Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mit hallottál?
suttogások a szélben
denver chronicles
Az Ötök testvérisége vezetőinek létszáma megfogyatkozott. Egy jól irányzott csapda, valamint egy démon, aki Zack Reednek fogadott hűséget, felbomlasztotta a tökéletes egységet. Hazel Rhian Wallace életét veszítette. A Testvériség síri csendbe borult. A veszteség felfoghatatlan. Azonban a természetfelettiek számára ez az idő a legalkalmasabb, hogy akkor és ott csapjanak le az áldozataikra, ahol csak akarnak. Hisz' kevesebb figyelem jut rájuk.
the mystic falls daily
A Mystic Falls-i életet ezúttal nem Katherine Pierce, hanem Elena Gilbert borítja fel. Bosszút esküdött az összes szerette ellen, s hogy miért? Azt egyelőre senki sem érti, avagy tudja.
Ezen felül baljós felhők gyülekeznek a Salvatore Boarding School fölött... valami készül.
stories of new orleans
New Orleans vérszívóira veszély leselkedik. Seraphim Scamander arra tette fel életét, hogy kiírta a Mikaelsonokat, avagy megölje az összes vámpírt a világon. A húga miatt. Nemes cél, s őrült kivitelezés. Vajon ki áll mellé? S sikerül-e vajon a terve?
The myths and the legends
Mi zajlik a pokolban? Katherine Pierce és Kai Parker belső kis viszálya, sőt, ki nem mondott háborúja a koronáért. "Oszd meg és uralkodj", vagy netán... "söpörj félre mindenkit az utadból"? Vajon melyik elv fog életbe lépni?
S miközben ők macska-egér játékot űznek, semmit sem sejtenek arról, hogy a háttérben néhány démon igazán leváltaná az újdonsült királynőt. Thersez pedig máris szövetségre készül lépni az Ötök megmaradt vezetőjével... Te kinek az oldalára állsz?
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Bonnie Bennett, Vilan Redfick


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Avatar- és névfoglaló

Zaltarish menedéke EmptyBonnie Bennett
Today at 12:24 am



Rangfoglaló

Zaltarish menedéke EmptyBonnie Bennett
Today at 12:19 am



Bonnie Bennett

Zaltarish menedéke EmptyElena Gilbert
Yesterday at 11:00 pm



Partnerkeresõ

Zaltarish menedéke EmptyVilan Redfick
Yesterday at 8:27 pm



Kastélykert

Zaltarish menedéke EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 1:46 am



safe and sound

Zaltarish menedéke EmptyAlexis Callaway
Csüt. Jan. 23, 2020 6:35 pm



Motel

Zaltarish menedéke EmptyAstrid Fray
Csüt. Jan. 23, 2020 5:21 pm



Larimer tér

Zaltarish menedéke EmptyAstrid Fray
Csüt. Jan. 23, 2020 4:52 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Zaltarish menedéke EmptyDominic Arback
Csüt. Jan. 23, 2020 3:17 pm



Pincék és cellák

Zaltarish menedéke EmptyLandon Kirby
Csüt. Jan. 23, 2020 12:10 pm

Share
 

 Zaltarish menedéke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptyKedd Jan. 21, 2020 8:26 pm

lily & kai
is it really you?
- Nem hiszem, hogy pont a démonlét tenne valakit kegyetlenné. Egyszerűen csak annak születik valaki. Ilyen egyszerű. - Sem az én családom, sem az övé nem bújhatott ilyen egyszerű kifogás mögé. A démonok már csak ilyenek.. Sokkal inkább már az élő lélek olyan kegyetlen, hogy azon semmi sem változtathat. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy válasszon. De néha még akkor is a jókat büntetik, amikor végre kiállnak magukért. Bár igazán érdekelne, hogy milyen más módon szabadította volna fel magát a helyemben más, hogy elkerülhesse ezt a sorsot, ami kísértetiesen hasonló volt az eredeti életemhez, amitől már azt hittem, hogy sikerült megmenekülnöm.
- Még a végén kiderül, hogy koránt sem itt lenne a helyed. - Persze két talán kárhozott lélek megmentése a keserűbb sorstól talán nem olyan nagy jótett, hogy kiválthassa bárki is a tetteit. Meg nem hiszem, hogy ő pont arra vágyna, hogy megváltsa a lelkét. Nem, mintha ilyen lehetséges lenne. Bár nem tudom, hogy mit is várnának el cserébe. Gyónjam meg a jó istennek, hogy ez történt aztán majd ő mindent megbocsájt? Sosem voltam hívő és nem most fogom elkezdeni. Mert, ha létezne egyáltalán valaki, aki megbocsájthatna tetteinkért, akkor eleve nem lennénk itt, mert nem lett volna szabad engednie, hogy ilyen keserű sorsot éljünk.
- Nem igazán van, mihez visszatérnem.. Mármint az élet, amit felépítettem magamnak elég magányos volt.. Fogjuk rá. De amúgy is azt hiszik, hogy meghaltam így már nem igazán lenne mihez visszamennem amúgy sem.. - Halvány foltokban emlékszem az életemre, miután szabadon dönthettem a sorsom felől. Mintha folyamatosan csak hátulról figyeltem volna, mint valami moziban, ahogy lezajlik az életem és közben semmit sem tehetek annak érdekében, hogy ezt a saját kezembe véve irányítsam.
- Attól még az adósod vagyok.. Mármint amúgy is, ha kell és tudok segíteni, akkor ott leszek.. Bár nem tudom, hogy mikor jön el azaz idő, hogy hasznomat is tudod venni. - Még elég sok mindent kell tanulnom és fejlődnöm, hogy ki és mi is vagyok, leszek a halálom utáni életben, de valahogy már sokkal bizakodóbb vagyok, hogy Ő is velem van.
©

