Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Today at 12:52 pm

Holly Marlow

írta: Holly Marlow
Today at 12:50 pm

Bárpult

Today at 12:45 am

Bejárat

Yesterday at 11:30 pm

Vendégszoba

Yesterday at 11:30 pm

Chelsea szobája

Yesterday at 11:30 pm

Nappali

Yesterday at 11:30 pm

Konyha

Yesterday at 11:29 pm

Fürdőszoba

Yesterday at 11:29 pm

Társalgó

Yesterday at 11:11 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 3 1
Emberek 9 5
Összesen 36 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Holly Marlow


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Főút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Pént. Okt. 06, 2017 9:07 pm



Dylan & Lexy
like a puppet, a girl on a string

Kíváncsi vagyok, hogy ha Dylan tudná, ki vagyok, mi vagyok és honnét jöttem, akkor is elfuvarozna-e. Semmi oka nem lenne ekkora felelősséget sózni a saját nyakába, viszont pont olyan fajta srácnak tűnik, aki megtenné ezt idegenekért is. Önjelölt szuperhős, aki ott segít, ahol csak tud. Nem mintha az én világomnak akkora szüksége lenne egy hősre... De tény és való, hogy ha valaha is ábrándoztam páncélos hercegekről, és valaha is gondoltam úgy magamra, mint hercegnőre, akkor pont egy olyan pasira vágytam, mint ő. Ezt persze elég ciki lenne beismerni valakinek, akit negyed órája ismersz, úgyhogy jobb, ha hallgatok.
- Én az egész marvel univerzumot jobban szeretem, mint a DC-t. Nem tudom, hogy így lehetünk-e még barátok. - megcsóválom a fejem, de a mosolyt képtelen vagyok letörölni az arcomról. Tény, a horkolással kicsit megrezgett alatta a léc, de a tejes doboz és az egyéni ízlésficam - hiszen sem Superman, sem Batman nem valami menő - még bocsánatos bűnök. Meglepődne, ha tudná, mennyire fiús vagyok, és mindig is sokkal jobban érdekeltek a fiús témák. Kicsiként például szívesebben néztem a Dragon Ballt, mint a Sailor Moont, és igen nagy bizniszelője voltam a pokémonos tazóknak is. Azóta persze a sminkelésnek és a fiúzásnak köszönhetően sokat nőiesedtem, de még mindig képes vagyok élvezettel végignézni egy másfél órás focimeccset. Néha. Aztán persze vannak hisztisebb napok, amikor csak forró fürdőre és csajos magazinokra vágyom. Lehet, hogy tudathasadásos vagyok?
Más esetben idegesített volna, ha valaki rám akar tapadni, de mivel egy magas, jóképű, vicces és aranyos pasasról van szó, még hízelgett is a gondolat, hogy egész éjjel mellettem marad és szemmel tart... Tudtam, hogy vele, nála, alatta nem léphetek át semmilyen határt, de a fantáziámnak attól még képtelen voltam gátat szabni.
