Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Bárpult EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Bárpult EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Bárpult EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Bárpult EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Bárpult EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Bárpult EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Bárpult EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Bárpult EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Bárpult EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Bárpult EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzomb. Szept. 21, 2019 10:36 pm



Reagan, Isaac & Larissa




Csak a szemem forgattam rajtuk és annyit motyogtam az orrom alatt: - És a férfiak csodálkoznak, miért lesz a legtöbb nő biszexuális... - Habár Reagan tudhatta, hogy csak túlzok, és ha nem szerettem volna őket, nem lógtam volna velük itt és most. Így a kérdésére is bármiféle duzzogás vagy neheztelés nélkül, mosolyogva válaszoltam már, még a pult felett is átnyúltam, hogy megdögönyözzem kicsit Reg karját, röviden, mert Isaac előtt valahogy furának tűnt. Mármint nem az én szemszögemből, hanem arra gondoltam, az övéből hathat annak, és nem akartam, hogy elhamarkodott következtetéseket vonjon le. Dacára az iménti, szópárbajnak is beillő ide-oda szurkálásnak, tényleg nem éreztem semmi többet Reg iránt, mint illendő volna. Szemben Isaac-kel...
- Nem hiba. Egy jó lehetőség, hogy a családom tagjaival legyek, akiket amúgy is szeretek. - Uhh, leért az a bizonyos welcome drink, máris kezdtem érzelgősködni. Nem mintha józanul nehezemre esett volna, de az alkohol még inkább feloldotta a már eleve oldott gátlásaimat. A karsimogatás következő fázisa az ölelgetés volt, jól tudtam magamról, ahogyan azt is, hogy Isaac sem ült elég messzire ahhoz, hogy ezt megússza.
- Higgy a megérzéseimben! - Isaacre mosolyogtam a visszakérdezése hallatán, meglepett, mennyire ösztönösen és könnyen ment. Amint felhagytam a duzzogással és azzal, hogy feleslegesen generáljam a feszültséget, máris sikerült ellazulnom - még mellette is. Aztán Reg ledobta a Larissa-bombát, és a rosszkedvemnek máris vége lett.
- Ki tudja, talán végre beláttad, mennyire régimódian öltözködsz! - Riposztom ellenére képtelen voltam levakarni magamról a jóllakott óvodás vigyorát, mert végre, végre, végre valahára ismét hallhattam a keresztnevem valaki szájából! Mikor máskor kéne ivóversenyt rendezni, ha nem ennek örömére?
- Most miért? Eddig az volt a bajod, miért nem iszunk whiskyt! Most meg az, hogy túl sokat iszunk? Ne már, Isaac, legalább te állj mellém! - kérleltem a túloldalon ücsörgőt. "Blackwell az anyád kínját!" felkiáltással Regtől meg visszavettem a karsimit és inkább jól vállba sóztam. Kellett neki itt elrontania a Larissázást, seperc alatt hozzászoktatott a jóhoz vele.
Végül csak beadták a derekukat, mire megkönnyebbülten felnevettem. Kezdtem úgy érezni, mégsem lesz akkora katasztrófa ez az este, sőt, talán még az eredeti célját is megszolgálja és sikerül kicsit közelebb kerülnünk egymáshoz.
- Nem is kell tudnod, majd megtanítalak mindkettőtöket. Annál jobb! - mosolyogtam Isaacre, és mivel magára vállalta a rendelést, addig az üres poharammal kezdtem el játszani, köröztem rajta a mutatóujjammal.
- Ne félj, hagyok nektek egy kis előnyt. Nem akarom, hogy már az elején csorba essen a büszkeségeden. - magyaráztam Regnek, míg Isaac rendelt, majd hozzátettem úgy, hogy ő is hallhassa: - Egyébként én a helyetekben elkezdenék vetkőzni. Nem mentek sehova még egy darabig, és hamarosan elég meleg lesz. - Ha már az időjárásnál tartottunk, még én sem vettem le a dzsekimet, úgyhogy ki is bújtam belőle azzal a lendülettel és az ölembe terítettem. Amint kijöttek az italok, rögtön koccintásra emeltem a poharamat.
- A ma estére! És ugyanitt: első kör indul!
Amit aztán ki számolja már, mennyi követett...



