Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Christian Caine EmptyKlaus Mikaelson
Today at 2:52 pm



Virágoskert

Christian Caine EmptyRuby Jacqueline Hale
Today at 2:25 pm



Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh

Christian Caine EmptyRaleigh Blair
Today at 12:44 am



Sétálóutcák

Christian Caine EmptyCelian Darveaux
Yesterday at 10:15 pm



Cedric Sutton

Christian Caine EmptyRuby Jacqueline Hale
Yesterday at 9:55 pm



Elkészültem!

Christian Caine EmptyCedric Sutton
Yesterday at 8:40 pm



Wickery Híd

Christian Caine EmptyAlways and Forever
Yesterday at 8:06 pm



Nothing else matters - Drezera

Christian Caine EmptyDrezath
Yesterday at 6:31 pm



Játéktér felszabadítása

Christian Caine EmptyDrezath
Yesterday at 5:53 pm



I am your nightmare

Christian Caine EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 3:38 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 6
Boszorkányok 8 4
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 0 2
Tribridek 1 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 2 0
Szirének 2 0
Démonok 2 3
Vadászok 2 2
Emberek 4 4
Összesen 30 27

Share
 

 Christian Caine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Christian Caine   Christian Caine EmptySzomb. Aug. 24, 2019 9:33 pm

Christian Barnaby Caine
we all have a past to hunt us.


Becenév:
Chris, egyszerűen, de nagyszerűen.
Titulus:
The Broken Hybrid
Születési hely, dátum:
Boston, 1991. május 12.
Faj:
Hibrid
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
Will Tudor

