Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mit hallottál?
suttogások a szélben
denver chronicles
Az Ötök testvérisége vezetőinek létszáma megfogyatkozott. Egy jól irányzott csapda, valamint egy démon, aki Zack Reednek fogadott hűséget, felbomlasztotta a tökéletes egységet. Hazel Rhian Wallace életét veszítette. A Testvériség síri csendbe borult. A veszteség felfoghatatlan. Azonban a természetfelettiek számára ez az idő a legalkalmasabb, hogy akkor és ott csapjanak le az áldozataikra, ahol csak akarnak. Hisz' kevesebb figyelem jut rájuk.
the mystic falls daily
A Mystic Falls-i életet ezúttal nem Katherine Pierce, hanem Elena Gilbert borítja fel. Bosszút esküdött az összes szerette ellen, s hogy miért? Azt egyelőre senki sem érti, avagy tudja.
Ezen felül baljós felhők gyülekeznek a Salvatore Boarding School fölött... valami készül.
stories of new orleans
New Orleans vérszívóira veszély leselkedik. Seraphim Scamander arra tette fel életét, hogy kiírta a Mikaelsonokat, avagy megölje az összes vámpírt a világon. A húga miatt. Nemes cél, s őrült kivitelezés. Vajon ki áll mellé? S sikerül-e vajon a terve?
The myths and the legends
Mi zajlik a pokolban? Katherine Pierce és Kai Parker belső kis viszálya, sőt, ki nem mondott háborúja a koronáért. "Oszd meg és uralkodj", vagy netán... "söpörj félre mindenkit az utadból"? Vajon melyik elv fog életbe lépni?
S miközben ők macska-egér játékot űznek, semmit sem sejtenek arról, hogy a háttérben néhány démon igazán leváltaná az újdonsült királynőt. Thersez pedig máris szövetségre készül lépni az Ötök megmaradt vezetőjével... Te kinek az oldalára állsz?
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Elora Lacey White


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Sikátor

Bejárat EmptySierra
Yesterday at 6:49 pm



Hiányzásnapló

Bejárat EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 2:44 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Bejárat EmptyDominic Arback
Yesterday at 12:35 pm



Emily Swallow

Bejárat EmptySierra
Yesterday at 12:24 pm



Emilia Clarke

Bejárat EmptySierra
Yesterday at 12:16 pm



Avatar- és névfoglaló

Bejárat EmptyDerick Vernon
Yesterday at 2:09 am



* the chaos itself *

Bejárat EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 1:28 am



Középiskola

Bejárat EmptyAvarina Doven
Pént. Jan. 17, 2020 3:14 pm



lorenzo st. john

Bejárat EmptyLorenzo St. John
Pént. Jan. 17, 2020 1:05 pm



Elkészültem!

Bejárat EmptyDerick Vernon
Pént. Jan. 17, 2020 12:35 am

Share
 

 Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyPént. Dec. 13, 2019 3:47 am


