Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Sötét rengeteg EmptyVictor Sutton
Yesterday at 2:16 pm



Victor Sutton

Sötét rengeteg EmptyDamien Blanchard
Yesterday at 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Sötét rengeteg EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Sötét rengeteg EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Sötét rengeteg EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Sötét rengeteg EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Sötét rengeteg EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Sötét rengeteg EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Sötét rengeteg EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Sötét rengeteg EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Sötét rengeteg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptyKedd Júl. 09, 2019 9:56 pm

to my Queen
would you rescue me? would you get my back?
would you rescue me when i'm by myself?
A távolban láttam libbenni az ezüst színű loknikat. A látszat kedvéért dohányozni és kávézni kezdtem az elmúlt időszakban. A kis emberkém örülhetett, hogy nem kívántam megölni a testét, vagy komoly károkat tenni benne. Emberek haladtak el előttem, minden irányba, nem állt szándékomban éppen háborgatni a kedvenc szirénemet, ráértem azzal még néhány órát. A kisváros, ahol folyton járt-kelt, nem volt túl izgalmas, de lehetett volna rosszabb is. Néha, szintén a látszat kedvéért, leléptem erről a helyről. Higgye csak azt, hogy folyton kizárólag őmiatta tértem vissza ide.
Sötét napszemüveggel takartam el a tekintetemet, átlagos ruhákba bújtattam az idegen testet. Igyekeztem minél kevésbé feltűnő lenni. Egy padnál megálltam, letettem a kávémat, és összefogtam a jelenlegi testhez tartozó félhosszú hajamat. Nem értettem, hogy bírta ez a fickó elviselni magát így.
Éppen indultam volna tovább, amikor meghallottam egy ismerős hangot. A fejemben. A halandók biztos azt hinnék, őrült vagyok, de ennek semmi köze nem volt ilyesmihez. Katherine szólított, „haza” várt. Hátraarcot vágtam, és elindultam az átjáró keresésére.
Nem volt túl nehéz dolgom. Beléptem a különös jelenségbe, amelyet én magam jó ideje nem voltam képes megnyitni, és újra a rengetegben találtam magamat. Azt hiszem, ezt az érzést hívják a halandók hazatérésnek. Valami ilyesmit éreztem. Nevetséges.
– Sosem fogom igazán megszokni… – jegyeztem meg kissé utálkozva a nő kérdésére válaszolva. – Felség – apró meghajlással ejtettem ki a szót a számon. Ebben már nem volt negatív érzelem, és tudtam, imponálni neki, ha elismerem a hatalmát. Lehet hogy rafinált volt, de nő is volt.
– A kis sziréneddel minden a legnagyobb rendben. Semmi jelét nem adta, hogy árulásra készül – mondtam kertelés nélkül. Nem mintha nem élveztem volna a „hazatérésemet”, gyűlöltem, hogy képtelen voltam eljönni a halandók világából, hogy aztán visszatérhessek oda. A pecsét miatt szó szerint bebörtönöztek a hús, a vér és a csontok közé.



Drezath
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
{ silver hair siren... maybe }
Sötét rengeteg Giphy
Play by :
{ Michiel Huisman }
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptyKedd Júl. 09, 2019 6:25 pm


To my little "hooman", Drezath

Come out, come out, wherever you are...




