Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Nappali - Page 2 EmptyVictor Sutton
Yesterday at 2:16 pm



Victor Sutton

Nappali - Page 2 EmptyDamien Blanchard
Yesterday at 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Nappali - Page 2 EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Nappali - Page 2 EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Nappali - Page 2 EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Nappali - Page 2 EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Nappali - Page 2 EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Nappali - Page 2 EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Nappali - Page 2 EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Nappali - Page 2 EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptyKedd Ápr. 30, 2019 10:52 pm




Lessidy




Gyanakvón felvontam a szemöldököm, de hagytam, hogy terelje a témát. Nem kellett régóta ismernem őt, hogy lássam, hazudik. Talán a boszorkányságnak köszönhető ösztöneim súgták, talán csak én is éreztem, hogy bármit is szeretne mondani, rosszabbul járnánk vele. Minek bonyolítsuk a dolgokat? Így is elég bonyolultak, nem? A narancsra vonatkozó megjegyzésén csak mosolyogtam. - Azért nem olyan nagy kunszt kifacsarni néhány narancsot... - megvontam a vállam, de azért elfogadtam a dicséretét. Jól esett, még ha az utóbbi időben a hétköznapi, apró sikerek eléggé át is értékelődtek. Megszoktam, hogy bonyolult varázslatok végrahajtása után érezzem magam büszkének, ezekhez képest egy koktél kikeverése igazán semmiségnek tűnt. Vajon mikor fordult fel ennyire fenekestől az életünk?
Letelepedtünk a kanapéra. Lessa újratöltötte a poharakat, én meg elvettem tőle a sajátom, és üdvözlőn megemeltem felé, mielőtt belekortyoltam volna. Láttam rajta, hogy ódzkodik mesélni, de nem visszakoztam. Érdekelt, mi történt vele, hiszen a világnak erről az oldaláról még semmit sem tudtam. Boszorkányok, vámpírok... Annyi minden létezett még ezeken túl!
- Mi nem az manapság? - Bátorításnak szánt mosolyt villantottam rá. Nem baj, ha bonyolult; az egész életünk az volt, úgyhogy nyugodtan mesélhetett. Legfeljebb majd kérdezek, ha nem értek valamit... Mikor mesélni kezdett, csendben figyeltem és hallgattam, nem szóltam közbe, bármennyire is megleptek a hallottak. A szemöldököm magasra szaladt az ikertestvére említésekor, hiszen én sem sejtettem róla semmit. Felhúztam és átkaroltam a térdem, így hallgattam a történetet. Igaza volt, nem igazán esett jól a haláláról hallani. Borzalmas lehetett... Maga a tudat, hogy a saját testvéred fordult ellened. A fájdalom. A félelem. A magány. Beleborzongtam, és akaratlanul is az jutott eszembe, mennyivel más lenne, ha Olivernek mesélne erről. A bátyám pontosan megértette volna, milyen meghalni. Az én emberi agyam még elképzelni is gyűlölte a gondolatot. A tudattól, hogy a testvérem talán jobban megértette volna Lessát, fellángolt bennem a féltékenység és szúrni kezdett a mellkasom.
- Sajnálom... Borzasztó lehetett - Bár tele voltam kérdésekkel, egyelőre nem zargattam velük, csak csendben fürkésztem Lessát, hátha mondana még valamit. Az ital érintetlenül lötyögött a poharamban, én pedig kissé oldalra döntött fejjel, kitartóan figyeltem a lányt magam mellett.
Lassan kinyújtottam felé a kezem és megérintettem az arcát. Gyengéden végigsimítottam rajta, merengőn, ha nem húzódott el. Igaz, hogy megvolt a magam problémája és semmivel sem segíthettem volna rajta, de bántam, hogy nem lehettem ott vele.
Feleszméltem és visszahúztam a kezem.
- Mi az a szirén? - érdeklődtem, hiszen sosem hallottam még róluk, és kortyoltam az italomból, majd az üres poharat letettem magunk elé az asztalra. - És milyen munkát ajánlott az a nő? - Hiszen ez csak a történet eleje volt, az, hogyan is halt meg. Úgy sejtettem, van még folytatása a dolognak, csak talán az még ennél is kevesebb jót tartalmazott.
- Na és mi lesz most Hazellel? - Azok alapján, amiket eddig elmondott, nem tűnt túlságosan jó embernek. Mégis csak megölte a saját testvérét... Lessának most már talán hatalmában állhatott, hogy kezdjen vele valamit. Ráadásul itt voltam neki én is - igaz, hogy még csak a szárnyaimat próbálgattam boszorkányként, de gyorsan tanultam. Napról napra erősebben...

 Nappali - Page 2 897538487  

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
⚝ (once upon an) Alesea Hyland ⚝
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
23
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptySzer. Ápr. 17, 2019 9:27 pm


