Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Yesterday at 11:55 pm


Raktárépületek

Yesterday at 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Yesterday at 5:45 pm


Charlotte Grey

Yesterday at 5:41 pm


Asztalok

Yesterday at 3:24 pm


Padok

Yesterday at 2:20 pm


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Padok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Yesterday at 2:20 pm




Caroline & Stefan

"I realized that I may not be able to explain what I feel for her,
but it is something. And yeah, maybe all love isn’t true love,
but I think this could turn into something even better."

Az értetlen arckifejezése láttán még inkább meglepődött arcot vágok, már ha lehetséges. Lexitől is rengetegszer hallottam, hogy bármelyik lányt megkaphatnám magamnak, válogathatnék is közülük, de sosem vettem komolyan. A búskomor képű pasik általában nem a nők kedvencei, s különben sem volt soha szerencsém a nőkkel. Emberség és érzelmek nélkül még csak-csak belementem kalandokba, de a vége mindig ugyanaz volt: egy fej nélküli áldozat vérben fürödve. Mindent összevetve mégiscsak egy vámpír voltam, aki bőven leélt már egy emberöltőt, nem kalandra vágytam, hanem egy valódi partnerre, akivel mélyebb kapcsolatban lehet részem, a felszínes viszonyokhoz már nem fűlött a fogam. Nem igazán értettem, Caroline mit hitt, hogy elhívom szórakozni és majd rámozdulok ismeretlen nőkre? Én nem voltam ilyen. Vele akartam szórakozni, bepótolni az elszalasztott hónapokat, s kicsit talán ki is engesztelhetem. - Az érettségi bálon táncoltunk utoljára? Hű... akkor biztos rosszul emlékszel, olyan régen volt. Vagy sokat ittál. Esetleg mindkettő? - kérdeztem tőle incselkedve, felvont szemöldökkel. Kellemes érzés volt újra itt lenni, csipkelődni. A félreérthető szituáción már meg sem hökkenek, csak elmosolyodok, amikor Care tenyerét a homlokához csapja. Vele minden annyira egyszerű. Néhány pillanatra még azt is elfelejtem, hogy haragszik rám, és hogy cserben hagytam, csak nézem őt ahogy a saját maga által teremtett kínosnak vélt szituációban kipirosodik az arca és elvigyorodik. Elnézően pillantottam rá, engem egyáltalán nem zavart, amit mondott, mert hát amióta csak összetalálkoztunk, egyikünk nagyobb baromságokat mond, mint a másik. Az egyetlen különös dolog ebben a szituációban az volt, hogy míg Caroline-tól megszokott volt ez a fajta bolondság, tőlem egyáltalán nem. Mintha egy teljesen más ember lettem volna mellette. - Most szórakozol velem? - vigyorodtam el. - Akkor csak nézed, ahogy leiszom magam vicces és komolytalan Stefanná? - Mert köztudott volt, hogy ha ittam, úgy értem sokat, ami még egy vámpírt is képes részeggé tenni, akkor egész szórakoztató voltam. Emiatt nagyon is hiányzott Lexi. Mellette sem voltam olyan komor. Caroline is hasonló hatást gyakorolt rám. El tudtam engedni magam, igazán jól szórakozni, nem csak tettetni, hogy minden rendben. Vele tényleg minden rendben volt, még ha csak néhány órára, vagy néhány percre is. Erre volt szükségem, pontosan erre, hogy valaki kirángasson a valóságból kis időre, s elfeledhessem amit a barátaimmal tettem, vagy inkább amit nem tettem. Mert kár is volt szépíteni a dolgokat, cserben hagytam őket, s valamilyen szinten magamat is. - Vagy kössük össze a kellemeset a hasznossal. Nem csak kiengesztellek téged a ma estével, de terápiát is tartunk egymásnak. - idéztem őt magát egy mosoly kíséretében, majd megragadtam a karját és igyekeztem magam után húzni, persze csak akkor, ha hagyta. Jól akartam érezni magam, és azt akartam, hogy ő is jól érezze magát. Mindkettőnkre ráfért már egy kis kikapcsolódás.

zene: 'till the world stops turning ●  zárok is, honey  
a folytatásról pedig egyezkedünk   ©