To: Poppy Parker

It's making you cry




Ha nem lett volna a rokonom… ha nem kötött volna hozzá semmiféle szál, akkor talán még barátok is lehettünk volna. De a valóság más volt. Sokkal árnyaltabb, sokkal sötétebb, legalábbis a pipacs virág számára mindenképp. Ahogy hozzáértem, tudatosult bennem, hogy elszívó – nem volt meglepő, mégis kiült az arcomra egy kicsit a döbbenet. Csupán néhány másodpercre. Aztán újra megfogtam a kezét, lassan. Ezúttal nem szívott el tőlem mágiát, sőt, semmit nem éreztem. Bár amúgy sem tudtam, egy boszorkány mit kezdene a démoni, sötét energiákkal, mikor a boszik a természeti akármikből nyerik valójában az erejüket.
Könnyedén játszottam el a döbbent fickót, aki meglepődik azon, hogy a lány szülei halottak. Oh, mintha nem tudnám!
- Oh, ne haragudj, kérlek, én… basszus. Nem akartam érzékeny pontra tapintani, tök hülye vagyok – Bűnbánón fürkésztem az arcát. – Nem rég történt ráadásul? Tényleg tapintatlan vagyok… bocsáss meg – Elengedtem a kezét hirtelen, elhúzódva tőle, mint aki tényleg mindjárt elsüllyed szégyenében azért, amit tett.
Viszont ennyivel nem értem be, mert rá akartam vezetni arra, ki vagyok. Arra, hogy van köztünk egy bizonyos kötelék. Szál. Én vagyok az egyetlen rokonod.
- Jonathan Parker az apám… testvére… volt. – Tettem hozzá egy kisebb sóhajjal, mintegy ízlelgetve a szavakat, a mondatot, miközben a felismerés is egyre inkább látszódott az arcomon. – Akkor mi…? – Azonban nem mondtam ki. Azt akartam, hogy ő mondja ki és rakja össze a dolgot. Egy részem azt akarta, hogy örüljön a találkozásnak. Nekem. Oh, de még mennyire! A bizalmára fájt a fogam, hogy aztán elárulhassam őt. Bár tény, ami tény, tudtam, hogy sokáig nem tarthatom fent előtte a jó fiú álcáját… hisz ott volt a vadász barátja, Lestrange, aki biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb felvilágosítja majd ezt a kislányt. De mégis… kinek hinne egy védtelen, ártatlan, s árva kislány, ha nem a saját rokonának? Én többet jelenthettem Poppynak, mintsem az a vadász. Ez volt az előnyöm. Ezért volt nálam a győzelem kulcsa.

311 words ❖ why me? ❖ note:  Bejárat 3808243726  


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bejárat Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptySzomb. Dec. 07, 2019 8:54 pm

To: Uncle Kai
I can't go back to yesterday
because I was a different person then


Senkinek sem kell bemutatni azt az érzést, mikor az embernek elege lesz mások hülyeségeiből,  és legszívesebben fogná magát és beköltözne egy hétre a föld alá, hogy ne kelljen senkivel sem  érintkeznie. De ha valaki, én biztosíthatok róla mindenkit, hogy az elszigeteltség pokolian ki tudja kezdeni az embert, egyszerűen nem erre vagyunk kódolva. S lám, már attól is sokkal jobban érzem magam, hogy beszélhetek valami random fickóval. Ez már majdnem... Hétköznapi. Egy pillanatra el is feledkezem a világ sötét oldaláról és csak lubickolok ebben a kellemes semmiben.
Eszembe jut, hogy talán behívhatnám, hogy ne a folyosón nyomorogjon szegény, de nem tudom, hogy Isaac mit szólna hozzá. Vagyis de, tudom. Minden bizonnyal kiakadna. Ez pedig teljesen érhtető. Valamiért szeretne biztonságban tudni, ezt pedig nem hálálhatom meg azzal, hogy az első adandó alkalommal megszegem az egyetlen szabályt, ami nem is igazán szabály, ha úgy vesszük. Nem szabad behívnom senkit, sose tudhatom, hogy a gonosz épp milyen arcot öltött. De bármennyire is próbálok óvatos és gyanakvó lenni... Vannak szükségleteim. Például beszélgetni másokkal.
- Oh, értem - bólintok és beszívom az ajkaim, hogy véletlenül se bukjanak ki belőlem a nagy sajnálkozás közben a szavak.
- Hm? - biccentem oldalra a fejem a félbehagyott mondatra. Csak nem képzeli, hogy ez több puszta véletlennél? Aztán... Aztán ahogy összeér a kezünk és átjár az a furcsa érzés már magam sem tudom, mit gondoljak. Ő is érezte, látom az arcán a meglepettséget.
- Én... Aha - nyögöm ki erőtlenül,  és mikor másodszor is megérint, visszafojtott lélegzettel pillantok a kezére, ami az enyémet fogja. Ezúttal nincs áram ütés, se perzselő érzés, bár a karom még mindig furcsán bizsereg. Mikor elenged, majdnem kibukik belőlem egy megkönnyebbült sóhaj. - A... A szüleim? - pillantok rá kissé zavartan, még az előbbiek hatása alatt vagyok. - Meghaltak - motyogom kissé kábán, aztán megrázom a fejem, hogy valamennyire magamhoz térjek. - Mármint... Uh, ez bonyolult és hosszú sztori. És nem az a gond, hogy nem ismerlek, bár... Tény, hogy nem ismerlek, hanem hogy... Még túl friss a dolog és én sem értem igazán.
Csak a fejem rázom jelezve, hogy nem fáraszt, legszívesebben bevallanám neki, hogy milyen jól esik végre valakivel beszélni - még akkor is, ha ez a legfurább beszélgetés valaha -, de nyilván dilisnek nézne és lelépne, amit nem akarok. De úgy tűnik, ennek ellenére is az a terve, hogy távozik, legalábbis a mozdulatai eléggé arra utalnak. Elrakja a labdát és már épp meg akartam kérdezni, hogy nem jön-e be, mikor megelőzött egy olyan kérdéssel, ami után szóhoz sem jutottam. Nem létezik! Ilyen nincs, nem lehet ilyen kicsi a világ! 
- Honnan...? - hápogom bután. - Te... Ismerted őt?  A rokonod? - fürkészem lázasan és képtelen vagyok elhinni, hogy talán az, amit hetek óta keresek, a válaszok... szó szerint bekopogtak hozzám. A kérdés már csak az, hogy ez tényleg a világ legnagyobb véletlenje, vagy...

