Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Erdõ

Nappali EmptySeraphim Scamander
Today at 2:25 pm



Nappali

Nappali EmptyNathaniel Storm
Today at 1:50 pm



Theo & Evy - Ghost hunting?!

Nappali EmptyNathaniel Storm
Today at 12:45 pm



Park

Nappali EmptyAstrid Fray
Today at 12:23 pm



Zaltarish menedéke

Nappali EmptyLiliana DeFleur
Today at 12:20 am



Oltár

Nappali EmptyElisabeth Saltzman
Yesterday at 11:36 pm



Christian Caine

Nappali EmptyStephanie Stafford
Yesterday at 10:18 pm



megmentésre váró megmentőm

Nappali EmptyChelsea Jenson
Yesterday at 9:34 pm



Liliana Defleur

Nappali EmptyKai Parker
Yesterday at 8:44 pm



Lafayette Temetõ

Nappali EmptySeraphim Scamander
Yesterday at 5:55 pm

Share
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyYesterday at 3:13 pm

18+


Lessidy




Beborultunk az ágyba és sietve magamra húztam Lessát. Nem volt időm körbenézni a szobájában, de nem is bántam egyelőre, lefoglalt, hogy magamhoz öleljem és addig csókoljam, míg el nem kezdett lefelé mászni rajtam. Ajkai érintése legérzékenyebb pontomon újabb magasságokba repített, szemérmetlen, önfeledt nyögéseket hallatva karmoltam a lepedőt magam alatt, kapaszkodót keresve, majd az éjsötét fürtökbe túrva válla egyik oldalára fogtam őket, hogy ne legyenek neki útban. Figyeltem, hogyan tűnik el az arca újra és újra a combjaim közt, míg testem remegése arra nem kényszerített, hogy a gerincem ívbe hajlítva visszazuhanjak a matracra. Ezúttal nem hagyta, hogy átlépjem a határt, felmászott hozzám előtte, kínzó forróságra ítélve lángoló pontjaim, de nem haragudtam érte, örültem, hogy újra átfoghatom a nyakát és megcsókolhatom.
Hamar megtörtem a csókcsatánkat, nem bírtam csendben tűrni, ahogy mozgatni kezdte a csípőjét. Mintha apró kisülések pattogtak volna a bőrömön, a szoba izzott körülöttünk, a testem égett és olyan közel jártam nem csak a beteljesüléhez, hanem Lessához is... A megjegyzése mosolyt csalt az arcomra, valahogy tetszett, hogy ilyen címmel ruház fel. Királynő. Pedig ő sokkal több volt nálam.
A hátát cirógattam, bele-belemélyesztve a bőrébe a körmöm, a fenekéig lekalandozott a kezem, jobban magamhoz szorítva, csípőmmel pedig ellen-ellenmozdultam, még intenzívebbé fokozva a kéjt. Figyeltem a reakcióját, és amikor úgy láttam, közel jár már ő is a gyönyörhöz, átfordultam vele és magam alá fektettem. Az ölére ültem, csókokkal jártam végig a mellkasát, nyelvemmel a mellbimbóit izgattam, aztán lekúsztam a combjai közé és befúrtam a fejem. Próbáltam leutánozni, amit ő művelt velem, szívtam és izgattam, kezemmel bejárva közben a testét, simogattam őt, nyelvemmel azon igyekezve, hogy a csúcsra juttathassam.


 Nappali 450640341   

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Nappali Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
⚝ (once upon an) Alesea Hyland
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptySzer. Júl. 31, 2019 12:52 pm


To: Cassidy Hemingway 18+




Nem tudtam, meddig tudom még tűrtőztetni magam. Vágytam rá, jobban, mintsem valaha… és nem akartam leállni. Bár nem is akart, legalábbis úgy tűnt; minden mozdulata, a csókjai… arról árulkodtak, hogy legalább annyira vágyik rám, mint én rá. De ez… biztos, hogy csak a szirén képességemnek volt köszönhető. Józanul, tiszta fejjel miért akarna velem lenni? Sosem akart.
Ahogy felvetette, hogy menjünk át a szobába, bólintottam. Figyeltem, ahogy feláll, majd a kezét fogva, az ujjainkat összekulcsolva álltam fel én is, s léptem oda hozzá. Egyből átkaroltam szorosan, s ajkaihoz hajolva mohó csókcsatát vívtam vele, egészen addig, míg a szobába nem értünk. Ott az ágyra húztam újra, s ezúttal tovább is haladtam a csókokkal… a lábai közé másztam és kényeztetni kezdtem az ajkaimmal, nyelvemmel. Nem akartam a csúcsra juttatni, csupán a közelébe repíteni. Ha sikerült, akkor elszakadtam tőle és így simultam végül teljesen hozzá, hogy érzékenyebb pontjaink összeérjenek. Mozgatni kezdtem a csípőmet, minden egyes mozdulattal izgatva őt és egyszerre magamat is. A kezeimmel a feje mellett támaszkodtam meg, miközben halk nyögések hagyták el az ajkaimat.
- Te vagy az én királynőm, Cassy – Utaltam vissza a kint tett megjegyzésére egy mosollyal, majd közelebb hajoltam hozzá és apró csókot nyomtam az ajkaira. Ezután pedig gyorsítottam a tempón. Élveztem, s teljesen a fejembe véstem ezeket a pillanatokat, hiszen úgy éreztem, ez lesz az első és az utolsó is, mikor együtt lehetünk.


