Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásElectra Fanning EmptySzer. Nov. 07, 2018 1:35 am

Electra Fanning
Play by: Lucy Hale




Becenév
bármilyen meglepő is, de nem szeretem, ha becéznek

Titulus
tortured soul

Születési hely, dátum
VA, McKinley, 1990. augusztus 22.

Csoport
Vampire

Rang
Az Ötök Testvériségének informátora

Beállítottság
Biszexuális

Egyedi képesség
VÁLASZHELYE

Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye.
Átváltozás
Tudtam a vámpírokról, az ajándékba kapott verbénás karkötőt még azután sem vettem le, hogy Ő elment. Egyedül az védett meg az elmekontrolltól, de arra nem gondoltam, hogy jobb, ha hatást gyakorolnak rád, mintha elvennék az életed. Egyik este sötétedés után zártam be a boltot, mikor az épület melletti sikátorból valaki előlépett, és érdeklődve pislogott rám. Fejét oldalra billentette, és méregetett, miközben egyre közelebb került hozzám. Nem moccantam, tudtam, hogy nincs esélyem elfutni, segítséget pedig még akkor sem kérhetnék, ha nem lenne teljesen kihalt az utca. Miután táplálkozott belőlem, megpróbálta elfeledtetni velem az egészet - simán megúszhattam volna, ha nem viselek verbénát, vagy ha nem veszi észre azt a francos karkötőt, amit olyan sokszor szerettem volna a szemétbe hajtani. Csak mert Őrá emlékeztetett mindannyiszor. Ahogy leszakította a csuklómról az ékszert, millió darabra hullott, a vámpír pedig felszisszent, megrázta a kezét, az égésnek pedig, amit a halvány utcai lámpa fényében egyébként is alig láttam, hűlt helye sem volt. Miután megitatott a vérével, egyetlen hirtelen mozdulatába került csak, hogy holtan essek össze. Az erdőben tértem magamhoz - nyilván nem akarta megkockáztatni a lebukást -, és percekig csak némán ültem az avarban, mielőtt sírni kezdtem volna.
Család
Anyám nemsokkal szülés után meghalt, egész életemben csak apámra számíthattam. Ő nevelt fel, ügyelt rá, hogy soha semmiben ne legyen hiányom. Kései gyerek voltam, neki pedig a harmincas éveitől gondok voltak a szívével. Húsz voltam, mikor ő hatvan, a szíve pedig idő előtt feladta. Borzalmas napok, hetek, hónapok elé néztem, de sikerült a saját lábamra állnom. Otthagytam az egyetemet, állást vállaltam, idővel saját lakásom lett, s minden ment tovább, mert az élet soha nem áll meg.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!

GONE
A fürdőkád vize lassan kihűlt, a szobát gőz árasztotta el, amitől a gondolataim csak még zavarosabbak lettek. A migrénem még mindig nem múlt el, de a kialvatlanság számlájára írtam - egész éjszaka le se hunytam a szemem.
Csak bámultam az ablakot, arra várva, mikor bukkan fel Ő, de nem jött. Újra és újra emlékeztetnem kellett magam, hogy én kértem tőle, hogy adjon egy napot, ne hívjon, ne lopózzon be a lakásba, ne keressen semmilyen formában. Mégis vártam, mint a messiást, és rendesen csalódott voltam, mikor nem jött.
Az a huszonnégy óra viszont letelt, és tudtam, hogy ő odakint van, az ablak előtt áll merev testtartással, és kifelé bámul, vagy a konyhapultnak támaszkodik, esetleg az ajtófélfát támasztja a nappaliban. Mégsem tudtam rászánni magam, hogy kimerészkedjek, pedig kezdtem fázni a vízben, és volt egy sejtésem, hogy holnap az ágyat fogom nyomni emiatt, magas lázzal, de nem számított. Egy mély lélegzet után erőt vettem magamon, kiszálltam, megtörülköztem, és köntösbe bújtam, mint egy átlagos napon. Ez a nap azonban a legborzalmasabb napjaim toplistáján szerepelt már most, pedig még a nehezén nem voltam túl.
Természetesen ott állt, bőrdzsekiben, aminek az illatát bármikor fel tudtam volna idézni, nekem háttal, s kifelé bámult az ablakon. - Szia. - ennyit tudtam kinyögni, de ahogy megfordult, a szavak, amiket még mondani akartam, a torkomra fagytak. Rideg pillantással illetett, de én láttam azt, amit más talán észre sem vett volna. A szomorúság ott bujkált az ismerős szemekben, és tisztán látszott az arcán, hogy tudja, miként döntöttem. - Nem akarok vámpír lenni. - buktak ki belőlem a szavak mindenféle körítés nélkül, és azt hiszem, ez bőven elég volt neki. Csókot nyomott a homlokomra, a fülembe súgta, hogy "Megértem", és a következő pillanatban egyedül álltam a szoba közepén.


