Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Avatar- és névfoglaló

Black Pearl Bar EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 6:51 pm



Az erdõ mélyén

Black Pearl Bar EmptySierra
Yesterday at 6:50 pm



Hard Luck kocsma

Black Pearl Bar EmptyHope Mikaelson
Yesterday at 6:21 pm



gwendolyn rosendhal

Black Pearl Bar EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 6:17 pm



Elkészültem!

Black Pearl Bar EmptyGwendolyn Rosendhal
Yesterday at 3:06 pm



Hátsó boxok

Black Pearl Bar EmptyTheodore Storm
Yesterday at 12:14 am



Képzeletek tere

Black Pearl Bar EmptyZack Reed
Hétf. Május 20, 2019 6:33 pm



Nappali

Black Pearl Bar EmptyAlesea R. Hyland
Hétf. Május 20, 2019 6:11 pm



Hiányzásnapló

Black Pearl Bar EmptyHope Mikaelson
Hétf. Május 20, 2019 9:59 am



Törlések, figyelmeztetések

Black Pearl Bar EmptyAlways and Forever
Vas. Május 19, 2019 8:31 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Black Pearl Bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptySzer. Május 15, 2019 10:28 pm



☾ To: Letty


☾ Have you ever thought that this life we live is just a dream?






Teljesen egyetértettem azzal, amit mondott. Az emberek alapvetően ilyenek voltak, amit ő maga is elmondott; ítélkeztek, anélkül, hogy tüzetesebben utána jártak volna dolgoknak vagy elmerültek volna a másik gondjaiban, ne adj’ Isten megpróbáltak volna együttérzőek lenni és így tovább.
S ha nem is próbált meg „bántani” a szavaival, olyan sebeket érintett, amik még túl frissek voltak ahhoz, hogy beszélni akarjak róla egy idegennel. Épp ezért váltottam át kissé nyersebbre a kelleténél; nem őt akartam bántani, csupán szerettem volna egy határt húzni kettőnk közt, avagy a témák közt, melyek terítékre kerülhettek. Nem vágytam a sajnálatára. Nem vágytam arra, hogy megsimogassa a fejemet és azt mondja, minden rendben lesz és a többi, teljesen sablonos szöveg, vagy épp tett. Hiszen egy idegen hogyan is érthetné meg, mi zajlik bennem?
- Ha tehetném, nem, hogy nem mennék tovább, de meghalnék. – Ejtettem ki a szavakat teljesen nyugodt hangszínnel, s egy részem komolyan is gondolta. Talán a túlvilágon találkozhatnék újra a bátyámmal… bocsánatot kérhetnék tőle mindazért, amit tettem és ahogyan viselkedtem ellene. Megmondhattam volna neki, hogy sosem gyűlöltem őt. Csak azt, hogy nem volt mellettem és ez túlságosan kikészített.
Nagyot sóhajtottam, majd a táncolókat kezdtem figyelni. Annyira… felszabadultak voltak. Annyira jókedvűen buliztak, s risztálták magukat össze-vissza, mintha beléjük lenne kódolva genetikailag. Mintha… nem lenne jobb dolguk ennél. Gondtalanok voltak. Irigyeltem őket; rohadtul.
De nem láthattam beléjük; nem tudhattam, hogy nem-e hasonló indokból vannak egy ilyen helyen, mint én. Vicces, nem?
A lány szavaira ránéztem, s egy pillanatra elgondolkodtam, hogy felkérhetném, de ahhoz még innom kellett. S erőt gyűjtenem. Le akartam mondani erről a flörtölős, csajozós mivoltomról, de roppant nehéz volt, mikor ilyen nőkkel akadtam össze. Nem mintha bármit is terveztem volna Vele; de egy tánc belefér talán, nem?
- Talán lehet róla szó. – Jegyeztem meg némi hallgatás után, a poharamba kortyolva. A fejembe szállt már kellőképpen, de még mindig nem volt elég. A további mondandójára kissé meglepetten néztem rá, némileg értetlenül. Hümmentettem.
- Szerintem csak káprázik a szemed. Akinek itt koronája van, az Te vagy. – Mosolyogtam rá, ezúttal önfeledtebben, mint eddig. Kezdtem megkedvelni, ha lehet így fogalmazni.
Kiittam végül a whiskymet, majd felkeltem a székről és az övé mellé léptem, miközben a kezemet nyújtottam felé.
- Mit szól egy tánchoz a hercegnő? – Fürkészni kezdtem, s reméltem, hogy nem utasít el.

374 words ☾ Paralyzed ☾ note: Letty  Black Pearl Bar 450640341



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptySzer. Május 15, 2019 9:11 pm



Theo & Scarlett

Lemondó fejrántással vontam meg a vállam, ennyi erővel költőinek is szánhatta a kérdését akár. Nyilván azt gondoltam, hogy meglóg, mi másért hittem volna az ellenkezőjét? Alig fél órája ismertük csak egymást, semmi okom nem volt bízni benne. Nem tudom, a szüleim neveltek-e így, vagy az emberek iránti bizalmatlanság egyszerűen a véremben volt, kiiktathatatlanul.
Feszültnek tűnt, de nem tettem szóvá. Az én életem is épp elég stresszes volt ahhoz, hogy ne akarjak mások felett ítélkezni. Bármi is nyomta a szívét, rajta állt, elmondja-e vagy sem. Nem mintha újra találkoznánk, nagy valószínűséggel soha többé nem fogom őt látni, úgyhogy teljesen mindegy volt, mennyire nyílik meg nekem.
- Mindenkivel ezt csináljuk. Elemezzük és elítéljük őket anélkül, hogy tudnánk róluk bármit is - emeltem meg a poharam felé, bocsánatkérésem jeleként. Úgy hittem, rátapinthattam valamire, ezért váltott át kissé nyersre a stílusa, de nem akartam megbántani. Csak azt gondoltam, talán azért hozott minket össze a sors ma este, hogy józanító pofonjává váljak - a pofonok pedig fájnak ugyan, de legalább hatásosak. A koronás megjegyzését megmosolyogtam, rajta felejtve néhány pillanatra a szemem. Pedig nagyon is hercegnek tűnt...
- Igen, tudom. A legtöbb bölcs és okos dolgot könnyebb mondani, mint tenni. - Bűnbánó mosolyt villantottam rá a poharam felett, lassan kortyolgatva a vodkanarancsomat. - De van, amikor meg kell tenned. Nincs más választásod, csak felállni és továbbmenni, mert muszáj. - Eszembe jutott az átváltozásom utáni időszak. Olyan mélyen voltam, hogy azt kívántam, bár hagytam volna inkább, hogy az a fickó megerőszakoljon és megöljön abban a hotelszobában... Könnyebb lett volna elfogadni a halált, mint együtt élni vele.
- Azért nézem őket, mert aranyosak. Amúgy sem igazán tűnsz táncos típusnak. - jegyeztem meg mosolyogva, felhajtva az utolsó kortyokat a poharamból. Éreztem, hogy a melegség a gyomromba összpontosul, és tudtam, az alkoholgőz következő állomása a fejem lesz. Elkértem a fiútól az üveget és töltöttem magamnak a whiskyből, ha nem bánt osztozkodni velem. - De ha felkérsz, talán igent mondok - fűztem még hozzá, ajkaim szélesebbre húzta a mosoly. Nagyon szerettem táncolni, de nem akartam ráerőltetni a dolgot azzal, hogy ezt bevallom.
- Ami a koronát illeti - tértem vissza egy korábbi témánkra. -, én látom rajtad. - Halvány, együttérző mosolyt villantottam rá. Nem tudtam, mitől lehet mélyponton, de átéreztem kicsit a reménytelenségét. Ha lelki támasz nem is lesz belőlem ma este, szerettem volna, ha tudja, nem csak ő érzi magát vacakul ebben a pillanatban. Vannak mások is, akik legalább úgy szenvednek, mint ő. Éreztem, hogy a pia a fejembe száll, így letettem a poharam és tartottam inkább egy kis szünetet. Nem akartam túlságosan kiütni magam, nem lett volna szerencsés egy idegen mellett...


