Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Thersez


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Wooden Spoon Cafe & Bakery

Electra Fanning
Yesterday at 7:29 pm



Sötét rengeteg

Thersez
Kedd Dec. 11, 2018 9:19 pm



Park

Thersez
Kedd Dec. 11, 2018 8:06 pm



My brother - again

Stephanie Stafford
Hétf. Dec. 10, 2018 4:59 pm



Galatoire's étterem

Always and Forever
Hétf. Dec. 10, 2018 4:48 pm



Ronan Scadding - Se veled, se nélküled

Amarilla Van Selm
Vas. Dec. 09, 2018 11:21 pm



Szükségem van egy új helyszínre

Always and Forever
Vas. Dec. 09, 2018 10:42 pm



Amarilla szobája

Always and Forever
Vas. Dec. 09, 2018 10:42 pm



Charlotte "Charlie" Gray

Charlotte Gray
Vas. Dec. 09, 2018 10:24 pm



Ipswich, USA, Danvers kúria - Caleb & Amarilla

Amarilla Van Selm
Vas. Dec. 09, 2018 10:08 pm
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 8 4
Boszorkányok 10 5
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 0 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 0
Eretnekek 1 1
Szirének 2 0
Démonok 1 3
Vadászok 3 3
Emberek 1 1
Összesen 29 21

Share | 
 

 Leighton Lockhart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Leighton Lockhart   Hétf. Szept. 17, 2018 9:08 am

Leighton Lockhart
I'm not crazy.
My reality is just different than yours.


Becenév:
Leigh
Titulus:
the crazy one
Születési hely, dátum:
Ismeretlen, 957. május 10
Faj:
Boszorkány
Beállítottság:
Bármi jöhet!
Play by:
Luke Mitchell