453 words ❖ The devil within ❖  Bejárat 1160212257  

Poppy Parker
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✦ Holland Roden ✦
Keresem :
✦ Myself ✦
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyCsüt. Nov. 07, 2019 3:16 pm


To: Poppy Parker

It's making you cry




Semmi gond? Az előbb még leharapta volna a fejem minimum, most pedig… semmi gond? Igen, ennyit számít, hogy egy idióta, ártatlan kis hülyének adom elő magam. Vagy mások szemében inkább normálisnak. De a normális az unalmas. Én meg nem vagyok az. Se normális, se pedig unalmas. Pontosan.
A kérdésre vállat vontam és kitártam a karjaimat.
- Nincs jobb ötletem… hazautazni időigényesebb lenne, mint… mint várni. Szóval maradok – Bólintottam is egy aprót, majd végül bemutatkoztam. Kezet is nyújtottam, de még a földön ültem, így visszahúztam. A válaszra, avagy a bemutatkozására meglepettséget színleltem.
- Parker? Wow. Kicsi a világ, vagy talán… - Eltöprengtem, s végül felállva kezet fogtam vele. Éreztem viszont azt a furcsa áramütés szerű dolgot. Én is elrántottam tőle a kezemet és ezúttal nem színleltem, hogy meglepett vagyok. Elszívó? Ez csakis ezt jelentheti. Más esetben nem lepődtem volna meg, de igazából irónikus volt, hogy ő sem kapott rendes varázserőt… ahogyan Lizziék sem. Milyen érdekes.
- Jól vagy? – Odaléptem hozzá és a kezéért nyúltam, finoman megfogtam gyengéden. – Azt mondtad, Parker vagy, ugye? Ez talán nem véletlen, kislány… - Az arcára pillantottam, majd lassan elengedtem. – Kik a szüleid? – Persze, direkt úgy kérdeztem rá, mint aki nem tudja, hogy halottak. Ja, és természetesen az igazi szüleire gondoltam, nem a nevelőkre… bár egyre megy, mindegyik halott. De valahogy csak rá kell vezetnem, hogy közünk van egymáshoz, nem igaz? – Mármint, te jó ég. Én sem gondolhatom komolyan, hogy csak úgy csevegni kezdj egy idegennel, ugye? Bocsi. Csak elgondolkodtam, hogy talán… de biztos nem. Biztos, hogy tévedek – Elléptem tőle, feszülten a hajamba túrva, mint aki totál idiótán érzi magát és aki nem akar hinni a saját megérzéseinek. Félrepillantottam, le a földre, majd a labdára a kezemben, amit végül elraktam a zsebembe. – Sajnálom, nem akarlak butaságokkal fárasztani téged – Emeltem végül újra rá a tekintetemet, ami reménykedő volt kissé. Mármint, csak megjátszottam, de nem esett nehezemre. – De... az apád… Jonathan Parker… volt? – Tettem fel mégiscsak a kérdést, hátha ezzel rámutathatok a tényre, ami itt lebegett közöttünk.