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

life's not fair

Liliana DeFleur
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
no longer have a freedom to love
Play by :
❖ melissa benoist
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptyKedd Jan. 21, 2020 1:43 pm


To: Lily DeFleur


Ingattam a fejemet a sztorijára, arra, hogy idekerült és olyan volt számára, mintha csak a régi életébe csöppent volna vissza.
- Nem rajtad múlt. A démonok kegyetlenek… tanulj ebből, sweet girl – Fürkésztem pár pillanatig, majd előrenéztem. Őszintén szólva elgondolkodtam egy pillanatra. Valahogy nem lehetett véletlen, hogy hozzám kapcsolódó személyek kerültek bajba… Zack a jelenben volt közel hozzám, mint… mint barát, ami még számomra is furcsa volt, Lily pedig a múltamból volt az. Megfordult a fejemben, hogy szándékosan tartották fogva a lányt. De ennek nem adtam hangot, meg amúgy is csak felhúztam volna magam rajta, ha tovább gondolkozok. Nem az én asztalom volt ez, nem is kellett volna, hogy érdekeljen az egész.
Nagyot nyeltem a kérdésére, majd a szemem sarkából néztem rá.
- Mint ahogyan azt mondtam… nem te vagy az első – Fürkésztem néhány pillanatig, majd előrenéztem. – Bár a „véletlenül” szó nem épp helytálló. Szándékosan mentettelek meg titeket, bár ez nem pont az én stílusom, ugye? – Eddig az önös érdekek vezéreltek. Nem érdekelt semmi és senki, de azóta valami megváltozott. A kötelék az oka, tudtam jól, de már nem zavart annyira, mint az elején.
- Nem feltétlenül kell állandó jelleggel a pokolban lenned… tudod, van egy olyan trükk, amivel átjárót tudsz nyitni a Földre. Nem tudom, mit keresnél ott mondjuk, tekintve, hogy kinyírtad a családod… de ha van elrendezetlen ügyed, akkor van lehetőséged visszamenni. Viszont gondolom az erőddel nem vagy tisztában, meg gyengíthettek is téged a fogvatartóid… így lehet, idő lesz, míg összeszeded magad ehhez – Bár csak tipp volt. Azért elmondtam neki a hozzá kapcsolódó igézetet, amivel átjárót tud nyitni, feltéve, ha akar.
- Egyébként, nem kérek cserébe semmit – Jegyeztem meg egy fokkal halkabban, rá sem nézve. A múltunkra való tekintettel nem akartam semmiféle „árat” megfizettetni vele a kiszabadításáért. Annyit nem ért az egész. Inkább volt szükségem rá, mint lehetséges szövetségesre, mintsem egy olyanra, aki csupán tartozik nekem valamivel.
Furcsa volt újra látnom őt. Nem tudtam, bármi is lehet-e olyan, mint volt… hisz mindketten megváltoztunk azóta.


325 words ■ paralyzed ■ Liliomlány! Zaltarish menedéke 3808243726  
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Zaltarish menedéke Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
78
Népszerûség :
4

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptySzer. Jan. 08, 2020 7:52 pm

