Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:11 am

Torrey De Vitto

Yesterday at 4:30 pm

Karácsonyi álom

Yesterday at 1:24 pm

Hangstúdió

Yesterday at 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Szökőkút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Pént. Dec. 08, 2017 9:11 pm



Liam & Emma
Even at my worst, I'm best with you, yeah!

Surranó léptekkel közelítem meg a szökőkutat. Mégis kinek az őrült ötlete volt novemberben szabadtéri bandázást szervezni? Természetesen a miénk. Az "őrület" eléggé szubjektív fogalom egy varázserejét vesztett boszorkány és egy titkokkal teli farkas fiú esetében, akik ugyanahhoz a pszichológushoz járnak ilyen-olyan vigaszért. Sőt, azt hiszem, igazán nekünk van csak jogunk megformálni az őrület szó valódi jelentését.
Zsebre dugott kezekkel követem az ajkamról felszálló leheletpamacsokat. A kelleténél gyorsabb tempóval haladok, így kellemesen átmelegszem, mire a szökőkúthoz érek. Nem kell sokáig keresgélnem Liam kabátba burkolózott alakját, megpillantom őt, ahogy a szökőkút szélén üldögélve a felfázással kísérletezik. Szóval, ül és rám vár.
Ellenőrzöm a telefonom kijelzőjén az időt. Meglepetten tapasztalom, hogy nem vagyok túl nagy késésben, ami nálam furcsaságnak számít; nem azért nem szoktam időben odaérni általában, mert szervezetlen lennék, hanem mert nem szeretem a pontosságot. A késésben van valami kényelem és elegancia, nincs az a kapkodó idegesség, a várakozás, mikor érkezik már meg a másik. Könnyebb felmérni a terepet. Tudom, hogy Liam nincs oda túlságosan a meglepetésekért, mégsem vagyok képes megállni, hogy mögé ne lopózzak.
Macskás léptekkel közelítem meg, a tőlem telhető leghalkabban kapaszkodom fel a szökőkút szélére, és annak peremén végiglopakodva egyszer csak mellé huppanok, karomat lazán a nyaka köré fonva.
- Megvagy! - Fél karral, sután magamhoz ölelem, aztán elengedem és odébb húzódom, a feledés homályába taszítva emberi gesztusom emlékét. Előre hajolok kissé, hogy oldalról is ráláthassak, és rávillanthassak egy széles, játékos vigyort. - Olyan arcot vágsz, mint aki a halálára készült. Elég sértő rám nézve, ennyire azért nem lehet rossz a kisugárzásom...
Habár, ki tudja. Megfigyeltem, hogy az emberek hajlamosak távolságot tartani tőlem, amikor rossz kedvem van. Talán az aurám tényleg fagyos és szúrós, Liam is azért vágott olyan savanyú képet, amikor kvázi ráugrottam. Vagy szimplán csak nem szereti, ha mások ráugranak.
- Várunk még valakit, vagy a detoxban töltjük az éjszakát? - mérem fel az italkínálatot, amit hozott, de somolygásom árulkodó: természetesen csak viccelek, bőven elboldogulunk ennyi itallal. Néhány forró csók Jackkel, és máris visszanyerem a varázserőmet.
- Megadjam a felét? - Az italok árának. Mégis csak ő fizetett mindent kettőnknek, és úgy fair, ha beszállok. Habár felmarkoltam otthonról egy zacsi sós mogyorót, ami ott zörög a zsebemben, az azért nem kompenzálja a fél karton alkohol árát, én meg sosem voltam az a maradi lány, hiszek a barátságban és annak egyenlőségében.

avatar
Boszorkány vagyok
Play by :
palvin barbara
Léptek száma :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Szer. Nov. 29, 2017 6:56 pm


