Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Két hét múlva egy Denver-i sikátorban. - Izzy & Liv

Lafayette Temetõ EmptyOlivia C. Summers
Yesterday at 11:43 pm



Elhagyatott raktárépületek

Lafayette Temetõ EmptyTatiana Shelley
Yesterday at 5:08 pm



Lili Reinhart

Lafayette Temetõ EmptyLucas Lawrence
Yesterday at 4:24 pm



Utcák

Lafayette Temetõ EmptyElectra Fanning
Yesterday at 12:26 am



Avatar- és névfoglaló

Lafayette Temetõ EmptyEmmett Keener
Csüt. Okt. 17, 2019 6:26 pm



Emmett Keener

Lafayette Temetõ EmptyElectra Fanning
Csüt. Okt. 17, 2019 12:26 am



Bejárat

Lafayette Temetõ EmptyCelian Darveaux
Szer. Okt. 16, 2019 6:57 pm



Elkelt a keresettem!

Lafayette Temetõ EmptyTatiana Shelley
Szer. Okt. 16, 2019 11:45 am



Udvar

Lafayette Temetõ EmptyKlaus Mikaelson
Szer. Okt. 16, 2019 12:37 am



Nothing else matters - Drezera

Lafayette Temetõ EmptyDrezath
Kedd Okt. 15, 2019 10:02 pm

Share
 

 Lafayette Temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyPént. Okt. 11, 2019 7:25 pm




Stephanie & Seraphim

"And the call isn't out there at all, it's inside me."

Türelmesen vártam, hogy megértse a helyzetünket. Ezer évet vártam rá, nem ezen a néhány percen múlt. Az igazság így is eléggé felkavaró erővel bírt, nem akartam sürgetni vagy leerőltetni a torkán a gondolatot. Figyeltem, hogyan önti el a felismerés és hogyan lepik el a könnyek az arcát. Összeszorult a torkom, de én nem adtam utat semmilyen erősebb érzelemnek. Abba a hitbe kapaszkodtam, hogy képtelen lennék rá, ahhoz a lelkem túlságosan megcsonkult, kiapadt.
- Én vagyok. Csak a testem halt meg, a lelkem tovább élt a következő ezer esztendőben. - suttogtam, bár nem voltam biztos benne, hogy sikerül megértenie. Velem ellentétben Aria még nagyon is érzett, a fájdalom pedig hajlamos túlságosan eltompítani az elmét. Ahogy térdre zuhant velem szemben, megfogtam a vállát és megtartottam őt, gyengéden magamhoz öleltem.
- Hamarabb nem tehettem. Dahlia rám talált volna, azt pedig nem hagyhattam, hogy eljusson hozzád is. Meg kellett védenem téged... - suttogtam a hajába, nyugtató körökben cirógatva a tarkóját, a hátát.
- Tényleg én vagyok. Muszáj volt elhitetnem veletek, hogy meghaltam, így szabadulhattam csak meg Dahliától. Ezer éven át kerestem a módot, hogyan ölhetném meg, hogyan bosszulhatnám meg, amit... - elcsuklott a hangom. Felesleges volt többet mondanom, hiszen az egyetlen olyan emberrel beszéltem, aki ismerte a teljes múltamat. Williamét. Istenem, de rég szólítottak így utoljára!
- Tudom, Ari, tudom... Darabokra tépett, mikor ott kellett téged hagynom. Ezer éven át vártam, hogy újra együtt lehessünk... És látod? Nézd. - eltoltam magamtól annyira, hogy két tenyerembe foghassam könnyáztatta arcát. Rámosolyogtam.
- Mindketten itt vagyunk. Ami volt, már csak egy rossz emlék... Megtaláltalak, és már senki sem állhat közénk. - Az örömteli gondolatok magukkal sodortak annyira, hogy elfeledkeztem Aria problémájáról, ami nagyon is előttünk állt még. A Mikaelsonok. Egyfajta utolsó kihívás a végső boldogság elnyerése előtt. A húgommal a karjaimban úgy éreztem, készen állok bármire.