lily & kai
is it really you?
- Egyszer már a kezembe vettem az irányítást, hogy új életet kezdjek a saját szabályaim, elveim szerint, de valahogy mégis itt kötöttem ki, ahol teljesen úgy éreztem, hogy mindez egyáltalán nem számít. Mintha egyszerűen valami visszaszippantott volna a régi életembe, ahol nem volt saját akaratom csak a szereplők lettek mások. - Az apám helyett egy másik démonnak kell behódolnom és egy szavam sem lehet, különben csak még rosszabb lesz a helyzetem. Mikor már tényleg azt hiszem, hogy mélyebbre nem süllyedhetek, hát akkor még azért megtanulok egy kicsivel lejjebb ásni. Csak a megfelelő eszközöket kell mindehhez megtalálni.
- Szóval akkor nem én vagyok az első személy, aki útközben teljesen véletlenül megmentesz? - Bár nem úgy tűnt, mintha egyszerű lenne számára, hogy kijelentse van barátja, akire ha számíthat is nem hiszem, hogy kifejezetten támaszkodna. Nem az a típus. Bár abból kiindulva, hogy milyen élete volt, hogy neki is a családja volt a legnagyobb ellensége egyáltalán nem csoda az, hogy elzárkózik és idegen számára az, hogy valaki tényleg képes mellette állni. Mindketten a körülményeink áldozatai vagyunk, mégis egyesek szemében, mi magunk vagyunk a történetünk szörnyetegei.
- Nem szeretnék a terhedre lenni, egyszerűen csak nem tudom, hogy hova mehetnék.. Vagy, hogy miként kellene mostantól élnem. Hogy örökre itt ragadtam, vagy van esélyem valami másra is? Szinte semmit sem tudok, nem ismerek nagyon mást, mint a cellát, amiben raboskodtam elég kevés alkalommal láttam mást, hiszen nem voltam hajlandó fejet hajtani. - Még egyszer nem voltam képes arra, hogy meghunyászkodjak. Legalábbis nem olyan mértékben, mint egyszer már megtettem. Mégis néha kénytelen voltam visszahúzódni és teljesíteni az akaratát, ha nem akartam, hogy bajom essen. De ennek talán most már vége. Felszabadulhatok, hogy itt van Kai, bár nem tudom, hogy mennyire fogja elfogadni a tényt, hogy már nem vagyok a fogja. Fogalmam sincs, hogy mik lesznek a következmények, de legalább már azt tudom, hogy nem kell egyedül szembenéznem velük és ez mindennél többet jelent a számomra.
©

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

life's not fair

Liliana DeFleur
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
no longer have a freedom to love
Play by :
❖ melissa benoist
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptyPént. Jan. 03, 2020 4:21 am


To: Lily DeFleur


A hideg is kirázott a szavaitól, jobban mondva attól, amire emlékeztetett. A börtönvilág volt az a pokol, ahová sosem térnék vissza önszántamból. Az a magány… és az érzés, hogy minden egyes kicseszett nap ugyanolyan… és semmi sem változik. Sőt, te magad képtelen vagy kioltani az életedet. Hát kösz. Még meghalni sem engedik az embert… nem mintha azóta bánnám. Hisz erősebb vagyok, mint valaha. De akkor és ott… megváltás lett volna meghalni.
- Ismerős az érzés – Jegyeztem meg csak ennyit, de nem mentem bele részletekbe, meg hát, hülyeség is lett volna.
A szemem sarkából figyeltem, hogyan kémleli a pokol vérvörös egét, majd a szavait hallva felsóhajtottam.
- Csak rajtad áll, ezúttal milyen életed lesz, kislány – Én a kezembe vettem a sorsomat. A méhkirálynő mellett voltam, egészen közel az áhított trónhoz és mindenhez, amire vágyhattam jelen pillanatban. Ennél magasabb helyen nem lehettem még és tudtam, hogy ebből kifolyólag számtalan haragosom akadt a pokolban és azon kívül is, de nem érdekelt. Nem számított. Annyiszor semmibe vettek már és lenéztek, sőt, elítéltek… hogy mindenkinek, tényleg mindenkinek be kellett bizonyítanom, hogy nem vagyok egy eltipornivaló csótány az életükben. Bár a csótány undorító, én meg nem, szóval ez egy hülye példa volt.
Meglepő volt, hogy nem faggatózott és az is, hogy nem riadt meg a gondolattól… attól, hogy mit tettem. Még akkor is, ha tudta, mennyire borzalmasan bántak velem a szüleim, azt hittem, el fogja ítélni a válasz reakciómat. Kellemes csalódás volt. Elmosolyodtam, majd előrepillantottam, mindenféle válasz nélkül. Csak a kérdéseire feleltem.
- Kaliba megyünk. A pokol egy másik szegletébe… mondhatni az a királynőcskénk birodalma. Én is ott lézengek általában. Indrába más okok miatt jöttem. Mondhatni, szerencséd volt, hogy erre jártam… - Felnevettem. – Miután kimentettem az egyetlen valamirevaló barátomat egy szorult helyzetből… - Még szoknom kellett ezt a jelzőt - …gondoltam, kicsit körülszaglászok még errefelé. Zaltarish amúgy is régóta zavart. Mármint, a róla keringő pletykák. – Vállat vontam, majd elgondolkodtam egy kicsit.
Ha hónapokkal ezelőtt találkoztunk volna, nem tudom, hogy akkor is kihoztam volna-e a börtönéből...
- Az pedig, hogy hol fogsz élni… mondhatnám, hogy velem a királyi kastélyban, deeee… ott nekem is csak egy kis zugom van. Bármennyire is akarok nagyobb teret, egyelőre nincs – Ez igaz volt. Kitty-Kat nevében nem fogadhattam be oda senkit, bármennyire is akartam. Szóval más helyet kellett neki találnunk. De mindenképpen a közelemben akartam tudni, amíg meg nem tanulja, mi is ő valójában.


