Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Wooden Spoon Cafe & Bakery

Larissa Blackwell
Yesterday at 10:14 pm



vodka juice ~ Alesea & Larissa

Larissa Blackwell
Yesterday at 9:51 pm



Founding Fathers pub

Cedric Sutton
Yesterday at 3:08 pm



Mosdó

Christian E. Gray
Yesterday at 2:49 pm



Cafe du Monde

Christian E. Gray
Yesterday at 2:19 pm



Az Ötök tanácsterme

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 1:38 pm



Josette Saltzman

Kai Parker
Yesterday at 1:23 pm



Hazel & Damien - You saved me....

Hazel Rhian Wallace
Yesterday at 9:25 am



Konyha

Damon Salvatore
Yesterday at 5:16 am



A psychic && a vampire

Damon Salvatore
Yesterday at 5:09 am
Nyerteseink
avagy a nyár díjazottjai
A nyár őrangyala
Always and Forever

A nyár női karaktere
Lara Blackwell & Lizzie Saltzman

A nyár férfi karaktere
Theodore Storm

A nyár párosa
Caroline & Stefan

A nyár játéka

A nyár előtörténete

A nyár alkotója
Elena Gilbert
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 8 6
Boszorkányok 8 3
Vérfarkasok 2 4
Hibridek 1 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 0
Eretnekek 1 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 4 3
Emberek 1 2
Összesen 27 20

Share | 
 

 Victor Sutton || Azrach

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Victor Sutton || Azrach   Szomb. Nov. 10, 2018 10:59 pm

Victor 'Azrach' Sutton
I don't know who I am anymore..


Becenév:
Vic || Az' || 'Rach || Azra'
Titulus:
Fallen Angel || Demon's Vessel
Születési hely, dátum:
Denver, 1989. July 21.
Faj:
Demon || Warlock
Beállítottság:
Bisexual
Play by:
Mr. Dominic Sherwood

Átváltozás:
Ez az egész história valahol évekkel ezelőtt kezdődik el, amikor is a drága apám elhatározása jóvoltából; felkereste Arcadius-t -, vagy legalábbis erősen próbálkozott vele -, ám többszöri sikertelensége nyomán végül feladta. Nem talált egyedi utat a Pokol vezetőjéhez, ugyanis egy egyszerű kis korcsra - akarom mondani: öregre - ki lenne már kíváncsi? Ki volna az, akit érdekelne az apám, de úgy komolyan..? Nézzetek rá... Öreg, a varázserejét szinte átadta nekem... és eközben azt hiszi... azt hiszi van valami hatalma, s mindezt egy olyan dolog felett képzeli be magának, ami elfogja őt pusztítani. Kérdés - talán az egyik legfontosabbik -; ...egy jóval magasabb rendű démont meddig is tarthatsz pórázon? Meddig rángathatod őt és kényszerítheted óhajaid alá? Meddig lehet a személyes kis ölebed, ha te csak gyengülsz és gyengülsz.... és áh, igen... az évek nem neked kedveznek?
Röhejes, de igaz... a drága fater bepróbálta a lehetetlent és egészen mostanáig abban a hitben él, hogy micsoda nagyszabású uralkodója lehet majd Denver-nek.
Oh, igen, ha tudnád, amit én... vagyis mi. Igaz, Azrach?!

