Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Thersez EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Thersez EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Thersez EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Thersez EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Thersez EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Thersez EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Thersez EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Thersez EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Thersez EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Thersez EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Thersez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Thersez   Thersez EmptyHétf. Szept. 30, 2019 9:51 pm

Thersez
Ha egyszer nincs semmid, nincs mit veszítened.


Becenév:
Nincs becenevem
Titulus:
Démon herceg
Születési hely, dátum:
Újjászületésem napja a Titanic elsüllyedésekor, a nyílt Atlanti-óceánon: 1912. április 15.
Faj:
Démon
Beállítottság:
Heteroszexuális
Play by:
Alexander Calvert

Átváltozás:
A Titanic elsüllyedésének napján talált rám a halál és ölelt magához úgy, mintha régi cimborák lennénk. Ezután a halál Arcadius képében látogatott meg, mint kiderült, ő volt maga az ördög. Miután elszenvedtem mindent, amit az életem során elkövettem és miután szembenéztem mindazokkal, akiknek ártottam, vagy akikhez bármiféle kötelék fűzött, kiálltam az ördög próbáját. Megadta azt, amire szükségem volt. Démonná tett.
Család:
Oh, egek. Család, mi? Apám, Leonard, anyám Odette, végezetül a bátyám James volt. Sosem voltunk egy mintacsalád, mi több, apám szemében mindig James volt az első. Talán mert 8 évvel idősebb volt nálam és tény, hogy más életszakaszban járt, mint én és több volt a tudása is, mint nekem, de sosem értettem, én miért érek annyival kevesebbet.
A családi vállalkozás volt apám számára az első és mindent megtett, hogy befektetőket találjon, üzleteket kössön és egyre feljebb jusson a ranglétrán, ezáltal mi is, a családja. James és ő, vállt-vállnak vetve csináltak együtt mindent, én viszont igyekeztem felérni a bátyámhoz. Számtalan olyan módszerhez folyamodtam, amire nem kellene büszkének lennem, de nem érdekelt. Ha kellett, még öltem is azért, hogy apám üzletét elősegítsem. Nem értékelte. Valójában érthető okokból.
James és az én kapcsolatom semmit sem ért. Lekezelt, gyereknek titulált és lenézett engem.
De már nem számít. Ők is meghaltak, egytől-egyig, mikor az a hajó elsüllyedt. A halál számomra egy új fejezetet nyitott az életemben, de nekik pontot tett a történetük végére.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

A családi vacsoráktól már lassan a szőr felállt a hátamon. Felesleges volt, egyszerű képmutatás, hiszen az asztal körül mindenki megpróbált jó pofát vágni. Még én is. A család az első, ugye? Mindig mindenki ezt hajtogatta nekem és igyekeztem eleget tenni ennek az eszmének. A család az első. Mindegy, mennyi sérelem van az emberben, mindegy, mennyire tolják félre, mindegy, mennyire nézik le, a család az család. A vér összeköt minket és minden klassz, az nem számít, hogy közben úgy érzed, semmit sem érsz a családod szemében. Az apád nem tart téged semmire, a bátyád lekezel, az anyád meg eleve távolságtartó mindenkivel szemben. Mégis, ezek a rohadt vacsorák kötelező jelleggel bírtak, de már-már kínos csend állt be az étkezések végére. Vagy pont fordítva. Hallgathattam, hogy apám és James mennyire jól megértik egymást, mennyire összhangban vannak egymással és hogy megint milyen üzletet fognak nyélbe ütni.
- Szerintem rosszul közelítitek meg a dolgot – Jegyeztem meg, miközben a tányéromat bámultam és a villámra szúrtam a húst. A levegő megfagyott, mint általában mindig, mikor kinyitom a számat.
- Téged senki sem kérdezett, Thomas – A gúny tökéletesen kiérződött a bátyám hangjából, de apám ezúttal leintette.
- Ne veszekedjetek, hiszen ma ünneplünk – Apám mosolyogni kezdett, majd az evőeszközöket lerakva felállt és a szekrényhez lépett. Előszedett az egyik fiókból egy borítékot, majd kivett belőle valamit, azzal fordult vissza.
- Mégis mit ünneplünk? A csodálatos családi vacsorát? Vagy hogy kihagytok megint az üzletből? – A szemeimet forgattam, majd apám visszaült az asztalhoz.
- Thomas, elég lesz. Tudom, hogy féltékeny vagy Jamesre, de eljön majd a te időd is, amint elég érett leszel ahhoz, hogy bevegyelek száz százalékosan a vállalkozásba. Most azonban szeretném bejelenteni, mennyire sikeres volt a legutóbbi üzlet, amit kötöttem James segítségével – Az önelégült vigyora, a szavai… egyszerűen hányingerem volt tőle.
- Felfordul a gyomrom – Gyengén ráztam meg a fejemet, apám kérdő tekintetére meg vállat vontam, jelezve, hogy semmit sem mondtam.
- Szóval, ideje csomagolni, James, Thomas, Lydia – Nézett végig rajtunk, majd folytatta. – Az, akivel üzletet kötöttem, hivatalos a Titanic első útjára és nekünk is szerzett egy meghívót, ráadásul az első osztályra – Bólintott is hozzá, James meg felnevetett.
- Hát ez fantasztikus! Azt mondják, hogy elsüllyeszthetetlen és egyedi tervezésű – Apám bólintott neki, én meg leraktam az evőeszközt a kezemből, anélkül, hogy egy falat is lement volna a torkomon.
- Tényleg klassz – Zavart, hogy apám mindenből kihagyott engem és a bátyám is. Úgy kezeltek, mintha egy 5 éves pisis lennék, pedig már rég túl voltam azon a koron. Egy cseppet sem tudtam örülni a hírnek, hogy utazunk. De megtettük. Felszálltunk arra a hajóra, amit úgy is neveztek, hogy az álmok hajója.

