Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Damon && Elena || Már nem vagy itt

Yesterday at 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Yesterday at 8:30 pm

Bárpult

Yesterday at 6:13 pm

Pippa

írta: Holly Marlow
Yesterday at 5:23 pm

Shannon Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 4:01 pm

Marigold Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:58 pm

Partnerkereső

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:27 pm

Holly Marlow

Yesterday at 1:28 pm

Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Yesterday at 12:52 pm

Bejárat

Kedd Okt. 17, 2017 11:30 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 9 5
Összesen 37 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Lorenzo St. John

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lorenzo St. John   Hétf. Márc. 27, 2017 7:18 pm


Lorenzo St. John

Idézet


Becenév

Enzo

Titulus

bosszúszomjas vámpír

Születési hely, dátum

Ismeretlen, 1876. augusztus 27.

Faj

vámpír

Átváltozás

1903. november 1.Lily Salvatore által. A halálomon voltam, de megesett rajtam a szíve és adott a véréből, majd magával vitt a hajóra.

Család

Szót sem érdemel. Elhagytak. Valahogy ezt a keresztet egész életemben végig kell cipelnem. Nem csak a családom, de az új családom, meg a legjobb barátom is elhagyott.

Play by

Michael Malarkey





Ez az én történetem...

Évek óta egyedül sínylődtem egy koszos cellában, mire eljött az a nap, hogy társaságot kaptam. Hallottam, ahogy az új vámpírt végigvonszolják a folyosón, majd nyílt a mellettem levő üres cella ajtaja és bedobták, mint egy rongybabát. Én a falnak támaszkodva ültem, onnan néztem el felé.
- Isten hozott. Dr. Whitmore nem tud betelni azzal, ahogy mi, vámpírok meggyógyulunk. Napi egy pohár vért ad, ami csak arra elég, hogy életben maradjunk. - Kezdtem bele a magyarázásba, hogy felkészítsem, mi várható itt, a kínzókamrában. Elszakadtam a faltól és a földön odamásztam a rácsokhoz, miközben újra beszélni kezdtem. - Szedd össze magad, közlegény. Enzonak hívnak. - Kezet nyújtottam.
Valahol itt kezdődött a barátságunk. De ne szaladjunk ennyire előre. Mire az Augustin társaság karmai közé kerültem, mondhatni, átlagos, rendes életem volt, még vámpírként is. Katona voltam, harcoltam a hazáért és mindenre képes voltam érte. Dr. Whitmore viszont épp a katonaságnál volt orvos és hamar rájött, hogy mi vagyok. Mire feleszméltem, már be voltam drogozva és végül itt kötöttem ki.
A napjaimat 10 éve a reggeltől-estig való kínzások, kísérleték töltötték ki. Dr. Whitmore mindenféle módon kínzott engem, addig a napig, amíg Damon meg nem érkezett. Onnantól felváltva voltunk a kísérleti alanyai, de őszintén mondom, hallani a barátom hangját a kínzások alatt... majdnem annyira borzasztó volt, mint átélni. Amikor Damon volt a soros, én csak fel-alá járkáltam a cellában, néha a rácsoknál álltam, néha a fülemre tapasztottam a kezem. Borzalmas volt.

Tipikusan az a fajta voltam, aki nem tudta egyszerűen befogni a száját. Másrészt Damont már az első pillanattól fogva közelebb éreztem magamhoz. A Sors-társam volt, aki osztozott mindenben velem. Így hát eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy feladja.
- Érdekel a sport, Damon? - Míg én a rácsoknál támaszkodtam, ő a másik cellában a földön hevert egy kiadós kínzás után. Nem válaszolt. - Engem sem. Bármi más hobbi? Jó borok? Utazás? Autók? - Vártam, hátha rákap valamelyik témára. - Én a Jaguárért vagyok oda. A Cabrioért, amivel az ember vasárnaponként le akarja nyűgözni a csinos lányokat. Csináltál már ilyet?
- Egyszer-kétszer... - Nyöszörögte halkan.
- Ugyan. Ennél biztosan többször.
- A lány, akinek csaptam a szelet, inkább a lovashintót szerette. - Elgondolkodtam erre a válaszra és kissé el is mosolyodtam.
- Csak egy lány volt?
- Nem találkoztam hozzá hasonlóval.
- Akkor jogos. - Biccentettem egy aprót. Hallottam a nyöszörgő hangját, ahogy helyezkedik, majd megszólalt.
- Na és te? Voltak csinos lányok?
- Túl sok, hogy számon tartsam. Illetve... volt egy. Maggienek hívták.
- Hol ismerted meg? - Röviden felnevettem a kérdésére.
- Ezen a szent helyen. - Mondtam. - Dr. Whitmorenak dolgozott.
- Oh, csodás...
- Oh, az volt. Nagyon is. Kedves volt hozzám. Itt ült a folyosón és jegyzetelt, miközben megfigyelt.
- Ezért szerettél bele? - Kérdezte gyanakvóan.
- ...és lélegzetelállítóan szép volt.
- Ahha...
- Ne értsd félre, ő nem vett részt a kínzásban és a kísérletekben. Sőt, sokáig azt hitte, Dr. Whitmore nem tesz mást, csak megfigyeli a viselkedésemet. Nem volt szívem elárulni neki. Örültem a társaságának, érted? Amikor végre rájött, mi folyik itt, nem tudta elviselni. Azt mondta, hogy sajnálja. És elment. - Nem ez volt az igazság, de nem akartam túlságosan belemenni.
- Hát, tudod... amúgy sem jött volna össze. Te vámpír vagy, ő ember... kezdettől halálra volt ítélve a dolog.
- Lehetnél kicsit optimistább is.
Kínunkban egymásra mosolyogtunk. Ekkor pedig nyílt az ajtó és hallottuk, hogy Dr. Whitmore megérkezett és a célja nem volt más, mint valamelyikünket újból kikészíteni.