Bukásom hajnala egy éjfélhez közeli akcióhoz köthető, amelynek egyetlen kimenetelt kellett voltaképpen szolgálnia. Azt a bizonyos dominó effektust: romba dől a város, elözönli a területet a démonok hada, akiket ő elő szeretettel irányíthat. Mindezt egyetlen névvel előhozva: Azrach. Valahol egy eldugott részleg, elzárt területén talált egy írást, mely említette e lényt -, e könnyed kis nevet. Azra' ugyan nem egy fődémon, de az éveinek száma jócskán vetekedik vele. Így elég erős ahhoz, hogy a kisebb démonokat megfogja és ide irányítsa -, mondhatni uralja. Ezzel jócskán erőfölényre tehet szert, sőt... egy egész várost a markában tarthat...
Denver poros utcáit átróva, nem is olyan messze az egyik betérőn áthaladva, eljuthatunk a területig. A sikátor romhalmazait tekinthetjük meg oly' nagy csodálattal, miközben egy káprázatosan rövid, ám, de annál jelentősebb sétát teszünk az egyik legmesszibb, ám mégis legfélelmetesebb épülethez. Betérve széttárhatjuk karjaink, és a fejünkre omolhat egyetlen csettintéssel a mennyezet. Oh, igen, ennyire biztonságos e környezet. S ha nem lenne elég, akkor tetézzük meg azzal a dolgot, hogy nem ám, a földszinten varázsolunk, hanem magán a tetőn, hogyha már essünk, akkor jócskán zuhanhassunk le az egész tetőfedélzettel.
Aznap este szakadt az eső... egy szál nadrágban, a tenyeremmel rajzoltam fel a démon jelét. Egy hatalmas nagy pentagramot alkotva, ezáltal egyszerre vált megidézhetővé és egy helyhez köthetővé. Apám ereje teljében kényszerített e műveletre, miután megvágta egy varázstőrrel a bőrömet. Felrajzoltam hát, amit kért, majd letérdeltem ennek az egésznek a közepére. Nem is sejtettem, hogy az eszközzel elszedte az erőm, így egyszerűen művelhetett azt velem, amit csak óhajtott, s hát... élt is az alkalommal. Kezdetnek odaszegezett, aztán valami halandzsa után megidézte a démont -, belém. Azrach megszállt, vergődött, igyekezett kiutat találni, hogy véget vessen ennek az őrületnek, de nem sikerült neki. Apám hozzám láncolta, így egy testben élhetünk ketten, majd az akaratát ráerőltette. Elmondta a terveit, a démont pedig a tőrhöz kötötte. Így amennyiben a fater csettint, úgy a démonka ugrik. Esélye sem volt arra, hogy ellenkezzen. Mindezt követően megvágta magát, majd visszaadta az erőmet, természetesen a sajátjával együtt. Ezt ígérte a démonnak. Tripla hatalom, cserébe meg kell tennie néhány apró dolgot...

Vicces egyébként, mert azt nézve a tőrrel hadonászva eléri az eredményt, akkor meg?! Oh, végső esetben ez majd megvédi, mert mily' nagylelkű is volt a démonnal...
Na, persze..
De ez a démon gyűlöli, velem együtt... és ez, ez köt minket össze.
S mondd csak, kérlek, mikor öljük meg, Azra'?
Család:
Azt mondják a szeretetet és a gyűlöletet egy vékonyka vonal választja el egymástól, de az esetemben, ez nem igaz.
Én nem szeretek senkit, sőt sosem szerettem senkit. Mindig is gyűlöltem a családi fogalmat, és az ehhez kapcsolódó dolgokat.
S hogy miért?
Tényleg ez érdekel?!
Nos egyszerű...
Apám ragaszkodott hozzám a boszorkányerőm miatt, mondhatni kikötése volt, hogy szimplán csak az Övé lehetek, mintha egyféle tárgy lennék. Így kínozta Cedric-et, s néha nem csak már szavakkal, hanem tettekkel is... Mindez addig ment így, míg anyámmal külön nem váltak, aki magával vitte az ikertesómat és én ott maradtam... ott maradtam egyedül az ördöggel. A legrosszabb és legkegyetlenebb szülővel..
Anyám tudta apám szándékait és mégsem állította meg, csak lelépett, hátrahagyva engem... aki szintén... a...
Nem...
Nekem nincsen anyám.
Sem apám.
De még testvérem sincs.
Utálom, ha hallom a nevét, így jobbára kerülöm, s az, hogy egy nap szembe álljak vele...
Vele?!
Aki mindent megkapott és boldog lehetett?
Akinek nem volt semmiben sem hiánya?
Míg én...
Én minden egyes nap szenvedtem.
Küszködtem...
S mostan vezeklek egy démon uralma alatt.
Egyetlen dolgon múlik.
Egy szón...
Egy tőrön..
S nem vagyok önmagam.
De aggodalomra nincsen ok.
Akármennyire is fájt az, hogy elmentek...
Elhagytak...
Ez nem indok arra, hogy végezzek velük.
Csak az apámat...
Csak őt...
Megakarom ölni.
Meg fogjuk ölni.
Meg fog halni.
Eljött a vég.
Íme...

