Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Thersez


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Wooden Spoon Cafe & Bakery

Electra Fanning
Yesterday at 7:29 pm



Sötét rengeteg

Thersez
Kedd Dec. 11, 2018 9:19 pm



Park

Thersez
Kedd Dec. 11, 2018 8:06 pm



My brother - again

Stephanie Stafford
Hétf. Dec. 10, 2018 4:59 pm



Galatoire's étterem

Always and Forever
Hétf. Dec. 10, 2018 4:48 pm



Ronan Scadding - Se veled, se nélküled

Amarilla Van Selm
Vas. Dec. 09, 2018 11:21 pm



Szükségem van egy új helyszínre

Always and Forever
Vas. Dec. 09, 2018 10:42 pm



Amarilla szobája

Always and Forever
Vas. Dec. 09, 2018 10:42 pm



Charlotte "Charlie" Gray

Charlotte Gray
Vas. Dec. 09, 2018 10:24 pm



Ipswich, USA, Danvers kúria - Caleb & Amarilla

Amarilla Van Selm
Vas. Dec. 09, 2018 10:08 pm
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 8 4
Boszorkányok 10 5
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 0 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 0
Eretnekek 1 1
Szirének 2 0
Démonok 1 3
Vadászok 3 3
Emberek 1 1
Összesen 29 21

Share | 
 

 Zack Reed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Zack Reed   Szomb. Szept. 29, 2018 11:27 pm

Zack 'Killer' Reed
“that's for what you did to your mother, killer”


Becenév:
Z' || Za' || Kill' || Curs' || Darts' || Ree'
Titulus:
The Mad Hatter || The Killer || Der Brecher || The Curse
Születési hely, dátum:
I don't count the years, because it's unnecessary
Faj:
Ex-One of The Fives, Leader || Warlock || Traveler
Képesség:
Traveler - magic tricks
Beállítottság:
Bisexual || Please, come on! I'm a Heterosexual
Play by:
Mr. Sebastian Stan

Átváltozás:
Na még az kéne nekem!
Hogyne már!
Igazán jó vicc, kislány!
Inkább görgess tovább..
Család:
Egy letűnt század hajnalán, egy elfeledett évforduló zálogán, s egy ki nem mondott történet alapján..
Egykor éltek, lélegeztek, s mint mindenki más, nos ők is részesei voltak a társadalomnak.

