Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mit hallottál?
suttogások a szélben
denver chronicles
Az Ötök testvérisége vezetőinek létszáma megfogyatkozott. Egy jól irányzott csapda, valamint egy démon, aki Zack Reednek fogadott hűséget, felbomlasztotta a tökéletes egységet. Hazel Rhian Wallace életét veszítette. A Testvériség síri csendbe borult. A veszteség felfoghatatlan. Azonban a természetfelettiek számára ez az idő a legalkalmasabb, hogy akkor és ott csapjanak le az áldozataikra, ahol csak akarnak. Hisz' kevesebb figyelem jut rájuk.
the mystic falls daily
A Mystic Falls-i életet ezúttal nem Katherine Pierce, hanem Elena Gilbert borítja fel. Bosszút esküdött az összes szerette ellen, s hogy miért? Azt egyelőre senki sem érti, avagy tudja.
Ezen felül baljós felhők gyülekeznek a Salvatore Boarding School fölött... valami készül.
stories of new orleans
New Orleans vérszívóira veszély leselkedik. Seraphim Scamander arra tette fel életét, hogy kiírta a Mikaelsonokat, avagy megölje az összes vámpírt a világon. A húga miatt. Nemes cél, s őrült kivitelezés. Vajon ki áll mellé? S sikerül-e vajon a terve?
The myths and the legends
Mi zajlik a pokolban? Katherine Pierce és Kai Parker belső kis viszálya, sőt, ki nem mondott háborúja a koronáért. "Oszd meg és uralkodj", vagy netán... "söpörj félre mindenkit az utadból"? Vajon melyik elv fog életbe lépni?
S miközben ők macska-egér játékot űznek, semmit sem sejtenek arról, hogy a háttérben néhány démon igazán leváltaná az újdonsült királynőt. Thersez pedig máris szövetségre készül lépni az Ötök megmaradt vezetőjével... Te kinek az oldalára állsz?
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Bonnie Bennett, Vilan Redfick


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Avatar- és névfoglaló

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyBonnie Bennett
Today at 12:24 am



Rangfoglaló

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyBonnie Bennett
Today at 12:19 am



Bonnie Bennett

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyElena Gilbert
Yesterday at 11:00 pm



Partnerkeresõ

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyVilan Redfick
Yesterday at 8:27 pm



Kastélykert

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 1:46 am



safe and sound

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyAlexis Callaway
Csüt. Jan. 23, 2020 6:35 pm



Motel

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyAstrid Fray
Csüt. Jan. 23, 2020 5:21 pm



Larimer tér

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyAstrid Fray
Csüt. Jan. 23, 2020 4:52 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyDominic Arback
Csüt. Jan. 23, 2020 3:17 pm



Pincék és cellák

Lafayette Kripta - Page 2 EmptyLandon Kirby
Csüt. Jan. 23, 2020 12:10 pm

Share
 

 Lafayette Kripta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptyVas. Jún. 30, 2019 2:44 pm