Család:
Nincs családom. Valamikor... Nagyon nagyon régen volt. Akkor még más voltam. Más volt a nevem. Más volt az arcom. Más volt az életem.
Szerettem őket. Annyira szerettem hogy inkább megmentettem őket magamtól.
Jobb nekik így. A kishúgomnak... A szüleimnek...
Valószínűleg hamar elfelejtettek.És mostanra már régen halottak. Vajon büszkék lennének arra aki lettem? Kötve hiszem.
William Stafford, aki egykor voltam már nem létezik. Meghalt, a családi házunkban. Megölte magát...
Bár tényleg így tettem volna.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Az utca csendes volt és még nyirkos a pár órával ezelőtti esőtől. A vékonyka sikátorban egy férfi várakozott, a lélegzete apró fehér gomolyokban szállt az ég felé. Odafent egy csillag sem látszott, az ég még borús volt. A távolban felvillant az ég. Jött a vihar.
A férfi csak remélni tudta hogy az ügyfele ideér még a vihar előtt. A vékony kabát nems egített túl sokat és az alatta levő pénz olyan könnyen elázna. Az ügyfele nem örülne.
Ezeket persze nem mondta ki hangosan. De egy ilyen ostoba férfi fejében annyira könnyű olvasni. Még csak a közelében sem voltam, csak egy egyszerű varázslattal a fejébe másztam. Mint egy kietlen sivatag. Üres, rideg és ostoba.
A hangok a fejemben elégedetten doromboltak az ölés gondolatára. Már olyan rég érte vér a kezeimet. Szinte hiányoztak.
A távolban felugatott egy kutya, a férfi pedig arra kapta a fejét. Mintha érzett volna valamit. Hiába ezek a hitvány varázsnélküli emberek is csak olyanok mint az állatok. AZ ösztöneik kiéleződnek, és az élni akarásuk tartja őket távol a haláltól. Bosszantó.
A hangok, több száz... talán ezer is felkuncogtak a gondolattól. Nehéz volt őket szétválasztani. Egyre többen lettek, egyre zavarosabb lett.
Egy pillanatra lehunytam a szemem hogy elcsitítsam őket. Egyetlen mozdulattal és egy halk pukkanással, mintha csak valaki leejtett volna valamit a főutcán jelentem meg a szomszédos sikátorban. Egyre élesebben, egyre hangosabban hallottam a férfi gondolatait.
Fázott. Elege volt. Haza akart menni.
Lassú léptekkel sétáltam ki a főutcára, a talpam finoman csattant a betonon. A lehelletem apró gomolyként szökött ki az ajkaim között és lassan szállt az ég felé. A vihar egyre közeledett, a szél erősödött, belekapott a bőrdzsekimbe. Ha ember lettem volna, igazi ember, biztosan fáznék.
Egy nő aki elhaladt mellettem rám nézett, a tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott. Nem aggódtam. ALig fél perc múlva elfelejti az arcomat.
Na nem mintha olyan feledhető arcom lenne. Gondosan választottam amgamnak új testet a "halálom" után... Túlságosan jóképű lettem ahhoz hogy olyan könnyen elfelejtsen bárki.
Egy ujjmozdulattal töröltem ki a rólam szóló emlékeit, mielőtt befordultam volna a sikátorba.
A férfi aki már türelmetlenül dobogott a lábával észre sem vett, mire lebiggyesztettem az ajkam. Fordulj már ide! Látni akarom ahogy kihuny a szemedben az élet! GYERÜNK!
A düh egy pillanat alatt öntött el, és a nyugalom ami eddig uralta a testem elszivárgott. Gyilkos düh öntötte el az elmém, a hangjaim ordítani és tombolni kezdtek odabent. Azt akarták hogy tépjem apró darabokra a testét. Hogy fessem vörösre a sikátor, sötétszürke falait, és macskahúgy szagú járdáját a vérével. A belei karácsonyfadíszként lógnának rácson a sikátor másik felén. Nem a legjobb találkozási pont. Ha valami baj történik... nem tud elmenekülni. Na nem mintha előlem eltudna.
Ha kell újra megtalálom. És akkor ölöm meg.
Aztán a cipőm halkan megcsikordult a nedves betonon, mire a férfi idegesen kapta felém a fejét. Ápolatlan borostájában még látszott a vacsorája maradéka, az arcára ráncok barázdáit húzta a cigaretta. Az orra vöröses volt, bár nem tudom hogy a hidegtől vagy a rengeteg alkoholtól ami legurult már a torkán.
- Késett - mondta nekem ellenségesen, mire a szám sarkába apró mosoly csúszott. Azt hiszi én vagyok az ügyfele. Bájos. A dühöm nem csillapodott mégis jeges nyugalom lett úrrá rajtam. Nem én voltam az akit várt... mégis számított rám.
Ahogy beléptem a fénysugárba amit az itteni lámpa árasztott magából és meglátta az arcom, az övéből kiszaladt a vér. Az ajkai remegni kezdtek, akárcsak a térdei. Hátralépett egyet mintha menekülhetne előlem.
- Te...? - a hangja már a közelében sem volt a korábbi ellenséges, rekedt hangnak. Mint riadt kisegér cincogott én pedig felemelt állal lassan sétáltam fel. Úgy éreztem magam mint egy vadászó nagymacska.
- Mondtam neked hogy a Halál rád talál... - szinte énekeltem neki. A düh helyét vad öröm vette át, szinte táncolni akartam. Egy pillantás alatt jelentem meg előtte, a kezem vasmarokként ölelte át a torkát.
A halk, mégis gyomorforgató reccsenés ahogy eltörtem a nyakát ujjongást eredményezett a fejembe.
Ö̦̦̤̥̺L̮T̳̗͔̲̤Ü͚͞N͏K̗͙͎̜ÖL͚̖̘͜TÜ̗͟Ņ̪̪̖̭̖͉̮K͈̦̹̮̱̭Ö͚̲̪̘Ĺ͚̲͎̯͔̺TṴ͖̤͖̈̀Ń͕K̪Ö̤̙̼̼͝L̸̤͕T̝̖̬̤̱Ü̡̳͍͕͉͖̟͖N̡͓̼̱̳̠̞̜K̵̟͙̯Ö͓̥L̘̤͕̘̜̮̕T̩̬Ü̴̼̬̱̰̦N̼K̺̻̹̲̮̖͇Ǫ̈L͓͙̺T̗̲͞Ü̮̼͇̗͡N̤̳̮̖̲K̢Ö̹͍̬̗̖̤̳LT̪͚ǗN̡̖ͅK̵̳̤̬̺Ö̭ͅḼ̙͢T͇͖Ü͚̻̖Ṋ̻͉̟͡KÖ͎̤̞͈͟L͢T̪̰̝̲̻Ü̠̪̲̟̩͇̲Ņ̮K̝̲̟̥̙͕̞
A férfi üres szemekkel hullot a koszos, nedves betonra. Nem volt benne élet. A kabátja alá nyúltam és kivettem a pénzzel teli borítékot. Nagyszerű mind megvan. Mocskos tolvaj.
M̴̳ȩ̣̫͙̯͈ͅn̸̺̺̩̥͇̰j̛̬ü҉͙͈̳̤̝n̹̬͚̤͈k̯̟͇̣̲ ̥̱̜͙̜h͔̯a͖̭͕̳͇ẓ̰̱̰͈a̜̯͈.͈̞̞̣͚.̪̭̮͔͟. ͍̭͉h̦̜͓̫̗͕a҉̬̗͇͕͔̫z̫̦͕̠̼̮a̞̺͙̠͍̭̝ ̶̬h͖a̮̖͞z̢̩̩͎̹̮̫a̷̰͓̣͇̯̣ ̥̩̠͈̫͙h҉̗̜̱̦̱͖̺a̜̭͎̹̼͕͚z͡a̛ ҉̯̣̖̰͎̙h̞͚ͅa̷͔̰̫̪͈͍ͅz̗̘̣̦̟̀a̰ͅͅ
Sarkon fordultam a saját kabátom zsebébe süllyesztve a pénzt. Az utcáról nem látszott a sikátorban fekvő hulla. Kell majd pár nap hogy megtalálják.
A dühöm lecsendesedett. Ismét nyugodt voltam. Kiegyensúlyozott. Csak ölnöm kellett hogy rendbejöjjön a világ.
Meg vissza kellett szereznem a pénzem.
A dörgés ami a következő villámot követte már szinte a fejünk felől szólt. Az eső nagy, kövér cseppekben kezdett el hullani. Az emberek az utcán előkapdosták az ernyőiket vagy fedezékbe vonultak a hirtelen jött hideg eső elől.
A férfi a sikátorban már megúszta az esőt... hiába nem érkezett meg az ügyfele a vihar előtt. Ki tudja... talán el se ment. Lehet hogy ő is meghalt. Ezekben a körökben úgy hullanak az emberek akár a legyek.
Egy piros esernyő volt nála. Nagy, de az egyik végéről letört a tartó pöcök és felhajlott.
Az a lány... Nem tudom mi volt benne mégis megtorpantam ahogy megláttam. Egy pillanatra találkozott a szeme az enyémmel. Utánafordultam ahogy elhaladt mellettem.
Akartam. Nem tudom mi volt ez az érzés de akartam őt.
Követni akartam, tudni hol lakik, tudni ki ő. Ki ez a lány...?
H̳̫̀A̹̝̗͠Ẓ̵Ą͚̻͔̞̟͉̳ ͏L̖͇̺͚̼E͇̩̝̲̮͇̟͟I̳̗̩͡G̦̝͇̬̣̫͈H̨̗͍̻̠͓̘ ̛̦ͅH̢̱̙̯͔̝ͅA̠̟̱̣̰̣Z҉͍̘ͅA̮͙̦̥̬ H̩̭͕̠̦̪̜A̟͈̩͖͖̗Z̩͈̦͖͙͟A͏̜͕͔̟͎͔ͅ ͡H̭͚̯͚͝A̗͇͍̟ŹA̼ ͍̳̹̹H͖͉̮͞A̢͔Z͙͉̱̟A̳̬̞̻̟̪̘͝
Nem volt választásom... Csak remélni tudtam hogy látom még.

