Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Yesterday at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Csüt. Jan. 17, 2019 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Csüt. Jan. 17, 2019 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 Electra Fanning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Electra Fanning   Szer. Nov. 07, 2018 1:35 am

Electra Fanning
One stupid mistake can change everything


Becenév:
bármilyen meglepő is, de nem szeretem, ha becéznek
Titulus:
tortured soul
Születési hely, dátum:
VA, McKinley, 1990. augusztus 22.
Faj:
vámpír
Beállítottság:
biszexuális
Play by:
Lucy Hale

Átváltozás:
Tudtam a vámpírokról, az ajándékba kapott verbénás karkötőt még azután sem vettem le, hogy Ő elment. Egyedül az védett meg az elmekontrolltól, de arra nem gondoltam, hogy jobb, ha hatást gyakorolnak rád, mintha elvennék az életed. Egyik este sötétedés után zártam be a boltot, mikor az épület melletti sikátorból valaki előlépett, és érdeklődve pislogott rám. Fejét oldalra billentette, és méregetett, miközben egyre közelebb került hozzám. Nem moccantam, tudtam, hogy nincs esélyem elfutni, segítséget pedig még akkor sem kérhetnék, ha nem lenne teljesen kihalt az utca. Miután táplálkozott belőlem, megpróbálta elfeledtetni velem az egészet - simán megúszhattam volna, ha nem viselek verbénát, vagy ha nem veszi észre azt a francos karkötőt, amit olyan sokszor szerettem volna a szemétbe hajtani. Csak mert Őrá emlékeztetett mindannyiszor. Ahogy leszakította a csuklómról az ékszert, millió darabra hullott, a vámpír pedig felszisszent, megrázta a kezét, az égésnek pedig, amit a halvány utcai lámpa fényében egyébként is alig láttam, hűlt helye sem volt. Miután megitatott a vérével, egyetlen hirtelen mozdulatába került csak, hogy holtan essek össze. Az erdőben tértem magamhoz - nyilván nem akarta megkockáztatni a lebukást -, és percekig csak némán ültem az avarban, mielőtt sírni kezdtem volna.
Család:
Anyám nemsokkal szülés után meghalt, egész életemben csak apámra számíthattam. Ő nevelt fel, ügyelt rá, hogy soha semmiben ne legyen hiányom. Kései gyerek voltam, neki pedig a harmincas éveitől gondok voltak a szívével. Húsz voltam, mikor ő hatvan, a szíve pedig idő előtt feladta. Borzalmas napok, hetek, hónapok elé néztem, de sikerült a saját lábamra állnom. Otthagytam az egyetemet, állást vállaltam, idővel saját lakásom lett, s minden ment tovább, mert az élet soha nem áll meg.  

Ez az én történetem
It's only been a lifetime


GONE
A fürdőkád vize lassan kihűlt, a szobát gőz árasztotta el, amitől a gondolataim csak még zavarosabbak lettek. A migrénem még mindig nem múlt el, de a kialvatlanság számlájára írtam - egész éjszaka le se hunytam a szemem.
Csak bámultam az ablakot, arra várva, mikor bukkan fel Ő, de nem jött. Újra és újra emlékeztetnem kellett magam, hogy én kértem tőle, hogy adjon egy napot, ne hívjon, ne lopózzon be a lakásba, ne keressen semmilyen formában. Mégis vártam, mint a messiást, és rendesen csalódott voltam, mikor nem jött.
Az a huszonnégy óra viszont letelt, és tudtam, hogy ő odakint van, az ablak előtt áll merev testtartással, és kifelé bámul, vagy a konyhapultnak támaszkodik, esetleg az ajtófélfát támasztja a nappaliban. Mégsem tudtam rászánni magam, hogy kimerészkedjek, pedig kezdtem fázni a vízben, és volt egy selytésem, hogy holnap az ágyat fogom nyomni emiatt, magas lázzal, de nem számított. Egy mély lélegzet után erőt vettem magamon, kiszálltam, megtörülköztem, és köntösbe bújtam, mint egy átlagos napon. Ez a nap azonban a legborzalmasabb napjaim toplistáján szerepelt már most, pedig még a nehezén nem voltam túl.
Természetesen ott állt, bőrdzsekiben, aminek az illatát bármikor fel tudtam volna idézni, nekem háttal, s kifelé bámult az ablakon. - Szia. - ennyit tudtam kinyögni, de ahogy megfordult, a szavak, amiket még mondani akartam, a torkomra fagytak. Rideg pillantással illetett, de én láttam azt, amit más talán észre sem vett volna. A szomorúság ott bujkált az ismerős szemekben, és tisztán látszott az arcán, hogy tudja, miként döntöttem. - Nem akarok vámpír lenni. - buktak ki belőlem a szavak mindenféle körítés nélkül, és azt hiszem, ez bőven elég volt neki. Csókot nyomott a homlokomra, a fülembe súgta, hogy "Megértem", és a következő pillanatban egyedül álltam a szoba közepén.