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
87

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Csüt. Aug. 03, 2017 2:58 pm



Stefan & Caroline



Értetlenkedve bámulok rá. Komolyan nem esett még le neki, mennyire közkedvelt a lányok körében? Ha elvinném az egyetemre, minden második lány elkezdené vetkőztetni a szemével. Oké, ezt mielőbb be kell fejeznem. Először is, mégis mi a fenéért vinném magammal Stefant az egyetemre, másodszor pedig engem miért érdekel, hányan képzelik el őt ruha nélkül? Mi ütött belém? Egyre biztosabb vagyok abban, hogy az agyamra ment valami. Például a távolság. Igen, túl hirtelen tért vissza Stefan az életembe, miután hónapokig füstjelekkel sem jelezte a tartózkodási helyét, ergo azt sem tudtam, hogy mondjuk megkarózta-e valami őrült, míg távol volt. Most meg itt van, a fejemet pedig elárasztják furábbnál is furább gondolatok.
- Hű, nem vagy egy kicsit nagyra magaddal? Még a végén kiderül, hogy azért nem táncolsz gyakran, mert túl jó vagy benne. Tudod mit? Jobban belegondolva, ebben van is valami. Amikor legutóbb táncoltunk az érettségi bálon, be kellett ismernem, hogy soha senkivel nem volt olyan jó...mármint táncolni. - Automatikusan homlokon csapom magam, amiért sikerült kínossá tennem a rendeződni látszó szitut. Viszont jó kicsit visszagondolni ezekre a pillanatokra. Emlékszem, amikor először táncoltam Stefannal. Én rángattam el a parkettre, pedig semmi kedve nem volt hozzá. Mentségemre, eléggé Damon befolyása alatt álltam akkoriban. Hihetetlen, mennyi minden változott azóta. A legmérvadóbb dolog mindenképp az, hogy vámpírrá változtam. Viszont az is hatalmas változás, ha azt vesszük, hogyan alakult a kapcsolatom Stefannal. Istenem, mennyire féltékeny voltam Elenára, hogy az övé lett a srác, akit megláttam a suli folyosóján. Aztán ismerősökből barátok lettünk, én pedig ezerrel szurkoltam Elenának és Stefannak, és elképzelni nem tudtam, miért nem őt választotta végül a barátnőm, hanem a bátyját. Konkrétan sejtelmem sem volt, hogy lehet...hogy lehet nem Stefant választani? Azóta már értem, hogy Damon volt az ő igaz szerelme, és hogy így kellett lennie. De nem hagy nyugodni az érzés, hogy Stefan megérdemelné a boldogságot. Pláne ezekben a nehéz időkben. És önző módon valamiért mintha abban bíznék, én vagyok a boldogsága. Ostobaság. A szavai zökkentenek ki a mélázásból, hamar el is nevetem magam.
- Ne reménykedj, ugyanis eldöntöttem, hogy ma egy csepp alkoholt sem iszom, éppen azért, hogy ne mondjak semmi meggondolatlant. - Na igen, például egy hirtelen késztetésből fakadó szerelmi vallomás nem tenne jót a barátságunknak, amit igyekszünk helyretenni. Különben sem valószínű, hogy az érzelmeim iránta valódiak. Hiszen akkor már jóval korábban ki kellett volna alakulnia, én mégis hamar túlléptem anno azon, hogy Stefan sosem lesz velem, aztán összejöttem Matt-tel, utána pedig meg voltam győződve arról, hogy Tyler életem szerelme...az isten szerelmére, még Klausszal is lefeküdtem, bár azt próbálom elfelejteni. Egyszóval sokáig semmit nem éreztem Stefan iránt, miért pont most lenne őszinte az érzés? Vagy korábban is csak elnyomtam magamban? Jaj, nem tudom, ez pedig megőrjít. Szeretném a helyére tenni a gondolataimat és az érzelmeimet, de nem egyszerű.
Némán hallgatom a monológját. Nem tudom, mit gondoljak, bár egy dolgot azért sikerül leszűrnöm.
- Tényleg örülök, hogy Elena rántott vissza a valóságba. Nem lep meg, mindig ő volt a lelki társad. Most ráadásul a gyász is összeköt titeket. Lehet, érdemes lenne egymásnak terápiát tartanotok. Jót tenne. Most viszont menjünk táncolni, mert besaccoltam, hányan fognak rád nyomulni, és kíváncsi vagyok, igazam lesz-e. - Lehet, kicsit túl szomorú volt a hangom, amikor Elenáról és róla beszéltem? Pedig nem akartam elszontyolodni. Sőt tényleg boldog vagyok, hogy Elena visszarángatta ide, és valóban bizakodó vagyok, hogy segítik egymást a gyászoló időszakban. Most talán a bulizással én is segítek majd kicsit, hogy Stefan jobban érezze magát.





You turned your back on
me when I needed you.

The only people I need in my life
are the ones that prove to
me they need me in theirs


avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 05.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Pént. Júl. 14, 2017 4:06 pm




Caroline & Stefan

"I realized that I may not be able to explain what I feel for her,
but it is something. And yeah, maybe all love isn’t true love,
but I think this could turn into something even better."

Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy miért „erőltetem” ennyire ezt a szórakozást, talán nem is tudtam volna hirtelen felelni. De jobban belegondolva nem csak Caroline-ra fért rá a kikapcsolódás, hanem rám is. Nagyon is, Damon pedig nem volt itt, így maradt ez a lehetőség. Nem mintha nem szívesen mulatoztam volna a legjobb barátommal, de a tánc sosem tartozott a kedvenc tevékenységeim közé, habár egész jó voltam benne. Viszont ha Vele akartam szórakozni, akkor nem volt elég hozzá egy kanapé és egy üveg whisky. Mégiscsak egy hölgyről volt szó! Ráadásul ki kellett engesztelnem amiatt, hogy leléptem és nem csak a várost, de őt is magam mögött hagytam. Esküszöm, nem őt akartam bántani vele, de képtelen voltam itt maradni. S most mégis Mystic Fallsban voltam. Nem szívesen vallottam volna be hangosan, de hiányzott a város és hiányoztak a benne élő barátaim is.
Kissé furcsálltam a válaszát, s ha nem barátok lettünk volna, meg lettem volna győződve róla, hogy féltékenységet hallok a hangjából. Ez képtelenségnek tűnt, hiába éreztem a változást a kapcsolatunk terén, azért ekkorát mégsem változhatott. Ez egy biztos pont volt az életemben azóta, hogy Care vámpírrá változott és nem akartam elszúrni holmi fellángolás miatt. Legalábbis reméltem, hogy csak fellángolás, mert egyáltalán nem akartam bántani ezt a lányt, márpedig aki velem kezd… maradjunk annyiban, hogy a szerelmi életem nem volt sosem tökéletes, neki pedig csak tökéletes kapcsolat járt. S amúgy sem tudtam, mifélét is érzek. - Micsoda? - nevettem fel. - Mégis melyik univerzumban tapadnak rám a csajok? És különben is veled akarok táncolni, nem idegenekkel. Ha valaki velem akar táncolni, azt ki kell érdemelni. Akárkit nem viszek a parkettre! - jelentettem ki komolyan, összevont szemöldökkel, de a hangomból hallatszott, hogy nem komorultam el, még mindig vicces kedvemben voltam. Köszönhetően neki. - Azért jöttem vissza, hogy foglalkozzam a szeretteimmel. Ha valami bánt… tudod mit? Majd néhány ital után kiszedem belőled, mi bánt. Olyankor általában mindent kiböksz. - ugrattam, bár valójában ez egyáltalán nem volt rossz terv. Valami zavarta, és vagy szégyellte bevallani, vagy tényleg nem akarta, hogy vele törődjek. Ha ital kellett ahhoz, hogy kibökje, akkor kész voltam még erre is, még ha nem is volt valami szép húzás. A kérdésén azonban annyira ledöbbentem, hogy pár pillanatig nem is válaszoltam, csak néztem rá. Nem akartam erről beszélni. Igazán jól éreztem magam Ivy-val, de végig tudtam, hogy nem alakul ki komoly dolog belőle. Szégyelltem magam és bűntudatom is volt, mert vele ezt nem közöltem, de képtelen lettem volna megmagyarázni, miért. Nem mondhattam el neki, mi vagyok, elsőre nem hitte el, ha pedig bizonyítékot is mutatok neki, halálra rémült volna. Nem voltam szerelmes, ő pedig inkább csak rajongott értem, de jól éreztem magam, emberinek és ez volt a lényeg. Lehajtottam a fejem, nagyot sóhajtottam, s csak ezután bírtam újra ránézni Caroline-ra. - Nézd, Care… Azért hagytam el a várost, hogy magam mögött hagyjak mindent. Az emlékeket, a fájdalmat, amit a bátyám elvesztése okozott, mindent. Savannah-ban ember lehettem, normális munkával, egy átlagos barátnővel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól valaki közelsége, de nem volt komoly. Nem estem szerelembe, ahogy ő sem. Csak élveztük egymás társaságát, míg én embert játszottam. De nem vagyok az, és ha Elena nem bukkan fel, ki tudja még hány évet vesztegetek el abban a városban. - vallottam be mindent, s így kimondva tényleg ostobaságnak tűnt, amit műveltem. Hiszen amikor itt ezt a morbid játékot űztem, veszélybe sodortam Elena és mindenki más életét. Ezúttal Ivy és az összes ismerősöm élete forgott kockán, de szerencsére volt, aki észhez térítsen. Caroline elvesztése pedig még inkább őrültségnek tűnt.

zene: 'till the world stops turning ●   ©




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
87

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Hétf. Jún. 26, 2017 11:26 am