328 words ❖ why me? ❖ note:  Bejárat 3808243726  


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bejárat Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyCsüt. Nov. 07, 2019 2:41 pm

To: Uncle Kai
I can't go back to yesterday
because I was a different person then

Neha az az érzésem, hogy Isaac többet tud, mint amennyit elmond már ami a családomat illeti. Ha más nem, elméletei azért biztosan vannak,  végtére is,  ő a démon szakértő. Nem tudom, hogy így próbál védeni, vagy csak nem tart elég erősnek, érettnek vagy tudom is én minek ahhoz, hogy megossza velem ezeket a dolgokat. Jogom lenne tudni őket, hiszen ezeknek köszönhetően ért véget az életem... Már képletesen értve, de minden túlzás nélkül. Most úgy érzem magam, mint aki egy köztes állapotban lebeg; nem haltam meg, de nem is élek igazán. Mintha arra várnék, hogy történjen valami, ami majd eldönti, hogy végül mi is lesz a sorsom. De az esélyek nem igazán annak kedveznek, hogy majd boldogan élek, míg meg nem halok tekintve, hogy ezt a lakást leszámítva sehol sem vagyok biztonságban. Talán itt túlélem, de lassan megbolondulok a bezártságtól. Már attól is eufóriát érzek, hogy valakivel beszélhetek.
Egész jól szórakozom azon, ahogy a labda után vetődik.
- Semmi gond, tényleg - rázom meg a fejem. Hirtelen úgy érzem, hogy túlreagáltam a dolgot, ami persze csak azért van, mert egész jófejnek tűnik. Legalábbis egy neveletlen, pimasz kölyökhöz képest, akire amúgy számítottam.
- És addig itt fogsz ücsörögni? - mosolyodom el, de a következő pillanatban az arcomra fagy és csak pislogok. Parker. Létezik, hogy...? Nem. A Parker elég gyakori név, biztosan csak véletlen. Persze hiába is győzködöm magam, a gondolat már szöget ütött a fejemben és úgy sem hagy nyugodni. - Nahát, micsoda véletlen. Én is Parker vagyok. Poppy Parker.
Megvárom, míg feltápászkodik és elfogadom a felém nyújtott kezet. Ahogy az ujjaim a kezére fonódnak, mintha áram cikázna végig a karomon. Elrántom a kezem és csodálkozva nézek rá, hogy ő is érezte-e. Az ujjaim továbbra is bizseregnek és úgy bámulom őket, mintha hirtelen csápokká változtak volna vagy ilyesmi. Most vagy őrültnek néz, vagy... Vagy véletlenek nincsenek és ez egy jel volt. De az sem kizárt, hogy tényleg megőrültem.

311 words ❖ The devil within ❖  Bejárat 1160212257  

Poppy Parker
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✦ Holland Roden ✦
Keresem :
✦ Myself ✦
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyCsüt. Nov. 07, 2019 11:11 am


To: Poppy Parker

It's making you cry




Talán, ha valaki megkérdezte volna, hogy ezt a csajt történetesen miért akarom holtan látni: nem tudtam volna ész érveket a fejéhez vágni. Végül is, ő nem ártott nekem. De ez engem nem érdekelt. A családja… a vérszerinti szülei ugyanis a koven tagjai voltak és segítették az én drága szüleimet, hogy bezárjanak abba a börtönvilágba. A közös kis tervük volt és igen… még a bosszú, a gyűlölet fortyogott bennem. Ahogyan Josie és Lizzie iránt is, holott, logikusan ők sem ártottak nekem, pusztán a Bennett boszi használta őket eszközként a bezárásomra. De nem érdekelt. Bűnhődniük kellett… szenvedniük, ahogyan nekem is kellett. Igen, olyan sorsot szántam nekik, sőt, rosszabbat, mint amit én kaptam. Nem érdemeltek többet nálam. Nem, nem és… egyszerűen nem.
Az ajtó ekkortájt nyílt ki, de a labda még egyszer elpattant a lány, avagy az ajtó irányába.
- Jaj, bocsi! – Sietve a labda után kaptam, de nem értem el, viszont elég hülye helyzetbe kerültem a törpe előtt. Négykézláb voltam ugyanis előtte, így emeltem fel a fejemet és néztem rá. – Ne haragudj… tényleg. Tapintatlan vagyok, meg minden – Szabadkoztam és végül összeszedtem a labdát a földről. Aztán a sarkaim közé ültem a földre. Itt akar hagyni? Ez járt a fejemben, mikor láttam azt a mozdulatot… be akarta zárni az ajtót. Az ördögbe. Nyeltem egy nagyot, azon agyalva, mit mondjak, de végül ő volt az, aki megszólalt. A kérdésekre felpislogtam rá, majd zavartan a hajamba túrtam. Még egy zavart mosoly is megjelent az ajkaimon.
- Hát, ami azt illeti… a haverommal megbeszéltük, hogy nála találkozunk, de persze, elfelejtette… és csak órák múlva ér haza. Szóval… - Jah, tök jó kis hazugság, de biztos voltam benne, hogy beveszi. Túl ártatlan és túl cuki voltam ahhoz, hogy gyanakodni kezdjen… bármire is. – Amúgy, Kai Parker vagyok – A kezemet nyújtottam végül, bár még mindig a földön ücsörögtem. Inkább sietve felálltam, leporoltam magamról a koszt, aztán újból a kezemet nyújtottam. – Így. És tényleg, ne haragudj. Nem szándékosan borzoltam az idegeid – Jegyeztem meg egy vigyorral. Ó, de, teljesen szándékos volt. Az arcát figyeltem végig, miközben kiejtettem a nevemet. Leesik neki? Biztos voltam benne, hogy igen.

