Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Virágoskert EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Virágoskert EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Virágoskert EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Virágoskert EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Virágoskert EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Virágoskert EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Virágoskert EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Virágoskert EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Virágoskert EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Virágoskert EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Virágoskert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Virágoskert EmptyCsüt. Okt. 10, 2019 12:31 am

To: Ruby Jacqueline Hale
Tell me it'll all be alright

Törékenynek, esdeklőnek látom jelen pillanatban és erős késztetést érzek rá, hogy elkapva a karjaimba zárjam. Mégsem teszem, csupán a testem mozdul, mikor azt látom, kishíján elesik. De végül megtartja az egyensúlyát, így a gond meg is oldódik. A szívem a torkomban dobog, viszont igyekszem leküzdeni a zavaromat, hiszen… én sosem szoktam zavarban lenni. Legalábbis nem így. De Ruby különleges. Már az első perctől kezdve az és nem tudom, hogyan kellene viselkednem. Ez egyáltalán már hivatalos randevúnak számít? Esetleg egy baráti találkozó? Nem. Az semmiképpen sem. Ha így volna, el sem jöttem volna. Nyelek egy nagyobbat, miközben újra végigmérem. Olyan gyönyörű. A természetes szépség csak úgy árad belőle.
- Hogy én? – Mit is mondott? Hogy remekül nézek ki? Sietve realizálom magamban a hallottakat, jobban mondva feldolgozom, majd zavart mosollyal biccentek. – Köszönöm. Miért ne jöttem volna el? Látni akartalak. De nem tudtam, hogy te is akarod-e – A szemeit fürkészem, majd teszek felé egy lépést. Aztán még egyet. Megtöröm a távolságot köztünk, nem törődve azzal, hogy esetleg tolakodónak gondol. Nem, mert ha nem teszek semmit, akkor maholnap elutazok és többé talán nem látjuk egymást. Talán meg kellene kérnem, hogy tartson velem. De miért jönne el egy vadidegennel bárhová is? Vagy talán nekem kéne még maradnom. De a menedzserem kinyír. Nem számít.
Gyengéden húzom magamhoz, lassan köré fonva a karjaimat. Nem bánom, ha megérzi, hogy kissé remegek az izgatottságtól és a zavartól. Nem számít, ha ezzel „sebezhetőnek” lát.
- Remélem nem bánod ezt az… ölelést – Lepillantok rá, tekintetemmel az övét kutatva. – Nem bírtam ki, hogy ne tegyem meg – Ha nem tol el magától, akkor szorosabban ölelem, egészen magamhoz húzva. Kicsit meg is szorongatom, magamba szívva az édes illatát. Hosszú percek múltán engedem csak el egy széles mosollyal az arcomon.
- Hová szeretnél menni? Vagy csak sétáljunk a kertben? – Tekintek körbe, miközben a kezemmel minduntalan lehetőségeket keresek arra vonatkozóan, hogy hozzáérhessek. A karjához, derekához, csak egy kicsit, csak egy rövid pillanatra. Úgy érzem, hogy ez a nap fantasztikus lesz vele, bármit is fogunk ketten csinálni. A karjáról lassan a kezére csúsztatom a sajátomat, de nem fogom meg, csak megcirógatom.
- Minden rendben van veled? Jól érzed magad? – Érdeklődtem mosolyogva.

354 ❖ carry you

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


“When I had nothing else, I had my mother and the piano. And you know what? They were all I needed.”



Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
❖ Ruby Jacqueline Hale (?)
Play by :
❖ Dominic Sherwood
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Virágoskert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Virágoskert EmptyCsüt. Okt. 10, 2019 12:07 am