Stefan & Caroline



Stefan olyan ritkán - és édesen - tud morcos lenni, hogy nincs szívem kiröhögni. Pedig ilyenkor elég nehéz visszatartanom a nevetést. Mintha kb. sürgetne, hogy menjünk el szórakozni valahova. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ez valaha bekövetkezik. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor nem voltak emlékei, és elkezdett flörtölni velem azon a bulin az erdőben...azzal a különbséggel, hogy most a városban vagyunk, na meg persze ezúttal nem flörtöl velem. Ez engem egyáltalán nem zavar. Kicsit sem. Tényleg.
- Már mondtam, hogy mehetünk. Ki nem hagynám a látványodat a táncparketten, miközben rád reppennek az idegesítő, tapizós egyetemisták. - Remélem, hogy ez csak az én fejemben tűnt úgy, hogy féltékeny vagyok, és hangosan kimondva nem esett le Stefannak. Szörnyű, milyen hangulatingadozásaim tudnak lenni. Bár jobban belegondolva világéletemben ilyen voltam, csak mióta vámpír lettem, ez...felerősödött bennem. Stefan meg csak rátett egy lapáttal azzal, amikor lelépett. Most valahogy...nem is tudom igazán megmagyarázni, de a visszajövetele különös hatással van rám. Nem tudom eldönteni, dühös vagyok-e rá vagy örülök neki, esetleg mindkettő némi szomorúsággal és csalódottsággal vegyítve. Egy dolgot tudok, mégpedig egyre biztosabban. Soha többé nem akarom őt elengedni.
- Ne foglalkozz velem, csak...tudod, a szokásos furcsa, dilis énem gondolta úgy, kicsit előbújik. Inkább menjünk táncolni. Nekem is szükségem van a lazításra. - Egyrészt a suli lefárasztott, másrészt Stefan miatt vagyok irtó feszült. A közelségétől. Ez pedig örülnék, ha neki nem lenne egyértelmű. Szóval volt valakije. Hát persze, miért ne lett volna? Elvégre Stefan Salvatore-ról beszélünk, akire már akkor rámozdulnak, ha csak belép valahova. Viszont fogalmam sincs, hogy érti azt, hogy a kapcsolata azzal a nővel nem volt valódi. Szerintem életemben nem néztem még ennyire kérdőn senkire. Ha most lenne itt egy tükör, valószínűleg látnám, hogy néztem ki a gimiben, amikor minden erőmmel a gyökszámítást próbáltam megérteni. Na jó, igazság szerint kicsit sem vallana rám, ha nem kérdeznék rá a dologra.
- Nem volt...valódi? Ezt mégis hogy értsem? Nem volt komoly, csak szórakoztál a lánnyal? Vagy úgy begubóztál Savannah-ban, hogy egyszer csak bumm, behallucináltál egy csajt? Vagy esetleg valaki más...vagyis...hagyjuk. Menjünk, oké? - A válaszát meg sem várva, indultam el az autója felé, amit mindig szinte azonnal ki lehet szúrni. Amúgy soha nem viselkedtem még ennyire idiótán. Ha belegondolok, sem Matt, sem Tyler nem váltott ki belőlem ennyire furcsa viselkedést. Ezért Stefan komolyan tapsot érdemelne.





You turned your back on
me when I needed you.

The only people I need in my life
are the ones that prove to
me they need me in theirs


avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 05.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Pént. Jún. 09, 2017 7:03 pm




Caroline & Stefan

"I realized that I may not be able to explain what I feel for her,
but it is something. And yeah, maybe all love isn’t true love,
but I think this could turn into something even better."

Caroline arckifejezésein és kirohanásain elég nehezen igazodtam ki. Mindig is nehezen ment az ilyesmi, de ennyi kihagyás után végképp nem tudtam hova tenni a viselkedését. Azt hiszem elszoktam a társaságától. Nem emlékeztem rá hogy ennyire heves, megértő, jószívű, szép... Megköszörültem a torkom, mert még ha ezeket a szavakat nem is mondtam ki hangosan, zavarba hoztam még a gondolatokkal is saját magam. Tudnám mikor változott meg így a kapcsolatunk...?
- Én sem, de most akkor akarod, vagy sem? Nagyon nehéz volt ezt felajánlanom! - néztem rá összehúzott szemöldökkel, kissé sértődötten. Eszem ágában nem lett volna még hasonlót sem javasolni neki, ha nem lett volna olyan pipa rám. Így viszont nem volt sok választásom. Vagy kiengesztelem, vagy minden áldott nap elviselem a duzzogó pillantásait és a sértődött viselkedését, ha pedig valaki felhúzza ezt a szőkeséget... nos, maradjunk annyiban hogy sok jóra nem számíthat. A hangulat viszont hirtelen megváltozik, újfent, szinte kapkodnom kell a fejem hogy követni tudjam az eseményeket. A saját tetteimmel is alig vagyok tisztában... s úgy tűnik Caroline még nálam is jobban össze van zavarodva. Az istenért, hogy én mennyire kíváncsi lennék most Damon tanácsaira! De van, amihez már késő, ez is egy ilyen. Magamnak kell kitalálnom mégis mi változott, mi történik most köztünk, nincsenek nagy tesók és legjobb barátok akik segíthetnének kikecmeregni ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből. Hiszen a bátyám halott, a legjobb barátom pedig... előttem áll és vele keveredtem ekkora slamasztikába, már ha ez a pontos megnevezése ennek a szituációnak. - Caroline, lehet hogy elmentem és itt hagytalak, de azért még jól ismerlek. Valami baj van? Zavartnak... látszol. - nyeltem egy nagyot, mert én is zavart voltam, s valószínűleg látszott is rajtam. Sosem voltam jó a titkolózásban, az érzelmek elrejtésében. Én inkább megéltem őket, nem rejtegettem. Caroline is ebbe a kategóriába tartozott, csak ő... egyáltalán nem tudott hazudni, sem megjátszani bármit. Egyszerűen képtelen volt rá és ezt is szerettük benne. Már épp készültem volna rá, hogy utána eredjek, vagy kiabáljak és megpróbáljak a bocsánatáért esedezni, amikor megfordult és rám meredt. Nem is tudtam hirtelen hogy mit csináljak, a bámulása kicsit a frászt hozta rám, de csak azért mert annyi érzelmet láttam a szemeiben, hogy kis híján megfutamodtam, s majdnem elindultam az ellenkező irányba. - Igen, volt. Volt valakim. De annak vége és nem is volt valódi. - vallottam be nagyot sóhajtva és próbáltam nem túl bűnbánóan nézni rá. Végtére is nem követtem el semmilyen hibát azzal, hogy barátnőm volt Savannah-ban, mégis volt egy kis bűntudatom. Mintha hibáztam volna, vagy megcsaltam volna valakit. A helyzet egyre furcsbb és furcsább lett. Már a saját érzéseimen és gondolataimon sem tudtam kiigazodni, Caroline viselkedésén még annyira sem.