Átváltozás:
Legelső alkalommal nem sokkal a 18. születésnapom előtt váltottam ki az átkomat, amelyről a mai napig nem szívesen beszélek. Egyik vérfarkas részére sem kellemes emlék, de kifejezetten dühös voltam magamra és a mai napig nem tudtam megbocsájtani saját magamnak a történtekért.
Itt azonban talán az egyetlen, ami új változást hozhatott volna az életembe az a halál volt és valamilyen formában ez igaz is. Mert meghaltam, de aztán valami teljesen újként tértem vissza a világba. Hibrid lettem. A bennem lakozó állattal az idő múlásával megbarátkoztam, de az új fenevad, mintha együtt tombolna a régivel, ami igen csak megnehezíti számomra a mindennapokat. Az átváltozásomat már saját magam szabályozom, akkor teszem meg, amikor akarom mégis minden hónapban percre pontosan megteszem, mintha ezzel egy kicsit levezethetném a bennem tomboló harc energiáit.
Család:
Egykeként cseperedtem a családomban, de körülbelül öt, vagy hat lehettem mikor a szüleim meghaltak. Ezután a nagyszüleimhez költöztem, vagyis igazából már csak a nagyszülőmhöz, hiszen egyedül a nagypapám volt az utolsó élő rokonom, akit szintén elveszítettem pár évvel ezelőtt, az öreg kor komplikációi vitték el, amely után teljesen egyedül maradtam.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Nem nevezhetem történetemet tündérmesének még akkor sem, ha egy darabig annak is tűnt. Mint mindenki, aki először megtapasztalja, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni én magam is sokáig a fellegekben jártam, elvakított az a bizonyos rózsaszín köd, amiről azt hittem, hogy nem több hatalmas marhaságnál. De tényleg őszinte érzelmeket tápláltam a lány iránt. Mégis akármennyire is szeretnénk előfordul, hogy a dolgok nem működnek. Bármennyire is erős érzések kötnek minket egymáshoz egy idő után az már nem elég, valami többet kell tenni és küzdeni. De fiatalon, teljesen tapasztalatlanul, szinte tele önzéssel, hogy a saját utadat kiépíthesd nem éppen a közös jövő a legfontosabb. Ennek háttérbe szorítása, hogy külön álmokat kergettek, amelyek messzebb nem is állhatnának egymástól olyan éket képes verni közétek, hogy a végére már azt is elfelejtitek, hogy mi volt az, amit szeretettek egymásban.
A mosolya, a nevetése.
De még a sok veszekedés ellenére is képesek vagytok túllépni a helyzeten, kibékülni újra és újra, mert az évek, amelyek mögöttetek húzódnak érnek annyit, hogy tovább küzdjetek, hogy ne adjátok fel.
A szeme csillogása.
Mégis minden áldott nap, minden egyes veszekedéssel egyre mérgezőbb és mérgezőbb dolgokat vágtok egymás fejéhez. Amikor már eljuttok arra a pontra, hogy nem mondjátok, hogy szeretlek és sajnálom. Mikor a tekintetekben a láng, habár jelen van rég nem a szerelem tűzét jelenti, hanem a megtestesült dühét. Egyszerűen minden, amit a másik csinál idegesít. Nem képes már semmifajta örömet okozni és egyszerűen csak naphosszat bosszankodtok, ha eszetekbe jut a másik. Túlságosan is ismerős ez az érzés.
Amilyen békésen aludt.
Van az a pont, amit senkinek nem szabadna elérnie. Egy határ, amit nem léphetne át senki, de velünk ez is megtörtént. Hiszen mielőtt erre a pontra juthatnátok egyikőtöknek képesnek kellene lennie arra, hogy azt mondja itt a vége, befejeztétek. Nincs értelme folytatni, hiszen annyira mást akartok, annyira mások letettek az évek során, hogy egyszerűen már nem passzoltok. Hogy mind a ketten jobbat érdemeltek. Elhidegültetek egymástól, szinte már-már idegenek vagytok. Mégis talán a belső makacsság, vagy szimplán ragaszkodás, vagy megszokás az, de valamiért nem tudtok hátat fordítani egymásnak. Amennyire kikészítitek egymást olyannyira szükségetek is van a másikra. Hiszen elveszíteni egymást már olyan lenne, mintha egy darabot szakítanának ki belőled. Azt pedig nem élnéd túl. S, te nem élted túl.
Ahogyan táncolt.
Egy átlagos napnak indult, az indulatok csak úgy, mint mindig most is jelen voltak az életünkben ez ellen pedig semmit sem tehettünk. Mégis azon a napon újra elhangzott az a bizonyos szeretlek szó. Hogy mennyire sajnáljuk. Mindketten. Mégis ez volt az a nap, ami pontot tett az egésznek a végére. Egyikünk sem így akarta. Én semmiképpen sem. De a választás egyetlen apró pillanat alatt kicsúszott a kezeink közül. Többé már nem a mi választásunk volt. Egyszerűen a sors döntött úgy, hogy mi nem tartozunk össze, hogy nem érdemeljük meg egymást. Előbb vagy utóbb elpusztítanánk a másikat, hiszen ami kettőnk között volt, már koránt sem volt egészséges párkapcsolatnak. Mondhatni egymást nyomtuk folyamatosan a víz alá és csak annyira kerülhettünk a felszínre, hogy egy kis levegőt vehessünk, ami elegendő a túléléshez, hogy aztán újra alámerülve kaparásszunk azért, hogy túlélhessük, hogy még egy kicsivel tovább húzhassuk.
Nem tudtam, hogy olyan közel álltál hozzám. Fogalmam nem volt, hogy ott vagy. Ha tisztában vagyok vele, talán kisebb lendülettel fordulok meg, vagy talán meg sem fordulok. Térdre rogyva könyörögnék a bocsánatodért, hogy mindezt helyrehozhassam. De a múltunknak vannak olyan fejezetei, amelyet bármennyire is szeretnénk helyrehozni, már nem a mi irányításunk alá tartozik. Egy apró koppanás, majd pedig rengeteg vér. Próbáltam a lehető legtöbbet megtenni, hogy életben maradj én esküszöm a saját életemre, hogy küzdöttem érted. De végső soron, nem maradt már nekem más, mint a menekvés. Mire a mentőnek a szirénáit hallottam addigra már csak hófehér arcodat láttam, élettelen tekinteted és a hatalmas vértócsát körülötted, amit én okoztam. Nem érdekelt az átok, amit a lelkemre szórtam haláloddal, hiszen megérdemeltem. Szükségem volt a büntetésre, a csontjaim újra meg újra eltörésére, hogy szenvedjek. Hiányod égető űrt hagyott a lelkemben, de ez sem volt elég. Szinte már a pusztán havonta egyszeri átváltozást is kevésnek tartottam. Többet érdemeltem. A világ összes szenvedését, fájdalmát magamra ruháztam volna, ha megtehetem. A történtek után ez lett volna a legkevesebb.
Végül pedig.. Szerettem, ahogyan szerettél.

