Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:11 am

Torrey De Vitto

Yesterday at 4:30 pm

Karácsonyi álom

Yesterday at 1:24 pm

Hangstúdió

Yesterday at 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Fakunyhók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Fakunyhók   Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm



Noah Adkins & Shelby Ford



Ma meg fogom ölni! Nem tehetek másként, meg kell ölnöm, meg kell tisztítanom a földet ezektől a mocskoktól. Ha másért nem is, akkor a szüleim halálának tisztelete miatt, nem hallhattak meg a semmiért, oka volt a haláluknak, oka volt annak, hogy túléltem. Azóta csak erre koncentrálok, csak arra figyelek, hogy minél jobb vadász legyek és minél több vámpírt öljek meg, mielőtt ők irtanának ki minket embereket. Ez a lény itt előttem.. felfordul tőle a gyomrom és hányni lenne a kedvem. Már elég régóta üldözöm ahhoz, hogy tudjam nem lesz ez könnyű menet, nem lesz könnyű megölni és lehet, hogy itt fogom hagyni a fogamat, bár ez mindig benne van a pakliban. Egy rossz mozdulat, egy elhibázott célzás, egy rosszul karbantartott fegyver elég ahhoz, hogy halott legyek.  Szavai megmosolyogtatnak, hogy én ezt mennyiszer hallottam már.. Komolyan mondom minden vámpírnak van ez a felsőbbség érzete.. Pontosan hetvenkettővel végeztem én a fajtájából. Mindegyik ezt mondta nekem, mielőtt egy csinos kis karót döftem volna a szívébe.
- Persze, téged senki sem tud megölni. - mondom szemet forgatva. Majd meglátjuk, talán sikerülni fog neki elmenekülni, talán most sem fog meghalni, de én sem tervezek meghalni. Meg sem hat, hogy megjelenik előttem, majd mögöttem, pattog mint valami majom, egy beképzelt öntelt majom. Élvezet lesz a testébe ereszteni a verbénás golyókat és végül szívébe elhelyezni ezt a szépen kifaragott fadarabot. Már éppen terveztem volna valami csinálni, amikor pár másodperccel később arra leszek figyelmes, hogy eltaszít, de hát.. nem. Ilyen gyorsan nem mozoghatott, csak varázserővel lehet ilyen hatást elérni. Ez nekem új, de nem lep meg. - Ilyen vámpírt még nem öltem. Ez tetszik. - biztosra veszem, hogy szemeim felcsillantak és izgatottság ütközött ki az arcomra. Szépen egyik fa tövéhez hátráltam, miközben fegyveremet magam előttem tartottam. Nem fog ki rajtam, így nem kell háromszázhatvan fokos szögben figyelnem körém, elég így csak kétszázhúsz fokkal.
Egyedül akkor nem tetszett a kialakult helyzet, amikor szóba jött a csapatom.. Nem akarom, hogy bajuk essen és sajnos eltudom róla képzelni, hogy képes nekik esni.. másfelől ők nem tudják, hogy varázsereje van. Gyorsan kell döntenem, gyorsan kell tennem valamit és kénytelen leszek lerázni őket. - Komolyan nem hiszem el, hogy képes lennél belekeverni őket.. - kezdem el játszani a játékot, majd kiemelem a zsebemből a telefont, majd a fegyverem mögé teszem és néha rá, néha pedig a képernyőre figyelve kezdek pötyögni SmS-t a csoportnak. "Elmenekült, észak felé halad, kövessétek én majd később csatlakozom." Nem sokkal pedig később jöttek az üzenetek, hogy rendben, elindultak. - Remélem most boldog vagy, kettesben maradtunk. - rakom el a telefont. 



szószám & rövid megjegyzés



avatar
Vadász vagyok
Play by :
Shelley Hennig
Keresem :
Hmm..
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fakunyhók   Kedd Dec. 12, 2017 8:46 pm