zene: 'till the world stops turning ©




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
87

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Hétf. Május 29, 2017 7:34 pm



Stefan & Caroline



Minden erőmmel azon vagyok, hogy komoly arckifejezéssel hallgassam a szavait, de nem egyszerű. Főleg, amikor elképzelem, ahogy bukósisakban mászkál. Szóval a szigorú ábrázatom inkább hajaz egy duzzogó óvodáséra. Hiába, valahogy mindig sikerül mosolyt csalogatnia az arcomra, még a legidiótább poénjaival is. Most, hogy itt van, már tényleg nem tagadhatom, hogy jobban hiányzott, mint gondoltam, és igenis mélyebbek az érzéseim iránta, mint reméltem. Azt hiszem...igen, talán szeretem. Vagy legalábbis szerettem mielőtt lelépett. Most...nem tudom. A kérdésére felkapom a fejem, és igyekszem nem kiröhögni, de egy gyors kuncogást eleresztek.
- Te és a szórakozás? Mármint...oké, felőlem mehetünk, de nem hittem volna, hogy valaha kiejted a szádon azt a szót, hogy tánc. - Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha megint elmenne, már ami az érzéseimet illeti. Könnyebb lenne úgy eltemetni őket magamban, hogy nem látom minden egyes nap, de azt hiszem, nem viselném el, ha nem lenne a közelemben. Fránya ördögi kör, ugyebár. Ahogy közelebb lép hozzám, késztetést érzek a hátrálásra, de mégsem teszem. Jólesik a közelsége. Jó érzés, hogy itt van velem. Amikor pedig hozzám ér, egy pillanatra szerintem meg is szédülök. Nevetséges. Mondjuk mindig is kíváncsi voltam, Scarlett hogyan érezhette magát Rhett közelében...azt hiszem, valahogy így. Azzal a különbséggel, hogy Stefan és én nem csókolózunk állandóan. Vagyis egyáltalán nem. Úristen, Caroline, szedd már össze magad.
- Nem ez a baj, csak...a pad baromi kényelmetlen. Ennyi. Nemcsak körülötted forgok. Vagyis sosem forgok körülötted. Most megyünk szórakozni, vagy mi van? - Annyira zavarban vagyok, hogy idegesen megindulok, és kvázi tovább játszom az óvodást. Pár lépés után azonban visszafordulok, és megállok előtte. Kis ideig csak némán bámulok rá, ami már szerintem is ijesztő, aztán hadarni kezdek.
- Felszedtél valakit amúgy Savannah-ban? Csak mert ha most elmegyünk bulizni, a csajok meg rád mozdulnak, mert úgyis rád fognak, a barátnődnek tudnia kéne, hogy mással jársz el szórakozni. És tök mindegy, hogy én csak a barátod vagyok, hiszen az vagyok, ahogy azt már kielemeztük, a lány akkor is féltékeny lehet, én meg véletlenül sem akarok belekeveredni ebbe. Tehát...van valakid? - Már nem tudom visszaszívni. És ami azt illeti, lehet, nem is akarom. Jobb máris tiszta vizet önteni a pohárba. Pláne, mert garantáltan rá fognak reppenni részeg fiatal csajok. Ugye nem vagyok féltékeny? Nem lehetek az.





You turned your back on
me when I needed you.

The only people I need in my life
are the ones that prove to
me they need me in theirs


avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 05.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Csüt. Május 25, 2017 2:34 pm




Caroline & Stefan

"I realized that I may not be able to explain what I feel for her,
but it is something. And yeah, maybe all love isn’t true love,
but I think this could turn into something even better."