DEEP
Átváltozásom óta csak Őrá tudtam gondolni, de soha, még csak fel sem merült bennem, hogy felkeressem. Hoztam egy döntést, az életet, egy emberi jövőt választottam helyette. Valamit elé helyeztem, valamit, amiről azt gondoltam, nem akarom, és nem is fogom elveszíteni. A döntésemen nem változtathat egy baleset. Megbántottam, átgázoltam rajta, összetörtem a szívét, képtelen voltam az örökkévalóságot ígérni neki. Hibának éreztem, óriási hibának, de tudtam, ha visszapörgethetném az időt, ugyanígy döntenék.
Vér borította az aszfaltot, egy valódi hulla hevert a lábaim előtt, és én csak sírtam. Rengeteget, folyót lehetett volna rekeszteni a könnyeimből, amiket elsírtam az elmúlt hetekben, de nem tudtam megállj parancsolni nekik. Szégyenérzetnek kellett volna elöntenie, undornak, én mégis csak egyetlen érzelmet éreztem: szomorúságot. Sajnáltattam magam, ezen nincs mit szépíteni. Sajnáltam az életet, a jövőt, amit elképzeltem magamnak, azt az énemet, amit az ismeretlen vámpír elvett tőlem azon az estén, a bolt előtti sötét utcán. Emlékeztem rá, hogy Ő miket mesélt nekem az érzelmekről, az emlékezés pedig újabb könnyeket váltott ki belőlem. Gyűlöltem a sírást, a szomorúságot, és akkor hirtelen egy új érzelemre tudtam fókuszálni. A harag olyan szinten eluralkodott rajtam, hogy képes lettem volna falvakat elpusztítani, mégsem tettem. Mert végre nem sírtam, ha vért láttam, vagy egy halott láttán, sőt. Szépen lassan megtanultam uralkodni magamon. Ettem, mindig csak egy keveset, igéztem, és tovább álltam. Egy bizonyos pontig bevált, aztán jött Larissa. És én ismét a mélybe zuhantam.