De aztán jöttem én...
...s elrontottam az idillt.
Anyám meghalt.
Apám részeges lett.
Természetesen, rám kente az egészet.
Én öltem meg az anyámat, ugye?!
S még, ha ez hazugság is...
...akkor is igaz.
Hisz'... valósnak kellett lennie, tudod?
Mert egy idő után annyiszor hallod, hogy...
...hogy egyszerűen megrögzül.
Benned ragad, mint egy megtanult dolog.
Magával ránt, mint egy végtelen mélység.
S elhiszed.
Elhiszed, mert nem tehetsz mást.
Ugyanis az egyetlen kiutad:
a hamisság.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Léptei szinte visszhangoztak a macskaköves aszfalt felületén, ekként törve meg a némaságot, s téve zajjá az egyszerű monoton hangot. Egyedül a bézsszínű ballonkabát rajzolódott ki távoli alakján, miként könnyedén suhant tova a messzi sikátorba. Utcáról utcára téve meg azokat a bizonyos mozdulatokat, melyekkel egészen előrébb haladt. Talán az idő is lelassult mellette, mire értelmet látva, döntötte el úti célja végkimenetelét. Titokzatos arcvonásai ugyan nem árulkodtak, de a szemei mindennél többet mondtak. Rideg, mégis sötét tekintete élettelenül hanyatlott el a zord világ részletében, nem keresve semmiféle különösebb tartalmát. Az éjszakai óra ugyan félelemkeltően hatott, de ő ettől mégsem rémült meg. Tudta a dolgát, értette a feladatát, de ez alkalommal egyikre sem vágyott. Nem volt kedve újból számtalan életet ontani ki, s hajnalok hajnalán véres ruhadaraboktól áztatva az ágyba esni. Így a megszokott vadászat helyett, egy számára már jól ismert bár felé vette az irányt. Világos viharkabátja belső zsebéből lazán halászta elő a tartót, kiszedve belőle egyetlen szál cigarettát, amit hetykén helyezett az ajkai közé. Aztán nem sokkal később, visszacsúsztatta helyére a dobozt, míg az öngyújtó hangosan kattant, ezáltal lángra lobbanva. A színek kavalkádja sziluettet játszott a szemei előtt, ám, mégsem csodálkozott rá, hisz' számára ez gyakori látványként szolgált. Közel tartotta a füstölnivalóhoz a tüzet, s míg végül meggyújthatta volna, egyszer csak hirtelenjében kialudt a láng.
- Francba! - Morogta az orra alatt, azzal a bizonyos mély hanggal, amelyet egyébként az erős brit akcentus, és még a cockney-féle beszédjárás is jócskán ellensúlyozott. Nem volt idevalósi. Nagyon nem, de a kötelessége elszólította Angliából, s most Denver mellett tanyázott egy nagyobb társasággal. Sosem volt híve a nagy barátságoknak, s inkább kerülte az embereket, mintsem szóba elegyedjen velük. Egyedül ezerszer jobban érezte magát, sokkal tisztábban teljesítette a feladatát, s nem volt akkora súly a vállán. Nem felelt életekért, s nem fojtotta meg a bűntudat láncolata. Újból meggyújtotta az eszközt, s ezúttal sikert aratva könyvelte el, hogy lezserül bagózhat. Erősen magába szívta a levegőt, így tüdőzve le a káros nikotint, majd ugyanilyen erősséggel fújta ki. Élvezte. Minden elszívott szál számára mentőövet jelentett, amelybe akár simán kapaszkodhatott, s ugyanezt a hatást jelentette neki az alkohol nyújtotta mámor is. Az élet egy apró kis örömét.
„Wrangler Bar” - Villogott vele szemközt fényesen a felirat, miközben átért az útszakaszon. Egy pillanatra megállt ugyan az ajtónál, tétován figyelve a helyet, de nem habozott sokat, s végül belépett a helyiségbe. Körül nézve fura alakokat vélt felfedezni, de csak épp ennyi ideig törődött velük és nem tovább, majdan egyenesen a pulthoz sétált. Leült az egyik magasabbik bárszék falapjára, ahogy lógott a szájából a dohány.
- Íme, az ifjú törzsvendégem.. - Csapta össze a tenyereit a pultos, ahogy kajánul vigyorgott. - ..de mond csak ez alkalommal; mivel szolgálhatok? - Átható tekintetével méregette a leendő vevőt, mintha pusztán előre tudta volna azt, miszerint milyen sok pénzt bezsebelhet.
- Valami ütőssel, szokásosan. - Legyintett rá, ahogy szőke hajfürtjeibe futtatta finoman ujjait.
- Kezdésnek mondjuk, mit szólnál a whisky-hez? - Kérdezte hatalmas nagy mosollyal.
- Tökéletes. - Bólintott rá, ahogy elszívva végül a nikotint, a csikket elnyomta a hamutálban.

Hosszúnak tűnő percek teltek el, mire észrevette, miként már rég megkapta az italát. Egészen lekötötte őt a saját gondolatvilága, amely valahol igencsak mélyen bosszantotta. Mégis miért gondolkozik ennyit a múlton? Már számtalanszor tette fel magának e kérdést, de a válasz még koránt sem született meg benne. Tudta, hogy az emberi lét velejárója az önsanyargatás, de mindennek van egy hátara, s ennek is kellene lennie, vagyis számára úgy volna a logikus. De ehelyett... végtelen kárhozattal nézett szembe. S mi másnak örömteli volt, addig neki buktató. Az a bizonyos rossz pont a listán, amelyet sosem törleszthet, amióta csak belekezdett e életbe. Hanyagul húzta magához az üvegpohárt, miképpen aztán az ajkához emelte. Az anyag hideg érintésére megborzongott, nagyot kortyolva a nedűből, mely szinte égette a torkát. Jólesően felmorrant, majd egy szuszra lehúzta a pohár tartalmát. S már intett is egy újabb körért a pultosnak.