hello brother
●●




Scarlett Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Camila Mendes
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyHétf. Május 06, 2019 2:04 am


To: Letty

Have you ever thought that this life we live is just a dream?




Mélyen szívtam magamba a levegőt, ahogy visszaültem a helyemre, ekkor kifújva a bent tartott levegőt.
- Azt hitted, meglógok? – Mosolyodtam el halványan, majd a pultra támaszkodtam és némileg feszülten dobolni kezdtem az ujjaimmal. A mozdulataim viszont lefagytak, mikor a lány feltette a viccnek szánt kérdéseit. Drogüzlet? Öhm, nem…? Kissé meglepve fürkésztem őt, majd nagyot nyeltem.
- Persze, gyors menet… kivel? – Kérdeztem vissza, miközben felnevettem, ezzel is terelve a témát. Nem, persze, hogy semmiféle drogüzletről nem volt szó, á. Eddig olyan titokban csináltam, amennyire csak lehetett; erre pont egy ilyen lány érez rá ennyire pontosan a dologra? Nem örültem. Hiszen fogalmam sem volt, ki ő. Például, ha egy rendőr lánya, vagy az igazság és józanság mintaképe, akkor könnyűszerrel kezdhetett volna veszekedni velem, vagyis… sokkal inkább jelenteni a rendőrségnek. S ezúttal nem volt senki, aki kimentsen a jófiúk karmai közül.
Ahogy visszaidézte a szavaimat, meglepve néztem rá. Kíváncsi voltam, mi a fenét akar kihozni ebből. Hiszen lezártuk a témát, legalábbis nem vártam el, hogy tanácsokkal lásson el, vagy hogy netalántán kifaggasson az életemről, vagy bármi egyéb. Nagyot sóhajtottam végül.
- Nézd, nem igazán tudod, mi is van velem, így… ne próbálj meg analizálni. – Közöltem némileg nyersen, de nem tehettem róla, ez… ez közel sem volt egyszerű. De talán rátapintott a lényegre. Arra, hogy jelenleg, vagyis hónapok óta mi a fenét művelek. Hát igen, a sebeimet nyalogatom és fetrengek az önsajnálatban, holott lenne jobb dolgom is ennél. A jövő felé nézni.
De túl lehet lépni a történteken ennyire… könnyen és egyszerűen? Mert szerintem nem. Egyszerre veszítettem el két embert, ráadásul örökre és… kit ne készítene ez ki?
A további szavaira kissé összerezzentem. Nem hittem volna, hogy az ellenkezőjét gondolja rólam, miközben én pont, hogy alátámasztottam az előbbi szavait.
- Mondjuk az tart vissza, hogy nincs korona a fejemen. – Újabb nevetés hagyta el az ajkaimat, majd hanyagul vállat is vontam. De aztán a mosoly és a jókedvem hamar elszállt, hiszen folytatta. A számat húztam.
- Mi van, ha már nem akarok „építkezni”? Mi van, ha már nem látom értelmét semminek? – Nagyot nyeltem. – Tudom, hogy előre kellene néznem és nem a múltban élnem, de… ezt mondani könnyebb, mintsem megtenni. – Feszülten túrtam a tincseim közé, elemelve a kezemet a pultról. Megráztam gyengén a fejemet, majd az üvegért nyúltam és töltöttem a poharamba. Ekkor esett le, hogy ezt végül is a lány rendelte, nem is én… azaz, várjunk már. Meghívott volna? Engem? Miért? A szemem sarkából néztem a fekete szépségre, akinek még a nevét sem tudtam. De azt hiszem, túlzottan nem is érdekelt, csak az, hogy ma estére ő lesz a partnerem.
- Mondd csak… azért nézelődsz a táncolók felé, mert lenne kedved hozzá? – Halványan rámosolyogtam, majd a kezembe vettem a poharamat és belekortyoltam, sőt, néhány pillanat alatt kiittam a tartalmát. Érezni akartam a hatását; az alkohol mámorító ízét és… és arra a bódult állapotra vágytam, amikor végre jól tudom érezni magam. Persze, ehhez volt még segítségem is, ami azt illeti. Csak idő kérdése volt, hogy előszedjem azokat a tablettákat.

