Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Maffia tagok

Today at 2:29 pm


Erdő

Today at 11:53 am


Cedric Sutton

Today at 12:03 am


VIP terem

Yesterday at 11:51 pm


Dolgozószoba

Yesterday at 11:49 pm


Dolores "Lola" Cortez

Yesterday at 9:32 pm


Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Elena Gilbert

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Főút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Szomb. Júl. 29, 2017 6:17 pm



Dylan & Lexy
like a puppet, a girl on a string

Stoppal utazni nem egy komplett életbiztosítás, de hát nem volt sok más választásom, tekintve, hogy le vagyok égve, ami elég ciki, ha belegondolunk, hogy a vérszerinti apám milliomos. De hát ha elfogadtam volna a pénzét, azzal beismerném, hogy a lánya vagyok. Inkább halok éhen a híd alatt... A saját erőmből akartam megszökni, és eddig egészen jól jártam. Sőt, mintha New Orleans határánál még a főnyereményt is megütöttem volna... Mert nem elég, hogy az autó megállt nekem, de ahogy az ablak magasságába hajoltam, egészen különleges látvány fogadott. Ez aztán a jóképű fickó!
- Miért, késes gyilkos vagy? - dobom vissza neki a kérdést, mosolyom az övét tükrözi. Csak egy pillanatig habozok, mielőtt kinyitnám az anyósülés felőli ajtót és behuppannék mellé. - Nos, előbb vagy utóbb mind meghalunk. Nem is olyan rossz, ha az én pályafutásomnak egy helyes amerikai vet véget...
Na, ez szép, máris elkezdtem udvarolni! Még a világvége és az életem teljes feje tetejére állása sem tart vissza attól, hogy lecsapjak a jóképű hím egyedekre. Különben meg tetszik az az illat, ami az autójában fogad, kellemes, férfias, andalító... A farkasom szívesen elterülne a hátsó ülésen, de hát a következő teliholdig kénytelen velem beérni. Belesüppedek a kárpitba, és az ölembe fogom a táskámat.
- Lexy vagyok, egyébként. A megmentőmet hogy hívják?
A kezemet nyújtom neki, hogy kezet rázhassunk, ha nem indultunk még el, vagy esetleg nem zavarom nagyon a vezetésben. Látszik, hogy jóval idősebb nálam, de ez egyáltalán nem feszélyez, főleg nem Bill után, aki az apám lehetett volna. Vagy inkább ne, már így is van kettő...
- Köszönöm, hogy elviszel egy darabon! Teljesen mindegy, merre tartasz, csak tegyél majd ki valahol.
A legjobb az lenne, ha New Orleansban ki tudnék szállni. Ott biztos találok egy motelt, ahol meghúzhatom magam néhány napig, míg kitalálom, pontosan hogyan és merre tovább. Otthon már biztosan elkezdtek keresni, szóval óvatosnak kell lennem és figyelnem kell a híradásokat és az újságokat is, hátha közzé adják a fényképemet, vagy valami ilyesmi. Te jó ég, remélem nem az egyik béna ballagási tablófotómat választják! Azon annyira gáz a hajam! De az is lehet, hogy megkönnyebbülnek, amiért leszakadt a felelősség a vállukról, és nem keresnek egyáltalán.
- Ne vedd sértésnek, de gyakran szedsz fel lányokat az út széléről? - pimasz félmosollyal sandítok rá. Általában nem szoktam beszélgetni a sofőrökkel, örülök, hogy pihenhetek az úton, de a srác aranyosnak tűnik, fáradt pedig már nem vagyok, így aztán szívesen csacsognék vele egy kicsit, hogy legalább erre a néhány percre megfeledkezhessek a szélvédőn túli világról.
- Hogyhogy ilyen későn? - teszem még hozzá kíváncsian az előző kérdésemhez. Nem szeretnék az agyára menni a faggatózásommal, de teljesen más kaliberűnek tűnik, mint akikkel eddig találkoztam, a gyomrom pedig határozottan azt üzeni - azon túl, hogy mindjárt éhen hal -, hogy bejön neki ez a kaliber.

örülök, hogy megismerhetlek!


