Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Avatar- és névfoglaló

Kastélykert EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 6:51 pm



Az erdõ mélyén

Kastélykert EmptySierra
Yesterday at 6:50 pm



Hard Luck kocsma

Kastélykert EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 6:21 pm



gwendolyn rosendhal

Kastélykert EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 6:17 pm



Elkészültem!

Kastélykert EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 3:06 pm



Hátsó boxok

Kastélykert EmptyTheodore Storm
Yesterday at 12:14 am



Képzeletek tere

Kastélykert EmptyZack Reed
Hétf. Május 20, 2019 6:33 pm



Nappali

Kastélykert EmptyAlesea R. Hyland
Hétf. Május 20, 2019 6:11 pm



Hiányzásnapló

Kastélykert EmptyHope Mikaelson
Hétf. Május 20, 2019 9:59 am



Törlések, figyelmeztetések

Kastélykert EmptyAlways and Forever
Vas. Május 19, 2019 8:31 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Kastélykert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kastélykert   Kastélykert EmptyHétf. Május 06, 2019 1:52 am



To: Miss Queen

I lost. You win.

Imádtam szabályokat szegni; átléptem rajtuk, nem kötöttek le, nem érdekeltek. Még akkor sem, ha maga a pokolbéli királynőcske állított elém határokat, amiket nem léphettem volna át. Engedély kellett ahhoz, hogy elhagyhassam a poklot? Ugyan már! Mire való a képességem, ha leláncolnak holmi szabályocskák? Na ugye. Nem terveztem hűséges kiskutyaként lesni a kívánságait és úgy ugra-bugrálni, ahogyan fütyül. Akkor mentem és jöttem, amikor akartam; maximum nem kötöttem az orrára.
Hiszen miért kérnék engedélyt rá? Ki ő nekem? Attól, hogy szövetségben állunk… hé, hát pont ez az. Ha akar tőlem valamit, akkor nem áll az utamba, nem igaz?
A fogadásunk óta és azóta a nap óta, mikor elküldött Mystic Fallsba körülnézni, nos, jó pár nap eltelt már. Kiderült, hogy elvesztettem a pokol irányításának lehetőségét, valamint szembesültem a ténnyel, hogy egykori szövetségesem bizony nagyon is élő, a közhiedelemmel ellentétben. Jah, és … azok a könnyek. Mit kellett volna vele kezdenem? Sosem pátyolgattam senkit, ahogyan velem sem törődött senki, így hát… sajnálom, de lövésem sincs az emberi dolgokról. Érzések meg mindenféle baromság.
Zacket látva viszont valami furcsa volt. Ha tudtam volna, hogyan segíthetek rajta, akkor…
Miket gondolok?
Ahogy a labirintusban császkáltam, kezdtem egyre jobban felidegelni magam. Hol a pokolban vagyok?! Oké, ez költői kérdés volt, szóval fogd be a szád, mielőtt valami nagyon nagy és egyszerű tényt közölnél velem! Én magam is tudom, hogy pontosan ott vagyok: a pokolban. De sokkal inkább az érdekelt, merre van a helyes út a kastélyig, mert…
A pokolba már. A kezemet felemelve, az ujjaimat megmozgatva, s ajkaimmal szavakat formálva égettem fel néhány bokrot, ami az utamat állta, s lám csak, végre megpillanthattam a csodás kast—jah, magát a királynőcskét. Hát ez kissé a kedvemet szegte. Azt reméltem, néhány percig még nélkülözhetem a társaságát, de… hát, ez van.
- Ennél valami jobban is előállhattál volna. – Vettem oda szárazon, a szemeimet forgatva, majd a továbbiakra mélyen szívtam magamba a levegőt.
- Nekem nincs szükségem engedélyre, Miss Queen. A múltkori engedély kérésem csupán a formalitás kedvéért volt, de nem igazán gondoltam komolyan. – Nevettem fel szórakozottan, majd feszülten mértem végig.
- Kedvenc, mint egy eldobható kis plüssfigura? Vagy kitömnivaló, díszecske a faladra? – Kérdeztem továbbra is szórakozottan, majd néhány pillanat múlva komolyra váltottam. Eltűnt az arcomról mindenféle mosoly, vagy jókedv, amit eddig esetleg látni vélhetett rajtam. – Ezúttal vesztettem. De ez nem lesz mindig így. A mi kis háborúnk még csak most kezdődik a pokolért, drága királynőm. – Ekkor villant meg egy röpke mosoly az ajkaimon, s még biccentettem is felé egy aprót, jelezve, hogy „tudom”, hol a helyem. Hiszen kimondtam, nem? Ő az én királynőm.
Meg a fenéket.
- Oh, amúgy a démonirtóval nem kell törődnöd többé. Elintéztem. – Tettem hozzá, hogy még véletlenül se ő akarjon kérdezősködni. Nem akartam túl sokat beszélni a Mystic Fallsban tett látogatásomról, sem pedig Zackről.