hugiii  Lafayette Temetõ 897538487
©

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖





Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Temetõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Lafayette Temetõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Lafayette Temetõ Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
15
Népszerûség :
1

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyHétf. Aug. 26, 2019 12:48 am




To: my brother


Some mistakes are too good to make only once

Nem tudom, örültem-e annak, hogy helyeselt – egy részem igen. A másik pedig kíváncsi volt, mégis milyen lehet a húga, de mikor beszélni kezdett róla, értetlenül ráncoltam a homlokomat. Valami furcsa volt vele kapcsolatban; éreztem, de nem tudtam, mi. Így csak bólintottam egy aprót, jelezve, hogy megértettem, amit mondott.
A továbbiakra viszont felnevettem halkan és röviden.
- Határozottan van különbség. – Helyeseltem, aztán végül rákérdeztem, nem bírva magammal tovább. Ismerem őt valahonnan vagy sem? Ritka volt ugyanis, hogy idegenekkel ilyen könnyedén szót tudtam érteni. Nagyon is… ritka. Szinte nem is volt rá példa nagyon. Legalábbis őszinte érdeklődéssel aligha beszéltem idegenekkel, de vele más volt a helyzet.
Várjunk… testváltó boszorkányok? Mégis miről beszél?! Őszintén szólva kétségbeestem. Azt hittem egy pillanatra, hogy valamelyik ellenségem ismert fel, azaz rosszakaróm, de… ahogy tovább beszélt, elnyíltak az ajkaim a meglepettségtől. Mi a fene…?
- Honnan tudod… a nevemet…? – Félig kérdés volt, félig meg… igazából semmi. Nem értettem semmit ebből az egészből. Aria? Lassan ezer éve nem hallottam ezt a nevet. Figyeltem, ahogyan letérdelt elém. Összezavarodva, értetlenül figyeltem őt.
- Nem lehet… meghaltál… - Suttogtam magam elé. – Láttam. Még mindig… még mindig látom magam előtt, ahogyan meghaltál… ahogy ott… lógtál a… nem, nem lehetsz te… - Nem hittem el. Remegni kezdtem, szinte sokkot kapva a hírtől, hogy ez az alak… a bátyám lehet. Ha ez így van… ha tényleg ő az…
- Ha tényleg te vagy az… miért… csak most jöttél vissza?! – Lemásztam a kocsi csomagtartójáról és a földön előtte álltam meg, aztán a lábaim megadták magukat és letérdeltem én is. Könnyektől csillogó szemekkel néztem rá, továbbra is remegve. Ez… sok. Tényleg ő az?!
- William… tényleg te… tényleg itt vagy…? – Elsírtam magamat. Nem tudtam, hogy valóság-e ez, vagy csak a képzeletem szüleménye, de nem is érdekelt. Megmarkoltam a mellkasán a ruhát, majd közelebb húzódtam hozzá és végül sírva öleltem meg, szorosan.
- Annyira… hiányoztál, Will… mikor elvitt Dahlia… egy részem meghalt… aztán a másik akkor, mikor visszajöttél és te… te haltál meg… - Egyre jobban bújtam hozzá, a könnyeim nem akartak elapadni.

335 words ℘ water water ℘ note: bátyám Lafayette Temetõ 3724360513  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
●● katherine mcnamara or zoey deutch ●●
Léptek száma :
37
Népszerûség :
0

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptySzomb. Aug. 24, 2019 5:55 pm




Stephanie & Seraphim

"And the call isn't out there at all, it's inside me."