ázzunk~

@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
75
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyVas. Szept. 08, 2019 8:07 pm


To: Blackwell & Blair


490 words ✩ call me ✩ note: na, a tánc a cél, Blair, ne feledd! xD  



Maybe that's the way I should go





Blair ötlete, majd Blackwell lefagyása és a reakciója. Az ördögbe. Hiba volna, huh? Keserűen elmosolyodtam és nyugtáztam magamban a dolgot. Igen, szarul esett, holott én voltam az, aki a csókra azt mondta, hiba és… de ez sokkal bonyolultabb volt annál, mint látszott. Én csak magam miatt mondtam azt, amit. Fontos volt nekem ez a nő, fontosabb, mint szerettem volna és azok a gyönyörű, mogyoróbarna szemek… de nem tehettem meg vele, hogy közelebb engedem magamhoz. Miatta. Nem én kellek neki, nem én vagyok az, aki hozzávaló. Sőt.
- Hallottad a kisasszonyt, Blair. Hiba volna. – Közöltem, mielőtt megfogtam volna a poharat és ahogyan ők, úgy én magam is lehúztam. Blair szavaira, vagyis kérdésére viszont felnevettem halkan. Végül is, ha jobban megnézzük, de, ez is hiba. Mármint ha valaki megnézett volna minket kívülről, vagy megkérdezzük a csapost, mi a véleménye a kis csapatunkról, biztos nem azt mondaná, hogy klassz, összeszokott, jó társaságot lát hármunkban. S igaza is lett volna. Főleg miattam. Én lógtam ki innen a leginkább.
Örültem annak, hogy más vizekre eveztünk, de ettől még a gondolataim a nő körül forogtak. A babakék esernyőcske említésére meglepve pillantottam el felé. Pislogtam néhányat.
- Gondolod? – Kérdeztem vissza, ösztönszerűen, majd megráztam gyengén a fejemet. Kissé furán jött ki ez a… ez az egész, azok után, ami az imént lezajlott. Nem cukkolásnak gondoltam a részéről, hanem… nos, nem tudom minek, de nem vettem sértésnek vagy ilyesmi. Amikor Blair a nevén nevezte a lányt, elmosolyodtam és így néztem el Blackwell felé. Tudtam én magam is, mennyire zavarja, hogy nem hívom a nevén, de számomra ez is a távolságot jelentette. Blairt sem hívtam még soha Reagannak. Nagy eséllyel el sem fogunk jutni oda, hogy ez megtörténhessen. Bármennyire is nyíltunk meg egymásnak aznap az edzőteremben, azóta nem történt még csak hasonló sem, ahogyan valójában beszélgetni se beszélgettünk azóta nagyon. Pillanatnyi dolog volt csupán, amit én szépen tovább akartam gondolni, de kezdtem belátni, hogy ez hiba volt.
A nő ötletére felvontam a szemöldökömet. Nem igazán tetszett, de nem akartam ennél is jobban elrontani a partit, mint amennyire a jelenlétem eleve rombolta. Ahogy viszont őket figyeltem, Blairt és Blackwellt, egyre inkább éreztem, mennyire kívülálló vagyok. Érezhető volt rajtuk, hogy már évek óta egymás mellett vannak. Oldottak voltak, nem feszengtek egymás miatt, hanem egyszerűen csak… jól érezték magukat. Töprengve fogtam a poharamat, majd pillantottam rá, de Blair hangja végül csak elért hozzám. Oh, ne hagyjam cserben? Ránéztem, majd Blackwellre és némi töprengés után sóhajtottam.
- Azt azért leszögezném, hogy nem tudok táncolni. Tehát, ha mi veszítünk, Blair… nem vállalok felelősséget a tetteimért – Mosolyodtam el végre, bár magam sem tudom, hogy ez erőltetett volt-e vagy sem. Azt hiszem, nem. Az alkohol azért kezdett segíteni az amúgy feszült természetemen, de koránt sem volt még elég ez a mennyiség ahhoz, hogy önfeledtté váljak.
- Na, akkor jöhet az újabb whisky, illetve, rendelhetünk azonnal több kört is. – Javasoltam, majd el is pillantottam a drága felszolgálónk felé és magunkhoz intettem, hogy ezúttal én adjam le a rendelést.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyPént. Szept. 06, 2019 1:15 am



Let's have fun... or something...