To Cedric Sutton


A szívem is belesajdult abba, hogy nem láthatom többé Cedricet. Igaz, csupán egyetlen egyszer találkoztunk, ám az az egy találkozás is elég volt ahhoz, hogy a srác rabul ejtsen, volt benne valami igazán különleges. Mintha ő lenne mindaz, ami megtestesíti a boldogságot számomra, még ha ez hihetetlenül otrombán és giccsesen is hangzik. Nyilván túl is reagáltam, mert ő vált az én tiltott gyümölcsömmé, de most... most végre megkaphattam. Már ha nem szúrom el valamivel, ami nem lett volna meglepő. Sok éve már annak, mikor randiztam, s akkor még gyerek voltam.
Felkészültem mindenre, arra, hogy elszúrom, arra, hogy nem jelenik meg, vagy kiderül, az egészet csak álmodom, s a bennem rejtőző fenevad valójában nem tűnt el. Ezer meg ezer gondolatom támadt, amíg rá vártam, bár az üzenetre elég hamar választ kaptam, így már biztos lehettem benne, eljön. Ezután viszont még rosszabb volt, aggódni kezdtem, mit mondjak majd neki, hogyan üljek, vagy inkább álljak fel? Fészeklődni kezdtem a padon, ami hirtelen nagyon kényelmetlenné vált. A dzsekimet igazgattam, a hajamat, s nagyjából úgy öt perc után hagytam az egészet a fenébe, mert... nem számítottak a külsőségek. Önmagamhoz képest jó állapotban voltam, nem csak külsőleg, de szellemileg, lelkileg is. Csak én voltam ebben a testben, senki más, mert Jackie jelenlétét egyáltalán nem éreztem.
Fél óránál több biztos nem telt el, mikor végre tompa lépteket hallottam. A gyomrom hirtelen apróra zsugorodott, a szívem a torkomban dobogott, viszont egy széles vigyor azonnal az arcomra költözött, ahogy megpillantottam őt. Hiába köszönt rám, nekem egy hang sem jött ki a számon, mintha megnémultam volna. Hirtelen felpattantam, csaknem hasra is estem a saját lábamban, valahogy mégis sikerült talpon maradnom. Megköszörültem a torkom úgy fél perc után, s sikerült szavakat kipréselnem magamból.
- Szia! - vigyorogtam továbbra is, mint egy eszelős, a szívem pedig úgy kalapált a mellkasomban, mint még soha, miközben attól rettegtem, még ő is meghallja emberi füleivel. - Köszönöm. Te is remekül nézel ki. És tényleg itt vagy. Eljöttél. - léptem közelebb hozzá, de nem nagyon tudtam, mit kellene csinálnom. Öleljem meg, adjak neki puszit, fogjak vele kezet? Ezek közül egyiket sem csináltam, vártam, hátha ő képben van, s tudja, mit kell csinálni, vagy csak állunk egymással szemben. Nekem az is megfelelt, ha a közelében lehettem. Két lépésről is éreztem az illatát, ami bódító volt, igyekeztem elnyomni az érzést, mert még a nyál is összefutott a számban. Nehéz volt a vámpír énemet elnyomni, ám az csak a kisebb gond volt. A nagyobbat már elnyomtuk Liezellel, s ez volt a lényeg, csak ezért lehettem Cedric közelében.


418 szó ■  Remélem megfelel! Virágoskert 3993946357
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Virágoskert Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Virágoskert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Virágoskert EmptyCsüt. Szept. 19, 2019 9:21 pm

To: Ruby Jacqueline Hale
Tell me it'll all be alright

- Gyere, Cedric, kész az ebéd! – Hallom anyám hangját a konyhából, de csak egy gyors válaszra futja tőlem.
- Máris megyek – A táskámba pakolok épp, vagyis helyesebben fogalmazva a bőröndbe. Azt hiszem, ideje mennem. A szívem mélyén nem akarok, de azóta sem találkoztam Rubyval, amit jelnek veszek. Nem keresett, én sem őt, bár a részemről ez csak töketlenség, azt hiszem. De mi van, ha látni sem akar? Volt egy jó estéje egy híres akárkivel és ennyi. Lehetségesen nem voltam neki több, mint egy jó emlék. A telefonomra pillantok, majd a kezembe véve lehuppanok az ágyra, közvetlenül a bőrönd mellé. Egy telefonhívásba még nem halok bele, nem? Max elutasít és akkor nem úgy megyek el, hogy meg sem próbáltam. Mikor lettem ennyire gyáva amúgy? Megijedtem egy lánytól, de miért is? Mi okom van rá?
Kikeresem Ruby számát, majd a hívás gomb fölött kezdek el körözni az ujjammal. Csak egy mozdulat lenne, hogy felhívjam. Lehet, fel se venné.
- Egy barom vagyok – A szemeimet forgatom, majd magam mellé dobom a mobilt és eldőlök az ágyon. A plafonra meredek és gondolkozni kezdek, mikor anyám kopogni kezd a szobám ajtaján. Helyesbítek: a vendégszoba ajtaján. Be is lép, engedély nélkül. Mondjuk nem is kell engedély, ez az ő lakása.
- Nem hallottad, Cedric? Kész van az ebéd. Nem vagy éhes? – Felpillantok rá az ágyról és csak gyengén rázom a fejemet.
- Nem túlzottan, de amúgy igen, hallottam, hogy szóltál. Válaszoltam is – Szelíden mosolygok rá, majd felülök. Fel is álltam volna, de a mobilom sms érkezését jelzi, így egyből odapillantok. Ki írt? Magamhoz veszem, majd ahogy feloldom a képernyőzárat, meglepve konstatálom, hogy Ruby írt. Ajkaimra azonnal mosoly szalad, anyám meg kérdőn bámul rám, de nem kérdez semmit, csak kimegy vissza a szobából.
Némi gondolkodás után elkezdek visszaírni a lánynak, miközben próbálom a hevesen verő szívemet csitítani.

Szia!
Nemsokára ott leszek.
Cedric
Ut.i.: Téged lehetetlenség elfelejteni, vöröske.