To: Nathaniel

Hold On

Minden igyekezetem feleslegesnek bizonyult. Minden, amit egészen idáig tettem… hasztalan volt. Mindent egy pillanatra tettem fel, egyetlen egy varázslatra és most minden semmivé foszlott. Vesztettem. Ez az érzés mardosott belülről, ugyanakkor nem akartam azt láttatni, mennyire fáj. Pedig fájt. Elmondhatatlanul, hiszen… a boldogságom volt a tét. S most… sehol sem volt. Vége volt az egésznek. Sírni lett volna kedvem. Azonban volt valaki, akire figyelnem kellett. Arra a valakire, aki miattam tért vissza. Illetve általam, de nem értem.
- 2019 júniusa van most – Jegyeztem meg a szavaira, majd érdeklődve figyeltem. Ugyan megnézhettem volna a sírkőre felírt dátumot, a nevén kívül, de akkor pont nem arra figyeltem. Szóval egy kisebb sóhajjal előrepillantottam, s mikor el akart szakadni, hagytam neki. Azonban fél szemmel még mindig figyeltem őt, hátha kell neki a segítségem, de… úgy tűnt, megoldja.
A gyertyákkal bajlódtam, mire rájöttem, hogy az erőm kiveszett belőlem. Lehetetlen volt… vagy talán mégsem. De…
A kérdésekre összerezzentem. A férfira emeltem a tekintetemet, majd lassan bólintottam.
- Mindkettőre a válaszom: igen. Bár az egyikben már nem vagyok biztos, ugyanis… a varázserőm… - Kezdtem magyarázni, de rögtön ezután éles fájdalom hasított a fejembe.
Remegve bújtam kissé a férfihoz, öntudatlanul. A Lacroix ősiek voltak azok, akik eljöttek hozzám; mindent elmondtak, s a magyarázatom, amit adtam nekik, süket fülekre talált. Szenvedtem mindattól, ami történt, amit tettek velem, s amire ítéltek…
- Nem tehetitek ezt… könyörgöm… - Suttogtam, de már nem vártam sem megértést, sem feloldozást. Tudtam, hogy veszett az egész ügy. Még az egyik nő után nyúltam, de nem értem el, s én magam ájultan dőltem vissza a férfi karjaiba.
Nem tudom, mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem. Talán órák múltán kezdtem ébredezni, miután néhányszor remegve mocorogtam, de ha a férfi ébreszteni próbált volna, nem sikerült neki. Tehát magamtól pillantottam fel végül, s az első gondolatom az volt, hogy mi történt…
- Én… - Egy fél pillanatig kétségbeesve néztem fel, majd nagyot nyelve félre. – Itt maradtál velem… köszönöm – Ez volt az első, amit mondanom kellett. Itt hagyhatott volna. Hazamehetett volna, vagy bárkihez, bárhová, hiszen nyilvánvalóan lett volna kivel találkoznia most, hogy újra élő volt. Mégis itt maradt velem. Vajon miért?
Lassan felkeltem az öléből, aztán felhúztam az egyik lábamat, azt karoltam át. A férfit kezdtem fürkészni, majd lassan, halványan elmosolyodtam.
- Liezelnek hívnak. Liezel Zoey Lacroix – A kezemet nyújtottam neki, hiszen egészen eddig nem történt meg köztünk a nagy bemutatkozás. – Bár a Zoey-t nem használom – Tettem hozzá egy apró vállrándítással, mielőtt visszahúztam volna a kezemet tőle.

From: Liezel

408 words ❖ forever and always ❖ Nate Lafayette Kripta - Page 2 3993946357


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptyHétf. Jún. 24, 2019 9:08 pm


Liezel & Nate

call my name and save me from the dark