493 words ❖ Paralyzed ❖ note: Letty Black Pearl Bar 1036049602



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyPént. Május 03, 2019 2:48 pm



Theo & Scarlett

- És akkor még nem is láttál mindent.. - somolyogtam inkább már a poharamba, mikor elindult kifelé. A szemem sarkából figyeltem, merre megy, de nem fűztem hozzá sok reményt, hogy visszajön. Az ilyenek nem szoktak. Felismertem a lekoptató dumát, habár meg kellett hagyni, az övé egész élethűre sikeredett. Az egyre hosszabbra nyúló percek is mellettem szóltak. Nem keseregtem túlzottan az elúszott randi miatt, inkább kértem magamnak még egy kör vodkanarancsot. Legnagyobb meglepetésemre újdonsült beszélgetőpartnerem tíz perccel később tényleg felbukkant ismét a pultnál, úgyhogy két gyors pislogás után visszacsúsztam a saját székemre, átadva neki az övét.
- Nahát, visszajöttél... - Őszintén szólva nem sok reményt fűztem hozzá, úgyhogy igazán meglepett vele. Közben a pultos elém csúsztatta a teli poharat, de még nem kortyoltam bele, megvártam, hogy előbb a fiú is elhelyezkedjen. - Csak nem valami drogüzlet volt? Vagy egy gyors menet a parkolóban? - ugrattam. Bár csak viccnek szántam, a mai világban nem igazán lett volna meglepő az ilyesmi, főleg a Black Pearl környékén. Már jóval a vérfarkassá válásom előtt tisztában voltam a város ismert sötét foltjaival, habár a mellettem ülő nem tűnt baljós alvilági figurának. Őszintén szólva meglepően normálisnak látszott - talán ez is vonzott benne annyira. Úgy éreztem, hasonlítunk.
- "Az életem romokban, én meg a romok alatt" - idéztem vissza, mit mondott korábban. Akkor nem igazán tudtam mit kezdeni a megjegyzésével, de most hagyott elég időt, hogy átgondolhassam. - Mondd csak, az a fajta srác vagy, aki másoktól várja a segítséget? Fetrengsz és a sebeidet nyalogatod, míg valaki újra nem építi neked az életed? - A szemem sarkából rápillantottam, hogy lássam, miféle reakciót csal ki belőle a kérdésem, illetve hogy ennek tükrében újra végigszaladhasson rajta a pillantásom, röviden, fel-le. - Csak mert nekem nem olyannak tűnsz. Szóval, mi tart vissza attól, hogy felkelj, megrázd magad és megigazítsd a fejeden a koronát? - intettem a pultosnak, majd a fiúra böktem. Néhány pillanattal később újabb üveg whisky került a pultra, ezúttal az én ajándékomként (bár, ha mázlim van, valaki úgyis meghív az este végén).
- Nem azt mondom, hogy könnyű és hogy holnapra kész leszel vele... De rajtad múlik, elkezdesz-e építkezni, vagy vergődsz tovább. - kortyoltam egyet a poharamból, majd megtöröltem a számat és letettem egy kicsit az italt. Éreztem, hogy az alkohol tömény gőze a fejembe áramlik, megszédít. - Ennyi bölcsesség az egyéjszakás idegenedtől mára. Remélem, hasznodra válik - megvontam a vállam halvány mosollyal, majd hátrapillantottam a táncolók felé. Nem voltak túl sokan, valószínűleg a kései óra miatt, de azért bolondoztak néhányan kicsivel odébb. Figyeltem őket egy darabig, mielőtt a mellettem ülőre sandítottam volna. Lesz vajon kettőnkből valami?

hello brother
●●




Scarlett Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Camila Mendes
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyCsüt. Márc. 28, 2019 1:58 am


To: Letty

Have you ever thought that this life we live is just a dream?




Kissé megütköztem a szavain. Pontosabban a „családi fészket” való említésére. Ez? A hely, ahol senki sem vár engem többé? Nevetséges.
- Nem mondtam, hogy itt születtem, kislány. – Kacsintottam rá játékosan, elhessegetve a rosszabb gondolataimat magamtól. – Richmondban születtem, de aztán, bizonyos körülmények miatt ide kellett költöznünk. – Aprót rándítottam a vállamon, majd pillantottam félre, s inkább az ő szavaira koncentráltam. Elhagyta a helyet, amit az otthonának hívhatott? Nocsak. A szemem sarkából pillantottam vissza rá.
- Hát, egyszer mindenki kirepül a családi fészekből, nem igaz? – Csak van, aki túl korán, vagy meggondolatlanul, mint mondjuk én. Miért kell, hogy minden, de szó szerint minden valami rossz és fájó emléket idézzen fel bennem? Például most azt, hogy egy veszekedés után költöztem el a bátyámtól, ami életem egyik legrosszabb döntése volt. Nem úgy kellett volna eljönnöm tőle, ahogyan. Mindenesetre, nem szándékoztam kommentet fűzni a lány szavaira. Az ő dolga volt, hogy miért jött el otthonról ilyen hirtelen, nem pedig az enyém. Nem volt kedvem beleásni magam más életébe, hiszen volt épp elég gondom mások nyavalyája nélkül is.
- Oh, és milyen komoly pofit tudsz vágni. Mindjárt tényleg megijedek tőled. – Nevettem rá ezúttal egy fokkal vidámabban. Muszáj lenne jól éreznem magam, de hogyan? Erőltetéssel? Ilyesmik jártak a fejemben, de aztán hagytam, hogy tovább haladjon a beszélgetés.
Kicsit összevontam a szemöldökömet a szavaira, főleg a végére. A saját ne…m? Mi? Mi ez a feltételezés? Pislogtam néhányat, értetlenül, mint aki rosszul hall.
- Öhm, nem, azt hiszem, teljesen félreértettél. Hidd el, épp elég nővel volt dolgom, hogy tudjam, nálam heteróbb ember nincs a földön. – Magyaráztam komolyan, bár nem a leghatározottabb hangszínnel, ami még engem is meglepett. Ám nem tulajdonítottam neki figyelmet, betudtam az alkoholnak, meg annak, hogy kissé zavarba hozott ezzel a feltételezéssel. – A helyzet az, hogy az életem nem épp úgy alakul, ahogyan kellene, sőt, ha szabad így fogalmazni, az életem romokban van, én meg a romok alatt… és ki tudja, fel tudok-e állni belőle. – Lehet, játszi könnyedséggel ejtettem ki a szavakat, egy enyhe mosoly kíséretében, de belül szenvedtem. Viszont nem vágytam az ő, sem a más sajnálatára. Egyszerűen csak azt akartam, hogy az elmúlt pár hónap váljon semmissé és legyen minden a régi. Legyen itt Jefferson, és éljen a bátyám, hogy ki tudjak vele békülni… de ez lehetetlen volt. Az italomba temetkeztem, kis búfelejtőnek használva, aztán lazán megvontam ismételten a vállamat.
- Jelenleg semmi más nem elégít ki, csak ez, vagy pedig a… - Elharaptam a mondat végét. Egyrészt, mert nem akartam felelőtlenül kimondani azt, amit; másrészt megcsörrent a telefonom, mintegy mentőövként, így azonnal nyúltam érte, hogy felvegyem és elintézzem azt a pár mondatos párbeszédet Tommal. Oh, lassan többet beszélek vele, mint bárki mással és ez rohadt gáz.
A lány szavaira félrenyeltem volna, ha épp iszok, de így csak értetlenül pislogtam rá.
- Ritkán találkozok ilyen… piszkos fantáziával megáldott lánnyal, mint te. – Jegyeztem meg egy visszafogott mosollyal, majd távoztam, egyenesen ki az épület elé, ahol egyből körbenéztem. Már nem díszelgett ott az arcomon a mosoly, sokkal inkább feszült voltam.