To: Lara & Isaac


Egyre zavaróbb volt a kettejük viselkedése. Jó voltam az ilyesmiben, nem csak a képességemnek köszönhetően, így pontosan tudtam, valami nem stimmel. Ehhez nem kellett zseninek lennem, sőt, az érzéseket sem kellett túlzottan ismernem. Csak tudtam. Azt viszont nem, mi bajuk, rákérdezni pedig nem akartam, ó, azt semmiképp! Nem akartam sem a magánéletükben vájkálni, sem részt venni ebben a drámában. Helyette csak ráemeltem a pillantásom a nőre, és egy amolyan „épp ez volt a célom” kifejezés ült az arcomon.
- Különben nem értem, miért veszed sértésnek. Lestrange sem veszi annak, ugye, cimbora? - pillantottam rá is, bár pontosan tudtam, mi lesz erre a mi kis buzgó tündérkénk válasza. Ő nem Isaac, vagy ő más, mint a többiek. Talán így is volt, de igazából őt sem engedtem közel magamhoz, mint amennyire ő azt hitte. Nem engedhettem, nem tehettem kivételt.
A férfi szavaira viszont inkább nem reagáltam, a mosolya nem tűnt túl őszintének, de hogy azért, mert itt kellett lennie, vagy más miatt, azt nehéz lett volna eldönteni. Amiatt én sem voltam túl boldog.
- Nem is bántom. Felőlem ihat mindenféle koktélcsodát. Mindenki azt iszik, amit akar. Vagy épp azt csinál, nem? - Ezúttal rajtam volt a sor, hogy megvonjam a vállam. Zavart a helyzet, a furcsa feszültségtől, ami a teremben izzott, én magam is feszült lettem, s már annyira sem akartam itt lenni, mint korábban.
- Mert együtt iszogatni két szűkszavú, fotoszintetizáló férfivel nem hiba? - felvont szemöldökkel nevettem fel, de épp olyan erőtlen volt ez a nevetés, mint Lestrange mosolya. Vagy a lelkesedésünk, ami kb. egy döglött haléval egyenlő.
- Mégis mi a kénköves pokolért kérdeznék ilyet, drága Larissa? - emeltem ki a nevet, mintegy jutalomként, amiért elviseli ezt a nem túl kedves személyiségemet. Tulajdonképpen nem is értettem, miért kedvel engem, vagy miért engedett ennyire közel magához. Már-már testvéri volt a kapcsolatunk, még ha én nagyon távolságtartó is voltam. Valahogy kötődtünk egymáshoz, és Lestrange-gel is volt egyfajta fura baráti viszonyunk.
Ahogy kiejtette az ötlet szót, felhorkantam. Na ne. Már csak ez hiányzott nekünk! Felsóhajtottam, majd gyanakodva néztem rá, kicsit tartva mindattól, amit mondani készült.
- Te tényleg el akarsz üldözni engem? - meredtem rá hunyorítva. - Mert nagyon is jó úton haladsz. Blackwell. - tettem hozzá kegyetlenül, arcomon viszont egy lágy mosoly ült. Olyan lehettem ezzel az ábrázattal, mint egy pszichopata, aki próbálja eladni magát a kedves figura szerepben.
- Lestrange, nem hagyhatsz cserben. Különben fogom a kabátom, ami... oké, történetesen rajtam van, de vegyük ezt képletesen. Szóval fogom a kabátom, és már itt sem vagyok! - morogtam az orrom alatt, s hitetlenkedve ingattam a fejem. Ez a nő néha kikészített. Lestrange pedig tényleg olyan volt, mint akit fejbe suhintottak, pedig én sem voltam épp egy életvidám fickó.


words: 447 ❖ - ❖ note: Bárpult 3101768589  ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzomb. Aug. 24, 2019 2:16 pm



Reagan, Isaac & Larissa




Olyan mély levegőt vettem, ami elegendő a fejemben eltervezett oltásmennyiség egy szuszra történő eldarálására, aztán nekikezdtem.
- Arcon törölt a wc ajtó és elfelejtetted, hogy hívnak, vagy... - El is akadtam azonban, ahogy Reg beletalált. Nagyon utáltam őt abban a pillanatban (és igazából egyedül abban, mert a heves érzéseim általában gyorsan párolognak), mert nem elég, hogy ő is csatlakozott a többiek "hívjuk egymást a vezetéknevünkön, úgysem vagyunk igazi család" akciójához, MÁR Ő IS, hanem még itt szekál Isaackel is, mintha mindent tudna. Mintha. S bár tudtam, hogy a mintháról szól ez az egész, mégis elnémultam és duzzogva a poharamba meredtem inkább.
- Á, az hiba volna. - dörmögtem, de ahogy Isaacre sandítottam utána, meg is bántam. Tényleg úgy viselkedtem, mint valami kikosarazott szerető, pedig egyáltalán nem vallott rám, hogy ne tudjak túllépni a sértettségemen. Lestrange teljesen felborította a hormonháztartásom és szívem szerint ezt itt és most elpanaszoltam volna Regnek, hátha ő megoldja helyettünk és véget vet ennek a feszült, kínos konfliktusnak.
- Ugyan már, ne bántsd! Az alkohol az alkohol, nem mindegy, ki milyen formában issza? - Ebben a pillanatban viszont nagyon szerettem Reget, amiért ilyen ügyesen tovább terelte a témát, esélyt adva, hogy belekapaszkodjak és lerázzam magamról a feszült légkört. Mondjuk úgy tűnt, Isaac kicsit máshol jár, legalábbis eléggé csendben nézett ki a fejéből.  - Az esernyő amúgy is cuki. Ha babakék, akkor még Isaac szeme színét is kiemeli. - böktem oldalba Reget, mert ő ült hozzám a legközelebb és amúgy is őt tekintettem cinkostársamnak, ha már kéz a kézben elkezdtük cikizni szegény társunkat. Ki akartam rázni a csigaházából, ha nem is magam miatt, akkor azért, hogy legalább Regnek felengedjen kicsit.
- Mielőtt megkérdeznéd, a te szemedhez a sárga esernyő illene. Napfény sárga, zöld csíkokkal. - Csak hogy ő se maradjon ki a cukkolásból. Közben megkaptuk végre az italokat, egy-egy pohár whiskyt jéggel. Megköszöntem és lelkesen magam elé húztam a sajátomat.
- Van egy ötletem! - Túláradó lelkesedésem sugallhatta számukra, ha elég jól ismertek, hogy a továbbiakban semmi jóra, sem pedig értelmesre nem számíthatnak tőlem. Ennek ellenére ártatlan, gyermeki örömmel lötyögtettem a jeget a poharamban. - Ha valamelyik körben előbb le tudom húzni a whiskyt, mint ti, akkor táncolnotok kell velem. Mindkettőtöknek. Addig iszunk, amíg nem én nyerek, vagy amíg fel nem adom. - Utóbbit valószínűleg enyhe alkoholmérgezéssel, hacsak nem szánnak meg az ikszedik kör után és ajánlják fel önként, hogy táncolnak velem.
- Bár itt nem tudom, lehet-e. - Elbizonytalanodva sandítottam körbe, a hely túlságosan lagymatagnak tűnt ahhoz, hogy elkezdjünk randalírozni. - Úgyhogy át kell jönnötök velem egy bulisabb helyre. - Vagy máskor is behajthatom rajtuk, igazából mindegy, a lényeg az volt, hogy nyerjek és hogy kicsit erősítsem a köteléket mindannyiukkal. Ha tehettem volna, őket kettejüket is megtáncoltatom egymással. - Hacsak nem féltek attól, hogy jobb ivó lehetek nálatok a drága whiskytekkel... - tettem hozzá megjátszott ártatlansággal, provokálón.