Shelby & Noah
Élveztem a hajszát, a vadásznő kitartó volt, még akkor is keresett, amit nem tombolt bennem a vadászösztön, amikor csak Noah voltam, az eretnek. De megint nem tudtam uralkodni magamon, a vadász átok, vagy akármi is volt ez, teljesen az uralma alá hajtott. Hét évvel ezelőtt teljesen megváltozott az életem, amikor átváltoztam, Victor rendesen átcseszte a fejem. Azóta semmi sem volt rendben, ha eluralkodott rajtam ez a valami, még saját magamat is gyűlöltem, sőt, fulladoztam az önutálatban. Szerettem ilyenkor a vadászokat móresre tanítani, mert a legtöbbjük pocsék munkát végzett, de sosem jutottam dűlőre; tényleg ennyire rosszul végeznék a dolgukat, vagy csak akkora halálvágyam volt, hogy abban bíztam, valamelyikük megöl. - Mert senki sem tud megölni. - varázserőmet bevetve, a lányt néhány méterrel odébb löktem, miközben arcomon széles vigyor virított. Most először varázsoltam a vadásznő előtt, talán eddig fogalma sem volt róla, hogy nem egy sima, mezei vámpírral van dolga, valójában nem érdekelt, mennyit tud, mert nagyon erős lettem az utóbbi időben. Vágytam rá, hogy valaki felérjen hozzám, ugyanakkor küzdöttem is rendesen, hogy megvédjem a seggem. Ellentmondásos voltam. Egy paradoxon, de ilyen volt az én formám. Én csak családra vágytam, egy normális életre, helyette egy förmedvényt lett belőlem. - Már látod, miért nem. - nyugtáztam vállat vonva, mielőtt még a helyzet fordult volna. Meg sem lepődött, mikor mögötte jelentem meg, sőt, nem mutatott félelmet, nem vert hevesebben a szíve, csak egy kicsit, a dac és a harag miatt talán, viszont nem rettegett, egy kicsit sem. Szívós csaj volt, annyi szent, és ez baromira tetszett, de... ettől függetlenül még szerettem volna vérét tenni, bár a gondolatra is bukfencet vetett a gyomrom. Amikor szólásra nyitotta a száját, mozdultam, egy pislogásnyi idő alatt előtte termettem, és oldalra billentett fejjel méregettem. A fegyvert elég magabiztosan tartotta a kezében, ezért mozdítottam a kezemet, ám félúton meggondoltam magam. Nem varázsoltam, mert végre egy kis időt kettesben tölthettem vele, kár lett volna elrontani a "meghitt" pillanatot. - Igazad van, de elviselnéd, ha a társaid halála a te lelkeden száradna? Mert, ha nem rázod le őket, megölöm őket egytől-egyig, a szemed láttára. És nem lesz időd belém döfni a nyamvadt kis karódat. - léptem hozzá még közelebb, testem egy pillanatra súrolta az övét, aztán újra elsuhantam, és ugyanott álltam meg, ahol előzőleg, tőle jó néhány méterre. - Szóval... kockáztatod a barátaid életét dacból, vagy okos kislány módjára hallgatsz rám?

come out, come out...

389 szó ◆ háthelló talking to myselfcredit




i am my demon


›› the constant overwhelming. crushing fear. that something terrible is about to happen. it's like it's a panic attack. like i cant even breathe. what if it just gets worse? and it's just hell later on. ‹‹


avatar
Eretnek vagyok
Play by :
dylan o'brien
Keresem :
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fakunyhók   Kedd Dec. 05, 2017 7:41 pm




Noah & Shelby

You are the biggest idiot here darling..