- Azt hiszem, még jól is esne, ha valaki figyelne rám. - felelem végül egy fokkal halkabban, összefonva magam előtt a karomat. Egész kamaszkoromban a szabadságomért harcoltam anyáékkal szemben, és amikor végre megkaptam, borzasztóan hiányzott, hogy a Callaway család emberszámba vegyen, és hogy igazán törődjenek velem azon túl, hogy állandóan csak leszidnak valamiért. Nem tudtam, hogy figyeleméhes vagyok, amíg meg nem fosztottak anya mindentudó gondoskodásától.
Ahogy satuféket nyom, bevallom, egy pillanatra belém szorul a szusz és átsuhan a fejemen, hogy most fog legyilkolni. Most rontottam el az életemet. Most kellett volna kiszállnom. De ahogy belekezd a mondandójába, annyira meglep, hogy csak bámulok rá, és felháborodni is elfelejtek, amiért megfogja a kezem, vagy amiért ennyire sebezhetőnek néz. Talán az is vagyok. Nem tudom, talán tényleg sebezhetőnek érzem magam. Talán azért mondogattam ennyire, hogy erős vagyok és bármit kibírok és elszökök és nem érdekel, mert valójában féltem és azt akartam, hogy valaki megnyugtasson.
- Akkor nálad tölthetnék néhány napot? Csak amíg kitalálom, hogyan tovább... - Ez az első, ami kibukik belőlem, és remélem, nem veszi észre, hogy a kézfejemmel lopva kitörlöm a könnyeket a szememből. - Nem öltem meg senkit... Nem csináltam semmi rosszat! - teszem még hozzá kissé elesetten, bár nem igazán tudom, őt győzködöm-e vagy magamat. Szó nélkül lelépni rossznak számít, ha ezzel magamnak jót teszek? Baráti gesztussal a kezemet fogó kézfejére borítom a tenyeremet. A gyomrom egészen különös dolgokat művel ettől az ártatlan érintéstől: az enyhe kifejezés, hogy pillangók hadát érzem verdesni a gyomromban, konkrétan egy egész állatkert elszabadul bennem.
- A csokit megtartom - jegyzem meg pimasz félmosollyal, és kiszabadítom a kezem az övéből, hogy eltehessem az édességet. Nem, egyébként megosztom majd vele, igazságosan elfelezzük, mert rászolgált... Már most nem tudom, hogyan köszönjem meg a segítségét, pedig még nem is bizonyította, hogy bízhatok benne. Mert bár arra kért, hagyatkozzak rá, nem megy az ilyen könnyen, főleg nekem nem. Kell még egy kis idő, hogy igazán bízni tudjak benne. Azért azt megérdemli, hogy hálásan rámosolyogjak.
- Köszönöm! - A vállára teszem a kezem, finoman végigsimítok a karján, majd visszahúzódom a térfelemre és magamhoz ölelem a táskámat. Ha befogadna pár napra, nagy terhek szakadnának le rólam, hiszen tudnám, hogy egy ideig jó helyen lehetek, nem kéne azon agyalnom, mit hoz a következő pár óra... És bevallom, borzasztóan hiányzik már egy normális ágy. - Milyen messze vagyunk a lakásodtól?




avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Pént. Szept. 22, 2017 2:00 pm




alexis & dylan


I've just gotta let you know
What it is that won't let me go

Egyre szimpatikusabb ez a lány. Ha egy bunkó paraszt lennék, akkor mindössze azt mondanám, nagyra értékeli az egóm a dicséreteit, ám szerencsére a szüleim nem rontották el a nevelésem...annyira, szóval azt hiszem, egyszerűen és szerényen megjegyezve, csak imponálnak ennek a csinos fiatal lánynak a szavai. Hasonlóakat tudnék én is bókolni neki, sőt egyre szívesebben csúsznának ki a számon kedves jelzők irányába, de megfogadtam, hogy nem teszem rá egy kéjenc benyomását. Mást sem teszek percek óta, mint őt bámulom és mosolygok. Aha, ez aztán kicsit sem furcsa. Bár egy élmény elveszni a tekintetében, de nem vagyok rest végre útnak indulni, ezzel mentve a lassacskán kínossá váló szituációt. A halvány mosoly ettől még nem tűnik el az arcomról. Kezdem úgy érezni, Lexy társaságában lehetetlen nem mosolyogni.
- Azt nem kétlem, hogy tudsz vigyázni magadra, de tudod, hajlamos vagyok aggódni a hölgyekért, akiket olykor-olykor fuvarozok. - Ha már úgyis meghallotta a poént, akkor kihozom belőle a legjobbat. Jobb elviccelni ezt az egészet, mintha leesne neki, hogy véresen komolyan mondtam, hogy aggódom a biztonságáért. Pedig így van. Most úgy érzem, az én felelősségem megvédeni őt, és ehhez tartom is magam. Nem szeretném, ha baja esne. Ismét bókol nekem, ettől pedig kiszökik belőlem egy apró nevetés, illetve idegesen fészkelődni kezdek. Igen, nálam ez az egyik jele annak, hogy zavarba jöttem. Várható volt, hiszen nem vagyok hozzászokva a bókokhoz. Pláne nem olyasvalakitől, aki ennyire felkeltette az érdeklődésem, mint Lexy.
- Jók a megérzéseid. Távol állok a tökéletestől, hidd el. - Túlságosan elgondolkodtam, basszus. - Sajnos horkolok. Hangosan. És néha visszateszem az üres tejes dobozt a hűtőbe. Ó, és majdnem elfelejtettem, hogy jobban bírom Batmant, mint Supermant. Ez általában nem jó pont a lányoknál. - Ha most lelőhetném magam, megtenném. Gondolkodás nélkül. Világéletemben halál béna voltam, amikor egy nő közelében kellett léteznem. Már tinédzserként is izzadt a tenyerem, ha a közelemben volt az, aki tetszett. Már megtanulhattam volna, hogy nekem többnyire jobb befogni. Könnyebb lenne némának tettetni magam, mert a külsőmmel még legalább van sanszom. Basszus, tudtam, hogy kussolnom kellett volna. Most lőttek a kellemesszerű hangulatnak. Úgy tűnik, ideges lett. Lehet, nagyobb bajban van, mint elsőre gondoltam?
- Nem hagylak egyedül az éjszaka közepén, ne butáskodj. Sőt lehet az lesz a legjobb, ha el sem mozdulok mellőled. - Bár ezt nem akartam hangosan kimondani, pláne nem szigorúbb pillantással, de így sikerült. A reakciója alapján valóban jogosan féltem a lányt. Ettől én is feszültebb lettem, ezért reagáltam így. Pedig nem akartam rideg hangot megütni. Egy kicsit ellágyulnak a vonásaim, bár a mosolyom nehezen akar visszakúszni az arcomra. Egyszerűen nem normális, hogy ennyire megijedjen attól, hogy azt mondtam, bejelentem a szökését. Lehet, hogy fél valakitől? Megszorítom a kormányt, miközben csendben hallgatom a szavait. Ahogy a felém nyújtott édességre pillantok, nem tudom, mi ütött belém, de hirtelen satuféket nyomok.
- Na jó, akkor ezt máris tisztázzuk. Nem doblak fel sehol, eszemben sincs. Nem kell elmondanod, mi a baj, nem foglak faggatni. Az sem érdekel, ha tömeggyilkosságot követtél el, és most szökésben vagy. De...kérlek, engedd meg, hogy segítsek. Bár nem ismerlek túl jól, de nem akarom, hogy bajod essen. Bízz bennem. - Önkéntelenül is a keze felé nyúlok és biztatóan megszorítom. Nem hittem volna, hogy ezt így ki fogom bökni, de már mindegy. Talán jobb is, ha tisztában van azzal, nincs bennem rossz szándék.