391 words ■ paralyzed ■ Liliomlány! Zaltarish menedéke 3808243726  
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Zaltarish menedéke Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
78
Népszerûség :
4

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptySzer. Jan. 01, 2020 10:26 pm

lily & kai
is it really you?
- Nem olyan egyszerű keménynek lenni, vagy legalább annak tűnni, ha a körülményeid ugyanarra a börtönre, pokolra emlékeztetnek, amely egykoron az életed volt, miközben semmit sem tehettél annak érdekében, hogy jobb legyen. - Tényleg azt hittem, hogy lehetőségem lesz, majd egyszer menekülni minden szörnyűség elől, de úgy tűnik ez még ennyi idő elteltével is megtalálta a módját annak, hogy kövessen engem és szinte elpusztítsa azt a kis erőmet is, amit olyan nehezen kapartam össze magamnak az évek során. Most pedig mondhatni egyik gödörből estem át a másikba. Mikor már azt hittem, hogy újra a felszínen vagyok és élvezhetem a napsütést annyira megfeledkeztem magamról, hogy az eget bámulva egy jobb jövő érdekében egyenest beleestem egy újabb gödörbe, ami talán most örökre szól.
- Ha csak az lett volna a legnagyobb gondom, hogy nem kapok elég cukorkát, akkor azt az életet újra és újra elfogadnám. - Egyikünknek sem volt könnyű sorsa, de egyszer már a kezeim közé vettem az irányítást most mégis ennek még a lehetősége is lehetetlennek tűnt mindaddig míg meg nem jelent. Nem tudom, hogy készen állnék még egy olyan szörnyűségre, aminek köszönhetem a szabadságomat, de talán nincs olyan ár, amit ne fizetnék meg ezért cserébe.
- Akkor nem változott olyan sok minden, hiszen nem mondhatnám, hogy nagyon különböznénk egymástól. - Nincs szükségem arra, hogy felsorolja az indokait, vagy azt, hogy mégis miért döntött úgy, hogy ezt megteszi. Nekem sem volt túl hosszú a gondolatmenet, ami rávett arra, hogy felszabadítsam magam. Mert senki más nem segíthetett rajtam, csak egyedül én. Most mégis Kai volt az, aki felbukkant és felkarolva kirángatott engem az életem újabb börtönéből.
- Hova megyünk most? Hol fogok élni? Mi lesz velem..? - Itt már megszokott körülmények között éltem bezárva, de ami mindig megrémített az a bizonytalanság volt. Nem támaszkodhatok rá teljesen, hiszen nem várhatom el tőle, hogy befogadjon. De meg kell találnom az új alapjait az életem újdonsült körülményeinek. Szembesülnöm kell vele és el kell azt fogadnom.
©

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

life's not fair

Liliana DeFleur
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
no longer have a freedom to love
Play by :
❖ melissa benoist
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptySzer. Jan. 01, 2020 4:42 pm


To: Lily DeFleur


Nagyot nyeltem a szavaira; azt mondta, nincs többé egyedül. Ismertem az érzést, én is sokáig voltam egymagam, méghozzá abban a kicseszett börtönvilágban, ahová a családom zárt. Ismertem a magány fullasztó, már-már megőrjítő érzését. S tudtam azt is, milyen, mikor már van valaki az ember mellett. Mellettem egy… egy ember volt igazán. Zack. A méhkirálynőt sosem soroltam közel magamhoz, mert tudtam, hogy benne nem bízhatok; ő pontosan olyan számító kis dög volt, mint én. Zack viszot… tényleg olyan volt, mint én. A kötelékünk sem véletlen létezett; felerősítette bennünk ezt. Vagy csak bennem… az érzéseket. Bár tény, hogy amikor elvégeztem a varázslatot, nem hittem, hogy ez lesz az ára. Az erőmet akartam megosztani vele, de ehhez képest teljesen másféle kötelék jött létre. Sokkal több volt ebben. Ez pedig teljesen összezavart. Ezért is éreztem, hogy az érzelmek valahogy meg-megragadnak engem, de ezt nem akartam. Érezni ugyanis gyengeség volt és ostoba dolog. Nekem pedig ez nem kellett.
- Ugyan már, sweety… démon vagy. Legyél kemény és vagány. Szedd össze magad – Vállat vontam, ezzel is lerázva magamról az érzést, hogy valójában én is örültem a jelenlétének. ő volt az a lány, aki ismert engem, mielőtt a családom kiforgatott volna önmagamból. Ugyanakkor sejtettem, hogy ő azt a kisfiút várja, aki voltam… de ő halott volt.
Elgondolkodtam a visszakérdezésére, majd végigmértem őt. Tény, az, hogy idekerült, azt jelentette, hogy tett valami rosszat az életében.
- Hm. Valójában de. Viszont felmerül bennem egy-két kérdés, hogy… mégis mi történt veled, cupcake? Kiraboltál egy cukorkaboltot? – Csipkelődésnek szántam, de tényleg érdekelt, mit tett.
Aztán hallgatni kezdtem a továbbiakat. Magam elé kezdtem nézni, próbálva elképzelni a lányt bármiféle brutális jelenet közepette; vérengzés, gyilkosság… de valahogy nem ment. Ő volt az angyal a gyerekkoromból; nem tudtam róla rosszat elképzelni. Hirtelen nem is tudtam, mit reagáljak rá. Érdemben nem tudtam mit, belekérdezni pedig ennél jobban nem akartam. Ő azonban megtette, így felnevettem és ránéztem, némi csillogással a szememben.
- Kinyírtam az egész családomat… sőt, magát a kovent. Megérdemelték, annyi év szenvedés után, amit nekem okoztak – Felnevettem. – Jó, van két aprócska kivétel, de őket majd a közeljövőben gyűjtöm be a pokol lelkei közé… örök szenvedésre ítélve őket – Ekkor gondolkoztam el azon, hogy mennyire gáz lenne, ha az apám… démonná változott volna a halála után. Kinéztem belőle, hogy annyi gonoszság után, amit művelt, az egyik démon alkut ajánl neki. Ez a gondolat nem tetszett, de kivertem a fejemből inkább a lehetőséget is.


