Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Theodore Storm


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Kinek az oldalán állsz?

Blair; Reagan EmptyVictor Sutton
Yesterday at 2:16 pm



Victor Sutton

Blair; Reagan EmptyDamien Blanchard
Yesterday at 9:45 am



Damien & Hazel - Let me go

Blair; Reagan EmptyDamien Blanchard
Csüt. Júl. 18, 2019 5:51 pm



Celian Darveaux

Blair; Reagan EmptyCelian Darveaux
Szer. Júl. 17, 2019 11:38 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Blair; Reagan EmptyDominic Arback
Szer. Júl. 17, 2019 11:02 pm



Sikátorok

Blair; Reagan EmptyPatrick Joseph Reynolds
Szer. Júl. 17, 2019 1:12 am



Hátsó gyakorlótér

Blair; Reagan EmptyReagan Blair
Kedd Júl. 16, 2019 11:51 pm



Asztalok

Blair; Reagan EmptyStefan Salvatore
Kedd Júl. 16, 2019 1:06 am



Az oldal videói

Blair; Reagan EmptyLarissa Blackwell
Hétf. Júl. 15, 2019 11:59 pm



Wickery Híd

Blair; Reagan EmptyDrezath
Hétf. Júl. 15, 2019 9:50 pm
A tavasz díjazottjai
Isaac & Larissa
őrangyal
Hope Mikaelson
női karakter
Klaus & Theo
férfi karakter
Katherine & Kai
szerelmes pár
Hope & Klaus
játék
Alec Verona
előtörténet

Share
 

 Blair; Reagan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Blair; Reagan   Blair; Reagan EmptySzer. Jún. 26, 2019 4:00 pm

Reagan Blair
You're either the predator or the prey, the hunter or the hunted, eat or be eaten, kill or be killed.


Becenév:
Blair - a legtöbben így hívnak
Reg - csak Larának
Titulus:
the prey becomes the predator
Születési hely, dátum:
Írország, 1983., május 7.
Faj:
Vadász / Ötök Testvérisége
Szimbólum / Képesség:
Igazságszérum - Szemkontaktus és érintés útján meg tudja állapítani, ki hazudik, s ki mond igazat. Ehhez összpontosítania is kell, illetve feltenni a megfelelő kérdéseket. Csak egy pillantás, vagy egy érintés miatt még semmi sem derül ki senkiről.
Beállítottság:
heteroszexuális
Play by:
Brett Dalton

