Pókszerű lények, méretük változó, a kistermetű kutyától a megtermett nagymacskán át teherautó méretűre is megnőhetnek. Hálószerű, erős szövedéket hagynak maguk után, bármerre mennek; ebbe előszeretettel csavarják bele áldozatukat, kinek testébe előzőleg harapással bénító mérget juttattak. A méreg idővel légzési nehézséget okoz, majd halálhoz vezet. Az így szerzett holttesteket arra használják, hogy kiköltsék bennük a tojásaikat; így szaporodnak. A mérgük a démonokra, a szirénekre, a kitsunékra és a vámpírokra (eretnek, hibrid) nincsen semmilyen hatással, mivel a testük nem élő; a kambionokat megbetegítheti, de démoni vérük miatt képesek felgyógyulni. Minden más fajra azonban egyetlen harapás is végzetes lehet. A mérget el kell távolítani a szervezetből, hogy az illető túlélje a támadást, valamint az arachne megölhető, ha átszúrják a szívét.

Minden szirén, aki alkut kötött a Pokollal, képes irányítani egy baziliszkuszt, e sárkány-kígyószerű, pokolbéli teremtményt. Hatalmas termetüknél fogva ritkán merészkednek csak a felszínre, akkor is csatornákban és alagutakban. Szirének parancsát követve cserkészik be áldozatukat. Érdekes módon az erejük csak a természetfeletti lényekre halálos, főleg a vámpírokra (eretnek, hibrid): aki a szemébe néz, egyből meghal. Az emberekre a baziliszkusz szeme csak bénító hatással bír. A baziliszkusznak éles fogazata van, harapása mérgező és bárki számára halálhoz vezet (kivéve a kambionokat, akik képesek lehetnek felépülni a démoni vérük miatt). A saját tükörképével lehet elpusztítani.

Az ismert mondákkal ellentétben a dzsinnek nem lámpásokban élnek, hanem démonok által irányított, elkorcsosult szellemek, bár küllemük hasonló a mesékben ismertekhez: emberszerűek, bőrük sápadt, testüket tetoválások borítják, ám a szellemekhez hasonlóan fizikai testük nincs, alakjuk lebegő illúzió csupán. Vérrel táplálkoznak. Távolról ártalmatlanok, ám amint magukhoz csalták áldozatukat, egyetlen érintéssel elkábítják: a kábulat valósághű hallucinációkat okoz, melyben az áldozat addig él, amíg a dzsinn ki nem szívja közben a vérét. Olvasnak az emberek gondolataiban, így könnyen ki tudják deríteni legmélyebb vágyaikat, és annak megfelelően alakítják az illúziót. Órákig is eltart, míg egy ember vérét teljesen kiszívják, ám az illúzióban ez az idő napoknak, éveknek tűnik. Az áldozat számára az egyetlen lehetséges mód az ébredésre, ha a fantázia világban megöli magát, vagy ha kívülről megtörik a folyamatot. A dzsinnt egyedül egy boszorkány varázsereje űzheti el, legkedveltebb áldozataik pedig az egyszerű emberek.

Másnéven pokolkutya. Ahogy a nevében is benne van, kutyákhoz hasonló természetfeletti lények (a kutyáknál nagyobbak, a farkasoknál kisebbek), szemük vörösen világít a sötétben, bundájuk pedig koromfekete. Ezen kutyák valójában a démonok és kitsunék szolgálatában állnak. Feladatuk, hogy lelkeket gyűjtsenek be a gazdájuk számára, tehát halandókat öljenek. A pokolkutya csak és kizárólag a gazdájára hallgat, másra nem. Célpontja üldözését soha nem adja fel, csupán akkor, ha a gazdája ezt parancsolja. Fejlett érzékekkel rendelkeznek, gyorsabbak az embereknél. Képesek embert ölni, sőt, még a démonokat is meg tudják sebezni, ekkor a gyógyulás hosszú hetekbe telhet az adott démon számára. A só és a kősóból készült fegyverek, valamint az angyali erejű kardok erejétől elpusztulnak.

A striga az egyik legundorítóbb lény mind közül, ugyanis emberek életenergiájával táplálkoznak: általában gyerekekével, hiszen bennük van a legtöbb életerő. Megölésük csak táplálkozás közben lehetséges, és szentelt öntöttvason kívül semmi mással nem pusztíthatók el. Szörnyen veszélyesek, ugyanis idős nők álcája mögé bújva cserkészik be áldozatukat. Az emberi nyelvet nem értik, viszont képesek egy-egy szó, kifejezés leutánzására, így könnyebben magukhoz csalhatják a gyerekeket. Mivel életerőből táplálkoznak, ezért halhatatlanok, viszont évente merészkednek csak elő a Pokolból feltölteni kimerült készleteiket.