Más esetben ódzkodtam volna elfogadni a segítséget, most viszont éreztem, hogy nem boldogulok anélkül. Támaszkodtam rá, bár próbáltam nem túlságosan leterhelni, és a segítségével eljutottunk a kriptához. Ahogy sejtettem, nyitva volt az ajtaja. Talán ki kellett volna ráznia a hidegnek a gondolattól, hogy holt lelkek és koporsók közt pihenünk meg, de így, hogy láttam a túlvilágot, az egész valahogy átértékelődött bennem. - Az attól függ, milyen évet és hónapot írunk ma. - Barátságos mosolyt villantottam a karom alatt a nőre, majd a kriptába érve lassan elhúzódtam tőle. Azt a pár lépést egyedül is meg tudtam már tenni a legközelebbi stabil falfelületig, ahová egyből le is dobtam magam. Pont egy felborult, leégett gyertya mellé telepedtem le, amit kíváncsian kézbe vettem, majd körbenéztem. A kintről beszűrődő, fel-felvillanó villámok fénye által meg tudtam állapítani, hogy valami történhetett itt.
- Szóval, te boszorkány vagy? Te hoztál vissza? - Fogalmam sem volt, lehetséges-e az ilyesmi. Nem hallottam soha senkiről, akinek sikerülhetett volna, de hát nemrég még a túlvilágon voltam, most pedig... Hacsak nem épp a Pokol valamelyik nagyon valósághű bugyrában ücsörögtem, akkor ez igenis a valóság volt. Ezen töprengtem, mikor a nő hirtelen felkiáltott.
- Mi a baj? Mi történt? - Talpra akartam ugrani, de az izmaim nem engedelmeskedtek és előre estem. Halkan szisszenve küzdöttem magam négykézlábra, onnan függőlegesbe, így sikerült odaérnem hozzá, mikor összecsuklott. Lerogytam mellé, aggódva karoltam át a hátát. Fogalmam sem volt, mi történhet vele, így csak aggódva fürkésztem és próbáltam kitalálni, hogy segíthetnék.
Ekkor beszélni kezdett valakihez. Értetlenül követtem a pillantását, de senkit nem láttam, és oké, ettől már elég erősen kirázott a hideg. Hátrébb húzódva figyeltem a jelenetet, de semmit nem értettem, csak azt, hogy ezek szerint tényleg ő hozott vissza, valaki más helyet... Bevillant egy emlék, mintha nem is az enyém lett volna, inkább csak egy szellemgondolat. Tompa ütközés, egy férfi sötét hajjal... Megráztam a fejem és jól is jött, hogy észhez térítettem magam, mert a nő a következő pillanatban összeesett. Épp csak hogy el tudtam kapni, mielőtt ájultan a padlóra zuhant volna.
- Hé! Hallasz engem? Jól vagy? - Gyengéden a földre fektettem, elsimogatva a haját az arcából, de nem láttam rajta semmiféle külső sérülést. Merengve mértem végig, aztán eszembe jutott valami és a kripta bejáratához siettem. Letéptem az ingemből egy darabot, elég nehezen ment, mivel a rongy teljesen elázott, de valahogy csak sikerült - mintha belső farkasom erőre kapott volna. Meglepett az a heves mozdulat, de aztán gyorsan kimostam és újravizeztem az anyagot az esővízben, majd visszamásztam vele és a nő homlokára terítettem. Vizes kézfejemmel gyengéden áttöröltem az arcát, a feje alá nyúlva a tarkóját is bevizeztem. Reméltem, a hideg frissítő elég lesz, hogy magához térjen. Az ölembe emeltem a fejét, hogy valami puhán feküdjön, és ahogy felnéztem, ki a viharra, árnyat láttam elsuhanni a bejárat előtt. Borsódzott a hátam, le is szegtem inkább a fejem, hogy a nőre koncentráljak.