Picsába, hogy rohadtul nem tudták nekem megmondani, hogy ez a féreg az érdekes példány, akkor talán teljesen máshogy álltam volna a dolgokhoz. Elegem volt már abból, hogy mindig meg tudott szökni és elmenekült, már annyira megakartam ölni, hogy a vágy talán kezdte eltüntetni az ösztöneimet. Nem kellett volna egymagamnak utána jönnöm.. Nem, egyáltalán nem a félelem mondatja ezt velem, de hozzászoktam már ahhoz, hogy valaki mindig fedezi a hátamat és ez egyfajta biztonságot nyújtott, egy kibaszott vámpír mindig szeret játszadozni, így én is szerettem velük játszadozni, most is mikor szembekerültem vele eluralkodott rajtam ez a vágy. Sose kedveltem a hozzá hasonló lényeket, sosem kedveltem a vámpírokat, felfordult tőlük a gyomrom. De sosem akartak elfogyni, mindig és mindig újabbak bukkantak fel, hiába öltünk meg tízet, jött tizenöt helyettük. De ő.. ő másmilyen, őt nem lehetett könnyen megölni, mintha nem is én játszadoznék vele, hanem ő velem és ez kiakasztott, szerettem, ha minden az én irányításom szerint megy, minden úgy történik, ahogyan én azt elképzeltem.
Kérdése meglep, ő is nagyon jól tudja, hogy mindig elmenekül és nem igazán akar meghalni, pedig már igazán mehetne a társai után a szürkületbe, ha érted mire célzok. - Te miért nem halsz meg végre? - teszem fel a kérdést, de ekkor elmosolyodom, biztos neki is valami klisés története van, valaki átbaszta és ő vérbosszút esküdött, annyira komolyan vette, hogy halálában is tartja magát a bosszúhoz. Bár nem igazán érdekel a története és a kilőtt golyó elől könnyen eltér, hátra sem kell néznem, hogy tudjam ott van. Nem, egyáltalán nem esek pánikba, ha ez van elrendelve hogy itt és most haljak meg, akkor vállalom a sorsomat, de nem adom könnyen magam. Gyorsan kisujjamon megpörgetem a fegyvert, fejjel lefelé tartom felé, miközben a kisujjamat mindvégig a ravaszon tartom. Szavait sértésnek szánhatta, de kicsit sem érdekel engem mit akar vele elérni, erre a kijelentésére nem reagálok és nem is fogom felhúzni rajta magam. - Mintha érdekelnének a szavaid, majdnem, de tényleg majdnem szíven ütött. - mondom megjátszva, majd szabad kezemet a szívemre helyezem és próbálom a legjobb színészi teljesítményemet nyújtani.
Még talán van egy kis időm, mielőtt ideérnek a többiek és gyorsan le kell zárnom a dolgot, mert ebből még baj lesz. Húzza az időt, megint úgy csinálja, mint múltkor.. de nekem már kurvára elegem van ebből. Már éppen terveznék megszólalni, amikor ő nyitja ki a száját.. - Nem vagy olyan helyzetben, hogy te parancsolgass nekem. - jelentem ki, majd megfordulok és pontosan a szemébe nézek. A fegyvert megint úgy pozicionálom, hogy rá nézzen, megcélozom a hasát, bár ha nem a legjobb megfigyelő, akkor észre sem veszi, majd kétszer meghúzom a ravaszt. - Bár mire ideérnek te már rég szürke leszel és a mellkasodon ülve fogom várni őket. - mondom neki, majd bal lábamra erősített sait és védekező állásba emelem a kezem. - Ideje most már tényleg meghalnod..

Never be like you ◆ Az a karó a szívedben végzi  
©️

avatar
Vadász vagyok
Play by :
Shelley Hennig
Keresem :
Hmm..
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fakunyhók   Kedd Dec. 05, 2017 12:34 am



