Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mit hallottál?
suttogások a szélben
denver chronicles
Az Ötök testvérisége vezetőinek létszáma megfogyatkozott. Egy jól irányzott csapda, valamint egy démon, aki Zack Reednek fogadott hűséget, felbomlasztotta a tökéletes egységet. Hazel Rhian Wallace életét veszítette. A Testvériség síri csendbe borult. A veszteség felfoghatatlan. Azonban a természetfelettiek számára ez az idő a legalkalmasabb, hogy akkor és ott csapjanak le az áldozataikra, ahol csak akarnak. Hisz' kevesebb figyelem jut rájuk.
the mystic falls daily
A Mystic Falls-i életet ezúttal nem Katherine Pierce, hanem Elena Gilbert borítja fel. Bosszút esküdött az összes szerette ellen, s hogy miért? Azt egyelőre senki sem érti, avagy tudja.
Ezen felül baljós felhők gyülekeznek a Salvatore Boarding School fölött... valami készül.
stories of new orleans
New Orleans vérszívóira veszély leselkedik. Seraphim Scamander arra tette fel életét, hogy kiírta a Mikaelsonokat, avagy megölje az összes vámpírt a világon. A húga miatt. Nemes cél, s őrült kivitelezés. Vajon ki áll mellé? S sikerül-e vajon a terve?
The myths and the legends
Mi zajlik a pokolban? Katherine Pierce és Kai Parker belső kis viszálya, sőt, ki nem mondott háborúja a koronáért. "Oszd meg és uralkodj", vagy netán... "söpörj félre mindenkit az utadból"? Vajon melyik elv fog életbe lépni?
S miközben ők macska-egér játékot űznek, semmit sem sejtenek arról, hogy a háttérben néhány démon igazán leváltaná az újdonsült királynőt. Thersez pedig máris szövetségre készül lépni az Ötök megmaradt vezetőjével... Te kinek az oldalára állsz?
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Elora Lacey White


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Sikátor

Barlangok EmptySierra
Yesterday at 6:49 pm



Hiányzásnapló

Barlangok EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 2:44 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Barlangok EmptyDominic Arback
Yesterday at 12:35 pm



Emily Swallow

Barlangok EmptySierra
Yesterday at 12:24 pm



Emilia Clarke

Barlangok EmptySierra
Yesterday at 12:16 pm



Avatar- és névfoglaló

Barlangok EmptyDerick Vernon
Yesterday at 2:09 am



* the chaos itself *

Barlangok EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 1:28 am



Középiskola

Barlangok EmptyAvarina Doven
Pént. Jan. 17, 2020 3:14 pm



lorenzo st. john

Barlangok EmptyLorenzo St. John
Pént. Jan. 17, 2020 1:05 pm



Elkészültem!

Barlangok EmptyDerick Vernon
Pént. Jan. 17, 2020 12:35 am

Share
 

 Barlangok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyHétf. Szept. 02, 2019 12:00 am



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Mindig is nehezen tűrtem mások érintését vagy közeledését; valószínűleg azért, mert egy idő után a kedves kis családom nem kedvesen fordult felém, hanem erőszakkal. A simogatást felváltotta az ütést, a kedves szavakat felváltotta a szigor, a kiabálás és minden egyéb. Pontosan emiatt volt annyira furcsa a számomra, hogy körülöttem a dolgok kezdtek megváltozni. Főként Zack kapcsán. Egy szórakozásnak indult az egész, mikor legelőször felkutattam őt. Oh, milyen jó buli lenne egy ötök vadásszal szövetségre lépni és kijátszani az egész szervezetet, ha már eleve a démonok ellen harcolnak, aztán… most itt volt mellettem, mint egyfajta… öhm… lélektárs? A kötelékkel azzá vált, nem igaz? Vagy… mégis mi a fenének hívjam ezt az egészet, ami köztünk van? A társam lett. Osztoztunk mindenen, talán a szó legszorosabb értelmében is. A képességeink, az… az érzéseink…
S most, hogy megmentettem őt, valami megint csak változott. Mélyült? Vagy… mi történt pontosan?
Öhm, szóval ott tartottunk, hogy… hogy megölelt. Nem volt rossz, valamiért, valahol, valahogyan még tetszett is, de képtelen voltam rá normálisan reagálni. Mert… mégis hogyan kell erre reagálni? Mármint… nekem lövésem sincs róla. Ez így viszont nagyon kínos.
- Kockacukrot kérek – Vetettem oda egy mosollyal, oldva az amúgy is furán feszült hangulatot, legalábbis a magam részéről. Amennyire tőlem telt, viszont alig érezhetően, de az utolsó pillanatban mozdultak a kezeim, hogy magamhoz öleljem én is őt. De aztán hagytam is, hogy elszakadjon. Érezhető, sőt, tapintható volt a feszültség a levegőben, holott… ennek egészen más hatása kellett volna, hogy legyen. Gondolom én. Úgy tudtam, hogy az emberek akkor ölelkeznek, ha… ha boldogok, vagy… vagy ilyesmi. Mármint… oké. Lépjünk túl ezen.
- Zack… - Kezdtem vele, mikor a hét pecsétes titkot magyarázta, majd sóhajtottam egy nagyot. Egyféle ösztön azt sugallta, hogy ezúttal öleljem meg én őt, de nem engedtem ennek a belső hangnak. Nem tudom, miért, csak… oké, tisztára összezavarodtam! Miatta. Lehetséges ez?
Ráncolni kezdtem a homlokomat, mikor visszakérdezett, majd végül színt is vallott. Ledöbbentem, az ajkaim is elnyíltak kissé.
- Hogy mi…? Akkor mégis… mégis ki vagy? – Mindig is azt hittem, hogy ő a vadász. De ha nem ő, akkor mégis… Bevillant. Bevillant az, amit odabent éreztem. Annyira azt éreztem, hogy ez a férfi hasonló hozzám és ez annyira összezavart… értetlenül néztem rá, a fejemet forgatva, hunyorogva, majd felé is fordultam. De egyelőre nem szóltam semmit, csak figyeltem, hogyan vált öltözéket.
Ahogy elkezdett körbejárni, kissé felvontam a szemöldökömet. Követtem a tekintetemmel, még a fejemmel is utána fordultam, amennyire a testem engedte.
- Mire is gondolsz most pontosan? – Kérdeztem vissza, mikor végre megállt előttem. Örültem, hiszen kezdtem úgy érezni magam, mint aki mindjárt elszédül. Akármi is történt Zackkel, vagy akárki is volt ő, sosem volt ahhoz az emberhez közelebb, akit tényleg el tudtam volna fogadni… öhm, barátomnak. Vagyis, már azok voltunk, ugye? Elgondolkodtam egy fél pillanatra, majd megráztam gyengén a fejemet. Koncentrálj, Kai! A szavaira, lehetőleg. – Először is ki kellene derítenünk, kik öltek meg valójában. – Töprengtem el, majd a továbbiakra elvigyorodtam. – Mi a terved, Mr. Darts’? Apropó. Mielőtt rátértünk a  Nagy Tervre… hogyan is szólíthatlak? – Az igazi neve érdekelt. Az igazi énje. Meg akartam ismerni, ki is lett valójában a lélektársam.