Kai Parker megőrjített. Szó szerint. Olyannyira az agyamra ment, hogy kifordultam önmagamból. A legutóbbi találkozásunk óta csak arra tudtam gondolni, mégis mi bajom nekem. Mert nem tagadhattam le, hogy szeretek a közelében lenni, szeretem a csipkelődéseinket, őt magát pedig kezdem megkedvelni. Talán még a bizalmam is belé vetettem egy kicsit... még ha nem is teljesen. Nem éreztem iránta semmit, ez biztos, Stefan óta nem engedtem meg magamnak, hogy bárkire is úgy nézzek, még ha a flörtölés a lételememmé is vált. Valószínűleg csak megbolondultam. Hiszen attól, mert fiatalnak nézek ki, az elmém már több, mint ötszáz éves, talán a vámpíroknál ez az a kor, amikor elveszítik az eszüket, s jön a demencia, meg a többi öregséggel járó nyűg. Vagy a sok magány, az uralkodás miatti stressz hatása. Felsóhajtottam, s menet közben félrehajtottam egy vékony faágat, az avar zörgött a csizmám talpa alatt. Drezathra összepontosítottam, a küldetésére, Sierrára, arra, ki az, akiben megbízhatok. Talán meg kellene kérnem rá, hogy ne kövesse tovább, ne legyen a sarkában állandóan, ugyanakkor... nem. Nem bíztam még Sierrában ahhoz eléggé, miképp "elengedjem". Ráadásul, Drezathnak is kell valami cél odafönt, azt nem akarhatom, hogy unatkozzanak a szövetségeseim. Saját magamból indultam ki, s én gyűlöltem, ha nincs célom, feladatom, az unatkozás az egyik legnagyobb ellenségem volt.
Megálltam az erdő közepén, egy kisebb tisztáson, ami elég messze volt mindentől, nem akartam, bárki is beleüsse az orrát a dolgomba. Nyitottam egy átjárót, s a tudatommal Drezath tudatát kerestem, remélve, hogy minél előbb felbukkan. Nem túlzottan szerettem innen átjáót nyitni, aggódtam ugyanis, mert ki tudja, mikor jön át valaki, akinek nem kellene. Drezath viszont pórult jár, s egyedül jelenleg képtelen volt maga lejönni. Türelmetlenül dőltem az egyik fának, amíg várakoztam, néhány másodperc múlva viszont az átjáró bezárult, közvetlenül azután, hogy Drezath átlépett rajta. - Na, megszoktad már az új tested, Drez? - kérdeztem kissé csipkelődve, karjaimat összefontam melleim alatt. Nem felejtettem el, mennyire hű volt ahhoz a szerencsétlen Cade-hez. Emiatt, meg úgy természetemből adódóan szerettem piszkálódni vele.

words: 325 ❖ note: Sötét rengeteg 1160212257



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I'm a survivor. Staying alive is my specialty.



Katherine Pierce
A pokol királynõje
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with sinners and demons
Play by :
Nina Dobrev
Keresem :
i found this naughty little demon
Sötét rengeteg Tumblr_nka8czgOBP1tvca3qo1_400
Léptek száma :
18
Népszerûség :
1

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptySzer. Júl. 03, 2019 3:15 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Keresem :
Léptek száma :
469
Népszerûség :
0

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptyKedd Márc. 26, 2019 7:13 pm


