Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Erdõ

Barlangok EmptySeraphim Scamander
Today at 2:25 pm



Nappali

Barlangok EmptyNathaniel Storm
Today at 1:50 pm



Theo & Evy - Ghost hunting?!

Barlangok EmptyNathaniel Storm
Today at 12:45 pm



Park

Barlangok EmptyAstrid Fray
Today at 12:23 pm



Zaltarish menedéke

Barlangok EmptyLiliana DeFleur
Today at 12:20 am



Oltár

Barlangok EmptyElisabeth Saltzman
Yesterday at 11:36 pm



Christian Caine

Barlangok EmptyStephanie Stafford
Yesterday at 10:18 pm



megmentésre váró megmentőm

Barlangok EmptyChelsea Jenson
Yesterday at 9:34 pm



Liliana Defleur

Barlangok EmptyKai Parker
Yesterday at 8:44 pm



Lafayette Temetõ

Barlangok EmptySeraphim Scamander
Yesterday at 5:55 pm

Share
 

 Barlangok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyPént. Aug. 23, 2019 11:07 pm



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Zavarodottnak tűnt, én meg nem tudtam, mit mondjak még, hogy valamit kicsikarjak belőle. Egyáltalán jól van? Bár majdnem meghalt, szóval nyilván nincs jól, csupán… ó, az ördögbe, Zack, nyisd már ki a szádat! Már majdnem újra én nyitottam szóra a számat, hogy rákérdezzek, mi is van, mikor végre ő szólalt meg. Nem mintha sokmindent mondott volna, úgy értem, használhatót…
- De te…? – Lövésem sem volt, mit mondhatnék, vagy mit kérdezhetnék. Szét volt esve, nekem meg nem volt érzékem ehhez… az emberi érzésekhez, vagy ahhoz, hogy másokat összekaparjak ilyen állapotból. – Meggyógyítottalak a mágiámmal. Túlélted az akciót, Mr. Darts’ – Vigyorogtam, de ő továbbra is savanyú képet vágott. Oh, mi van már? Nem is örül, hogy megmentettem? Elmutattam az üvegek felé, miközben elmagyaráztam neki, milyen régóta dekkolok már itt, arra várva, hogy felébredjen, de… hát nem tudom. Teljesen összezavart a szavaival.
- Miből van eleged? Belőlem? Hát kösz, ennyit ér az, hogy megmentettelek? – Hasonló hangszínt ejtettem meg, mint ő, de ekkor bújt hozzám, így egyből elhallhattam. Nagyot nyeltem, de semmit sem értettem abból, ami történt vele. Semmit. De nem tudom, egyáltalán meg akartam-e érteni… törődtem Zackkel, de voltak dolgok, amikre sosem voltam képes és nem hittem, hogy ma kellene elkezdenem őket.
- Hol kéne lennem, hm? – Hagytam, hogy lemásszon rólam, majd felültem félig. Aztán magamhoz vettem az üveget, amiben még volt a whiskyből, így belekortyoltam. Így sem voltam már józan, de szükségem volt az alkohol adta… mámorra. Vagy… mit tudom én. Fájt, amiket mondott, mert nem értettem, miért mondja. Elég ebből, nem lehetek itt, hagyjam békén… nem, nem raktam össze, hogy hallucinál. Mindenre gondoltam, csak erre nem. Inkább az volt bennem, hogy miért is jöttem ide… és miért gondoltam, hogy Zacknek több a szövetségünk, mint… mint egy kötelék.
- Ha azt akarod, hogy békén hagyjalak, hát legyen, Mr. – Az üveggel a kezemben álltam fel, de meg is kellett támaszkodnom a barlang falán, mert úgy éreztem, menten kifordul alólam a talaj. Oh, az alkohol káros hatásai… már olvastam erről. Na jó, át is éltem már olykor, de… mindegy is. Zackre emeltem a tekintetemet, és figyeltem, ahogyan sír és… a mellkasom nekem is sajgott belül, a torkomat pedig, mintha gombóc fojtogatta volna. A kötelék átka volt ez…
- Hagyd már ezt abba, az ördögbe már… - Az üveget a földre ejtettem a maradék folyadékkal együtt; összetört, kifolyt, de nem érdekelt. Az egész barlang az üveg törésétől visszhangzott, aztán elindultam a férfi felé. A halk szavak hallatán jöttem rá, hogy mi folyik itt. Meg is torpantam, tőle két lépésre, de aztán letérdeltem mellé, megérintve a hátát.
- De hiszen itt vagyok… - Megfogtam a vállát és kissé talán erőszakosan, de magam felé fordítottam, aztán a másik kezemmel is elkaptam és így nyomtam a barlang falának. – Nézz rám, Zack! Itt vagyok! ÉN vagyok az… Kai Parker. A te démonod. – Sziszegtem és reméltem, hogy eljut a tudatáig, amit mondok. Azt viszont nem érzékeltem, hogy valami megváltozott benne… vagyis éreztem valamit, de nem értettem.