üdv-üdv, fiúk~

@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
75
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyVas. Aug. 04, 2019 11:47 pm


To: Blackwell & Blair


347 words ✩ call me ✩ note: borzalmas reag, ne haragudjatok  



Maybe that's the way I should go





Nem vártam el, hogy engem is öleléssel és/vagy puszival köszöntsön, sőt… tudtam, hogy ez az egész nem csak nekem, de neki is épp olyan jellemetlen. De odalépett hozzám, s ezzel lepett meg igazán. Nem sokat reagáltam rá azon túl, hogy megköszörültem a torkomat és néhány pillanatig zavartan bámultam rá.
Egyébiránt fogalmam sem volt, hogyan viselkedjek vele, sőt, velük. Még mindig úgy éreztem, nem tartozom közéjük. Még akkor sem gondoltam másképp, ha mindketten éreztették velem az ellenkezőjét. Van, ami sosem változik és az a felfogásom, úgy tűnik. Vettem egy mély levegőt, meg szemügyre vettem a koktélt, amit Blackwell rendelt a számunkra. Nos, nem olyan volt, mint amire számítottam; legalábbis kinézetre semmiképpen sem.
A fejemet csóváltam Blair megjegyzésére, mikor a whiskyről beszélt, amit nem oszt meg velem többé.
- A csalódás mindennapos, whiskyt pedig árulnak bármelyik boltban. Megoldom, Blair. – Küldtem felé egy mosolyfélét is, majd hanyagul vállat vontam.
- Olyanban, ahol bármi megtörténhet. – Vontam fel a szemöldökömet Blairt fürkészve, aztán félre is pillantottam. Igazából csak egy ostoba vicc volt a részemről, vagyis annak szántam, de… talán kissé mellé lőttem. Sőt.
A nő megjegyzésére, miszerint próbálta már ráerőszakolni a barátság extrákkal dolgot Blairre, kissé meglepett és nem is igazán tetszett. Mármint… nem, semmi jogom nem volt beleszólni a kettejük dolgaiba. A legkevésbé sem, de attól még kissé rossz szájízt hagyott maga után a dolog.
Blair szavaira viszont némileg meghökkentem, aztán értetlenül Blackwellre pillantottam. Na jó, ez… ez az egész este már most túlságosan kínos. Számomra legalábbis biztosan. Nem tudtam semmit kinyögni válaszként, s a részemről kissé feszültebb is lett a légkör talán. Aztán áldottam Blairt, hogy tovább beszélt, valami egészen másról.
Miután megittam a koktélt, az üres poharat kezdtem figyelni. Talán túlságosan a csendbe burkolóztam, de ez nem volt olyan meglepő; amúgy sem beszéltem túlságosan sokat. Meg most eleve ez a helyzet… Blackwell meg én. Fogalmam sincs, a démonvadászaton hogy sikerült összhangban lennünk, mindenféle feszültség nélkül, mikor most ennyire nehezen megy. Vagy csak nekem? Esélyes.
- Miféle vackokért? – A szavakra és a bökésre eszméltem fel tulajdonképpen. Rápillantottam Blairre, majd el a pultos lány felé, hogy vajon hogyan áll a whiskyvel.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Aug. 01, 2019 12:20 am



Let's have fun... or something...