Már kezdtem azt hinni, hogy Tom átvágott, mikor az épület oldala mellől érkezett némi nesz.
- Pssszt! Haver! – Erre megrezzent egy arcizmom, de azonnal felé vettem az irányt.
- Nem vagyunk haverok. Csak add a cuccot és tűnj el. – Morogtam rá, miközben az arcára pillantottam, meg arra az elégedett vigyorra. Kedvem lett volna megütni, darabokra szedni, de tekintettel arra, hogy volt nála valami, amire szükségem volt; visszafogtam magam.
- Ugyan már, Theo. Pedig még ajándékot is hoztam neked. – Meglebegtetett két tasakot a szemem előtt, amit egyből ki akartam kapni a kezéből, de ekkor a háta mögé rejtette. – A-a-a! Ne olyan hevesen! – Komolyan kezdett nézni, én meg összepréseltem az ajkaimat. Morrantam.
- Oké, nesze, itt van. – A kezébe nyomtam a pénzt, aztán megmozgattam az ujjaimat, jelezve, hogy most már ő jön.
- Jó fiú. – Az egyik tasakot a kezembe adta, melyben tabletták voltak, a másikat viszont, amiben valamiféle fehér por pihent, továbbra is magánál tartotta. Én pedig távozni készültem, hiszen azt úgysem én kértem, ha pedig az „ajándék” nem jár, nem is számít. Elfordultam tőle, elhadarva egy „kösz”-t, s indultam volna, de elkapta a karomat. – Hé, nem is érdekel, mit hoztam neked?
- Nos, nem igazán. – Néztem rá feszülten, elhúzódva tőle. Nem is értettem, miért akar nekem bármi pluszt adni.
- Gondoltam. De azért itt van. Angyalpor. Próbáld ki, biztosan jót fog tenni a fejednek. – A kezembe nyomta a tasakot, majd futólag megérintette a fejemet, és ellépett mellettem.
- Tom, nekem erre nincs szüksége- - Mikor utána fordultam, már sehol sem volt, így a mondatomat is félbehagytam. Remek. Sietve elraktam inkább mindkét anyagot a zsebembe és visszasiettem az épületbe.

Fogalmam sem volt róla, hány perc telhetett el, de biztos, hogy nem 2, hanem mondjuk 8-10 percig is kint lehettem, amíg ezzel az idiótával lerendeztem ezt az egészet. Idegesen lépkedtem vissza a pulthoz, már, ha egyáltalán fenntartotta a helyet nekem az a titokzatos kis nőszemély.
- Bocsánat, elhúzódott. – Futólag elpillantottam a pincér felé, odaintve neki, újabb kör reményében.

818 words ❖ Paralyzed ❖ note: -



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptySzomb. Márc. 16, 2019 7:35 pm

Nem tudom, hogy mi jár a fejében ennek a jóképű férfinek, csupán túlságosan sokáig hallgat az elején. Nem mintha siettetni szeretném a beszélgetésünket, vagy más miatt. Csupán szeretnék itten megismerkedni valakivel és kész. Itt magam lehetek végre, s most be is bizonyítom magamnak és beszélgető partneremnek, már ha ad rá esélyt. Jó jelnek veszem, mikor végül sután rám pillant.
- Szóval te tősgyökeres Mystic Falls-i vagy, aki egy kisebb kiruccanás után hazatér a családi fészekbe – sandítok rá, aztán megtoldom a következő szavakkal.
- Én viszont pont fordítva, elhagytam egy helyet, amit otthonomnak nevezhettem – sóhaj nem marad el tőlem, mert így belegondolva hiányzik az otthoni beszédek, s apa és anya jótanácsai az életben maradáshoz. Most is erősen figyelek, s nem csak a beszélgető társamra, hanem a környezetemre is. Beszélgetünk, s játszadozunk ügyesen a szavakkal. Én nem bánom, de ő vajon hogy van vele? Megérzem, hogy a derekamra csúsztatja a kezét, újra kis remegést előidézve nálam.
- Ne ítélj a külső alapján. Belül veszélyes vagyok! – próbálok komoly maradni, de mikor elhúzódik tőlem, akkor lemondóan ingatom a fejem. Bájos képem van, de belül egy háborgó fenevad, ami önuralmat igényel. Eszembe jut apa edzései, hogy semmire se húzzam fel magam, hogy bírjak tűrni. Itt vagyok s hagyom, hogy érjen hozzám, s incselkedjen velem. Otthon rég leállítottam volna a pasik 90%-át. Ez most így megerősíti a szabadságérzetem, s ettől ül ki az a megkönnyebbült mosoly az arcomra. De vajon, ha én elengedném a bennem lakozó szörnyeteg pórázát, akkor mi lenne? Ettől a tudattól nem tudok szabadulni, ez köt béklyóban, mert nem akarom az átváltozást átélni. Koccintok vele, s italom kortyolgatom.
- Valóban? Most sem tudod, hogy mit kellene csinálnod? Akkor olyan reménytelennek nézel ki, vagy csupán rossz ajtón kopogtatnék, mert mondjuk a saját…ne..m…- nem folytatom a gondolatmenetem, miközben azon csodálkozok, hogy miként fanyalodtam rá ezen pimasz szavakra. Ránézek az üres poharamra, amiben csupán a két jégkocka van.
- Szóval nem hinném, hogy buzi lennél – végül is felvállalom a szavaim előtte, a tömeg úgy sem figyel fel a beszélgetésünkre.  Látom nagyon jól, hogy elég nagy ivó, mert húzóra küldi le a rendelt italjait. Én nem követem a példáját, mert úgy érzem, hogy számomra ennyi elég volt.
- Szóval az alkohol tökéletesen kielégíti férfias vágyaidat? Fura vagy te – jegyzem meg, mikor csörögni kezd a telefonja.  Érzem, hogy pillanatok alatt elveszi a kezét a derekamról. Átkozom a hívót, hogy miért pont most szól bele az én első pasizásomba. Nyeljen félre az a köcsög! Leszáll a bárszékről, s én követem ezt a különleges herceget. Megfordul a fejemben, hogy követem őt, de aztán visszakozok. Miért is? Mert megkér engem, hogy foglaljam az ő helyét.
- Lehet róla szó, hogy foglalom. S húzd fel a slicced, mikor végzel – pajkos mosoly jelenik meg az arcomon, de mikor elfordul és távozik, akkor lehervad azonnal. Szép mozdulattal átülök az ő helyére,  előre dűlök mit sem törődve azzal, hogy visszatéréskor esetleg szépen mutatom a hátsóm neki. Kicserélem a poharainkat, aztán nem marad más, mint várni rá. Unalmas, s nincs benne semmi izgalom.
Vendég