A mosolyom levakarhatatlan, miközben előszedek a bőröndből valami normálisabb ruhát és abba átöltözve indulok útnak. Anyámtól még elnézést is kérek, amiért magára hagyom, de azt hiszem, megérti. Nem kérdez, nem állít meg, csak sok sikert kíván.
Én meg rájövök, hogy nem tudom, hol van a virágoskert. Számtalan helyen jártam már a városban, de ott nem. Leszólítok egy járókelőt, aki hamar útbaigazít, így egy néhány perccel később meg is érkezek, átlépve a kapun.
- Remélem, nem mentél el… - Suttogom magam elé, miközben elindulok találomra valamerre. Az ösztöneimre hallgatok és rájövök, hogy máskor is így kell tennem. Megpillantom a vöröskét, csakúgy, mint abban a pubban néhány napja. A mosoly újra megjelenik az arcomon, majd lazán zsebre dugom az egyik kezem, így lépkedek oda hozzá.
- Szia, Ruby – Azonnal végigmérem, nem titkolva. – Csinos vagy ma is, mint legutóbb – Bókolok, hisz célom levenni őt a lábáról.

453 ❖ carry you

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


“When I had nothing else, I had my mother and the piano. And you know what? They were all I needed.”



Cedric Sutton
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
❖ Ruby Jacqueline Hale (?)
Play by :
❖ Dominic Sherwood
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Virágoskert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Virágoskert EmptyCsüt. Szept. 19, 2019 2:25 pm


To Cedric Sutton


Furcsa érzés volt úgy lehunyni a szemeimet, hogy ne féljek az elalvástól, attól, mikor veszi át a "jobbik énem" az irányítást. Még furcsább volt az ébredés, mert magamnál voltam, nem voltak kiesett emlékeim, s hosszú idő óta először önmagam voltam. Nem tudtam betelni ezzel az érzéssel, s mivel már napok óta nem bukkant fel J, felbátorodva előhalásztam a gyűrött cetlit a dzsekim zsebéből. Elővigyázatosságból nem írtam be a mobilomba, amihez eddig más is hozzáfért, így be kellett pötyögnöm a számsort. Először telefonálni akartam, de nem éreztem magamban elég bátorságot hozzá, ráadásul mi van, ha rosszkor hívom? Inkább csak egy rövid üzenetet küldtem neki.

Szia! Ha van egy kis időd, a virágoskertben leszek, összefuthatnánk : )
Ruby (Ha esetleg elfelejtettél volna, a Founding Fathersben találkoztunk)


Címet ugyan nem írtam, de ha az első szembejövő embert megkérdezi, bizonyára útbaigazítja, vagy az interneten is megtalálhatja. Először a pubba akartam menni, ahol először találkoztunk, ám ezúttal valami más helyet szerettem volna. Ráadásul amióta itt voltam a városban, meg akartam nézni a kertet, Jackie miatt viszont rengeteg dologról lemondtam, amit szerettem. Mindig is szerettem a virágokat, ahogy a legtöbb lány, csak én inkább élő állapotukban, kertekben, vagy üvegházakban, ahol rengeteg van belőlük. Persze ugyanúgy tudtam örülni egy csokor virágnak is, de az más volt, mint sok-sok virág között sétálni, ülni, csodálni őket. Egy különös érzés öntött el olyankor, mintha én magam is Csodaországba kerültem volna. Tudom, gyerekes, de mindenkinek vannak furcsa dolgai.
Nem álltam meg a kapu előtt, nem akartam fölöslegesen várni, kicsit aggódtam, el se jön. Így hát belevetettem magam a kertbe, végigsétáltam az első két soron, majd szinte az egész közepén ültem le egy fából készült padocskára. Ahhoz képest, milyen picike volt ez a város, a kertet nagyon aprólékosan tervezték meg, különféle virágok kaptak benne helyet, szebbnél szebbek. S kezdődött a várakozás, az időt a nézelődéssel próbáltam kitölteni, győzködve magam, miszerint nem baj, ha nem jön el, ez amúgy is csak egy kaland volt, csak egy beszélgetés, csak egy csók, csak egy este. Mindeközben pedig belülről emésztett fel a remény, s  a vágyakozás egyvelege.


341 ■  Remélem megfelel! Virágoskert 3993946357
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

two souls in one
two hearts into one heart

Ruby Jacqueline Hale
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
cedric ~ in the future
Play by :
katherine mcnamara
Keresem :
I found him
Virágoskert Tumblr_inline_o2wdcegu7R1rifr4k_500
...and my sanity
Léptek száma :
45
Népszerûség :
2

Virágoskert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Virágoskert   Virágoskert EmptyPént. Ápr. 07, 2017 12:16 pm


Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Virágoskert Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Virágoskert Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
566
Népszerûség :
0

Virágoskert Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Virágoskert Empty

Ajánlott tartalom


Virágoskert Empty
Vissza az elejére Go down
 

Virágoskert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