To:  Emm





Lépteim a sötétség leple alatt vezetett, hogy néhol egy-egy fénycsóvába belelépvén arcomat világíthassam meg. Autók suhanása libbentette fel sötét vászonkabátom hosszú szárát, miközben a tömeget kerülgettem a főút menti járdán.
A járdát boltok szegélyezték, hogy az éjszakában fényükkel bevilágítsák MysticFalls gyönyörű városát.
Egy pirosan villogó Open feliratra lettem figyelmes, mire megkönnyebbült sóhajjal jeleztem magamnak, megérkeztem átmeneti célomhoz. A fénylő ledkivilágítás molyként vonzott magához, hogy közelebb lépvén hozzá, betérjek a fénylő butikba, így otthagyjam minden petákomat, mit az albérletre tettem félre. S habár ez a veszély nem fenyegetett, hiszen mint jól alkalmazkodó személy, jól beilleszkedtem az új világba, mit Amerika nyújtott számomra.
Munkát szereztem annak reményében, hogy új életet kezdvén magam mögött hagyhatom a már jól megszokott kínkamrát, mit otthonomnak nevezhettem Angliában. Vele együtt azt az őrült apámat, aki azt képzeli, hogy ellop egy kölyköt és azzal a lendülettel, már apaként is léptetheti elő magát. Vagyis oké. Ez csak az én elképzelésem, mint magyarázat a felbukkanó kérdésekre, mit magamnak alkotok.
Gondolataim közepette már csak arra eszmélek fel, hogy egy üveg Jack Daniels-el, egy üveg Jägermeisterrel és néhány doboz sörrel állok a kassza előtt. Mosolygó arc fogad, mi sejti mi sorsra jut ez a néhány üveg alkohol. Nem beszélve arról, hogy milyen idő alatt is... Találgatnia sem kell. Emm-nek és nekem kijár a szórakozás, mi mellé természetesen a jókedvet megalapozó alkohol dukál.
Nem teszek meg túl hosszú utat, míg nem a találkozó helyre érvén leeresztem kezemből a zacskót, mi mély nyomot vágott maga után az ujjaimban. Enyhe bizsergő érzés, mit végig fut ujjaimon, ahogy vissza szalad bele a vér, hogy helyreállítván vérkeringésemet, felmelegítse kezemet ebben a sötét Novemberben. Ami persze nem is árt, hiszen még az orromon kifújt melegség is meglátszik a levegőben. Persze hamar tova is száll, mintha itt sem lett volna.
Lehuppanok a hideg szökőkút szélére, majd nézek csendben magam elé. Jókedvem türelmetlen várakozásba torkollik, majd a telefonomért nyúlva, az időt kezdem el nézegetni.
Csak figyelem, majd rájövök, hogy milyen hasztalan a karóra, mit mindig a csuklómon viselek. Hiába van, hiába működik... Valahogy mindig a telefonért fogok nyúlni.
A hétköznapi problémák, mik olybá tűnt, teljesen magával ragadtak, ezek szerint mégsem. Furcsa előérzetem támadt, mely hatására azonnal koncentrálni kezdtem. Bambultam magam elé, teljesen rámeredve a betonlapokra. Füleltem. S habár nem voltam tapasztalt vérfarkas, hiszen képességeim gyakorlását teljesen kihagytam elég sokáig az életemből, de néhány gyanús szavacskát mégis elkaptam. Hunyorogva kaptam a fejemet irányába. De nem moccant semmi sem. Csend ragadta magával a szökőkút környékét. Így nem maradt semmi, mint az üres gyanakvó pillantás, mit oldalra irányítva a fák, s  bokrok felé irányítottam. Rossz érzésem támadt ezzel kapcsolatosan. Érthető módon azonnal arra asszociáltam, hogy apám talált meg valahogy. De ha meg is találna... Taktikázna? Magam sem tudtam sose kiismerni a férfit, akivel éveken át éltem együtt.



449 || youtube || note: xx || kredit




avatar
Vérfarkas vagyok
Play by :
Daniel Sharman
Léptek száma :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Hétf. Okt. 23, 2017 4:33 pm

Szabad játéktér.

avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Vas. Május 28, 2017 10:27 pm