Fogalma sem volt arról, hogy hányadik körnél jár. Sőt azóta már egy teljes üveggel is rendelt. Vígan húzta meg a whisky-t, amikor is a semmiből hirtelen, helyett foglalt mellette egy ismeretlen alak. S ez csak, akkor tűnt fel neki, amikor is letette az italt. Sóhajtva nézett a pult érdes felületére, ahogy dobolni kezdett az ujjaival türelmetlenül. Mégis mit akarhat ez tőle? Félszegen pillantott csak rá, s kíváncsisága rögtön alább is hagyott. Egy jól öltözött úriember, kinyalva kopaszon, és mélységes barnára festve -, na jó igazából néger volt. Szemrevételezte őt láthatatlanban, ahogy a fickó rászegezte a tekintetét ekkor. Azonnal elfordult, hátát a pult szélének támasztva, s könyökeit a fára helyezve. Ujjai között szorongatta az üveget, ideges volt, feszült, s nem tudta mire vélni az idegen jelenlétét. Miért zaklatják? Miért nem lehet egyetlen estére is, de egy kis nyugalma?
- Csak nem éppen az élet nagy dolgain elmélkedsz? - Szólalt meg tőle nem messze a férfi.
- Hogyne, majd pont veled osztom meg! - Válaszolta ridegen, lenéző tekintettel kísérve. - Szóval, ha nincs jobb mondanivalód, akkor én most mennék is. - Vont vállat és már épp felállni készült, amikor is megszólalt az ismeretlen.
- Ezt gondold át még egyszer, kérlek, sőt ne fuss el az ajánlattól. - Hangja parancsolóvá vált, mintha kötelező volna a maradás. Így hát, nem mozdult a ballonkabátos férfi a helyéről, csak hetykén méregette a személyt. Tetőtől-talpig, s vissza, mintha bármi érdekes lehetne rajta.
- Oh, igen... - Szemébe költözött ekkor a megvilágosodás. - ...tudhattam volna! - Kortyolt bele a nedűbe, ahogy aztán elröhögte magát. - Egy magadfajta személy mégis mit akarhat tőlem? - Nevetett tovább. - Itt sem szabadna lenned, s nem, hogy velem beszélned. - Ingatta a fejét, a száját húzva.
- Az attól függ. - A fekete fickó hangja tele volt rejtelemmel, s megannyi kérdőjellel.
- Mégis mitől? Netán a részeg emberektől, kik éppenséggel körbevesznek minket, avagy a haldoklóktól, akiknek örömmel kínzod a lelkét? Az ártatlanoktól, akiket akkor is magaddal viszel, ha nincs is bűnük?
- A lelked keserűsége szánni való, Zack. De komolyan. Ennyi nyomor... ennyi üresség. Rég láttam már ilyen megtört lelket. - Elmélkedett, ahogy a fiatal férfit nézte -, legalábbis tőle biztosan az volt.
- Menj szépen és keress mást! Nekem ehhez nincs türelmem! - Állt fel, megemelt hangszínnel, ahogy az üveget a pult felületéhez csapta, ám az nem tört szilánkokra, sem pedig darabokra. Egyben maradt, épségben, pont... pont, mintha finoman letette volna.
- Ugyan, kérlek! Hisz' te is tudod... magány, fájdalom, kétségbeesés.. ezek motiválnak téged. S pontosan miért is? - Mosolyodott el az alak, míg Zack maga idegessé vált.
- Ne szórakozz velem! Mond meg, miszerint ki a fene vagy, s hogy egyáltalán mit akarsz tőlem! Ugyanis, nincs kedvem ócska kis trükkökhöz, és szimulált beszédhez! - Morgott rá. - Szóval vagy beszélsz világosan, drága korcs, vagy húzz a francba! - Sötét tekintette szinte izzót a haragtól, sőt magától a vágytól, miszerint itt helyben megölje a természetfeletti lényt.
- Ezeknek a dolgoknak lehetnének céljaik is. Elgondolkoztál már ezen? - De ő csak folytatta, mintha meg se hallaná azt, amit mond. - Ha nem, akkor itt az ideje. A hasznomra lehetnél... elnézést, a hasznunkra válhatna e szövetség.
- Szerinted mióta paktálok le magával az ellen oldallal? - Húzta fel a szemöldökét kérdőn, lenyugtatva magát pedig helyet foglalt, meghúzva az üveget.
- Nem akárki vagyok, hanem Arcadius. Gondolom, vagyis... úgy tudom, hogy hallottál már rólam.
- Ez való igaz. - Harapott az alsó ajkába. - De ettől még nem leszünk cimborák, szóval akármit is szeretnél... ott az irány! - Mutatott az ajtó felé, célzóan küldve el az idegent.
- Nem járnál rosszul... - Próbálta elérni, amit akar.
- Viszont... nem érdekel, öregem. - Nevetett fel keserűen. - Nem vagyok oly' őrült, hogy lepaktáljak az ördöggel. Inkább kutass tovább, én nem vagyok egy dróton rángatható báb. - Nézett mélyen az íriszeibe.
- Nem hallottál még sosem a szövetségről?
- Te meg a füleden ülsz? - Rázta meg mosolyogva a fejét. - A nem, az nem. De, ha már itt vagy, akkor rendezhetnéd a számlát. Ennyivel úgy is jössz. Kösz. - Veregette vállon a sötét bőrű alakot, Arcadiust, ahogy megfogva az üveget, felállt, majdan pedig kisétált az épületből. Mára elege volt, legalábbis a Wrangler Bar-ból biztosan.