Jól estek a húgom szavai, talán pont azért, mert fogalma sem volt, kihez beszél. Ez az, azt akartam, hogy ilyennek könyveljen el: rendesnek, törődőnek, odaadónak. Így nem fog félni tőlem, ha felfedem a titkomat, így adni fog majd egy esélyt, sőt, talán rögtön bízni is fog bennem. Erre volt szükségem, még ha egy halk hang a fejemben azt is súgta, hogy ezzel igazából a saját testvéremet manipuláltam.
- Nem, határozottan nem szerencsétlen. - nevettem jóízűen a szavain. - Viszont kedves, mint te. Érzékeny. Empatikus. És állandóan nyomasztja valami. - A két szeme közé böktem, a homlokára, ahol a ráncai meg szoktak jelenni régebben. Ez a test annyira más, mint Ariáé volt. Ha nem élt volna bennem ilyen élénken a húgom arca, a vonásai, a nevetése, a sértődött, gondterhelt grimaszai, akkor akár rá is foghattam volna, hogy ez csak egy random lány a városból, semmi köze az én hercegnőmhöz.
- Tudom. Máskülönben nem fedtem volna fel magam. Van különbség a bátorság és az ostobaság között - Ártatlanul vállat vontam, és bár a tájat figyeltem magam előtt, közben teljes figyelmem Ariának szenteltem. Ahogy elkezdett puhatolózni, a lelkem jólesőn pezsgett a kérdései alatt. Tudtam, hogy megérzi. Meg kellett éreznie. Az a mély kötelék, ami köztünk volt, nem tépődhetett el ezer év alatt. Szórakozott mosollyal, magam mögött támaszkodva ücsörögtem egy darabig anélkül, hogy ránéztem volna.
- Ki tudja? A testváltó boszorkányok útjai kifürkészhetetlenek. Megjelenhettünk egymás álmaiban, összenézhettünk egyszer a metrón... - Lassan felé fordítottam a fejem. - Ugyanabba a világba születtünk, ez a kapocs köztünk. Mindegy, hányszor vedled le a porhüvelyed, ezt nem tépi el ezer év sem. Mindig meg foglak találni, Aria. - felkeltem mellőle és letérdeltem elé, egyik karomat a térdére támasztottam le, a másikkal felnyúltam, hogy leomló haja alatt az arcát érinthessem.
- Aria, kicsi húgom... Annyi fájdalmat okoztam, meg tudsz nekem valaha bocsátani ezért? - Ha engedte, megsimogattam az arcát, és bár mosolyogtam közben, a hangom és a tekintetem is fájdalomról tanúskodott. Nem olyan volt, mint az övé, nem az ősök haragja gyötörte az elmém, ez a lelkemből fakadt, ezer év mélyen, gyógyíthatatlanul.

hugiii  Lafayette Temetõ 897538487
©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Temetõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Lafayette Temetõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Lafayette Temetõ Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
15
Népszerûség :
1

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptySzomb. Aug. 03, 2019 4:21 pm




To: my brother


Some mistakes are too good to make only once

Nem akartam hazudni neki, de nem tudtam, ki ő; s nem tudtam, mennyire bízhatok benne. Másrészt pedig… nyilvánvalóan sosem látom újra ezt a rejtélyes idegent, szóval nem is tudom, miért aggódtam ezen az egészen. Mikor a húgáról kezdett beszélni, megenyhültek a vonásaim. Halványan elmosolyodtam, félrepillantva.
- Szerencsés lehet a húgod, hogy vagy neki. Bár, biztosan az. Jó embernek tűnsz… olyannak, aki nagyon is törődik azzal, akit szeret. – Ejtettem ki halkan a szavakat, majd némi gondolkodás után ránéztem. – Miért emlékeztetlek rá? Kétlem, hogy ő is olyan szerencsétlen, mint amilyen én vagyok. Legalábbis, csak remélni tudom. – Rámosolyogtam.
Ahogy ő is bemutatkozott, meglepődtem és én magam is felnevettem röviden.
- A sors… - Vontam fel a szemöldökömet, majd magam elé pillantottam. Átkozott ősök… próbáltam kizárni a fájdalmat és a fiúra koncentrálni, de nehéz volt. Nagyot nyeltem. Ezt követően fordult felém, így azonnal ránéztem. Először kíváncsian fürkésztem, majd gyanakvóan, s ekkor kezdte el mormolni a… hé. Bűbáj? Pislogtam néhányat, majd hosszan lehunytam a szemeimet az érintése nyomán. A fájdalom enyhülni kezdett a fejemben. Hálásan néztem fel rá, majd bizonytalanul bólintottam neki. A szemeit fürkésztem.
- Szóval boszorkány vagy. – Elmosolyodtam halványan, majd a kezeimre pillantottam az ölemben. – Bátor dolog, hogy felfeded magad egy idegen előtt. De szerencséd van; nem félek. Tisztában vagyok a természetfeletti világgal. – Újra felnéztem rá, majd vettem egy mély levegőt. – Seraphim, ugye? Nézd… nem tudom, miért, de valamiért ismerősnek tűnsz. Nem találkoztunk már valahol, valamikor…? – Azon kezdtem gondolkodni, hogy nem-e valamelyik előző testemben találkoztam Vele. Nem volt kizárt, hisz számtalan helyen megfordultam már a világon.