To: Thersez

Every saint has a past just like every sinner has a future




Egy morgással vontam fel a szemöldököm a visszaszólására. Idegesített, már csak attól a ténytől is, hogy merészelte kinyitni a kicsi száját, holott: senki, ismétlem: senki sem kérte rá. Egyáltalán miért van itt? Miért lélegzi be ezt a kellemes pokolbéli levegőt? Fulladna meg. Komolyan. Nem, valójában nem a kölyök lénye zavart, hanem az a tény, hogy elvesztettem azt a nyomorult fogadást. Elestem egy vissza nem térő lehetőségtől és ez… a fenébe is. Iszonyúan zavaró! Pedig én mindig mindent megkapok. Mindig. Vagy így, vagy úgy, de megszerzem és ez most sem lesz másképp, de nem ám. Mindenesetre, semmi válaszra nem méltattam. Érdekesen figyeltem, ahogy átölelte magát, majd megráztam gyengén a fejem.
- Előbb-utóbb nem kívánság, hanem valóság lesz, ha így haladsz. Tudod, elég rossz pillanatomban csíptél el, de ha óhajtod, játszhatunk valamit életre-halálra… persze, ha van merszed hozzá. – Nem mintha meg tudnánk halni, de olyan jó kimondani ezt, mintha valami óriási tétje lenne a dolognak, közben meg nem is. Nevetséges, szórakoztató, egyben mégis király dolog. Nevetett, mint egy őrült, de ettől még nem lopta be magát a szívembe. Mert hát, attól, hogy valaki „hasonló” (nem, ez a kölyök semmiben sem hasonlít rám), még nem lesz a kedvencünk, nem igaz?
- Netán félsz, hogy megmarad a nyoma? - Milyen szép lenne, ha a tűz martalékává válna… de ez a tűz, mármint az, amelyiket én magam irányítani tudom, nos, nem okoz maradandó sérülést. Az csak a pokol igazi tüze képes elérni és az nem az én irányításom alatt van. Sajnos. Ó, pedig ha megkaparinthatnám az irányítást…! Semmi és senki sem maradna ezen a földön. Jobban mondva mindenki itt lenne, ahol folyamatosan kínozhatnám, ameddig meg nem unom és nem, nem unnám meg egyhamar.
A szemeimet forgattam, majd a tekintetébe véstem a magamét, nem félve tőle egyáltalán. Hiszen ki ő itt? Senki. Katherine egy pillanat alatt porrá zúzná és nem lenne nehéz elérnem ezt… legalábbis, azt hiszem.
- Te megőrültél? Undorító vagy. – Engedtem el és még löktem is rajta egyet, azon feltételezés kapcsán, hogy smárolunk-e. Jézusom, ez még viccnek is rossz! Bár az ütése még ígyis elérte a csuklómat, így morrantam egy aprót. A további szavaira összepréseltem az ajkaimat. Úgy beszélt, mintha annyira ismerne engem, vagy tudna bármit is rólam.
- Fogd be a szádat, ha jót akarsz magadnak! – Nem vagyok senki. Nem vagyok, nem, nem és nem… A produkciója a fatörzzsel nem igazán érdekelt, nem is figyeltem, mit csinál, csakis őt bámultam idegesen. Világéletemben azt kaptam, hogy senki vagyok, egy fekete bárány, aki egy csalódás, aki egy… nem, ezt nem tűröm el egy ilyen semmirekellő démonkától! Egy határozott mozdulattal löktem félre a kezét, amíg a csuklómra simított.
- Nem tudom, mégis kinek képzeled magad, de kérlek… jobb lenne, ha kicsit átgondolnád, mit ejtesz ki a szádon, ha velem beszélsz. Csak egy jó tanács. De tényleg. – A kezemmel egy kisebb faág felé nyúltam, majd magamhoz húztam a mágiám segítségével, s végül ezzel döftem Thersez mellkasa felé. Lehet, képtelenség megölni bárkit is itt, hisz mindenki halott, de fájdalmat azért bőven lehet generálni, nem igaz?

497 words ❖ in my blood ❖ note: bocsánat, gyenge lett :(



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Sötét rengeteg Tumblr_o6gv0s1LT51up2dezo3_r1_250
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
45
Népszerûség :
4

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptySzomb. Feb. 23, 2019 11:55 pm

To: Kai
this is the beginning of a beautiful friendship?