512 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptySzer. Aug. 28, 2019 1:18 am



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


Némileg oldalra döntöm a fejemet, ahogy méregetni kezdem őt, s ekként pedig a teljes alakját szemügyre veszem. Sokkal érdekesebbnek hatott a mostani helyzetben lenni, mintsem Jefferson Schilling emlékei által szenvedni. Nem ingadoztam immáron a számtalannyi személyiségjegy között, sőt ezúttal attól sem kellett tartanom, miként egy rögtönzött és kiszámíthatatlan pillanatban, nos.. elkaphat a fájdalmi jelleg. Az a néhány hónapnyi megélt esemény; épp' elég volt belőle, hisz' éreztem a mérhetetlen kínt, a drog iránti legyőzhetetlen vágyat, az alkohol kellő mennyiségét, s láttam azokat az emlékeket, amelyeket jobb elfeledni, s egy által nem átélni.. Persze, igazából bővebben is kifejthetném ezt az egészet, mert annyiféle módszerrel és szállal gazdagodtam, viszont van, amiket ideje volt elnyomni; ezek pont azok voltak. Így sokkal kiegyensúlyozottabbnak és gondok nélkülinek tűnhettem, de a valóságtól; igencsak messze állt eme megállapítás. Ugyanis továbbra sem feledtem el a bosszút, az elmémben villogott a család szó, mintsem fogalom, továbbá eszembe jutott néhány nem régiben történt cselekmény is, amiknek a végére pontot kellene tenni. Tehát, ami azt illeti; teendő bőven akadt, s mégsem tartottam sehol, mert néhány idióta démonka az utamat állta; mily' kár is lesz értük... tönkreteszem őket; a főnöküket és az egész kis tervüket. Volt cél, nincs már... Volt hatalom, s mégse lesz...
- Jöhet a hála, aztán... mi?! - Kérdezek vissza, miközben megszorongatom őt barátilag. - Csak azt ne mondd, hogy még jutalmat is vársz érte... - Folytatom a beszédet némi töprengéssel a hangszínemben. - ...mert, ha igen, akkor érd be ezzel az öleléssel. - Incselkedek vele, s bár érzem miken megy keresztül; mégsem tántorodom el a tettemtől. Kellően kivehető volt a döbbenet és az irritáció kellegének egyvelege, ami egyben fura érzést váltott ki belőlem is, hiszen... mégis mit művelek? Világéletemben bántottak, egyszer sem ölelkeztem igazán, s erre meg... mi a fene ütött belém?! De... de késztetést éreztem erre és megtettem, ezzel magamat is jócskán meglepve. Míg egy rövid momentumot követően; elszakadok tőle. Egyszerre volt kellemes és kényelmetlen e helyzet, s ahogy neki; úgy nekem is. Kai nevetése végül egyértelművé tette az egészet, miként többé ne csináljak ilyet. S igen, igaza van... szánalmas mutatvány volt ez a részemről.
- Rendben, ez igazán remek. Hét pecsétes titok.. - Bólogatok is a szavak mellett, miszerint nyomatékosítsam őket. Ennél többet pedig nem is kívántam hozzáfűzni ehhez, mert egyszerűen feleslegesnek éreztem. Nem akartam megismételni, ő meg nem akarja újfent átélni, szóval ez tiszta sor, nem igaz? Végezettül mélyen szívom magamba az oxigént, ahogy rendszerezem a gondolataimat. Régen volt már az, miként a saját személyemben tetszeleghettem, s most... most nyílt esély adódott rá, hogy az a kis kétszínű alak legyek, aki vagyok, sőt, aki mindig is voltam.
- Zack Reed...? - Nevetve kérdezek vissza, ahogy a külső terepre tévedünk. - Sosem voltam Ő. - Vonok vállat hetykén, ezzel leleplezve egy nagyobb titkot, de azt az Istenért sem vallanám be, miként ki vagyok valójából. - Az eredeti Zack; az a hulla, akibe átugrottam, ez a test pedig még mindig Jefferson-é, de tudod van az a kis trükköd, hogy alakváltás és... - Mutatok végig a külsőmön. - ...ez lennék ténylegesen Én. - Öltök egy ördögi vigyort, ekként mutatva meg az igazi valóm.
- Oh, akkor ezt egy erőteljes igennek veszem... - Csettintek is a kesztyűben, aminek a hatására megváltozik rajtam a teljes ruházati skála; valami sokkal lazábbra. Viszont.. továbbra is feketében tündöklöm, na meg bőrszerkóban, mert ebből aztán nem engedhetek!
Lazán engedem magam mellé a karomat, ahogy megindulok Kai felé, s majdan körbejárom őt; feltérképezve a pozícióját. - Nos... - Nyalom meg a kiszáradt ajkamat. - ...ideje lenne befejezni azt, amit elkezdtünk, nem gondolod, bajtársam? - Állok meg közvetlenül előtte. - Hiszen... annyi minden történt, ami eltántorított minket a fő céltól, de ezúttal... ez alkalommal semmi és senki sem állhat az utamba... elnézést; az utunkba. - Bökök felé a mutatóujjammal. - Megfizetnek azok a démonok, akik megöltek, s a mostaniak a vezetőjükkel együtt, s még... igen, az Ötök tagjai. - Emelem meg a jobb kezemet egy pillanatra. - Ők fogják a legjobban megszívni azt, hogy eltettek engem láb alól. S mily' kár lesz értük... - Gonosz nevetés kíséretében engedem le a kezemet, ahogy ösztönösen felmérem magam körül a terepet.

676 ℘ see what I've become ℘ note: you are... you are my.. my weakness ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Why don't I feel anything? ₪
Play by :
Mr. Matt Czuchry or Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
32
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyVas. Aug. 25, 2019 11:28 pm