hallgattam ❀ bocsi, hogy csak most   ❀  kredit



avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Csüt. Aug. 24, 2017 12:51 pm



Dylan & Lexy
like a puppet, a girl on a string

- Nahát, cuki és még bölcs is. Ez tetszik! - Nem, nem flörtölök, csak megdicsértem az intelligenciáját. Az érzékenységét. A nyitottságát a mélyenszántó aforizmák iránt. Na jó, flörtölök, de csak egy egészen kicsit. Igyekszem a nyomasztó gondolatokat a kocsin kívül hagyni, habár még mindig nem tudom, mihez kezdek majd innentől. Nem használhatom túl sokat a Callaway család pénzét, mert a bankkártyám alapján seperc alatt lenyomoznak, készpénzből viszont nem sok van nálam. Talán tovább kéne utaznom New Orleansból is, egészen a világ végére, egy teljesen más kontinensre, ahol sosem találnak rám. Európába. Vagy menjek vissza anyához? Nem, ő egyből Mystic Fallsig vinne. Az egyetlen reményem úgy tűnik, itt ül mellettem, és elég aranyos, ahogy össze-vissza beszél.
- Dylan, örülök. Szép neved van!
Meg szép szeme, szép szája, szép orra, szép mosolya, szép teste, szép... Arcom teljes tükre az övének, vigyorogva fürkészem, míg végre észbe kap és beindítja a motort. Nem mintha bánnám, ha egészen reggelig ülnénk itt, egymásra meredve, de azért nagyobb biztonságban érzem magam úgy, hogy elindulunk. Bárhová is megyünk éppen.
Aranyos, ahogy ő is a fiatal, szőke lány látszatából indul ki és óva int a város veszélyeitől. Kíváncsi vagyok, akkor is felvett volna-e, ha tudná, hogy már öltem embert - lehet, hogy véletlenül, meg minden, de azért annyira nem vagyok ártatlan, mint amilyennek gondol, és nem tudom, erre büszke legyek-e vagy inkább ássam el magam jó mélyen az ülés alá. Szerencsére a humorával megnevettet, amire Bill anyósviccei óta nem igazán volt példa.
- Tudok vigyázni magamra, de köszönöm a figyelmességed.
Kíváncsi vagyok, milyen hely lehet ez a New Orleans, ha ennyire óvna tőle. Remélem, sikerült egy jó kis drogtanyát kifognom, vagy minimum megkergült boszorkányok járják éjszakánként az utcákat. Ezt a gondolatot azonban suta fejrázással egyből elvetem.
- Ó! - Nem is tudom hirtelen, hogy a vicc lep meg jobban, vagy az, hogy burkoltan éppen bókolt nekem. Lágyan nevetve hajolok közelebb, hogy barátian megveregessem a karját. - Nos, köszönöm, azt hiszem. Mi, csinos lányok, igazán szerencsésnek nevezhetjük magunkat, hogy benzinköltséget nem kímélve járod utánunk az utcákat.
Nem mintha ellene lennék a kalandoknak, de tőle valahogy nem vágyom semmi többre. Rendes fickónak tűnik, a végén csak megbántódna valamelyikünk, de azért azt kár lenne tagadni, hogy jól esik a figyelme.
- Lássuk csak: aranyos, bölcs, vicces és még művészlélek is - sorolom megjátszott méltatlankodással, és hitetlenkedve megcsóválom a fejem. - Itt valami bűzlik, túl tökéletes!
Amilyen szerencsém van, nyilván felesége van, vagy meleg. A biztonság kedvéért óvatos oldalpillantással csekkolom a kormányon lévő kezét, de nem látok rajta karikagyűrűt. Ahogy rákérdez az én kétes jelenlétemre, lefagy a mosoly az arcomról és nyugtalanul fészkelődni kezdek. Nem tudom eldönteni, viccelődött-e azzal, hogy jelentene, vagy komolyan gondolta, ezért rögtön menekülési útvonalat keresek, azt méricskélve, ki tudom-e kapcsolni az övem, és kiugorhatnék-e úgy, hogy ne essen komolyabb bajom. Lehunyom a szemem, igyekszem összeszedni a gondolataimat és csitítani meglódult szívverésemet.
- Neked nem kell semmit sem tenned, csak elvinned egy darabon - felelem nyersebben, mint szerettem volna, ezért sietve, egy fokkal lágyabban folytatom. - Ha ez zavar téged, inkább álljunk meg és kiszállok.
Tényleg nagyon rendes volt velem idáig, ezért némi bűntudattal zárom le dacos kijelentésem, de nem hagyhatom, hogy ilyen messze otthonról, ilyen apróságon bukjak el. Nem mehetek vissza, ha már eddig eljutottam, és ha ehhez ki kell ütnöm a mellettem ülőt és elszaladnom, akkor megteszem. Minden izmom pattanásig feszül mellette, egy sarokba szorított macska nyugtalanságával bámulom.
- Nem hozok bajt a fejedre, megígérem! De ne tegyél fel olyan kérdéseket, amelyekre nem akarod tudni a választ - és ezekre, hidd el, nem akarod.
Azt sem tudom, hol kéne kezdenem a történetet, és melyik részével sokkolnám a leginkább. A végén még tényleg a rendőrségre vinne, és mivel nem ismerem a várost, fogalmam sincs, nem arra tartunk-e már így is.
Beletúrok a táskámba, bármiféle feláldozható értéket keresve, amivel megnyerhetném a támogatását, de egy szelet csokoládén kívül nem találok mást. Az ékszereimet vagy a telefonomat nem áldoznám be a célra, így kelletlenül, de előveszem az édességet és átnyújtom neki.
- A benzinért. Meg a hallgatásodért.
Remek helyzet. De hát mégis csak jobb, mintha készpénzzel próbálnám meg lefizetni. Akkor aztán teljesen egyértelmű lenne, hogy valami rosszban sántikálok.



avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Csüt. Aug. 17, 2017 12:19 pm