Ali&Letty

Valahányszor Johanra gondoltam, a sírás előtört belőlem. Hogy felejthetném el, mikor én feleltem a haláláért? Hiszen őt nem védte semmi a naptól! Ő pedig engem védett, s most ismét védtelenül tengtem-lengtem Mystic Fallsban, egyedül egy gyermekkel. És erre itt egy nő, aki azt kérdezte, minden rendben van-e. Nem akartam rázúdítani a bajom, de kitört belőlem.
- Hullanak körülöttem a szeretteim, egy v… véreskezű szörnyeteg üldöz, maga szerint hogy lennék?! – Nem tudhattam, mennyit sejtett a természetfeletti világból, óvatosnak kellett volna lennem. Majdnem sikerült elárulnom, hogy Oleg micsoda. – Megölték a férjem, maga szerint ez rendben van?
Még jó, hogy Nadine időközben elaludt, és majdnem meg is bántam a hangoskodásomat. Hiányzott Johan, nagyon.
- Jobb, ha elmegy, mielőtt maga lesz a következő áldozat – próbáltam lebeszélni a felőlem érdeklődő nőt, aki valahogy nagyon emlékeztetett egykori gyámomra. Mindenki, aki törődni mert velem, azt kegyetlenül kivégezte ez a vadbarom, akinek nem tudhattam, mikor ürül ki lelkéből ez a vérmes harag, amit rajtam vezetett le. Pedig a nővérem már rég halott.
Nem értettem, miért kínoz még most is, talán a vámpírsága lenne az oka? Johan azt tanította, hogy a vámpírok mindent sokkal erősebben élnek át, érzelmileg is instabilabbak, sokan ezért kapcsolják ki, mert könnyebb elviselni.
Hát, lehet, hogy a jelek szerint Oleg nem így tett. Talán egyszer majd rájön, hogy én semmiről sem tehettem, és békén hagy végre.
Féltettem ezt a kedves idegent. Szerettem volna elkerülni, hogy Oleg elmebeteg játékának újabb eszközévé váljon, amivel engem gyötörhetett.
- Sajnálom, de az én közelemben tartózkodni nem egy életbiztosítás. Ez a fickó egy elmebeteg, és a rendőrségre se mehetek. Ugyan, ki tudna vele szembeszállni? – feszegettem a határokat, de még nem mertem kibökni, hogy Oleg micsoda. Nem szándékoztam elmeklinikán kikötni, Nadine-nak, a kislányomnak szüksége volt rám. Nem hagyhattam magára.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Vas. Május 28, 2017 10:06 pm


For Leticia Omaley

it's so hard to forget someone who gave you so much to remember

Lassan két éve kerestem Thobiast és kezdtem belefáradni a kutakodásba. Tudni akartam az igazat, de közben rettegtem is tőle. A lelkem mélyén azt hiszem tudtam az igazságot, de nem mertem elhinni, mert az... teljesen összetört volna. Továbbra is erős akartam maradni, viszont a keresgélés kezdett az őrületbe kergetni. Véget akartam vetni neki, de helyes volna beletörődni valamibe, ami nem biztos? Nem akartam elengedni őt, de lassan kezdtek fogyni a lehetőségeim. A legtöbb vámpír nem akart szóba állni velem a fajom miatt, akik pedig mégis, semmi használható válasszal nem szolgáltak. Olyan volt, mintha a sötétben tapogatóznék és ez kiborított. A legutóbbi nyom Mystic Fallsba vezetett, ahol már korábban is jártam, érdekes hely volt, itt mindig történt valami, rengeteg sztorit hallottam már róla, de sok mindent nem élhettem át. Sok időt töltöttem itt, jobban mondva Klaus pincéjében, a várost megismerni nem igazán volt időm. Gyűlöltem Klaust, rágondolni is, a gyomrom rögtön bukfenceket vetett és elöntött a hányinger. Megráztam a fejem és próbáltam a találkozóra koncentrálni, a pasasra, akiből igyekeztem minél több információt kicsikarni. - Szóval akkor látta utoljára Klaust? - tettem fel a kérdést és nagyon reméltem hogy mást válaszol, vagy elhint valamit a vámpírfiúmról. Idegesen tördeltem az ujjaim, amíg a vámpír újragondolta a dolgot és nagyot sóhajtott. - Nézd, Alison... így hívnak, ugye? - miután bólintottam és találkozott a tekintete az én kétségbeesett pillantásommal, folytatta. - Fél éve láttam utoljára Klaust, de a barátod nem volt vele, ez egész biztos. Tényleg sajnálom. - Hosszú idő óta ő volt az egyedüli, aki hajlandó volt normális hangnemben beszélni velem, még rendes is volt hozzám. Őszinte volt a sajnálkozása, behívott a házába és egyáltalán nem zavarták a pletykák, miszerint vérfarkas is vagyok. Megittam az utolsó korty teát és elbúcsúztam a segítőmtől, akitől valójában semmi fontosat nem tudtam meg, csak amiben már biztos voltam eddig is. Thobias nincs Klaussal.
Fél óra múlva a főtéren ücsörögtem egy padon, a szökőkút közelében és egyáltalán nem éreztem magam jobban. A gyógynövényes tea egy kicsit lenyugtatta a gyomrom de az idegrendszerem még mindig vészjelzéseket küldött nekem, szirénázott mint egy riasztó és kész csodának számított hogy még nem robbantam fel. A tenyerembe temettem az arcom, s ekkor ütötte meg a fülem a vízcsobogás mellett az az édes gügyögés meg a szipogás. Felálltam a padról és a hang felé indultam, kíváncsi voltam honnan jönnek a hangok. A szökőkút szélén ülve találtam rá a nőre, aki egy babkocsit tologatott, benne egy édes csöppséggel, s először ő kötötte le a figyelmem, megeresztettem egy mosolyt a kisgyermek felé, aztán feltűnt, hogy a nő arca könnyáztatta és ettől rögtön felébredtek bennem a védő-ösztönök. Meg akartam őt nyugtatni, bármi is történt vele. A kedvességem néha átoknak tekintettem, de az ilyen helyzetekben igenis jól jött. A bajbajutottak a gyengéim voltak. - Jól vagy? Minden rendben? - léptem közelebb hozzá, igyekeztem nem udvariatlannak és furcsának tűnni, de ez utóbbi az én esetemben nehézkes volt. Már a létezésem furcsa volt.