back to life ❖ szuper lett! Lafayette Kripta - Page 2 3909542699



Nathaniel Storm
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
•○ Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Kripta - Page 2 Tumblr_inline_pbdwuwiELO1rfmocr_250
•○ show me a hero and I'll write you a tragedy
Kapcsolatban :
Play by :
•○ Matt Lanter
Léptek száma :
17
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptyHétf. Jún. 24, 2019 10:13 am



To: Nathaniel

Hold On

Egyszerűen nem hittem el, ami történt. Hiszen világos volt a számomra az, hogy egészen pontosan elszúrtam a varázslatot. Pedig minden adott volt. Minden előttem volt ahhoz, hogy feltámasszam Kierant és újra együtt lehessek vele. A boldogságom egy karnyújtásnyira volt, majd egészen egyszerűen elillant; köddé vált. Talán sosem leszek újra ennyire közel ehhez a pillanathoz… nekem tényleg nem jár happy end? Nem elég, hogy a családom olyan, amilyen, még a szerelmet sem érdemlem meg? Miért…? Mit vétettem?
Átkoztam magamat. Talán szó szerint is megtettem volna, ha van rá módom, de valami nem stimmelt. Nem tudtam varázsolni. Azt hittem, ez csak egy pillanatnyi zavar, de…
A gondolataimból a férfi hangja rántott ki. A tekintetemet egyenesen ráemeltem, majd alig láthatóan bólintottam felé.
- Jól. Azt hiszem. De te… - Egyébként bosszantó volt ez a magázódás a férfi szájából. Én magam nem is vettem fel ezt a stílust; még akkor sem, ha emiatt lenézett esetleg. Nagyot nyeltem, ahogy fürkésztem. Ijesztő volt valójában. Nem ő, hanem az, hogy sikerült… valakit feltámasztanom. Nem pont azt, akit akartam, sőt, de… ez az én művem volt. A mágia veszélyes.
A továbbiakra nem igazán reagáltam. Felemeltem a fejemet és kissé hátra is döntöttem. Hagytam, hogy az eső az arcomat mossa, akár a reggeli frissítő zuhany. Képtelen voltam feldolgozni mindazt, ami történt. Kieran hiányát. De nem adhattam fel… ha most nem sikerült, majd sikerül következőnek. Nem igaz? Ahogy viszont megpróbált talpraállni a férfi és visszazuhant, egyből kapcsoltam.
- Várj egy pillanatot! Ehhez túl gyenge vagy… - Felsegítettem, és hagytam, hogy kapaszkodjon belém. Felpillantottam rá. Magasabb volt nálam, bár nem olyan sokkal. Egy pillanatra elvesztem a tekintetében, majd elnéztem a kripta felé. Az ajtaja ekkor vágódott ki, mire felvontam a szemöldökömet. Mi az ördög? Az imént képtelen voltam kinyitni…
A férfi kérdésére tettem egy bólintást, majd elindultam a kripta felé, de lassan. Támogattam őt, fogtam, tartottam, bár magam sem értettem, miért segítek neki. Talán felelősnek éreztem magam miatta.
- Mióta… mármint, mikor haltál meg? – A szemem sarkából néztem rá, mikor beértünk a kriptába. Aztán körbenéztem. Az összes gyertya felborult és kialudt, az odakészített holmijaim a varázslathoz pedig egyszerűen eltűntek. Elkerekedtek a szemeim és elengedtem volna a férfit is, hogy odamenjek megnézni, tényleg nincs-e meg semmi… de végül megtorpantam. Nathanielnek szüksége volt még a támogatásra. Nekem meg arra, hogy lehiggadjak. Odakint tovább tombolt a vihar, de idebent legalább védve voltunk az eső ellen. Azonban az ajtót nem csuktam be magunk után, mert akkor ránk telepedett volna a teljes sötétség. Mágiával próbáltam újra a gyertyákat felállítani és meggyújtani, de nem ment.
- A varázserőm… mi van vele? – Néztem újra a kezemre, majd körbe. A következő pillanatban pedig éktelen fejfájás nyílalt a fejembe, így szinte felsikoltottam, így kaptam a fejemhez, míg másik kezemmel erősen kapaszkodtam a férfiba. De nem sokáig, ugyanis elkezdett lecsúszni róla a kezem, én magam pedig a földre omlottam. A hajamba túrtam erősen, így hajtva mélyre a fejem.
- Elég már… mi ez az egész? – Sziszegtem magam elé, aztán újból hallattam a hangomat. Pillanatokkal később pedig a Lacroix boszorkányok tömkelegét láttam magam előtt. A régi, halott, ősi boszorkányokat.
- Mit kerestek itt…?! – Hátráltam. Nate nem láthatta őket, szóval talán őrültnek gondolhatott. Az egyik boszorkány közelebb lépett felém, majd odahajolt hozzám.
- Olyan mágiát használtál, amit nem szabadott volna! Ismerted a szabályt, Liezel. A holtak maradjanak holtak. Te megszegted ezt. Most vállalnod kell a felelősséget érte… - Szigorúan csengett a hangja, miközben még több fájdalmat éreztem. Próbáltam tiltakozni.
- Kérlek, értsétek meg, miért tettem… miért akartam… nekem ő jelentett mindent… Őt akartam visszahozni… - Csillogni kezdtek a szemeim; könnyektől.
- Nem számít az ok. Kieran meghalt, s halott is maradt. Most viszont ezért a férfiért is Te felelsz. Segítened kell neki, hogy újra visszataláljon önmagához… - Bökött el a fejével Nathaniel felé. – Nem lesz egyszerű dolgod. Az, aki visszatér a halálból, változáson megy keresztül. Rendbe kell hoznod, Liezel. Méghozzá… varázserő nélkül – S ez volt a végszó. Én kétségbeesve kaptam a nő után, de mire elkaphattam volna, a levegőt markoltam meg. Mindenki eltűnt. Az összes ősi. S közben éreztem, ahogy minden erő, az utolsó cseppig kiszáll belőlem. Még meg is emelkedett némileg a mellkasom, majd a fejem, karjaim, aztán visszazuhantam a földre. Ájultan.
Elvesztettem a mágiámat.

From: Liezel

690 words ❖ forever and always ❖ viszlát, varázserőm xD


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptyVas. Jún. 23, 2019 12:49 pm