A nevetése miatt úgy éreztem, már megérte hazajönnöm. Újra mosolyogni láttam, még ha egy rövid időre is, és ezúttal én nevetettem meg őt. Mégis kínosan és furcsán érzem magam, mert valami tényleg megváltozott köztünk, de még én magam sem tudtam, hogy micsoda. Barátok voltunk, szinte legjobb barátok aztán én leléptem és valami megváltozott. - Nem bánom, Care. Ha kiabálni akarsz velem, vagy lekeverni néha napján egy-egy pofont, csak nyugodtan. Megérdemlem, de akkor készülj fel hogy füldugóval és bukósisakban fogok menni mindenhová. - szerettem volna egyszerre oldani a feszültséget és igazat is adni neki. Tényleg bármit megérdemeltem volna, amiért itt hagytam őket, ha valamelyikük nyakamat törné, még azt is megérteném, persze drasztikusabb módszereket nem akartam tanácsolni Caroline-nak, ne nézzen teljesen őrültnek, vagy épp ne kivitelezze egyik ötletemet se. - De ha gondolod, elviszlek szórakozni valahová. Italozás, táncolás... Tudom, tudom, elég abszurd, hogy ezt éppen én ajánlom fel, de tekints rá úgy, mint... a vezeklésemre. Na, mit mondasz? - néztem rá kérdőn és felvontam mindkét szemöldököm. Előre rettegtem az eseménytől, tényleg nem szerettem táncolni, de a közös, baráti iszogatás igazán hiányzott és nekem is jót tett volna, Caroline-ra pedig úgy tűnt, különösen ráfér. Főleg azután gondoltam így, hogy felugrott a padról és félig kiabálva hord le a korábbi javaslatom miatt. Csak ráncoltam a homlokom és én is felálltam, a vállára téve egyik kezemet és próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. - Hé, hé, nyugi! Nem megyek sehová, oké? Itt maradok a városban. - nyugtattam meg, legalábbis próbáltam, mert a kirohanása kicsit a frászt hozta rám. Valóban ennyire megviselte volna a távollétem? Ez elgondolkodtatott, de nem volt sok időm belemerülni a gondolataimba. - Sajnálom, hogy felzaklattalak, de úgy tűnt... hogy zavar a közellétem. Hogy még egy padon sem akarsz mellettem ülni, azért mert megbántottalak. - Közelebb léptem hozzá, a kezemet elvettem a válláról, s helyette a füle mögé tűrtem egy rakoncátlan, szőke hajtincset. Közben véletlenül hozzáértem az arcához a hüvelykujjammal, amitől annyira zavarba hoztam saját magam, hogy hirtelen elkaptam a kezem és megköszörültem a torkom. A kérdésére inkább nem is válaszoltam, nem is tudtam volna. Én sem tudtam mi változott, de éreztem, hogy nem olyan a kapcsolat köztünk mint azelőtt, hogy... valami megváltozott. A barát szó miatt igazán hátsón billentettem volna saját magam, de össze voltam zavarodva, azt sem értettem egyáltalán miért zavar ez az aprócska szó. Nehezebb volt hazatérnem, mint gondoltam. - Akkor elmegyünk szórakozni. Ma este. Mint két... barát. - Kicsit bizonytalan volt a hangom, de csak azért, emrt az övé is. Meg némileg csalódott, amit nem tudtam hova tenni, csak még jobban összezavarodtam. Mi a fene történik velünk?

zene: 'till the world stops turning ● huh, ez most elég rövidke lett ©




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
87

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Szer. Május 24, 2017 12:30 pm



Stefan & Caroline



Egy pillanatra hangosan felnevetek, amikor elkezd poénkodni azzal, hogy a házunkban mégis hol alhatna. Hirtelen még oldalba is bököm, ezzel némán jelezve, hogy "fogd már be, nem vagy vicces", bár szerintem inkább azt szűrte le belőle, hogy "kösz, hogy megnevettettél, de idióta". És igen, ebben is van valami. Na jó, egy kicsit zavarba is jöttem, és talán ezt igyekszem leplezni a vidámságommal. Amikor megjegyzi, miért megy inkább vissza a saját házába, már csak apró mosoly bujkál a szám sarkában.
- Teljesen érthető. Ha bármire szükséged van, hívj. Bár tudom, az nem az erősséged. Bocsi, ígérem, nem foglak állandóan ezzel húzni, de azt hiszem, felgyülemlett bennem némi feszültség, amit valószínűleg le fogok vezetni rajtad... - Hirtelen elhallgatok és átgondolom, mennyire fogalmaztam kétértelműen, de remélem, neki nem tűnt fel. A nagyobb kérdés az, hogy egyáltalán én hogyan jutottam el odáig, hogy fantáziáljak...és éppen Stefanról. Mármint nincs vele semmi baj, sőt nem véletlenül figyeltem fel rá anno már első nap a suliban, de...még soha nem játszódott le a fejemben, hogy milyenek lennénk együtt. Valószínűleg úgyis csak én képzelődöm kettőnkről, és neki még csak eszébe sem jutott annak a lehetősége, hogy mi ketten...szóval, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Úristen, de hülyén hangzik ez még így is, hogy csak a gondolataim kószálnak mindenfelé. Most tuti mélyre süllyednék, ha mindezt hangosan mondtam volna ki. Mikor megjegyzi, hogy ha azt akarom, egy ideig nem keres fel, rögtön felpattantam a padról, szerintem még hangosabban is szólaltam meg a kelleténél.
- Hogy mi van? Ne merészeld. Mármint ne tűnj el, soha többé! És igen, valószínűleg furcsa vagyok, még arra is van esély, hogy jobban haragszom rád, mint azt mutatom, de nem viselném el, ha nem lennél a közelemben. Hiányoztál, a fenébe is, és örülök én annak is, hogy visszajöttél...egyszerűen csak félek, hogy lelépsz. - Őszinteségi roham: pipa. Megbánhatnám, hogy minden kibukott belőlem, de az igazat megvallva, sokkal inkább megkönnyebbültem. Még a levegőt is felszabadultam engedem ki, mikor ráeszmélek, hogy egy levegővétellel hadartam el mindent az imént. A szavaira még a lábaim is remegni kezdenek. Remélem, észrevétlenül, vagy ha mégis feltűnik neki, azt hiszi, csak a pár másodperccel ezelőtti fél-idegösszeomlásom az okozója. Hirtelen nem is hiszek a fülemnek. Újra le kellene ülnöm, de mozdulni sem bírok.
- Ezt...mégis hogy érted? Mi...mi változott? - Nem vagyok képes értelmes kérdéseket feltenni neki. Pedig szívem szerint azt kérdezném, hogy ezek szerint ő is azt érzi-e, amit én. Jelen pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy igen. Különben miért célozgatna erre például azzal is, hogy férfiből van. Ja, mintha eddig nem vettem volna észre. Most olyan szívesen a nyakába borulnék...vagy elfutnék. Nem is tudom. Azonban még esélyem sincs választani az opciók közül, mert jön a hideg zuhany. Barát? Hát persze. Mekkora idióta vagyok. - Nem vesztettél el, oké? Nyugi, még mindig a...barátod vagyok. - Kicsit talán túl csalódott a hangom? Pedig igyekszem kontrollálni. Sírni is majd csak otthon fogok.