És én még azt hittem, idelent minden csupa unalom és egyhangúság. Én naiv bolond, megvallom, a drámára és mások szenvedésére démoni téren sosem számoltam, valahogy eltörpül a sok lélek kínlódása mellett, vagy a sok, fel-felbukkanó gondolat közben aztán elsiklottam a dolgok felett. Mert ugye nem csak én vagyok ez tény, még ha azt is szeretném, hogy sok ne legyen, ne is létezzen akár a múltban sem. De mégiscsak gyerekes vágyak ezek, sivár lenne a többi nélkül a világ, így hát, minden apróságot meg kell ragadni, akár egy ilyet, mint egy ripacs és a látható hisztije. Mert mi más lehetne, ahol fát pörzsöl, mintha az idekint valakinek számítana is. A tűzvész itt nem pusztít, nem akkorát, mint odafent, itt csak kienged valamit és semmi sem változik. Vagy mégis? Arcomon a gúnyos mosoly nyúlik, semmi együttérzés vagy sajnálat, vagy épp félelem. Ó nem, hisz félni a lángoktól, már nem olyan, ami elönt bármivel, inkább csak a vágyakozás és a kíváncsiság kellemes bizsergetésével. Mi volt hát annak a törzsnek vajon a hibája, vagy épp a lángokat előhívó kínja? Meg akartam érinteni és megszorongatni, de csak állok, nézem, és fecsegek. Majd észrevesz, idefordul, és lát. Ó, hát biztos nem engem vágytál, ugyeugye?
- Bárhol lehetnél, de te mégis itt. Így értettem, csak nyilván a dübörgő haragtól nem hallottad meg benne – nem mintha érdekelne, mit hall meg belőle és mit nem. Ezek nem kedves, érdeklődő szavak voltak, hanem még inkább olyan gúnyos élc és piszkálódás, amelybe belekötni sem lehet, mert vagy érti vagy nem. Csak szavak. Üres, mint a héj, amit megtölt a lélek, már ha van. Üres, mint a pokol kedvességének zsebe. Tekintete szinte éget, látványosan, persze színészkedve borzongok bele, ölelem át saját vállam, mintha tényleg fagyos lenne minden és bántana, kínozna. Ajkaim nedvesítem be nyelvemmel végül, mintha csak kihívás lenne ez, és máris arra menne ki minden, hogy felfalhassam. De nem, csak néz, néz, és sóhajtok. Ó, nézzél még így, kérlek!
- Ha tudnád, mennyien kívánták már ezt – újabb sóhaj, reszketeg fajtából, ahogy tudatja kívánságát, amelyet nem tud megszerezni, amit nem kap meg. Annyira sajnálom! Majd nevetésben török ki, a lángok közelében kötök ki, és nevetek, mint az őrültek. Az a hő! Nem kívánok máglyaáldozat lenni, te tenyeremet a forró, parázsló törzsnek nyomom, ezzel is ellökve magam a hőtől, ami megnyaldosott, megcsókolt, bőrömet perzselte fel. Magam elé emelem tenyerem, mintha nem szándékosan tettem volna, és felszisszenek. - Ejnye, nem szabad a tűzzel játszani – de a sérülés begyógyul, a fájdalom elmúlik, addig pedig szórakoztat. Mi sem jobban. Ujjaimat összezárom, kezem ökölbe szorul, és fejem oldalra billentve pillantok felé, ismét vigyorogva. Játszok, játszok vele, és nem szégyellem.
- Féltékeny, rád? Komolyan ezt kérdezted? Bolondok napja van tán? - újból nevetek, ismét megindulok. Nem ellenkezem, ahogy az előbb sem. Ott vagyok előtte és ujjai nyakam bőrén pihennek. Figyelem, és ujjaimat a kezére simítom, majd csuklójára simítom, de nem fejtem le ujjait. Tekintetem az övébe fúrom, ujjaimat pedig, főképp azokat, amelyek tán még forróak, bőrébe mélyesztem. Ha lennének karmaim, még vér is buggyanhatna. Mocskos, romlott vér. De csak figyelem és a helyzet ellenére sem fordul arcom kínba.
- Most viszel, vagy smárolunk? Nem tudom eldönteni, amíg így szorongatsz – paskolom meg a csuklót, majd megunva azt, egy határozott ütéssel lököm félre a végtagot, ha elenged, ha nem. Ettől már igencsak lazulnak az ujjai, nekem pedig elég, hogy közelebb lépjek, megkerüljem, majd visszatérjek. Mintha táncolnék.
- Elárulok egy titkot. Én az vagyok, aki akarok lenni, de te mellette... mellette épp az a senki, akit ő akar látni. Most mondd meg nekem, ki is a féltékeny? Vagy biztos örömből tombolsz idekint, ugye? - azzal, most én emelem meg a kezem, hogy a törzs, amelyet eddig égetett, egy reccsenéssel váljon ketté, és a lángok pedig tovább mardossanak, életre keljenek, káoszt okozzanak. Talán eddig tartana eltörni őt is, de ismét csak a csuklóra simítva ujjaim, emelem meg kezét, amely eddig torkom fogta. - Meghagyom neked a nőt, én viszem a többit.  - érezheti az apró, égető érzést ujjam nyomán. Nem kínzó, de roppant kellemetlen, egyelőre. Meglátjuk, mit táplál.