Kezdtem azt gondolni, hogy túlértékelik a hajó nagyságát és pompáját, de ahogy egyre többet láttam belőle, be kellett látnom, hogy a tervezők alapos munkát végeztek. Az viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy a hajón levő létszám és a mentőcsónakok száma nem volt összhangban. De nem törődtem vele. Azt mondták, elsüllyeszthetetlen a Titanic, ha nem tévedek. Hát akkor miért kellene aggódnunk?
A helyzet az, hogy nagyon is volt okunk az aggodalomra. Épp a bátyámmal sétáltunk a hajón, késő este, mikor éreztünk valamiféle lökést a hajó oldalán. Később a jéghegyet is felfedeztük, ami lazán elhaladt mellettünk.
- Mi a fene? – A korláthoz léptem, majd úgy bámultam a jéghegy után. – James, mit gondolsz? – Kérdeztem, de mire felnéztem, a bátyámnak nyoma sem volt. Illetve láttam, ahogy berohan az egyik ajtón, így én követni kezdtem. Percekbe is beletelt, mire újra megtaláltam és nem volt egyedül. A kapitány előtt állt és az arca szinte hófehérré változott. Odasiettem hozzá.
- James? Mi történt? – Életemben talán először aggódtam érte, ő meg a vállamra tette a kezét. Biccentett a kapitány felé.
- Köszönjük. Tudom, tudjuk, hogy ön mindent megtesz majd. – A hangja suttogásba fulladt, majd magához húzott engem. – Thomas, sürgősen mennünk kell. Baj van. A hajó el fog süllyedni. – Mélyen a szemembe nézett. Elképedtem, nem hittem a fülemnek.
- Az hogy lehet? Ez a hajó elsüllyeszthetetlen! Vagy talán hazudtak? – A szemeit fürkésztem idegesen. Nem válaszolt, nem tudott mit. Ő sem hitte, hogy ilyen helyzetbe keveredünk.
- Talán egy óránk van, de lehetséges, hogy annyi sem. – Magyarázta, majd a kabinok felé vette az irányt, de én lefékeztem. Ő is megállt, így tekintve rám. – Nem jössz? Szólnunk kell apáéknak. – Értetlenül bámult.
- Nem. – A hangom megremegett, hátráltam egy lépést.
- Tessék? – Tett felém egy lépést, mire én újabbat hátráltam.
- Nem. Erre nincs idő. Én ott akarok lenni az egyik csónakban, nem pedig megfulladni az óceán mélyén. Tehát nem. Nem megyek. Ég veled, James. – Sarkon fordultam és futásnak eredtem. A szívem zakatolt és a fülemben csengett az üteme. Heves volt és úgy éreztem, kiszakad a mellkasomból. Képtelen voltam visszamenni, vagy akár visszanézni is. Nem tehettem. Élni akartam és a mentőcsónakok… tudtam, hogy túl kevés van ahhoz, hogy mindenkinek jusson hely. Élni akartam. Élni, élni és élni.
A helyzet iróniája az volt, hogy hiába siettem, elsőként a nők és a gyerekek kaptak helyet a csónakokban. Csak aztán jöhettek a férfiak és mondanom sem kell, hogy nem volt számomra hely, bármennyire is igyekeztem előrébb jutni. Mindenki küzdött a túlélésért. Minden hely számított és minden perc értékes volt. Hiszen egyre közeledtünk ahhoz a pillanathoz, mikor az egész hajó végleg elsüllyed az óceán mélyén.