485 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Keresem :
Barlangok RtJz79B
My Soulmate
in my world

Barlangok 70ReDRc
Lily Defleur
shadow of the past
Léptek száma :
51
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyCsüt. Aug. 22, 2019 9:48 pm



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


Alig érzékelhetően rezdül meg a szempilláim kellege, miként lassacskán magamhoz térek, ezáltal hallva a saját szívverésemet, s érezve első tapasztalatként, ahogy a hirtelenségtől összerezzenek. Nem sokkal később pedig az ujjaimat remegve mozdítom meg, ekként simítva végig az alattam lévő felületi anyagon, azonban a sima tapintás ellenére; valami igencsak kemény dolgon feküdhetek. Az idő fogalma szinte el sem jut az elmémig, ugyanis a realitást a megtört üvegszilánkok ezreinek fogom fel. S ahogy tovább siklik a kellékről a bőröm; úgy ragadok meg erősen valakit a vállánál fogva. A következő pillanatban meg már rajta heverek, miután sikeresen kilapítottam őt a testsúlyommal. S míg nekem kevésbé fájt e jelenet, addig számára egy fokkal sokkal intenzívebb lehetett a csapódás a köveken. Erősen hunyorgok; ezzel próbálva felfogni a körülöttem zajló események töménytelen mennyiségét. Tehát kell is néhány másodperc türelem, mire végre tisztul magam előtt a látókép. Eleinte foltok, villanások, éles fények... aztán a tér, a színek és... és Ő. Elképedve bámulom az alattam fekvő személyt, ugyanis, ha ő... ő itt van és... és én felette, akkor... akkor én... én mégsem haltam meg?! De ez... ez hogyan is lehetséges? Miként élhettem túl a halált? Hosszú percekig csupán figyelem a démon tekintetét, miközben zavarodottság egyvelege olvasható ki a vonásaimból. Ezt... ezt egyszerűen nem hiszem el. Itt van és... és nem hagyott magamra. Megmentette az életemet annak ellenére, hogy...
- Ka... Kai..? - Elcsuklik a hangom, mialatt kiejtem a nevét, hisz' annyira hihetetlen ez a tény. - De... de én... - Remegve támaszkodom meg mellette a bal alkaromon, így emelkedve fel némileg, míg a másik kezem ujjai; a nyakamra csúsznak a sebet keresvén, viszont koránt sincs ott semmi.. Hová tűnt egyáltalán az a vágás?! Értetlenül pislogok néhányat, ezzel eltöprengve a történteken. Szinte beleremegek az érintésébe, ezáltal térve vissza a valóság tetőfokára. S ezúttal ismételten a pillantását kutatom, ameddig a szavaira koncentrálok. Kissé megrökönyödve fogadom a kijelentését és egyben a gesztikulációjával járó tartalmat. Nem kell túlmenni? Min nem kell átlépni? Megrázom a fejemet zavartan, ahogy fülsértően visszhangzik a röhögése a dobhártyámban újra és újra. Órák? Dekkol? Mi van? Fel sem fogva a mondandóját; nézek a mutatott irányokba. Először az üres üveget fürkészve, majdan az összetörtre sandítva. Hallom... éles és élénk, de hallom, ahogy darabokra hullik mellettünk. Szilánkok csörögnek, s érkeznek ránk és... és egyaránt a talajra.
- Nem.... nem... és nem.. - Suttogom, ahogy visszanehezedek a férfire és a füleimre tapasztom a tenyereimet. - ...elég már ebből! - Üvöltve bújok hozzá, ahogy teljességgel remegni kezdek. Újfent a láncokat látom és hallom is a fémes kis hangjukat, ahogy csörömpölnek minden egyes mozdulatomra. Miért...? Miért érzékelem még most is? - K...? - Már épp' megemlíteném a lélektársam nevét, amikor is megpillantom ránézve azt a démont, aki kínzott. - Te... te nem lehetsz itt... - Rögvest lemászok róla; a kemény fémnek ütközve. - Hagyj... hagyj engem.. békén... - Félelemmel telt hangon nyöszörgök, így mászva minél távolabb tőle. Képtelenség, hogy... hogy itt legyen, ha csak nem... én képzeltem volna azt, hogy szabad vagyok? Nem, kérlek.. könyörgöm én... nem.. sírva kúszom odébb; a kijáratot keresve, de egy erősen felállított bűbáj az utamat állja. Kaparászni kezdem a körmeimmel a felszínt, azt rebegve, miszerint bárcsak itt lenne Kai. S ahogy a nevét ismételgetem folyton-folyvást; valami egészen mélyen eltörik bennem.. valami, ami már nem visszafordítható.