225 words || Back to You || note:  nem tudtam sokat írni, bocsii   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
45
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyHétf. Jún. 24, 2019 11:26 pm

18+


Lessidy




Valamiért zavarba hozott Lessa megjegyzése. Hogy én lennék az esete? Így, név szerint, egyedül? Sejtelmem sem volt, a pia beszél-e belőle, vagy abba a hitbe kapaszkodik, hogy úgysem fogom fel, hiszen megbabonázott... De néhány pillanatra kizökkentett a vallomása, furcsán melengette a bensőm. Szóval, az esete vagyok... El kellett könyvelnem ezt az információt. Annyira jól esett minden érintése, minden egyes csókja. Egyre közelebb és közelebb sodort a gyönyörhöz. Kissé türelmetlenül kapkodtam le róla a melltartót és húztam vissza magamhoz. A  látvány, meztelen bőrének érintése és enyhe súlya rajtam teljesen elvarázsolt. Azon kaptam magam, hogy Lessába kapaszkodom, ujjaimat finoman felfuttatom a karján, majd a könyöke felett rámarok. Szaporodó sóhajaimból érezhette, mennyire keskennyé szűkült a kéjtől elválasztó határvonal, és ha hagyta, hogy átlépjem, akkor ívbe feszülve alatta, combjaimmal rázárva a kezére, reszketve söpört át rajtam a gyönyör, és hosszú percekig lustán hullámzottam alatta. Pihegve húztam közelebb magamhoz, lágyan mosolyogva a bókján, aztán megemeltem a csípőm és segítettem teljesen levetkőzni.
Lustán figyeltem, hogyan vetkőzik le ő is teljesen csupaszra. Nem baj, hogy nem jött egyből közelebb, mert így legalább teljes egészében végigmérhettem. Tényleg gyönyörű volt... Olyan sokszor jutott ez eszembe, hogy úgy éreztem, hangosan is ki kell mondanom.
- Gyönyörű vagy. A legszebb nő, akit valaha láttam. - Nem mintha túl sok nőt láttam volna pucéran, de Lessa tényleg a legszebb volt mindannyiuk közül. Ahogy alig érintve visszamászott hozzám, libabőrös lettem, túlhevült testemen jóleső borzongás futott végig. Mohón feleltem a csókjára, kezem ezúttal lejjebb vándorolt a karjáról, be a combjai közé. Viszonozni szerettem volna az előbbi kényeztetését, úgyhogy az ujjaimmal felfedeztem kicsit, izgattam, játszottam vele ott lent. Amint úgy éreztem, a csókunk kezd eldurvulni, feljebb ültem annyira, hogy a nyakához férhessek. Apró csókokkal, puszikkal fedeztem fel a mellkasát, miközben egy pillanatra sem állt le a kezem. Nem igazán tudtam, mit kéne tennem, igyekeztem improvizálni és sodródni a hangulattal. - A királynőm vagy...
Feltornáztam magam annyira, hogy a combjaim közé fúrt térdére ülhessek, egészen fent, így az én combom is az ő lábai közé került. Visszahúztam a kezem és a derekára marva húztam jobban magamra, hogy egymás testén hevülhessünk tovább, miközben ajkaimmal visszataláltam az övéhez. A kanapé keskeny volt egy kicsit, de ügyesen tartottam magam Lessa felett, lágyan ringatva a csípőm, hogy ezáltal kölcsönösen ingerelhessük egymást.
- Menjünk át a szobádba... - vetettem fel halkan, és ha beleegyezett, felkeltem a combjáról és húztam magammal, nem hagytam egy centire sem eltávolodni, magamhoz ölelve csókoltam tovább. Ha maradni akart a kanapén, akkor csak újra beletemetkeztem édes ajkaiba.


 Nappali 450640341   

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Nappali Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
⚝ (once upon an) Alesea Hyland
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyHétf. Jún. 24, 2019 4:45 pm


To: Cassidy Hemingway 18+




Némileg felvontam a szemöldökömet a kérdése hallatán. Miért gondolja ezt? Pislogtam rá, majd viszonoztam a mosolyát.
- Nem feltétlenül… inkább a Cassidy Hemingway az esetem… nem tudom, hallottál már róla? – Suttogtam, teljesen elveszítve a józan eszemet, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy itt kötünk ki… egymás ajkaiban, egymás karjaiban, s úgy, hogy ő is akarja ezt. Avagy engem.
Igyekeztem kényeztetni őt a lehető legtöbb módon. Az ujjaimmal egyre intenzívebb tempót diktáltam a lábai közt, érzékeny pontjaira tévedve. Csókjaimmal halmoztam el újra és újra a mellkasát, a melleit, majd lassan, apró csókokkal haladtam visszafelé, a nyakára, majd onnan az arcára, állára.
Egy mosollyal a tekintetébe fúrtam a magamét, így gyönyörködtem a szemeiben, majd a kezemet visszahúzva elkezdtem kibontani az övét. Le akartam szedni róla a nadrágot, de közben továbbra is őt figyeltem. Tényleg kész volt velem lenni? Én vágytam rá. Minden porcikám vágyott arra, hogy összeforrjak vele, úgy egészen, úgy igazán… és felejthetetlenül.
Nagyot nyeltem, mikor a melltarómmal kezdett babrálni, de nem bántam. Sőt, segítettem neki, majd félredobtam, le az ágy mellé. Ahogyan végül a nadrágot is lehúztam róla, s az is a földön landolt. Visszamásztam hozzá, újból kényeztetni kezdtem őt, s így gyönyörködtem benne. A hangjában… a látványban.
- Olyan aranyos vagy… - Súgtam neki halkan, miközben közelebb hajoltam hozzá, aztán a homlokomat az övének döntöttem. Lassan ismét abbahagytam a kényeztetést, hogy a bugyitól is megszabadíthassam, majd ezt követően magamról is levettem minden zavaró tényezőt. Azonban ezután nem merészkedtem vissza hozzá, csak egy kissé zavartan kezdtem el felé pislogni. Még ígyis akar? Még ígysem szalad el hanyat-homlok menekülve? Ezek a kérdések jártak a fejemben, s néhány pillanatig vártam, hogy lépjen esetleg valamit, majd lassan megérintettem a combját. Végigsimítottam rajta, így mászva nagyon lassan vissza hozzá. A derekát, oldalát, karjait érintettem, szinte alig hozzáérve.
- Cassidy… - Egyik lábammal, azaz térdemmel a lábai közé támaszkodtam, majd ajkaimmal az ajkaira tapadtam, s összeforrtam vele, ha nem volt ellenére. A csókom szenvedélyes volt és vágyakkal telt.