To: Cassidy Hemingway




Megráztam gyengén a fejemet, de nem szóltam egy szót sem. Valójában nem feltételeztem volna, hogy bárkivel is összejött, s nem azért, mert ne lenne jó barátnő-alapanyag és ne lehetne őt szeretni, hiszen nagyon is lehet, hanem… nem is tudom. Egy részem talán remélte, hogy nincs senkije. De miért? Már tovább léptem, nem igaz? Egy életre megtanultam, hogy ne szeressek olyasvalakit, aki nem viszonozza az érzéseimet. Megtanultam, hogy jobb elzárkózni, mintsem minden egyes napot kínok közt átvészelni, könnyek közt. Nem, ebből elég volt. Pont ezért… voltam boldog, mikor Oliverrel elkezdtek alakulni a dolgaink. Szeretett. Ő szeretett belém először és annyira boldog voltam! Én is megszerettem őt. Azt hittem, minden mesés lehet, végre jól alakul majd az életem, aztán huss, ez is a porba hullt. Talán nekem egyáltalán nem való a szerelem. Nem való hozzám, avagy mellém senki, mert mindig rosszul sül el. Az örök magány hogy hangzik, hmm?
- Semmi. Tényleg. Nem tudom, mit akartam mondani. – Hazudtam, aztán csak biccentettem a következő szavaira. Ittunk, majd jött egy következő téma, ami kissé terelte a figyelmet az előzőről, habár teljesen nem hiszem, hogy ki tudtuk verni a fejünkből. Én legalábbis nem.
- A te érdemed. A narancs a legfontosabb alkotóeleme ennek az italnak. – Mosolyogtam rá szelíden, majd újratöltöttem a poharakat. A példáját követve azonban én is egyből lehúztam a fenséges italt; habár félő volt, hogy így hamar a fejembe száll. S akkor, mihez is fogok kezdeni? Ezer éve nem voltam részeg. El is felejtettem, milyen is vagyok akkor.
Halkan felnevettem, oldalra döntve a fejemet, majd a tincseimbe túrtam lazán, igazítva rajta.
- Mindenképp szólni fogok. – Vagy talán mégsem. Én nem ő vagyok; én nem tudnám őt most sem kiüldözni, kitessékelni a lakásból… egyszerűen nem. Túl fontos volt nekem mindig is és most is ugyanúgy; vagy ha nem is ugyanúgy, de… a fenébe is. Hiányzott a legjobb barátnőm, az átdumált éjszakák, a közös bulik, s minden, ami mi ketten együtt voltunk. Hiányzott. Ezért mentem el hozzá. De akkor annyira rosszul sültek el a dolgok…
Nyeltem egy nagyot, majd indultam visszafelé a szobába, de közben hálát adtam Cassidynek, hogy a kezébe vette az italunkat.
A kanapéra telepedtem és ha engedte, akkor egyből után is töltöttem a poharainkat. A témaválasztása azonban roppant mód meglepett. A feltámadásom…? Elpillantottam felé a szemem sarkából, majd a poharat a kezembe véve ittam néhány kortyot. Összeszedtem a gondolataimat is a témával kapcsolatban, bár nem tudtam, jó ötlet-e mesélnem róla. Még számomra is zavaros volt… én sem értettem igazán, miért sikerült túlélnem. Annyit tudtam, hogy Katherine Pierce-en múlik az életem. Ha neki nincs szüksége rám, gond nélkül elégethet a pokol tüzével, s nekem végérvényesen vége lesz.
- Ami azt illeti, ez igencsak bonyolult. – Leraktam a poharamat az asztalra, majd hátradőltem a kanapé háttámlájának. Felhúztam az egyik lábamat is, kényelembe helyezve magamat. – De ha már tudni szeretnéd… akkor kezdjük az elején. Azzal, hogy hogyan is haltam meg. – A tekintetemben most semmi jókedv nem volt megtalálható, sokkal inkább valami keserédes csillogás volt látható. – Tudod, kiderült, hogy van egy ikertestvérem. Hazel… sosem tudtam a létezéséről és ő sem az enyémről, de mindent összevetve, ő volt az, aki megölt. – Sóhajtottam egy nagyot. – A barátját védte meg tőlem, aki… akinek hirtelen a fejébe láttam. Embereket ölt meg, a vérüket ontotta és az igazság érzetem… azt diktálta, hogy nem szabad hagynom, miszerint egy ilyen lény tovább éljen. Rátámadtam. Nem tudtam volna megölni, valószínűleg hamar leálltam volna, de a lényeg, hogy rátámadtam és Hazel felbukkant… leszúrt. – A gyomromhoz húztam a kezem, megtapogatva, hol szúrt le a tulajdon testvérem. – Aztán összeestem és… és még magamnál voltam valamennyire. Könyörögtem. Élni akartam. De végül leállt a szívem és úgy tűnt, meghaltam. – Nagyot nyeltem, majd a plafonra emeltem a tekintetemet. – A következő pillanatban megjelent egy nő és alkut ajánlott. Visszahoz az életbe, ha cserébe neki dolgozok… Akkor és ott nem gondolkodtam azon, hogy ennek mi az ára. Mármint, hogy mi lesz az a munka… - Ekkor néztem végre Cassidyre. – Az ár maga az volt, hogy szirénné váltam. S hogy milyen volt a halál? – Felnevettem idegesen. – Hideg. Sötét… és magányos. Sőt, ijesztő. – A hangom megremegett a halvány mosoly ellenére, ami az arcomon díszelgett.
Aztán fogtam a vodkanarancsomat és azzal a lendülettel legurítottam a torkomon. Szükségem volt rá, nagyon is.


695 words || Silent Scream || note:  Nappali - Page 2 1505513385  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
44
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 11, 2019 4:08 pm




Lessidy




Meglepően jól estek a szavai, pedig egyáltalán nem szerepelt a céljaim közt, hogy lenyűgözzem, vagy hogy elnyerjem a támogatását. Mégis kedvesen támogatott, és ez sokkal jobban esett, mint vártam. Halványan rámosolyogtam, elsuttogva egy "köszönöm"-öt, és lesütöttem a szemem, hogy ne lássa rajtam, mennyire levett a lábamról.
- Te is feltételezted rólam! - védekeztem a visszakérdezése hallatán. Ez a fiús téma valahogy mindkettőnknek túl fura lehetett, és igaza volt abban, hogy ahhoz képest, azt hittem, halott, egyáltalán meg sem fordult volna a fejemben, hogy van valakije. Mégis jól esett az ő szájából hallani, hogy nincs senki. Nem tudom, miért örültem ennek, de örültem... - Én? - értetlenkedtem, de ha nem folytatta, nem erőltettem a témát. Odaléptem hozzá, hogy koccintsunk, a kérdésére kissé ugyan fásulttá vált a mosolyom. Enyhén megráztam a fejem.
- Nem tudom. - Tényleg nem tudtam, mi volt ez. Folytatás? Újrakezdés? Vagy még mindig csak tagadás? Semmit sem tudtam, egyszerűen csak inni akartam, hogy ne kelljen tovább gondolkodnom, úgyhogy koccintottam vele és meghúztam a poharat. Úgy láttam, mindketten arra hajtunk, hogy ne golyózzunk be egymás jelenlétében. Bár kívülről ez viccesnek tűnt, ugyanakkor aggódtam is egy kicsit: működhet így bármiféle folytatás/újrakezdés/valami? Hogy ennyire nehezen bírunk józanul meglenni egymás mellett?
- Ó - motyogtam, mert nem sejtettem, hogy a whiskyzős szokása is hozzám köthető. Kétkedve kortyoltam ismét a poharamba, de a továbbiakra elmosolyodtam. Mivel ő még nem akart jönni, ezért csak megkerültem és a másik oldalára húzódva nekidőltem a pultnak. - Á, nem, dehogy. Ez most sokkal jobban esik. - lebegtettem meg az üres poharamat. - Finom lett! - átadtam neki, hogy újra tölthessen. Ösztönszerűen nyúltam a narancsléért, hogy miközben ő a vodka kitöltésével ügyködik, én egyből felönthessem az italokat. Ezúttal nem koccintottam vele, egyből nekiestem a pohár tartalmának. Nem csak úgy éreztem, hogy erre van szükségem, hanem tényleg, fizikailag is érezni kezdtem már a hatását, azt, mennyire ellazít és eloszlatja minden gondomat. Persze a gondjaim egyáltalán nem múltak el, csak nem foglalkoztam velük, ám jelen helyzetben ez tökéletesen megfelelt.
- Nem is tudom... Néhány órát, talán? Szólsz majd, ha zavarlak, jó? - Egyszerre kértem, kérdeztem és közöltem, kissé beleakadt a nyelvem az angol mondattanba, de reméltem, érti, mire akarok kilyukadni. Elvagyok vele, amíg ő is elvan velem, hiszen ő a házigazda. Én is tudattam vele legutóbb, mikor úgy éreztem, ideje mennie.
Visszatértünk a nappaliba és lehuppantam a kanapéra, magam alá húzva az egyik lábam. Vittem a vodkát és a narancslevet is, ha neki nem jutott volna eszébe, hogy bármikor utántölthessük a poharakat, így nem kell majd a konyhába mászkálni. Kíváncsian, kissé várakozón pillantottam rá, bárhova is ült le.
- Mesélj el mindent a feltámadásodról! - kértem. - Hogyan sikerült kijátszanod a koporsót? - Legutóbb nem szívesen ment bele a részletekbe, pedig nagyon is érdekelt. Tudtam, hogy más lett, éreztem rajta, valahogy a kisugárzásán is nyomot hagyott, amiken átment... Tudni akartam mindenről. Be akartam foltozni a lyukakat magamban, melyeket az elvesztése hagyott.
- Milyen volt...? Tudod... - A halál. Hiszen megtapasztalta, csak visszajött, ahogy a bátyám is. Azóta foglalkoztatott ez a téma, de tőle hiába kérdeztem, nem akart róla beszélni. Azt reméltem, Less hajlandó válaszolni.