alexis & dylan


I've just gotta let you know
What it is that won't let me go

Tényleg nem gondoltam volna, hogy az éjszaka közepén azért fogok félreállni a kocsival, hogy egy fiatal lányt fuvarozzak, de nem panaszkodom. Pláne most, hogy jobban megnézem. Lehet, hogy szemtelenül fiatal, de az biztos, hogy nagyon szép. Na jó, ezt sürgősen verd ki a fejedből, Dylan. Eleve fogalmam sincs, hogy fogom megoldani ezt a kvázi New Orleans-i városnézést. Hova vigyem a lányt? Ha turistának nézik, még a végén belekóstolnak a társaim, annak pedig nagyon nem örülnék. Mármint olyan ártatlannak tűnik, ha azt leszámítjuk, hogy éjjeli kóborlásra adta a fejét. De hát biztos megvolt rá az oka. A kérdésére csak mosolygok, ahogy az utána tett megjegyzésére is. Azt mindenesetre jó tudni, hogy helyesnek tart.
- Szerinted ha az lennék, megmondanám? Most őszintén. Viszont tetszik a felfogásod. Az élet kiszámíthatatlan, de épp ettől izgalmas. Bocs, éjnek évadján olykor elkezdek bölcsességeket pufogtatni. Ne kérdezd, miért. - Úgy látom, még nem fogta menekülőre, szóval annyira nem tehettem rá rossz benyomást, mint elsőre képzeltem. A mellettem ülő lányt kémlelem, talán túlságosan is feltűnően, szóval inkább elkapom a tekintetem és az útra emelem, bár még nem indultunk el. Olyan nyugodtnak tűnik. Ez nem jellemző szerintem azokra, akik fogják magukat és elszöknek hazulról. Lehet, én vagyok hülye, de nekem nagyon az jön le, hogy meglépett otthonról. Jobbnak látom nem firtatni. Egyrészt nem az én dolgom, másrészt mióta is ismerem, kb. két perce? Szóval ismét oda lyukadok ki, hogy semmi közöm ehhez. Nekem egy feladatom van, biztonságosan letenni őt valahol...aztán figyelni, minden rendben van-e vele. Na jó, azért zaklatóba nem kéne átváltanom. De akkor is, valami azt súgja, okkal került az utamba. A minimum az, hogy életben tartom.
- De modortalan vagyok. A nevem Caplan. Dylan Caplan. Úristen, ez szörnyen James Bondosra sikeredett. - Megfogom a kezét, közben a másikkal legszívesebben arcon csapnám magam, de azzal még nagyobb idióta látszatát kelteném, szóval visszafogom magam, és csak vigyorgok rá, ami biztos ugyanolyan ciki, mintha az első opciót csinálnám. Örülök, hogy megtöri a bemutatkozásom okozta kínos csendet - vagy csak én érzékelem úgy, mintha percek óta csak ülnénk egymás mellett -, ezzel egyúttal eszembe juttatva, hogy talán végre el kéne indulnunk.
- Nos, én New Orleansban élek. Ha az megfelel, oda el tudlak vinni, de azt nem ajánlom, hogy egyedül kószálj. Elég veszélyes környék így éjszaka. Engem nem zavar, mert bizonyára látod rajtam, hogy lételemem a veszély. - Hatásnyi szünet, hogy éreztessem a szarkazmusom apró jeleit. - De egy ilyen fiatal lánynak nem kellene magában lennie. Szerintem. Szóval...engedd meg legalább, hogy elkísérjelek odáig, ahol megszállsz. - Ez enyhén felszedős szövegnek hangozhatott, pedig nem annak szántam. Ennyi erővel egyébként a bérelt lakásomat is felajánlhattam volna neki, ahol amúgy nem sűrűn tartózkodom, csak ha határidős munkát kell elvégeznem. Szóval extra biztonságos hely. Csak nem ez jönne le Lexy-nek, ha beközölném. Pedig őszintén szólva csak akkor lennék nyugodt, és úgy mennék biztosra, hogy nem fogják vérzacskónak használni. A kérdése zökkent ki a mélázásból, az aggódó arckifejezésemet pedig ismét mosoly váltja fel.
- Ó, persze. Tudod, legalább kétnaponta eljárogatok éjszakánként, és azon imádkozom, hogy csinos lányokat sodorjon elém az élet. - Na, elárultam magam. Pedig nem állsz szándékomban bókolni neki, még a végén egy perverz alaknak gondol, aki örömét leli a nála jóval fiatalabb hölgyek társaságában. Mondjuk ha Lexy húsz körüli, én meg...öhm...32 évesen haltam meg - azért az kemény, hogy ezen gondolkodnom kell -, és azóta nem öregedtem, szerintem annyira nem vészes a helyzet. Most tényleg?? Tényleg ezen kattogok? Ez az, tématerelés. Remélem, a bókot elég halkan mondtam ahhoz, hogy ne jusson el hozzá.
- Fotósként dolgozom, ma pedig szabadnapom volt, és elautóztam Houstonba, mert vérbeli New York-i lévén már hiányzott a nagyváros. Szóval odamentem és végre azt fotózhattam, amit csak akartam, nem kellett megrendelésre dolgoznom. És te? Le merem fogadni, hogy nem errefelé laksz. Ugye tudod, hogy ha megszöktél otthonról, azt nekem jelentenem kéne, nem pedig még segíteni is benne? - Természetesen nem áll szándékomban fogni és a rendőrségre vinni, bár tény, hogy ez lenne a dolgom. Azonban továbbra is hiszem, hogy jó oka volt rá, ha tényleg megszökött, és nem pedig teszem azt, kirándul. Nekem is jó okom van nem felkeresni a szüleimet...mondjuk ők úgy tudják, hogy halott vagyok, és nem hiszem, hogy Lexy esetében is ugyanez lenne a probléma.