322 words || Back to You || note:  Nappali 897538487   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
45
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptySzomb. Jún. 15, 2019 12:50 am

18+


Lessidy




A bókja különös hatással volt rám. Valamiért apró, eddig jelentéktelennek látszó momentumok villantak fel előttem a múltamból, olyan, akkoriban észrevétlen és feledésbe merültnek hitt jelenetek, melyek most elkezdtek összeállni. Az általános iskolai legjobb barátnőmmel rengeteg időt töltöttünk egymásnál, babáztunk, filmeztünk, egymásnál aludtunk. Iránta is furcsa dolgokat éreztem... Aztán Lessa mellett, amikor közel ült hozzám és megéreztem a samponja illatát, vagy amikor valamiért a combomra tette a kezét. Ezek akkoriban nem tűntek jelzéseknek, most viszont így visszagondolva nem értem, hogyan lehettem annyira vak, hogy nem láttam be, a vonzalmam mennyivel kiterjedtebb a saját nemem iránt.
- A vörös az eseted? - Halvány mosolyom elharaptam, mielőtt kiszélesedhetett volna. Nem bírtam ki, hogy ne ugrassam kicsit, de hamar elkomolyodtam, ahogy az ajka ismét az enyémhez ért és leszedte rólam a melltartót. Zavar és idegesség kezdett el felszökni bennem, éreztem, hogy a gyomromból kiindulva egyre feljebb kúszik a görcs a torkom felé. Talán akkor kezdtem el realizálni, mennyire komoly is ez az egész. Ahogy azonban arra kért, bízzam rá magam, felpillantottam a sötét fürtök által leárnyékolt szempárba és úgy éreztem, ez menni fog. Újra. Még egyszer.
Lehunytam a szemem és átadtam magam neki, pont ahogy kérte. Az ajkait, a csókjait érezve halk sóhaj tört fel belőlem. Olyan gyengéden érintett, szinte elolvadtam alatta, és ahogy a keze eltűnt a nadrágomban, egész testemben beleborzongtam az érzésbe. Közvetlen és intenzív volt, mégis sokkal jobb bármelyik korábbi tapasztalatomnál. Talán a vodka miatt, de elég hamar levedlettem a szégyenlősségem és elkezdtem halk, jóleső nyögéseket hallatni, mohón túrva bele sötét fürtjeibe közben.
- Lessa... - Sokkal jobban esett úgy, hogy már nem voltam a hatása alatt többé, és ez meglepett. Tetszett az a kábult, önfeledt bódulat, amit az éneke váltott ki belőlem, de közel sem volt olyan jó, mint ahogy öntudatomnál megérintett - a vodka miatt nem neveztem volna magunkat józannak. Viszonozni akartam mindent, de egyelőre még tartottam magam a szavához és rábíztam a kezdeményezést. Nem is igazán tudtam volna, hogyan érintsem... Annyit viszont megtettem, hogy beharaptam puhán az alsó ajkam és kikerestem a hátán a melltartója kapcsát, kibújtattam belőle. Egyelőre még nem érintettem meg, csak fejem kissé oldalra döntöttem, hogy láthassam, leplezetlenül gyönyörködve benne. Mosolygós, vágyakozó ábrázatomat hamar megtörte egy újabb, élesebb nyögés, mivel épp olyan pontot érintett rajtam. Lehunytam a szemem és hátravetettem a fejem, lustán cirógatva tovább a haját közben.

 Nappali 450640341   

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Nappali Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
⚝ (once upon an) Alesea Hyland
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyCsüt. Jún. 06, 2019 6:24 pm