 Nappali - Page 2 897538487  

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
⚝ (once upon an) Alesea Hyland ⚝
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
23
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptyKedd Ápr. 09, 2019 9:31 am


To: Cassidy Hemingway




A megjegyzésére, miszerint még szerencse, hogy sosem azt teszi, amit kérnek tőle, megmosolyogtatott kicsit. S ekkor láttam varázsolni. Tetszett. Örültem, hogy fejlődött és törődött a képességeivel. Látszott rajta, hogy átadta magát a mágiának és tudtam, hogy egy nap még ennél is nagyobb dolgokra képes lehet, mint egy pohár szilánkjainak összerakása. Töprengve figyeltem, majd a szavakra elhúztam a számat kissé. Ingattam egy kicsit a fejemet, mielőtt válaszoltam volna.
- Bárhogyan is, már most erős vagy. Csak… még nem vagy tisztában vele. – A földre pillantottam, majd rá, végül inkább az italokra koncentráltam. Vagyis próbáltam, de a közelsége… miért zavart ennyire? Már rég elengedtem őt, meg azt, ami köztünk volt, vagyis, ami lehetett volna. Most mégis olyan érzésem volt, hogy bármikor… nem, nem és nem. Lessa, gondolkodj!
Inkább rákérdeztem nála, mi újság a fiúkkal – a válasza pedig túlontúl megnyugtatott, még el is mosolyodtam. Persze igyekeztem eltünteti az arcomról, mert nem a boldogtalanságának örültem, hanem… istenem, tényleg egy idióta vagyok.
- Nekem? – Kérdeztem vissza, amint elért a tudatomig, hogy visszakérdezett. Meglepve fürkésztem őt, pislogva, értetlenül, majd magamra mutattam. – Úgy nézek én ki, mint akinek van bárkije is? – Felnevettem, a fejemet csóválva. – Senkim. Oliver óta senkim sem volt. Komolyan. – Magyarázta őszintén. Kissé szánalmasan éreztem magam, bár magam sem tudom, pontosan miért. – Te… mármint, mindegy. – Idegesen igazítottam a tincseimen, majd nyúltam a pohárért és vettem a kezembe. A folytatásra?
- Nem inkább az újrakezdésre? – Kérdeztem vissza, a szemeit fürkészve, mielőtt koccintottam volna vele. Az italom felét egyből kiittam, hiszen úgy éreztem, szükségem van rá, mielőtt teljesen megőrülök a közelében, meg a kialakult helyzettől.
- Nem is tudom… mindig szerettem a whiskyt. De valójában, csak kellett egy helyettesítő ital a vodkanarancs helyett. – Hiszen ez valóban a közös italunk volt és épp elég dolog volt, ami Cassy emlékeztetett, nem kellett még ez is.
A sör szó hallatán grimaszolni kezdtem, majd megittam a maradék vodkanarancsomat is és nem mozdultam, ő hiába indult meg, így reméltem, hogy nem megy vissza nélkülem.
- Nem vagyok sörös. De van itthon még vagy két dobozzal, ha arra vágynál. – Jegyeztem meg, majd azon kezdtem gondolkodni, mennyire feloldódott a hangulat köztünk, holott néhány perccel ezelőtt úgy éreztem, ebből semmi jó nem sülhet ki. Bár az is benne volt a pakliban, hogy mindez pusztán átmenetei és percekkel később már semmi sem lesz ugyanolyan jó, mint most.
Példának okáért, ha a bátyám hirtelen hazaállít, nos, akkor még lehetnek gondok, de… erre az eshetőségre valahogy nem akartam gondolni. Töltöttem még egy kört magamnak és neki is, amennyiben szüksége volt rá, majd a poharam oldalát kezdtem kocogtatni, Cassyt fürkészve.
- Meddig van időd… maradni? – Puhatolóztam, majd rendesen megfogtam a poharat. Nem akartam, hogy hamar elmenjen, mert úgy éreztem, azzal megszakad az, ami most elkezdett épülni köztünk újra. Úgy éreztem, ha elmegy, újra minden rossz lesz, s távol leszünk egymástól, mindenféle értelemben. Ezt nem akartam. Még akkor is, ha nehezen indult köztünk a dolog, most jónak tűnt.
A válaszára várva indultam végül befelé a nappaliba, ahová amúgy is menni akart percekkel ezelőtt.


492 words || Silent Scream || note:  Nappali - Page 2 1505513385  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
44
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 06, 2019 10:54 pm




Lessidy




Zavarba jöttem. A világ leghétköznapibb témájáról beszélgettünk, de ahogy elhagyta a száját az orgazmus szó, egyszeriben az arcomba tódult minden vér. Csak hebegni tudtam egy "nem, még nem"-et, aztán szerencsére magától kiviharzott a nappaliból. Amúgy sem voltam soha az a koktélos típus, alkoholok terén meglehetősen válogatósnak tartottam magam mindig is. Most viszont ez a bizonyos koktél eléggé megmozgatta a fantáziámat, főként a neve miatt...
Szinte rám rivallt, ami először meglepett, de aztán láttam rajta, hogy maga sem úgy gondolta - vagy csak bemagyaráztam, mert szerettem volna, ha így van -, úgyhogy halvány mosollyal beléptem a küszöbön, hogy segítsek.
- Még szerencse, hogy sosem azt csinálom, amit mondanak nekem - kiszélesedett a mosoly az arcomon, ahogy elkezdtem a varázslatot. Mióta Lessa kilépett az életemből, a lázadó természetem valahogy elapadt kissé Oliver mellett. A legutóbbi látogatás azonban felszított bennem valamit, mostanában újra annak a dacos tinédzsernek éreztem magam, aki Less mellett voltam - és őszintén? Nagyon is jól esett ezt a rég elfeledett részemet viszont látni. Elégedetten nyújtottam át Lessának a varázslatom eredményét, és meglepettséget, talán egy kis csodálatot látni az arcán csak tovább dagasztotta az önbizalmam.
- Régebben nem fektettem semmi energiát az erőmbe. Nem érdekelt, hogy boszorkány vagyok. De mióta... - elakadtam. Még mindig úgy éreztem, a halála és a bátyámmal történtek körüli események túlságosan érzékeny témák ahhoz, hogy csak úgy beszéljünk róluk. - Azóta elkezdtem komolyan venni. Szeretnék még erősebbé válni. - Habár még mindig semmi komolyabb célom nem volt vele. Egyszerűen csak élveztem, és örültem, hogy újabb és újabb oldalamat fedezem fel a képességeim által. Erősebbnek éreztem magam, nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg és szellemileg.
- Rendben. - Lelkesen fogadtam a feladatot és a narancsokhoz léptem. Feltűrtem a felsőm ujját és úgy tettem, ahogy mondott: elkezdtem kifacsarni a gyümölcsöket, hogy az általuk nyert levet a vodkához keverhessük. Egy kicsit maszatos lettem a műveletben, a hajam pedig folyton útban volt, de a létől ragacsos kezemmel nem tudtam rajta segíteni, a kézfejem külső élével próbáltam a fülem mögé tűrni, de az újra és újra visszahullott. A kérdése hallatán kis híján a tenyeremet is belefacsartam az italba...
- Pff, nem, dehogy! Időm sem volt igazán a szerelemre, volt más elég bajom. Miért, neked, öhm... Neked van valakid? - Én, esetleg? - ez járt a fejemben, de képtelen voltam hangosan is kiejteni. Azt mondta, a testvéremről lemondott, de rólam vajon...? Persze, nyilván rólam is. Őrültség mást gondolnom.
A facsarás végeztével a csaphoz mentem kezet mosni, amíg Lessa befejezte az italt, végül elé lépve a kezembe vettem a másik szabad poharat. Kissé még feszengtem, ez az egész helyzet túlságosan szürreálisnak látszott, és valamiért zavarban is voltam... Úgyhogy nagyon kellett már az az ital.
- Nos, akkor... A folytatásra? - koccintásra emeltem a poharat, de vártam, hátha hozzátenne még valamit, csak aztán kortyoltam bele. Ízlelgettem a nyelvemen az italt, mielőtt lenyeltem volna, és rögtön éreztem, ahogy a melegség végigszánt a gyomromban. Jól esett. - Szóval whisky? Mikor lettél whisky-rajongó? - megjátszott sértődöttséggel kérdeztem, hisz régebben a vodkanarancs volt az italunk. Azért mosolyogtam mellé, hogy érezze, csak ugratom, és ha jött, visszaindultam vele a nappaliba, a kanapéhoz.
- Habár amennyi minden történt mostanában... Csodálkozom, hogy nem fizettem még be egy karton sörre - Nem tűnt szürreálisnak a kép, ahogy egy dobozzal a kezemben gubbasztok a tévé előtt...