670 ❖ nyomorékocska kezdő Very Happy
Vendég

avatar
Vendég

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptyVas. Dec. 30, 2018 8:50 pm


To: Thersez

Every saint has a past just like every sinner has a future




Azt hittem, tovább bírja az a kis mocskos vámpír. De persze, hogy Miss Queen nem játszott tisztán… gondolhattam volna. Bevethettem volna én is mindent, hogy visszakapcsoltassam a kis Elenácskát, ezzel megalapozva a győzelmemet, de… a fenébe is. Ezt piszkosul elszúrtam! Átkozott Damon. Esküszöm, hogy felnyársalom, amiért miatta buktam el a pokol feletti uralkodás lehetőségét. S abból a halálból nem lesz visszatáncolás, te kis…
Idegesen lépkedtem az erdőben, talpam alatt ropogtak a faágak, falevelek és minden, ami elém került. Tomboltam. Felégettem volna mindent magam körül… sőt. Az egyik fát lángokba borítottam néhány pillanattal később. Figyeltem a lángokat, miközben azt képzeltem, a vámpírocska is ott ég benne. Milyen szép is lenne. Oh, vagy még szebb, ha Elenával kettecsként égnének porrá. Egy faágat fogtam a kezembe, majd ahogy meghallottam, hogy közeledik valaki, összeroppantottam a kezemben. Hagytam a földre esni, majd a kölyök felé fordultam. Jah, nem volt annyira kölyök, sőt, hozzám képest… mindegy, nem is érdekel.
- Mégis hol lennék? Nem vagy vak, látod, hogy itt vagyok ezen a szentnek nem mondható helyen. – Sziszegtem ideges éllel a hangomban, majd újabb fát borítottam lángokba. Az sem érdekelt volna, ha lepusztítom ezt az erdőt… hisz végtére is mit számít? A pokolban vagyunk, ahol minden egyenlő a pusztítással, a véggel, a halállal magával. Nyilván nem néhány fa fog hiányozni a drágalátos királynőnknek. Amúgy is addig örüljön, amíg nem őt akarom karóba húzni. Bár, ha másképp nem megy a trón elfoglalása, felőlem…
Elgondolkodva pillantottam félre, de a démon megzavart. Az istenit már. Miért nem lehet az embernek egy perc nyugta? Újra ránéztem, ha lehetséges, még idegesebben. Tekintetem szikrákat szórt. Nos, ha képes lettem volna a tekintetemmel ölni, Thersez holtan csuklott volna össze előttem. Nem igazán volt ínyemre a vele való szócséplés. Végighallgattam az ostoba szövegelését, majd a szemeimet forgattam.
- Tudod, jobb lenne, ha megszűnnél mondjuk létezni. – Jegyeztem meg őt figyelve, majd lendítettem a kezemen és a lángoló fák felé löktem ezzel a fiút. Már ha nem volt elég ügyes ahhoz, hogy kitérjen eme támadásom elől. Idegesen néztem utána, amennyiben sikerült, majd utána indultam.
- Netán féltékeny vagy, hogy én Katherine mellett vagyok a kastélyban, te pedig… nos… egy senki vagy ebben az egész történetben? – Tettem fel a kérdést, mely megfogalmazódott bennem. – Ha akarod, elviszlek neki és meglátjuk, mennyire akar a társaságodban lenni. – Folytattam, majd újból lendítettem a kezemmel, de ezúttal magam felé húztam a fiút, hogy végül a torka köré fonjam az ujjaimat. Idegesített és amúgy is… eleve ideges voltam, mérges, dühös, majd’ szétrobbantam az idegtől, hisz minden odalett. Bár, egy új fogadással még… nem, mit gondolok? Katherine nyert, ami egyet jelentett azzal, hogy egy talpnyalóvá kellett volna válnom. De ezt… ezt soha nem kapja meg sem ő, sem pedig más. Mondjuk, ő sem gondolhatta, hogy majd betartom a fogadás rám eső részét, nem igaz? Én, mint a pokol királynőjének kutyája? Kész vicc. Soha.

468 words ❖ in my blood ❖ note: imádtam a reagod Sötét rengeteg 3909542699



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Sötét rengeteg Tumblr_o6gv0s1LT51up2dezo3_r1_250
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
45
Népszerûség :
4

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptyKedd Dec. 11, 2018 9:19 pm

To: Kai
this is the beginning of a beautiful friendship?