396 words ■ paralyzed ■ Liliomlány! Zaltarish menedéke 3808243726  
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Zaltarish menedéke Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
78
Népszerûség :
4

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptySzer. Jan. 01, 2020 4:12 pm

lily & kai
is it really you?
Ostobaság volt reménykednem abban, hogy ez az egész tényleg csak egy álomkép lehet, hogy számomra még van esetlegesen menekvés. Felébredek a tökéletes életemben. Mégis úgy kapaszkodtam ebbe a lehetőségbe, hogy szinte beletörtek az ujjaim, hogy nem voltam hajlandó elengedni. Könnyedén zúzta szét a lehetőségét is annak, hogy mindez talán csak egy rossz rémálom lehet, mégis nem tudtam rá haragudni. Egy percig sem neheztelhettem rá, hiszen ha tényleg ez volt a kegyetlen valóság az új élet, akkor most Ő ment meg engem a szenvedésemtől. Mégis anélkül mondtam igent a segítségére, hogy megtudtam volna milyen árat is kell fizetnem. Ha pedig a pokol tényleg valós, ha mindez a valóság, akkor ki tudja, hogy egy szívesség, egy tartozás milyen messzire húzódhat el.
- Sajnálom.. Csak tényleg nagyon örülök, hogy nem vagyok többé egyedül. - Nem akartam érzelgősnek tűnni meg semmi ilyesmi, de nem tehettem róla, hogy az érzelmek elhatalmasodtak felettem. Mintha nem is lett volna választásom. De ennyi szenvedés után ez meglepő lenne egyáltalán? Persze, miután meggyilkoltam a drágalátos "családomat" talán nem kellene ennyire érzelgősnek lennem. Kiölhettem volna magamból mindezt, de ehhez is ugyanúgy ragaszkodtam, hogy ne az övék legyen a végső győzelem.
- Én sem az vagyok.. Mármint az, hogy ide jutottam már önmagáért beszél, nem? - Nem vagyok büszke a tetteimre, de szükséges volt megtennem. Menekültem a múltam elől, de bármennyire is próbálkoztam ez láthatóan nem sikerült, hiszen a halál utáni életben a szenvedésem, a kárhozatom csak tovább folytatódott.
- Te sem voltál a gonoszság megtestesítője. Mégis ide kerültél. Én sem ezt az utat akartam választani egyszerűen csak a körülmények sodortak engem erre az ösvényre.. Azt hiszem.. Nem terveztem az egészet. Viszont, mikor megtettem élveztem. Talán pont ezért kerültem ide. - Nem szívesen ismertem be a bűneimet, amelyeket egyáltalán nem tekintettem bűnnek. Mégis úgy éreztem, hogy azzal, hogy megöltem őket ugyanúgy megfertőztek a saját kegyetlenségükkel, hogy még élveztem is.. Talán pontosan olyan lettem, mint a családom. Ezért is volt szükségem a gyengédebb felemre, ezért van szükségem rá még mindig. - Te hogy kerültél ide?
©

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

life's not fair

Liliana DeFleur
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
no longer have a freedom to love
Play by :
❖ melissa benoist
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptySzomb. Szept. 21, 2019 10:28 pm