Meghaltam. Az óceán elnyelt, mielőtt bármit is tehettem volna. Az oxigén elfogyott, a tüdőm megtelt vízzel, a végtagjaim, majd az egész testem átfagyott – aztán pedig meg. A szívem egy utolsót dobbant, de még akkor, abban a pillanatban is élni akartam és küzdeni, újabb és újabb szívdobbanást idézve elő. Nem akartam a halált. De az ellentmondást nem tűrően karolt magához, mondván, most hazamegyünk. Nem akartam. Féltem. Rettegtem a haláltól. Soha, semmitől sem féltem, de ettől igen. Halott voltam.
Mégis, ahogy kinyitottam a szemem, az óceán feneketlen mélyén, nem csak sötétséget láttam. De amire még felfigyeltem, az az volt, hogy nem volt szükségem többé levegőre. Nem voltam átfagyva. A kezeimre néztem magam előtt, majd a távolban feltűnt egy ismerős alak. Az, akit megöltem, hogy apám üzletét ne tegye tönkre. Felém úszott, majd elkapva a torkomat fojtogatni kezdett. Ekkor ismét úgy éreztem, hogy fulladozni kezdek, hogy nincs levegőm, hogy meghalok… de halott voltam. Igyekeztem eltaszítani magamtól kétségbeesésemben, majd ahogy ez sikerült és újra kinyitottam a szememet, már nem az óceán mélyén voltam.
A törött, elsüllyedt Titanicon feküdtem, csurom vizesen. A hajó viszont a parton volt, két nagyobb darabban. Odalépett mellém valaki. Először csak a cipője orrát láttam, majd lassan feljebb vezettem a tekintetemet.
- James… te élsz? – Össze voltam zavarodva. Nem értettem, mi történik. Élek? Meghaltam? Mi a franc van?
- Én? Ne röhögtess, Thomas. Meghaltam. Ahogyan te is. – Felrántott a földről, majd egy kést döfött a gyomromba, mire felnyögtem. Vért köhögtem fel abban a pillanatban. Megfogtam a karját, hogy megállítsam.
- Mit csinálsz? Elment az eszed?! – A kést egyre mélyebbre tolta bennem.
- Már sokkal előbb meg kellett volna tennem. Hisz mindig gyűlöltél, ugye? Én is téged. Nem volt rád szükség ebben a családban. Csak én kellettem apánknak. – Suttogta a fülembe, majd folytatta. – De ő miattad most halott. Nem jöttél vissza velem, hogy szóljunk neki.
- Nem, nem miattam! Szólhattál volna neki te. – Ellöktem magamtól idegesen, egy fájdalmas nyögéssel egyetemben. Mire felnéztem, sehol sem volt a bátyám.
Kétségbeestem. Körbe-körbe forogtam a hajón, de a látkép elkezdett összeomlani. Eltűntek a színek, majd elkezdett eltűnni minden, amit magam előtt láttam. Ezt követően a sötétség váltotta fel a színteret. Fekete volt minden.
A földre térdeltem, a gyomromra szorítva a kezemet, de nem vérzett. A sebnek nyoma sem volt.
- Mi ez az egész?! Elég már… hagyd abba… bármi is ez, elég… - Elterültem a földön, összekuporodva teljesen.
Ezt követően lépteket hallottam magam mögül, de képtelen voltam megfordulni, vagy ránézni. Nem ment. Nem akartam. Nem tudtam, ezúttal kivel kell szembenéznem.
- Kölyök! Ideje lenne onnan felkelned. – Egy mély, öblös hang szólt hozzám. Nem volt ismerős. Lassan hátranéztem rá a vállam felett, végigmérve őt a félhomályban.
- Ki az ördög vagy te? – A kérdésem hallatán egyszerűen mosolyra húzódtak az ajkai. A hideg is kirázott tőle.

but tonight you're a stranger or some silhouette

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



where is the real me? i’m lost and it
kills me inside. i'm paralyzed.


Thersez
Démon
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
❖ Poppy Parker (majd egyszer)
Play by :
❖ Alexander Calvert
Keresem :
❖ A szövetségeseimet, akikkel legyőzhetjük Katherine Piercet és Kai Parkert
Léptek száma :
1
Népszerûség :
0

Thersez Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Thersez   Thersez EmptySzer. Okt. 09, 2019 3:28 pm


Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Thersez

Drága Thersez!

Az egyik felem repes, hogy megérkeztél - annak ellenére is, hogy meg akarsz ölni; a másik viszont nem túl boldog, hogy újabb démon rontja a levegőt. Biztos forrásból tudom, hogy becses királynőd ellen szervezketsz és be kell vallanom, a vakmerőséged lenyűgöző! Olyan fiatalnak számítasz a társaid között, mégis te vagy,  aki elég bátor (vagy épp ostoba?), hogy lázadozni kezdjen. Nem lep meg túlzottan, hisz' ahogy azt a lapodban is olvashattam, életedben, emberként is mindig háttérbe szorultál, így talán logikus is, hogy most, hogy meg van hozzá a hatalmad nem hagyod magad. Azért csak vigyázz, ne becsüld alá Katherine-t!  Nagyon kíváncsi leszek, hogy mire jutsz majd a kis forradalmaddal, ha nevezhetem így. Ne mondd el senkinek, de én neked szurkolok!
Egyébként imádom a lapod, főleg azt a részt, ahol azokkal kell szembe nézned, akiknek életed során árottál, nagyon megfogott. És az egész Titanic dolog különleges és nagyon ötletes. Tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy I-M-Á-D-O-M.

Nem tartalak fel tovább, foglald le a bájos pofid, a neved és a rangod. Hamarosan érkezem Poppyval is és biztos furi ezt mondani, de alig várom, hogy megkeserítsd az életem!


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




It can't rain all the time





Chelsea Jenson
Eretnek
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
✿ India Eisley
Keresem :
Léptek száma :
8
Népszerûség :
0

Thersez Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Thersez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Életek, történetek :: Akik megtalálták a békét :: Démonok-
^
ˇ