avatar
Vendég

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyVas. Márc. 10, 2019 11:49 pm


To: Letty

Have you ever thought that this life we live is just a dream?




Furcsán éreztem magam. Azt hiszem, kezdtem úgymond „kiégni”. Már nem érdekelt, hogy ki és mi van körülöttem; már nem érdekelt, hogy ez a lány itt kellette magát nekem. Túl sokszor adtam már a testi élvezetekre, túl sokszor próbáltam ott menedéket keresni, s túl sokszor engedtem a vágyaknak. Az utóbbi időben, amit New Orleansban töltöttem, sok lánnyal szórakoztam. De már egyikükkel sem feküdtem le. Egy ideig szórakoztam velük, volt, amelyiknek még a lelkemet is kiöntöttem, aztán egyszerűen ott hagytam, mintegy… mintegy elmenekülve előle. Vagy a gondjaim elől. Az életem elől, voltaképpen. Már nem tudtam, hol a helyem. Nem tudtam, hol találom meg azt, amire vágyok… talán már azt sem tudtam, ki a fene vagyok. Theodore Storm, huh? Ez csak egy név. De ki van a név mögött? Ki van az arc mögött? Egy megtört lelken kívül… mégis… mégis ki vagyok én?
Nagyon sóhajtottam, miközben odapillantottam sután a lányra, aki csak nem hagyta annyiban a dolgot; hozzám ért, s tovább kellette magát nekem, nem titkolva a szándékait. De azért feltettem a kíváncsinak ható kérdést, miszerint új-e errefelé, vagy hogy egyedül kíván-e ma este szórakozni. Flörtöltem, mondhatni, de ez is csak játék volt. Hiszen tudtam, hogy ezt várja tőlem. Vagy mégsem?
- Oh, értem. – Nyugtáztam, miszerint nem rég érkezett a városba. – Ami azt illeti, én is nem rég érkeztem. Bár én évek óta itt élek, Mystic Fallsban. – Vontam vállat, majd a másik válaszát hallva újfent rápillantottam, majd visszahúztam lassan a kezemet. Egyedül, mi? Szinte tudtam. Ha lett volna valakije, nyilván vele van, nem pedig bepróbálkozik nálam. Logikus.
A szavakra és a kuncogásra felvontam a szemöldökömet egy mosolyfélével az arcomon. Oké, picit furcsa lány volt, vagy csak szimplán belement a flörtbe, de… hm. Szóval veszélyes? Miért is volna az? A továbbiakra elmosolyodtam teljesen és újra a derekára csúsztattam a kezemet.
- Azt hiszed, azért húzódtam el, mert félek tőled? Nem vagy te olyan veszélyes, kislány. – Mormogtam, miközben közelebb hajoltam hozzá, de aztán újfent elhúzódtam tőle. Szórakozás. Egy lépés előre, majd kettő hátra… Incselkedés, érintések, netán bókok, majd újfent a távolság felvétele.
Az újabb kikért körbe temetkeztem, koccintva vele. Aztán látva, hogy ő kicsit gyorsra vette a tempót, én is kiittam a poharam tartalmát, hogy új kört rendeljek. A poharat megfogva kicsit meglötyögtettem, mikor kérdés érkezett felém. A jégkockát figyeltem az üvegpohárban. Mély levegőt vettem.
- Mi ebben annyira meglepő? – Pillantottam a szemem sarkából a lányra. – Nem igazán van senki, akivel bulizhatnék, vagy bármi mást csinálhatnék, tudod? – Motyogtam, feltéve a költői kérdést, majd újfent mély levegőt vettem, amit nagyon lassan fújtam ki. Letargia. Fogtam a poharamat, avagy az új kört és egyből lehúztam, ennek örömére.
- Ez most nagyon is jó… az alkohol. – Jegyeztem meg töprengve, majd a telefonom megcsörrent, így egyből előszedtem és felvettem.
- Hello. Máris kimegyek, igen… oh, ezzel te ne törődj. – Rendeztem le ennyivel, majd nyomtam ki a telefont és lemásztam a bárszékről. Visszafordultam viszont a lány felé.
- Foglalnád a helyem, amíg kiugrok pár percre? – A tekintetét kerestem és ha sikerült elkapnom, akkor néhány pillanatig fürkésztem őt, egészen addig, amíg igent nem mondott. Vagyis, reménykedtem ebben a válaszban. Aztán kisiettem az épület elé.