535 ℘ survivor ℘ note: What i am doing now? ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Oh, no or maybe... or.... what is wrong with me? ₪

Barlangok Tumblr_oncmcdWIJc1smaw52o2_r1_250
Play by :
Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
30
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyCsüt. Aug. 15, 2019 12:02 am



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Tudtam, sőt, éreztem, hogy pillanatokon múlik az élete. Éreztem, ahogy a szívverése egyre csak lassul és a fájdalomban is osztoztam, amit átélt. Mikor összekapcsoltuk magunkat, nem hittem, hogy ennyire komoly kötelék lesz – én erőmegosztást akartam, nem pedig azt, hogy a nyomorult érzéseken, sőt, magán a fájdalmon osztozzunk. Nem akartam, elegem volt belőle, mert elég volt a magam dolgait elviselni, sőt, kizárni. Zackben tomboltak az érzések, több, mint bennem; s a fájdalom, amit ezekben a pillanatokban átélt, szinte szétszakított engem is. Persze, csak képtelesen; hiszen fizikai valómban semmi kárt nem tett. Csak ez a lelki kapocs, ez a…
Elkapta a ruhámat, ami először meglepett, hiszen nem tudtam, mit akar. Kérdőn néztem rá, miközben folytattam a mágiával való gyógyítást. Meg akartam menteni az életét, s most először akartam valakinek az életét menteni, ahelyett, hogy kioltottam volna. Különös volt, de betudtam ezt a köteléknek. Úgy tűnik, megzavarta a fejemet és a logikámat; meg minden egyebet. Sóhajtottam egy nagyot, miközben megráztam gyengén a fejemet.
- Nem fogsz… - Ejtettem ki halkan a szavakat, miközben őt fürkésztem. Láttam, hogy a kezem után nyúl, de végül nem fogta meg, hanem a mellkasára esett. – Hé… Zack, Mr. Darts’! Ne szórakozz velem! – Mikor nem szólt többet, kétségbeestem. Az alakja is visszaváltott a régire; Jeffersont tartottam ezúttal a karjaimban, az új test helyett. Nagyot nyeltem, felszegve az államat.
- Visszarángatlak a halálból is, ha most itt hagysz… - Sziszegtem, aztán még folytattam a gyógyítást. Életerőt próbáltam átszivárogtatni belé, hiszen eleget szívtam el másokból, fájdalom által. De a vadász nem tért magához, sőt… már kezdett igazán bosszantani, hogy semmire sem reagál. A barlangban maradtam vele viszont, levédve az egész helyet egy búbájjal; senki sem léphetett be és ki, amíg a védőfal fent volt. Körbenéztem a helyen és amint találtam egy ágyra hasonlító akármit, arra fektettem rá a férfit. Én magam pedig a földre ültem le mellé, egy üveg whisky társaságában. Ezek a démonok aztán értettek a dolgukhoz… minden volt itt, amit csak akartak. Kínzóeszközök, meg buli kellékek. Pazar.
Feszülten várakoztam és már arra gondoltam, hogy ennyi volt, elvesztettem az első, igazi szövetségesemet… bár idő kérdése lett volna újra felkutatni, de ki tudja, újból az én oldalamra állt volna-e. Semmiben sem voltam biztos. Meglötyögtettem az üveget, amiben már csak néhány korty volt a whiskyből. Kiittam a tartalmát, s ekkor, ebben a pillanatban zuhant rám valaki, miután a vállamat elkapta. Az üveg csörömpölve esett ki a kezemből, majd tört szilánkokra a földön. Én pedig felpislogtam a férfira, aki fölöttem magasodott. Értetlenül bámultam rá, mikor végre ő maga is rám pillantott. Néhány hosszabb pillanatra lefagytam és képtelen voltam bármit tenni, aztán a hátára csúsztattam a kezeimet.
- Örülök, hogy hiányoztam, de nem kell túlmenni bizonyos határokon – Nevettem fel, miközben arra utaltam, hogy ő… de persze csak humornak szántam a magam módján. – Azt hittem, már örök időkre magamra hagysz. Tudod, hány órája itt dekkolok melletted? Már elpusztítottam két üveg whiskyt… - A fejemet csóváltam, majd elmutattam az üres üveg felé, meg az összetört felé is.