From: Kai Parker

456 words ❖ make you die ❖ hát helló, újfent, drága királynőm... Kastélykert 2566525366  


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you feel like making a deal...



...with the devil?

Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Léptek száma :
37
Népszerûség :
4

Kastélykert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kastélykert   Kastélykert EmptyVas. Ápr. 28, 2019 1:08 am


To my hottest demon aka Kai

I won, what's my price?




A kert volt az egyik legszebb része a kastélyomnak, amikor nem volt rengeteg dolgom, vagy nem épp azon agyaltam, még mivel tehetném tönkre a hasonmásom életét, gyakran jártam ki ide. Az utóbbi időben viszont nem jártam már itt, szükségem volt egy kis magányra, és csöndre. A legjobb ötleteim idekint születtek, ráadásul vártam Kai visszatértét is, a kastélyban tartózkodó démonok egyikét megkérve, juttassa el neki az információt, hol talál, ha esetleg megérkezne. A trónterem falaiból kicsit elegem volt, untam, hogy odabent ücsörgök, mint egy bálvány, hiszen... mi a jó a trón megszerzésében, ha folyton azon kell ülnöd? Én másra vágytam, többre, és tudtam, hogy előbb-utóbb fel fogok merészkedni a felszínre, az emberek közé. Egyelőre még nem mertem itt hagyni a birodalmam, ugyanakkor tudtam, hogy akár meg is tehetném, ha valaki a távollétemben tenne valamit, a kínok kínját élné át.
A kert egy kicsit emlékeztetett az egykori Salvatore birtokra, viszont ennek a labirintusában eltévedhetett akárki, aki még soha nem járt benne azelőtt. Nem egy kínzást ihletett meg ez a labirintus, aki fél a szűk helyektől, vagy nem tájékozódik jól, igazi rémálom lehet számára egy ilyen hely. Főleg akkor, ha az elméjében lángok borítják. Legtöbbször persze a démonok intézték a kínzást, de néha én is bepiszkoltam a kezem, ráadásul minden kínzásról tudtam, hogy mi zajlik, és mit érez az adott személy. Az egyik padon foglaltam helyet, a labirintussal szemben, s magamba szívtam a forró levegőt, amihez már olyannyira hozzászoktam. Mikor néhány percen belül lépteket hallottam, még mindig ott ültem, az illetőnek háttal, behunyt szemekkel. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, ő az, s mielőtt még odaérhetett volna egészen közel, megszólítottam. - A tékozló fiú hazatért! - imitáltam hatalmas boldogságot, mintha nem is számítottam volna rá, hogy visszatér, holott... A fogadást tudtommal elveszítette. - Szóval, mesélj! Milyen volt odafönt? Remélem élvezted a szabadságot, mert... - Kinyitottam szemeimet, és lassú mozdulatokkal felálltam, majd felé kezdtem lépkedni, hogy félúton találkozzunk. - Továbbra is az engedélyemre van szükséged a kiruccanásaidhoz. - Szerettem volna leszögezni, hogy bizony, én nyertem, valamint a tudtára hozni, hogy nem fogok úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ezt bizony még sokáig az orra alá fogom dörgölni, egyrészt, mert imádom dühösnek látni, nem csak szexi, de olyankor látszik, hogy mennyire határozott személyiség. Másrészt viszont tudnia kellett, hol a helyen, s hogy én tényleg mindig megkapom, amit akarok. Egy mosollyal álltam meg végül előtte, csípőre tett kézzel, oldalra billentett fejjel. - Azért még mindig te vagy a kedvencem. - tettem hozzá ajakmba harapva, kissé szórakozottan. Tudtam, hogy ez úgysem hatja most meg, ugyanakkor ez volt az igazság. Benne sem bíztam száz százalékig, a többi démonban viszont még annyira se, mint őbenne.

words: 436 ❖ note: Imádlak ám! Kastélykert 3993946357  Csak jól titkolom... vagy nem Kastélykert 689691771



Katherine Pierce
A pokol királynõje
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with sinners and demons
Play by :
Nina Dobrev
Keresem :
i found this naughty little demon
Kastélykert 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f2d5a764c7831537a2d6f2d3639513d3d2d3337333534333434322e313461343130636233643436303832383433303734303633303234322e676966?s=fit&w=720&h=720
Léptek száma :
8
Népszerûség :
0

Kastélykert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Kastélykert   Kastélykert EmptySzer. Okt. 03, 2018 1:10 am

Olyan, akár egy labirintus.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Kastélykert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kastélykert   Kastélykert Empty

Ajánlott tartalom


Kastélykert Empty
Vissza az elejére Go down
 

Kastélykert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Más dimenziók :: Pokol :: Kali :: Katherine kastélya-
^
ˇ