hallgattam ❀ hát még én mennyire örülök   ❀  kredit



avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Szomb. Júl. 29, 2017 6:17 pm



Dylan & Lexy
like a puppet, a girl on a string

Stoppal utazni nem egy komplett életbiztosítás, de hát nem volt sok más választásom, tekintve, hogy le vagyok égve, ami elég ciki, ha belegondolunk, hogy a vérszerinti apám milliomos. De hát ha elfogadtam volna a pénzét, azzal beismerném, hogy a lánya vagyok. Inkább halok éhen a híd alatt... A saját erőmből akartam megszökni, és eddig egészen jól jártam. Sőt, mintha New Orleans határánál még a főnyereményt is megütöttem volna... Mert nem elég, hogy az autó megállt nekem, de ahogy az ablak magasságába hajoltam, egészen különleges látvány fogadott. Ez aztán a jóképű fickó!
- Miért, késes gyilkos vagy? - dobom vissza neki a kérdést, mosolyom az övét tükrözi. Csak egy pillanatig habozok, mielőtt kinyitnám az anyósülés felőli ajtót és behuppannék mellé. - Nos, előbb vagy utóbb mind meghalunk. Nem is olyan rossz, ha az én pályafutásomnak egy helyes amerikai vet véget...
Na, ez szép, máris elkezdtem udvarolni! Még a világvége és az életem teljes feje tetejére állása sem tart vissza attól, hogy lecsapjak a jóképű hím egyedekre. Különben meg tetszik az az illat, ami az autójában fogad, kellemes, férfias, andalító... A farkasom szívesen elterülne a hátsó ülésen, de hát a következő teliholdig kénytelen velem beérni. Belesüppedek a kárpitba, és az ölembe fogom a táskámat.
- Lexy vagyok, egyébként. A megmentőmet hogy hívják?
A kezemet nyújtom neki, hogy kezet rázhassunk, ha nem indultunk még el, vagy esetleg nem zavarom nagyon a vezetésben. Látszik, hogy jóval idősebb nálam, de ez egyáltalán nem feszélyez, főleg nem Bill után, aki az apám lehetett volna. Vagy inkább ne, már így is van kettő...
- Köszönöm, hogy elviszel egy darabon! Teljesen mindegy, merre tartasz, csak tegyél majd ki valahol.
A legjobb az lenne, ha New Orleansban ki tudnék szállni. Ott biztos találok egy motelt, ahol meghúzhatom magam néhány napig, míg kitalálom, pontosan hogyan és merre tovább. Otthon már biztosan elkezdtek keresni, szóval óvatosnak kell lennem és figyelnem kell a híradásokat és az újságokat is, hátha közzé adják a fényképemet, vagy valami ilyesmi. Te jó ég, remélem nem az egyik béna ballagási tablófotómat választják! Azon annyira gáz a hajam! De az is lehet, hogy megkönnyebbülnek, amiért leszakadt a felelősség a vállukról, és nem keresnek egyáltalán.
- Ne vedd sértésnek, de gyakran szedsz fel lányokat az út széléről? - pimasz félmosollyal sandítok rá. Általában nem szoktam beszélgetni a sofőrökkel, örülök, hogy pihenhetek az úton, de a srác aranyosnak tűnik, fáradt pedig már nem vagyok, így aztán szívesen csacsognék vele egy kicsit, hogy legalább erre a néhány percre megfeledkezhessek a szélvédőn túli világról.
- Hogyhogy ilyen későn? - teszem még hozzá kíváncsian az előző kérdésemhez. Nem szeretnék az agyára menni a faggatózásommal, de teljesen más kaliberűnek tűnik, mint akikkel eddig találkoztam, a gyomrom pedig határozottan azt üzeni - azon túl, hogy mindjárt éhen hal -, hogy bejön neki ez a kaliber.