To: Lara & Isaac


Ahogy megpillantottam őket, szerettem volna elfutni, mondjuk úgy hazáig, mert... fáradt voltam, s talán ha ezek ketten is több időt fordítottak volna az edzésre, ők is azok lettek volna. Igaz, Lestrange sem nagyon akart itt lenni, szóval ez inkább csak Blackwellre vonatkozott. Nem tudott megmaradni a hátsóján soha, amióta ismertem, biztosan nem. Úgy voltam vele, essünk túl ezen az egészen, üljünk le, iszogasunk kicsit, előbb-utóbb pedig csak hazaenged minket a vadásznő, ha másképp nem, szerzünk neki valakit, aki az ágyába cipeli. Az nála amúgy is gyakoribb volt, mint nálunk. A nő szavaira inkább nem reagáltam, szépet úgysem tudtam volna mondani, sértegetni meg minek egymást... csak egy grimaszt vágtam. Sok minden megfordult a fejemben, a kinti üdvözlős jelenetet például nem tudtam kiverni a fejemből. Blackwell általában mindenkivel olyan közvetlen volt, ezek ketten viszont úgy szerencsétlenkedtek, mint az óvodások. Inkább elfelejtettem az egészet, nem az én dolgom volt, ha pedig valami dráma volt köztük, abból jobb is volt kimaradni. Nem szerettem a feszültséget.
- Nem nekem való az ilyen. - vontam egyszerűen csak vállat. Nem akartam sértegetni az ízlését, de én az erős szeszhez szoktam, a minőségihez, ezek a kevert vackok... nem az én világom volt. Belekortyoltam, és úgy éreztem összeragad a szám, de nagy nehezen lenyeltem.
- Csalódtam benned, Lestrange. Többet nem osztozunk minőségi whisky-n! - fenyegettem, arcomon valami mosolyféle ült. Próbáltam nem egy búval baszott fazonnak tűnni, mert nem akartam elrontani a kedvüket. Vagy még jobban elrontani. A férfi szavai hallatán rávillant a tekintetem, ha italt kortyolgattam volna, bizonyára félrenyelem a kijelentésére.
- Mégis melyik világban élsz te, ember? - Blackwell igazából akr még jó partinak is mondható lett volna, ám én inkább testvéremként tekintettem rá. Ráadásul egyáltalán nem szándékoztam keverni a munkát a magánélettel. Meg még sok oka lett volna a tiltakozásomnak, de inkább nem erőltettem a dolgot. - Igazad van, Blackwell! Add csak alá a lovat. - Szándékosan a vezetéknevén szólítottam, hiszen ő volt az egyetlen, aki ezt nem tűrte el, vagy legalábbis aki dühös lett miatta, aki kényes volt rá. - Ha már ilyen jó ötleteitek vannak... menjetek ti szobára. - forgattam a szemeimet, nem bírtam ki, hogy ne vágjak vissza.
Koccintottunk, majd ahogy láttam, hogy a nő csak úgy lehúzza, én is nagy kortyokban megittam. Letettem magam elé az üres poharat, miközben különféle grimaszok torzították el az arcom. Elmosolyodtam a kérdésére, bár egy pillanatra én magam is elgondolkodtam rajta.
- Szerintem a nők jobban szeretik az édes dolgokat, például a csokit is. Borból is jobban kedvelik az édes fajtát. Bár láttam én már férfit rózsaszín, esernyős koktélt is inni. - Ami kissé fura volt, de ha valaki azt szereti, miért is ne. Egy vadászból mondjuk nem néztem ki ilyesmit, így még mindig kissé furcsa pillantással illettem a mellettem ülő férfit. - A végén még kiderül, hogy Lestrange is odavan az ilyen vackokért! - böktem oldalba, és halkan nevettem. Felsóhajtottam megkönnyebbülésemben, mikor a nő végre megrendelte az ígért whisky-t, amivel tulajdonképpen idecsalogatott, ám magamban tartottam a szavaimat. Fölöslegesnek éreztem, hogy bármit is megjegyezzem hangosan, az arcomon amúgy is kiült jelen pillanatban minden.


words: 504 ❖ - ❖ note: Bárpult 3101768589  ❖ kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Júl. 25, 2019 5:06 pm