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Nem tudom, éreztem-e már valaha a kétségbeesés édesnek a legkevésbé sem mondható ízét – mert ezekben a pillanatokban megízleltem, annyi biztos volt. Olyan volt, mintha Zack semmit sem fogott volna fel abból, amit mondtam, vagy amit tettem; mintha a kicseszett falnak dumáltam volna, jártatva feleslegesen a számat, mintha… mintha egy sükethez beszéltem volna. Bosszantott és zavart, aggasztott és tenni akartam valamit, hogy észhez térítsem, de nem tudtam, mit kellene. Maximum mágiával kiüthettem volna, de akkor… nos, mihez kezdtem volna egy eszméletlen Zackkel? Semmit.
- Mi a franc van veled, te…? – A kérdést sem tudtam befejezni, mert amikor újra rám nézett, végre… mármint… az ördögbe. Mi ez a tekintet?! Értetlenül fürkésztem a szempárt, amit ismertem, most mégis ismeretlennek hatott. Vagyis… nem. Nagyon is ismerős volt. Úgy éreztem, hogy túlságosan is az. Mintha… de az hogy lehet? Összezavarodva bámultam rá, ráncolva a homlokomat, ahogy a mellkasomra csúsztatja a tenyerét. Oké, mi ez a bensőséges légkör? Mi történt? Bólintottam.
- Végre eljutott az eszedig, mit mondtam. Igen, most jöhet a hála, aztán… - …húzzunk innen. Mondtam volna, de belém fojtotta képtelesen és fizikálisan is a szót, ahogyan megölelt. Ledöbbentem. Magához szorított úgy, mint még talán senki. Mindig is irritált, ha mások hozzám értek, mert hát, anno csakis undorral tették ezt, nekem meg… elegem lett ebből.
- Hé, csigavér, Mr. Darts’… - Suttogtam szinte, de a szavak, amiket kiejtett a száján, újfent ledöbbentettek. Mi? Barát? Nem tudtam, nevessek-e vagy sem. Barát… na persze. Mégis mi változott meg ilyen hirtelen? Miért akart volna a barátommá válni? Miért…? Mi az ördög folyik itt?
Szerettem volna tiltakozni ellene, de valahogy nem sikerült, csak egy zavart nevetésig jutottam. Pedig máskor lazán körbenevetem azt, aki közeledni próbál hozzám… legalábbis Miss Queen közeledését mindig kinevettem és elutasítottam.
- A te drága démonod, öhm…  nem mond senkinek egy szót sem. Ez… tutira kettőnk közt marad. Hét pecsét alatt. – Bólogattam, aztán mosolyogva, mégis értetlenül bámultam rá. Nem az volt, aki akkor volt, mikor idejöttem. Se nem az, akivel létrehoztuk a köteléket. Mármint, valami megváltozott benne. Úgy éreztem, olyan, mint én vagyok. De ez őrültség volt.
- Ez az… igazi arcod, ugye? Mármint az eredeti és utánozhatatlan Zack Reed, huh? – Kérdeztem rá végül nyíltan. Egyszerű megérzés volt az egész. Nem is hittem, hogy igazam lehet.
Ahogy megjelentünk a barlang előtt, végre összeszedtem magam. Már nem érdekelt a benti kis jelenet, ahogy az sem, hogy megváltozott-e Zack, vagy sem… még mindig a szövetségesem volt, sőt, úgy tűnt, több annál, tehát csupán ennyi számított csak. De tény, hogy aggasztott ez a fura viselkedése. Mintha túlságosan is gondtalan lett volna, holott eddig, hasonlóan hozzám, a bosszú éltette… az, hogy elégtételt vegyen mindenkin.
- Hm? – Kérdőn néztem rá. A kérdése első felét fel sem fogtam, annyira a gondolataimba voltam merülve. Figyeltem őt, és hagytam, hogy azt tegyen, amit csak akart. Aztán, ha öltözéket váltott, végigmértem, továbbra is azon agyalva, mennyire más lett.

474 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyVas. Aug. 25, 2019 10:17 pm



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


Könnycseppek hulltak alá, s áztatták el a talajt, miközben négykézláb kúsztam előrébb. A látásom már szinte elhomályosult, amíg a szívem fájdalmasan diktálta az iramot. Nem bírtam tovább elviselni ezt a mérhetetlen kínt, s nem tudtam hová tenni a mellkasomban lezajló történések kellegét. Legszívesebben kitéptem volna a helyéről; a halál pártjára állván, de... hisz'.. az előbb majdnem' meghaltam. Éreztem, ahogy a tőr elvágja a torkomat, sőt láttam, ahogy a vértől vörössé vált a kezem, ekként pedig koránt sem értettem azt, miszerint miért vagyok ugyanott. Mi lenne ez; talán egyféle elmejáték? Szórakozás a köbön, mert unatkoznak a démonok? Megráztam a fejemet, próbálván tisztítani az elmémben kavargó gondolati skálát, de ahelyett, miként sikert értem volna el; csak rosszabbá vált minden. Nem láttam már Kai-t, nem hallottam a hangját, s nem érzékeltem a realitás mibenlétét.. Nem tudtam, hogy mit tett, mi történt, azt sem hallottam, miszerint az üveg ripityára tört. Csak kaparásztam az alattam elterülő homokot, ismételgetvén a lélektársam nevét, s eközben bennem valami megváltozott... valami, ami e pillanatban végleg elveszett értékűvé avanzsálódott.

- Ide figyelj, ha hozzád beszélek! - Emelte meg a férfi a hangját, s ezt követően elcsattant egy jókora pofon. - Te tehetsz erről az egészről! Nézz csak körbe... - A fiút a hajánál fogva rántotta magához és végigmutatott a New Orleans-i koven tagjain. - Mindenki undorodik Tőled, mert egy förmedvény vagy és pontosan tudják azt, miszerint mit Tettél! Megölted az ikred, elszívod mások erejét... ez neked varázserő? Te... te egy selejt vagy. A legrosszabbak legrosszabbika és még van képed szégyent hozni ránk?! - Ordította, így lökve a kemény földre a kölyköt. - Marcel miattad büntet meg minket... miattad, mert Te képtelen vagy megfékezni magad! Holott etettünk.... mindannyian a gondodat viseltük és egy percig sem hagytunk magadra, nem igaz?! Nem az utcán kellett felnőnöd; volt étel előtted, volt ruha a mocskos testeden és... és ezzel hálálod meg, Te torzszülött?! - Belerúg egyet a földön síró fiúba, ahogy egyetlen mozdulattal, sőt már-már erőszakosan cibálja magához. - Ezért tudod mit érdemelsz? Elzárást; egy szép kis sötét helyre, amitől annyira rettegsz, s amelytől oly' annyira félsz... - Magával rántja és a pince mélyére veti, ezzel ott hagyva őt eléggé hosszú időre; egyedül és magányosan...
Ezután napokig semmit se lát a fiú; se ételt, se vizet, se életet... s már majdnem meghalna, amikor is kinyílik a rozoga lejáró ajtaja...

Fel se tűnt az érintése, meg se rezzentem a szavaira, sőt nem is érzékeltem azt, miként a barlang falának taszított. Pusztán kiüresedett tekintetekkel bámultam rá; az alakjára, s az íriszei tükrébe. Kai... Kai volt immáron előttem és az utolsó szavai tisztán csengtek a dobhártyámban. Egy momentumra ugyan lehunytam a szemhéjaimat, kellően magamba szívva a levegőt, aztán úgy néztem rá, mintha a világon mi sem történt volna. Voltaképpen semmi sem változott; legalábbis szemmel láthatólag még nem, viszont, ahogy újfent ránéztem... nem úgy tekintettem rá, mintsem azelőtt. Annál Ő több volt nekem és jóval mélyebbnek véltem a kettőnk közt húzódó viszonyt.
- Kai... - Motyogom magam elé, ahogy a mellkasára csúsztatom az egyik tenyeremet. - Te... te megmentettél.. engem?! - Pillantok le ekkor a kezemre, s egy felindulásból adódóan tüstént magamhoz is szorítom. - Szövetségesem, lélektársam, barátom... - Suttogom a nyakába, ekként bújva hozzá. - ...oh, drága, démonom! - Bököm oldalba nevetve, ezzel finoman szakadva el tőle, míg a következő percben már az új alakomban tetszelgek előtte; egy fokkal komolyabb mércét ütve meg. - Egy szót se erről senkinek! - Emelem meg a jobb karomat, eleinte a mutatóujjammal intve felé, majdan az összessel jelzek, ekként rögzítve azt a tényt, miként az iménti cselekményvázlat, nos meg sem történt.
- Remélem, nem haragszol... - Ragadom meg a karját, így jelenve meg vele a barlang előtt. - ...de kívül ezerszer tágasabb... - Tárom szét a karjaimat; egy laza mosollyal. - Lám, lám... - Mérem végig önmagamat, feltérképezve a rajtam lévő ruházatot, ami épphogy' csak a fejemet nem rejti el. - ...ideje lenne valami lazább öltözet, nem igaz?! - Sandítok a társam felé, mialatt az egyik kesztyűs kezemet a magasba emelem; készen állva a csettintésre.