Nappali - Page 2 2036196826

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
⚝ (once upon an) Alesea Hyland ⚝
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
23
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptyHétf. Márc. 04, 2019 4:42 pm


To: Cassidy Hemingway




Nyugalom és béke, elfogadás és továbblépés… olyan egyszerű szavak, mégis olyan nehéz. Szinte lehetetlen gondolat az, hogy minden teljesen lenyugodjon – a kedélyek, az indulatok, a bennünk tomboló harag, vagy a sérelmek, melyeket mindketten elszenvedtünk. El kellett volna fogadnunk azt, ami történt és többé még csak rá sem gondolni, majd szépen továbblépni, de… lehetséges ez egyáltalán? El lehet felejteni azt, ami történt? Főként, ha az életedet változtatta meg. Szerintem… lehetetlen. S ő sem kérte, hogy felejtsem el, de most mégis nyitott volt felém, nem úgy, mint legutóbb. De miért? Mi változott azóta? Mit tettem én? Vagy mi történt Vele? Ezernyi kérdés kavargott a fejemben, mégis csak bólintani tudtam a válaszára. Nyugalmat. Ha ezt akarja, hát megadom neki, de azt hiszem, ezt csak a magam módján tudom. Példának okáért az itallal, ami sürgősen be kellene hoznom.
- Pedig vannak ám jobb italok is ennél. Koktélok, vagy a minőségi bourbon whisky. Tényleg, ittál már orgazmus koktélt? – Ejtettem meg felé egy mosolyt, de aztán kezdtem összezavarodni a közelében. Az érintés, a szavak, az illata, a… minden. Ott hagytam. Muszáj volt kirohannom a nappaliból, egyenesen a konyhába, távol tőle, mert kezdett túl furává változni a helyzet.
Továbblépés? Mit jelent ez a szó egyáltalán?
Még visszaszóltam neki, miszerint maradjon csak ott, avagy várjon meg, majd a konyhában kezdtem tenni-venni, idegesen, feszülten és értetlenül állva a helyzet előtt. Sikeresen le is vertem egy poharat, így mély levegőt vettem. Épp lehajoltam, hogy a kezembe szedegessem továbbra is feszülten a szilánkokat, mikor Cassy megjelent a konyha ajtóban.
- Mondtam, hogy várj meg ott! – Hangom kissé idegesebben csengett a kelleténél, így azonnal el is szégyelltem magam. Nem rá voltam dühös, nem is a széttört pohárra, hanem magára a helyzetre. Nyeltem egy nagyot, ahogy elkezdett valamit motyogni. Varázsige. Oh, hát persze… vagyis, várjunk. Érdeklődve tekintettem rá, ahogy a pohár lassan újra eggyé változott a kezében.
- Wáó. – Felegyenesedtem a lánnyal együtt, miközben nyúltam is a pohárért. Megnézegettem, majd visszapillantottam rá. – Sokat fejlődtél. Mármint… régen sem voltál rossz, de ilyen hókusz-pókuszokat nem tudtál még. – Nevettem fel halkan, majd inkább a pult felé fordulva folytattam volna a dolgomat, mikor odahúzódott hozzám. A szívem hevesebben kezdett verni a közelségétől és ez… …biztos csak a múlt miatt volt. Nem?
- De, a narancsok ott vannak az asztalon, ha azokat felvágod, vagyis kifacsarod… azzal sokat segítenél. – Motyogtam némi zavarral a hangomban, majd kitöltöttem a vodkát két pohárba gondolkozva. Aztán odébb léptem, hogy legyen elég helye a narancslevet beletölteni. Én magam addig az üveg vodkával a kezemben léptem a hűtőhöz és pakoltam el szépen.
- Na és… azt már tudjuk, hogy nem vagy Oliverrel. De… más? Van azóta valaki? – Nem néztem rá, nem akartam látni a reakcióját. De érdekelt, hogy rátalált-e végül is a nagy szerelem, vagy pont, hogy nem. Bár, miért is érdekelt ez engem?!
Ha elkészültek a vodkanarancsok, akkor az egyik pohárért léptem, majd megfogva azt a lányra emeltem végül a tekintetemet.