Reagan, Isaac & Larissa




Kijárt volna valami érdemrend azért, amit ma este véghezvittem: egy helyre csábítani hármat az Ötökből igenis elismerést érdemelt, főként úgy, hogy Castiel nagyon szívesen velünk tartott volna, csak az utolsó pillanatban valami dolga akadt. Hazel megpuhításához még gyűjtenem kellett az erőmet, de folyamatban volt. Nem adtam fel azt a gyermeki ideát, hogy egyszer mind az öten együtt sörözzünk... Bár lehet, hogy át kellett volna gondolnom. Hónapok óta próbáltam rávenni a fiúkat, hogy jöjjenek el velem, csajozunk, iszogatunk, jó lesz, és mire beadták a derekukat, úgy éreztem, az egész világ a feje tetejére fordult. Regnek nem mondtam el a mágikus iránytűt, ahogyan azt sem, hogy Isaac is tud már Shawn létezéséről, még csak a csókról sem avattam be. Szörnyen éreztem magam, elvégre én hánytam folyton a fejére, mennyire titokzatoskodó, erre fel az utóbbi időben pont én voltam az, aki mindent eltitkolt előle. De nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon az iránytű miatt, ami pedig Isaackel az edzőteremben történt... Ő maga mondta, hogy hiba volt, akkor miért újságolnám el az egész Testvériségnek? Isaac elől is legalább fél tucat dolgot eltitkoltam, úgyhogy az este már akkor kínosnak ígérkezett, mikor még csak egyedül álldogáltam a bár előtt, a srácokra várva.
- Istenem, ennyire azért ne lelkesedjetek már! - Fintorom hamar nevetésbe torzult, látván, milyen foghúzott képet vágtak mindketten. Egyik savanyúbb volt mint a másik. Reg kapott tőlem egy ölelést és egy röpke puszit üdvözlés gyanánt, aztán Isaachez fordulva totál szerencsétlenül hezitáltam, emelgettem-leengedtem a karom, míg végül odaléptem hozzá és puszival üdvözöltem őt is. Barátok voltunk, ez semmit nem változott.
- Lónyál?! - visszhangoztam a sértést teljesen elhűlve, hitetlen pillantást váltva a pultos csajszival, aki csak mosolygott rajtunk és meggyújtotta sorban az italunkat. - A hajadban lesz mindjárt lónyál! Aztán ne hisztizzetek nekem, ha már ettől kettéálltok.
Reg természetesen ismét ellenállt minden kísérletemnek, hogy megpróbáljam fellendíteni a nem létező szerelmi- és/vagy szexuális életét, és már készültem megkegyelmezni neki úgy bő negyed óra erejére, mikor Isaac közbeszólt. A kék lángon égő pohár felé nyúló kezem megtorpant, és egek, a megjegyzésével mélyebbre vágott, mint sejtettem volna, hogy tud.
- Ne mondj neki ilyet, mert rémálmai lesznek. Azóta próbálom ráerőszakolni a barátság extrákkal dolgot, mióta megismerkedtünk. - Mosolyt erőltettem magamra végül és a poharamra fogtam, Regre sandítva megerősítés gyanánt. Eleinte tényleg őszintén érdeklődtem iránta, de aztán valahogy túlságosan megszerettem. Olyan, mintha a testvérem lenne. Van az a mennyiségű lamborghini koktél, ami után az ágyába másznék, de nem így. Nem ma. És nem akarom ezt pont Isaactől hallani.
- Ne nyalogasd, vegyél egy mély levegőt és húzd le egy kortyra! Egészségetekre! - koccintásra emeltem a poharamat, miután elaludtak a lángok, és miután összeütköztettük a poharainkat, úgy tettem, ahogy mondtam: lehajtottam az italt. Az alkohol végigmarta a torkom, jóleső melegséget lobbantott a gyomromban. Tologatni kezdtem magam előtt a kiürült poharat.
- Most, hogy mindketten itt vagytok, igazán felvilágosíthatnátok róla, mi a csoda a férfiaknál ez a whisky mánia, és miért minősül minden ital automatikusan lónyálnak, ami nem whisky. - élcelődtem, de azért intettem közben a pultos lánynak, hogy jöhet a srácok whisky-je, hármast mutatva az ujjammal. - Épül erre valami tanulmány?



üdv-üdv, fiúk~

@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
75
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 9:47 pm