To: Cassidy Hemingway 16+




Lepergett a szemeim előtt az, ahogyan rám nézett azon az estén. S az is, hogy bár meg akart ölelni, és megnyugtatni, a levegőben megállt a mozdulatsorral és végül visszalépett tőle. Azaz tőlem. Talán undorítónak tartotta a vallomásomat, vagyis engem és… és ezért volt ilyen velem. Ezt pedig nem akartam újra átélni. Nem akartam, hogy percek múltán, vagy holnap úgy nézzen rám, mint valami utolsó kis… akárkire. Nem akartam, hogy gyűlöljön.
De hittem neki.
Elhittem, hogy nem a képességem miatt ilyen most velem.
Talán hiba volt. De engedtem az érzéseimnek, amik felkavarodtak bennem; s képtelen voltam innentől megálljt parancsolni magamnak.
Ha le akart volna állítani, talán már akkor sem tettem volna eleget a kérésének. Az ajkainak íze túlontúl édes volt, az érintése nyomán pedig bizsergett a testem; vágytam rá. Hevesen, szenvedélyesen, sőt, vággyal telve csókoltam az ajkait, egyre inkább hozzásimulva. Annyiszor elképzeltem magunkat így, együtt, annak idején… túl sokszor ábrándoztam róla, mégis, a tény, hogy most úgy tűnt, minden úgy megy, ahogyan kell… hihetetlen volt.
Talán kicsit ijesztő is. De jó értelemben.
A lányra mosolyogtam, csillogó tekintettel fürkészve az övét, majd ahogy elkezdte lehúzni rólam a felsőt, elszakadtam tőle és felemeltem a karjaimat, hogy ő maga szedhesse le rólam a nem kívánt ruhadarabot. Nagyot nyelve bújtam hozzá, átölelve szorosan. Hagytam, hogy a nyakamhoz férkőzzön és megremegtem a csókjainak nyomán; élveztem. Akartam.
- Cass… - Rebegtem a nevét boldogan, majd nagyot nyelve újból felültem, hogy leszedhessem magamról a nadrágot. Aztán visszahajoltam hozzá, de még nem csókoltam meg.
- Annyira… annyira gyönyörű vagy… - Suttogtam az ajkaiba szinte, majd apró, forró csókot leheltem rá, miközben az egyik kezemmel támaszkodtam mellette, a másikkal bebarangoltam a mellkasát, majd a hátához férkőzve elkezdtem kicsatolni a melltartóját.
- Bízd rám magad, jó? – A fülébe csókoltam ezt követően, majd leszedve róla a kanapé mellé ejtettem. Ajkaimmal bejártam a mellkasát csókokkal, majd az egyik melléhez értem; nyelvemmel jártam körbe. Kezemet pedig lassan a nadrágjába csúsztattam és így érintettem meg őt lassan, ismerkedőn. Kényeztetni akartam, s megadni a módját, ha már… ha már eljutottunk idáig.


335 words || Back to You || note:  Nappali 897538487   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
45
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyCsüt. Május 30, 2019 7:34 pm

16+


Lessidy




Lessa teljesen megbabonázott, mármint nem abban a szirénes, dalolós, varázslatos értelemben, hanem a szépsége, a csókjai, a személyisége... El sem tudtam már képzelni, miért haragudtam rá valaha. Visszagondolva, a barátságunk tökéletesnek tűnt. Persze fogalmam sem volt róla, hogy mindezt pont a szirénsége miatt éreztem és gondoltam így, teljesen abba a hitbe ringattam bele magam, hogy saját, belső erőmtől vezérelve voltam ennyire oda érte. Nem tűnt rendellenesnek vagy furcsának, amit éreztem, épp ellenkezőleg, a világ legtermészetesebb ösztönének hatott. Így mikor belekezdett valamibe, kiélezett figyelemmel pillantottam fel rá, de közben képtelen voltam leállni, elkezdtem kigombolni a felsőmet alatta. Úgy látszott, ez el is vette a kedvét attól, hogy befejezze a mondandóját, ami megmosolyogtatott. Olyan aranyos!
A kérdése hallatán ellágyultak a vonásaim, elengedtem a bőrömön kalandozó kezét, hogy helyette megérinthessem az arcát. A füle mögé igazítottam néhány sötét hajtincset és erőtlenül megráztam a fejem, jelezve válaszom.
- Nem, dehogy... Miért bánnám meg? Te vagy a legcsodálatosabb dolog, ami velem történhetett. - Biztos?, tiltakozott egy halk hang a fejemben, de félrehessegettem. Hiszen tényleg az volt, és ahogy hozzám ért, attól el tudtam volna olvadni. - A képességed... - elakadtam. Képek villantak fel a fejemben arról, hogy énekel, és az a nyugtalan feszültség, amit akkor éreztem, mintha elkezdett volna visszaszivárogni a rózsaszín ködbe. Visszaerőltettem a mosolyt az arcomra. - Annak semmi köze hozzá... - suttogtam az arcát cirógatva, de nagyon is éreztem, hogy valami beindult az agyamban. Kezdtem ráérezni, hogy valami nem stimmelt.
Hevesen viszonoztam a csókját, a tarkójára marva finoman. Jól esett, de már nem azért, mert annyira istenítettem volna Lessát. Jól emlékeztem rá, mennyi fájdalmat okoztunk egymásnak, mennyire gyűlöltem a halálhíre előtt, és milyen vegyes érzésekkel jöttem el hozzá. Mintha felhúzták volna a redőnyt a fejemben, valahogy felszállt a rózsaszín köd és kissé megzavarodva téptem el magam a szájától, hogy felnézhessek rá. Mikor került így fölém? Mikor kezdtünk el csókolózni? Mikor lettem félmeztelen? Égni kezdett a fülem a rengeteg emléktől, ami megrohamozott. Mintha nem is az én emlékeim lettek volna, mintha kívülről figyeltem volna, ahogyan Lessára mászok és megcsókolom... Akkor és ott kellett volna megállnunk, de eszembe jutott a lány utolsó, kétségbeesetten suttogott néhány szava. Ha még egyszer elutasítasz... Nem tehettem ezt vele. Gyűlöltem magam érte, de arra gondoltam, ha nem szólok, hogy elmúlt a varázs, akkor úgysem veszi észre és így nem is kell felelősséget vállalnom. Mondhatjuk azt, hogy részegek voltunk... Lehet egyedül Lessa hibája, én pedig csak "öntudatlanul" sodródtam. Ennél önzőbb gondolatom rég támadt, mégis belementem.
Felmarkoltam az anyagot a lány derekán és elkezdtem fölfelé húzni, ehhez közben ülésbe toltam magam. Ha segített, kibújtattam belőle és a kanapé mellé ejtettem az anyagot, majd átkarolva őt magamhoz szorítottam. Érezni akartam a bőrét az enyémen, a haját, ahogy csiklandozott, miközben arcomat már a nyakához temettem, apró csókokkal becézve végig a bőrét. Besimítottam Lessa nadrágja alá a derekánál, és ahogy egyre lejjebb csúsztattam a fenekén a kezem, úgy toltam lefelé az anyagot is. Kicsit több asszisztálással, de együtt kibújtathattuk belőle, így a végén fehérneműben ücsörgött rajtam, én meg elakadó lélegzettel azon töprengtem, minek ide szirén általi megbabonázódás, mikor Lessa józan ésszel mérve is lélegzetelállítóan gyönyörű?