658 ℘ see what I've become ℘ note: you are... you are my.. my weakness ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Why don't I feel anything? ₪
Play by :
Mr. Matt Czuchry or Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
32
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyPént. Aug. 23, 2019 11:07 pm



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Zavarodottnak tűnt, én meg nem tudtam, mit mondjak még, hogy valamit kicsikarjak belőle. Egyáltalán jól van? Bár majdnem meghalt, szóval nyilván nincs jól, csupán… ó, az ördögbe, Zack, nyisd már ki a szádat! Már majdnem újra én nyitottam szóra a számat, hogy rákérdezzek, mi is van, mikor végre ő szólalt meg. Nem mintha sokmindent mondott volna, úgy értem, használhatót…
- De te…? – Lövésem sem volt, mit mondhatnék, vagy mit kérdezhetnék. Szét volt esve, nekem meg nem volt érzékem ehhez… az emberi érzésekhez, vagy ahhoz, hogy másokat összekaparjak ilyen állapotból. – Meggyógyítottalak a mágiámmal. Túlélted az akciót, Mr. Darts’ – Vigyorogtam, de ő továbbra is savanyú képet vágott. Oh, mi van már? Nem is örül, hogy megmentettem? Elmutattam az üvegek felé, miközben elmagyaráztam neki, milyen régóta dekkolok már itt, arra várva, hogy felébredjen, de… hát nem tudom. Teljesen összezavart a szavaival.
- Miből van eleged? Belőlem? Hát kösz, ennyit ér az, hogy megmentettelek? – Hasonló hangszínt ejtettem meg, mint ő, de ekkor bújt hozzám, így egyből elhallhattam. Nagyot nyeltem, de semmit sem értettem abból, ami történt vele. Semmit. De nem tudom, egyáltalán meg akartam-e érteni… törődtem Zackkel, de voltak dolgok, amikre sosem voltam képes és nem hittem, hogy ma kellene elkezdenem őket.
- Hol kéne lennem, hm? – Hagytam, hogy lemásszon rólam, majd felültem félig. Aztán magamhoz vettem az üveget, amiben még volt a whiskyből, így belekortyoltam. Így sem voltam már józan, de szükségem volt az alkohol adta… mámorra. Vagy… mit tudom én. Fájt, amiket mondott, mert nem értettem, miért mondja. Elég ebből, nem lehetek itt, hagyjam békén… nem, nem raktam össze, hogy hallucinál. Mindenre gondoltam, csak erre nem. Inkább az volt bennem, hogy miért is jöttem ide… és miért gondoltam, hogy Zacknek több a szövetségünk, mint… mint egy kötelék.
- Ha azt akarod, hogy békén hagyjalak, hát legyen, Mr. – Az üveggel a kezemben álltam fel, de meg is kellett támaszkodnom a barlang falán, mert úgy éreztem, menten kifordul alólam a talaj. Oh, az alkohol káros hatásai… már olvastam erről. Na jó, át is éltem már olykor, de… mindegy is. Zackre emeltem a tekintetemet, és figyeltem, ahogyan sír és… a mellkasom nekem is sajgott belül, a torkomat pedig, mintha gombóc fojtogatta volna. A kötelék átka volt ez…
- Hagyd már ezt abba, az ördögbe már… - Az üveget a földre ejtettem a maradék folyadékkal együtt; összetört, kifolyt, de nem érdekelt. Az egész barlang az üveg törésétől visszhangzott, aztán elindultam a férfi felé. A halk szavak hallatán jöttem rá, hogy mi folyik itt. Meg is torpantam, tőle két lépésre, de aztán letérdeltem mellé, megérintve a hátát.
- De hiszen itt vagyok… - Megfogtam a vállát és kissé talán erőszakosan, de magam felé fordítottam, aztán a másik kezemmel is elkaptam és így nyomtam a barlang falának. – Nézz rám, Zack! Itt vagyok! ÉN vagyok az… Kai Parker. A te démonod. – Sziszegtem és reméltem, hogy eljut a tudatáig, amit mondok. Azt viszont nem érzékeltem, hogy valami megváltozott benne… vagyis éreztem valamit, de nem értettem.

485 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyCsüt. Aug. 22, 2019 9:48 pm



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


Alig érzékelhetően rezdül meg a szempilláim kellege, miként lassacskán magamhoz térek, ezáltal hallva a saját szívverésemet, s érezve első tapasztalatként, ahogy a hirtelenségtől összerezzenek. Nem sokkal később pedig az ujjaimat remegve mozdítom meg, ekként simítva végig az alattam lévő felületi anyagon, azonban a sima tapintás ellenére; valami igencsak kemény dolgon feküdhetek. Az idő fogalma szinte el sem jut az elmémig, ugyanis a realitást a megtört üvegszilánkok ezreinek fogom fel. S ahogy tovább siklik a kellékről a bőröm; úgy ragadok meg erősen valakit a vállánál fogva. A következő pillanatban meg már rajta heverek, miután sikeresen kilapítottam őt a testsúlyommal. S míg nekem kevésbé fájt e jelenet, addig számára egy fokkal sokkal intenzívebb lehetett a csapódás a köveken. Erősen hunyorgok; ezzel próbálva felfogni a körülöttem zajló események töménytelen mennyiségét. Tehát kell is néhány másodperc türelem, mire végre tisztul magam előtt a látókép. Eleinte foltok, villanások, éles fények... aztán a tér, a színek és... és Ő. Elképedve bámulom az alattam fekvő személyt, ugyanis, ha ő... ő itt van és... és én felette, akkor... akkor én... én mégsem haltam meg?! De ez... ez hogyan is lehetséges? Miként élhettem túl a halált? Hosszú percekig csupán figyelem a démon tekintetét, miközben zavarodottság egyvelege olvasható ki a vonásaimból. Ezt... ezt egyszerűen nem hiszem el. Itt van és... és nem hagyott magamra. Megmentette az életemet annak ellenére, hogy...
- Ka... Kai..? - Elcsuklik a hangom, mialatt kiejtem a nevét, hisz' annyira hihetetlen ez a tény. - De... de én... - Remegve támaszkodom meg mellette a bal alkaromon, így emelkedve fel némileg, míg a másik kezem ujjai; a nyakamra csúsznak a sebet keresvén, viszont koránt sincs ott semmi.. Hová tűnt egyáltalán az a vágás?! Értetlenül pislogok néhányat, ezzel eltöprengve a történteken. Szinte beleremegek az érintésébe, ezáltal térve vissza a valóság tetőfokára. S ezúttal ismételten a pillantását kutatom, ameddig a szavaira koncentrálok. Kissé megrökönyödve fogadom a kijelentését és egyben a gesztikulációjával járó tartalmat. Nem kell túlmenni? Min nem kell átlépni? Megrázom a fejemet zavartan, ahogy fülsértően visszhangzik a röhögése a dobhártyámban újra és újra. Órák? Dekkol? Mi van? Fel sem fogva a mondandóját; nézek a mutatott irányokba. Először az üres üveget fürkészve, majdan az összetörtre sandítva. Hallom... éles és élénk, de hallom, ahogy darabokra hullik mellettünk. Szilánkok csörögnek, s érkeznek ránk és... és egyaránt a talajra.
- Nem.... nem... és nem.. - Suttogom, ahogy visszanehezedek a férfire és a füleimre tapasztom a tenyereimet. - ...elég már ebből! - Üvöltve bújok hozzá, ahogy teljességgel remegni kezdek. Újfent a láncokat látom és hallom is a fémes kis hangjukat, ahogy csörömpölnek minden egyes mozdulatomra. Miért...? Miért érzékelem még most is? - K...? - Már épp' megemlíteném a lélektársam nevét, amikor is megpillantom ránézve azt a démont, aki kínzott. - Te... te nem lehetsz itt... - Rögvest lemászok róla; a kemény fémnek ütközve. - Hagyj... hagyj engem.. békén... - Félelemmel telt hangon nyöszörgök, így mászva minél távolabb tőle. Képtelenség, hogy... hogy itt legyen, ha csak nem... én képzeltem volna azt, hogy szabad vagyok? Nem, kérlek.. könyörgöm én... nem.. sírva kúszom odébb; a kijáratot keresve, de egy erősen felállított bűbáj az utamat állja. Kaparászni kezdem a körmeimmel a felszínt, azt rebegve, miszerint bárcsak itt lenne Kai. S ahogy a nevét ismételgetem folyton-folyvást; valami egészen mélyen eltörik bennem.. valami, ami már nem visszafordítható.