Liezel & Nate

call my name and save me from the dark




A villámlás fehérre festette az eget, előterében egy sötét sziluett bontakozott ki. Felettem állt, vizes haját dobálta a szél, leárnyékolta az egész arcát. Mint egy démon, úgy magaslott fölém, és arra gondoltam, ha ismét a halál köszönt rám és ezúttal ennyire gyönyörű, akkor legyen... Most sem fogok ellene dacolni. Visszaengedtem hát a kezem a törzsem mellé, behunytam a szemem és vártam, hogy bármi is volt ez az egész, véget érjen. Az eső azonban tovább zúdult rám, a fejem mellől pedig halk toccsanást hallottam. Oldalra néztem és így, hogy közel szemmagasságba került, máris könnyebben kivettem az alakját. Nem a halál volt, hanem egy nő, aki hozzám hasonlóan bőrig ázott az esőben. Hallottam, hogy beszél, de a vihar elnyomta a szavait, vagy csak a hallásom lett tropa a föld alatt. Lassan ülésbe toltam magam az alkaromra támaszkodva és szemügyre vettem a besüppedt földrészt, ahonnét az imént kimásztam. A sírkő megsüllyedt kicsit, de még így is lehetetlennek tartottam. Képtelenség. Őrület. Vajon álom volt, hogy Theót láttam? Vagy mi volt a valóság az elmúlt hónapokból?
Meleg érintést éreztem a kezemen, ekkor tudatosult bennem, mennyire fázom. Meglátszott a leheletem, ahogy halkan felsóhajtottam és a nőre néztem. Több volt már sötét sziluettnél, a haja teljesen lelapult ugyan, de nem tűnt ijesztőnek. A szeme, bár szomorúságot tükrözött, élénken vibrált a sötétben, az érintése pedig jóleső volt és emberi. Nem értettem, mi játszódott le benne, mikor a kezét kezdte vizslatni - talán ő is egy sírból mászott elő? -, de zaklatottnak tűnt, úgyhogy fogtam magam és a vállára tettem a kezem.
- Hölgyem... Jól van? Megsérült? - Abszurdnak tűnhetett, hogy öt perce még halott voltam, és most egy nagyon is élő hogyléte iránt érdeklődtem aggódva. Mármint, épp előmásztam a saját síromból. Nem tőlem kéne megkérdezni, minden rendben van-e? - Nagyon esik... Húzódjunk be valahova, mielőtt megfázik. - javasoltam. Fogalmam sem volt, hogy rám érvényesek-e az időjárási tényezők. Újjászülettem, mint valami szupernova? Mostantól sebezhetetlen vagyok és halhatatlan? Nos, ahogy megpróbáltam talpra állni, megkaptam a választ: egyáltalán nem. A hullamerevség és a fél év poshadás nem tett valami jót az izmaimnak. Elsőre visszazuhantam a sárba, de aztán sikerült annyira erőt vennem magamon, hogy talpra álljak és függőlegesben is maradjak. Úgy éreztem magam, mintha hónapokig nem használtam volna a testem (így is volt!); a tagjaim zsibbadtak és ólomnehéznek tűntek, ráadásul a bőrömhöz tapadó, vizes ruha sem segített sokat. Eltűrtem a hajam az arcomból és megkapaszkodtam a nőben, ha ült még akkor azért, hogy felsegítsem, ha felállt, akkor ürügyként. Kellett a támasz.
- Tud jönni? - Fogalmam sem volt, hova mehetnénk. Nem tudtam, mi lehet a lakásommal. Az első gondolatom Theo volt, de... Semmit sem tudtam. Túlságosan kusza volt minden gondolatom. Körbenéztem és láttam a kriptát magunk mellett. Oda talán behúzódhatunk, míg eláll az eső? Tanácstalanul, vacogó szájjal néztem a nőre, ő mit gondolt.

back to life ❖ szuper lett! Lafayette Kripta - Page 2 3909542699



Nathaniel Storm
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
•○ Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Kripta - Page 2 Tumblr_inline_pbdwuwiELO1rfmocr_250
•○ show me a hero and I'll write you a tragedy
Kapcsolatban :
Play by :
•○ Matt Lanter
Léptek száma :
17
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptySzomb. Jún. 22, 2019 9:29 pm