477 words || Silent Scream || note:  Nappali - Page 2 1505513385  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
44
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptyKedd Feb. 26, 2019 10:27 pm




Lessidy




- Nem akarok tiszta lapot, csak... - A fenébe, miért ilyen nehéz kifejezni magam? Annyiféle érzelem kavargott bennem akkor és ott, magam sem tudtam kiigazodni köztük, és ahogy szavakká formáltam őket, kifordultak önmagukból. Mintha feslett tükörképét szemlélné a bohóc. - Nyugalmat. - Talán ez állt a legközelebb ahhoz, amit akartam: vádak dobálgatása és sértések egymáshoz vágása nélkül tudjunk egy légtérben tartózkodni. Nem kell megbocsátanunk semmit egymásnak, de nem lehetne minden nyugodtabb körülöttünk? Lelassulni egy percre, hogy rendesen átgondolhassuk és megemészthessük, ami történt.
- Nincs az a világ, amely megutáltathatná velem. A vodka örök és sérthetetlen - Lessára mosolyogtam, a derűje engem is jobb kedvre hangolt picit. Végre találtunk egy közös pontot, egy békés kis szigetet a viharos tengeren, még ha elég furcsa is, hogy ez pont az alkohol. - Á, mi újat tudnál mondani? - élcelődtem picit, hiszen azon a bizonyos estén a levelében minden létező dolgot megfogalmazott, amit álmomban sem képzeltem volna vele kapcsolatban. Azok után pedig, hogy feltámadt a halálból, elég nehéz volt elhinnem, hogy bármivel is meg tudna már lepni.
Olyan hirtelen húzta el tőlem a kezét, hogy összerezzentem. Lehet, hogy túlságosan közvetlen voltam vele? Ahogy a hajamhoz ért, úgy éreztem, lebomlik valamiféle gát közöttünk, ezért bátorkodtam én is közelebb tenni egy lépést, most azonban szégyelltem magam a nyomulásomért, szégyelltem magam a visszautasítása miatt. Megsebzett picit, de nem szóltam, csak a kézfejemet dörgölve figyeltem, hogyan viharzik el. Szólni akartam, hogy ne kapkodjon annyira, mert a végén még összetör valamit, de inkább nem tettem.
- Nem megyek sehova! - kiáltottam utána, csak hogy megnyugodjon, és lazán a combomra csapva körbenéztem a kiürült nappaliban. Olyan hirtelen maradtam magamra, fogalmam sem volt, mit csináljak, úgyhogy némi tétovázás után visszaléptem a kanapéhoz és lehuppantam rá. Talán jobb így. Talán kell egy kis távolság.
A következő pillanatban csörömpölés törte meg a ház nyugalmát. Felpattantam a kanapéról és a hang forrását követve a konyhába siettem, a félfába kapaszkodva fordultam be, vörös fürtjeim homokviharként követték a mozdulatot.
- Jól vagy? - Tekintetem rögtön a hangzavar forrását kezdte kutatni, mire megpillantottam a földön az üvegszilánkokat Lessa körül. Halkan felszisszentem. Na igen, szólnom kellett volna mégis csak, hogy ne kapkodjon! - Ne mozdulj, nehogy belelépj! - kértem őt, és leguggoltam a félfában. Kinyújtottam a két tenyerem a darabokra zúzott pohár maradványai felé, majd elkezdtem lágyan kavarni a levegőt, édesgető mozdulatokkal hívogatva magam felé a darabokat. Kellett néhány másodperc, hogy a varázslatom a halk kántálásnak engedve működésbe lépjen, és az apró kis szilánkok lassan megmozdultak Lessa körül. Reszketve, bizonytalanul indultak meg felém, és mielőtt hozzám értek volna, újra a pohárrá álltak össze a levegőben lebegve. A kántálást abbahagyva a kezembe fogtam az ép és sértetlen poharat, majd büszke mosollyal felegyenesedtem Lessa előtt. - Tessék. - átnyújtottam neki a poharat, remélve, ezúttal jobban vigyáz rá, de elégedett mosolyomat képtelen voltam letörölni az arcomról.
- Nem csak te változtál meg. - dicsekedtem, hiszen a mágiám elég sokat fejlődött, mióta nem találkoztunk egymással. Felmértem fél szemmel közben a pultra kipakolt dolgokat, majd közelebb húzódtam Lessához. - Segíthetek? Úgy látom, elkél még egy kéz. - Legalább abban megakadályozhatom, hogy a nagy kapkodásban megint összetörjön valamit. Ha engedte, felcsaptam narancsfelelősnek, és míg ő vodkát töltött a poharakba, én felöntöttem azokat narancslével, két-két jégkockát ejtve mindkét pohárba. A szemem sarkából néha ránéztem, ezúttal azonban kerültem mindenféle érintést. Nem akartam, hogy megint elutasítson.

Nappali - Page 2 2036196826

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
⚝ (once upon an) Alesea Hyland ⚝
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
23
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptyVas. Feb. 17, 2019 1:44 am


To: Cassidy Hemingway




A bocsánatkérése teljesen összezavart. Eddig a pontig is káosz volt a fejemben és a lelkemben, de most, ezek után talán még nagyobb. Nyitottam a számat, résnyire és visszakérdeztem volna, miszerint ha sajnálja, miért nem ez az, amivel kezdte az egész találkozónkat, de végül ő maga folytatta. Nem kérdeztem semmit, csak hallgattam őt. A végére húztam össze a szemeimet és kissé oldalra döntöttem a fejemet. Nyugodtabb körülmények? Kezdés? Miféle … kezdés? Újrakezdés? Tiszta lap? Kételkedtem benne, hogy ilyen dolgokon járna az esze, mégis, egy kis reménysugarat fakasztott bennem, avagy életem sötétjében.
- Hogy érted ezt, Cassy? – Suttogtam szinte rekedtes hangon. Aztán megköszörültem a torkomat. – Úgy érted, hogy kezdjünk tiszta lappal? Próbáljunk meg szemet hunyni a múlt fölött? Te is tudod, hogy ez nem fog menni. – Magyaráztam, bár a hangomban ott bujkált a kételkedés is. Menne? Nem menne? Nem tudom. A legutóbbi alkalommal, amikor felkerestem Őt, igenis hittem abban, hogy minden helyrejöhet, de az akkor tanúsított viselkedése… én… én egészen másra számítottam. Mikor megtudtam, hogy sírt a halálomkor, azt hittem, még igazán fontos vagyok neki. De legutóbb nem sültek el jól a dolgok. Elrontottam mindent, azaz oda se kellett volna mennem. Feleslegesen bolygattam fel az életét és… a fenébe már. Nagyot nyelve néztem félre, le a földre egy pontra, mintha az annyira érdekes lenne.
Örültem, hogy némileg elterelődött a téma, illetve visszatereltem Oliverre, de ami ezek után történt, az azt hiszem, mindkettőnk számára zavarba ejtő volt. Legalábbis, láttam rajta, hogy mintha összezavarná a közelségem, vagy maga a helyzet. A válasza tulajdonképpen meglepett. Így, az előbbiek után, azaz a múltunkra való tekintettel nem hittem, hogy valóban itt szeretne maradni. Velem. Azzal, aki mindent elcseszett. Komolyan, mi a francért vallottam én annak idején? Ha nem teszem, minden egészen más lenne, ebben teljesen biztos vagyok.
Fürkésztem néhány hosszabb pillanatig, majd igazítottam a haján. Ösztönös mozdulat volt, gyengéd, és átkoztam magamat érte. Nem állt szándékomban visszazuhanni a múltba és visszakönyörögni önmagamba az érzéseket, mikor… mikor én és ő, sem a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben nem lehetünk együtt. Főként azért, mert minden túlságosan más lett. Az érzéseim is változtak, habár… a közelében még mindig úgy éreztem magamat, mint egy kis tinédzser, vagy egy megkergült macska. Rendben, ez talán nem a legjobb kifejezés.
Visszahúztam végül a kezemet és egy mosollyal nyugtáztam a szavait.
- Szóval még mindig ez a kedvenced? Talán mégsem változott meg minden. – Jegyeztem meg némileg boldogan, némileg mégis csak keserűen. – Biztos vagy benne, hogy részegen akarsz látni? – Vontam fel a szemöldökömet, visszautalva arra a csodás estére, mikor részegen leírtam neki mindent. – Részemről rendben van… jót fog tenni. – Jegyeztem meg sietősen, majd indultam volna a vodkáért, de megfogta a kezemet. Lazán. Vagyis… összefűzte az ujjainkat és nem értettem, miért. A szívem viszont azonnal hevesebben kezdett verni és meglepődve néztem rá a szemem sarkából. Mit csinál? S miért? Mi a célja ezzel a…? Nem, semmit sem értettem ebből az egészből. Nyeltem egy nagyot és igyekeztem csitítani a szívverésemet.
- Nem tudom, de megnézem neked és hozok poharakat, meg amit még beszéltünk az előbb. – Motyogtam, majd hirtelen elhúztam tőle a kezem. Nem, nem akartam ezt… azt, hogy összezavarjon még jobban. Nem akartam, hogy szórakozzon és ez az egész most túl… túlságosan is összezavaró volt. Kisiettem a konyhába egy szó nélkül, illetve a folyosóról szóltam vissza neki.
- Rögtön jövök, várj meg itt, Cassy! Vagyis ott… - Javítottam ki magamat és beviharzottam az említett helyiségbe. A pultnak támaszkodtam első körben, magam elé bámulva, a fejemet lehajtva.
- Mégis mi folyik itt? – Suttogtam magam elé a kérdést, magamnak, de én magam nem tudtam rá választ adni. De azt tudtam, hogy roppant gyerekes volt ilyen hirtelen faképnél hagyni és elmenekülni.
Így hát gyorsan igyekeztem előszedni a vodkát, majd a poharakat, de az egyiket sikeresen kiejtettem a kezemből, ahogy a pultra akartam tenni. Szilánkokra tört, hangzavart keltve az egész házban. Nos, csoda, ha Cassy ezt nem hallotta meg.