491 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Keresem :
Barlangok RtJz79B
My Soulmate
in my world

Barlangok 70ReDRc
Lily Defleur
shadow of the past
Léptek száma :
51
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptySzer. Aug. 14, 2019 7:20 pm



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


Éreztem, miként a hideg fém keresztül metszi a torkomat, s azt, ahogy a vér lepelként színezi át a bőröm felületét. A jéghideg nedű patakként folyt alá, miközben remegve emeltem meg a kezemet. Nem akartam újfent meghalni, s nem is óhajtottam ismételten egy emléksorozat kényszeres rabjává válni. Végül erőtlenül szorítottam rá a nyakamnál lévő sebre, ekként csillapítva némileg a veszteség tényét, de a másodpercek telése egyre gyengébbé tett. Az ujjaim meglazultak, a vér továbbra is csak ömlött a nyílt résen át, míg a szívverésem egyre lassabb tempót diktált. Kapkodva szívtam a tüdőmbe az oxigént, amelyből igazából mit sem érzékeltem. Fuldokoltam, olykor köhögtem, s mire Kai megjelent mellettem; talán már túl késő volt -, legalábbis én így éreztem, mialatt a másik kezemmel odakaptam a sérüléshez. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet, s a szavai is elmosódtak a messzeségben. A mágiája ugyan valamennyit javított a képleten, viszont továbbra sem voltam képes levegőhöz jutni. Haldokoltam, s ez... ez teljesen kétségbeejtő érzelem volt. Nem, nem és nem... Nem bírok ki még egy testet... és...
Egy utolsó leheletnyi erőbedobást megkísérelve; kaptam el a férfi ruháját, amire alig szorítottam rá, sőt mondhatni: semennyire sem sikerült, hisz' egyszerűen csak kicsúszott az anyag a tenyerem közül. S amíg a kezem a porba hullt alá, addig az ajkaim résnyire nyíltak a döbbenettől. Valahol a halál és a létezés között tengődve éreztem önmagam. Kábultan pislogtam fel rá... rá, aki a lélektársam volt, s aki... aki itt maradt velem. Megingott körülöttem a tér, s kezdett elhomályosodni a szemeim előtt a látványkép. Összemosódtak a színek, elhalványultak a fények, s miközben a vérveszteség elgyengített... már magam sem tudtam nyitva tartani többé a szemeimet. Az erőlködés kimerített, a szervezetem elfáradt, s még mielőtt végleg elájultam volna; könyörgőn ejtettem ki az utolsó szavakat..
- Nem... - Fájdalmasan nyöszörögve; küzdök az ébrenlét tényéért. - Nem akarok... - Nyúlok a kezéért. - Kai... én... én nem kapok... - Suttogom magam elé, így ejtve a mellkasomra a kezemet. - ...leveg... levegőt.. - S ez volt az utolsó tiszta történés az elmémben, hisz' a következőben már mozdulatlanul feküdtem a koszos földön.
Elájultam...
A saját véremben áztam, Jefferson alakjában tündökölve, ugyanis egyszer csak megszűnt a varázslat, s ezáltal a test alakja győzedelmeskedett felettem. Nem volt már többé fájdalom; egyszerűen nem éreztem semmit... elragadott a végtelen feketeség, s ez volt az egyetlen valósnak vélt és jól ismert érzés, sőt egyben talán az utolsó, amelyet megtapasztalni véltem, mielőtt végleg elnyelt volna engem sötétség..

Hallottam a torkomban dobogni a saját szívemet, ahogy erre az érzésre fókuszáltam. Koránt sem akartam felpillantani a velem szemben álló démonra, aki olyan örömmel kínzott, mintha megnyerte volna ezzel a főnyereményt. Olykor-olykor ugyan kiszökött az ajkaim közül egy-egy szisszenés hangzata, de ennél több kárörvendést nem nyújtottam a számára.
- Annyival könnyebb lenne neked... - Ragadta meg az államat erővel, így kényszerítve arra, miszerint a szemeibe tekintsek. - ...ha beszélnél, de Te makacsan ragaszkodsz ahhoz a kis... senkihez. - Durván lökött neki a falnak, s már majdnem utánam lépett, amikor is megjelent egy újabb démon, aki figyelni kezdte a jelenetet. - Váltás? - Csak ennyire pillantott oda, mire a másik készségesen bólintott. Aztán egy hatalmasat sóhajtva belém rúgott, majd pedig távozott a kijárat irányába.
- Nos, kedves, warlock... - Guggolt le mellém könnyedséggel a másik. - ...kezdjük a neveddel, s miután ezen túljutottunk... - Vont vállat. - ...esetleg rátérhetnénk arra, hogy egy magadfajta kis porszem, nos... - Magához rántott a hajamnál fogva. - ...hogyan is keveredhetett ide; le a pokolba, mert ez... eléggé érdekes, nem gondolod? - Húzta fel a szemöldökét lazán, ahogy elengedett. - Az időnk végtelen... - Kerített magának egy széket, amelyen hetykén helyet foglalt. - ...viszont a türelmem véges! Tehát; tikk-takk, szépfiú...

