Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Queen of Hell EmptyVictor Sutton
Pént. Júl. 19, 2019 2:16 pm



Victor Sutton

Queen of Hell EmptyDamien Blanchard
Pént. Júl. 19, 2019 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Queen of Hell EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Queen of Hell EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Queen of Hell EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Queen of Hell EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Queen of Hell EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Queen of Hell EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Queen of Hell EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Queen of Hell EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Queen of Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Queen of Hell   Queen of Hell EmptySzer. Dec. 19, 2018 12:48 am

Katherine Pierce
Even the devil was once an angel...


Becenév:
Kath, K. P., Miss Queen, s különféle válogatott szitokszavak..
Titulus:
Queen of Hell
Születési hely, dátum:
Bulgária, 1473. június 5.
Faj:
démon
Beállítottság:
heteroszexuális
Play by:
Nina Dobrev

Átváltozás:
A vámpírrá válás - a legjobb döntés, amit valaha is hoztam. A hurok fájdalmasan ölelte körül a nyakam, miközben szó szerint a halálba sétáltam. Egyetlen lépés a székről, s véget ért a kín. Egy pillanatig sem szenvedtem, a nyakam könnyedén kitört, mondhatni megadta magát, ahogy én is tettem. Mikor magamhoz tértem, már nem voltam ember, de még vámpír sem, táplálkoznom kellett, s nem számított, hogy az idős hölgy ártatlan volt-e, avagy bűnös. A vére új életet adott nekem, esélyt, hogy túléljek. Azt hiszem, ekkor kapcsoltam át igazi túlélő módba, s ahogy elhagyták a számat a szavak: "Jobb, ha te halsz meg, mintha én" - megszületett az elsőszámú szabályom.