To: Blackwell & Blair


468 words ✩ call me ✩ note: üdv mindenki Very Happy  



Maybe that's the way I should go





Tartanom kellett volna a távolságot mindkettejüktől. Egyiküknek sem volt szüksége olyasvalakire, mint én. Ezért is nem volt ínyemre az, hogy elmenjek velük inni. Másrészt az már hetekkel ezelőtt lejött, hogy ők ketten egész szoros viszonyban vannak, s pont ezért… miért is akartam volna betolakodni közéjük? Nemet kellett volna mondanom. S mondtam is; ám Blair végül nem hagyta, hogy a nem, nem is maradjon. Az utolsó pillanatban gondoltam meg magam, s indultam útnak. Bár kocsival akartam jönni, de akkor nyilván nem tudtam volna inni. Igaz, nem lett volna hátrány. Eddig csak Blairrel iszogattunk egy este, pontosan akkor, mikor kicsit megnyíltam neki. Talán őrültség volt. Azóta újból van egyféle távolság kettőnk közt, amit talán sosem hidalunk át. Talán nem is baj.
Mi a francot keresek én itt? Ez volt az első, ami megfogalmazódott bennem, mikor az épület elé érve találkoztam velük. Nem tudtam, mit mondhatnék. Blackwellel túl voltunk életünk egyik legkínosabb eseményén; még mindig emlékeztem arra a csókra, melyet hibának tituláltam, holott… egyáltalán nem volt az. Vagyis nem úgy, ahogyan azt ő gondolhatta. Sokkal inkább én voltam a hiba maga. Egy apró sóhaj után léptem be én is az épületbe. Néhányszor már jártam itt, egészen felkapott, s jó minőségű helynek bizonyult. Na és persze remek volt a whisky is.
Bent a pult felé indultam velük együtt, majd odaérve a legtávolabb ültem le Blackwelltől. Blair volt köztünk. Jobbnak láttam, ha felveszem itt is a távolságot tőle, mert… nem tudtam egyszerűen, hogyan viselkedjek az irányába. Még az a közös démon vadászat sem oldotta fel igazán a feszültséget közöttünk, vagy az, hogy megtudtam néhány dolgot az öccséről. Mindezek csupán… apróságok voltak, mármint, nem olyasféle dolgok, melyek a kettőnk viszonyán bármit változtattak volna.
Már épp reagáltam volna a nőnek, mikor önkényesen kikért valami flancos elnevezésű koktélt. Sosem ittam olyat, hogy őszinte legyek, így hát fogalmam sem volt róla, miféle ital. Aztán a nő reakciójára felvontam némileg a szemöldökömet. Mármint, várjunk már… egy nőről beszélt az imént, nem? És hogy „kár, hogy hetero”? Értetlenül néztem Blackwellre, majd ahogy megkaptuk a koktélokat, inkább arra kezdtem figyelni. Úgy égett, akár a tűz. Azaz, valóban égett. Egy szívószál volt az, ami kikandikált belőle. Furcsa italnak nézett ki, de Blair megjegyzésére nevetnem kellett. Aztán arra is, amit a továbbiakban mondott.
- Ugyan, a végén még ti ketten alszotok egy ágyban, Blair. Ne kéresd magad. – Böktem oldalba, de közben Blackwellt figyeltem. Aztán inkább csak magam elé húztam a koktélt, a mosolyt pedig úgy, ahogyan volt, eltűnt az arcomról. Megint csak az járt a fejemben, minek jöttem én el ide…
Egészen addig figyeltem a lángokat, míg azok el nem aludtak teljesen. Vettem egy mély levegőt, majd a szívószálat megfogva a számhoz húztam és végül beleszívtam, megkóstolva a koktélt.
- Hm, ez nem is rossz. Kifejezetten kellemes az íze, bár nem ehhez vagyok hozzászokva. – Jegyeztem meg, miközben újra a nő felé pillantottam.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Júl. 11, 2019 3:49 pm



Let's have fun... or something...




To: Lara & Isaac


Mikor Blackwell felvetette az ötletet, egyáltalán nem volt kedvem kimozdulni. Ugyanakkor tudtam, neki úgysem mondhatok nemet, mindig elrángat magával, hogy aztán egy idegen nőt varázsoljon az ágyamba, amire olykor még igent is mondok. Ritkán, mert nem szeretek osztozni az ágyamon, sőt... szó szerinti értelemben még senkit nem vittem az ágyamba. A sajátomba nem, az az én privát zónám, a személyes terem, nincs helye idegen nőcskéknek, ráadásul ha kiderülne, egész hátralévő életemben azt kellene hallgatnom. Részben emiatt rossz volt együtt élni másokkal, bár egész jó voltam abban, hogy kizárjam a zavaró tényezőket.
Lestrange szintén nem vágyott erre a kimozdulásra, ha lehet ilyet mondani, még nálam is nehezebben lehetett kirobbantani, ami egy kissé furcsa volt nekem. Ő is zárkózott volt, mint én, de talán egy kicsit kevésbé. Furcsálltam, mégsem kérdeztem rá, nem az én dolgom volt, mi baja. Megigazítottam a hajamat a tükörben, egy kis zselét is tettem rá, amit Blackwelltől kaptam, s az ilyen alkalmakkor használnom kellett, ha nem akartam azt hallgatni, hogy ha nem adok magamra, nem találok soha senkit magam mellé. Nem mintha akartam volna, ám ha ő ettől boldogabb volt... Az egyszerű, fekete pólóra egy barna bőrdzsekit vettem fel, hozzá farmert és bakancsot, a kocsikulcsom pedig az egyik fiók mélyére hajítottam, zsebre vágtam a tárcám, s már úton is voltam. Az épület előtt találkoztam a többiekkel, Blackwell már ott várakozott ránk, Lestrange pedig utolsónak esett be, majd végül befelé vettük az irányt. Alig vártam, hogy a whisky végigmarja a torkom, s egyenesen a gyomromba csússzon. Csak mormogtam valami "na még mit nem" félét az orrom alatt a nő kijelentésére, s engedelmesen követtem befelé, körbe sem nézve a helyen. Egyenesen a pulthoz sétáltunk, mintha mindannyian alig vártuk volna, hogy végre italhoz jussunk - valószínűleg így is volt. Már épp mondani akartam, hogy csak és kizárólag whisky-t rendeljen, mást nem vagyok hajlandó legurítani a torkomon, mikor hirtelen leadta a rendelését. Még csak azt sem tudtam, mi a fenét kért. Ez a nő... Lestrange felé lövelltem egy "hihetetlen" pillantást. Nem volt mit tenni, bár eléggé bosszús kifejezéssel kezdtem Blackwellt méregetni. - Szóval. Mi ez a flancos koktél? - tettem fel a kérdést, amint kézhez kaptuk az italunkat. Undorodó arckifejezéssel méregettem a pohár tartalmét. - Tényleg azt akarod, hogy ezt a lónyálat megigyam?! - forgattam a poharat, mintha legalább férgekkel lenne tele, de... tényleg nem tetszett. Fenyegető pillantást küldtem felé a megjegyzése után, az italhoz még mindig nem nyúltam hozzá. Sírni tudtam volna, mert nem kaptam meg a whisky-met, szerencsére nem voltam az a nyafogós fajta, vagy érzelgős, sőt. A sírás nálam teljesen ki volt zárva, de ha valamiért sírnék, az biztos a whisky hiánya lenne. - Ezt el se kezdd! Ma mindenki a saját ágyában alszik. Legalábbis én biztos. Te ott és azzal alszol, akivel akarsz. - morogtam, a szám szélén mégis ott bujkált egy mosoly. Tényleg hihetetlen ez a nő!