Shelby & Noah
Tetszett, hogy követett, nagyon imponáló volt, hogy valaki ennyire a megszállottam. Attól már kevésbé voltam örömittas, hogy egy egész csapatot hozott magával, akik remek munkát végeztek, ezt nem tagadhattam le. Sok vámpírt legyűrtek már, bizony, egy kicsi utánuk néztem, ismerni akartam az ellenségem. De hozzám még egy csapat sem volt elég. Ha akartam volna, azelőtt előttük termek, és megölök mindent, hogy pislogni tudnának, ám egyelőre ilyen szándékaim nem voltak. Játszadozni akartam a lánnyal, megtörni, letörölni a vigyort a képéről, aztán... hm, ennél tovább még sosem gondoltam. Majd eljön annak az ideje is, messze voltam még, a közelébe akartam férkőzni, legalább annyira, hogy megismerjem a gyenge pontjait, bár volt egy sejtésem, hogy mi lehet az. Mindenesetre nem akartam túl hamar, túl könnyedén lerendezni, abban hol a móka? Nem voltam az a fickó, aki mindennel hamar a végére akart érni, nem úgy, mint a józanabbik felem, aki jelen pillanatban is megbújt a háttérben, emlékeztetve arra, hogy amit teszek, rossz, de akkor és ott nem éreztem hibának. Vadászni akartam, s bár a nő ember volt, a halálomat akarta, amivel akadályozta volna a szent célom, és ezt senkinek sem engedhettem, egy hozzám hasonló vadásznak sem. Közelebb léptem hozzá néhány lassú, megfontoltnak tűnő lépéssel, a fegyverrel egyáltalán nem tudott megrémíteni. - Akkor miért nem vetsz véget a hajszának? - kérdeztem, fáradt sóhajtást imitálva, mellé még fejemet is ingattam, mintha csakugyan elegem lenne ebből az egész üldözésből. Éppen ellenkezőleg... nagyon is élveztem! Legalábbis ebben a formában, ebben az állapotban. A megjegyzése után rögtön el is dördült a fegyver, amivel engem célzott be, de szinte látszott az arcán, hogy nem a halálomat akarja vele. Nem, h az lett volna a cél, fejre, vagy szívre céloz, amivel könnyen véget vethet az életemnek. Eléggé megkönnyítené vele a helyzetét ahhoz, hogy utána karót döfjön a mellkasomba, és elégedetten vigyorogjon elszürkült tetemem fölött. Egyszerűen csak arrébb suhantam, egyenesen mögé, talán két lépés választott csak el minket egymástól. - Remélem nem dőltél be a kiskutya szemeknek. Amúgy túl sokat tudsz a férgekről, nem gondolod? Te magad is közéjük tartozol. Szégyent hozol a vadászokra. - ingattam a fejem újfent, ezúttal elégedetlen cöcögéssel kísérve, ahogy tudtára hoztam valódi véleményem. Ő is csak egy semmirekellő volt, aki ahelyett, hogy első adandó alkalommal golyót repített volna a fejembe, újra és újra elszúrja. Jójó, kicsit én is rontottam az esélyein a varázserőmmel, no meg az eretnek énem a nyomeltüntetéssel, de úgy véltem jobban is megerőltethetné magát. Én azt tenném, nem mondanék le az üldözöttemről addig, míg meg nem kaparintom, nem is foglalkoznék mással. Ő azonban nem egyedül dolgozott, csapatban, amiről... eszembe is jutott valami. - Azt akarom, hogy rázd le a kis barátaid. - jelentettem ki, miközben egyik kezem ökölbe szorult törzsem mellett. Nem volt rájuk szükség, csak zavaró tényezők voltak ebben a játszmában, és... nos, vagy ez, vagy a másik, sokkal véresebb verzió, amiben mindenki halott, csak az előttem álló vadásznő él. Kínos volna. Neki.

come out, come out...

479 szó ◆ háthelló talking to myselfcredit




i am my demon


›› the constant overwhelming. crushing fear. that something terrible is about to happen. it's like it's a panic attack. like i cant even breathe. what if it just gets worse? and it's just hell later on. ‹‹


avatar
Eretnek vagyok
Play by :
dylan o'brien
Keresem :
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fakunyhók   Szomb. Dec. 02, 2017 9:28 pm




Noah & Shelby

You are the biggest idiot here darling..

