Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Bárpult EmptyVictor Sutton
Yesterday at 2:16 pm



Victor Sutton

Bárpult EmptyDamien Blanchard
Yesterday at 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Bárpult EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Bárpult EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Bárpult EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Bárpult EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Bárpult EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Bárpult EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Bárpult EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Bárpult EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 9:47 pm


To: Blackwell & Blair


468 words ✩ call me ✩ note: üdv mindenki Very Happy  



Maybe that's the way I should go





Tartanom kellett volna a távolságot mindkettejüktől. Egyiküknek sem volt szüksége olyasvalakire, mint én. Ezért is nem volt ínyemre az, hogy elmenjek velük inni. Másrészt az már hetekkel ezelőtt lejött, hogy ők ketten egész szoros viszonyban vannak, s pont ezért… miért is akartam volna betolakodni közéjük? Nemet kellett volna mondanom. S mondtam is; ám Blair végül nem hagyta, hogy a nem, nem is maradjon. Az utolsó pillanatban gondoltam meg magam, s indultam útnak. Bár kocsival akartam jönni, de akkor nyilván nem tudtam volna inni. Igaz, nem lett volna hátrány. Eddig csak Blairrel iszogattunk egy este, pontosan akkor, mikor kicsit megnyíltam neki. Talán őrültség volt. Azóta újból van egyféle távolság kettőnk közt, amit talán sosem hidalunk át. Talán nem is baj.
Mi a francot keresek én itt? Ez volt az első, ami megfogalmazódott bennem, mikor az épület elé érve találkoztam velük. Nem tudtam, mit mondhatnék. Blackwellel túl voltunk életünk egyik legkínosabb eseményén; még mindig emlékeztem arra a csókra, melyet hibának tituláltam, holott… egyáltalán nem volt az. Vagyis nem úgy, ahogyan azt ő gondolhatta. Sokkal inkább én voltam a hiba maga. Egy apró sóhaj után léptem be én is az épületbe. Néhányszor már jártam itt, egészen felkapott, s jó minőségű helynek bizonyult. Na és persze remek volt a whisky is.
Bent a pult felé indultam velük együtt, majd odaérve a legtávolabb ültem le Blackwelltől. Blair volt köztünk. Jobbnak láttam, ha felveszem itt is a távolságot tőle, mert… nem tudtam egyszerűen, hogyan viselkedjek az irányába. Még az a közös démon vadászat sem oldotta fel igazán a feszültséget közöttünk, vagy az, hogy megtudtam néhány dolgot az öccséről. Mindezek csupán… apróságok voltak, mármint, nem olyasféle dolgok, melyek a kettőnk viszonyán bármit változtattak volna.
Már épp reagáltam volna a nőnek, mikor önkényesen kikért valami flancos elnevezésű koktélt. Sosem ittam olyat, hogy őszinte legyek, így hát fogalmam sem volt róla, miféle ital. Aztán a nő reakciójára felvontam némileg a szemöldökömet. Mármint, várjunk már… egy nőről beszélt az imént, nem? És hogy „kár, hogy hetero”? Értetlenül néztem Blackwellre, majd ahogy megkaptuk a koktélokat, inkább arra kezdtem figyelni. Úgy égett, akár a tűz. Azaz, valóban égett. Egy szívószál volt az, ami kikandikált belőle. Furcsa italnak nézett ki, de Blair megjegyzésére nevetnem kellett. Aztán arra is, amit a továbbiakban mondott.
- Ugyan, a végén még ti ketten alszotok egy ágyban, Blair. Ne kéresd magad. – Böktem oldalba, de közben Blackwellt figyeltem. Aztán inkább csak magam elé húztam a koktélt, a mosolyt pedig úgy, ahogyan volt, eltűnt az arcomról. Megint csak az járt a fejemben, minek jöttem én el ide…
Egészen addig figyeltem a lángokat, míg azok el nem aludtak teljesen. Vettem egy mély levegőt, majd a szívószálat megfogva a számhoz húztam és végül beleszívtam, megkóstolva a koktélt.
- Hm, ez nem is rossz. Kifejezetten kellemes az íze, bár nem ehhez vagyok hozzászokva. – Jegyeztem meg, miközben újra a nő felé pillantottam.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
55
Népszerûség :
3

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 3:49 pm



Let's have fun... or something...