 Nappali 450640341   

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Nappali Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
⚝ (once upon an) Alesea Hyland
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyKedd Május 28, 2019 10:10 pm


To: Cassidy Hemingway 16+




Le kellett volna állítanom, de nem tettem. Egyszerűen olyan érzéseket hozott elő belőlem, amikről azt hittem, már örökre eltűntek. Naivan azt hittem, teljességgel tovább léptem Cassidyt illetően, de tévednem kellett. A csókja… az édes ajkai valami olyasmit indított el bennem, ami visszafordíthatatlan volt. Az érzések, mintha egyszerűen átsuhantak volna rajtam, beterítve, sőt, maguk alá temetve véglegesen.
S fájt.
Méghozzá pokolian.
Hiszen az eszem tudta, hogy a csók, amit kaptam, csupán a képességem velejárója volt. Tudtam, hogy magától nem tenne ilyesmit. Tudtam, az istenit!
Mégsem tudtam elszakadni tőle. Megbabonázott teljesen, magával ragadott és vágytam rá.
Egyszerűen rámásztam, szinte a kanapéra szorítva a testét, hozzásimulva, majd a nyakára térve a csókjaimmal. Heves voltam, de bármikor megállíthatott volna, ha ezt akarja. Azonban úgy tűnt, nem szándékozik ellökni magától, ami ugyancsak… hihetetlen volt.
- Cassidy… - A nevét suttogva nyomtam néhány csókot a mellkasára, amennyire az anyag engedte.
Élveztem, hogy az ujjaival a hajamat, vagy épp a tarkómat birizgálja, érinti. Jó érzés volt, és többre vágytam. Újból a nyakára tértem, finoman beleharapva a bőrébe.
Aztán az ajkaihoz hajoltam és ugyanolyan forrón csókoltam vissza, ahogyan kaptam. Sosem csókolt meg így senki, még Oliver sem… ez a csók más volt. Túlságosan is más.
Hagytam visszazuhanni őt az ágyra, én magam pedig két kézzel támaszkodtam meg a feje mellett, így nézve le rá, némileg kérdőn, zavartan, sőt, csillogó szemekkel. Vonzó volt. Cassidy nagyon is vonzó volt és ártatlan, ahogyan alattam feküdt, kipirultan, mintha csak arra várna, hogy valaki a magáévá tegye. Nagyot nyeltem erre a gondolatra és virtuálisan egy pofont is adtam magamnak, miszerint hogy gondolhatok ilyeneket?
- Figyelj csak… - Kezdtem bele néhány hosszabb pillanat után, oldalra döntve a fejemet, de a mozdulatai, ahogy elkezdte kigombolni a saját blúzát… belém fojtotta a szavakat. Némileg értetlenül néztem rá, mint aki azt kérdezi: „Tényleg komolyan gondolod?” Ahogy megfogta az egyik kezemet, engedtem neki, hogy oda húzza, ahová akarja és… kissé lefagytam.
- Nem fogod megbánni? – Kérdeztem halkan, közelebb hajolva hozzá, miközben finoman megérintettem, simítottam a kilógó bőrfelületet, majd a blúzát kezdtem széjjelebb húzni rajta finoman.
- Tudom, hogy a képességem… hatással van rád. Nem akarom, hogy utálj ezek után… - Ejtettem ki halkan a szavakat, ahogy a homlokának döntöttem az enyémet. – Ha még egyszer elutasítasz, akkor én… én… - Fogalmam sem volt, miféle szavakkal írjam körbe, hogy teljesen megsemmisít vele. Nem is akartam kimondani.
Pillanatokkal később az ajkaira tapasztottam az enyémet és sokkal mohóbban csókoltam meg, mint eddig bármikor, miközben a blúzt teljesen leszedve róla érintettem meg őt újra. Nem akartam elsietni, de elengedni sem óhajtottam őt. Nem… már nem.