DEEP
Átváltozásom óta csak Őrá tudtam gondolni, de soha, még csak fel sem merült bennem, hogy felkeressem. Hoztam egy döntést, az életet, egy emberi jövőt választottam helyette. Valamit elé helyeztem, valamit, amiről azt gondoltam, nem akarom, és nem is fogom elveszíteni. A döntésemen nem változtathat egy baleset. Megbántottam, átgázoltam rajta, összetörtem a szívét, képtelen voltam az örökkévalóságot ígérni neki. Hibának éreztem, óriási hibának, de tudtam, ha visszapörgethetném az időt, ugyanígy döntenék.
Vér borította az aszfaltot, egy valódi hulla hevert a lábaim előtt, és én csak sírtam. Rengeteget, folyót lehetett volna rekeszteni a könnyeimből, amiket elsírtam az elmúlt hetekben, de nem tudtam megállj parancsolni nekik. Szégyenérzetnek kellett volna elöntenie, undornak, én mégis csak egyetlen érzelmet éreztem: szomorúságot. Sajnáltattam magam, ezen nincs mit szépíteni. Sajnáltam az életet, a jövőt, amit elképzeltem magamnak, azt az énemet, amit az ismeretlen vámpír elvett tőlem azon az estén, a bolt előtti sötét utcán. Emlékeztem rá, hogy Ő miket mesélt nekem az érzelmekről, az emlékezés pedig újabb könnyeket váltott ki belőlem. Gyűlöltem a sírást, a szomorúságot, és akkor hirtelen egy új érzelemre tudtam fókuszálni. A harag olyan szinten eluralkodott rajtam, hogy képes lettem volna falvakat elpusztítani, mégsem tettem. Mert végre nem sírtam, ha vért láttam, vagy egy halott láttán, sőt. Szépen lassan megtanultam uralkodni magamon. Ettem, mindig csak egy keveset, igéztem, és tovább álltam. Egy bizonyos pontig bevált, aztán jött Larissa. És én ismét a mélybe zuhantam.

COLD
Larissa más volt, mint a többi ember, akikkel valaha is találkoztam. Erős, makacs, vad, és gyönyörű. Persze eleinte féltem tőle, az életem szó szerint a kezében volt, valamiért mégis megkímélte azt. Egy spicli lettem, olyasfajta áruló, akit a többi vámpír minimum keresztre feszítene, de úgy éreztem, ez a legkevesebb, amit tehetek az emberekért, és amit tehetek a bosszúm érdekében. Gyűlöltem a vámpírokat, annak ellenére is, hogy önmagammal többé-kevésbé megbékéltem. A gyűlölet segített felejteni, a bosszú segített ehalványítani a fájdalmat, amit az Ő távozása váltott ki belőlem.
A Larissával töltött esték elterelték a figyelmemet, és baromira jól estek. Nem szerettem őt, de úgy éreztem, képtelen lennék valaha is szeretni mást. Nem kerestem a szerelmet, nem akartam a szerelmet - nem volt rá szükségem. Vámpírokat árultam el, ágybabújtam egy vadásszal, úgy tűnt, mintha ugyanazon hibákat ismételgetném újra, meg újra, ám valamit le se tagadhattam volna. Hogy élvezem mindezt, mert a bosszú hidegen tálalva az igazi.
Vágytam rá, hogy minden vámpír szenvedjen, valahol, titkon rettegtem, hogy Ő is meghal. Ám voltak pillanatok, mikor azt kívántam, szenvedjen ő is, mert ha fáj neki, nem felejt el. Józanabb pillanataimban persze az ellenkezőjét akartam neki, boldog életet, valaki mással, aki nem én vagyok. Mert tudtam, hogy ha tudomást szerezne arról, mi vált belőlem, vagy arról, mit művelek hónapok óta, megvetne. Nem gondolhattam többet rá, és ahogy megpróbáltam egyre kevesebbet gondolni rá, Larissa egyre inkább belopta magát a szívembe. Másképp, mint Ő, de határozottan volt köztünk valami, ami több, mint az elején volt. És ez nekem már éppen elég volt ahhoz, hogy kicsit visszataláljak önmagamhoz.