To: Lara & Isaac


Mikor Blackwell felvetette az ötletet, egyáltalán nem volt kedvem kimozdulni. Ugyanakkor tudtam, neki úgysem mondhatok nemet, mindig elrángat magával, hogy aztán egy idegen nőt varázsoljon az ágyamba, amire olykor még igent is mondok. Ritkán, mert nem szeretek osztozni az ágyamon, sőt... szó szerinti értelemben még senkit nem vittem az ágyamba. A sajátomba nem, az az én privát zónám, a személyes terem, nincs helye idegen nőcskéknek, ráadásul ha kiderülne, egész hátralévő életemben azt kellene hallgatnom. Részben emiatt rossz volt együtt élni másokkal, bár egész jó voltam abban, hogy kizárjam a zavaró tényezőket.
Lestrange szintén nem vágyott erre a kimozdulásra, ha lehet ilyet mondani, még nálam is nehezebben lehetett kirobbantani, ami egy kissé furcsa volt nekem. Ő is zárkózott volt, mint én, de talán egy kicsit kevésbé. Furcsálltam, mégsem kérdeztem rá, nem az én dolgom volt, mi baja. Megigazítottam a hajamat a tükörben, egy kis zselét is tettem rá, amit Blackwelltől kaptam, s az ilyen alkalmakkor használnom kellett, ha nem akartam azt hallgatni, hogy ha nem adok magamra, nem találok soha senkit magam mellé. Nem mintha akartam volna, ám ha ő ettől boldogabb volt... Az egyszerű, fekete pólóra egy barna bőrdzsekit vettem fel, hozzá farmert és bakancsot, a kocsikulcsom pedig az egyik fiók mélyére hajítottam, zsebre vágtam a tárcám, s már úton is voltam. Az épület előtt találkoztam a többiekkel, Blackwell már ott várakozott ránk, Lestrange pedig utolsónak esett be, majd végül befelé vettük az irányt. Alig vártam, hogy a whisky végigmarja a torkom, s egyenesen a gyomromba csússzon. Csak mormogtam valami "na még mit nem" félét az orrom alatt a nő kijelentésére, s engedelmesen követtem befelé, körbe sem nézve a helyen. Egyenesen a pulthoz sétáltunk, mintha mindannyian alig vártuk volna, hogy végre italhoz jussunk - valószínűleg így is volt. Már épp mondani akartam, hogy csak és kizárólag whisky-t rendeljen, mást nem vagyok hajlandó legurítani a torkomon, mikor hirtelen leadta a rendelését. Még csak azt sem tudtam, mi a fenét kért. Ez a nő... Lestrange felé lövelltem egy "hihetetlen" pillantást. Nem volt mit tenni, bár eléggé bosszús kifejezéssel kezdtem Blackwellt méregetni. - Szóval. Mi ez a flancos koktél? - tettem fel a kérdést, amint kézhez kaptuk az italunkat. Undorodó arckifejezéssel méregettem a pohár tartalmét. - Tényleg azt akarod, hogy ezt a lónyálat megigyam?! - forgattam a poharat, mintha legalább férgekkel lenne tele, de... tényleg nem tetszett. Fenyegető pillantást küldtem felé a megjegyzése után, az italhoz még mindig nem nyúltam hozzá. Sírni tudtam volna, mert nem kaptam meg a whisky-met, szerencsére nem voltam az a nyafogós fajta, vagy érzelgős, sőt. A sírás nálam teljesen ki volt zárva, de ha valamiért sírnék, az biztos a whisky hiánya lenne. - Ezt el se kezdd! Ma mindenki a saját ágyában alszik. Legalábbis én biztos. Te ott és azzal alszol, akivel akarsz. - morogtam, a szám szélén mégis ott bujkált egy mosoly. Tényleg hihetetlen ez a nő!


words: 456 ❖ - ❖ note: Bárpult 3101768589kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Becoming fearless is impossible. The point is to learn


how to control your fear and how to be free from it!


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzer. Ápr. 10, 2019 11:26 pm



Reagan, Isaac & Larissa




Egy Blackwell mindig betartja a szavát - fogalmam sincs, létezik-e ilyen mondás, vagy sajátos jellemvonása-e ez a családomnak, de valamiért jól esett ebbe kapaszkodni, mikor egy hosszú nap után meghívtam inni a többieket. Maradhattunk volna a Testvériség rezidenciáján is, de úgy éreztem, túl sok rossz és lehangoló dolog történt velünk mostanában. Mintha életünk minden egyes pillanata a négy fal közé kényszerített volna. Át akartam ezen törni, ezért az egyik törzshelyemre, a Crimson Roomba hívtam őket. Persze négyből ketten találtak maguknak valami kifogást, vagy épp jobb elfoglaltságot, így Reg és Isaac maradt az a két szerencsés nyertes, akit vállaltam, hogy egész este megvendégelek.
Nem mintha ilyen jól keresnék, de a csapatszellem erősítését fontosnak tartottam - annyira fontosnak, hogy akár anyagi megvesztegetéssel próbáljam elérni. Kerül, amibe kerül. Ez már valódi mondás volt, nem igaz?
- Ne feledjétek: ma én fizetek! - szóltam hátra a vállam felett, ahogy beléptünk az ajtón. Már nem emlékszem, melyikük engedett előre, de megragadtam az alkalmat, hogy felmérjem a terepet. Nem sokan voltak jelenleg a bárban, mégis a pult tűnt a legszimpatikusabbnak, így arrafelé vettem az irányt. Ha valamelyikük megvétózott, nyitott voltam a javaslatokra, más esetben viszont a pulthoz léptem, és a csaposnak köszönve felültem az egyik bárszékre. Megpaskoltam magam mellett a csiszolt lapot, jelezve, csatlakozzanak hozzám.
- Mit iszunk? Javaslom, nyissuk meg az estét valami szíverősítővel. - Ismét meghagytam a vétózás jogát, de feleslegesen, mert már eldöntöttem, mit iszunk első körben. Oké, hogy meghívtam őket, de ha már én fizettem, bele akartam szólni, és azt sem szerettem volna, ha sörözéssel vagy unalmas tequilázással letudják az estét. - Három Flaming lamborghini koktélt kérünk. Tüzesen. - A pultos lányra kacsintottam, akinek láthatóan tetszett a magabiztosságom. Amíg ő összerakta a welcome drinkünket, a pultra könyökölve a fiúk felé fordultam.
- Kár, hogy heteró... - súgtam oda nekik, tenyeremmel leárnyékolva a számat, de fejemmel célzón a sürgölődő lány felé böktem. Rám nézve sajnálatos volt ugyan, viszont itt ült velem szemben két egyedülálló fiatalember. Hmhm... Jó kis este elé néztünk!



üdvözletem!

@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
63
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Bárpult   Bárpult EmptySzomb. Dec. 01, 2018 8:30 pm


Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Keresem :
Léptek száma :
469
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult Empty

Ajánlott tartalom


Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver :: The Crimson Room-
^
ˇ