remélem így megfelel  ■ zene: waves(remix)kinézet
■■

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
■ melissa benoist
Keresem :
Léptek száma :
6

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Vas. Május 28, 2017 6:26 pm

Ali&Letty

Nem volt könnyű az életem. Soha nem volt az, és most már azt is bántam, hogy megszülettem. Még hány élet lesz semmivé miattam és Oleg miatt?
Mystic Fall egyelőre biztonságot adott, Oleg csak kívül szedte áldozatait.
Nadine is ezért került hozzám. Hogy elejét vegyem az újabb depressziós hangulatom kialakulásának és az ismételt összeomlásnak, amire a kicsinek nincs szüksége, elhatároztam, hogy kimozdulok egyet és sétálok vele a városban. Oleg jó ideje békét hagyott, nem jött rá az üldözhetnék.
Rettegéssel teltek ettől függetlenül a napjaim, mert sosem tudhattam, mikor támad kedve újra megkeseríteni az életem, noha nem mintha eddig nem ezt tette volna.
- Jól van, kislány. Sétálunk egyet, örülsz? – vettem ki a kiságyából nevelt lányomat, és miután végigszenvedtem vele az öltözést – nem könnyű egy nagyjából másfél éves gyereket ruházni, pláne, hogy Nadine sportot űzött a bútorokon vagy alattuk/felettük való közlekedésből, úgyhogy rendszerint úgy néztem ki egy ilyen esemény után, mint aki minimum félmaratont futott.  De a kisruha csak rákerült, úgyhogy teljesítményemre büszke képet vágva indultam el én is átöltözni.
A két műveletet követően babakocsiba került minden, ami fontos, Nadine-nal kezdve, aztán el is indultam vele. A rejtett vasfüves készletem se maradhatott el, biztonsági okokból az italainkba is pakoltam.
A belvárosban kötöttünk ki céltalan sétánk során, de a gondolatterelés nem nagyon működött.
Johan… a szívem szakadt meg érte.
A szökőkútnál tartottam szünetet, a szélére leülve tologattam a kocsit, és örültem, hogy ezúttal elvileg senki sem látta könnyes arcomra. Nemrég még itt ökörködtünk Johannal, egymást fröcsköltük, de Oleg és a tőle való félelmem mindent tönkretett.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Szökőkút   Pént. Ápr. 07, 2017 12:16 pm


avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Szökőkút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Mystic Falls :: Fõtér-
^
ˇ