422 words || Back to You || note:  Nappali 897538487   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
45
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptySzer. Május 22, 2019 4:21 pm




Lessidy




- Már megint bocsánatot kérsz, kétszer is... - méltatlankodva csóváltam meg a fejem, de ha erre is elkezdett volna szabadkozni, az ajkára szorítottam mutatóujjam hegyével a szót. Régen mindig felnéztem rá, erősnek tartottam és szerettem volna olyan lenni, mint ő. Úgy érzem, azóta sikerült, és most itt volt az alkalom, hogy viszonozzam a gesztust és segítsek behegeszteni a páncélján a hézagokat, melyeket az idő és a szerzett sebek ütöttek a büszkeségére.
Nem teljesen voltam ura magamnak, sem a tetteimnek, bár minden vágyam és gondolatom valósnak tűnt. Leszűkült Lessa köré, és még csak fel sem tűnt, hogy nem így kéne lennie. Hazugság lett volna azt állítani, egyedül az éneke, hangjának bársonyossága ébresztette fel bennem ezt a tüzet, de az határozottan igaz, hogy általa teljesedtem ki. Magamtól valószínűleg sosem léptem volna ezt meg - legalábbis nem most. Abban a pillanatban azonban nagyon is életszerűnek látszott, hogy odahajoljak és megcsókoljam. Minden sejtem azt diktálta, ezt kell tennem, úgyhogy megtettem, kissé még félve attól, mi lesz, ha ellök magától és nem kellek neki. Miért is kellenék? Feleannyira sem vagyok csodálatos, mint ő.
Apró kis szikrák pattantak köztünk, ahogy visszacsókolt és körbefogott a karjaival. Szinte éreztem a jóleső bizsergést szétáradni a testemben, felhevített és arra késztetett, hogy még többet akarjak. Hagytam, hogy eldöntsön a kanapén, és a nyakát átölelve magammal húztam, nehogy egy pillanatra is el kelljen szakadnom tőle. Az ajka meglepően puha és édes volt.
Halk sóhaj szakadt fel belőlem, amikor áttért a nyakamra, és újra éreztem azt a meleg borzongást végigszaladni rajtam. Mintha a gyomromból áradt volna, pillangók ezrei csiklandoztak belülről csillagporos szárnyukkal. Akartam Lessát, annyira, hogy szinte már fájt. Beletúrtam a hajába a tarkója felett, ujjbegyemmel gyengéden masszíroztam a fejbőrét, lehunyt szemmel élvezve a csókjait. A türelmetlenség azonban hamar erőt vett rajtam, úgyhogy végigzongoráztam a hátán, az oldalán, puhán a derekába marva húztam közelebb magamhoz, magamra, hogy egész testünkben összesimuljunk. Az érzés olyan intenzív volt, halkan belenyögtem. Gyengéden közrefogtam kétoldalt Lessa nyakát és forrón, hevesen megcsókoltam.
Pihegve zuhantam vissza a hátamra, kipirultan, átható szemekkel figyelve őt magam felett. Nem voltam benne biztos, hogyan tovább, csak egyetlen dolgot éreztem még mindig: akarom, méghozzá nagyon. Úgyhogy, hacsak nem állított meg, elkezdtem kigombolni a blúzomat, végig őt figyelve. Lassan, gombról gombra haladtam, és ahogy az utolsót is átbújtattam a lyukon, az anyag szétnyílt a mellkasomon. Lessa kezét kerestem, és ha ráakadtam, akkor fedetlen hasfalamra irányítottam, jelezve, kérve, érintsen meg.

 Nappali 450640341   

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Nappali Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
⚝ (once upon an) Alesea Hyland
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyHétf. Május 20, 2019 6:11 pm


To: Cassidy Hemingway




Nagyot nyeltem a szavaira, amik kissé megmelengették a szívemet. Úgy tűnt, nem fél tőlem azok után, hogy elmondtam, mi vagyok. Sőt… azt mondta, nem zavarok be az életébe.
- Cassidy… - Kezdtem bele, majd kissé elmosolyodtam. Valahogy Ő mindig képes volt erőt adni nekem. A szavaival, a tetteivel, sőt, magával a jelenlétével is. Mindig. Miatta tudtam mindig erős lenni, s amikor a kettőnk barátsága megszakadt, meg kellett tanulnom egyedül boldogulni. Rohadt nehéz volt és nem is mindig ment. Törékenyebb voltam, mint szerettem volna. Kevesebb önbizalmam is volt, mégis, a világ felé ezt aligha mutattam. Kifelé mindenki azt látta, mennyire elégedett vagyok magammal, mennyire határozott vagyok, s mennyire kézben tartok mindent magam körül. Magabiztosság… ideje volt összeszednem magam és úgy éreztem, vele együtt majd sikerülni fog.
- Jól van, értem, én… sajnálom, oké? – Nem húztam vissza a kezemet tőle, finoman érintettem az arcélét, gyengéden simítva végig rajta. – Én csak… kezdem magam túlságosan… beleélni abba, hogy minden helyre jöhet és félek, hogy mégsem így lesz, szóval… sajnálom, ha néha logikátlan vagyok, vagy megpróbállak ellökni magamtól, Cassidy. – Szinte suttogva beszéltem, aztán eleget tettem a kérésének. Visszahúztam lassan a kezemet, mielőtt elkezdtem volna újra a dalt. Az éneket, ami számomra is különös volt.
Azt hiszem, ha valaki szirénné válik, a képességei ösztönösen kezdenek működni. Először az éhség, amit addig nem bírsz leküzdeni, amíg nem jutsz emberi húshoz. Aztán az ének, ami másokat kezes báránnyá változtat. De ez az első, hogy használom. Az énekem, ha akarom, ha nem, hatással van bárkire, aki hallja – vagy talán ezt is tudom irányítani? De tudat alatt… talán pontosan azt akarom, hogy Cassidyt megnyugtassam. Ez az, amiért hat rá.
Ahogy hozzám ért, lehunytam a szemeimet, de az éneket nem hagytam abba. A hangom bejárta a szobát, sőt, minden zugot; kellemesen visszhangzott az egész térben. Aztán ahogy a dal végére értem, újra rápillantottam. Láttam a csodálatot a tekintetében.
Nem is, inkább azt, hogy teljesen meg van babonázva. Nagyot nyeltem és már nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, mikor közelebb hajolt hozzám. A tiltakozást is elfelejtettem.
Megcsókolt.
Én meg, mintha szíven szúrtak volna. Fájdalmasan édes volt. Lehunyt szemekkel, gyengéden csókoltam vissza.
Mindig is erre vágytam. Annyiszor elképzeltem vele annak idején az első csókot… annyiszor fantáziáltam kettőnkről, s olyan lehetetlennek tűnt, olyan távolinak, olyan…
De most megtörtént.
Azonban a szívemet hiába járta át boldogság a ténytől, hogy végre megtörtént; az agyam tudta, hogy ez hamisság. Nem valóság. Ez csak a dalomnak a hozománya, avagy az átka.
Nem valódi.
Ő ezt nem akarta, nem igaz?
Mégsem toltam el magamtól. Azon gondolkoztam, hogy mi van, ha sosem szerettem ki belőle igazán? Igen, a csók túl sok dolgot felélesztett bennem, amit nem akartam. A közelsége, az illata, a…
Magamhoz karoltam szorosan, mikor az ölembe mászott; mígnem összesimultunk teljesen. A csókom hevesebbé vált; nem tudtam parancsolni magamnak. A kezemmel a hátát simítottam, majd egyikkel a hajába túrtam lágyan.
Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Nem akartam szembenézni végül a tekintetével, mikor rájön, hogy mit tett; s azzal sem akartam szembesülni, miként akar majd ellökni magától újra, mint annak idején…
Én azt még egyszer nem élném túl. Akkor is pont elég fájdalmas volt, nem akartam újra átélni.
A haján pihenő kezem végül a tarkójára csúszott, így vonva még közelebb hozzám, aztán hirtelen ötlettől vezérelve magam mellé döntöttem, a kanapéra, én magam pedig hajoltam is utána, a csókot meg nem szakítva. Legalábbis, néhány hosszú pillanatig még az ajkait ízlelgettem, mígnem áttértem hirtelen a nyakára és belecsókoltam lágyan.
Azt hiszem, elvesztettem a józan eszem.