513 words ❖ Paralyzed ❖ note: -



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyVas. Márc. 03, 2019 9:37 pm

Látom, ahogy a helyem melletti férfi meglepődik, mikor engem pillant meg. Mégis, mit gondolhat a fejében? Nem tudom, s nem is érdekel különösebben. A válaszát várom, hogy szorít-e helyet nekem? Mikor meghallom a válaszát, akkor nem túlságosan dob fel vele. Mintha csak belenyugodna abba, hogy egy lány zavarja meg a személyes auráját. Beletörődő.
- Köszönöm, igazán rendes tőled. – ezzel odapakolom magam, ahová éppenséggel képzeltem magam. Mivel szembe nem tudok lenni a pulttal, mert ahhoz már nincs hely, így féloldalasan a férfi irányába fordulva helyezkedem el. Jól a rálátásom arra, hogy mit csinál és miként. Számomra úgy tűnik, mint egy unott kutya, aki arra vár, hogy hazatérjen a gazdája és játszhasson vele. A whiskyje elfogyott, de azt mondom én, hogy nem melegítette túlságosan sokáig. Idő közben a pultos kiszolgál engem, így kezembe veszem a narancsvodkám, azonban váratlanul ér az érintése. Halványan kezemre lötyögtetem az italom a mozdulata nyomán, s átfut rajtam a pofon adása, ám a szomjúságom megakadályoz benne. Nem fogok verekedni, uralkodni kell magamon. Kortyolok az italból, hogy megnedvesítsem az ajkaim.
- Nem igen láthattál itt, csupán ma érkeztem a városba. Úgy egy órával ezelőtt – mondom neki, s nem hinném, hogy ezzel olyan nagy titkot árultam volna el neki. Iszok egyet, majd a másik kérdésére szintén válaszolok.
- Egyedül érkeztem, nincs senkim. – s most megint megremegek, mert elhúzza a kezét onnan, amit valójában kezdtem megszokni. Az ital kezd hatni bennem, oldva a kinn felhalmozott feszültséget. A következő mézes mázos szövegét egy mosollyal jutalmazom.
- Valóban? Pedig mint látod, félelmetesen veszélyes vagyok. – kuncogom el a végét, sőt utalni szeretnék a kezére, így gyorsan megtoldom még a következő kijelentéssel.
- Látod, még a kezedet is elhúztad a derekamról – rég beszéltem már ennyire szabadon, szülői hatástól mentesen, ráadásul játékosan. New Orleansba azért megválogattam a szavaim, ha beszélgettem valakivel. Itt ezen a helyen nem vagyok megkötve, itt mintha magam lehetnék? Tán igen, de később ráérek még ezen agyalni.
- Mindenesetre ha óhajtod, akkor megvédhetsz – belegondolva, sosem árt egy férfi a háznál. Meg ha vele mutatkozom, akkor sikerül a többi sóvárgót távol tartani magamtól. Magam vállát megveregetem, hogy milyen ügyes vagyok, de nem bízom el magam. Újra rendel whiskyt a beszélgető társam, mert mondhatni elkezdtünk egymással csevegni. Ajkaimhoz emelem az italom, majd mikor ő kiejti az egészségünkre szót, akkor csupán ennyi telik tőlem.
- Neked is! – kortyolok bele az italomba, majd csalódottan pakolom le a pultra az üres poharat. Jelzek a pultosnak, hogy töltse tele, de most fokozom az élvezetet.
- Két jégkockát tegyen bele. – toldom meg a rendelésem, s visszafordulok az ivótársamhoz. Végig mérem őt, s mivel értelmes téma nem jut eszembe, így döntök, hogy ital témánál maradok.
- Csak így egyedül, magányosan iszogatni? – s ettől tovább nem lépek, mert ki kellene élveznem az első ilyen bulizásom. Bármi történjék az este folyamán, úgy vélem fel vagyok rá készülve. Kissé beharapom az alsó ajkam, mert mondhatni ő lenne az első férfi, akivel nem csupán csókolózásig jutnék.
~ Ne siess csajszi! ~ korholom le az elbarangoló gondolatvilágom. Egy biztos, hogy a társaságom egyelőre vonzónak és érdekesnek találom.
Vendég

avatar
Vendég

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyVas. Márc. 03, 2019 5:23 pm


To: Letty

Have you ever thought that this life we live is just a dream?




A jeget figyeltem a poharamban, miközben hallgattam a körülöttem levő „világot”. Lányok nevetését, fiúk beszélgetését, vagy csak magát a dalt, a zenét… az élet gondtalanul folyt, a pillanatok pörögtek, megállíthatatlanul és visszavonhatatlanul. Az élet… egyszerűen csak ment magától, mintha ez lenne a dolga. Valójában ez is volt. Az élet sosem állt még meg attól, hogy valakit elveszítettünk. Azaz, számunkra megállt, megállhatott, de mások számára nem változott semmi, nem igaz? A jég már olvadásnak indult, hogy keveredjen a whisky édeskés ízével. Kicsit meglötyögtettem a poharat, majd egy kisebb sóhaj után a számhoz emeltem és kortyoltam belőle, majd le is raktam a poharat. Aztán a pult felé fordultam volna éppenséggel, mikor megéreztem egy kezet a vállamnak érintkezni. Meglepve pillantottam oda, majd a hozzátartozó arcocskára. Oh, egy lány. Bár ez egyáltalán nem volt meglepő egy szórakozóhelyen, de az annál inkább, hogy engem talált meg. Nem nyújtottam túl boldog látványt, avagy nem volt rám téve a tábla, hogy bárkit szívesen fogadok.
- Persze, ha akarsz… - Válaszoltam töprengve, megrágva minden egyes szót, majd kicsit odébb csúsztam, hogy legyen elég helye átmászni rajtam. Azt hiszem, szándékosan ért hozzám, többször is, de nem igazán zavart. New Orleansban szinte minden este valami lánykával szórakoztam és számtalanszor kerültem másokkal közelebbi viszonyba, bár… bár egyikükkel sem jutottunk túl sokáig. Csak szórakoztam. Szó szerint. De ez most nem volt fontos. A lány után pillantottam, amint sikerült feltornáznia magát a bárszékre, én magam pedig újra közelebb csúsztam a pulthoz, de közben felé fordulva. A kezembe vettem újfent a poharamat, miközben azt hallgattam, ő mit rendel. Kicsit megforgattam a szemeimet, ahogy újabba kortyoltam a whiskymből. Végül az üres poharat raktam vissza a pultra, mikor is hozzámért a lány, újfent. A szemem sarkából néztem rá érdeklődve, végigmérve lassan, majd gondoltam egyet és a felé eső kezemet a derekára csúsztattam.
- Nem láttalak még errefelé. Új vagy itt? – Érdeklődtem töprengve, miközben a szemeit fürkésztem. – S mondd csak… egyedül vagy? – Tekintetemmel egyből körülnéztem, mint aki azt lesi, mikor bukkan fel a lányka barátja, vagy bármelyik ismerőse. Lassan újra ránéztem, a kezemet ezzel egy időben pedig vissza is húztam a derekáról.
- Tudod, veszélyes a környék. Nem tudhatod, kikkel akadsz itt össze, de a jó hír, hogy én megvédelek ma este, ha óhajtod. – Mosolyodtam el, majd újabb kört rendeltem magamnak a whiskyből, intve a pultosnak. Közben egyre idegesebb voltam belül, s azt vártam, Tom mikor jelenik végre meg a kért anyaggal… de ebből kívülről semmi sem volt észrevehető. Amint megkaptam az újabb pohár italomat, a lány felé emeltem.
- Egészségünkre. – Mondtam, miközben vetettem egy pillantást a vodkája felé, s végül én magam ittam is néhány kortyot. A whisky jólesett a torkomnak, s a lelkemnek egyaránt. Egyre inkább ellazított, kikapcsolt és feledtetett velem mindent.