You turned your back on
me when I needed you.

The only people I need in my life
are the ones that prove to
me they need me in theirs


avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 05.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Csüt. Május 18, 2017 6:09 pm




Caroline & Stefan

"I realized that I may not be able to explain what I feel for her,
but it is something. And yeah, maybe all love isn’t true love,
but I think this could turn into something even better."

Caroline arca kicsit kipirult a kérdésem után, nekem pedig kedvem volt vigyorogni. Helyette csak egy halvány mosoly költözött az arcomra, nem akartam őt még inkább zavarba hozni. A kapcsolatunk annyira könnyed és egyszerű volt. Ő volt a legjobb barátom, aki segített, hogy ne zuhanjak le annak a bizonyos szakadéknak a széléről, ő volt aki mindig képes volt megtáncoltatni, megnevettetni, s akivel bármiről beszélhettem. Ugyanakkor épp emiatt féltem, hogy nem jön össze köztünk. El tudtam képzelni magunkat egy párként, de néhány éve még Elenával is épp így éreztem, el tudtam képzelni a jövőnket, szerelmes voltam, Caroline pedig minden erejével azon volt, hogy együtt tartson minket. Ha vele is úgy végződne a dolog, mint Elenával... abba beleőrülnék. Néha azt kívántam, bárcsak másképp alakult volna minden, előbb egymásba szerettünk volna, s csak azután alakult volna ki köztünk a barátság, így egészen biztos lehetnék a dologban. De ennek így kellett történnie, s ha Damon és Bonnie sikeresen vissza tudnak térni, ahogy mi, többiek, már bizonyára együtt is lennénk. - És költözzek be a régi szobádba, vagy aludjak a kanapén? Anyukád biztos nem venné elő a fegyverét, amikor meglátna! - Persze, talán egy vendégszoba is fellelhető náluk, de ezt a viccet nem hagyhattam ki. Túlságosan... furcsa lenne, ha Caroline-ék házában húznám meg magam, amíg kitalálom mit is akarok pontosan. Különösen akkor, ha netán egy szobán kellene osztozkodnunk, mikor hazalátogat a főiskoláról. Azért a gondolattal kellemes volt eljátszani. - Köszönöm az ajánlatot, de azt hiszem maradok a saját házamnál. Rengeteg emlék van ott, amitől nem tudnék megválni, ebben igazad volt. Mint általában mindenben. - Nos, igen, Caroline mindig is ráérzett a dolgokra, kitűnően tudott olvasni az emberekben és képes volt rá, hogy azt mondja, amire másoknak szüksége van. Még ha az adott pillanatban ezt nem is láttad be. Csodálatos barát volt, de a probléma ott kezdődött, hogy számomra kevésbé voltak nyitott könyvek az emberek. Nem tudhattam, ő pontosan mit gondol, csak azt, hogy én kezdtem másképp nézni rá, csak épp olyannyira elnyomtam magamban a különös érzést, hogy nehéz volt most felidézni, hogy újra hazatértem. Viszont Elena mintha próbált volna utalni valamire, amit én nyilvánvalóan egészen eddig nem vettem észre. Ez borzasztóan zavart, szerettem volna Damont is megkérdezni róla, de erre már nem volt lehetőségem. - Azt hittem kicsit jobban fogsz örülni a hírnek. Persze nem várhatom el, azok után hogy szó nélkül leléptem. - Túl ridegnek tűnt, amit megint nem tudtam hova tenni. Talán Elena tévedett? Vagy én értettem félre a célzásokat, s azok talán nem célzások voltak? Éreztem, ahogy az arcom egyre inkább eltorzul, először csak a szemöldököm húztam össze, majd a homlokom ráncoltam, s végül nehezen, de megálltam, hogy ne hunyorítva meredjek a lányra, ezzel kimutatva, hogy mennyire nem értek semmit sem. Egy tipikus pasi voltam, aki egyszerűen csak nem érti a nőket. - Most pedig neked van szükséged időre. - mutattam rá, miután arrébb csúszott a padon. - Nézd, én megértem. Ha egy ideig nem akarsz velem beszélni, csak tudasd velem és nem kereslek. - tártam szét összekulcsolt ujjaimat és bár szerettem volna közelebb csúszni hozzá, hogy megnyugtassam, nem tettem. Felsóhajtottam és átkoztam magam, amiért kinyitottam azt a hatalmas számat. Ránéztem, s ha engedte, felvettem vele a szemkontaktust. - Nem vagyok teljesen vak, Care. Férfiből vagyok, de több, mint egy emberöltőt leéltem már. Valami megváltozott köztünk, azt hiszem ezzel tudat alatt már tisztában voltam. - valamit éreztem iránta és talán ezzel ő is így volt, ezért bántotta jobban, hogy leléptem, mint Elenát vagy a többieket. Vagy talán csak eltávolodtunk egymástól és féltem szembenézni a tényekkel. - Azt hiszem eltávolodtunk egymástól és féltelek felhívni, mert nem akartalak elveszíteni, mint barátot. - Szerettem volna a padba verni a fejem, vagy felkelni és szó nélkül elsétálni a kijelentésem után. Mint barátot? Mikor épp arra gyanakszom hogy érzünk valamit egymás iránt. Gyáva voltam és hülye és... annyira nem én.