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

A múlt nem megváltoztatható jelenség, ahogy a tetteinkkel járó következmények sem módosíthatók. Egyféle kísértetként követ, mintsem egy mérges szellem azt, akire iszonyúan dühös. Emlékszem tisztán a döntések súlyára, arra, hogy mennyi minden lehetne most más, ha nem hágok át ezernyi szabályt. Talán... talán még mindig együtt lenne a család. Vagy csak pusztán én ragaszkodom ennyire a múlthoz, el nem engedve azt? S mindezt annak ellenére, miként gyűlölöm őket, sőt.. megvetem a jelenlétüket? Bár bevallom, néha igazán jól esik eljátszani a gondolattal, azzal a parányi kis súllyal, hogyha egyetlen dolgon is változtatok, akkor milyen lehetne a kimenettel. Béke, harmónia... veszekedés, vagy ugyanez..? Számtalan ötlet, és lehetőség ötlött fel bennem az évek alatt, ahogy figyeltem az ikremet. A kezdetektől a végletekig, a szegénységtől a kiemelkedésig, s a névtelenségtől átívelően a hírességek közé lépéséig. Ott volt minden... minden benne. Elért... dolgokat, célokat és álmokat. Leélhet egy teljesen független emberi életet, anélkül, hogy tartania kellene az erejével járó gondoktól, vagy csak szenvedne egyes tényektől...
Irigység, féltékenység, gőg...
Őt nézve, ahogy anyánk támogatásával az egekbe jutott. Őt figyelve, ahogy mindene megvan... s őt... őt látva, hogy mindazt megteheti, amit én soha.
De minél jobban nyomoztam utána, figyeltem az értékelők véleményeit róla, vagy csak... hallgattam meg olykor-olykor a zenéit, nos... odáig vezetett, hogy nem akartam belőle többet.
Nem akartam hallani a nevét.
Nem akartam tudni a létezése felől.
Sőt...
Azt sem szerettem volna, hogy köze legyen hozzám.
S mindezt egyetlen személy miatt...
Aki...
Aki felforgatta az egész életünk..

A kezdetek kezdetén imádtam az apám, sőt... szerintem tipikus apás gyerek voltam. Minden lépését csodálattal követtem, felfigyeltem rá és szinte ittam a szavait. Olyan volt nekem, mint másnak a Biblia. Így hagytam, hogy Cedric-ket lelkileg bántsa, sőt talán még fizikailag is kínozza. Lenéztem a testvéremet -, s többre tartottam önmagam, ugyanis apám szavaival élve: ő egy senki, míg mi többre vihetjük. De azt nem tudtam, hogy életem legnagyobb őrültségét követtem el.. Hinni valakiben, bízni benne, pont... benne, aki maga a megtestesült sátáni jelkép. Aztán ott volt az a nap...
A szüleink elválásának napja. Tizenkét évesek voltunk és külön szedtek minket. Apám ragaszkodott hozzám, mintha egy felbecsülhetetlen tárgy volnék.. Eleinte jónak tűnt, bizalmasnak, s némiképp büszkeséggel töltött el, hogy megtanít a nagybetűs életre. Átadja a tudását, trükköket mutat, együtt élünk, s nevetünk... közös célok, tervek, hatalom... De ez az álom szertefoszlott, ahogy az idő lassú telése magával hozta az ő őrületét. Imádkoztam, kértem, könyörögtem... süket fülek, nem létező Isten.. A kínzó szavak és a kemény leckék tettek azzá, akivé váltam. Míg mostanra egy marionett bábuvá alakultam. Csettint a Lordsága és reppenek..
Belém tuszkolt egy démont, megfosztott az életemtől, elvett tőlem mindent...
Ezek után mégis mi jöhet?
Halál?

- Nem akarhatod ezt... - Sziszegtem, ahogy löktem egyet rajta. - Nem, hiszen.... a fiad vagyok. Mindvégig melletted álltam, veled voltam, mindent... de tényleg mindent megtettem érted, s erre Te... elárulsz. - Fájó szavak, melyek az igazságot tükrözik, de késő... Túl késő... Őt már nem érdeklem, csak egy eszköz vagyok a tarsolyában a céljai eléréséhez.
- Victor... - Mosolyodott el szelíden. - Drága, Victor... - Csapta össze a két tenyerét. - Ezek a célok... ez a terv... előre lendít. Megkapjuk a várost... benned pedig egy erő lakozik... egy igazi démon, aki a hasznunkra lehet. - Vázolta elvetemült elméje egyik képzetét. - Uralkodni Denver felett, elárasztani itt a poklot... minden halandó... rabszolgává válik. Hát nem jól hangzik?! Megkapják a sorsuk... azt hitték Ők a tápláléklánc csúcsai, de nem... hiszen... azok, mi vagyunk. - Mutatott magára sejtelmesen.
- Ezt... hogy érted?! De hisz... ember vagy. - Pislogtam egy sort, mire leesett végül. - Vámpír?
- Pontosan. Ebben is van egyfajta előny. - Lépett közelebb hozzám, ahogy a vállamra helyezte az egyik tenyerét. - Gyorsaság, halhatatlanság, erő... mi... mi ketten elpusztítjuk e várost... aztán jöhet a többi... maga az egész föld. - Csillogtak a szemei, hatalomtól megrészegülve.
- Ebben nem veszek részt. - Léptem el tőle.
- Ebben nem Te döntesz... - Kapta elő a tőrt, és ezzel megidézte Azrach-ot.

