Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Today at 12:34 am


Grace cellája

Yesterday at 8:02 pm


Brennan kávéház

Yesterday at 8:00 pm


Steferine - 3 hónappal ezelőtt

Yesterday at 5:09 pm


Raktárépületek

Szomb. Aug. 19, 2017 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Szomb. Aug. 19, 2017 5:45 pm


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Szökőkút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Vas. Május 28, 2017 10:27 pm

Ali&Letty

Valahányszor Johanra gondoltam, a sírás előtört belőlem. Hogy felejthetném el, mikor én feleltem a haláláért? Hiszen őt nem védte semmi a naptól! Ő pedig engem védett, s most ismét védtelenül tengtem-lengtem Mystic Fallsban, egyedül egy gyermekkel. És erre itt egy nő, aki azt kérdezte, minden rendben van-e. Nem akartam rázúdítani a bajom, de kitört belőlem.
- Hullanak körülöttem a szeretteim, egy v… véreskezű szörnyeteg üldöz, maga szerint hogy lennék?! – Nem tudhattam, mennyit sejtett a természetfeletti világból, óvatosnak kellett volna lennem. Majdnem sikerült elárulnom, hogy Oleg micsoda. – Megölték a férjem, maga szerint ez rendben van?
Még jó, hogy Nadine időközben elaludt, és majdnem meg is bántam a hangoskodásomat. Hiányzott Johan, nagyon.
- Jobb, ha elmegy, mielőtt maga lesz a következő áldozat – próbáltam lebeszélni a felőlem érdeklődő nőt, aki valahogy nagyon emlékeztetett egykori gyámomra. Mindenki, aki törődni mert velem, azt kegyetlenül kivégezte ez a vadbarom, akinek nem tudhattam, mikor ürül ki lelkéből ez a vérmes harag, amit rajtam vezetett le. Pedig a nővérem már rég halott.
Nem értettem, miért kínoz még most is, talán a vámpírsága lenne az oka? Johan azt tanította, hogy a vámpírok mindent sokkal erősebben élnek át, érzelmileg is instabilabbak, sokan ezért kapcsolják ki, mert könnyebb elviselni.
Hát, lehet, hogy a jelek szerint Oleg nem így tett. Talán egyszer majd rájön, hogy én semmiről sem tehettem, és békén hagy végre.
Féltettem ezt a kedves idegent. Szerettem volna elkerülni, hogy Oleg elmebeteg játékának újabb eszközévé váljon, amivel engem gyötörhetett.
- Sajnálom, de az én közelemben tartózkodni nem egy életbiztosítás. Ez a fickó egy elmebeteg, és a rendőrségre se mehetek. Ugyan, ki tudna vele szembeszállni? – feszegettem a határokat, de még nem mertem kibökni, hogy Oleg micsoda. Nem szándékoztam elmeklinikán kikötni, Nadine-nak, a kislányomnak szüksége volt rám. Nem hagyhattam magára.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Vas. Május 28, 2017 10:06 pm