535 ℘ survivor ℘ note: What i am doing now? ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Why don't I feel anything? ₪
Play by :
Mr. Matt Czuchry or Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
32
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyCsüt. Aug. 15, 2019 12:02 am



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Tudtam, sőt, éreztem, hogy pillanatokon múlik az élete. Éreztem, ahogy a szívverése egyre csak lassul és a fájdalomban is osztoztam, amit átélt. Mikor összekapcsoltuk magunkat, nem hittem, hogy ennyire komoly kötelék lesz – én erőmegosztást akartam, nem pedig azt, hogy a nyomorult érzéseken, sőt, magán a fájdalmon osztozzunk. Nem akartam, elegem volt belőle, mert elég volt a magam dolgait elviselni, sőt, kizárni. Zackben tomboltak az érzések, több, mint bennem; s a fájdalom, amit ezekben a pillanatokban átélt, szinte szétszakított engem is. Persze, csak képtelesen; hiszen fizikai valómban semmi kárt nem tett. Csak ez a lelki kapocs, ez a…
Elkapta a ruhámat, ami először meglepett, hiszen nem tudtam, mit akar. Kérdőn néztem rá, miközben folytattam a mágiával való gyógyítást. Meg akartam menteni az életét, s most először akartam valakinek az életét menteni, ahelyett, hogy kioltottam volna. Különös volt, de betudtam ezt a köteléknek. Úgy tűnik, megzavarta a fejemet és a logikámat; meg minden egyebet. Sóhajtottam egy nagyot, miközben megráztam gyengén a fejemet.
- Nem fogsz… - Ejtettem ki halkan a szavakat, miközben őt fürkésztem. Láttam, hogy a kezem után nyúl, de végül nem fogta meg, hanem a mellkasára esett. – Hé… Zack, Mr. Darts’! Ne szórakozz velem! – Mikor nem szólt többet, kétségbeestem. Az alakja is visszaváltott a régire; Jeffersont tartottam ezúttal a karjaimban, az új test helyett. Nagyot nyeltem, felszegve az államat.
- Visszarángatlak a halálból is, ha most itt hagysz… - Sziszegtem, aztán még folytattam a gyógyítást. Életerőt próbáltam átszivárogtatni belé, hiszen eleget szívtam el másokból, fájdalom által. De a vadász nem tért magához, sőt… már kezdett igazán bosszantani, hogy semmire sem reagál. A barlangban maradtam vele viszont, levédve az egész helyet egy búbájjal; senki sem léphetett be és ki, amíg a védőfal fent volt. Körbenéztem a helyen és amint találtam egy ágyra hasonlító akármit, arra fektettem rá a férfit. Én magam pedig a földre ültem le mellé, egy üveg whisky társaságában. Ezek a démonok aztán értettek a dolgukhoz… minden volt itt, amit csak akartak. Kínzóeszközök, meg buli kellékek. Pazar.
Feszülten várakoztam és már arra gondoltam, hogy ennyi volt, elvesztettem az első, igazi szövetségesemet… bár idő kérdése lett volna újra felkutatni, de ki tudja, újból az én oldalamra állt volna-e. Semmiben sem voltam biztos. Meglötyögtettem az üveget, amiben már csak néhány korty volt a whiskyből. Kiittam a tartalmát, s ekkor, ebben a pillanatban zuhant rám valaki, miután a vállamat elkapta. Az üveg csörömpölve esett ki a kezemből, majd tört szilánkokra a földön. Én pedig felpislogtam a férfira, aki fölöttem magasodott. Értetlenül bámultam rá, mikor végre ő maga is rám pillantott. Néhány hosszabb pillanatra lefagytam és képtelen voltam bármit tenni, aztán a hátára csúsztattam a kezeimet.
- Örülök, hogy hiányoztam, de nem kell túlmenni bizonyos határokon – Nevettem fel, miközben arra utaltam, hogy ő… de persze csak humornak szántam a magam módján. – Azt hittem, már örök időkre magamra hagysz. Tudod, hány órája itt dekkolok melletted? Már elpusztítottam két üveg whiskyt… - A fejemet csóváltam, majd elmutattam az üres üveg felé, meg az összetört felé is.

491 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptySzer. Aug. 14, 2019 7:20 pm



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


Éreztem, miként a hideg fém keresztül metszi a torkomat, s azt, ahogy a vér lepelként színezi át a bőröm felületét. A jéghideg nedű patakként folyt alá, miközben remegve emeltem meg a kezemet. Nem akartam újfent meghalni, s nem is óhajtottam ismételten egy emléksorozat kényszeres rabjává válni. Végül erőtlenül szorítottam rá a nyakamnál lévő sebre, ekként csillapítva némileg a veszteség tényét, de a másodpercek telése egyre gyengébbé tett. Az ujjaim meglazultak, a vér továbbra is csak ömlött a nyílt résen át, míg a szívverésem egyre lassabb tempót diktált. Kapkodva szívtam a tüdőmbe az oxigént, amelyből igazából mit sem érzékeltem. Fuldokoltam, olykor köhögtem, s mire Kai megjelent mellettem; talán már túl késő volt -, legalábbis én így éreztem, mialatt a másik kezemmel odakaptam a sérüléshez. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet, s a szavai is elmosódtak a messzeségben. A mágiája ugyan valamennyit javított a képleten, viszont továbbra sem voltam képes levegőhöz jutni. Haldokoltam, s ez... ez teljesen kétségbeejtő érzelem volt. Nem, nem és nem... Nem bírok ki még egy testet... és...
Egy utolsó leheletnyi erőbedobást megkísérelve; kaptam el a férfi ruháját, amire alig szorítottam rá, sőt mondhatni: semennyire sem sikerült, hisz' egyszerűen csak kicsúszott az anyag a tenyerem közül. S amíg a kezem a porba hullt alá, addig az ajkaim résnyire nyíltak a döbbenettől. Valahol a halál és a létezés között tengődve éreztem önmagam. Kábultan pislogtam fel rá... rá, aki a lélektársam volt, s aki... aki itt maradt velem. Megingott körülöttem a tér, s kezdett elhomályosodni a szemeim előtt a látványkép. Összemosódtak a színek, elhalványultak a fények, s miközben a vérveszteség elgyengített... már magam sem tudtam nyitva tartani többé a szemeimet. Az erőlködés kimerített, a szervezetem elfáradt, s még mielőtt végleg elájultam volna; könyörgőn ejtettem ki az utolsó szavakat..
- Nem... - Fájdalmasan nyöszörögve; küzdök az ébrenlét tényéért. - Nem akarok... - Nyúlok a kezéért. - Kai... én... én nem kapok... - Suttogom magam elé, így ejtve a mellkasomra a kezemet. - ...leveg... levegőt.. - S ez volt az utolsó tiszta történés az elmémben, hisz' a következőben már mozdulatlanul feküdtem a koszos földön.
Elájultam...
A saját véremben áztam, Jefferson alakjában tündökölve, ugyanis egyszer csak megszűnt a varázslat, s ezáltal a test alakja győzedelmeskedett felettem. Nem volt már többé fájdalom; egyszerűen nem éreztem semmit... elragadott a végtelen feketeség, s ez volt az egyetlen valósnak vélt és jól ismert érzés, sőt egyben talán az utolsó, amelyet megtapasztalni véltem, mielőtt végleg elnyelt volna engem sötétség..