Ne értsétek félre, én szeretem a barátnőmet, de hogy mindig ennél a kibaszott témánál kötünk ki, az már nem állapot. Tényleg, akárhányszor beszélek vele szóba jön az exe is, aki komolyan már fűvel és fával is megcsalta, de ő nem hitt eddig nekem, csak most hogy rájuk nyitott. Ebben az esetben nekem egyértelmű lenne, hogy mit tennék, úgy rúgnám páros lábon tokon az idiótát, hogy többet rám se merne nézni.. De ő, ő még átgondolja, hogy mit tegyen, mert annyira szereti.. Unom, annyira lekevernék neki két pofont, de nem tehetem meg, mert abból egy életre szóló sértődés lenne. - Ezerszer elpofáztam neked, hogy Roger egy beképzelt fasz, aki már mindenki megbaszott, aki hagyta magát és hagyd ott a picsába. - kezdek vele és ő már ellenkezni akarna vagy a védelme érdekébe szólni, de csak felemelem a kezemet. - Fogd be kérlek! Majd beszélünk, ha kirúgtad az a férget.. amúgy is dolgom van. - bár nem igazán tűnik elköszönésnek, én mégis ellépek mellette és elindulok hazafelé.
igazi felüdülés volt számomra a pár órával később érkező SmS miszerint nekem ma este el kell mennem vadászara, találtak egy érdekes példányt. Vajon pedofil vagy nekrofil lesz az illető? Emlékszem.. kurvára emlékszem, hogy az utolsó esetben, mikor Lucy azt írta, hogy érdekes példányt talált, az a lecsapolt áldozatát dugta meg. Borzalmas volt végig nézni, ő sem tudott megszólalni és én sem tudtam megszólalni, megmozdulni meg pláne nem tudtunk, csak álltunk és néztük. Végül pedig beindultak az ösztöneim, beleengedtem egy tárat és feldobott, esküszöm valóban jól esett megölni egy ilyen undorító lényt. Sosem értettem, hogy mi vezet valakit erre, de felesleges ezen gondolkodni.. Végül kocsiba pattantunk, az erdő felé haladtunk, többiek szerint ott van és jelenleg is menekül, ami csak számomra volt furcsa, hogy elég szembetűnő nyomokat hagyott maga után. Ennyire kétségbe lenne esve vagy csak azt akarja, hogy kövessük?
De várjunk.. már megint ez a szardarab az? Annyira rühellem.. Egyszer könnyű megtalálni, egyszer meg olyan, mint aki eltűnt volna. A többieket leintve egyedül indultam útnak, vagyis őket az erdő másik felére küldtem, majd középen összefutunk és talán végre lerendezhetjük ezt az egészet. Szépen lassan osonva utána fegyverrel a kezemben követem és már kezdem azt hinni, hogy nem is vett észre, mikor megszólal. Most szépen tehetnék úgy, mint aki nincs itt és csendben maradok, de biztosra veszem, hogy érzi a szagom és hallja a szívverésem, azt pedig nem akarom, hogy előttem csak megjelenjen. - Azt hiszem lebuktam. - sétálok elő és halványan mosolygok rá. Ma megölöm ezt a szarházit és nem érdekel, hogy mibe is fog kerülni.. Ma pontot teszek az ügy végére. - És én nem vagyok szégyenlős, csak nem bírom a bűzt, amit az ilyen szardarabok árasztanak, mint te. - mondom neki, miközben megforgatom a szemeimet, majd rászegezem a fegyvert. Nézem őt, próbálok egy gyenge pontot keresni rajta, hogy hova kéne lőnöm.. Fej? Nyak? Láb? - Szeretnél egyet táncolni? Bár a férgek nem igazán tudnak táncolni. - és már lövök is egyet a lába felé abban reménykedve, hogy arrébb ugrik.

Never be like you ◆ Az a karó a szívedben végzi  
©️

avatar
Vadász vagyok
Play by :
Shelley Hennig
Keresem :
Hmm..
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fakunyhók   Szomb. Dec. 02, 2017 2:16 pm



