Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Yesterday at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Csüt. Jan. 17, 2019 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Csüt. Jan. 17, 2019 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 Ophelia Wilson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Ophelia Wilson   Hétf. Szept. 03, 2018 7:05 pm

Ophelia Wilson
You and I get along like thunder and the rain


Becenév:
kérlek, ne
Titulus:
don't stand so close to me
Születési hely, dátum:
Miami (USA), 1936. október 10.
Faj:
vámpír
Beállítottság:
heteroszexuális
Play by:
Irina Baeva

Átváltozás:
1959-ben történt. Néhány barátom megszöktetett otthonról, hogy elmenjünk egyet szórakozni az újonnan megalakult jazz klubba. Eléggé lázadó voltam, ha már egyszer a szüleim nem támogatták az oktatásomat. Idióta "régi világ". Azonban sikerült belefutnunk egy késes gyilkosba. Mindhárom barátom halálát végignéztem, aztán rettegve éltem meg, ahogy belém döfte az éles pengét. Éreztem, ahogy melegség önti el a testemet. A vérem volt az. Szédülni kezdtem, ám valaki megmentett. Most már tudom, hogy egy vámpír volt az, de máig sem sikerült kiderítenem, kinek köszönhetem, hogy én életben maradtam...legalábbis még néhány órán át. Ugyanis, és ezt szerintem sosem leszek képes feldolgozni, végül a saját testvérem mért halálos ütést a fejemre. Csak azzal nem számolt, hogy vámpírvér volt a szervezetemben. Basszus, mindig tudtam, hogy az agyára megyek, de azt sosem hittem volna, hogy ennyire gyűlöl. Sosem adott konkrét magyarázatot arra, miért tette, bár szerintem nála bekattant valami, amikor másnap meglátta, hogy élek és virulok. Azt hiszem, rettegve élte le az életét, mert nem tudhatta, mikor köpöm be. Kösz, nővérkém, már ezért megérte meghalnom.
Család:
A nővéremet szerintem már alaposan kielemeztem. Rendkívül hálás lehetek neki, amiért örökké élhetek. A szüleimre felesleges akár csak egy magánhangzót is fecsérelnem, olyan jelentéktelenek voltak számomra. Bármennyire is furcsa, az ismeretlen átváltoztatómat olyan közel érzem magamhoz, mintha családtag lenne. És muszáj lesz rájönnöm, ki az illető. Nem nyugszom, míg ki nem derítem valahogy. Hiába telt el már lassan 60 év, ez nagyon bennem maradt, és le kell zárnom, válaszokat kell kapnom. És hogy még kit tartok a családomnak? A nővérem nevelt fiát. Igen, Samael is a családom.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