Átváltozás:
Nem szó szerint értelemben vett átváltozás. Érzelmi. Sokan sírnak, ha sok kellemetlen érzés gyűlik fel bennük, mások törnek-zúznak. Én kizártam az érzelmeim. Évekkel ezelőtt, s ez még kapóra is jött a Wallace kard megtalálása után. Szintén egy mérföldkő, bár átalakulásnak nem nevezném, csupán... fejlődésnek. Az érzelmek kizárása segít abban, hogy precízen végezzem el a munkámat, s a fókuszálást is segíti, fölösleges gondolat sosem gyötör.
Család:
Számomra sosem volt titok a természetfelettiek létezése, a világuk. Mondhatni beleszülettem, hiszen vadász szülők sarja voltam, egy vadász család tagja. Két fivéremmel már akkor vámpírokról, vérfarkasokról szóló történeteket hallgattunk, mikor járni tanultunk, ez volt az egyetlen módja, ne féljünk az árnyékban rejtőzködő gonosztól. S így is volt, bár én azután, hogy megtanultam beszélni, értelmetlen, olykor dühítő kérdésekkel, kijelentésekkel bombáztam a szüleimet. Számukra legalábbis értelmetlen és dühítő volt mind. Anyu, honnan tudjátok, hogy a vámpírok gonoszak? Az első kérdésem, ami miatt kételkedni kezdtek bennem. Apu, ha felnövök, én vérfarkas szeretnék lenni! Olyan menő lenne! Az első kijelentésem, ami megerősítette őket a kételyeikben. Egy hat éves kisgyerek szájából ezek természetes dolgok, a szüleim mégsem így látták, sőt, még a testvéreim is olykor ferde szemmel néztek rám. A két bátyámat mégis szerettem, állandóan a sarkukbban voltam, követtem őket mindenhová. A vesztüket is ez okozta. Nem hittem volna, hogy baj lesz belőle, ha kiosonok, miközben ők vadászni mennek, de ezzel az ártalmatlannak tűnő tettel aláírtam a halálos ítéletüket. Meghaltak, s ez az én saram volt. Te tehetsz róla, Reagan! Az egész a te hibád, te vagy a családunk szégyene. Sőt! Az összes vadász szégyene! Anyám először ekkor adott hangot mindannak, ami évek óta benne kavargott. Nem a bátyáim halála miatt, az csak hab volt a tortán.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Emlékeimben még élt Írország, álmaimban sokszor megjelentek előttem a képek. A mindig zöld táj, az állandó szél, ami olykor a légzést is nehézzé teszi. Az óceán. Bárányok.
Egészen kicsi voltam még, mikor elköltöztünk, talán hat, vagy hét éves lehettem. Lehet, hogy kevesebb. Nem sokat fogtam fel az egészből, nem volt honvágyam, nem túlzottan foglalkoztatott a költözés. Sőt, talán némi boldogság is szétáradt bennem, új ország, új város, még több kaland, amint a bátyáimmal élhetek át. Felnőtt fejjel azonban hiányozni kezdett az ország, sőt, már kamaszként. Egy ideig úgy gondoltam, ha nem jöttünk volna az államokba, nem történik meg a tragédia, nem veszítem el a családom idő előtt. Ugyanakkor, talán a kardot sem lelem meg, mert bárki bármit mond, te találod meg a kardot, s nem ő téged. Amikor készen állsz rá, amikor képes vagy befogadni az erőt, s mindent, ami vele jár. Akkor választ ki téged. Erről persze még soha senkinek nem beszéltem, minek jártatnám fölöslegesen a számat? A véleményem nem változtat semmin, értelmetlen, s haszontalan. A vadászat volt az életem, még akkor is, ha ezt egykor nem gondoltam volna. Nem akartam vadász lenni, fegyvert ragadni, s olyan lények után eredni, akikről semmit nem tudunk, mégis... ez vált a célommá.
Azon a bizonyos napon változott meg minden, azon az estén, amit elmém legsötétebb zugába rejtettem; az érzelmeimmel együtt.
Ha mégis fel akarnám idézni - amit az első pár évben meg is tettem rengetegszer -, csak a végére emlékeznék tisztán. Arra, hogy mezítláb, pizsamában indulok útnak, az avar zörög a talpam alatt, majd képszakadás. A következő képsorok viszont olyannyira az agyamba égtek, talán még igézéssel sem vehetné el senki, akkor is, ha az elmém nem állna ellen a vámpírok módszerének. A testvéreim kiabálását hallottam meg először, amint megpróbálnak hazaparancsolni, de mire egyáltalán felfogtam volna az álmosságtól, mi történik, már egy vámpír állt előttem, vöröslő, démoni szemekkel, eltorzult arccal. Teljesen lefagytam, megmoccanni sem bírtam, sikoltani végképp, valószínűleg nem is jött volna ki hang a torkomon, ha megpróbálom. Azonnal halott lettem volna, ha a bátyáim nem reagálnak, mindent bevetettek, a szörny figyelme rájuk szegeződjön, ne rám, ezzel megmentve az életemet. Mire úgy igazán magamhoz tértem, az avart vér borította, a testvéreim torkából pedig üvöltés hangzott fel, ami csak a vérbugyogás miatt szakadt meg. Az üvöltés helyét felvette egy undorító, gurgulázó hang, ez volt az, ami végül észhez térített annyira, miképp menekülőre fogjam. Befogott fülekkel futottam egészen hazáig, s hiába faggattak a szüleim, képtelen voltam megszólalni. Vörös, kisírt szemekkel mutattam az ajtóra, mire keresni kezdték Rydet és Ralt. Mindössze tompán hallottam anyám sírását, apám káromkodását, s a hangot, mikor apám térde összetalálkozik a parkettával. Anyám kérdéseire nem feleltem. Onnantól fogva egy évig nem beszéltem.