447 words ❖ Paralyzed ❖ note: -



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyVas. Márc. 03, 2019 11:19 am

Cukormáz, felhő és tökéletesség. Ezen szavak jutnak eszembe, ahogy New Orleansra gondolok, az ottani életem legapróbb darabkájára is. Egy szerető család, kissé elnéző szülők, s ezen felül még megannyi szépség. Nincs ezzel gond, leginkább velem van a probléma, itt a fejemben, ahol kipattannak azok a „világmegváltó” gondolatok. Még most is fáj a barátnőm elvesztése, mert miattam halt meg, az által váltam ezzé a szörnyeteggé. Apu segíteni akart rajtam, azonban próbálkozása ellenére különösebben nem érzem magamban a változást. Attól, hogy egy picit jobban tudok uralkodni az agressziómon nem jelenti azt, hogy nem fog újból bekövetkezni. Kell keresnem valakit, akivel ezen gondokat kiiktathatnám. Jó lenne örökre kitörölni az emlékeimből, de számomra nem megy. Túl jó kislánynak neveltek? Hát lehetséges. Ezen apró eset mérhetetlen fekete pacát okozott a patyolattiszta lelkemen. Friss seb, s tudja a franc, hogy az idő segít-e rajtam.
Nem volt kérdés tehát, hogy változásra van szükségem, ráadásul felnőtt nő vagyok. Nem maradhatok örökre szüleim nyakán, ráadásul a burokéletnek leginkább hátrányai vannak. Hogy mi az? Hogy szépen lassan halsz meg ott belül. Szóval késztetés jött, hogy elinduljak a nagy világban. Meglepetésemre szüleim megértették a döntésem, ám annyi kitétellel, hogy olykor csörögjek rájuk, vagy látogassam meg őket néha napján. Egy haldokló apát és egy aggódó anyát? Magammal kell foglalkozni, szóval ha nagyon nagy gond lesz, akkor majd felhívom őket. Így van ez! Valójában rettegek, hogy esetleg a szüleim halálát szintén így éljem át, vagy sokkal fájdalmasabban. Teljesen megtörnék, s jelen helyzetben nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Távol tartom magamtól a fájó dolgokat, elég kézenfekvőnek tűnik. Hogy hová jöttem egyedül élni? Mystic Fallsba, egy teljesen más helyre, mint a habcsókos New Orleans. Éjfélre értem ide, s most ahogy haladok az utcákon, akkor a képembe üvölt a másság. Kezdjük ott, hogy már maguk az utcák elrendezése másképpen van, s ehhez hozzájön, hogy a levegőben érezhető a feszültség. Önkénytelenül feszülök meg, minden idegem, pedig valójában én lazulni szeretnék. Mi ez a vészjósló marhaság? Nem lehetne kikapcsolni?! Önkénytelenül nyugtalanná válok, s gyakran tekintek a körbe. Idegen vagyok! Még sosem jártam itt, így minden érdeklődő tekintete rajtam pihen meg, ahogy elhaladok mellettük. Egy ilyen alkalommal befütyül egy félmeztelen férfi, megannyi tetkóval a felsőtestén.
~ Anyádat fütyülgess! ~ nézek rá nem túl szépen, aki erre csupán pimasz mosolyával válaszol. Elhaladok mellette, s szerencsére nem csinál semmi hülyeséget. Megmenekültem. Kifújom a tüdőmbe szorult levegőt, majd a távolban egy igazán vakító jelenségre leszek figyelmes. „ Black Pearl Bar”, villog mint egy stroboszkóp egy nagyobb buliban. Egy darabig nézem, míg meg nem állok a bejárat előtt. Ellenőrzöm, hogy megvannak-e a cuccaim, amit magammal hoztam a szállásfoglalás után. Mobiltelefon és pénztárca, s egyéb fontos iratok. Minden rendben van. Belső zsebben tartom őket, mert a külsőkből a piti tolvajok kihalászhatják. Úgy vélem, hogy inni kell a nagy ijedtségre, lazítani az állapotomon. Romokban vagyok, s mivel nincsenek itt szüleim, így valójában le sem tudnak beszélni. Szabadság, egy fokkal könnyebbé teszi a mostani közérzetem, s megveregetem a saját vállam, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy leléptem a szülői házból. Régen éreztem ilyen izgalmat, s most igazából megragadhatom az alkalmat. Minek halasztanám el? Nem eldöntendő kérdés, hogy bemegyek-e, hanem egyszerűen bemegyek! Pár pillanat az egész, s én az orromon, szememen és fülemen keresztül szívom magamba a benti hangulatot. Agyama az ingerek hatására felgyorsul, hogy felfogja a benti légkör édeskés mivoltát.
~ Nem rossz! ~ megengedek magamnak egy kisebb mosolyt, miközben az agyam máris kilöki magából a káros gondolatokat, ami egyenes út lenne az öngyilkosság felé. A pult irányába indulok, s mivel elég sok ember gyűlt össze, így a hideg sem bánt annyira. Kellemes a benti hőmérséklet. Rögtön leveszem a női fekete bőrdzsekim, hogy azáltal a kissé merész, de stílusos fekete ruhám láthatóvá váljon. Nő vagyok, minek hordjak farmert és pólót? Számomra azok túl fiúsak. A zene tombol, az emberek beszélgetnek, vagy táncolnak, esetleg valami rejtettebb helyen smárolják és tapizzák egymást. Kár tagadnom, valahogy igényelném én is az ilyesmit. A pulthoz érkezve megpillantom az előttem terpeszkedő, whiskyjét iszogató pasira. A szemem gyorsan felméri a hely lehetőséget, s arra a döntésre jutok, hogy elférek mellette. Nem tudom miért, de kinyúlok a vállához, finoman megérintve azt.
- Bocsáss meg, egy kicsit helyet szorítanál nekem is? – kérdezem tőle, s ha nekilát a műveletnek, akkor szembe fordulva vele, de odaszorítom magamat. Mondhatni néha a felsőtesteink érintkeznek egymással, de végül helyet foglalok ott, ahol elképzeltem magam. A pultos rögtön észleli az érkezésem, így közelebb vonul hozzám.
- Egy 3dl narancs vodkát, igazi naranccsal. – adom le a rendelésem, miközben a tekintetem elidőzik a velem szembe levő férfin. Helyesnek vélem a velem szemben lévő férfit, azonban még nem érzek belső indíttatást arra, hogy megismerkedjek vele. Mikor körbenézek, egy picit alaposabban, akkor magamban arra a döntésre jutok, hogy messze ő a legjobb lehetséges társaság. Női énem beindul, s míg nem kapom meg az italom, addig én „mondhatni” a hely hiánya miatt nekinyomom lágyan a felsőtestem, az övéhez.
Vendég