576 words || Silent Scream || note:  Nappali 897538487   || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
45
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyPént. Május 17, 2019 12:45 am




Lessidy




Felesleges lett volna tagadnom vagy lepleznem, mennyire elborzasztott az elém festett kép. Nem tudtam könnyedén megemészteni a tényt, hogy a szirények életfeltétele miféle áldozattal jár, de ez mégsem ellene szólt. Szerethettem őt úgy, hogy közben undorodtam attól, amibe belekényszerült? Bármilyen ambivalensnek is tűnt, úgy éreztem, igen. Képtelen lettem volna elfordulni tőle, ugyanakkor egy kis félelem és tartózkodás felgerjedt bennem iránta, egészen addig, míg mámoros, selymes hangjával el nem mosta. Amint a vállára fészkeltem, már nem akartam elhúzódni tőle többet.
A magasba szaladt a szemöldököm, ahogy folytatta a magyarázkodást.  - Hé, hova lett az önbizalmad? Nem vall rád, hogy ennyire elhagyd magad. Mégis mikor mondtam én ilyet, hogy bezavarsz? - Költőinek szántam a kérdést, ezért akár akart válaszolni, akár nem, egyből folytattam. - És szerinted nélküled nem elég veszélyes az életem? Ugyan már... - Erősebb volt nálam, ez megijesztett, igen, de közel sem volt olyan tragikus a helyzet, mint amilyennek felfestette. Boszorkány voltam, és már egyáltalán nem olyan ártalmatlan, mint amikor itt hagyott.
Felpillantottam rá, mikor megéreztem az arcomon az érintését. Talán csak az alkohol és a hallottak iránti tehetetlenség hergelt haragot bennem, de zavart, hogy ennyire mártírnak állítja be magát, engem pedig tehetetlennek. Az én életem, én döntöttem el, hogy visszaengedem, és azt is én döntöm el, milyen szerepe lesz benne. Nem vagyok már gyerek!
- Hagyd ezt abba. Meg tudom védeni magam, és amíg nem veszekszem veled azért, mert rosszat tettél volna, addig ne is viselkedj úgy! - Hosszú hónapok után most először tartózkodtunk egy szobában, egy szinten, egy világban. Nem akartam, hogy azt éreztesse velem, ez csak illúzió, és valójában teljesen máshol jár, mint én. Nem tudom, miért nem, de nem akartam.
Ahogy énekelni kezdett, egyszeriben ellazult minden izmom, feloldódott bennem a görcs és minden feszültségem elszállt. Teljesen a hangja hatása alá kerültem, örömöt és melegséget éreztem, vágyat, megkönnyebbülést. Nem dőltem vissza a vállára, de a karját még laza ölelésben tartottam, így gyönyörködtem benne, a haja esésében, telt ajkaiban, a szeme csillogásában, hangja csengő, varázslatos szépségében. Az éjszín fürtök közé simítottam, gyengéden húztam végig a tenyerem egy hosszabb tincsen, azzal játszottam, míg a dal végére nem ért. - Less... - Meg sem próbáltam leplezni az iránta érzett csodálatomat. Átható, bódult szemmel néztem fel rá, majd megtörtem köztünk a távolságot és ajkaimat puhán az övére tapasztottam. Jobbommal a hajába túrva az arcéléhez fogtam néhány tincset, ahogy megérintettem, míg balommal a combjára támaszkodtam, hogy törzsemmel az övéhez idomulhassak, egészen belesimulva a vázába.
Ha nem lökött el egyből, ismerkedő, puhatolódzó csókkal simogattam számmal az övét, lassan feltérdelve közben mellette a kanapén. Lentebb heverő kezem feljebb kúszott a mellkasán, közrefogta a másik oldalról is az arcát, a térdem pedig átvetettem rajta és beleültem az ölébe, így még közelebb lehettem hozzá, még mélyebben, intenzívebben csókolhattam, egyre bátrabban, egyre mohóbban, mintha csak ő létezne számomra.