To: Nathaniel

Hold On

Percekbe is beletelt, míg dörömböltem az ajtón és próbáltam bejutni, vissza oda, ahol lennem kellett.
- Kieran?! Ha te vagy az… ha te vagy az, nyisd ki! – Reménykedtem, s kiabáltam egyaránt. De választ nem kaptam. Az eső még inkább rákezdett, majd néhány hangosabb égzengés és villámlás után meghallottam valami fura zajt az egyik sír felől. Odakaptam a pillantásomat, majd le is döbbentem. Mozgolódást láttam.
- Biztos csak egy kóbor macska… - Ezzel nyugtattam magam, s elszakítottam volna róla a tekintetem, ha nem bukkant volna fel valami a föld alól. A sárból… messze volt, de ahogy villámlott, a fény megvilágított egyfajta… emberi fejformát. Mintha egy arc lett volna. De ez… lehetetlen. Kieran a kriptában van, nem? Értetlenül néztem el a kripta felé, majd vissza a másik alakra. Már arra gondoltam, hogy valami hajléktalanról van szó, mikor a test kiemelkedett a földből. Én automatikusan hátrébb léptem, miközben a szívem hevesebben kezdett verni.
- Oké, Liezel, higgadj le… nem szúrhattad el annyira a varázslatot, hogy feltámasztottál valami szörnyet… képtelenség… hacsak nem vágott át Demetria Faith, de miért tette volna? … Oh, vagy miért ne tette volna, nem igaz? – Nagyot nyeltem, majd minden bátorságomat előszedve indultam el az alak felé, aki ekkortájt feküdhetett le vissza a sárba. Az esőtől homályosan láttam, teljesen eláztam. A hajamat túrtam félre az arcomból, ahogy megálltam a férfi fölött. Először csak végigmértem, majd a sírra pillantottam. Aztán a sírkőre.
- Nathaniel Storm…? – Suttogtam magam elé, de egy égzengés pont elnyomta a hangomat. Értetlenül, kérdőjelekkel a fejem felett néztem újra a férfi felé. – Lehetetlen… nem neked kellett volna… visszatérned… - A fejemet ráztam gyengén, majd a térdemre omlottam mellette. A kezeimmel magam előtt támaszkodtam meg, míg a fejemet mélyre hajtottam.
- Kieran… - Magam előtt bámultam a sáros, füves területet, néztem, ahogyan az esőcseppek folyamatosan ráesnek, majd mély levegőt vettem és úgy néztem végül a férfira. Odamásztam mellé közvetlenül.  Nem tudtam, mit kellene neki mondanom. Fogalmam sem volt róla…
Azonban, mikor megérintettem, a hideg keze megijesztett. Aztán arra gondoltam, hogy nem hagyhatom, hogy kihűljön, hiszen most tért vissza… bármennyire is nem örültem az ő jelenlétének, felelősnek éreztem magamat érte.
Varázsolni akartam, de az erőm egyszerűen nem működött. Összeráncoltam a homlokomat, majd a tenyereimre pillantottam. Hová lett a mágiám?

From: Liezel

368 words ❖ forever and always ❖ remélem, tűrhető lett Lafayette Kripta - Page 2 3909542699


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptySzomb. Jún. 22, 2019 9:03 pm


Liezel & Nate

call my name and save me from the dark




Minden olyan hirtelen és gyorsan történt. Azt kívántam, bár örökké ott maradhatnék abban a szobában, az öcsémmel... Aztán éreztem, hogy valami elkezd húzni. Nem a szokott hang volt, mely terelgetett a fény felé, s mely elől olyan kitartóan próbáltam menekülni. Nem, ez egy határozottabb, felsőbb hatalom volt, láthatatlan erő, mellyel képtelen voltam dacolni. A szoba, az ismeretlen lány és az öcsém képe halványodni kezdett, aztán beszippantott a fehérség. Ne. Ne, ne, ne... Theo. Mi történik? Nem láttam semmit, minden olyan vakító volt. A hívás gyengült ugyan, de még mindig húzta minden porcikámat.