örülök, hogy megismerhetlek!


avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Kedd Júl. 25, 2017 3:21 pm




alexis & dylan


I've just gotta let you know
What it is that won't let me go

Az elmúlt pár napban mást sem csináltam, mint egy falkányi idegen farkast hajkurásztam, akik betévedtek Marcel "királyságába". Bár szó szerint az életemmel tartozom neki, de valahogy nincs ínyemre tovább ritkítani a négylábú bolhásak társadalmát. Nem kedvelem őket túlzottan, mert nem egyszer kerültem már baromira közel néhányuk fogaihoz, plusz olyan közelségből a leheletük sem a legkellemesebb, de azért mégiscsak taszít a gondolat, hogy az örök vadászmezőkre küldjem őket. Móresre tanítani őket? Persze, bármikor. Kinyírni őket? Kösz, inkább passzolok. Szerintem páran a vámpírok közül már rám ragasztották a puhány jelzőt, de pont nem izgat. Amíg én nem vagyok életveszélyben, nem ölök meg senkit. Épp elég nehéz volt a vérszomjamat leküzdeni. Három év kellett ahhoz, hogy ne akarjak artériákat feltépni szusszanásnyi szünet nélkül.
Szóval ma baromi boldog voltam, hogy kicsit elszabadulhattam, és végre a fotózásnak hódolhattam. Ma a munkahelyen is szabadnapot kaptam, szóval gondoltam, kiruccanok kicsit a városon kívülre. Bevallom, néha hiányzik a nyüzsgő város, még ha egyébként sikerült is megszeretnem New Orleanst. Na meg a szüleimet sem láttam már az átváltozásom óta. Néha kedvem lenne távolról meglesni, hogyan élnek, lelkileg rendbe jöttek-e már, de Marcelnek igaza van, hogy túl veszélyes lenne. Bár New York elég nagy ahhoz, hogy ne fussak össze velük véletlenül, de időm nem lett volna odáig elautózni, amikor holnap már teendőim vannak. Szóval úgy gondoltam, Houston forgataga is tökéletesen megteszi, és visszahozza a nagyvárosi hangulatot. Így is lett. Rohadt jó napom volt, rengeteg képet lőttem, észre sem vettem az idő múlását. Most már elég késő van, de mindjárt elérem New Orleans határát. Ahogy így számolok, kb. hajnali háromra ágyba is kerülök. Bár furcsamód tele vagyok energiával, de valamiért az előbb mégis sikerült két röpke másodpercre behunyni a szemem. Persze, egy autóbaleset nekem meg se kottyanna, de ha véletlenül közelebbi ismeretségbe kerülne a kocsim szélvédője egy másik személlyel, ő nem biztos, hogy így vélekedne erről. Nahát, lehet, hogy fáradtabb vagyok, mint képzeltem. Egy fiatal lány stoppol az úttesten, éjnek évadján. Lassan félreállok az autóval. Tartom magam annyira úriembernek, hogy ne hagyjam ilyenkor, hogy egyedül sétálgasson.
- Persze, ha nem félsz attól, hogy késes gyilkos vagyok, pattanj be. - Eresztek meg felé egy félmosolyt. Az is előfordulhat, hogy ezzel a szöveggel ijesztem el. Ahogy így jobban megnézem, nem lehet több húsznál. Mi a fenét keres az otthonától távol? Itt csak úgy hemzsegnek a vámpírok. Jobban belegondolva, nem vagyok normális, hogy segítek neki. Mégis hova vigyem, a vámpírpanzióba? Totál elment az eszem. Mindegy, akkor sem hagyhatom magára. Ellenkezne az elveimmel.


hallgattam ❀ elnézést a késésért  ❀  kredit



avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Hétf. Júl. 10, 2017 2:33 pm