Talán életem egyik legnagyobb hibáját követtem el azon az éjszakán. Akaratlanul történt, mégsem érzem magam kevésbé hibásnak. Minden miattam történt. Ezért is esküdtem meg magamnak, ha még egyszer, ha csak egyetlen egyszer reményt kapok arra, hogy valaki szerethet, hogy valakit szerethetek. Akkor biztos voltam abban, hogy még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát, hogy a tűzbe is mennék azért a személyért. Ebben végtelenül biztos voltam. Soha többé nem fog senki sem szenvedni miattam.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Christian Caine
Hibrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
well it's definitely complicated
Christian Caine Tumblr_otcoi9dCqV1s20br1o4_250
Play by :
❖ will tudor
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Christian Caine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Christian Caine   Christian Caine EmptySzomb. Aug. 24, 2019 10:18 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

My Love; Christian Barnaby Caine

Drága Chris! Christian Caine 2453766849

Hát el sem hiszem, hogy egy nap két keresettem is megérkezik!  Christian Caine 241513313 Lehet ennél szebb napom, mondd csak?! Szerintem aligha. Christian Caine 3808243726
Chris, te túlságosan is fontossá váltál nekem az utóbbi időben, az évek alatt, mióta csatlakoztál a mi kis... mini családunkhoz. A részünkké váltál, sőt, az én részemmé, de féltem mindig is kimutatni feléd. Talán ez így volt jó, talán nem.
Viszont most, hogy megtudtam, miként váltottad ki az átkod, azaz mi történt pontosan... azt tudom mondani, hogy sajnálom. S azt is mondom, hogy nem kellene ennyire okolnod, sőt, büntetned magadat. Nem a te hibád volt; egy véletlen baleset okán halt meg az a lány, Chris!
Szinte a hideg is kirázott, ahogy olvastam a sorokat. Láttam magam előtt az egészet, a jeleneteket, mégha nem is tudom, a lány miképp nézett ki - oké, talán csak a Te arcodat láttam. S azt is láttam, hogyan huny ki a tűz a szemedből; a szerelem tüze. De tudod, mit gondolok? A szerelem nem múlik el, csupán átalakul. Talán nálatok is így volt. Szeretted őt... hiszen, ha nem így lenne, nem okolnád magad még most is. Christian Caine 3739568389
Kíváncsi vagyok, a mi történetünk miképp alakul majd. Azt előre elárulom, hogy nem lesz egyelőre sok jóban részünk - főképp, hogy meghalok. Legalábbis naivan ezt hiszem, de... nos, a történetünknek még koránt sincs vége. Hiszen mindegy, hogyan nézek ki, hogyan hívnak, a lelkem ugyanaz, s a lelkem már téged akar - csak túl gyáva voltam mindezt bevallani eddig. Féltem, hiszen legutóbb is miattam kerültél bajba. Meghaltál, hogy hibridként térhess vissza... nem utálsz ezért, Chris? Christian Caine 3204947467


Imádom, hogy itt vagy! Intézd a fontos dolgokat, aztán pedig, némi megbeszélés után jöhet a játék is, love! Christian Caine 3993946357


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
●● katherine mcnamara or zoey deutch ●●
Léptek száma :
37
Népszerûség :
0

Christian Caine Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Christian Caine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Hibridek-
^
ˇ