To: Lily DeFleur


Némileg vigyor ült ki az arcomra a szavai hallatán. Álom, huh? Milyen kis naiv, hogy azt hiszi, ez az egész csupán egy rossz álom.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak, Csipkerózsika: ez a valóság. De a legizgalmasabb valóság, amit valaha láttál – Magyaráztam neki, miközben fel is nevettem. Számomra jó buli volt a pokol, sőt, a démoni lét. Rengeteg előnyre tettem szert, s sokkal erősebb is voltam, mint akkor, mikor még éltem. Bár az az élet, mint tudjuk, mindenhogyan borzasztó volt. De én győztem. Ez volt a lényeg.
Nem volt kérdés, hogy kijutunk-e a házból, de azért picit meglepett, hogy képes volt szembeszállni velem egy ostoba kis démon. Habár lehet, idősebb volt nálam, de valamiért úgy éreztem, hatalmam van fölötte is. Vagy csak baromi jó a kiállásom, huh? Egyébként meg, a pokol királynője mellett vagyok. Még szép, hogy néhányan tartanak tőlem, nem igaz?
Az ölelése kapcsán sok dolog kezdett kavarogni bennem. Felidéződött bennem néhány emlék azokból az időkből, mikor gyerekek voltunk mindketten. Akkoriban még minden más volt. Én is. Sokat változtam. Sőt, egyáltalán nem az voltam, aki akkor és feltehetőleg ő sem az volt már.
Lepillantottam rá, így ölelve néhány pillanatig, majd nagyot nyeltem.
- Jaj már, ne érzelgősködj, nem hoztam zsepit – Nevettem. Amúgy sem akartam, hogy holmi hülye érzések elragadjanak magukkal. A kötelék óta ugyanis sokszor támadtak érzéseim, bármennyire is leplezni akartam őket.
- Jobban tennéd, ha félnél. Nem az a cuki kisfiú vagyok, akit ismertél – Vigyorogtam rá, majd elengedtem és a kezét megfogva indultam kifelé. Nem néztem hátra rá, csak haladtam kifelé és úgy tűnt, nyert ügyünk van. Ahogy kiértünk, akaratlanul is a kezünkre pillantottam. Aztán a másik pillanatban elengedtem. A közelség nem volt nekem való. Azt sem tudtam, miért fogtam meg.
- Szóval… üdv a pokolban, Liliomlány – Mutattam körbe, miközben egy ösvényre tértünk. – Mesélj, hogy kerültél te pont ide? Nem voltál te rossz kislány – Méregettem, furcsa csillogással a tekintetemben.


310 words ■ paralyzed ■ Liliomlány! Zaltarish menedéke 3808243726  
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Zaltarish menedéke Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
78
Népszerûség :
4

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptyHétf. Szept. 16, 2019 11:29 am

lily & kai
is it really you?
Szerettem volna, ha ez az egész egy rémálom és nem vagyok tényleg a pokol kellős közepén, de minden áldott nappal, amikor itt ébredek, amikor itt térek magamhoz egyre kevésbé kergetem a reményt, hogy ez egyszer majd véget ér. Tisztán él bennem a halálom pillanata, ahogy egyik pillanatról a másikra megszűntem létezni, ahogy már nem éreztem a fájdalmat, ami egész életemben árnyékként követett, de mégsem akartam a büntetésemet elfogadni. Nem lehet, hogy tényleg ide jutottam. Pedig csak szabad akartam lenni és egyik rabságot egy másikra cseréltem tetteimmel.
- Nem igazán.. Mármint tudom meghaltam, de még mindig reménykedek, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Bárhol is vagyok azóta szinte bezárva töltöttem a napjaimat.. - Vagy éppenséggel a nyamvadt kis parancsait követtem, akár csak egy kiskutya. Pedig egyáltalán nem állt szándékomban. De nem igazán volt választásom. Mégis sokszor elgondolkoztam, hogy mi lehet rosszabb a halálnál? Mármint van még ennél lejjebb?
Féltem, hogy a szökési kísérletünk meghiúsul, de mikor Kai elintézte a velünk szemben elhelyezkedő démont, akkor megkönnyebbültem picit, hogy mennyire kezében tartja az irányítást és szinte rögtön köré fontam a karjaimat, mert rettenetesen hálás voltam neki. Valaki kiáll értem, valaki megvéd engem. Nem hiába Ő volt az egyetlen igaz barátom. - Csak.. Meg akartam köszönni, hogy megvédesz, hogy itt vagy nekem. - A karjaim egyszerűen nem akarták elereszteni, hiszen ő volt most a biztos pontom és az, hogy át tudtam ölelni azt jelentette, hogy ez az egész szörnyűség, amiben élek az nagyon is a valóság. Szükségem volt egy horgonyra, amibe kapaszkodhatok, mielőtt teljesen beleőrülök ebbe az egészbe.
- Ha veled vagyok? Soha. - Mindig is ő adott nekem erőt ahhoz, hogy egyik napról a másikra túléljem. Miatta éltem túl az életem és tettem meg azt, ami felszabadított, de ugyanakkor ezek szerint ide is juttatott. Pedig én nem akartam ezt. Békésen meglennék a tökéletes sötétséggel is. - Ööö, ez mind szép és jó és beszélhetünk is róla, ha a lehető legtávolabb leszünk innen. - Úgy szorítottam a kezét, mintha az életem múlt volna rajta. Ha kell, akkor a világ végére is követem őt, annyira megbíztam benne.
©

Liliana DeFleur
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
no longer have a freedom to love
Play by :
❖ melissa benoist
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptyHétf. Szept. 09, 2019 12:40 pm