A sebek szépen begyógyultak, s hegek lenyomata sem maradt a testemen, mire órákkal később magamhoz tértem. A szemeim megremegtek, az ujjaim megmozdultak, s tapogatózva igyekeztem megállapítani azt, miszerint hol is vagyok. Lassan nyíltak ki a szemhéjaim, ahogy az íriszeimmel támpontokat kerestem. Embereket, helyszíni tényeket, vagy... magam sem tudom miben, de megkapaszkodtam valamiben, avagy valakiben és a hirtelen támadt felülési tervezetből egy jókora puffanás keletkezett. Egy halkabb jajgatást követően, viszont a tárgy, avagy az illető felé keveredtem, hogy megállapítsam, miként kivel-mivel is van dolgom. Hosszas pislogás után sikerült csak tisztulnia a látásomnak, s ahogy ez megtörtént igencsak tágra nyílt szemekkel kezdtem bámulni az alattam elterülő...

698 ℘ who will save you now ℘ note: What i am doing now? ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Oh, no or maybe... or.... what is wrong with me? ₪

Barlangok Tumblr_oncmcdWIJc1smaw52o2_r1_250
Play by :
Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
30
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyHétf. Aug. 12, 2019 10:39 pm



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Nem tudtam, mire számítsak, mikor elindultam a barlangba; hallottam hangokat, sikolyokat, de nem számítottam erre az egészre. Még akkor sem, ha tudtam, van néhány ostoba démon, akik lázonganak a méh királynő ellen – valóban nagy barmok voltak. Még én is tudtam, hogy egyelőre nincs rá mód, miként legyőzhetővé váljon. Épp ezért… inkább a fele hatalmára áhítoztam már, mintsem az egészre. Tudjátok, „oszd meg és uralkodj”. Nem mintha önként belement volna az a nőszemély, de ami késik…
De most térjünk vissza erre a balfékre. A démonra! Még hallottam, miket vág a leláncolt férfi fejéhez. Fenyegető szavak, tele önbizalommal, mintha bármit megtehetne, pedig… pedig nem. A következő pillanatban vágtam a falnak, hiszen megelégeltem mindazt, amit művelt. A leláncolt férfi… ismerősnek tűnt és azon kattogtam, hogy ő az-e, akire gondolok. Hallottam a hangját, de közben a démont figyeltem. Meg kellett volna ölnöm, legalábbis kiiktatnom egy rövid időre, de a férfi kiléte jobban érdekelt. A figyelmem elterelődött hát, így volt esélye kiszökni az ujjaim közül. Morogva, idegesen léptem hátrébb a lökés kapcsán, majd fordultam utána; Zacket kaparintotta meg.
- Engedd csak el, míg szépen kérem – Fenyegetőn villant a tekintetem, de egyébként, ebben a helyzetben… nem tudtam, mit is kellene tennem. Aztán nyitottam a számat, hogy további szavakat vágjak a démonhoz, de megelőzött. Feszülten szívtam magamba az oxigént, amire voltaképpen szükségem sem volt, csak… fú. Az az átkozott kis szörnyeteg. A szavai… egyébként megleptek, így a feszültségem egy kicsit alábbhagyott. Zack nem árult el engem? Oh, hogy ez miért volt olyan meglepő? Nos, azért, mert… engem bárki elárult volna. Még a méh királynő is megtette volna, ha úgy hozza az érdeke. Legalábbis így gondoltam. Zack viszont, még a halál küszöbén állva is kitartott mellettem, ez pedig… wáó. Létezik ilyen?
- Nem fogod megölni – Sziszegtem végül, mikor sikerült végre gondolkoznom; bár meglepő, igen, erre is képes vagyok. Azonban, mire kimondtam, körülbelül ekkor rántotta meg a kést és vált köddé szinte. Nekem pedig gondolkodnom sem kellett, Zack mellett jelentem meg.
- Az a… kinyírom, amint megtalálom… és amint meglesz a módja! Ez… mégis… - Idegesen morogtam még jó néhány szitokszót, miközben a mágiámmal igyekeztem Zack sérüléseit rendbe hozni. Nem akartam, hogy meghaljon. Tudtam, hogy simán új testbe kerülne a lelke, de mégsem hagyhattam, hogy ez történjen. Egyszer már tönkrement a mi szövetségünk, nem akartam, hogy a történelem önmagát ismételje. Hiszen szüksége volt rám; s nekem is rá. Persze, én egymagam is meglettem volna! Mert nekem valójában senkire sem volt szükségem, de a pokolba is! Zack furcsa mód… vagy a kötelék kapcsán… én magam sem tudom. Fenébe az érzésekkel. Mi ez, ami bennem van? Mégis mi?!
Némileg remegő kézzel érintettem meg a férfit, s folytattam a gyógyítást, miközben magamban próbáltam rájönni, hogy mit is érzek pontosan.
- Miért csináltad ezt? Elárulhattál volna és akkor életben maradsz – Ejtettem meg egy vigyorfélét, miközben őt figyeltem, de ez lassan el is tűnt az arcomról. Azt hiszem… aggódtam érte. Ezt pedig én magam is nehezen dolgoztam fel. Zavart… frusztrált. Idegesített. Nem akartam érezni. Sosem éreztem semmit, csak akkor, mikor Lukeal egyesültem. Megkaptam az idegesítő kis vonásait, még sírtam is, mert… a fenébe is. Nem érdekel. Nem kellene, hogy bármi is érdekeljen. Ez csak egy… egy szövetség. Egy múlandó kapocs… nem igaz?