253 words ℘ water water ℘ note: bátyám Lafayette Temetõ 3724360513  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
●● katherine mcnamara or zoey deutch ●●
Léptek száma :
37
Népszerûség :
0

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyPént. Aug. 02, 2019 1:21 pm




Stephanie & Seraphim

"And the call isn't out there at all, it's inside me."

A bátyja említésére megmerevedtem kicsit. Elmondhatatlanul jól esett, hogy még ilyen hosszú idő után is így vélekedett rólam. Eszembe jutott, mennyi mindent csináltunk együtt még Dahlia előtt, még amikor olyan kicsi volt, hogy a nyakamba tudtam ültetni... Összeszorult a szívem az emlékektől.
- Értelek. Úgy hallottam, errefelé erősek a frontok. - Könnyedén belementem a hazugságába, nem akartam, hogy rosszul érezze magát emiatt. Most még nem bízott bennem, de el akartam nyerni a bizalmát. Abból ítélve, mit mondott az imént rólam, lehet, hogy felfedhetném magam... De mi van, ha rosszul érinti majd, ha haragudni fog, vagy nem érti meg, miért tettem, amit?
- A húgomra emlékeztetsz. - feleltem a kérdésére anélkül, hogy alaposabban átgondoltam volna. - Ő a legfontosabb az életemben. Sőt, ő az egyetlen, igazából. - Vajon ő is így vélekedett rólam? El kéne árulnom, ki vagyok, vagy várjak még vele? Gyanakvásom óvatosságra intett, a türelmetlenségemet viszont egyre nehezebben uraltam.
- S.S.? - A neve hallattán elnevettem magam. - Ez aranyos. Az én nevem Seraphim Scamander. Szintén S.S. - Nem szándékosan választottam ezt a gazdatestet, de égi jelnek vettem, hogy sikerült így összehangolnunk a monogramunkat. Kettőnk különös, végzetszerű életútján amúgy sem voltak soha véletlenek.
Lassan leereszkedtem mellé a csomagtartóra, tartva köztünk egy kevés távolságot. Nem akartam elriasztani a túlzott nyomulásommal. Figyeltem a szemem sarkából, hogyan szorongatja a palackot, majd töprengve felé fordultam. Nos, egy kártyát kész voltam felfedni előtte. Amilyen erős, előbb vagy utóbb ő maga is rájött volna úgyis.
- Asinta Mulaf Hinto, Sho Bala. - mormogtam, tenyerem a fejére helyezve. Érezhette, hogy a fájdalma enyhül. Teljesen ugyan képtelen voltam megtörni az ősök együttes átkát, de legalább átmenetileg csitíthattam a fájdalmán.
- Jobb? - érdeklődtem barátságos mosollyal, látszólag teljes nyugalomban, ami furcsának tűnhetett azok után, hogy épp most fedtem fel előtte, miféle vagyok.

hugiii Lafayette Temetõ 897538487
©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Temetõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Lafayette Temetõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Lafayette Temetõ Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
15
Népszerûség :
1

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptySzer. Júl. 31, 2019 1:03 pm