avatar
Vendég

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptyVas. Márc. 03, 2019 3:27 am


To: Letty

Have you ever thought that this life we live is just a dream?




Bárcsak azt mondhatnám, hogy milyen kellemes és örömteli volt a kiruccanásom amott – igen, ott, New Orleansban. Azt hittem, hogy új esélyeket találhatok ott, vagy csak annyira kikapcsolhatom az agyam, hogy többé ne gondoljak a múltra, de van egy rossz hírem! A múlttól, az emlékektől nem lehet szabadulni. Tehát, drága Mystic Falls, újra itt vagyunk – illetve vagyok. Miért beszélek többes számban? Talán kezdek megőrülni. Vagy… passz.
Nos, a híres „Black Pearl Bar”. Olvastam el magamban, mikor megpillantottam a villogó feliratot az épület tetején. Ennél nagyobb betűkkel és látványosabban talán ki sem írhatták volna, esküszöm, talán még Kínában is látják. Mindenesetre, felhívta a figyelmemet épp annyira, hogy az autóval végül parkolóhelyet keressek. Mondtam már, hogy nem rég érkeztem vissza? Igen, pont ezekben a percekben tértem vissza újra ebbe a kicseszett városba. S nem volt kedvem még hazamenni… haza. Ha tudnám, mit nevezhetek az otthonomnak, könnyebb lenne. Azt a lakást, ahol a bátyámmal éltünk évekig, vagy azt a házat, ahol Jeffel éltem az utolsó időszakban? Mindkettő túlságosan magányosnak hatott és nem, nem volt kedvem még egyik helyre se „hazamenni”. A magány ígyis mardosott, hát még akkor, ha bármelyik lakás küszöbét átlépem…
Leállítottam hát az autót, majd az anyósülésen levő telefonomért és pénztárcámért nyúltam. Aztám kiszálltam volna, a tárgyakkal a kezemben, mikor pittyent egyet a telefonom, új üzenetet jelezve a számomra. Egyből megnéztem. Nos, eléggé meglepődtem, mikor átfutottam azt a pár szót, amit Tom írt, ugyanis már most üdvözölt a városban, holott… komolyan, ez az ember valami megszállott lehet, vagy minimum minden sarkon lehet szeme, vagy épp besúgója, ha már most tudja, hogy itt vagyok. Mindenesetre, visszaírtam neki, hogy jó volna, ha szolgáltatna némi cuccot, ha már volt oly’ kedves és üdvözölt. Leírtam neki azt is, hol vagyok pontosan, aztán kiszálltam az autóból végre. A telefont és a pénztárcát is elraktam, majd összehúztam magamon a barna bőrdzsekit fázósan, ahogy megcsapott a hideg szél. Hűvös volt már és későre járt. Sőt, lassan hajnal egyet ütött az óra, de nem különösebben zavart. Nyeltem egy nagyot, majd lezártam az autót és a kulcsot is a zsebembe csúsztattam. Ezután indultam el befelé a szórakozóhelyre, azonban ahogy beléptem, a telefonom újra hangot adott ki. Tom. Nyilván. Egyelőre viszont nem néztem meg a válaszát, hanem bementem, hogy a pultnál keressek magamnak helyet. Bent már javában zajlott az éjszakai élet – karaoke est. Szebbnél-szebb, vagy inkább rosszabbnál-rosszabb produkciók kerültek bemutatásra, de legalább mindenki élvezte. Legalábbis úgy tűnt. Na meg, igazából én nem élveztem. Fülsüketítő volt némelyik dalocska és őszintén szólva, csak azért voltam itt, mert nem tudtam, hova menjek „haza”. Jó ötletnek tűnt egy szórakozóhelyre betévedni és iszogatni, mielőtt meghoznám a nagy döntést.
- Whiskyt kérnék. Vagy… legyen inkább dupla. – Biccentettem oda a pult mögött sertepertélő lány felé, miközben körbefuttattam a tekintetem a helyen. Elidőztem a színpadnál és az épp éneklő párocskán, majd egy sóhajjal előszedtem a mobilomat és rálestem végre arra az üzenetre. Tom azt írta, hogy fél órán belül hozza is a kért anyagot. Ezen elmosolyodtam egy fél pillanatra, majd válasz nélkül raktam el a tárgyat és húztam magamhoz végül a kikért whiskyt, amibe bele is kortyoltam. Mellesleg, Tomot továbbra sem szívleltem… sosem fogadtam a kedvenc „haverjaim” közé, nem jelentett számomra semmit, sőt, utáltam őt, de voltak dolgok, amiket csak ő tudott nekem elintézni.

534 words ❖ Paralyzed ❖ note: Itt a kezdőm Black Pearl Bar 3909542699



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar EmptySzer. Feb. 27, 2019 6:21 pm

Egy kisebb szórakozóhely a városból kifelé vezető főút mellett. A bár tulajdonosa egy igen fiatal srác, Daniel Roth, aki minden követ megmozgat, hogy a hely teljességgel kiszolgálja a fiatalok igényeit. Hétvégente fellépéseket vagy épp karaoke esteket tart, ritkább esetekkor pedig még ingyen ital is akad.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Black Pearl Bar   Black Pearl Bar Empty

Ajánlott tartalom


Black Pearl Bar Empty
Vissza az elejére Go down
 

Black Pearl Bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