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Kedd Júl. 25, 2017 3:21 pm




alexis & dylan


I've just gotta let you know
What it is that won't let me go

Az elmúlt pár napban mást sem csináltam, mint egy falkányi idegen farkast hajkurásztam, akik betévedtek Marcel "királyságába". Bár szó szerint az életemmel tartozom neki, de valahogy nincs ínyemre tovább ritkítani a négylábú bolhásak társadalmát. Nem kedvelem őket túlzottan, mert nem egyszer kerültem már baromira közel néhányuk fogaihoz, plusz olyan közelségből a leheletük sem a legkellemesebb, de azért mégiscsak taszít a gondolat, hogy az örök vadászmezőkre küldjem őket. Móresre tanítani őket? Persze, bármikor. Kinyírni őket? Kösz, inkább passzolok. Szerintem páran a vámpírok közül már rám ragasztották a puhány jelzőt, de pont nem izgat. Amíg én nem vagyok életveszélyben, nem ölök meg senkit. Épp elég nehéz volt a vérszomjamat leküzdeni. Három év kellett ahhoz, hogy ne akarjak artériákat feltépni szusszanásnyi szünet nélkül.
Szóval ma baromi boldog voltam, hogy kicsit elszabadulhattam, és végre a fotózásnak hódolhattam. Ma a munkahelyen is szabadnapot kaptam, szóval gondoltam, kiruccanok kicsit a városon kívülre. Bevallom, néha hiányzik a nyüzsgő város, még ha egyébként sikerült is megszeretnem New Orleanst. Na meg a szüleimet sem láttam már az átváltozásom óta. Néha kedvem lenne távolról meglesni, hogyan élnek, lelkileg rendbe jöttek-e már, de Marcelnek igaza van, hogy túl veszélyes lenne. Bár New York elég nagy ahhoz, hogy ne fussak össze velük véletlenül, de időm nem lett volna odáig elautózni, amikor holnap már teendőim vannak. Szóval úgy gondoltam, Houston forgataga is tökéletesen megteszi, és visszahozza a nagyvárosi hangulatot. Így is lett. Rohadt jó napom volt, rengeteg képet lőttem, észre sem vettem az idő múlását. Most már elég késő van, de mindjárt elérem New Orleans határát. Ahogy így számolok, kb. hajnali háromra ágyba is kerülök. Bár furcsamód tele vagyok energiával, de valamiért az előbb mégis sikerült két röpke másodpercre behunyni a szemem. Persze, egy autóbaleset nekem meg se kottyanna, de ha véletlenül közelebbi ismeretségbe kerülne a kocsim szélvédője egy másik személlyel, ő nem biztos, hogy így vélekedne erről. Nahát, lehet, hogy fáradtabb vagyok, mint képzeltem. Egy fiatal lány stoppol az úttesten, éjnek évadján. Lassan félreállok az autóval. Tartom magam annyira úriembernek, hogy ne hagyjam ilyenkor, hogy egyedül sétálgasson.
- Persze, ha nem félsz attól, hogy késes gyilkos vagyok, pattanj be. - Eresztek meg felé egy félmosolyt. Az is előfordulhat, hogy ezzel a szöveggel ijesztem el. Ahogy így jobban megnézem, nem lehet több húsznál. Mi a fenét keres az otthonától távol? Itt csak úgy hemzsegnek a vámpírok. Jobban belegondolva, nem vagyok normális, hogy segítek neki. Mégis hova vigyem, a vámpírpanzióba? Totál elment az eszem. Mindegy, akkor sem hagyhatom magára. Ellenkezne az elveimmel.


hallgattam ❀ elnézést a késésért  ❀  kredit



avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 01.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Hétf. Júl. 10, 2017 2:33 pm