Egy órával el kellett halasztanom az edzést Hastingsszel, hogy beszerezzek pár új dolgot, amire neki, illetve Saltzmannek is szüksége lehet. Bandázsok, boxzsákok, kesztyűk, védőfelszerelés... Az edzésekhez elengedhetetlen, bár én sosem részesítettem előnyben a védőfelszereléseket, vagy a boxkesztyűket. Szerintem az edzés úgy a leghasznosabb, ha fájdalmat érzel, hiszen a vadászatok során sem védőfelszerelésben rohangálsz, mint egy félőrült. A kezdeti edzéseken fontos, Saltzmannek például, aki kicsit sem konyít a dologhoz, ne sérüljön meg túlzottan. Hastingszet már kicsit keményebb pórázon fogom, hiszen évek óta a testvériség tagja. Sóhajtva álltam be a pénztárhoz, türelmetlenül doboltam a lábammal amíg az eladó végre kidugta a fejét a raktárból. Nem szóltam semmit, csak biccentettem köszönésképpen. Nem szerettem túl sokat beszélni, csak és kizárólag akkor szólaltam meg, ha tényleg fontos volt, ha lényeges dolgot akartam közölni. Fizetés után rögtön a kocsihoz mentem, beültem, s már hajtottam is vissza a főhadiszállásra. Nem szerettem volna még többet késni, ismertem a nőket, szerették szavakba önteni a nemtetszésüket, gúnyolódni, tulajdonképpen az érzelmeik igen nagy szerepet játszottak az életükben. Nem voltam sosem nőgyűlölő, sőt, elismerem, hogy úgy alapjában véve az emberek legtöbbje ilyen, nem csak a férfiak, mégis... tekervényesebb aggyal rendelkeztek. Számomra viszont nem csak ők, minden más ember is bonyolult volt, míg én a színtiszta egyszerűség. Mint egy digitális óra, ami csak a számokat mutatja, semmi mást. Csak azt, amire tényleg szükséged van.
A terembe sétálva már ott volt a lány, edzőszerelésben, haja lófarokba fogva. Biccentettem neki, s elindultam az öltözőbe, hogy felvegyek egy fekete trikót, s egy térdig érő pamutnadrágot. Semmi extra nem volt a kinézetemben, a hajam is épp olyan kusza volt, mint ahogy ébredéskor hagytam. Ha edzésről volt szó, semmi sem érdekelt. Kizárólag az edzés, a külsőm ilyenkor nem számított, az sem, hogy mi van rajtam, bár a pamuthoz ragaszkodtam, az izzadság és a műszálas ruhák kombinációjánál nem volt rosszabb. - Hoztam néhány dolgot. - Kivettem a kezemben tartott kartondobozból a bandázst, és szó szerint hozzávágtam, az sem érdekelt, ha épp nem figyel, bár valószínűleg már tanult az edzéseinkből, tudta, hogy a gyorsaság és a reflexek sokszor fontosabbak, mint az izmok, vagy a technikák. - Remélem kipihented magad, mert nem foglak kímélni. - jelentettem ki kifejezéstelen arccal. Ma valahogy nem volt kedvem egy csöpp kedvességet sem magamra erőltetni.

but tonight you're a stranger or some silhouette

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Becoming fearless is impossible. The point is to learn


how to control your fear and how to be free from it!


Reagan Blair
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Play by :
Brett Dalton
Léptek száma :
5
Népszerûség :
0

Blair; Reagan Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Blair; Reagan   Blair; Reagan EmptySzer. Júl. 10, 2019 9:11 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Reagan Blair

Kedves Blair! Blair; Reagan 2566525366

Csak remélni tudtam, miként hamar gazdára talál ez a karakter, hiszen... Blair szerves része a történetünknek, s legfőképpen az én kis életemnek. S nem lehetnék boldogabb, hiszen olyan ember kezébe került, aki igazán megragadta a lényegét! S persze, egy kicsit más nézőpontból építette fel magát a karaktert, de ez egyáltalán nem baj. Hiszen mindenki másképp látja a dolgokat, mindenki másképpen éli meg, mindenki... a saját szemüvegén keresztül néz a világra. Nem igaz?! Very Happy
Tehát Blair... én roppant mód örülök Neked. Komolyan! Ugyanakkor... a játéktéren még nem, de most, itt... pontosan látom azt, ami történt veled. Az a trauma, amin keresztül kellett menned... az a tény, hogy a fivéreid Miattad haltak meg, túlságosan mély nyomott hagyott benned. Már csak abból is látszik, mennyire megviselt a dolog, hogy... egy teljes évig nem beszéltél. Egy kisgyerek számára az, ami történt... csoda, hogy nem lett nagyobb bajod!
Egyébiránt: hidd el, hogy nem a Te hibád volt. Te csak azt tetted, amit egy kisgyermek szokott. Kíváncsi voltál, s a bátyáid után mentél, de ebben... semmi rossz nem volt. Az, hogy Raleigh és Ryderson védeni próbáltak, az ő döntésük volt. Bár a tény, hogy a saját öccsük élete volt a tét... bizonyosan annyira összezavarta őket, hogy képtelenek voltak koncentrálni. Csak egy cél volt előttük: megmenteni Téged.
Kérlek, ne tartsd felelősnek magadat ezért. Nem éri meg.
S az érzelmek elzárása sem megoldás, bár pontosan értem, miért teszed ezt.
Védeni próbálod magad, ugye? Akárcsak Én.
De a helyzet az, hogy ezzel nem csak a rosszat, de a jót is kizárjuk. Ez az, amit mindkettőnknek meg kell értenie. A falak, amiket a viselkedésünkkel húzunk magunk köré... nem mindig jók.
Ám nem húzom tovább az idődet: köszönöm, hogy itt vagy!
Köszönöm, hogy ezeket a sorokat megosztottad velem; velünk!
Irány a foglalók részlege, utána pedig... mate, elkaplak rögtön egy körre! Blair; Reagan 450640341



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Isaac Lestrange
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
Play by :
✠ Matt Ryan
Keresem :
Léptek száma :
55
Népszerûség :
3

Blair; Reagan Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Blair; Reagan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Vadászok-
^
ˇ