  Nappali 153812636  

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Nappali Tumblr_og4cfiycvj1rqiewno2_500
⚝ (once upon an) Alesea Hyland
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali EmptyCsüt. Május 16, 2019 12:03 am


To: Cassidy Hemingway




Ha tehettem volna, az érintésébe menekülök és mindent kizárok, ami ezután jön; nem akartam bevallani, hogy egy szörnyeteg lettem. Hisz az voltam! Régen egy átlagos lány képében tetszelegtem, most viszont… egy emberevő szirénként meneteltem előre, mindenkin átgázolva. Azaz, nem mindenkin, de mégis…
Vajon jól tettem, hogy felkerestem Cassidyt? Így, ebben a… a mivoltomban? Talán csak a bajt hozom rá. Sőt; én magam vagyok a veszély. Mi van, ha egy nap ártani fogok neki? Ennek… véget kell vetnem. Muszáj. Egyszerűen… nem is kellene folytatnunk ezt az egészet. Hiba volt az egész. Hiba.
Ez visszhangzott a fejemben, majd igyekeztem lenyugtatni a belső hangomat; azt, amelyik legszívesebben sikítani akart ebben a pillanatban. Aztán meséltem. Bevallottam, mi vagyok, s mit teszek és hogyan és… és nem is akartam ránézni Cassidyre. Nem akartam az undorral teli tekintetét látni, vagy a félelmet, vagy bármit. Nem akartam. El akartam tűnni. A kérdéseire csendesen bólintottam.
- Pontosan így. Nem mintha örömmel tenném, Cassidy, de egyszerűen muszáj, érted? Mert… már ez vagyok én. Egy emberevő szörnyeteg. – Megremegett a hangom, ami ugyanakkor feszült is volt. Azt hiszem, gyűlöltem magam, de egészen eddig a pontig ezt nem vallottam be magamnak. Csak most… most tudatosult bennem.
A szemem sarkából néztem végül mégis rá és láttam, hogy szinte rosszul van. Nem tudtam, hogy tőlem-e vagy a ténytől, miszerint… mit is teszek, de nem mertem rákérdezni. Csak fürkésztem őt kicsit, majd folytattam a mesélést, magam elé tekintve. Őrültség. Őrület. Én vagyok az, mert azt hittem, működhet így az életem.
De az vagyok. Ezt akartam válaszolni, de helyette a dúdolásba menekültem. Ösztönösen jött, nem gondolkodtam rajta, csak megtettem. Édes dallam volt ez, mely azt hiszem, engem is kissé nyugtatott. A vodkából akartam tölteni, s meg is fogtam az üveget, mikor Cassidy a vállamra hajtotta a fejét. Megtorpantam egy pillanatra, majd meg is álltam a dúdolásban, hiszen… érzékeltem, hogy ez a lány mellettem kezd máshogyan viselkedni. Mi ütött belé? Mintha… a hangom…
Sosem gyakoroltam senkin sem ezt a képességemet; így hát fogalmam sem volt, hogyan is működik valójában. De kezdtem látni. A vodkás üveget viszont leraktam. Pont eléggé kábultak voltunk a témától, nem kellett hozzá még plusz alkohol is.
Cassidy közelsége is kikészített, pedig nem kellett volna, hogy bármit is jelentsen… már nem. A szavaira meglepődtem, s ez az arcomra is kiült. Legalább… élek?
Felnevettem. Mármint, a szó legszorosabb értelmében, de csak röviden.
- Én épp azon gondolkodtam, hogy mennyivel jobb lett volna, ha valóban meghalok Hazel által. Nem váltam volna egy ilyen… ilyen emberevő lénnyé, Cassidy. S másrészt… a te életedbe is csak bezavarok. Talán jobban jártál volna, ha sosem kereslek fel újra, így csak… veszélyt hozok rád. – Magyaráztam feszülten, egyben komolyan, de nem húzódtam el tőle. Nem tudtam, avagy nem akartam. Sőt, szabad kezemmel a lány arcára simítottam, majd az állára. Szavaim és a tetteim egyáltalán nem voltak összhangban.
- Az énekem is kábít, s befolyásol téged, Cassidy. Nem akarok neked ártani, érted? – Suttogtam halkan, a füle mögé tűrve végül egy kósza hajtincset, majd közelebb hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a fejére.
- Sajnálom. Nem akartalak… belerángatni ebbe az egészbe. – Motyogtam, ha lehet, még halkabban, bűnbánóan, aztán… végül eleget tettem a kérésének.
Halkan, de énekelni kezdtem. Én magam sem tudtam, mit, egyszerűen csak jöttek a szavak, a hangok a torkomból, bejárva az egész szobát, s egyaránt Cassidy szívét is; teljesen a befolyásom alá kerülhetett a dal által.


554 words || Silent Scream || note:  Nappali 1505513385  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
45
Népszerûség :
0

Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali Empty

Ajánlott tartalom


Nappali Empty
Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Hyland ház-
^
ˇ