345 words ❖ why me? ❖ note:  Bejárat 3808243726  


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bejárat Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyCsüt. Nov. 07, 2019 10:56 am

To: Uncle Kai
I can't go back to yesterday
because I was a different person then


A kialvatlanság fura dolgokat művel az ember agyával. Épp az imént tűnődtem el azon, hogy az életem akár egy rosszul megírt, sablonos fantasy regény is lehetne. Én vagyok a lány, aki a szürke hétköznapokból egyszer csak belecsöppen egy veszélyes és varázslatos világba, és akinek legalább egy sötét alak a vérére szomjazik valami olyan okból, ami úgyis csak a végén derül ki. Még a titokzatos, sármos idegen sem hiányzik, hisz' itt van Isaac,  a jótevőm. Ez akár még vicces is lehetne... De nem az. Az életem romokban, nem maradt senkim és valaki tényleg azon van, hogy megöljön és még csak azt sem tudom, hogy miért. Az egésznek ahhoz van valami köze, hogy örökbefogadtak és igazából Parker vagyok, bár nem tudom, hogy ez mégis mit jelent. Nem sok nyom van, amin elindulhatnék és Isaac amúgy sem rajong az ötletért, ráadásul valószínű, hogy abban a pillanatban, ahogy kiteszem a lábam a házból valami rám veti magát és darabokra szed. Az én sztorimból csak egy dolog hiányzik:  a boldog befejezés.
A borongós töprengésből az zökkent ki, hogy valami a bejárati ajtón koppan Először azt hiszem, hogy kopognak és mivel tudomásom szerint senki sem szokta itt meglátogatni Isaacet tekintve, hogy gyakorlatilag nem is lakik itt, egy kicsit megijedek. Aztán a koppanás megismétlődik és már sokkal inkább tűnik pattánsank. Mintha valaki labdát dobálna neki. Talána valami kisgyerek szórakozik. A számhoz emelem a kávés bögrét, mikor is újra az ajtónak pattan a labda - most már biztos, hogy az - én meg megugrom.  Próbálom kirázni, de egyre idegesítőbb lesz a dolog és végül elindulok azzal a szándékkal, hogy megkérem a kölyköt, hogy máshol játszon, ne az idegeimen... Mármint az ajtó előtt. Kinyitom az ajtót, de nincs ott semmilyen gyerek. Csak egy srác. A folyosón ücsörög és ő dobálja a labdát.
Jó rég nem beszéltem már emberrel - úgy értem Isaacen kívül - így meglehetősen zavartnak érzem magam, de azért megköszörülöm a torkom.
- Bocs, de lehetne, hogy errefelé nem dobálod? Elég idegesítő és tanulni próbálok. - Ez persze nem igaz. De még sem mondhatom, hogy vagy százszor hangosabbnak hallom a pattanásokat és az őrületbe kerget vele. Csuknám is vissza az ajtót, de egyből lelkiismeret-furdalásom lesz. Sosem szerettem undok lenni senkivel és ez most határozottan úgy jött le.
- Kizártad magad? - eresztek meg egy halvány mosolyt és az ajtó felé biccentek, ami előtt ücsörög. - Vagy csak vársz valakit?
Remélem, hogy nem sértettem meg és nem vágja hozzám a kis gumilabdát.