639 words || How Does It Feel? || note:  Nappali - Page 2 1505513385  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
44
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptyKedd Feb. 05, 2019 5:24 pm




Lessidy




Elcsendesedtem némileg a visszavágása hallatán, hiszen igaza volt abban, hogy legutóbb én sem reagáltam jól. Nem akartam gyenge mentségeket felhozni, sem magyarázkodni előtte, de hát olyan hirtelen és váratlanul toppant be az életembe, olyan komoly dolgokat vágva a fejemhez... Lehet, hogy ha újra átélhetném a viszontlátást, máshogy reagálnék, de nem tehettem. Be kellett érnem a következményekkel.
- Sajnálom, ha túl durva voltam legutóbb. Megleptél és nem reagáltam túl jól. - A farmerom zsebébe süllyesztem a kezem, erőtlenül megvonva a vállam. Magam sem tudom, mit szeretnék. Nem fordultam 180 fokot, nem akarok hirtelen újra a legjobb barátnője lenni, nem jött köztünk rendbe semmi... De már nem érzek akkora haragot sem iránta, és azt sem szeretném, ha soha többé nem látnánk egymást. Mióta visszatért, visszatért az az énem is, amelyik hiányolja Lessát. - Azóta volt időm átgondolni a helyzetet és a történteket... Nem kínozni akarlak. Én is össze vagyok zavarodva. Azt gondoltam, kezdhetnénk kicsit nyugodtabb körülményekkel. - Azért nem mondtam tiszta lapot, mert lehetetlenség lenne teljesen eltörölni a múltat. Kész voltam azonban szembenézni és megbirkózni vele azzal a tudattal együtt, hogy talán ezúttal is katasztrofálisan fog elsülni ez az egész.
Elkönyveltem, hogy nem keresi fel a bátyámat, de nem igazán éreztem elégedettséget. Megkönnyebbülést éreztem, mintha vizet öntöttek volna a féltékenységemre, és ez dühített. Nem szabadna örülnöm a helyzetnek. Nem szabadna, hogy bármit is kiváltson belőlem az a kettő... Úgy éreztem, zavaros viselkedésemmel kezdek hülyét csinálni magamból, ezért is fogtam távozóra. Talán tényleg kínzom Lessát ezzel az egésszel és tartanom kellett volna magam ahhoz, amit legutóbb mondtam. Ő azonban marasztalt, ami látszólag annyira meglepte őt is, mint engem. Különös tűz öntött el, értetlenül próbáltam analizálni a saját érzéseimet. Régebben megszokott volt Lessa közelsége, sőt, százszor közelebb is voltam már hozzá, szinte egy rétegként, egyetlen testként simultunk össze éjjel és nappal. Akkoriban a világ legtermészetesebb érzése volt, most viszont a hajából áradó illat és a teste különös, vonzó közelsége szinte kellemetlen volt, zavarba hozott és sebezhetőnek éreztem magam. Mintha a lelkem mélyére látott volna ebből a távból, mégis azt éreztem, még közelebb szeretnék bújni.
- Szeretnék - böktem ki anélkül, hogy alaposabban végiggondoltam volna. Biztos azért éreztem furán magam, mert eltávolodtunk egymástól és rég voltunk ilyen közel egymáshoz... Ugye? De vajon miért bámultam a száját közben? És ő miért az enyémet?
Kíváncsian figyeltem a kezét, míg el nem tűnt a fülem mögött, utána újból Lessa vonásait, szemét kezdtem fürkészni. Már régen is irigykedtem rá a külseje miatt, de most sokkal vonzóbbnak és gyönyörűbbnek tűnt... Meglepő módon amennyire felkavart a közelsége, ez a gesztus tőle annyira meg is nyugtatott.
- Ó istenem, ölni tudnék egy pohár vodkanarancsért... - tört fel belőlem egy kimerült sóhaj. Régen imádtunk nekivágni a városnak és átvodkázni az éjszakát, és teljesen őszintén mondtam, ölni tudnék, ha csak fél órára is, de visszatérne az a könnyedség. Nem tehetnénk félre minden gondot, múltbéli sérelmet és jelenbeli nehézséget, jövőbeli kételyt egyetlen estére, hogy újra istenesen berúgjunk? - Be akarok rúgni... - Csak ennyit vállaltam fel a gondolataimból, de a mosoly, amit Lessára villantottam, szívből jött. Semmi sincs rendben és soha nem is lesz talán újra az köztünk, de hajlandó vagyok félretenni, csak kínáljon meg valami erőssel.
A combom mellett pihenő kezemmel az övéért nyúltam, ujjaimat épp csak beakasztottam Lessa ujjai közé, kettőnk közé emelve. Hosszúnak és törékenynek tűnt a keze, pedig éreztem, mennyi erő lappang benne. Merengve figyeltem.
- Ugye van koktélcseresznyéd is? - Épp csak fellestem rá, félszegen és reménykedőn, mintha az életem múlna a válaszon. Talán az is múlt. Talán pont erre volt szükségem, vele.