COLD
Larissa más volt, mint a többi ember, akikkel valaha is találkoztam. Erős, makacs, vad, és gyönyörű. Persze eleinte féltem tőle, az életem szó szerint a kezében volt, valamiért mégis megkímélte azt. Egy spicli lettem, olyasfajta áruló, akit a többi vámpír minimum keresztre feszítene, de úgy éreztem, ez a legkevesebb, amit tehetek az emberekért, és amit tehetek a bosszúm érdekében. Gyűlöltem a vámpírokat, annak ellenére is, hogy önmagammal többé-kevésbé megbékéltem. A gyűlölet segített felejteni, a bosszú segített ehalványítani a fájdalmat, amit az Ő távozása váltott ki belőlem.
A Larissával töltött esték elterelték a figyelmemet, és baromira jól estek. Nem szerettem őt, de úgy éreztem, képtelen lennék valaha is szeretni mást. Nem kerestem a szerelmet, nem akartam a szerelmet - nem volt rá szükségem. Vámpírokat árultam el, ágybabújtam egy vadásszal, úgy tűnt, mintha ugyanazon hibákat ismételgetném újra, meg újra, ám valamit le se tagadhattam volna. Hogy élvezem mindezt, mert a bosszú hidegen tálalva az igazi.
Vágytam rá, hogy minden vámpír szenvedjen, valahol, titkon rettegtem, hogy Ő is meghal. Ám voltak pillanatok, mikor azt kívántam, szenvedjen ő is, mert ha fáj neki, nem felejt el. Józanabb pillanataimban persze az ellenkezőjét akartam neki, boldog életet, valaki mással, aki nem én vagyok. Mert tudtam, hogy ha tudomást szerezne arról, mi vált belőlem, vagy arról, mit művelek hónapok óta, megvetne. Nem gondolhattam többet rá, és ahogy megpróbáltam egyre kevesebbet gondolni rá, Larissa egyre inkább belopta magát a szívembe. Másképp, mint Ő, de határozottan volt köztünk valami, ami több, mint az elején volt. És ez nekem már éppen elég volt ahhoz, hogy kicsit visszataláljak önmagamhoz.

but tonight you're a stranger or some silhouette

avatar
Vámpír vagyok
Kapcsolatban :
i dont think so.. no
Play by :
Lucy Hale
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Electra Fanning   Pént. Nov. 09, 2018 12:21 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

szegény kis Electrám

Drága Electra!
Nagyon örülök, hogy itt vagy! Izgatottan figyelemmel követtem a lapod készülését, azt, hogyan kelsz életre betűről betűre, sorról sorra. Már az átváltozásodnál felkeltette az érdeklődésem az a bizonyos Ő, és reméltem, az előtörténeted közben elejtesz valami utalást, amiből kiderül, kinek is köszönhető ez a túlzott figyelem, na meg az életed közvetett vakvágányra sodrása, de elég makacsul őrizgeted a kilétét. Azt hiszem, más eszközökhöz kell folyamodnom, ha többet szeretnék megtudni...  
Annyira boldoggá tettél vele, hogy ilyen gyorsan elkelt ez a karakter! Eddig is tudtam, hogy nagyon jó kezekben lesz nálad, de ahogy elolvastam a lapod, teljesen biztossá vált Örülök a PB választásodnak, Lucy Hale aranyos és illik is hozzá a szerep. Szívszorító volt olvasni, hogyan szokik hozzá Electra a vámpírléthez, hiszen nem is vágyott öröklétre, és mennyire fájdalmas is ez a huzavona közte és Ő közt, miután egyedül maradt. Annyira sajnálom a lánykát, és talán elsőre nem így tűnik, de remélem, hogy a jelenlétemmel picit segíthetek rajta és jobbá tehetem a napjait; a kezdeti nézeteltérések ellenére őszintén ez a szándékom.
Csodásan írsz, nagyon tetszenek az előtörténetedben a bekezdések elején kiemelt szavak, habár mind elég nyomasztó. Talán ezek után végre új fejezet nyílhat majd az életedben a játéktéren, és a következő bekezdés már valami szebb, erősebb szóval indul. Power, faith, hope... A lényeg, hogy jobbra forduljon az életed!
Köszönöm, hogy megalkottad nekem ezt a csodálatos leányzót! Alig várom a közös játékokat, és hogy egyszer felfedd, ki is ez a bizonyos Ő! Nem is tartalak fel tovább, hiszen már borzasztóan vártalak: menj és hódítsd meg a játékteret - velem kezdve! Ott találkozunk!


avatar
Az Öt vezetõ egyike vagyok
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
21
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Electra Fanning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Vámpírok-
^
ˇ