To: my brother


Some mistakes are too good to make only once

A szavai ismerősen csengtek; mintha csak én mondtam volna. Újra a sírkőre pillantottam, elmerengve. Ha a bátyám velünk maradt volna… ha élhetne… mennyivel másabb lenne minden. Csak ő hiányzott, a szüleink kevésbé. Úgy értem, velük elég időt tölthettem és tudom, hogy szerettek, de a bátyám… őt túl hamar elragadta tőlünk Dahlia. Aztán minden jött magától. Az életem kész rémálommá vált. Elveszítettem önmagamat is.
- Sajnálom. Nekem sem hiányzik mindenki, akit elvesztettem, de… a bátyám nagyon. – Ingattam a fejemet, majd mikor közölte, hogy nem kell bocsánatot kérnem, halványan rámosolyogtam. Nem tudom, miért, de jólesett ennek az ismeretlennek a társasága. Egy kicsit olyan volt, mintha ismerném; de tudtam, hogy ez lehetetlen.
Ahogy rám tört a szokásos rosszullét, a fájdalom a fejemben… szinte képes lettem volna máris összeesni. Ekkor termett mellettem a srác. A kérdéseire pedig igyekeztem reagálni.
- Jól, igen… ez csak… a szokásos. Gyakran fáj a fejem. Érzékeny vagyok az… időváltozásra. – Hazudtam. De mi mást tehettem volna? Az igazat nem mondhattam meg neki. Nem is hitt volna nekem. Nagyot nyeltem, de vele tartottam. Túl kedves velem. Ez visszhangzott a fejemben. Engedelmesen leültem és így emeltem rá a tekintetemet.
- Miért vagy velem ilyen kedves? – Ahogy megérintette a homlokomat, belémforrt minden további szó. A palackot is elvettem, majd letekertem lassan a kupakot róla, hogy ihassak belőle.
- Orvoshoz? Nem, nem kell. Tényleg jól vagyok. – Rámosolyogtam, miután ittam a vízből, majd visszarakva rá a kupakot tovább szorongattam.
- Elárulhatná a hős, mi a neve. – A szemeit fürkésztem. A fejfájásom nem múlt el, de jelenleg igyekeztem minden idegszálammal erre az ismeretlenre fókuszálni. Ki akartam zárni a fájdalmat. Muszáj volt.
- Én Stephanie Stafford vagyok. – Tettem hozzá egy fokkal halkabban.

275 words ℘ water water ℘ note: bátyám Lafayette Temetõ 3724360513  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
●● katherine mcnamara or zoey deutch ●●
Léptek száma :
37
Népszerûség :
0

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyCsüt. Júl. 25, 2019 8:15 pm




Stephanie & Seraphim

"And the call isn't out there at all, it's inside me."