Shelby & Noah
Megint nem voltam önmagam. A vadászkényszerrel ébredtem, de ahelyett, hogy másik városba menekültem volna, ahogy a józan eszem diktálta, valahol ott bent, a tudatom alatt, helyette otthon maradtam. A vadász énem, aki olykor eluralkodott rajtam - aki tulajdonképpen én magam voltam -, nem akart bujkálni, ha tehette, szembeszállt az üldözőjével. A vadásznő pedig állandóan a nyomunkban volt, nem állt le egy pillanatra sem, nyilván az a fajta ember volt, aki ha valamit a fejébe vesz, nem nyugszik, amíg véghez nem viszi. Én pedig egy vámpír voltam, akinek nem tudott karót döfni a szívébe. Ó, mert nem voltam egészen vámpír! Valami más is, valami több, valami új, valami szokatlan. Ami tulajdonképpen nem akartam lenni, de akkoriban, mikor az eset történt, nem volt sok választásom. Vagy vadász maradok, amíg meg nem halok, vagy átváltozom, ami elvileg kiút lett volna a szenvedéseimből. Átkozott Victor... Nem erről volt szó, de ezen gondolatokat igyekeztem eltemetni elmémbe, bedobozolni, és a tudatom legmélyebb bugyraiba rejteni. Mert változtatni a múlton nem lehetett, elengedni szintén nem tudtam, így ez jutott nekem. Elrejtett gondolatok kínoztak, no meg az az átkozott vadász átok, ami nem volt teljes egészében átok - nem olyan volt, amiről minden vadász hallott történeteket -, mégis a bőröm alá férkőzött, az elmémbe fúrta magát, mint egy szkarabeusz bogár. Az eretnek dolog miatt lehetett, rám valamiért egész másképp hatott az, aminek nem is szabadott volna hatnia rám. Avagy... mégis? Vadász voltam, rejtett boszorkányképességekkel, aki vámpírrá változott. A történelem során ez azt hiszem nem volt túl gyakori.
Az erdőbe menekültem, direkt nyomokat hagyva magam után, amiket józanabb pillanataimban varázslattal tüntettem el, most a kíváncsi szemek elé tártam. Mintha csak egy céltáblát tűztem volna a hátamra. Gyere, kövess! Morbid, joker-vigyorral arcomon haladtam egyre beljebb, már nem is az ösvényen haladva. Időközben besötétedett, túrázóknak, és táborozóknak nyoma sem volt, csak távoli nevetésük töltötte be az erdőt, amit én olyan tisztán hallottam, mintha csak mellettem beszélgetnének, és mesélnének egymásnak horror történeteket. Ó, ha tudnák, hogy a legnagyobb rémtörténet odakint kószál, áldozatra várva! Mosolyom lefagyott az arcomról, de csak addig, míg a levegőbe szimatolva orromba kúszott az ismerős illat, a vadásznő illata, akit hol lerázni igyekeztem, hol magamhoz csábítottam. Olyan volt ez, mint egy morbid macska-egér játék, ahol teljesen elmosódtak a határok, lehetetlen volt megállapítani, ki a vadász, s ki a préda. Már közel volt, illatával együtt szívdobogása is közeledett, lélegzetvételei hangos szuszogássá erősödtek, lépteinek zaja visszhangot vert, már csak néhány méterre lehetett tőlem, talán kicsit messzebb. Én tudtam, hogy ott van valahol, a fák takarásában, a lombok mögött megbújva, de vajon ő is tudta, hogy megtalált? Mielőtt választ kaphattam volna a kérdésemre, a mosoly újra arcomra költözött, karjaimat szélesre tártam. - Tudom, hogy ott vagy. Mutasd meg a csini pofid, vagy mondjam inkább azt, hogy a csinos karót, amit a csinos szívembe akarsz állítani? Ne légy szégyenlős! - noszogattam, mintha csakugyan szüksége lenne rá. Inkább provokálás volt minden egyes szót, egy-egy rúgás a földön fekvő emberbe, aki már csaknem belehalt, hogy elkaphasson, és véget vessen a hajszának. Ellenben vele, én élveztem a játszmát.

come out, come out...

499 szó ◆ háthelló taling to myselfcredit




i am my demon


›› the constant overwhelming. crushing fear. that something terrible is about to happen. it's like it's a panic attack. like i cant even breathe. what if it just gets worse? and it's just hell later on. ‹‹


avatar
Eretnek vagyok
Play by :
dylan o'brien
Keresem :
Léptek száma :
3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Fakunyhók   Pént. Ápr. 14, 2017 6:11 pm


avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Fakunyhók   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Fakunyhók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans-
^
ˇ