgásomat és a testemet úgy igazítottam, hogy kiegészítse és gyengéden összeütközzön és fonódjon Lara testével. - Azt hiszem innunk kellene valamit - elvégre egy kocsmáról beszéltünk és nem egy klubbról. - nagyon jól érzem magam veled - kezdtem máris a mentegetőzésbe, amit hamar abba is hagytam és körbejárattam a tekintetem a majdnem-tátott szájjal bámuló urakon. - talán valami kevésbé polgárpukkasztóba kellene kezdenünk - vagy valami sokkal polgárpukkasztóbba.
.

lesztöbb ❖ spread ur legs ❖  Hard Luck kocsma 2090244124


Vendég

avatar
Vendég

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyPént. Szept. 14, 2018 3:12 pm



Connie & Lara


show me your true colors






Mint kiderült, kár volt annyira féltenem a lányt, legalábbis a célirányosan taperoló keze megnyugtatott afelől, hogy ez az ütközés neki is épp olyan cikire sikerült, mint nekem. Aztán persze visszaszívta a bocsánatkérését, és azon túl, hogy meglepetten elnyílt a szemem, rögvest széles mosolyra görbült a szám jelezve, egyáltalán nem tapogatózik rossz helyen arrafelé. Ó, értem. Szerencsémre pontosan értette a részeg, nonverbális zagyválásomat, és hajlandó volt segíteni pasimentessé tenni az estét. Fogalmam sem volt, kicsoda-micsoda, de máris szívből jövő hálát és túlcsorduló szeretet ébresztett bennem (valószínűleg a pia rájátszott) a hősies tettével.
Ahogy közelebb húzott magához, az édeskés, fűszeres illata mellett éreztem, hogy ő sem szomjas már. Ez egyáltalán nem riasztott el attól, hogy a nyaka köré fonjam a karom, még közelebb húzódva hozzá. Tetszett a közelsége, és a fenébe is, pont az egyik kedvenc dalomat játszották! Semmibe sem került ellazulnom mellette és hangulatba jönnöm. Néhány pillanatra, vagy talán percre le is kapcsolt az agyam, lehunyt szemmel ringatóztam a lánnyal, és amikor ismét felnéztem rá, láttam, hogy mozog a szája. A fejemen rántva hátrasöpörtem a hajam a vállam mögé, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy értsem, mit mond.
- Ne reménykedj, a pasikkal Pandora szelencéje óta nem sikerült semmit megértetni, és az jóóó rég volt - kuncogva csóváltam a fejem, noha nem igazán állt szándékomban bibliai leckét adni egy idegennek az ölén ringatózva, de az elfogyasztott felesek után ez jutott először eszembe. - Ők már csak ilyenek.
Helyet adtam a combjaim közé simuló lábának és előre toltam a csípőm, hogy jobban összeérjünk, szinte már rajta ültem szegényen. Szorosabbra fontam a karjaimat körülötte, ajkaimmal puha szavakat formáltam, enyhén a fülcimpájához érve.
- Lara vagyok. Téged hogy hívnák? - Hogy halljam a válaszát (és mert jól esett), a nyakába fúrtam az arcom, befészkeltem a fejem a vállára. - Köszi, hogy megmentetted az estém. Ki nem állhatom az ilyeneket - böktem a pult felé, ahol az imént még a hapsi lebzselt. Nem felejtettem el a beígért italt, de túlságosan tetszett a melegség, ami az újdonsült táncpartneremből áradt, így egyelőre még nem akartam elszakadni tőle, inkább lejjebb simítottam a hátán, a derekán pihentetve meg a kezem, és lusta, szórakozott köröket, ábrákat firkáltam a körmöm hegyével a bőrére.

így is csodás vagy (: ••• kredit



Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma EmptyVas. Szept. 02, 2018 6:02 pm


to: Larissa Blackwell




A fejemet jobbra balra dobálva okoztam kellemetlen perceket a körülöttem álló embereknek. De, amint a velem szemben táncoló lányra vetettem a tekintetem, rájöttem, hogy nem érdekel senki és semmi. Itt ma bulizás van. Nincs az a könyék az oldalamban, nincs az a jeges víz és ragadós sör a hajamban, ami ettől eltántorítana.
A boróka íze ott tombolt még a nyelvemen, amikor Cissy, vagy Lizzy vagy Nemtudommianeve, meghozta az újabb pohár gin tonicomat. Nevetve félrerepítettem a szívószálat és nagyokat kortyolva ontottam a szomjomat.
A kiürült pohárral tovább gyarapítottam a talpunk alatt lévő kupacot. Mikor a padlóról felnéztem Cissy-Lizzy-Nemtudommianeve, a Pultnálbarátkoztunkössze már egy nagydarab, szőrös fazonnal enyelgett... amiből én teljes mértékben ki akartam maradni.Pohár híján, a kezemmel intettem nekik. Akkor jó szórakozást, én megyek és iszom tovább.
Az átváltozás  utáni 48 óra elmúltával újra önmagam voltam. A karcolások, zúzodások és a sajgás megszűnt. Ha lehet nem is önmagam voltam, hanem egy teljesen új, másik én és ezt ki kellett használni . Már sikeresen átharcoltam magam a tömeg nagyrészén, amikor.  -Óóóóhóóóó . - már kaptam a kezeimet a csávó mellkasához, hogy tartsam a tisztes távolságot, amit két idegennek illik betartani. - Óóóóóóhóó. - kaptam vissza a kezeimet három másodperccel később, mikor rájöttem, hogy egy férfinak, legyen akármilyen szobanövény, nem lehetnek ilyen mellei. - Öm. Semmi gond, én sajnálom . - motyogtam magam elé, amint visszanyertem az egyensúlyom és a lelkem is visszatért a testembe. - Jobban belegondolva. Nem sajnálom. - néztem már a nő szemébe. A fejemmel a pult felé intettem. - Amúgy is oda igyekztem. - aztán a tekintetét követve én is elvigyorodtam. Csak röviden biccentettem; értve vagyunk.
Tapló-pasieltávolító hadművelet indul.
A kezemet gondolkodás nélkül, mégis finoman a csípőjére csúsztattam és közelebb húztam magamhoz,de én is közelebb csoszogtam. Az érintésemben semmi tolakodó nem volt, csupán jelezni akartam az idegennek,hogy mi a másik klubban játszunk.  
Reményeim szerint ez lelohasztotta a közönségünk érdeklődését, és tovább állt és másokat tapogatni. - Igazán megtanulhatnék, hogy a mindent a szemnek, semmit a kéznek szabály itt is működik. - próbáltam eljuttatni a lány fülébe a mondandómat valamilyen úton-módon. Ahogy átpörögtünk a következő számba, a csípőmet finoman tekerve csúsztattam az egyik lábamat a lábai közé, hogy közelebb legyünk egymáshoz.
.

lesztöbb ❖ spread ur legs ❖  Hard Luck kocsma 2090244124


Vendég

avatar
Vendég

Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Hard Luck kocsma   Hard Luck kocsma Empty

Ajánlott tartalom


Hard Luck kocsma Empty
Vissza az elejére Go down
 

Hard Luck kocsma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