To: Lily DeFleur


A kérdésem a lehető legirónikusabb volt, de ő halálosan komolyan válaszolt. Egek. A kérdésére azonban elmosolyodtam.
- Hol máshol lennénk? Neked tényleg senki sem mondta el, hogy miféle helyre kerültél? Vagy hogy… mi vagy? – A fejemet csóváltam. Arcadiussal találkoznia kellett, mikor idekerült… hisz nyilvánvaló volt, hogy nem Katherine adta meg neki a démoni létet. Igaz, az a fickó nem volt valami túl bőbeszédű, nekem sem mondott semmit, mikor átestem a tűzpróbán és megkaptam ezt a hatalmat a kezembe. Hm.
Mikor azt mondta, bármit megadna, csak nyugtáztam magamban. Egy új szövetségest láttam benne, aki segíthet nekem amiben csak akarom, bár egyelőre nem tudtam, hányadán állok ezzel a virágszállal.
- Később megbeszéljük, szívi – Közöltem egy félmosollyal, mielőtt megragadtam volna a karját. Nem volt idő finomkodásra, ugyanakkor nem is akartam gyengéd lenni vele. Azonban ahogy felértünk, máris jött az egyik kis talpnyaló, hogy véget vessen a kis szökési tervnek. Nem mintha bármit tehetett volna az a kis izé. A falba vertem többször a fejét, majd újból a torkát kaptam el és közelebb hajoltam hozzá.
- Remélem tudod, hol a helyed, pincsi. – A szemeit fürkésztem és még mondtam volna valamit, ha nem érzem meg a körém fonódó karokat. Ledöbbentem az öleléstől, közben a démon kicsúszott a kezeim közül és fekete füstfelhőként gomolygott el előlem. Meglépett. Átkozott…
Nagyot nyelve néztem le a lány engem ölelő karjaira, majd a vállam felett pillantottam el felé. A szívem valamiért gyorsabban vert miatta.
- Hé…  virágszál… mit csinálsz? – Kérdeztem hitetlenkedve. Nem ő volt az első, aki mostanság ilyen közeli, testi kontaktusba került velem, de pont ezért döbbentett le. Mi ütött beléjük? Katherine érintése, Zack ölelése, most az övé… nem félnek tőlem? Nem ítélnek el? Nem tartanak szörnyetegnek? Nem… nem gondolják, hogy távol kellene tartaniuk magukat tőlem? Nagyot nyeltem, majd megfordultam és ezúttal én húztam magamhoz a lányt. – Nem félsz, huh? – Vigyorogtam rá, majd hamar elszakadtam tőle, ezúttal viszont a kezét fogtam meg és indultam el vele kifelé. – Gyaníthatóan fogalmad sincs arról, miféle képességek lakoznak benned, hisz senki sem mondta el, de van néhány trükk, ami jól jöhet majd. – Már nem voltunk messze a kijárattól, de nem tudhattuk, mikor is toppan be a házi démonka, így kissé sietősebbre vettem a lépteimet. Bár igaz, ami igaz, Zack képességét is használhattam volna, de még sosem próbáltam, így… öhm. Nem volt kedvem kikötni mondjuk az Északi-sarkon, a pokoli kis menedékem helyett.


388 words ■ paralyzed ■ Lily baba  Zaltarish menedéke 165619248
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Zaltarish menedéke Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
78
Népszerûség :
4

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptyPént. Szept. 06, 2019 2:22 pm

lily & kai
is it really you?
Olyan volt nekem Kai most, mint egy reménysugár. Nem akartam senkinek sem a bábja lenni, nem akartam bezárva lenni, mint ahogy életem nagy részében. Tűrtem és tűrtem, mert nem volt más választásom, de egyszer már a kezembe vettem a sorsomat, hát miért ne tehetném meg ezt újra? Persze nincs akkora erőm, mint annak, aki fogva tart és itt igen csak nagy szerepe van az erőviszonyoknak. Emberként is azért tudtam az apám felett győzedelmeskedni, mert nem számított arra, hogy mit is fogok tenni. Talán pont ezért jó most ez a pillanat, hiszen nem számít arra, hogy innen kiszabadulok. Valaki megment. Esküszöm, hogy megbosszulom, amiért ilyen kegyetlenül elbánt velem. Nem utoljára látott az egyszer biztos. Csak össze kell szednem magam. Meg kell értenem, hogy mi is vagyok valójában, hogy mi is történik. Mert jelenleg úgy érzem, mintha a múltamba száműztek volna, hogy szenvedjek.
- Igen! Nem sokat láttam ebből a helyből.. A pokolban vagyunk, ugye? - Persze már valamennyire tisztában voltam az egésszel, mégis egy részem kapaszkodott abba, hogy ez az egész valami rossz álom. Nem ezt érdemeltem. Azok után nem, hogy annyit szenvedtem. Én csak felszabadítottam magam. Még akkor is, ha talán egy kicsit túlságosan is élveztem.
- Bármit.. Tényleg bármit. - Lehet, hogy egyik gödörből a másikba ugrottam át, de nagyon reméltem, hogy Kai más. Biztos neki is megvoltak a maga keresztútjai, ha itt kötött ki, de valahogy már az is sokat mondott, hogy együtt voltunk itt. Egyikünknek sem volt olyan tiszta a lelke, mint gyermekként, de ez nem a mi hibánkból történt. Tönkretettek minket az életkörülményeink. Ezekről pedig koránt sem mi tehetünk. Mégis mi bűnhődünk miatta. - Rendben.. Oké.. - Nem tudtam, hogy mit is jelent, hogy az adósa vagyok, de amíg nem kell egy sötét helyre bezárva lennem addig nem is érdekel engem igazán, hogy mit is jelent adósnak lenni. Hiszen ennél a helyzetnél már csak jobb lehet, nemde?
- Áú. - Szisszentem fel, amikor elkapta a karomat. Nem fájt annyira, inkább csak váratlan volt tőle, ahogy elkezdett húzni magával. Persze én is mielőbb el akartam innen tűnni, de azért ez mégsem volt szükséges. Legalábbis ezt hittem. Egészen addig míg utunkat nem állta egy démon, amitől akaratlanul is hátraszökkentem picit kis híján legurultam a lépcsőn ettől, de még sikerült visszanyernem az egyensúlyomat, hála Kai szorításának.
Figyeltem, ahogy Kai a falhoz taszítja a démont, majd odamegy hozzá és a torkánál fogva emeli fel, majd a fejét a falba veri. Talán meg kellett volna rémítenie. De azon szörnyűségek után, amit én magam is tettem.. Már nem tudtam meglepődni. Hiszen tetteim örökre megpecsételték lelkem sorsát máskülönben nem lennék itt.
- Köszönöm. - Rohantam oda hozzá és fűztem szorosan köré a karjaimat egyfajta hálaként, mert nem tudom mit tettem volna, ha vissza kell mennem.
©