Azrach szemszöge -,
Az emberi világban az volt a szép, hogy meghódítható, s nem éppen az, hogy kis királyoknak képzelve önmaguk, bezárnak... egy ugyancsak halandó testbe. Utáltam ezt. Gyűlöltem őt érte, s még az sem enyhíthette ezt a vonulatot, hogy átadta a csalfa kis boszorkányerejét. Mégis mit kezdjek vele? Kártyajátszmát? Míg ő dróton rángat... azt már nem. Szóval törtem azt a bizonyos kobakot, hogy mielőbb megölhessem, így szerezve meg azt, ami jár nekem... a szabadságot.
- Már megint... mit akarsz? - Morogtam rá, ahogy oldalra döntöttem a fejemet.
- A fiam ellenkezik... - Mondta halkabb hangszínnel.
- Ez nem az én ügyem, ember... - Jegyeztem meg cinikusan.
- Pedig nem sokára az lesz... - Titokzatosan figyelt.
- Nincs kedvem a kódfejtős baromságaidhoz újfent, szóval... ha nincs jobb dolgod, akkor hagyj a fenébe. - Vontam vállat, mire ő fájdalmat okozott a tőrrel.
- Tud ez még inkább szenvedéssel teli lenni, ha nem tanulod meg, hogy hol a helyed...
- S vajon neked fog-e fájni, ha miszlikekre szaggatlak? - Erre elengedett, mire én felnevettem. Ennyit a híres kis fenyegetéseiről, hiszen tartott tőlem... Láttam az íriszei tükrében, s ezt élveztem...
Szóval nem sokára elkapom, s akkor... már a kis tőrje sem segít rajta.
Uh, de gonosz vagyok...
Oh, hé... de, hisz' ezért vagyok démon!

Az apám őrülete kitöltötte az életem...
Kiesett az idő...
Kiestek emlékek...
Más uralta a testem..
S nem, hogy nem volt egy percem sem a személyes kis bosszúmra, azzal a csajjal, de még a legjobb haverkámat sem tudtam meglátogatni..
Lefoglalt a munka..
Munka?!
Remek vicc!
Inkább apám kis elmei játéka...
S az...
Az, hogy mielőbb szabaduljak..

but tonight you're a stranger or some silhouette




avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
Are you kidding me, right? ✗
Play by :
Mr. Dominic Sherwood ✗
Keresem :
My Freedom.. ✗
Léptek száma :
0
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Victor Sutton || Azrach   Csüt. Nov. 15, 2018 3:03 am

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Victor Sutton

Drága Victor!

Ezer meg egy éve várom, hogy megérkezz - és az első pillanattól fogva talán Te nézted ki magadnak ezt az úriembert. Örülök, hogy végül elhoztad őt a köreinkbe!
Sajnálom, hogy ilyen életúttal áldott meg a Sors, Victor. Egy rossz apa sokszor elég ahhoz, hogy a gyermeke életét teljeséggel pokollá tegye... és veled így történt. S te, mint naiv fiúcska, talán a legutolsó pillanatig hittél benne, hiszen felnéztél rá. A példaképedként tekintettél rá, de mindhiába, hiszen ő... csak kihasznált téged. Egy eszköznek látott, és mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt. A hatalomvágy teljesen elvakította és ezért bármire hajlandó. Még arra is, hogy Téged, a saját fiát odadobja egy démonnak... illetve, hát igen. Megszállt téged és mint valami kutya, kénytelen úgy ugrálni, ahogyan apád füttyent neki.
Bízom benne, hogy sikerül legyőznöd  a benned lakozó démont és nem gyűr maga alá ez az átkozott. S remélem azt is, hogy ha sikerül, rálelsz egy boldogabb ösvényre - megérdemelnéd.
Bár nem tudom, a mi útjaink mikor és hogyan fonódnak majd össze, biztos vagyok benne, hogy eleinte az sem kecsegtet majd semmi jóval - legalábbis számomra. De aztán... remélem, jobban alakulnak majd a dolgok.
Az ET-d fantasztikus lett! Nyomasztó a hangulata, de mégis... ahogyan a szavakkal bánsz, ahogyan a gondolataidat elénk tárod... nagyon jó. Irigykedve bámulom mindig az írásaid, s ezt különösképpen. Le a kalappal előtted!


Sipirc foglalózni és hódítsd meg a játékteret, Victor!





I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Victor Sutton || Azrach

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Victor & Lyna - Kalandra fel.....
» Daisy E. Sutton otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Boszorkányok-
^
ˇ