Hallottam a torkomban dobogni a saját szívemet, ahogy erre az érzésre fókuszáltam. Koránt sem akartam felpillantani a velem szemben álló démonra, aki olyan örömmel kínzott, mintha megnyerte volna ezzel a főnyereményt. Olykor-olykor ugyan kiszökött az ajkaim közül egy-egy szisszenés hangzata, de ennél több kárörvendést nem nyújtottam a számára.
- Annyival könnyebb lenne neked... - Ragadta meg az államat erővel, így kényszerítve arra, miszerint a szemeibe tekintsek. - ...ha beszélnél, de Te makacsan ragaszkodsz ahhoz a kis... senkihez. - Durván lökött neki a falnak, s már majdnem utánam lépett, amikor is megjelent egy újabb démon, aki figyelni kezdte a jelenetet. - Váltás? - Csak ennyire pillantott oda, mire a másik készségesen bólintott. Aztán egy hatalmasat sóhajtva belém rúgott, majd pedig távozott a kijárat irányába.
- Nos, kedves, warlock... - Guggolt le mellém könnyedséggel a másik. - ...kezdjük a neveddel, s miután ezen túljutottunk... - Vont vállat. - ...esetleg rátérhetnénk arra, hogy egy magadfajta kis porszem, nos... - Magához rántott a hajamnál fogva. - ...hogyan is keveredhetett ide; le a pokolba, mert ez... eléggé érdekes, nem gondolod? - Húzta fel a szemöldökét lazán, ahogy elengedett. - Az időnk végtelen... - Kerített magának egy széket, amelyen hetykén helyet foglalt. - ...viszont a türelmem véges! Tehát; tikk-takk, szépfiú...

A sebek szépen begyógyultak, s hegek lenyomata sem maradt a testemen, mire órákkal később magamhoz tértem. A szemeim megremegtek, az ujjaim megmozdultak, s tapogatózva igyekeztem megállapítani azt, miszerint hol is vagyok. Lassan nyíltak ki a szemhéjaim, ahogy az íriszeimmel támpontokat kerestem. Embereket, helyszíni tényeket, vagy... magam sem tudom miben, de megkapaszkodtam valamiben, avagy valakiben és a hirtelen támadt felülési tervezetből egy jókora puffanás keletkezett. Egy halkabb jajgatást követően, viszont a tárgy, avagy az illető felé keveredtem, hogy megállapítsam, miként kivel-mivel is van dolgom. Hosszas pislogás után sikerült csak tisztulnia a látásomnak, s ahogy ez megtörtént igencsak tágra nyílt szemekkel kezdtem bámulni az alattam elterülő...

698 ℘ who will save you now ℘ note: What i am doing now? ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Why don't I feel anything? ₪
Play by :
Mr. Matt Czuchry or Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
32
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyHétf. Aug. 12, 2019 10:39 pm



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Nem tudtam, mire számítsak, mikor elindultam a barlangba; hallottam hangokat, sikolyokat, de nem számítottam erre az egészre. Még akkor sem, ha tudtam, van néhány ostoba démon, akik lázonganak a méh királynő ellen – valóban nagy barmok voltak. Még én is tudtam, hogy egyelőre nincs rá mód, miként legyőzhetővé váljon. Épp ezért… inkább a fele hatalmára áhítoztam már, mintsem az egészre. Tudjátok, „oszd meg és uralkodj”. Nem mintha önként belement volna az a nőszemély, de ami késik…
De most térjünk vissza erre a balfékre. A démonra! Még hallottam, miket vág a leláncolt férfi fejéhez. Fenyegető szavak, tele önbizalommal, mintha bármit megtehetne, pedig… pedig nem. A következő pillanatban vágtam a falnak, hiszen megelégeltem mindazt, amit művelt. A leláncolt férfi… ismerősnek tűnt és azon kattogtam, hogy ő az-e, akire gondolok. Hallottam a hangját, de közben a démont figyeltem. Meg kellett volna ölnöm, legalábbis kiiktatnom egy rövid időre, de a férfi kiléte jobban érdekelt. A figyelmem elterelődött hát, így volt esélye kiszökni az ujjaim közül. Morogva, idegesen léptem hátrébb a lökés kapcsán, majd fordultam utána; Zacket kaparintotta meg.
- Engedd csak el, míg szépen kérem – Fenyegetőn villant a tekintetem, de egyébként, ebben a helyzetben… nem tudtam, mit is kellene tennem. Aztán nyitottam a számat, hogy további szavakat vágjak a démonhoz, de megelőzött. Feszülten szívtam magamba az oxigént, amire voltaképpen szükségem sem volt, csak… fú. Az az átkozott kis szörnyeteg. A szavai… egyébként megleptek, így a feszültségem egy kicsit alábbhagyott. Zack nem árult el engem? Oh, hogy ez miért volt olyan meglepő? Nos, azért, mert… engem bárki elárult volna. Még a méh királynő is megtette volna, ha úgy hozza az érdeke. Legalábbis így gondoltam. Zack viszont, még a halál küszöbén állva is kitartott mellettem, ez pedig… wáó. Létezik ilyen?
- Nem fogod megölni – Sziszegtem végül, mikor sikerült végre gondolkoznom; bár meglepő, igen, erre is képes vagyok. Azonban, mire kimondtam, körülbelül ekkor rántotta meg a kést és vált köddé szinte. Nekem pedig gondolkodnom sem kellett, Zack mellett jelentem meg.
- Az a… kinyírom, amint megtalálom… és amint meglesz a módja! Ez… mégis… - Idegesen morogtam még jó néhány szitokszót, miközben a mágiámmal igyekeztem Zack sérüléseit rendbe hozni. Nem akartam, hogy meghaljon. Tudtam, hogy simán új testbe kerülne a lelke, de mégsem hagyhattam, hogy ez történjen. Egyszer már tönkrement a mi szövetségünk, nem akartam, hogy a történelem önmagát ismételje. Hiszen szüksége volt rám; s nekem is rá. Persze, én egymagam is meglettem volna! Mert nekem valójában senkire sem volt szükségem, de a pokolba is! Zack furcsa mód… vagy a kötelék kapcsán… én magam sem tudom. Fenébe az érzésekkel. Mi ez, ami bennem van? Mégis mi?!
Némileg remegő kézzel érintettem meg a férfit, s folytattam a gyógyítást, miközben magamban próbáltam rájönni, hogy mit is érzek pontosan.
- Miért csináltad ezt? Elárulhattál volna és akkor életben maradsz – Ejtettem meg egy vigyorfélét, miközben őt figyeltem, de ez lassan el is tűnt az arcomról. Azt hiszem… aggódtam érte. Ezt pedig én magam is nehezen dolgoztam fel. Zavart… frusztrált. Idegesített. Nem akartam érezni. Sosem éreztem semmit, csak akkor, mikor Lukeal egyesültem. Megkaptam az idegesítő kis vonásait, még sírtam is, mert… a fenébe is. Nem érdekel. Nem kellene, hogy bármi is érdekeljen. Ez csak egy… egy szövetség. Egy múlandó kapocs… nem igaz?