395 words ❖ The devil within ❖ Remélem tetszik Bejárat 897538487

Poppy Parker
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✦ Holland Roden ✦
Keresem :
✦ Myself ✦
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat EmptyKedd Nov. 05, 2019 2:13 pm


To: Poppy Parker

It's making you cry




Legutóbb a tudomásomra jutott, hogy a kis pipacs virágot a szárnyai alá vette egy ötök tag. Úgy védelmezte, mintha minimum a lánya lenne, holott semmit sem jelentett neki. Mármint, gyerekek… Poppy csak egy lány a tömegből, neeem? Nem. Értem én. Csak azért védelmezi, mert én törtem az életére. Vagyis nem én, hanem, akiket ráküldtem a vöröskére. De most úgy éreztem, ide taktikát váltani. Fel akartam kavarni az állóvizet, s volt is egy tervem. Mi lenne, ha én lennék a világ legkirályabb nagybácsija? Akit mindenki akar. Oh, igen, még a kicsi pipacs is, akinek… nos, rajtam kívül egy élő rokona sincs. Legalábbis a tudomása szerint. Ugye, hogy ugye? Magamhoz édesgetem és könnyű szerrel megölöm, akkor és ott, mikor Isaacnek a leginkább fáj. Amúgy is segíteni akartam Zack tervében… az ötök eltiprásában. Hát tessék, én kezdem azzal, hogy elveszek tőle valakit.
Nem akartam ajtóstul a házba rontani. Viszont volt egy ötletes kis tervem arra, hogyan hívjam fel magamra a figyelmet. A folyosón egyszerűen leültem a földre, a hátamat a falnak döntöttem és egy labdát kezdtem dobálgatni a szemben levő falnak. Aztán elkaptam és újra dobtam. Aztáán irányt váltottam és egy-egy labda annak az ajtónak dobódott, ami mögött ott volt a kis pipacs lány. Azt akartam, hogy kijöjjön. Másrészt… érezhetően mágiával volt védve a lakás, így oda bemenni amúgy sem tudtam volna.
A percek teltek, s egyre türelmetlenebb lettem, de mégsem cselekedtem ész nélkül. Valahogy… azt hiszem, az utóbbi időben tanultam némi önfegyelmet. Nem tudom, hogy hogyan és miért, de lehet, hogy csak pillanatnyilag voltam képes tisztán gondolkozni és várni. Türelmetlenül, de várni. Az ajtóval szemeztem, egyre többször. Aztán elhaladt mellettem egy idősebb hölgy, aki rosszalló tekintetet vetett rám.
- Nem a folyosón kellene játszadozni, fiam! – Korholt, én meg rávillantottam a gyilkos tekintetemet. Még motyogtam is valamit, amitől elakadt szó szerint a lélegzete pár hosszabb pillanatra. Fulladozva sietett el és tűnt el az egyik ajtó mögött.
- Így már jobb… - Jegyeztem meg halkan, folytatva a labda dobálgatást. Oh, és persze… hogy miért ücsörgök itt és várakozok, ha Poppy kérdezi? A válaszom megvolt rá. Az egyik haveromra várok, aki pont ebben a házban él, csak épp nem ért még haza.

357 words ❖ why me? ❖ note: na ki a legjobb nagybácsi? Very Happy


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Bejárat Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
74
Népszerûség :
4

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Bejárat   Bejárat EmptyPént. Ápr. 07, 2017 12:24 pm

***

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Bejárat Ac5c2b731d8b800b5eff78e13fd2b161
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Bejárat 51762bbbd9bc5172d2f3387f8bcf819b
Play by :
℘ A body without a soul
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
577
Népszerûség :
0

Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bejárat   Bejárat Empty

Ajánlott tartalom


Bejárat Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Denver :: Lakónegyed :: Lestrange lakás-
^
ˇ