For Leticia Omaley

it's so hard to forget someone who gave you so much to remember

Lassan két éve kerestem Thobiast és kezdtem belefáradni a kutakodásba. Tudni akartam az igazat, de közben rettegtem is tőle. A lelkem mélyén azt hiszem tudtam az igazságot, de nem mertem elhinni, mert az... teljesen összetört volna. Továbbra is erős akartam maradni, viszont a keresgélés kezdett az őrületbe kergetni. Véget akartam vetni neki, de helyes volna beletörődni valamibe, ami nem biztos? Nem akartam elengedni őt, de lassan kezdtek fogyni a lehetőségeim. A legtöbb vámpír nem akart szóba állni velem a fajom miatt, akik pedig mégis, semmi használható válasszal nem szolgáltak. Olyan volt, mintha a sötétben tapogatóznék és ez kiborított. A legutóbbi nyom Mystic Fallsba vezetett, ahol már korábban is jártam, érdekes hely volt, itt mindig történt valami, rengeteg sztorit hallottam már róla, de sok mindent nem élhettem át. Sok időt töltöttem itt, jobban mondva Klaus pincéjében, a várost megismerni nem igazán volt időm. Gyűlöltem Klaust, rágondolni is, a gyomrom rögtön bukfenceket vetett és elöntött a hányinger. Megráztam a fejem és próbáltam a találkozóra koncentrálni, a pasasra, akiből igyekeztem minél több információt kicsikarni. - Szóval akkor látta utoljára Klaust? - tettem fel a kérdést és nagyon reméltem hogy mást válaszol, vagy elhint valamit a vámpírfiúmról. Idegesen tördeltem az ujjaim, amíg a vámpír újragondolta a dolgot és nagyot sóhajtott. - Nézd, Alison... így hívnak, ugye? - miután bólintottam és találkozott a tekintete az én kétségbeesett pillantásommal, folytatta. - Fél éve láttam utoljára Klaust, de a barátod nem volt vele, ez egész biztos. Tényleg sajnálom. - Hosszú idő óta ő volt az egyedüli, aki hajlandó volt normális hangnemben beszélni velem, még rendes is volt hozzám. Őszinte volt a sajnálkozása, behívott a házába és egyáltalán nem zavarták a pletykák, miszerint vérfarkas is vagyok. Megittam az utolsó korty teát és elbúcsúztam a segítőmtől, akitől valójában semmi fontosat nem tudtam meg, csak amiben már biztos voltam eddig is. Thobias nincs Klaussal.
Fél óra múlva a főtéren ücsörögtem egy padon, a szökőkút közelében és egyáltalán nem éreztem magam jobban. A gyógynövényes tea egy kicsit lenyugtatta a gyomrom de az idegrendszerem még mindig vészjelzéseket küldött nekem, szirénázott mint egy riasztó és kész csodának számított hogy még nem robbantam fel. A tenyerembe temettem az arcom, s ekkor ütötte meg a fülem a vízcsobogás mellett az az édes gügyögés meg a szipogás. Felálltam a padról és a hang felé indultam, kíváncsi voltam honnan jönnek a hangok. A szökőkút szélén ülve találtam rá a nőre, aki egy babkocsit tologatott, benne egy édes csöppséggel, s először ő kötötte le a figyelmem, megeresztettem egy mosolyt a kisgyermek felé, aztán feltűnt, hogy a nő arca könnyáztatta és ettől rögtön felébredtek bennem a védő-ösztönök. Meg akartam őt nyugtatni, bármi is történt vele. A kedvességem néha átoknak tekintettem, de az ilyen helyzetekben igenis jól jött. A bajbajutottak a gyengéim voltak. - Jól vagy? Minden rendben? - léptem közelebb hozzá, igyekeztem nem udvariatlannak és furcsának tűnni, de ez utóbbi az én esetemben nehézkes volt. Már a létezésem furcsa volt.

remélem így megfelel  ■ zene: waves(remix)kinézet
■■

avatar
Hibrid vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 01.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   Vas. Május 28, 2017 6:26 pm

Ali&Letty

Nem volt könnyű az életem. Soha nem volt az, és most már azt is bántam, hogy megszülettem. Még hány élet lesz semmivé miattam és Oleg miatt?
Mystic Fall egyelőre biztonságot adott, Oleg csak kívül szedte áldozatait.
Nadine is ezért került hozzám. Hogy elejét vegyem az újabb depressziós hangulatom kialakulásának és az ismételt összeomlásnak, amire a kicsinek nincs szüksége, elhatároztam, hogy kimozdulok egyet és sétálok vele a városban. Oleg jó ideje békét hagyott, nem jött rá az üldözhetnék.
Rettegéssel teltek ettől függetlenül a napjaim, mert sosem tudhattam, mikor támad kedve újra megkeseríteni az életem, noha nem mintha eddig nem ezt tette volna.
- Jól van, kislány. Sétálunk egyet, örülsz? – vettem ki a kiságyából nevelt lányomat, és miután végigszenvedtem vele az öltözést – nem könnyű egy nagyjából másfél éves gyereket ruházni, pláne, hogy Nadine sportot űzött a bútorokon vagy alattuk/felettük való közlekedésből, úgyhogy rendszerint úgy néztem ki egy ilyen esemény után, mint aki minimum félmaratont futott.  De a kisruha csak rákerült, úgyhogy teljesítményemre büszke képet vágva indultam el én is átöltözni.
A két műveletet követően babakocsiba került minden, ami fontos, Nadine-nal kezdve, aztán el is indultam vele. A rejtett vasfüves készletem se maradhatott el, biztonsági okokból az italainkba is pakoltam.
A belvárosban kötöttünk ki céltalan sétánk során, de a gondolatterelés nem nagyon működött.
Johan… a szívem szakadt meg érte.
A szökőkútnál tartottam szünetet, a szélére leülve tologattam a kocsit, és örültem, hogy ezúttal elvileg senki sem látta könnyes arcomra. Nemrég még itt ökörködtünk Johannal, egymást fröcsköltük, de Oleg és a tőle való félelmem mindent tönkretett.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Szökőkút   Pént. Ápr. 07, 2017 12:16 pm


avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
346

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Szökőkút   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Szökőkút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Belváros :: Főtér-
^
ˇ