- Biztos vagy benne, hogy élvezed az életed...így? Mármint félre ne érts, tudod, hogy melletted állok, de...
- Állj le, Lindsey! A barátnőm vagy, bírlak, de akkora baromságokat tudsz kérdezni. Hogy ne élvezném az életet? Elmúltam 80, és nézz rám. Csak azt ne mondd, hogy meglátszik a korom. - Mutatok végig magamon, sőt még pörgök is egyet nevetve. Lindsey igazság szerint az egyetlen barátom, akivel kb. négy éve sodort össze az élet, amikor megmentettem őt. Tud az életemről mindent, hiszen idővel mindenbe beavattam. Bízom benne, és jól tudom, hogy számíthatok rá. De olyan sokat aggodalmaskodik, hogy komolyan féltem a halandó egészségét.
- Nem arra gondolok, hogy...izé...grrr...szóval na...tudod. - Nagyon vicces, ahogy vámpírt imitál. - Hanem arra, hogy anno leléptél. Látszik, hogy szenvedsz. Bár én nem ismerem a fickót, tekintve, hogy még meg sem születtem, amikor ti kavarogtatok együtt, de annyira érződik, hogy fontos volt számodra. - Na igen, ebben nagyon is igaza van. Bár már sok-sok éve, hogy másodjára is kiléptem Sam életéből, miután teljesen felforgattam azt, de egyszerűen nem tehettem mást. Túlságosan is tönkretettem őt aznap éjjel. Mégiscsak én változtattam át. Képtelen vagyok a szemébe nézni. Eleve nem volt könnyű élete, én meg rátettem néhány méretes lapáttal. Már akkor sem kellett volna belemennem az egészbe, hiszen ő csak 18 éves volt, és az átkozott apja, na meg a nyomorult nővérem miatt a lelke is megtört, én mégsem tudtam távol maradni tőle. Aztán még meg is igéztem, hogy felejtsen el. Persze, elvégre pont arra volt még szüksége, hogy az elméjével is szórakozzanak. De nem tehettem mást, mert helytelen volt az egész. A fenébe is, akkor még alkoholt sem ihatott törvényesen. Nem is tudom, miért engedtem közel. Végül az élet pár évvel később ismét az utamba sodorta, amikor találkoztam vele egy házibuliban - elvégre már nem a korlátolt szüleim befolyása alatt éltem, és az évek alatt elvégeztem az egyetemet...többet is -, egyik dolog követte a másikat... Azóta sem volt olyan jó senkivel. Tessék, már megint az ajkamba harapok, ahogy eszembe jut. Lindsey el is mosolyodik, én meg hozzávágok egy díszpárnát.
- Mondjuk elég nagy nyomás lehet, hogy miattad változott át, de akkor sem értem. Mármint hányan mondhatják el, hogy HALÁLOSAN jót szexeltek azzal, akibe szerelmesek? - És röhög. Ezt nem hiszem el.
- Na jó, most már nem egy nyamvadt párnát fogok feléd hajítani, hanem valami sokkal keményebbet, ha nem hagyod abba. És én...nem vagyok szerelmes senkibe. Fejezd be, és inkább menj dolgozni. Kettőnk közül a te anyagi helyzeted a siralmasabb. - Látom az arcán, hogy mindjárt átvált vörösbe. Igen, ezzel mindig fel tudom húzni, míg végül be nem szól, hogy nekem könnyű dolgom van, mert ha arról van szó, akár bankot is rabolhatnék az igézésnek köszönhetően. Csak azt nem tudja felfogni, hogy ez pusztán elméleti síkon, a saját fejében merül fel rendületlenül, és valójában nincs szó másról, mint hogy tolmácsként rengeteget lehet keresni, és tök jól megélek belőle. Ahogy Lindsey pufogva távozik, még egy apró mosolyt megejtek, aztán komorrá vált arckifejezéssel bámulok ki az ablakon. Lehet, hogy igaza van? Persze, sokkal könnyebb menekülni, de...hiányzik. Ha nem félnék ennyire szembenézni vele, már rég felkerestem volna. Egyre többször sejlik fel bennem a kétkedés szikrája, hogy vajon helyesen cselekedtem-e, amikor köddé váltam, vagy hogy talán mégis az lett volna a jó döntés, ha mellette maradok. Mi lehet vele? Az ő lelkiállapotának nem biztos, hogy jót tett a vámpírrá válás. Lehet, hogy már rég gyilkos ámokfutásba kezdett...vagy...nem, bele sem merek gondolni, hogy talán már nem is él. Elég legyen. Ideje végre továbblépnem és elengednem a múltam ezen részét. Sokkal fontosabb, hogy végre megtaláljam azt, aki azon a rettenetes éjszakán a vérével meggyógyított. Igen, csak erre szabad fókuszálnom, nem pedig holmi romantikus zagyvaságokra.

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Vámpír vagyok
Kapcsolatban :
✧ samael ~ soon
Play by :
✧ irina baeva
Keresem :
✧ we found each other


Léptek száma :
0
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ophelia Wilson   Kedd Szept. 04, 2018 9:14 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Ophelia Wilson

Kedves Ophilia!
Nagy örömömre szolgál, hogy én köszönhetlek elsőként az oldal tagjai közt! Remélem, jól fogod érezni magad nálunk! Az biztos, hogy az egyéniségeddel és az egyedi, izgalmas életutaddal újabb pompázó színt festesz a palettánkra.
A lapod alapján remekül beleillesz a világunkba. Vámpírokra mindig szükség van, főleg, ha olyan gyönyörűek és talpraesettek, mint te vagy. Szörnyű, hogy a saját testvéred képes volt így elárulni téged - habár nem tudom, nevezhető-e árulásnak, hogy konkrétan hozzájárult a halálodhoz? Azt hiszem, ez elég finom kifejezés.
Felkeltetted az érdeklődésem a titokzatos átváltoztatót illetően is. Sok lehetőség rejlik a szálban, úgyhogy előre is elnézésed kérem, ha lelkes olvasótok leszek! Már amennyiben játékos karakternek hoznád őt is. Remélem, hogy igen! Románc szagot érzek wink - no nem mintha ne lenne már így is épp elég románc az életedben. A saját unokaöcséddel... Ej! Very Happy Mondjuk a genetika miatt már nem kell aggódnotok sajnos, hiszen egyikőtök sem mondhatja élőnek magát. Semmi sem édesebb a tiltott szerelemnél, nem igaz?
Egyik szálad izgalmasabb, mint a másik Nem is tartalak fel tovább, mert már mielőbb látni szeretném, mit hozol ki belőlük a játéktéren. Ki változtatott át? Jut még szerep a nővérednek? És mi lesz a tiltott gyümölccsel? Túl sok kérdés, melyekre egyedül te tudod a választ, úgyhogy irány foglalózni, aztán már tiéd is az egész játéktér! Ne fogd vissza magad, Mystic Falls csak rád vár!
Jó játékokat kívánok!


avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Ophelia Wilson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Vámpírok-
^
ˇ