Nappali - Page 2 2036196826

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
⚝ (once upon an) Alesea Hyland ⚝
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
23
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptySzer. Dec. 19, 2018 12:45 pm


To: Cassidy Hemingway




Abban a pillanatban, hogy kitört belőle a nevetés, én magam csak értetlenül pislogtam rá. Tudtommal semmi nevetségeset nem mondtam, így hát nem értettem, miért ezt a reakciót kaptam. Vagy talán az volt annyira nevetséges, hogy előtérbe akartam Őt helyezni? Őt és a lehetséges érzéseit? S ekkor megkaptam a magyarázatot is. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Az arcomra volt írva minden, de aztán nyeltem egy nagyot.
- Ettől függetlenül… nem fogok találkozni vele. – Jegyeztem meg csendesen kissé, ahogy félrepillantottam. Elképzeltem, hogyan nézne rám Oliver és miket vághatna a fejemhez. Ha Cassidy olyan hideg volt velem legutóbb, akkor Ő? Nem, erre azt hiszem, egyáltalán nincs szükségem. Mondjuk úgy, van éppenséggel elég bajom, nem akarok plusz terheket és szenvedést okozni magamnak.
Aztán azt pedzegette, hogy megkínálhatnám valamivel. Újra és újra meglepetést okozott ez a lány, én pedig egyszerűen kezdtem elveszni. Miért csinálja? Miért van itt, mi a célja ennek az egésznek? Most közeledik felém vagy netán csak szórakozik? Felnevettem, ezúttal én.
- Igen, ezt mondtam, de te erre mit léptél? Arra is emlékszel? Mindent megbeszéltünk, amit lehetett, de Te nem kértél belőlem többet. Összetörtem előtted, ott, abban a pillanatban, darabokra hullottam, mégsem számított… de most itt vagy és teljesen… teljesen összezavarsz ezzel, Cassidy. – Kissé hevesen mondtam ki mindent, vagy inkább zaklatottan. Aztán igyekeztem megnyugodni, mély levegőt venni. A hajamba túrtam, hosszan lehunyva a szemeimet, majd rápillantottam újra lassan.
- Nem keresem meg Olivert, hányszor mondjam még el? Jobb neki nélkülem. – Közöltem kissé hidegen, avagy ingerülten inkább. Mindig is idegesített, ha úgy éreztem, elvesztettem az irányítást az életem fölött. Minden úgy történt körülöttem, hogy úgy éreztem, nekem nincs beleszólásom. Frusztráló volt és idegtépő és… a fenébe is.
- Te csak…? – Néztem egyenesen rá, miközben válaszokat vártam Tőle, magára a helyzetre. A szemeit fürkésztem, de végül semmit nem mondott, csak menekülőre fogta. El akart lépni mellettem, de nyúltam felé, sőt, kiléptem elé, így ütközött végül nekem. Bár én léptem oda, mégis meglepettséggel a tekintetemben néztem rá.
- Cassy… - Kezdtem bele, de ezúttal én nem tudtam, mit kellene mondanom. Csak fürkésztem őt, azt a szempárt, ami régen annyira megbabonázott, hogy képes voltam beleszeretni két pillanat alatt… a legjobb barátnőmbe. Hát nem vicces? Nyeltem egy nagyot, ahogy a szemeiről az ajkaira vezettem a tekintetemet. Sosem csókoltam meg. Sosem volt rá lehetőségem, pedig sokszor… elképzeltem, milyen lehetne. Fantáziálgattam, mint egy buta kis tinédzser. Bár, tulajdonképpen az is voltam. Éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd verni a kelletténél. Ez megijesztett, így hirtelen néztem félre.
- Maradhatnál még. Ha szeretnél. – Nyögtem ki halkan, de nem néztem rá. Egyszerűen elöntött a zavar, s valami furcsa, talán nosztalgikus érzés. A lány közelsége, az illata, az, hogy a rég elfeledett érzéseim visszakúsztak az elmémbe… …nem lesz ennek jó vége, ugye?
Néhány hosszabb pillanat után néztem újra Cassyre, csillogó tekintettel, miközben kezemmel kisimítottam egy hajtincset az arcából. Csak úgy. Ösztönös volt és nem kértem bocsánatot érte.
- Mit innál? Üdítő vagy netán valami alkohol? – Mosolyodtam el lassan, majd húztam vissza a kezemet, de el nem léptem tőle. Még mindig ott álltunk, olyan közel egymáshoz, mint egykor.


504 words || How Does It Feel? || note:  Nappali - Page 2 3739568389  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
44
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptySzomb. Nov. 24, 2018 10:29 pm




Lessidy




Látványosan jobbra húztam a szám az érvelése hallatán. Még ha a személyes ellenérzéseimet félre is tesszük, akkor is ostobaság lenne felkeresnie a bátyámat. Habár nem sokat árult el arról Lessa, miféle formában is tért vissza az életbe és milyen erővel ruházta fel őt az, hogy legyőzte a halált, vele ellentétben Oliver képességeivel teljes mértékben tisztában voltam. Féltettem tőle Lessát, de elhatároztam, hogy nem avatkozom közbe, akár a segítésükről, akár a megakadályozásukról legyen szó.
- Ahogy érzed. Tényleg. - vontam meg a vállam, bár azt azért jobbnak láttam, ha tisztázok vele minden körülményt. Nem csak arról, mit jelentene, ha felkeresné Olivert, hanem arról is, én ebben miféle szerepet - nem - kívántam betölteni ebben.
Helyeslőn bólogattam, hallván, hogy észhez tért és belátta, hogy várnia kellene a nyakbaborulással, ám a mondandója végén értetlenül ráztam egyet a fejemen. El kellett gondolkodnom, jól hallottam-e, amit mondott, és ahogy őt fürkészve leesett, hogy igen, elnevettem magam. A reakció teljesen ösztönösen jött, bele sem gondoltam, milyen furán festhet, hogy kinevetem azt a képtelenséget, hogy még mindig szerelmes lennék a bátyámba. Pedig egykor nagyon is igaz volt...
- Nem, nem, félreértettél. Nem ármánykodom, nem az én asztalom. Már nem érzek semmit Oli iránt, semmi romantikusat... Pláne nem akarok összejönni vele - Csak a fejemet ráztam a gondolatra. Hihetetlennek tűnt visszagondolni, annak idején mennyi mindent megtettem volna a szerelmemért, ma meg már mosolyra fakasztott az, hogy Oliver meg én... Olyan nehezen sikerült túljutnom rajta. Nem akartam megkockáztatni az esélyét sem, hogy újra ekkorát zuhanjak.
Épp ezért gondoltam rá, hogy talán közelednem kéne felé, de a reakciójával elérte, hogy újból megvillantsam felé a tüskéimet - mint egy sündisznó, akit az első rossz szó visszalök a kedvességtől.
- Kínozni? Legutóbb még te mondtad, hogy újra akarod kezdeni, most meg már baj, ha maradnék? - Egyből összefontam a karom, védekezésem jeleként. Ha ennyire rosszat feltételez rólam, minek keresett meg? Ebből is látszott, hogy akkor és ott nekem volt igazam, és hülyeség azt gondolni, hogy megbízhatok benne. - Ó, hát köszönöm szépen a nagylelkűséged, de semmi szükség rá. - fortyogtam a dühtől, de csak azért sem tágítottam a polctól, ami elé lecövekeltem. - Nagylány vagyok már, képes vagyok egyedül kormányozni az életemet. Nem kell szívességet tenned nekem. Ha csak én tartalak vissza Olitól, akkor menj és keresd meg. - mutattam én is az ajtó felé, bár magam sem voltam benne biztos, kire és mire vagyok pontosan mérges. Talán csak azt nem akartam, hogy megint én legyek a gonosz, aki szétszakítja a szerelmes párt és önzőn tönkre teszi a boldogságukat. Nem, végeztem ezzel a szereppel, sem áldozat, sem pedig mostoha nem akartam lenni. Bármi is zajlott közte és a bátyám közt, ki akartam belőle maradni.
- Én csak... - Hogy értethettem volna meg vele, hogy nem tartottam akkora hülyeségnek, hogy tiszta lappal nyissunk? Hogy szerettem volna többet tudni róla, a jelenlegi életéről, és újra meg akartam tanulni bízni benne? Kizárt volt, hogy ezeket épkézláb szavakkal elmagyarázhassam, így feladtam már az elején. - Mindegy... Igazad van. - megráztam a fejem és elindultam kifelé. Talán jobb, ha lelépek, ha rájátszok a félelmeire és kisétálok azon az ajtón. Higgye azt, hogy szándékosan kínzom, legalább végleg lezárhatjuk ezt az egészet...
A szőnyeget bámultam, nem figyeltem, merre megyek, és sikerült frontálisan belegyalogolnom Lessába. Az feltűnt, hogy kettőnk közül ő lehetett az erősebb, mert visszapattantam róla, habár így is jóval közelebb álltunk egymáshoz, mint az elmúlt hónapok során bármikor. Felnéztem rá a szemem elé lógó vörös fürt alól, de nem húzódtam el, csak álltam ott és néztem őt, megzavarodva, ezernyi, kavargó érzelemmel.