A démonná válás - Ha azt gondoltam, hogy vámpírrá változni a megoldás számomra, s a problémáimra, akkor nagyot tévedtem. Az igazán jó dolog démonná válni. Pontosabban a pokol királynőjévé. Nincs több menekülés, nincs több túlélés, az egyetlen feladatom, hogy uraljam az engem szolgáló démonokat, és uralkodjak a pokol felett. Nem egyszerű feladat, de ki lenne alkalmasabb rá nálam?
Család:
Őket már egészen fiatalon elveszítettem, még azelőtt, hogy Klaus végzett velük. Leánygyermeknek adtam életet, házasságon kívüli gyermeknek, ami egyet jelentett édesapám szemében a szégyennel, amit kitagadás követett. Többé már nem voltam a kicsi lánya, csupán egy felelőtlen fruska, aki veszélyeztette a családunk becsületét. Szerettem őket, s a mai napig azt bánom a leginkább, hogy őket is veszélybe sodortam, csak hogy a saját bőröm mentsem.
Azon a végzetes napon pedig végleg elveszítettem őket, s az a borzalmas látvány... véres holttestük örökre az emlékezetembe égett, kitörölhetetlenül, emlékeztetőként szolgálva, hogy soha, semmilyen körülmények között ne kötődj senkihez, ne ragaszkodj senkihez, s legfőképpen ne szeress senkit. Az ugyanis a legnagyobb gyenge pont, ami csak létezhet.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Azt hiszem, így ér véget a szerelmi történetünk. - hangzottak el tőlem az utolsó szavak élőként, nem másnak, mint Stefan Salvatore-nak. Tökéletes lezárás lett volna, békére kellett volna lelnem, mégsem így történt.
Bonnie Bennett előtt álltam egy templomban, kész voltam átkelni a túlvilágra, ám hiába érintettem meg vállát mindkét kezemmel, nem történt semmi. Értetlenül álltunk egymással szemben, én kérdésekkel bombáztam, ő vállat vont értetlenül. Majd feltámadt a szél, és elragadott... valahová. Sötétség vett körül, mintha egy hosszú folyosón álltam volna, a legvégén, a fényben pedig ott állt a hasonmásom, Elena Gilbert. Dühös léptekkel indultam az irányába, hirtelen elfeledkezve arról, honnan is jöttem. - Most nem úszod meg, Cupcake. Nincs hova bújnod. - ravasz mosolyra húzódott szám széle, miközben tovább haladtam a folyosón. Végtelennek tűnt, mintha egyre csak hosszabb lett volna, a fény távolodott tőlem, hosszú percek teltek el, mire a végére értem. Elena még mindig ott állt, s ahogy a vállánál fogva magam felé fordítottam, vádló pillantással nézett rám, szavai élesek voltak, szinte rám támadt velük. - A te hibád. Az egész a te hibád. Miattad haltak meg, Katerina. - Az én hangom volt. Az én arcom. Katerina Petrova állt előttem, nem Elena Gilbert. Összevont szemöldökkel meredtem saját magamra, aki először viszonozta a pillantást, majd incselkedve felnevetett. - Üldöznöd kell. El kell kapnod. - nevetett újra, és szoknyáját megmarkolva elszaladt. Egyetlen pillanatra ismerősnek tűntek a szavak, de nem volt időm ezzel foglalkozni. Saját magam után eredtem, a magassarkúm kopogott a padlón, visszhangot vert az üres, hosszú folyosón. Újabb és újabb ajtók bukkantak fel a falak mentén, zajok szűrődtek ki mögülük, ahogy tovább haladtam. Sehol sem láttam a barna hajzuhatagot, vagy az ismerős sötétzöld ruhát, amit viselt, így inkább megálltam az egyik ajtó előtt, és benyitottam.
Újra ott álltam, saját magammal szemben, aki ezúttal a felakasztott énünket bámulta, ciccegő hangot hallatva. - Valóban azért tetted ezt velünk, mert vámpír akartál lenni? Vagy valójában... azt remélted tényleg meghalsz, mert nem bírtad elviselni a bűntudatot? - kérdezte elgondolkodva, majd legyintett egyet, és hátat fordított nekem, mintha a válaszom nem is számítana. Ő már eldöntötte, hogy ezért végeztem magammal, de a szavai némiképp értelmetlenek voltak számomra. - Bűntudat? Az életemért küzdöttem! - fakadtam ki, de ahogy kimondtam a szavakat, már nem volt ott senki, egyedül álltam a kunyhóban, válaszok nélkül. - Ugyan, drága! Gyáva módon elmenekültél, s ezt a szüleid bánták. - a hang a vért is belém fagyasztotta, a lélegzetem elállt, és félve, lassan fordultam meg. Ott állt ő, a férfi, aki tönkretette az életemet, aki öngyilkosságba, és a vámpírlétbe hajszolt, majd üldözött ötszáz éven keresztül. - Klaus?! - hátrálni kezdtem, kiút után kutatva, de se ablak, se ajtó nem volt sehol, csupán az az egy, Klaus mögött. Miközben az ajtót bámultam, ő vigyorgott, véres fogakkal, eltorzult arccal, egy karddal a kezében, amit legutóbb apám holtestében láttam. Felém közelített, egyre közelebb, s közelebb sétált, ám amikor elfutottam mellette, nem állított meg. A kilincsre helyeztem az ujjaim, mikor utánam szólt, s én kitártam az ajtót, hogy a hangját se halljam, de hiába értem ki a folyosóra, a hangja követett, mintha csak a fejemben szólt volna. - Nem menekülhetsz el a szenvedés elől, Katerina!
A füleimre tapasztottam a kezeim, úgy futottam tovább, benyitva egy másik szobába, hátha megtalálom a kiutat, vagy válaszokat szerzek. Sötétség honolt, így egyik kezemmel próbáltam tapintás útján eligazodni. Hideg falakat érintettem, s ekkor hirtelen fény gyúlt a szobában. Hangos sikoly hagyta el a számat, mikor megpillantottam, hogy valaki előttem áll, de légzésem csillapodni kezdett, mikor Stefant ismertem fel. - Mit keresel... - éles szúrást éreztem a gyomrom tájékán, azután megütötte az orrom a vér tömény, félreismerhetetlen szaga. - Mit csinálsz?! - újabb szúrás, a fájdalom élesen nyilalt belém. - Stefan, hagyd abba! - kiáltottam, és a földre rogytam, ujjaimat a sebre szorítva, ám a vérzés nem akart elállni. A pólóm teljesen átázott a vértől, ami a padlóra csöpögött, hatalmas zajt csapva. Stefan először fölém hajolt mosolyogva, majd leguggolt hozzám, s végigsimított az arcélemen ujaival. - Miattad lettem vámpír. Miattad haltam meg Damonnel együtt. Manipuláltál, a bátyám ellen fordítottál, csak játékszerek voltunk neked. - sorolta a vádakat, amikkel nem tudtam vitatkozni, viszont valamiben tévedett. - Az érzéseid valódiak voltak. Ahogy az enyémek is. - nyögtem erőtlenül, és éreztem, ahogy az erő szép lassan kiveszik belőlem. A falnak dőltem, szemeim lecsukódtak, miközben Klaus, Stefan és jómagam nevetésétől csengett a fülem. Majd hirtelen csönd és sötétség vett körül, ismételten.