528 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Keresem :
Barlangok RtJz79B
My Soulmate
in my world

Barlangok 70ReDRc
Lily Defleur
shadow of the past
Léptek száma :
51
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyPént. Aug. 09, 2019 9:54 pm



To: My Soulmate

Shall we finish what we started?


A realitást a láncok csörgésének hangja érzékeltette, amelyet újra és újra hallani véltem, hisz' elég volt pusztán egyetlen mozdulat, s máris visszhangzott az egész barlang. Azok a léptek, amik az elmémbe égtek, mialatt végigsétált körülöttem a kis démonka.. Azok a hangok, amelyek kísérteni óhajtottak, miközben megkínzott a nyamvadt fegyvereivel.. Az a fájdalom, ami még most is elviselhetetlenül az őrületbe kerget.. Az a kín, mely épp' a lelkemben lezajlik és nem ereszt egy percre sem szabadon.. Az a... megfékezhetetlen düh fogott közre, ahogy legszívesebben keresztül döftem volna a mellkasán egy tőrt, miként érezze a törődésemet; a gondoskodásom egyvelegének zálogaként. Olyan szinten elvakított engem a harag, mint még ezelőtt soha, s ha eddig... nem kedveltem igazán a démonokat, mintsem természetfeletti lényeket, akkor ezután még inkább nem fogom. Figyeltem... szüntelenül csak néztem őt és fogást akartam lelni a résen, de az eltelt idő egyáltalán nem kedvezett. Nem volt gyenge pontra való esély, s főleg... főleg úgy, miszerint folyton folyvást váltogatták egymást. Egyiket követte a másik, míg a főszemély a homály kilétében maradt.. S még, ha elém is lépett sem tudtam eldönteni, hogy ki közülük az, kit el kellene kapnom. Eleinte még azt is számításba vettem, hogy ez egy ellenem irányuló hadjárat, amiért azokon az átkozottakon bosszút álltam, de persze ez hamar elillanó gondolat volt, amint közölték a tényeket. Ami azt illeti; láttak engem Kai-al, s azt hitték közöm van, Miss Törpillához, s mivel számukra nem tetszik a mostani királynőcske megléte, ezért tőlem várnák a reményt. Infókat, amelyeket kiejtenék az ajkaimon. Csatlakozást, hogy az Ő oldalukon harcoljak... S kérdem én; megvannak ezek húzatva, vagy mi az Istent szívtak?! Ennyire megártott volna számukra a való életben szívott oxigén? Viszont mindenesetre ezt már kezdték feladni, míg a számukra "kedves" gesztus helyett kínzások ötvözeteit alkalmazták rajtam. Kés, tőr, véső... A vér szinte beborította az alattam heverő homokszemcséket; átszínezve őket vörösre. A ruházatom helyenként megszakadt, míg a bőröm felülete sebekkel volt tarkított. Az egyik szememet már ki sem tudtam nyitni a duzzanattól, ahogy a felettem álló démon csak kacarászva konstatálta a helyzetet. Nem tudtam eldönteni, hogy számára mi ennyire nevetséges.. Olykor-olykor üvöltés szakadt fel a torkomból, hiszen az oldalamba szúrt tőr, avagy a gyomromba vájt karó érzése, nos nem éppenséggel volt kellemes. Mégis igyekeztem megálljt parancsolni a gyengeség minden egyes jelének, ami valamikor sikeresen összejött, máskor pedig teljes kudarcba fulladt.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy újfent szembetaláljam önmagamat vele, ahogy ő féltérdre ereszkedve a hajamtól fogva rántott magához. Erősen fogott, attól tartva, mintha meglóghatnék előle, de ennek az esélye egyenlő volt a nullával. Hisz' mégis hogyan téphetném ki a falból a láncokat? De most komolyan?! Sehogy... Se erőm, se életem, se semmim... csak mi vagyunk ketten egy jó távoli pontban, s még hozzá a Pokolban.
- Lassacskán a végéhez közeleg az életed, Warlock... - Ejti ki lenézőn, ahogy a földre lök. - ...szóval én a helyedben csiripelnék, ha még kell neked az életed! - Nevet fel jót mulatva, a kezébe fogva a tőrt, s már lendíti is felém, amire én bezárom azt az egyetlen; épségben maradt szemem. Felkészülve várom a fájdalmat, ami... ami nem jön el... helyette csak egy ismerős hang hallatszik a közelből, míg a következő pillanatban egy jókora csattanás követi az eseményt. Hunyorogva tekintek el arra, megtámaszkodva ezzel a föld felületén. A kínzóm újonnan a falhoz vágódik, s nem is akárki által...
Kai?! Próbálom összeszedni a józan eszemet, hisz' Ő honnan tudhatná azt, hogy itt vagyok..? Sehonnan... tehát... tehát csak képzelődöm, ugye?!
- Nem, nem és nem... - Suttogom remegve, miként nem erőlködöm tovább a megtartás tényével, így inkább lazán visszaesek fekvőhelyzetbe. - ...Te egyszerűen nem lehetsz itt... - Köhögök fel némi vért, ekként fordulva meg az oldalamra, s amennyire sikerül megvalósítanom; úgy kirántom magamból az eszközöket. S míg ez tart; egy-egy nyöszörgést hallatok, mialatt a démon igyekszik kiszabadulni a fogságából, hisz' a célja a gyors meglógás, vagy az azonnali megölésem lehet. Nem kell sok, sőt azonnal kihasználja azt, miszerint Kai rám néz és egyet lökve rajta eltűnik... pontosabban mellettem köt ki, így kapva fel mellőlem egy tőrt. Rögvest a nyakamhoz is szegezi a pengét és kérdőn tekint a másik fél felé.
- Tehát ő Zack... - Mosolyog önelégülten. - ...hála neked most már tudom a nevét is, amit eddig nem igen bökött ki, sőt, ami azt illeti Téged sem árult el... - Csóválja a fejét. - ...pedig, ha megtette volna, akkor most nem kellene megölnöm, de sajnálatos tény ez, nem igaz?! - Dönti oldalra a fejét nevetve. - De nyugalom, Kai... vagyis helyesbítek; Katherine kis ölebe... - Még inkább a bőrömnek nyomja a fegyver élét, így serkentve ki ezzel a vérem, amely égetve folyik le egészen a földig; cseppekben hullva alá. - Az ő halála... majd észhez térít Téged. - Sziszegi, sőt már-már szinte köpi Kai felé a szavakat, ahogy elvágva a bőrömet; végül futásnak ered. Így két opció ötlik fel, mintsem kivitelezhető tény; marad és megmenti egy haldokló életét, ekként hagyva meglógni a démont, avagy tüstént utána ered és hagyja kimúlni a már így is hegekkel ellátott testet, azaz helyesbítve Engem..
Tehát, drága lélektársam, hogyan is döntesz?
Kit ölsz meg?!
Őt, vagy... vagy engem?