Lökést éreztem hátulról, nekiütköztem valakinek. Sietve felé kaptam a fejem, hogy szabadkozzak. Megtántorodott, a fejét olyan mélyre szegte, sötét haja kitakarta teljesen az arcát. Nyitottam a szám, hogy mondjak neki valamit, amikor ismét éreztem a parancsszerű erőt. Képtelen voltam visszautasítani, lelkem automatikusan engedelmeskedett. Az egyre távolodó sziluett elmosódott a fényben. Mondd meg neki - hallottam a fejemben, de egy ismeretlen, mély férfi hang szólt. - , hogy...
Azzal kipattant a szemem. Sötét és fojtó lett minden. Távoli, érthetetlen robajt hallottam, ha nem kapcsolt volna be az életösztönöm, felismertem volna, mi az: eső kopogása a talajon. A sötét és az oxigénhiány, a fejemre nehezedő súly azonban túl erősen nyomott össze. Furcsa volt, hiszen ismertem ezt az érzést, túlságosan is jól: pontosan ilyen érzés haldokolni. De ha egyszer már meghaltam, akkor most hogyan...?
Nem gondolkodtam, mint mondtam, az életösztönöm erősebb volt. Belevájtam az ujjaimat a sötétségbe. Nedves volt és tapadós: sár. Rámarkoltam és ásni kezdtem. Kizártnak tartottam, hogy sikerüljön, de lekapcsolt az agyam és nem gondolkodtam, nem kételkedtem többé, csak ástam, kapartam és törtem magamnak az utat. Az esővíz feláztatta a talajt, nekem csak ki kellett kaparnom magam. Már kezdtem feladni, kezdtem magam átadni az ismerős, hűvös szorításnak, amikor elfogyott a föld és a kezemet megcsapta valami hűvös. Még két erős karlendítés, és sikerült a fejem kidugni az esőre. Sárral vegyült, koszos víz tapadt a nyelvemhez, a bőrömön éreztem a hideg, tapadós szennyet, de nem érdekelt, addig küzdöttem magam, míg a törzsem fent nem volt a felszínen. Ekkor tudatosult bennem, hogy élek.
Muszáj volt megállnom egy pillanatra, gyenge, halandó testem pihenésért könyörgött, felpörgött tüdőm csak úgy szívta magába az oxigént, de helyette vizet nyeltem, amitől fuldokolnom kellett. Női hang ütötte meg a fülem, de fogalmam sem volt, honnan jött. Fél lábbal még a sírban voltam - szó szerint.
Kellett néhány perc, mire össze tudtam szedni annyi erőt, hogy deréktól lefelé is kiássam magam. A lyuk, melyen át jöttem, beomlott mögöttem, én meg a hátamra fordulva elmerültem a sárban. Az eső az arcomra ömlött, tisztára mosta, ruhám és a hajam a bőrömhöz tapadt. Előbbi több helyen elszakadt, fehér ingemre rá sem lehetett ismerni a kosztól. Nagyjából sikerült már rendeznem a légzésem, így végre elkezdhettem foglalkozni az élet nagy, erkölcsi kérdéseivel, például hogy mi az ördög történt és hogyan a csudában történhetett, ahogy történt. A kezemre néztem, de emberinek tűnt, a föld és az esővíz keverékétől ijesztően hidegnek ugyan. Egész testemben dideregtem, és ettől sírni támadt kedvem, hiszen nagyon rég nem éreztem már hasonlót. Fájdalmat, kimerültséget, hideget; az utóbbi fél évben nem éreztem semmit. Semmit, csak nyugalmat és halált. Most viszont itt feküdtem a temető közepén és éreztem. Lélegeztem. Éltem.
Ezt képtelen voltam felfogni.