zene: 'till the world stops turning ●    
©




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
87

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Szer. Május 17, 2017 12:46 am



Stefan & Caroline



A kérdése kicsit hirtelen ér. Talán túlságosan is. A jelek szerint leesett neki, hogy a lakásomat kínáltam fel neki. Pompás, már csak ez hiányzott. Az mondjuk jót jelent, hogy még nem lépett le gyorsan valami idióta ürüggyel. Ezek szerint nem jött zavarba. Jó neki. Az én fejem már felvette az égővörös árnyalatot. Na jó, ennél kellemetlenebb már aligha lehet a szitu, és azzal csak rontanék rajta, ha megpróbálnám kimagyarázni. Szóval jobb, ha túlesek rajta.
- Hát például...jöhetsz hozzám is. Mármint úgysem sűrűn vagyok otthon a fősuli miatt. Tudod, inkább a kollégiumban vagyok. Így, ha tényleg nem akarsz haza menni, nálam ellakhatsz. - Tényleg kétségbeesetten itt akarom őt tartani, ha már a házat is felajánlom. Egyébként bármennyire is furcsa ezzel szembesülnöm, jóleső érzés eljátszani a gondolattal, hogy Stefan nálam lakik. Remek, azt hiszem, túl jó a képzelőerőm, mert most meg látom magam előtt, ahogy a Savannah-ban minden bizonnyal megismert élete szerelmét körbevezeti a házban. Igen, biztos találkozott valakivel, akiről hamarosan beszámol nekem, a legjobb barátjának. Nekem pedig majd fel kell vennem az "örülök neked" arckifejezést, amire nem tudom, képes leszek-e. Úristen, mégis mi van velem? Miért gyártok máris elméleteket? Különben is...még ha így is van, nem kéne ennyire zavarnia. Igen, határozottan megváltoztak az érzéseim Stefan felé, de ez csakis fellángolás lehet. Már Elenának is mondtam. Hirtelen felkapom a fejem arra, hogy a barátnőm engem is megemlített Stefannak, és részben emiatt jött vissza. Szóval ez jelentheti azt, hogy...nem, nem élem bele magam.
- Igen? Hát...ez esetben örülök, hogy hatással voltunk a döntésedre, és ismét itt vagy. - Tudom, túl kimért vagyok, holott ő mást sem tesz, mint kiönti a szívét, és valószínűleg másra sem vágyik, mint hogy baráti vigasztaló és támogató szavakkal dobáljam meg. És próbálom, komolyan. Minden erőmmel, de...a fenébe is, nem könnyű. Ő annyira őszinte, én pedig mást sem teszek percek óta, mint magamba fojtom az érzéseimet, amiket úgy megosztanék vele. Régen is gond nélkül beszéltem a pasiügyeimről Stefannal. Jól emlékszem, mennyit beszéltünk Tylerről, sőt még Klausról is. Bár ezúttal más a helyzet, hiszen róla van szó. Egy másodperc töredéke alatt kibontom a kezemet a szorításából, és néhány centit odébb csúszok a padon. Azt hiszem, most már a közelsége túlságosan is zavarba ejtővé vált számomra. Pedig még így is volt köztünk jó néhány centi, és mégis...itt hagyni semmiképp nem akarom, ahhoz túlságosan örülök annak, hogy visszajött. De muszáj tartanom a távolságot.
- Érthető, hogy időre volt szükséged. Nehezen, de én is megvoltam nélküled, szóval ne emésszen a bűntudat, oké? Nem sírtam a sarokban utánad vagy ilyesmi... - Ja, merthogy az ágyon összekucorodva itattam csak az egereket. Az más. - Hogy érted, hogy nemcsak Damon halála miatt? Mi más lehetett az oka, hogy nem hívtál fel? - Próbálok nem duzzogni, tényleg igyekszem. De legszívesebben rázúdítanám az elmúlt három hónap minden fájdalmát, és közölném, hogy mit jelent számomra. Ehelyett hallgatok. Nyilván.





You turned your back on
me when I needed you.

The only people I need in my life
are the ones that prove to
me they need me in theirs


avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 05.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Padok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Belváros :: Főtér-
^
ˇ