Évente egyszer kijutottunk a kínzókamrából azért, hogy Dr. Whitmore cirkuszi bohócokként mutogasson minket és azt, hogy mire jutott a kísérletekkel. Élet nem sok volt bennünk, küzdeni aligha tudtunk volna.
És belém hasított a felismerés. Kitaláltam a tökéletes tervet, amiben nem lehetett hiba.
- Az a helyzet a napi vér adagunkkal, hogy alig elég egy vámpírnak a túléléshez. Viszont, ha egy vámpír két adagot inna minden nap egy éven keresztül, meg tudna erősödni. Szóval mire elérkezik a Szilveszter, az a vámpír képes lesz küzdeni.
- Biztos, hogy sikerülne...?
- Biztos, hogy csak a segítségeddel sikerülhet. Csak döntsük el, melyikünk legyen az. - Sóhajtottam. - Rendben, Damon, kő-papír-ollóval fogjuk eldönteni. - Végül eldőlt.
- A papír befedi a követ.
- Hát legyen. Te nyertél, te vagy a főnök. Tessék, az adagom. 364 napunk van rá, hogy felkészítsünk. Proszit. - Azzal átcsúsztattam az ő cellájába a poharamat.
- Proszit! - Azzal megitta.

1958. december 31. Ez a dátum lett volna a szabadulásunk időpontja. A nap, amikor végre kidughatjuk a fejünket a világba, bosszút állhatunk és végre tovább léphetünk. Minden jól ment. Mondhatni.
- Hölgyeim és uraim, mindjárt éjfél és szerintem jó lenne, ha az új évet egy pohár vámpír vérrel köszöntenénk. - Dr. Whitmore kinyitotta a cella ajtaját. A kezünkön bilincs volt, amit én, mivel eléggé legyengültem, nem tudtam volna eltépni. Azonban ahogy Damon kijutott a cellából, ő le tudta szedni magáról. Dr. Whitmore nem kicsit lepődött meg, sőt, meg is ijedt. Damon a vérét vette, a vendégek, a bámészkodók sikítva rohantak ki a házból. A nagy fejetlenségben azonban egy gyertyát is levert valamelyik, így tűz ütött ki. Damon, nem törődve ezzel, még több erőt gyűjtött, néhány bent maradt vendéget kíméletlenül megcsapolt. Vagy csak kitörte a nyakukat, hogy ne legyenek útban. Tele volt energiával. Öröm volt nézni, ahogy küzd. A tűz viszont egyre jobban terjedt.
- Damon! Ki kell jutnunk innen! Most azonnal! - A cellámhoz sietett és megpróbálta a rácsokat kiszedni. Verbénával volt átitatva, így semmi esélye nem volt.
- Gyerünk! Sikerülni fog! - Bízni akartam benne. Az erejében. Abban, hogy nem hagy cserben.
Amikor sokadjára sem sikerült kinyitnia a cellát, hátrébb lépett és rám nézett. Bizonytalan volt és kétségbeesett. Nem tudta, mit tegyen. Döntenie kellett.
- Sajnálom, Enzo... - A fejét rázta, a szemei csillogtak.
- Damon, kérlek...! - Hátrált. Egyre jobban. Aztán lehajtotta a fejét és mikor újra rám nézett, már nem volt önmaga. Kikapcsolta az emberségét.
- Ne, ne, ne... ne hagyj itt, Damon... - Hitetlenkedve bámultam rá. Nem ilyennek ismertem meg az elmúlt 5 évünk alatt. - Damon, kérlek! - Nem tudtam elfogadni, hogy a barátom fogja magát és cserben hagy. - Damon! Ne hagyj itt!! - Kiabáltam, de mindhiába, ő kisétált a házból, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Ennek már sok-sok éve. Aznap tényleg azt hittem, meghalok, de Dr. Whitmore megmentett... és most visszatértem, hogy vérbosszút álljak. Damonön, amiért hagyott volna meghalni.


avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
My Bennett Wicth



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lorenzo St. John   Pént. Ápr. 21, 2017 1:40 pm


Elfogadva

poor little boy

Hát igen, szép dolog a barátság, meg a bizalom, de ha egyszer megszakad, nagyon nehéz utána helyre hozni a dolgokat. Nem nő fán és a piacon sem lehet belőle venni... szóval Damonnek bőven lesz mit törlesztenie, amiért így elárult azok után, hogy te mennyit tettél érte, mennyire hittél benne. Ne kíméld, szorongasd meg!
Végre megérkeztél! A többiek már nagyon vártak, szóval nem is tartalak fel tovább. Menj és hódítsd meg a játékteret!
Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!





Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
Keresem :
✘ jackson

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Lorenzo St. John

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Világunk karakterei :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-
^
ˇ