833 ℘ what a wonderful world ℘ note: - ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Zack Reed
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Oh, no or maybe... or.... what is wrong with me? ₪

Barlangok Tumblr_oncmcdWIJc1smaw52o2_r1_250
Play by :
Mr. Colin O'Donoghue ₪
Keresem :
My Lo... Luck' ₪
Léptek száma :
30
Népszerûség :
7

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok EmptyVas. Aug. 04, 2019 3:25 am



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Egy ideje nem találtam a helyemet; pedig általában feltaláltam magam. Embereket öltem, kínoztam, vagy épp az unokahúgaim életét keserítettem meg. Mindig volt teendőm és most is lett volna, csak épp… nem is tudom. Lehetséges volna, hogy valami egyszerűen hiányozzon?! Nem, ugye?! Főként nem nekem, aki egyedül is tökéletesen megvan! Soha nem volt szükségem senkire, ahogyan jelen pillanatban sem volt. Nem, nem és… hé, hallottad?! NEM!
Mégis… amióta összekötöttük magunkat azzal a vadász-boszival, mintha megkergültem volna. Néha-néha úgy éreztem, önmagam vagyok, a másik pillanatban meg… undorító. Mintha elkezdtem volna érezni. Bűntudatom is volt néhány dolog miatt. Példának okáért, mert…
Oh a fenéket már! Nem fogok itt esti mesét tartani, vagy szavalni, vagy akármi.
Egyébként is, az a boszimoszi képes volt csak úgy köddé válni, míg magamra hagyott ezzel az egésszel. Ha tudnám, megszakítanám az egészet, hiszen így… igen. Kihasznált az az átkozott! Az erőmre volt szüksége, s megadtam neki, mert egy kis részem azt gondolta, hogy… nem. Nem tudom, mit gondoltam.
Nem érdekelt, hogy mi van vele. A legkevésbé sem. Érdekelt. Nem csak a szövetségest láttam benne.
Nem kötődtem hozzá. Vagy mégis? Az az átkozott kötelék…
Felőlem meg is halhatott. Ha meghalt, a pokolból is visszarángatom és visszapofozom az életbe.
Idegesen lépkedtem, s szinte észre sem vettem, de Kaliból egyenesen átsétáltam a pokol romosabbig szegletébe. Ez Indra. Jártam már itt néhányszor, de őszintén szólva, engem az a fényűző életmód és környezet jobban vonzott, mint amit Kali megadhatott a számomra. Ott volt élet, mármint, természetesen csak átvitt értelemben, s nem valóságosan.
Egyenesen szánalmas volt ez a hely. De ha már eddig eljutottam, nem fordultam vissza. Arra számítottam, hogy belebotlok néhány rossz kis démonkába, akikkel elszórakozhatok a kedvemre. Tudjátok, a játék fontos egy gyermek életében. Egy teljesen átlagos, ártalmatlan, aprócska gyermek életében…
Aki nem én voltam. De ez részletkérdés. Ahogy egyre beljebb kerültem a városkában, a romok közt szlalomozva megpillantottam néhány démont. Nem tűntek túl vidámnak, sőt, nyúzottak, esetlenek, koszosak voltak. Mintha nem törődtek volna egyáltalán magukkal. Vágtam egy fintort, majd tovább haladtam, ekkor jött belém egy fiatalabb kinézettel rendelkező egyén. Elszaladt szinte mellettem, de kishíján fellökött. Egy másik pedig utána, ordibálva, miszerint ha elkapja, akkor képes lesz a királynő elé vinni.