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
nem kötöm le magam.
Play by :
Luke Mitchell
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Leighton Lockhart   Hétf. Szept. 17, 2018 11:13 am

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

My crazy brother

Ohh, drága bátyám!

El sem hiszem, hogy végre üdvözölhetlek az oldalon, annyi idő után...   de végre igen és ez boldogsággal tölt el! Végre lehúzhatok egy karaktert a keresettek sorából.
Na, de térjünk rád. Rengeteg idő telt el, mióta nem láttalak. Sőt, ugyebár én halottnak hiszlek. Bár, te is engem. Ki hinné, hogy a kis tudatlan boszi húgod is képes volt megtanulni nagyobb, erősebb varázslatokat? Bár annyira erős nem vagyok, mint te magad. Van hova fejlődnöm. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy élsz. Nem tudom, hol és hogyan fogunk újra találkozni, de hidd el, hogy a nyakadba fogok ugrani, amint tudatosul bennem a kiléted. Hiszen miattad a bosszú mellett tettem le a voksom. Ez hajtott előre, s hajt is még, bár az, aki miatt te meghaltál, már halott. Ám mindig van lerendezetlen ügy, nem igaz?
Mint neked azzal a taggal... kirabolt, huh? Talán ennyiért nem érdemelt volna halált, de azt hiszem, neked tényleg szükséged volt arra, hogy ölj. De kérlek, a feszültséglevezetésre más módszer is létezik. blus Mondjuk keress egy nőt... oh, már ki is szúrtál magadnak egyet? Csak kérlek, őt ne öld meg.
Leigh, az új neved mellesleg igencsak tetszetős. Viszont amit a család résznél írtál, hogy bárcsak tényleg meghaltál volna... eszednél vagy? Legyél csak életben és térj vissza hozzám, oké? Várlak. Sosem tettem túl magamat a halálodon... valószínűleg nem is tenném. Szóval, gyere. Vissza. Hozzám.



De előtte foglalózz! De utána... gyere!! *átment követelőzőbe, ne is figyelj rá*





I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Leighton Lockhart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Boszorkányok-
^
ˇ