Dylan & Lexy
like a puppet, a girl on a string

A teherautó zötykölődése éber álomba ringatott. A sofőr megengedte, hogy felpakoljam a lábamat a kesztyűtartóra, és még az ülést is eldöntötte, hogy kényelmesebben pihenhessek. Az arcomba húztam hát a sapkámat és aludtam. Tudtam, hogy ennél nagyobb őrültséget ki sem találhattam volna, hiszen már az is kész öngyilkosságnak tűnt, hogy stoppal elkerüljek Mystic Fallsból - egy tök idegen ember anyósülésén elaludni pedig egyenes út, hogy elnyerjem a Hónap Idiótája címet. Na jó, de nem egy idegennel utaztam, hanem Billel, a texasi sofőrrel, aki háromszor elvált és hét gyerek büszke édesapja, bár a gyerektartással olykor megcsúszik. Az elmúlt hat órában többet elmesélt magáról és az életéről, mint az igényeltem volna, így elég gyorsan szoros barátságot kötöttem vele. Így már azért nem akkora hülyeség elaludni, lévén, hogy 32 órája nem aludtam semmit sem. Az előző kocsi, amelyik felvett, nem igazán nyerte el a tetszésemet és a bizalmamat ahhoz, hogy álomra hajtsam a fejem - nem is nagyon tudtam volna, mivel a két gyerek a hátsó ülésen végigüvöltötte azt a másfél órát, amit velük utaztam.
Bill rázogatására ébredtem, és csak ekkor jöttem rá, hogy a teherautó már nem zötykölődik. Megálltunk. Lehámoztam a fejemről a sapkát és álmosan beletúrtam kócos, szőke fürtjeimbe, hogy egy kis életet rázzak beléjük.
- Hol vagyunk? - kérdeztem kótyagosan, valami táblát keresve a sötét éjszakában. A teherautó kijelzője szerint hajnali 2:35 volt.
- New Orleans határában - felelte Bill, koszos, kérges kezével a határt jelző táblára bökve. - Sajnálom, de csak eddig tudlak hozni, aranyom. Le kell fordulnom az autópályára.
- Nem gond, Bill! Tökéletes lesz, köszönöm! - kezet ráztam vele, és mivel láttam, meghatja a búcsú, ezért kapott tőlem egy ölelést és egy rövid puszit is. Aztán fogtam a hátizsákomat és lemásztam az autóból, hosszan integetve utána. Amint Bill eltűnt a horizonton - igazából egy kanyarban, de így drámaibban hangzott -, a farzsebembe süllyesztett kézzel szembefordultam a városhatárt jelző táblával. Szóval New Orleans, huh? Elég messze kerültem Mystic Fallstól.
- Tényleg megtettem - dünnyögtem magam elé, le sem véve a szemem a tábláról. - Tényleg leléptem otthonról...
Vettem egy nagy levegőt, mielőtt elsétáltam volna a tábla mellett, és nekivágtam a végtelennek tűnő főútnak. Tudtam, hogy hosszú séta áll előttem, de bíztam benne, hogy talán jön erre valami jármű, amivel elvitethetem magam a belvárosba - noha eléggé kételkedtem benne, hogy hajnalok hajnalán bárki is az úton járna. Tekintetem a Holdra szegeztem, mely most ovális tojásként ragyogott az égen, napról napra hízva, közelebb sodorva az átalakuláshoz. Mit bánom! Soha többé nem megyek vissza. Így, hogy Carmen nem szedte le rólam az átkot, különben sem a telihold miatt kéne aggódnom.
Feltámadt a szél, különös illatokat és hangokat sodorva felém. A fák és bokrok rendellenes neszezése előbb csak gyanakvással töltött el, végül kirázott a hideg és felkaptam a fejem. A sötétben nem láttam semmit, de tudtam, éreztem, hogy figyelnek. Megszaporáztam a lépteimet, tornacipőm talpa halkan csattogott a betonon. A vállamra dobtam a táskát, összébb húzva magamon vékonyka farmeringemet, és igyekeztem kizárni minden horrorisztikus képet a fejemből. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok... A motoszkálás körülöttem azonban egyre hangosabb lett, árnyékok kúsztak az úttestre az utat szegélyező fák és bokrok alól. A szívem egyre gyorsabban és hangosabban dübörgött a mellkasomban, míg végül fény robbant az útra, és az összes rémkép szertefoszlott.
Kellett pár pillanat, hogy rájöjjek, fényszórók keltik ezt az éles, vakító fényáradatot. Sarkon pördültem és rögtön kitettem a kezem, legelbűvölőbb mosolyommal mutatván a nemzetközi "kérlek, vegyél fel és ments meg a sétától!" stop jelet. Nem érdekelt, milyen jármű az, hiába ért egyre közelebb, a fényszóróitól nem láttam belőle semmit. Olyan rossz úgysem lehet... feltéve, hogy egyáltalán megáll.
Ha végül így tesz, lejjebb húzódom az útról, a tájat fürkészve, és ha felbukkan előttem a sofőr arca, habozás nélkül nekiszegezem a kérdést:
- El tudnál vinni egy darabon?

remélem, megteszi kezdőnek  


avatar
Vérfarkas vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Főút   Pént. Ápr. 14, 2017 6:13 pm


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Főút   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Főút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans-
^
ˇ