Dylan & Lexy
like a puppet, a girl on a string

A teherautó zötykölődése éber álomba ringatott. A sofőr megengedte, hogy felpakoljam a lábamat a kesztyűtartóra, és még az ülést is eldöntötte, hogy kényelmesebben pihenhessek. Az arcomba húztam hát a sapkámat és aludtam. Tudtam, hogy ennél nagyobb őrültséget ki sem találhattam volna, hiszen már az is kész öngyilkosságnak tűnt, hogy stoppal elkerüljek Mystic Fallsból - egy tök idegen ember anyósülésén elaludni pedig egyenes út, hogy elnyerjem a Hónap Idiótája címet. Na jó, de nem egy idegennel utaztam, hanem Billel, a texasi sofőrrel, aki háromszor elvált és hét gyerek büszke édesapja, bár a gyerektartással olykor megcsúszik. Az elmúlt hat órában többet elmesélt magáról és az életéről, mint az igényeltem volna, így elég gyorsan szoros barátságot kötöttem vele. Így már azért nem akkora hülyeség elaludni, lévén, hogy 32 órája nem aludtam semmit sem. Az előző kocsi, amelyik felvett, nem igazán nyerte el a tetszésemet és a bizalmamat ahhoz, hogy álomra hajtsam a fejem - nem is nagyon tudtam volna, mivel a két gyerek a hátsó ülésen végigüvöltötte azt a másfél órát, amit velük utaztam.
Bill rázogatására ébredtem, és csak ekkor jöttem rá, hogy a teherautó már nem zötykölődik. Megálltunk. Lehámoztam a fejemről a sapkát és álmosan beletúrtam kócos, szőke fürtjeimbe, hogy egy kis életet rázzak beléjük.
- Hol vagyunk? - kérdeztem kótyagosan, valami táblát keresve a sötét éjszakában. A teherautó kijelzője szerint hajnali 2:35 volt.
- New Orleans határában - felelte Bill, koszos, kérges kezével a határt jelző táblára bökve. - Sajnálom, de csak eddig tudlak hozni, aranyom. Le kell fordulnom az autópályára.
- Nem gond, Bill! Tökéletes lesz, köszönöm! - kezet ráztam vele, és mivel láttam, meghatja a búcsú, ezért kapott tőlem egy ölelést és egy rövid puszit is. Aztán fogtam a hátizsákomat és lemásztam az autóból, hosszan integetve utána. Amint Bill eltűnt a horizonton - igazából egy kanyarban, de így drámaibban hangzott -, a farzsebembe süllyesztett kézzel szembefordultam a városhatárt jelző táblával. Szóval New Orleans, huh? Elég messze kerültem Mystic Fallstól.
- Tényleg megtettem - dünnyögtem magam elé, le sem véve a szemem a tábláról. - Tényleg leléptem otthonról...
Vettem egy nagy levegőt, mielőtt elsétáltam volna a tábla mellett, és nekivágtam a végtelennek tűnő főútnak. Tudtam, hogy hosszú séta áll előttem, de bíztam benne, hogy talán jön erre valami jármű, amivel elvitethetem magam a belvárosba - noha eléggé kételkedtem benne, hogy hajnalok hajnalán bárki is az úton járna. Tekintetem a Holdra szegeztem, mely most ovális tojásként ragyogott az égen, napról napra hízva, közelebb sodorva az átalakuláshoz. Mit bánom! Soha többé nem megyek vissza. Így, hogy Carmen nem szedte le rólam az átkot, különben sem a telihold miatt kéne aggódnom.
Feltámadt a szél, különös illatokat és hangokat sodorva felém. A fák és bokrok rendellenes neszezése előbb csak gyanakvással töltött el, végül kirázott a hideg és felkaptam a fejem. A sötétben nem láttam semmit, de tudtam, éreztem, hogy figyelnek. Megszaporáztam a lépteimet, tornacipőm talpa halkan csattogott a betonon. A vállamra dobtam a táskát, összébb húzva magamon vékonyka farmeringemet, és igyekeztem kizárni minden horrorisztikus képet a fejemből. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok... A motoszkálás körülöttem azonban egyre hangosabb lett, árnyékok kúsztak az úttestre az utat szegélyező fák és bokrok alól. A szívem egyre gyorsabban és hangosabban dübörgött a mellkasomban, míg végül fény robbant az útra, és az összes rémkép szertefoszlott.
Kellett pár pillanat, hogy rájöjjek, fényszórók keltik ezt az éles, vakító fényáradatot. Sarkon pördültem és rögtön kitettem a kezem, legelbűvölőbb mosolyommal mutatván a nemzetközi "kérlek, vegyél fel és ments meg a sétától!" stop jelet. Nem érdekelt, milyen jármű az, hiába ért egyre közelebb, a fényszóróitól nem láttam belőle semmit. Olyan rossz úgysem lehet... feltéve, hogy egyáltalán megáll.
Ha végül így tesz, lejjebb húzódom az útról, a tájat fürkészve, és ha felbukkan előttem a sofőr arca, habozás nélkül nekiszegezem a kérdést:
- El tudnál vinni egy darabon?

remélem, megteszi kezdőnek  


avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :

✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 12.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
13

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Főút   Pént. Ápr. 14, 2017 6:13 pm


avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
345

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Főút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: New Orleans :: Külváros-
^
ˇ