- Téged nem könnyű megtörni, ugye? Igazi kis túlélő vagy. - hallottam meg egy ismeretlen hangot, s megpróbáltam kinyitni a szemeimet. Homályosan láttam, de az alak egyáltalán nem volt ismerős. Fáztam, fogaim összekoccantak a vacogástól. - Azért tegyünk még egy próbát, rendben? - nem várta meg a válaszom, bár a remegéstől valószínűleg képtelen lettem volna akár egyetlen szót is kipréselni ajkaimon.
Újbóli sötétség fogadott, kezdett herótom lenni a sötéttől, a hidegtől, ami állandó jelleggel körülvett. Fájdalmat éreztem, lelki és testi fájdalmat egyszerre, de az okát nem ismertem. Újra a folyosón sétáltam végig, egy ismerős hangot követve, a szavait csak hosszú másodpercek múltán tudtam kivenni. - Aludj jól, Nadia. Anyukád szeret téged! - A szavakat nem ismertem fel, a fájdalom viszont erőteljesen mart belém, mégis mentem tovább, követve a hang forrását. Jó néhány lépést megtettem, mire újra zajokat hallottam; babasírást, a saját rekedt hangom, és az apámét, aki a szégyenről beszélt. Könyörögtem anyámnak, zokogva, könyörögtem, de foglalmam sem volt, miért. Zavarodottan sétáltam tovább, egyik lábam emeltem a másik után, mígnem a fájdalom olyan szintre emelkedett, amit már nem bírtam elviselni. Megtámaszkodtam a falnál, s hirtelen minden emlék egyszerre öntötte el az elmém. Saját magamat láttam, az ágyon fekve, könnyek között vergődve próbáltam meggyőzni anyámat, hogy csak egyszer hadd tartsam a kisbabámat a kezemben. Apám azelőtt vitte el őt, mielőtt akár egy pillantást is vethettem volna rá, karjaimat üresnek éreztem, a szívem pedig inkább hasonlított egy tűpárnára, mint egy ép, létfontosságú szervre. A következő képsorokon Nadia a kanapén feküdt, izzadságban úszva, újra és újra a nevemet ismételte, átélve mindazt a szenvedést, amit én okoztam neki. Teste lassan elszürkült, miközben én búcsúzni próbáltam tőle, s olyan békéssé tenni az utolsó pillanatait, amennyire az lehetséges volt.
Szembefordultam az engem körülvevő emberekkel, s mindenkitől egyenként búcsúztam el. A következő pillanatban Stefan velem szemben helyezkedett el, majd hirtelen megéreztem az éles szúrást, amit a vándorok tőre okozott. Hirtelen minden végetért. A fájdalom. A menekülés. A remény. Az életem.
- Elég volt! Nem tudom, hogy ki vagy te, de én nem adom könnyedén magam. Csak ennyit tudsz?! - kiabáltam a semmibe, mert hirtelen értelmet nyert számomra, hogy meghaltam, s most valaki zsinóron próbál rángatni. Olyan szenvedést okozni nekem, amitől majd összeroppanok, ám ez sosem fog bekövetkezni. Katherine Pierce soha nem adja fel. A folyosó eltűnt, a sötétségből mintha visszarántottak volna, a fájdalom egy része is elmúlt, a szemeim pedig lassan kinyíltak. Néhány pislogás után kitisztult annyira a látásom, hogy megpillantsam őt, magát az ördögöt, akinek a legendákkal ellentétben sem szarvai nem voltak, sem patája, de még vasvillát sem szorongatott a kezében. Halkan, erőtlenül nevettem fel, ahogy megpillantottam, ő pedig először értetlenül meredt rám, kitágult pupillákkal, majd széles vigyorra húzta ajkait. - Belőled még nagyszerű démon válhat. - suttogta elgondolkodva, bár akkor még nem értettem, miről beszél. - A nevem Arcadius. Te viszont... nyugodtan szólíts Cade-nek.
 

but tonight you're a stranger or some silhouette

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I'm a survivor. Staying alive is my specialty.



Katherine Pierce
A pokol királynõje
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
with sinners and demons
Play by :
Nina Dobrev
Keresem :
i found this naughty little demon
Queen of Hell Tumblr_nka8czgOBP1tvca3qo1_400
Léptek száma :
18
Népszerûség :
1

Queen of Hell Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Queen of Hell   Queen of Hell EmptySzomb. Dec. 22, 2018 4:01 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Miss Queen

Oh, mily megtiszteltetés, hogy én magam üdvözölhetem itt a pokol nagyrabecsült királynőjét...! Queen of Hell 564837130 Bár nekem kéne uralkodnom, nem neked...

Tulajdonképpen egész tiszteletreméltó az az út, amit bejártál. Könyörtelen vagy és egy igazi kis túlélő: senkivel és semmivel nem törődtél soha, csakis saját magaddal. Persze okkal tetted. Apád kitagadott az első kis hibád miatt, onnantól pedig megállíthatatlan volt ez az életút... hiszen, ha az embert a saját családja tagadja meg, akkor miért szavazzon bizalmat vadidegeneknek?
Kitapasztaltad, hogyan irányíthatod az életed. Mindig mindenből te jöttél ki győztesen. Még a halálból is, ami vicces, nem igaz? Stefanék azt hitték, végeztek veled és örökre megszabadultak tőled, de tévedtek. Hiszen Arcadius kegyeibe férkőztél, s szép lassan elérted, hogy teljesen az ujjad köré csavard őt... innentől már csak az időn múlt, mikor is leszel te a pokol királynője. Szóval, azt hiszem, ez tapsot érdemel! Queen of Hell 450640341
Azért, hogy a lapodról is ejtsek néhány szót... nos, olvastatta magát és igazán visszaadta nekem Katherine-t. Bár bevallom, még tovább is olvastam volna ezt a kis szösszenetet. Érdekelt volna, Cade hogyan engedi közel magához Katherine-t. Queen of Hell 1036049602


Nos, fuss foglalózni és utána... ugye lesz kedved befejezni egy megkezdett játékot velem? Queen of Hell 2566525366


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Queen of Hell Tumblr_o6gv0s1LT51up2dezo3_r1_250
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
45
Népszerûség :
4

Queen of Hell Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Queen of Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Démonok-
^
ˇ