but tonight you're a stranger or some silhouette



avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
with my Siccors ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
I can't look at myself in the mirror ₪
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zack Reed   Szomb. Szept. 29, 2018 11:52 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Zack Reed

Nézzük csak, kissé rendhagyó módon üdvözlünk téged újra itt, kedves Zack.

Kai Parker: Oh, Mr. Darts' visszatérni látszik... bár nem olyan, mint volt, fiatalosabb pofit öltött, és nem is vadász már, de... ohh, hát szabad így elhanyagolni a kedvenc démon pajtidat? Így eltűnni előlem, mondd csak? Nos hát, a helyzet az, hogy újra megérkeztél és ennek én, sőt, szerintem mások is örülnek. Például Isaac.... oh, az utódod. Nem baj, majd ő is meghal talán, de neki nincs ilyen menő képessége, mint neked. Test ugrás, hah?! Szépen cserben hagytak téged... hagytak meghalni a drága ötök. Remélem, tanultál belőle és nem akarsz majd visszamenni oda, habár nem is tudnál, Mr. Warlock. Mit is mondhatnék még? Az ET-d már előző alkalommal is teljesen megnyert magának. A stílus, a szavak, a mondatok... határozottan fejlődtél és le a kalappal előtted, Mr. Darts'.
Ugye, majd összefutunk...?

Isaac Lestrange: *Félretolja Kait a fenébe.* Szóval... Zack Reed, kedves elődöm... Először is, furcsa látni téged. Na, nem azért, mert testet váltottál, hanem mert... a te helyeden vagyok most. Nem tudom, pontosan miként történt a halálod, a körülményeket, vagy azt, hogy a többi vezető hol volt és mit csinált, vagy netán a tagok... de azért egy részem reménykedik abban, hogy nem az történt, hogy cserben hagytak téged.
Mindenesetre, remélem, hogy útjaink keresztezik egymást, mert igenis meg akarom ismerni azt, aki előttem volt vezető. Tudni akarom, te miken mentél keresztül és... jah. De persze, ez rajtad múlik. Boszorkány vagy, s tudva, hogy az ötök társasága miféle (ösztönök és miegymás), talán eszed ágában sincs a közelünkbe jönni. Hisz ki akarna még egyszer meghalni?


Nos, irány a foglalózás, már nem tartunk fel tovább! Örülünk, hogy itt vagy!


avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
422
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Zack Reed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Boszorkányok-
^
ˇ