Jézusom, hol élünk, az őskorban? Ellopta a falu csirkéjét és most mehet büntiért a méhkirálynőhöz? Ezen a gondolaton elröhögtem magam. Aztán a fejemet rázva indultam tovább. A földre pillantva viszont vércseppekre lettem figyelmes, ami… nos, érdekelni kezdett. Felvontam a szemöldökömet és követni kezdtem ezeket a csodálatos, skarlátvörös nyomokat. Kivezetett a városból, mielőtt jobban elmerülhettem volna annak csodálatos élményeiben; egy hosszabb ösvényen kellett végigmennem, s már-már kezdtem unni a céltalan lófrálást, mikor meghallottam egy éles sikolyt. A hang irányába pillantottam. A hang egy barlang szájából érkezett és még visszhangzott is.
- Oh, valaki önkényes bírát játszik, nem úgy, mint az iménti démonka, úgy hallom… remélem, nagyobb dolgot lopott el, mint a család házi kecskéje – Nevettem fel, majd gyorsabbra véve a tempót, megjelentem a barlang bejáratánál. Megkocogtattam a kőfalat.
- Halihóó – Kiabáltam, a hangomat pedig visszaverték a falak, így vagy 5x minimum még gyönyörködni lehetett a csodás hangomban.
Elindultam befelé, s úgy hallottam, a kínzás a hangom ellenére sem maradt abba. Azaz… hé, ennyire jelentéktelen volnék? Ez sértő!
Aztán éles fájdalmat éreztem az oldalam tájékán. Odakaptam egy szisszenéssel, majd tovább haladtam, egyelőre nem tulajdonítva neki nagyobb figyelmet.
- Ki lakik idebent, kit rejt a mély… kit kínoznak éppen, ki az, ki fél…? - Szórakoztattam magamat néhány rögtönzött mondatocskával, mikor újabb fájdalmat éreztem, ezúttal a gyomromban. Csoda, hogy vérezni nem kezdett el, annyira valóságos volt. Ezt követően láttam meg Őt. Vagyis azt, akit kínzott épp a démon, aki túlságosan bele volt merülve abba, amit csinált. A gyomromra szorítottam a kezemet. A démon ekkor óhajtotta újfent leszúrni a férfit, akit láncra vertek, valószínűleg jó néhány napja. Megviselt volt és… és túlságosan ismerős is.
- Elég! – Szólaltam meg erélyesen, mikor összeraktam a kirakós darabjait, s a következő pillanatban már repült is a démon a barlang falának, én meg utána lépve még egyszer nekivágtam. A torkát kaptam el, s gyilkos tekintettel meredtem rá. Nem kérdeztem, nem vártam válaszokat sem tőle, csupán… ha igazam van, ha az, akit láncra vertek, valóban Zack… akkor nem szándékosan tűnt el. Megint. Pedig kezdtem azt hinni, hogy csak kihasznált. Megkapta az erőmet és huss, eltűnt; mert így volt egyszerűbb. De… ezek szerint nem.
- Zack… te vagy az? – Néztem el végül a szemem sarkából a férfi felé. Meghalt volna, ezért az új test? Vagy tévedek és nem ő az, akire gondolok? De a fájdalom, amit éreztem… igazam kell, hogy legyen.

748 words┃Unsteady┃Zack, i need you┃

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Barlangok Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Keresem :
Barlangok RtJz79B
My Soulmate
in my world

Barlangok 70ReDRc
Lily Defleur
shadow of the past
Léptek száma :
51
Népszerûség :
4

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Barlangok   Barlangok EmptyKedd Okt. 02, 2018 8:51 pm

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Barlangok Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Barlangok Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
484
Népszerûség :
0

Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Barlangok   Barlangok Empty

Ajánlott tartalom


Barlangok Empty
Vissza az elejére Go down
 

Barlangok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Más dimenziók :: Pokol :: Indra-
^
ˇ