words: 456 ❖ - ❖ note: Bárpult 3101768589kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Loving her was red



Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
15
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzer. Ápr. 10, 2019 11:26 pm



Reagan, Isaac & Larissa




Egy Blackwell mindig betartja a szavát - fogalmam sincs, létezik-e ilyen mondás, vagy sajátos jellemvonása-e ez a családomnak, de valamiért jól esett ebbe kapaszkodni, mikor egy hosszú nap után meghívtam inni a többieket. Maradhattunk volna a Testvériség rezidenciáján is, de úgy éreztem, túl sok rossz és lehangoló dolog történt velünk mostanában. Mintha életünk minden egyes pillanata a négy fal közé kényszerített volna. Át akartam ezen törni, ezért az egyik törzshelyemre, a Crimson Roomba hívtam őket. Persze négyből ketten találtak maguknak valami kifogást, vagy épp jobb elfoglaltságot, így Reg és Isaac maradt az a két szerencsés nyertes, akit vállaltam, hogy egész este megvendégelek.
Nem mintha ilyen jól keresnék, de a csapatszellem erősítését fontosnak tartottam - annyira fontosnak, hogy akár anyagi megvesztegetéssel próbáljam elérni. Kerül, amibe kerül. Ez már valódi mondás volt, nem igaz?
- Ne feledjétek: ma én fizetek! - szóltam hátra a vállam felett, ahogy beléptünk az ajtón. Már nem emlékszem, melyikük engedett előre, de megragadtam az alkalmat, hogy felmérjem a terepet. Nem sokan voltak jelenleg a bárban, mégis a pult tűnt a legszimpatikusabbnak, így arrafelé vettem az irányt. Ha valamelyikük megvétózott, nyitott voltam a javaslatokra, más esetben viszont a pulthoz léptem, és a csaposnak köszönve felültem az egyik bárszékre. Megpaskoltam magam mellett a csiszolt lapot, jelezve, csatlakozzanak hozzám.
- Mit iszunk? Javaslom, nyissuk meg az estét valami szíverősítővel. - Ismét meghagytam a vétózás jogát, de feleslegesen, mert már eldöntöttem, mit iszunk első körben. Oké, hogy meghívtam őket, de ha már én fizettem, bele akartam szólni, és azt sem szerettem volna, ha sörözéssel vagy unalmas tequilázással letudják az estét. - Három Flaming lamborghini koktélt kérünk. Tüzesen. - A pultos lányra kacsintottam, akinek láthatóan tetszett a magabiztosságom. Amíg ő összerakta a welcome drinkünket, a pultra könyökölve a fiúk felé fordultam.
- Kár, hogy heteró... - súgtam oda nekik, tenyeremmel leárnyékolva a számat, de fejemmel célzón a sürgölődő lány felé böktem. Rám nézve sajnálatos volt ugyan, viszont itt ült velem szemben két egyedülálló fiatalember. Hmhm... Jó kis este elé néztünk!



üdvözletem!

@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
75
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Bárpult   Bárpult EmptySzomb. Dec. 01, 2018 8:30 pm


Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Bárpult Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Bárpult Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
566
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult Empty

Ajánlott tartalom


Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver :: The Crimson Room-
^
ˇ