Nappali - Page 2 2036196826

@


Cassidy Hemingway
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
⚝ (once upon an) Alesea Hyland ⚝
Play by :
⚝ Madison Davenport ⚝
Keresem :
Léptek száma :
23
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 EmptySzer. Nov. 14, 2018 4:56 pm


To: Cassidy Hemingway




A lány szavai vágtak fejbe, azaz, fogalmazzunk úgy, visszarántottak a földre. Ha nem tette volna, elszálltam volna az örömhírrel együtt Kínáig, vagy bármeddig. A tudat, hogy Oliver életben van, teljesen megrészegített. Amúgy sem tudtam már túlságosan tisztán gondolkodni, de most… a fenébe is, mit kellene tennem? Odamennem és tisztáznom mindent, nem igaz? Cassidyt kezdtem fürkészni. Tudni akartam, miért tartja annyira rossz ötletnek azt, hogy találkozzak a fiúval, aki egykor elrabolta a szívemet. Figyeltem azt, hogy mennyire ideges… látszott rajta. Sóhajtottam egy nagyobbat.
- Pont ezért kellene elmondanom neki az igazat. Azt, hogy nekem semmi közöm hozzá… azt, hogy én vártam aznap éjjel őt… és el akartam neki mondani mindazt, amit akkor éreztem. – Szinte suttogtam. Nem akartam vitába szállni vele, ugyanakkor nem éreztem teljesen jogosnak sem, hogy ennyire ellenzi a vele való találkozást. Aztán beugrott, hogy igaza van. Nem kellene újból a közelébe mennem, hiszen… mi van, ha Cassidy még mindig szereti őt? Sőt, mi van, ha valójában együtt is vannak, csak ezt nem akarja az arcomba vágni? Hallgattam a szavait, a további érveit, de már nem volt szükségem győzködésre. Lemondtam Oliverről ezúttal.
Valamiért nem kételkedtem a szavaiban, abban, hogy Olivert kiforgathatta az átváltozása. Elég volt Damonre gondolnom, arra, ahogyan a felfokozott érzelmeknek hála vagy épp a kikapcsolt állapotának eredményeképp szörnyű dolgokat tett. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy belül jó volt. De amikor az ember eljut a feladás széléig, képtelen logikusam gondolkodni, nem igaz? Hinni akartam abban, hogy Oliver számára is van kiút abból a sötétségből, ahová a bátyám juttatta. Bár nem volt kétséges, hogy csak a szerencsének volt köszönhető az, hogy újra az „élők” közé léphetett. Vámpírként. Már nyitottam volna a számat, hogy mondjak valamit, de megelőzött. Elég határozottan jelentette ki, miszerint egyáltalán nem hajlandó segíteni. Megrökönyödtem ezen egy pillanatra, de aztán újfent eszembe jutottak Cassy érzései. Nyilván… nem akar segíteni Nekem, hogy az egykori Szerelmemmel találkozzak. Világos. Teljesen.
- Megértettem, Cassidy, s azt hiszem, megfogadom a tanácsod. Nem megyek Oliver közelébe… jobb lesz így. Még akkor is, ha jogtalan a gyűlölete felém… ha ez közelebb visz téged hozzá, az, hogy ti ketten együtt vagytok ellenem… talán nem nagy ár érte, nem igaz? – Nyeltem egy nagyot, ahogy a lányt kezdtem figyelni. A szemeit, a reakcióját. Azt akartam, hogy tudja, támogatom őt Oliverrel kapcsolatban. Én már… én már túl rég kikerültem az életükből ahhoz, hogy visszakússzak a lábtörlő alatt. Másfelől, Cassidy is világosan a tudtomra adta, mennyire nem akarja folytatni, vagy épp újrakezdeni velem a barátságát. Bármennyire is fájt… A földre néztem és megremegtek az ajkaim. Kezdtem úgy érezni, teljesen felesleges volt ez az egész. Felkeresnem múltkor Cassidyt, s most az, hogy eljött és közölt valamit, ez is szinte… értelmetlen volt. A múltam darabkái, reménycsillagok, amik egyenesen a bukás felé szálltak végül, s csapódtak végül be egyenesen a szívembe. Fájt. Miért kecsegtet a Sors valamivel, amit végül nem ad meg? Vagy miért csapom be épp önmagam, s keltek hiú reményeket a lelkemben? Talán mert nem vagyok normális.
A kérdésére összerezzentem, majd ráemeltem a tekintetemet. Mi? Megkínálni? De hisz miért kellene megkínálnom őt, mikor csak azért jött, hogy elmondjon valamit? Nem hittem, hogy maradna. Nem hittem, hogy…
- …múltkor még olyan hevesen távozásra akartál engem bírni, most pedig szándékodban áll velem tölteni még némi időt? Miért? Miért kínzol, mikor mindketten tudjuk, hogy kisétálsz majd azon az ajtón és soha többé nem jössz vissza? – Újból megremegtek az ajkaim, s ezúttal a hangom is, miközben elmutattam az ajtó felé. – Nem megyek Oliver közelébe Miattad. Félreálltam… már réges-rég megtettem. Nem akarok több fájdalmat okozni neked, Cassidy. – Komolyan néztem rá, tekintetemet az övébe fúrva.


589 words || How Does It Feel? || note:  Nappali - Page 2 3739568389  || kredit || inspirate by

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

I write lines down, then rip them up...
Impossible describing love.


Alesea R. Hyland
Szirén
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✾ With the darkness
Play by :
✾ Eiza González
Léptek száma :
44
Népszerûség :
0

Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nappali   Nappali - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Nappali - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Hyland ház-
^
ˇ