Otthon édes otthon. Persze, dőlhetnék én kényelmes ágyba is, sőt, talán egyszer nekem is lesz egy kövér, kényelmes kastélyom, mint ezeknek a pöffetegeknek idelent, bár lehet, inkább a felszínen lesz és akkor majd mindenki látja. Úgyis mindent akarok, amit csak lehet, ez már ahhoz semmiség lesz majd, ha odaérek. De ugye, mindennek ideje van, van aminek több, van aminek kevesebb, mint a türelmemnek, már ha létezik. Ami amúgy egyre igazabb, kezdem megtanulni, hogyan kell teljes csendben tenni a dolgokat, megfigyelni és nem fejjel rohanni a falnak, pattogva, harácsolva. Még talán büszkék is lennének rám, meg minden. Ki tudja, itt mindig az van nézve, kinek mennyi idő áll a háta mögött és milyen erővel bír, akik pedig még csak nem olyan rég kezdték el ezt az utat, le van ejtve. Valahol áldás az, ha nem vagy annyira szem előtt, akarva, akaratlan nem vonod magadra a figyelmet teljes mértékben, mert ami figyelem van, az talán épp tökéletesen elég ahhoz, hogy tedd a dolgod. Amit nem szégyellsz.
Most azonban tényleg nincs mit szégyellni, ahogy rejtegetni sem, miközben kényelmes léptekkel járkálok alanti birodalmunkban. Azért ez a környezet mégiscsak kényelmesebb, bár, nekem még mindig jobban kedvesebb az örök sikoly tája, persze, nem huzamosan, egy idő után még a démon feje is bele-belesajdul, hát még azoknak, akik ott kárhoznak. Valahol örülök, hogy ezen már túllépve más fejezetben élve tündökölhetek. Vagy épp valami ganyéságon törjem a fejem, ahogy egykor mondták. Egyelőre viszont? Csak lődörgök, semmit és még annyit sem teszek hozzá a történelemhez. De vajon ez valaha igaz volt-e?
Halkan settenkedem a remélt alak felé, és bár a meglepetés erejében sosem hittem, abban igen, hogy van, amikor akár kellemetlennek vagy épp áldásnak számít, ha a figyelmem a sajátos kis dolgaim helyett másra irányítom. Nem mondom, hogy szénfekete szívemnek talán legkedvesebb alakja fejé tartok, sőt, mégis, az biztos, hogy vannak még nála is lejjebb, akikre aztán még gondolni sem szoktam. Ő viszont? Van egy szint, amit én sosem lépnék meg, ő viszont igen. Eléggé... hát nem épp a legjobb, de valakinek ilyennek is kell lennie, és láthatóan nagyon élvezi, addig tuti, ameddig valaki majd le nem csapja egyszer, ha olyan jön rá, egy kisebb agybaj. Én majd jót fogok rajta nevetni, addig is viszont, jöhet az a rész, amit olyasminek lehet nevezni, hogy az élet megszépítése. Vagy épp megkeserítése.
- Nahát, nahát, te itt? - kezeimet karba téve dőlök neki egy törzsnek és onnan szemlélem őt, isten tudja, miben zavartam meg, de nem is számít. Errefelé nincs sok lehetőség, lehet csak kicsit kirándulni kívánt, hiszen, neki talán ezek a tájak még újnak is bizonyulhatnak.
- Hogyhogy nem szeretett asszonyunk szoknyáját markolászod? Végre elengedte a kezed és igazi kisfiúként megengedte, hogy az erdőben játssz? - lehet lemaradtam valamiről, míg fent kirándultam, megesik az ilyen. Nagy cucc, ha fontos, úgyis elér hozzám.
- Errefelé sajnos nincs semmi érdekes, rajtam kívül, el kell keserítselek – pillantok körbe, de hát, ez a hely nem lett jobb. Sőt. Nem úgy, mint odafent, ahol az erdő több rémséget rejt. Na oda kellene az ilyen túrákat szervezni.

502 words ❖ nyomorékocska kezdő Very Happy
Vendég

avatar
Vendég

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg EmptyKedd Okt. 02, 2018 9:06 pm

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Keresem :
Léptek száma :
469
Népszerûség :
0

Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sötét rengeteg   Sötét rengeteg Empty

Ajánlott tartalom


Sötét rengeteg Empty
Vissza az elejére Go down
 

Sötét rengeteg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Más dimenziók :: Pokol :: Kali-
^
ˇ