528 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyPént. Aug. 09, 2019 9:54 pm



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


A realitást a láncok csörgésének hangja érzékeltette, amelyet újra és újra hallani véltem, hisz' elég volt pusztán egyetlen mozdulat, s máris visszhangzott az egész barlang. Azok a léptek, amik az elmémbe égtek, mialatt végigsétált körülöttem a kis démonka.. Azok a hangok, amelyek kísérteni óhajtottak, miközben megkínzott a nyamvadt fegyvereivel.. Az a fájdalom, ami még most is elviselhetetlenül az őrületbe kerget.. Az a kín, mely épp' a lelkemben lezajlik és nem ereszt egy percre sem szabadon.. Az a... megfékezhetetlen düh fogott közre, ahogy legszívesebben keresztül döftem volna a mellkasán egy tőrt, miként érezze a törődésemet; a gondoskodásom egyvelegének zálogaként. Olyan szinten elvakított engem a harag, mint még ezelőtt soha, s ha eddig... nem kedveltem igazán a démonokat, mintsem természetfeletti lényeket, akkor ezután még inkább nem fogom. Figyeltem... szüntelenül csak néztem őt és fogást akartam lelni a résen, de az eltelt idő egyáltalán nem kedvezett. Nem volt gyenge pontra való esély, s főleg... főleg úgy, miszerint folyton folyvást váltogatták egymást. Egyiket követte a másik, míg a főszemély a homály kilétében maradt.. S még, ha elém is lépett sem tudtam eldönteni, hogy ki közülük az, kit el kellene kapnom. Eleinte még azt is számításba vettem, hogy ez egy ellenem irányuló hadjárat, amiért azokon az átkozottakon bosszút álltam, de persze ez hamar elillanó gondolat volt, amint közölték a tényeket. Ami azt illeti; láttak engem Kai-al, s azt hitték közöm van, Miss Törpillához, s mivel számukra nem tetszik a mostani királynőcske megléte, ezért tőlem várnák a reményt. Infókat, amelyeket kiejtenék az ajkaimon. Csatlakozást, hogy az Ő oldalukon harcoljak... S kérdem én; megvannak ezek húzatva, vagy mi az Istent szívtak?! Ennyire megártott volna számukra a való életben szívott oxigén? Viszont mindenesetre ezt már kezdték feladni, míg a számukra "kedves" gesztus helyett kínzások ötvözeteit alkalmazták rajtam. Kés, tőr, véső... A vér szinte beborította az alattam heverő homokszemcséket; átszínezve őket vörösre. A ruházatom helyenként megszakadt, míg a bőröm felülete sebekkel volt tarkított. Az egyik szememet már ki sem tudtam nyitni a duzzanattól, ahogy a felettem álló démon csak kacarászva konstatálta a helyzetet. Nem tudtam eldönteni, hogy számára mi ennyire nevetséges.. Olykor-olykor üvöltés szakadt fel a torkomból, hiszen az oldalamba szúrt tőr, avagy a gyomromba vájt karó érzése, nos nem éppenséggel volt kellemes. Mégis igyekeztem megálljt parancsolni a gyengeség minden egyes jelének, ami valamikor sikeresen összejött, máskor pedig teljes kudarcba fulladt.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy újfent szembetaláljam önmagamat vele, ahogy ő féltérdre ereszkedve a hajamtól fogva rántott magához. Erősen fogott, attól tartva, mintha meglóghatnék előle, de ennek az esélye egyenlő volt a nullával. Hisz' mégis hogyan téphetném ki a falból a láncokat? De most komolyan?! Sehogy... Se erőm, se életem, se semmim... csak mi vagyunk ketten egy jó távoli pontban, s még hozzá a Pokolban.
- Lassacskán a végéhez közeleg az életed, Warlock... - Ejti ki lenézőn, ahogy a földre lök. - ...szóval én a helyedben csiripelnék, ha még kell neked az életed! - Nevet fel jót mulatva, a kezébe fogva a tőrt, s már lendíti is felém, amire én bezárom azt az egyetlen; épségben maradt szemem. Felkészülve várom a fájdalmat, ami... ami nem jön el... helyette csak egy ismerős hang hallatszik a közelből, míg a következő pillanatban egy jókora csattanás követi az eseményt. Hunyorogva tekintek el arra, megtámaszkodva ezzel a föld felületén. A kínzóm újonnan a falhoz vágódik, s nem is akárki által...
Kai?! Próbálom összeszedni a józan eszemet, hisz' Ő honnan tudhatná azt, hogy itt vagyok..? Sehonnan... tehát... tehát csak képzelődöm, ugye?!
- Nem, nem és nem... - Suttogom remegve, miként nem erőlködöm tovább a megtartás tényével, így inkább lazán visszaesek fekvőhelyzetbe. - ...Te egyszerűen nem lehetsz itt... - Köhögök fel némi vért, ekként fordulva meg az oldalamra, s amennyire sikerül megvalósítanom; úgy kirántom magamból az eszközöket. S míg ez tart; egy-egy nyöszörgést hallatok, mialatt a démon igyekszik kiszabadulni a fogságából, hisz' a célja a gyors meglógás, vagy az azonnali megölésem lehet. Nem kell sok, sőt azonnal kihasználja azt, miszerint Kai rám néz és egyet lökve rajta eltűnik... pontosabban mellettem köt ki, így kapva fel mellőlem egy tőrt. Rögvest a nyakamhoz is szegezi a pengét és kérdőn tekint a másik fél felé.
- Tehát ő Zack... - Mosolyog önelégülten. - ...hála neked most már tudom a nevét is, amit eddig nem igen bökött ki, sőt, ami azt illeti Téged sem árult el... - Csóválja a fejét. - ...pedig, ha megtette volna, akkor most nem kellene megölnöm, de sajnálatos tény ez, nem igaz?! - Dönti oldalra a fejét nevetve. - De nyugalom, Kai... vagyis helyesbítek; Katherine kis ölebe... - Még inkább a bőrömnek nyomja a fegyver élét, így serkentve ki ezzel a vérem, amely égetve folyik le egészen a földig; cseppekben hullva alá. - Az ő halála... majd észhez térít Téged. - Sziszegi, sőt már-már szinte köpi Kai felé a szavakat, ahogy elvágva a bőrömet; végül futásnak ered. Így két opció ötlik fel, mintsem kivitelezhető tény; marad és megmenti egy haldokló életét, ekként hagyva meglógni a démont, avagy tüstént utána ered és hagyja kimúlni a már így is hegekkel ellátott testet, azaz helyesbítve Engem..
Tehát, drága lélektársam, hogyan is döntesz?
Kit ölsz meg?!
Őt, vagy... vagy engem?

