Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Alesea R. Hyland, Connie Walker, Stephanie Stafford


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Theodore & Theophile szobája

Theodore Storm
Today at 7:52 pm



Utcák

Elisabeth Saltzman
Today at 6:31 pm



Trónterem

Katherine Pierce
Today at 5:09 pm



Sikátor

Always and Forever
Yesterday at 9:06 pm



Törlések, figyelmeztetések

Always and Forever
Yesterday at 9:01 pm



Partnerkeresõ

Connie Walker
Vas. Aug. 12, 2018 9:22 pm



Constance Walker

Larissa Blackwell
Vas. Aug. 12, 2018 1:50 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Szomb. Aug. 11, 2018 4:51 pm



Sarah Skyfesh

Sarah Skyfesh
Szomb. Aug. 11, 2018 12:57 am



Udvar

Elisabeth Saltzman
Pént. Aug. 10, 2018 7:23 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 5
Boszorkányok 8 0
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 0
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 2 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 23 14

Share | 
 

 Főút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Főút   Hétf. Júl. 10, 2017 2:33 pm



Dylan & Lexy
like a puppet, a girl on a string

A teherautó zötykölődése éber álomba ringatott. A sofőr megengedte, hogy felpakoljam a lábamat a kesztyűtartóra, és még az ülést is eldöntötte, hogy kényelmesebben pihenhessek. Az arcomba húztam hát a sapkámat és aludtam. Tudtam, hogy ennél nagyobb őrültséget ki sem találhattam volna, hiszen már az is kész öngyilkosságnak tűnt, hogy stoppal elkerüljek Mystic Fallsból - egy tök idegen ember anyósülésén elaludni pedig egyenes út, hogy elnyerjem a Hónap Idiótája címet. Na jó, de nem egy idegennel utaztam, hanem Billel, a texasi sofőrrel, aki háromszor elvált és hét gyerek büszke édesapja, bár a gyerektartással olykor megcsúszik. Az elmúlt hat órában többet elmesélt magáról és az életéről, mint az igényeltem volna, így elég gyorsan szoros barátságot kötöttem vele. Így már azért nem akkora hülyeség elaludni, lévén, hogy 32 órája nem aludtam semmit sem. Az előző kocsi, amelyik felvett, nem igazán nyerte el a tetszésemet és a bizalmamat ahhoz, hogy álomra hajtsam a fejem - nem is nagyon tudtam volna, mivel a két gyerek a hátsó ülésen végigüvöltötte azt a másfél órát, amit velük utaztam.
Bill rázogatására ébredtem, és csak ekkor jöttem rá, hogy a teherautó már nem zötykölődik. Megálltunk. Lehámoztam a fejemről a sapkát és álmosan beletúrtam kócos, szőke fürtjeimbe, hogy egy kis életet rázzak beléjük.
- Hol vagyunk? - kérdeztem kótyagosan, valami táblát keresve a sötét éjszakában. A teherautó kijelzője szerint hajnali 2:35 volt.
- New Orleans határában - felelte Bill, koszos, kérges kezével a határt jelző táblára bökve. - Sajnálom, de csak eddig tudlak hozni, aranyom. Le kell fordulnom az autópályára.
- Nem gond, Bill! Tökéletes lesz, köszönöm! - kezet ráztam vele, és mivel láttam, meghatja a búcsú, ezért kapott tőlem egy ölelést és egy rövid puszit is. Aztán fogtam a hátizsákomat és lemásztam az autóból, hosszan integetve utána. Amint Bill eltűnt a horizonton - igazából egy kanyarban, de így drámaibban hangzott -, a farzsebembe süllyesztett kézzel szembefordultam a városhatárt jelző táblával. Szóval New Orleans, huh? Elég messze kerültem Mystic Fallstól.
- Tényleg megtettem - dünnyögtem magam elé, le sem véve a szemem a tábláról. - Tényleg leléptem otthonról...
Vettem egy nagy levegőt, mielőtt elsétáltam volna a tábla mellett, és nekivágtam a végtelennek tűnő főútnak. Tudtam, hogy hosszú séta áll előttem, de bíztam benne, hogy talán jön erre valami jármű, amivel elvitethetem magam a belvárosba - noha eléggé kételkedtem benne, hogy hajnalok hajnalán bárki is az úton járna. Tekintetem a Holdra szegeztem, mely most ovális tojásként ragyogott az égen, napról napra hízva, közelebb sodorva az átalakuláshoz. Mit bánom! Soha többé nem megyek vissza. Így, hogy Carmen nem szedte le rólam az átkot, különben sem a telihold miatt kéne aggódnom.
Feltámadt a szél, különös illatokat és hangokat sodorva felém. A fák és bokrok rendellenes neszezése előbb csak gyanakvással töltött el, végül kirázott a hideg és felkaptam a fejem. A sötétben nem láttam semmit, de tudtam, éreztem, hogy figyelnek. Megszaporáztam a lépteimet, tornacipőm talpa halkan csattogott a betonon. A vállamra dobtam a táskát, összébb húzva magamon vékonyka farmeringemet, és igyekeztem kizárni minden horrorisztikus képet a fejemből. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok... A motoszkálás körülöttem azonban egyre hangosabb lett, árnyékok kúsztak az úttestre az utat szegélyező fák és bokrok alól. A szívem egyre gyorsabban és hangosabban dübörgött a mellkasomban, míg végül fény robbant az útra, és az összes rémkép szertefoszlott.
Kellett pár pillanat, hogy rájöjjek, fényszórók keltik ezt az éles, vakító fényáradatot. Sarkon pördültem és rögtön kitettem a kezem, legelbűvölőbb mosolyommal mutatván a nemzetközi "kérlek, vegyél fel és ments meg a sétától!" stop jelet. Nem érdekelt, milyen jármű az, hiába ért egyre közelebb, a fényszóróitól nem láttam belőle semmit. Olyan rossz úgysem lehet... feltéve, hogy egyáltalán megáll.
Ha végül így tesz, lejjebb húzódom az útról, a tájat fürkészve, és ha felbukkan előttem a sofőr arca, habozás nélkül nekiszegezem a kérdést:
- El tudnál vinni egy darabon?

remélem, megteszi kezdőnek  

Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Főút   Pént. Ápr. 14, 2017 6:13 pm


avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
349

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Főút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans-
^
ˇ