Liliana DeFleur
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
no longer have a freedom to love
Play by :
❖ melissa benoist
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke EmptySzer. Szept. 04, 2019 6:35 pm


To: Lily DeFleur


Ráncolni kezdtem a homlokomat. Olyan volt ez a lány, mint aki nincs tisztában azzal, hogy mi lett belőle vagy ki is ő valójában. Áradt belőle a démoni energia, mégha nem is olyan erőteljesen, mint másokból. Gyenge volt; talán a ház uracskája gyengítette le valamiféleképpen. Hiszen jobb esetben már rég kiszabadulhatott volna innen.
- Hm. – Egyelőre nem is mondtam többet. Akkor pedig, mikor kiejtette a száján, hogy hiányoztam, nagyot nyeltem. Fürkésztem a szemeit és azon gondolkodtam, mi lenne erre a jó reakció; de hát lövésem sem volt róla. – Kíváncsi vagy, itt milyen az éjszakai égbolt? – Gyanítottam, hogy mivel be volt ide zárva, még nem is látott semmit a pokolból. Azonban a varázslatot megállítottam félúton. A kétségbeesés kiérződött a hangjából. Lilyt kezdtem figyelni, majd el-elpillantottam arra, amerről jöttem. Nem hallottam neszt, bár nem lehetett tudni, mikor ér haza a démon uraság.
- Mit adsz cserébe? – Néztem végül újra a lányra, de közben folytattam a mágia elszívását. Amint az akadály megszűnt, hátrébb léptem. – Most már ki tudsz jönni. De az adósom vagy. – Néztem rá komolyan. Soha, semmit nem szoktam ingyen tenni, még egy ilyen régi… öhm, „barátnak” sem, mint amilyen ez a lány volt. Nem tudhattam, hogy miképpen áll hozzám valójában, vagy hogy elfogad-e így, ahogyan vagyok. Úgy sejtettem, nem fog. Ahogyan senki sem fogadott el hosszú évtizedeken keresztül… talán Zack volt az első, akinek ígyis kellettem, ebben a formámban. Elkaptam a lány karját és elindultam vele fel a lépcsőn. Talán erőszakos voltam, de ez velem járt; ki akartam vinni innen, hogy máshol, békésebb körülmények közt talán még beszélgetni is tudjunk.
A lépcső tetején viszont megjelent az egyik démon, aki beengedett a házba. Rögtön morogni, kiabálni kezdett, meg el akarta tőlem húzni Lilyt.
- Oh, de kis vicces valaki… - Hozzám képest gyenge kis démon volt, így könnyedén löktem a falnak a telekinézis képességével, majd Lilyt elengedve utána mentem, hogy még a torkát is elkapjam. – Nem tudom, hol van a te nagyságos urad, de üzenem neki, hogy a hercegnőjét elvittem. Nem kapja vissza soha többé. – Sziszegtem neki, mielőtt a fejét a falba vertem volna.


341 words ■ paralyzed ■ Lily baba  Zaltarish menedéke 165619248
■■


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


Kai Parker
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Zaltarish menedéke Tumblr_ninn3agF161tvuy1po4_500
Queen of Hell
in future
Play by :
⇝ Chris Wood
Léptek száma :
78
Népszerûség :
4

Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Zaltarish menedéke   Zaltarish menedéke Empty

Ajánlott tartalom


Zaltarish menedéke Empty
Vissza az elejére Go down
 

Zaltarish menedéke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Más dimenziók :: Pokol :: Indra-
^
ˇ