833 ℘ what a wonderful world ℘ note: - ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Why don't I feel anything? ₪
Play by :
Mr. Matt Czuchry or Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
32
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyVas. Aug. 04, 2019 3:25 am



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Egy ideje nem találtam a helyemet; pedig általában feltaláltam magam. Embereket öltem, kínoztam, vagy épp az unokahúgaim életét keserítettem meg. Mindig volt teendőm és most is lett volna, csak épp… nem is tudom. Lehetséges volna, hogy valami egyszerűen hiányozzon?! Nem, ugye?! Főként nem nekem, aki egyedül is tökéletesen megvan! Soha nem volt szükségem senkire, ahogyan jelen pillanatban sem volt. Nem, nem és… hé, hallottad?! NEM!
Mégis… amióta összekötöttük magunkat azzal a vadász-boszival, mintha megkergültem volna. Néha-néha úgy éreztem, önmagam vagyok, a másik pillanatban meg… undorító. Mintha elkezdtem volna érezni. Bűntudatom is volt néhány dolog miatt. Példának okáért, mert…
Oh a fenéket már! Nem fogok itt esti mesét tartani, vagy szavalni, vagy akármi.
Egyébként is, az a boszimoszi képes volt csak úgy köddé válni, míg magamra hagyott ezzel az egésszel. Ha tudnám, megszakítanám az egészet, hiszen így… igen. Kihasznált az az átkozott! Az erőmre volt szüksége, s megadtam neki, mert egy kis részem azt gondolta, hogy… nem. Nem tudom, mit gondoltam.
Nem érdekelt, hogy mi van vele. A legkevésbé sem. Érdekelt. Nem csak a szövetségest láttam benne.
Nem kötődtem hozzá. Vagy mégis? Az az átkozott kötelék…
Felőlem meg is halhatott. Ha meghalt, a pokolból is visszarángatom és visszapofozom az életbe.
Idegesen lépkedtem, s szinte észre sem vettem, de Kaliból egyenesen átsétáltam a pokol romosabbig szegletébe. Ez Indra. Jártam már itt néhányszor, de őszintén szólva, engem az a fényűző életmód és környezet jobban vonzott, mint amit Kali megadhatott a számomra. Ott volt élet, mármint, természetesen csak átvitt értelemben, s nem valóságosan.
Egyenesen szánalmas volt ez a hely. De ha már eddig eljutottam, nem fordultam vissza. Arra számítottam, hogy belebotlok néhány rossz kis démonkába, akikkel elszórakozhatok a kedvemre. Tudjátok, a játék fontos egy gyermek életében. Egy teljesen átlagos, ártalmatlan, aprócska gyermek életében…
Aki nem én voltam. De ez részletkérdés. Ahogy egyre beljebb kerültem a városkában, a romok közt szlalomozva megpillantottam néhány démont. Nem tűntek túl vidámnak, sőt, nyúzottak, esetlenek, koszosak voltak. Mintha nem törődtek volna egyáltalán magukkal. Vágtam egy fintort, majd tovább haladtam, ekkor jött belém egy fiatalabb kinézettel rendelkező egyén. Elszaladt szinte mellettem, de kishíján fellökött. Egy másik pedig utána, ordibálva, miszerint ha elkapja, akkor képes lesz a királynő elé vinni.
Jézusom, hol élünk, az őskorban? Ellopta a falu csirkéjét és most mehet büntiért a méhkirálynőhöz? Ezen a gondolaton elröhögtem magam. Aztán a fejemet rázva indultam tovább. A földre pillantva viszont vércseppekre lettem figyelmes, ami… nos, érdekelni kezdett. Felvontam a szemöldökömet és követni kezdtem ezeket a csodálatos, skarlátvörös nyomokat. Kivezetett a városból, mielőtt jobban elmerülhettem volna annak csodálatos élményeiben; egy hosszabb ösvényen kellett végigmennem, s már-már kezdtem unni a céltalan lófrálást, mikor meghallottam egy éles sikolyt. A hang irányába pillantottam. A hang egy barlang szájából érkezett és még visszhangzott is.
- Oh, valaki önkényes bírát játszik, nem úgy, mint az iménti démonka, úgy hallom… remélem, nagyobb dolgot lopott el, mint a család házi kecskéje – Nevettem fel, majd gyorsabbra véve a tempót, megjelentem a barlang bejáratánál. Megkocogtattam a kőfalat.
- Halihóó – Kiabáltam, a hangomat pedig visszaverték a falak, így vagy 5x minimum még gyönyörködni lehetett a csodás hangomban.
Elindultam befelé, s úgy hallottam, a kínzás a hangom ellenére sem maradt abba. Azaz… hé, ennyire jelentéktelen volnék? Ez sértő!
Aztán éles fájdalmat éreztem az oldalam tájékán. Odakaptam egy szisszenéssel, majd tovább haladtam, egyelőre nem tulajdonítva neki nagyobb figyelmet.
- Ki lakik idebent, kit rejt a mély… kit kínoznak éppen, ki az, ki fél…? - Szórakoztattam magamat néhány rögtönzött mondatocskával, mikor újabb fájdalmat éreztem, ezúttal a gyomromban. Csoda, hogy vérezni nem kezdett el, annyira valóságos volt. Ezt követően láttam meg Őt. Vagyis azt, akit kínzott épp a démon, aki túlságosan bele volt merülve abba, amit csinált. A gyomromra szorítottam a kezemet. A démon ekkor óhajtotta újfent leszúrni a férfit, akit láncra vertek, valószínűleg jó néhány napja. Megviselt volt és… és túlságosan ismerős is.
- Elég! – Szólaltam meg erélyesen, mikor összeraktam a kirakós darabjait, s a következő pillanatban már repült is a démon a barlang falának, én meg utána lépve még egyszer nekivágtam. A torkát kaptam el, s gyilkos tekintettel meredtem rá. Nem kérdeztem, nem vártam válaszokat sem tőle, csupán… ha igazam van, ha az, akit láncra vertek, valóban Zack… akkor nem szándékosan tűnt el. Megint. Pedig kezdtem azt hinni, hogy csak kihasznált. Megkapta az erőmet és huss, eltűnt; mert így volt egyszerűbb. De… ezek szerint nem.
- Zack… te vagy az? – Néztem el végül a szemem sarkából a férfi felé. Meghalt volna, ezért az új test? Vagy tévedek és nem ő az, akire gondolok? De a fájdalom, amit éreztem… igazam kell, hogy legyen.

748 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Barlangok   Barlangok EmptyKedd Okt. 02, 2018 8:51 pm

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Barlangok Ac5c2b731d8b800b5eff78e13fd2b161
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Barlangok 51762bbbd9bc5172d2f3387f8bcf819b
Play by :
℘ A body without a soul
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
577
Népszerûség :
0

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok Empty

Ajánlott tartalom


Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
 

Barlangok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Más dimenziók :: Pokol :: Indra-
^
ˇ