Mindaz, amire képes vagyok...

Képesség D szint Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.

Fõkarakter: Reagan Blair

Az álarc mögött: Alice


ex-Electra Fanning
Informátor
az ötök ölebe
ex-Electra Fanning



163
C szint:
Kalmithil
Electra Fanning 9OF7fwj
E szint:
Toothless

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
25
Titulus :
tortured soul
Másik felem :
Electra Fanning E44098c4eddda2527294895cddf9c496c8b6e89a
with this cute guy in the future
Ennyi éve vagyok a világon :
33
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
Lucy Hale
Tartózkodási helyem :
Denver
Keresem :
Az álarc mögött :
Alice

Electra Fanning Empty
TémanyitásElectra Fanning EmptyPént. Nov. 09, 2018 12:21 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

szegény kis Electrám

Drága Electra!
Nagyon örülök, hogy itt vagy! Izgatottan figyelemmel követtem a lapod készülését, azt, hogyan kelsz életre betűről betűre, sorról sorra. Már az átváltozásodnál felkeltette az érdeklődésem az a bizonyos Ő, és reméltem, az előtörténeted közben elejtesz valami utalást, amiből kiderül, kinek is köszönhető ez a túlzott figyelem, na meg az életed közvetett vakvágányra sodrása, de elég makacsul őrizgeted a kilétét. Azt hiszem, más eszközökhöz kell folyamodnom, ha többet szeretnék megtudni...  Electra Fanning 165619248
Annyira boldoggá tettél vele, hogy ilyen gyorsan elkelt ez a karakter! Eddig is tudtam, hogy nagyon jó kezekben lesz nálad, de ahogy elolvastam a lapod, teljesen biztossá vált Electra Fanning 3909542699 Örülök a PB választásodnak, Lucy Hale aranyos és illik is hozzá a szerep. Szívszorító volt olvasni, hogyan szokik hozzá Electra a vámpírléthez, hiszen nem is vágyott öröklétre, és mennyire fájdalmas is ez a huzavona közte és Ő közt, miután egyedül maradt. Annyira sajnálom a lánykát, és talán elsőre nem így tűnik, de remélem, hogy a jelenlétemmel picit segíthetek rajta és jobbá tehetem a napjait; a kezdeti nézeteltérések ellenére őszintén ez a szándékom.
Csodásan írsz, nagyon tetszenek az előtörténetedben a bekezdések elején kiemelt szavak, habár mind elég nyomasztó. Talán ezek után végre új fejezet nyílhat majd az életedben a játéktéren, és a következő bekezdés már valami szebb, erősebb szóval indul. Power, faith, hope... A lényeg, hogy jobbra forduljon az életed!
Köszönöm, hogy megalkottad nekem ezt a csodálatos leányzót! Alig várom a közös játékokat, és hogy egyszer felfedd, ki is ez a bizonyos Ő! Nem is tartalak fel tovább, hiszen már borzasztóan vártalak: menj és hódítsd meg a játékteret - velem kezdve! Ott találkozunk!  Electra Fanning 3119678052


Larissa Blackwell
Leadott karakter
Egy árny vagyok a múltból
Larissa Blackwell



163
C szint:
Kalmithil
Electra Fanning 1RFOY0K
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
121
Titulus :
[ az Ötök egyike ]
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
34
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
[ Alicia Vikander ]
Tartózkodási helyem :
[ Denver, Colorado, USA ]
Az álarc mögött :

Electra Fanning Empty
 

Electra Fanning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Electra Fanning
» Fanning lakás
» Electra. legkedvesebb besúgóm