back to life ❖ ójaj, mi történt?



Nathaniel Storm
Ember
vagyok
Szintlépési fázis :
•○ Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Kripta - Page 2 Tumblr_inline_pbdwuwiELO1rfmocr_250
•○ show me a hero and I'll write you a tragedy
Kapcsolatban :
Play by :
•○ Matt Lanter
Léptek száma :
17
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptySzomb. Jún. 22, 2019 1:45 am



To: Nathaniel

Hold On

Van, amikor annyira szeretünk valakit, hogy képtelenek vagyunk lemondani róla. Még akkor is küzdünk érte, mikor menthetetlennek tűnik a dolog – mondjuk, halott. De van, amikor nem hiábavaló a küzdelem… van olyan pillanat, amikor végül minden kemény munka megtérül. Talán most… talán ezúttal sikerül rendbehoznom a múltat. Visszahozom Őt. Ez a célom, ezt akarom már oly’ régóta…! Kieran Lafayette. Az én drága vámpírom, akit kegyetlen módon szakítottak el tőlem.
Egy kisebb sóhaj után nyitottam be a kriptába. Nem volt elhagyatott; szinte minden héten eljöttem ide, hozzá, mintegy meglátogatva őt és tisztelegve az emléke előtt. A koporsón ott díszelgett egy fotó róla, amit még én hívattam elő a telefonomból. Mosolygott. Így akartam az eszembe vésni és emlékezni rá mindaddig, amíg vissza nem tudom őt hozni. Egy kisebb szatyorral érkeztem, majd elkezdtem kipakolni egy asztalra. Mosoly ült az arcomon, hiszen úgy éreztem, minden úgy alakul most, ahogyan kell.
- Kieran… már nem kell sokáig távol lenned tőlem – Magyaráztam csendesen mosolyogva, miközben odaléptem a koporsóhoz és végigsimítottam annak tetején. Az emlékek újra és újra megrohamoztak, mikor Kieranon gondolkodtam.
Beugrott az első csókunk, az, ahogyan titokban, a házunk hátsó ablaka alatt magához húzott nevetve. Vagy az, amikor először engedtem, hogy igyon a véremből… tudom, őrült ötlet volt. Mindketten tudtuk, mégis örömmel nyújtottam neki a csuklómat, hogy harapjon meg. Éreztem, ahogyan belém mélyeszti a fogait és éreztem, miként szívja a vérem. Valamiért jó volt. Tetszett, hogy az én vérem úgy hat rá, mint másra a drog. Szerette. Ahogyan engem is szeretett.
Töprengve simítottam végig a csuklómon, ott, ahol először megharapott, majd sóhajtottam egy nagyot. Igazából könnyebb dolgom volt, mintsem gondoltam volna. A megoldást Las Vegasban találtam meg; egy Demetria Faith nevezetű boszorkány kapcsán. Olyan bűbájok, varázsigék birtokában volt, hogy könnyűszerrel segített nekem. Persze, csak miután mindent részletesen elmondtam arról, hogy nem egy szörnyeteget akarok a világra szabadítani. Eleinte vonakodott, hiszen nem ismert engem, de… végül a használatomra bocsátott mindent, amire szükségem volt. Egy bűbáj, néhány szabály… majd egy intelem: „Mindennek ára van. Az ősiek nem nézik jó szemmel, ha holtat támasztasz fel.”
Ezzel én magam is tisztában voltam, azonban nem érdekelt. Nem úgy tűnt, mintha annyira megsínylette volna a dolgot, habár nem tudhattam, miken ment keresztül. Talán nem is akartam meglátni a tekintetében, mennyire megtépázta a Sors. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy ezúttal feltámaszthatom Kierant. A boldogságom egy karnyújtásnyira volt.
Még egyszer a koporsóra simítottam, majd a fotót megfogva odébb léptem, Demetria könyhéhez, amiben minden szóról-szóra le volt írva. Azaz maga a varázslat. Lépésről-lépésre… mozzanatról-mozzanatra. Nem hibázhattam el, ugyanis végzetes lehetett volna.
Mindent összekészítettem, amire szükség volt; kezdve a gyertyákkal, amikkel körbevettem a koporsót, s utolsóként a véremet ontottam egy tőrrel. A vörös cseppek a fotóra folytak, míg végül teljesen elfedték Kieran arcát. Varázsolni kezdtem, a bűbájt mormolva, s minden erőmet beleadva. Éreztem, ahogy a mágia dolgozik bennem, éreztem, ahogy igyekszik megtenni azt, amit kívánok tőle…
A kripta ajtaja hiába volt zárva; a szél feltámadt idebent. Pillanatok alatt borult az egész helyiség sötétbe, ahogy a szél kapcsán eloltódtak a gyertyák. Néhány fel is borult. Odakint dörögni kezdett az ég, majd másodpercekkel később az eső is szakadni kezdett.
Engem a szél az ajtónak repített, onnan pedig a földre csúsztam. Felpillantottam, de a szél még kavargott, mint egy kisebb tornádó. Értetlenül néztem körbe, már amennyire tudtam, majd a koporsót kezdtem figyelni. Meg sem moccant. A mágiámmal a gyertyákat próbáltam újra meggyújtani, ami sikerült is, hogy aztán újra eloltsa őket a szél.
Egyre zavarosabb lett minden. A hely, mintha apró darabokra akart volna szakadni… az ajtó kicsapódott, majd villámlani kezdett odakint. A szél befújta az esőt a kriptába, a hajamtól pedig nem láttam semmit. Felálltam, hogy be tudjam csukni az ajtót, de nem sikerült. Sőt, ahogy kiléptem, hogy megfogtam a kilincset, a szél odébb lökött és ezután záródott be az ajtó. Mikor visszaléptem hozzá, már nem tudtam kinyitni. Olyan volt, mintha valaki belülről zárta volna be.
- Ne szórakozz, akárki is vagy! Nyisd ki! – Kiabáltam, ahogy újra és újra lenyomtam a kilincset, próbálva kinyitni a szerkezetet. Pillanatok alatt eláztam, majd tekintetemmel körbenéztem. Mi a fene? Mi történt? Elrontottam? Csak ez járt a fejemben.

From: Liezel

676 words ❖ hold on ❖ remélem, tudsz rá mit írni ._.


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




Life is


about timing


Liezel Z. Lacroix
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
✿ With the storm boy
in the future
Play by :
✿ Emeraude Toubia
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 EmptyPént. Jún. 21, 2019 11:23 pm

Kieran Lafayette sírhelye.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Lafayette Kripta - Page 2 Ac5c2b731d8b800b5eff78e13fd2b161
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Lafayette Kripta - Page 2 51762bbbd9bc5172d2f3387f8bcf819b
Play by :
℘ A body without a soul
Keresem :
A fiók mögött :
Léptek száma :
578
Népszerûség :
0

Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Kripta   Lafayette Kripta - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Lafayette Kripta - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Lafayette Kripta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