Próbáltam minél ártatlanabbul és elnézőbben mosolyogni. Nem esett nehezemre becsapnom őt, de alig bírtam visszafogni magam. Ahogy megfogta a kezem és felhúzhattam őt a földről... Évszázadok óta nem voltam ennyire közel a húgomhoz. Más heteket alig bír ki egy szerette nélkül, én pedig évszázadokat vártam rá; rengeteg magányos, keserves évtizedet. Most itt állt előttem és fent kellett tartanom az álcámat, ez pedig szinte megőrjített... Annyira, hogy elkezdtem jobban szorítani a kezét, ezáltal jöttem rá, hogy még el sem engedtem. Észbekaptam és sietve elhúztam a kezem.
- Nem, nem, dehogy. Semmi baj. Nem történt semmi. - szabadkoztam mosolyogva. Azt akartam, hogy kedveljen. A közelébe kellett férkőznöm, és ennek érdekében hajlandó voltam bármire. A sírkőről őrá emeltem a pillantásom, majd vissza a számomra teljesen idegen nevekre. Leolvadt a mosoly az arcomról.
- Annyira nem hiányoznak. Az jobban hiányzik, amik lehettünk volna... És aki mellettük voltam. - felegyenesedtem a sírkő mellől és kíváncsian fürkésztem. Érdekelt, vajon a szüleinkre gondolt-e, vajon rám gondolt-e. Megviseltnek tűnt. - Nincs miért bocsánatot kérned. Egy temetőben vagyunk... - mutattam körbe fanyarú mosollyal. - Itt nehéz pozitívnak lenni.
Nem szerettem a temetőket, minden olyan nyomasztónak tűnt. A halandók gyengeségére emlékeztetett, Williamre és arra, amikor még mindannyian féltük a halált. Ma pedig itt álltunk, a szemébe nevetve... Láttam, hogy indulni készült és azon töprengtem, hogyan marasztalhatnám, mikor egyszer csak a fejéhez kapva megtorpant. Összeszűkült a szemem és máris ott termettem mellette.
- Jól vagy? Mi a baj? - Jól tudtam, mi a baj. Azok a nyomorult ősök szórakoznak vele! A fájdalma láttán fellángolt bennem a harag, alig bírtam elfojtani. Szívem szerint felgyújtottam volna az egész temetőt, hadd égjen el benne mindenki, aki fájdalmat mert okozni a testvéremnek. Ehelyett csak átkaroltam a vállát, parancsolón szorítva a felkarjára, majd elkezdtem kifelé támogatni.
- Erre... - A kocsimhoz tereltem, ha nem tiltakozott és felnyitottam a csomagtartót. Annak teteje kellemes árnyékot nyújtott, így le tudtam ültetni alá Ariát, a mellette heverő táskámból pedig előkerestem egy bontatlan palack vizet. - Tessék, igyál. Biztos megsütött a nap. Óvatosnak kell lenned ebben a melegben... - leguggoltam elé és aggódva megérintettem a homlokát. Régóta lehetnek ilyen fejfájásai? Sokat szenved miattuk? Meg fognak lakolni... Az összes egykori boszorkány, aki kezet mert emelni a húgomra. De előbb Klaus Mikaelson...
- Szeretnéd, hogy orvoshoz vigyelek? - adtam tovább az ártatlant, de képtelen voltam rávenni magam, hogy elhúzzam a kezem. Gyengéden végigsimítottam az arcán, gondterhelten fürkészve a vonásait, ismerős rezdüléseket keresve idegen arcán. - Idd meg nyugodtan, van még. - böktem végül a vízre, amit a kezébe nyomtam.


lám-lám, csak itt vagyunk
©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Temetõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Lafayette Temetõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Lafayette Temetõ Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
15
Népszerûség :
1

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyVas. Júl. 07, 2019 11:21 pm




To: my brother


Some mistakes are too good to make only once

Egy kész csődtömegnek éreztem magam. Semmi sem úgy jött össze, ahogyan elterveztem és egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy mindenkit elveszítsek, akim még van. Soha nem kellett volna kötődnöm senkihez… akkor nem lenne az, ami.
Nem tudtam mihez kezdeni az ősökkel. A New Orleans-i boszorkányok képtelenek voltak megérteni, hogy Klaust nem lehet egykönnyen legyőzni. Sőt mi több… ezúttal tartoztam is neki. Megölhetett volna minket, de végül nem tette, hanem engedte, hogy a lánya segítsen Christ illetően. Mégis mit kellene most tennem?
A felhőket kezdtem bámulni, s egészen belemerültem a gondolataimba, a múltba. Willbe kapaszkodtam. Arra vágytam, hogy újra kisgyerek lehessek… s ott lehessen velem a bátyám, aki mindentől megvéd. S én is megvédtem volna őt… sosem lett volna szabad elengednem őt Dahliához. Akkor nem jutunk el idáig.
Kissé összerezzentem, ahogy megjelent előttem egy ismeretlen alak. Mikor kalandoztam el annyira, hogy még csak meg se halljam Őt? Felpislogtam rá és a zavarodott mosolyára egyből kapcsoltam.
- Oh, basszus… ne haragudj, én… - Azonnal elkezdtem feltápászkodni, de ahogy a kezét nyújtotta, meglepve néztem rá. Néhány pillanatig tétován figyeltem, majd megfogtam a felém nyújtott kezet és a segítségével felálltam.
- Sajnálom, nem akartam gondot okozni, csak… - Nem tudtam, hogy fogalmazzak. Viszont nem is kellett tovább agyalnom, mert ő maga tett fel kérdéseket nekem. Meglepett, mennyire kedves hozzám úgy, hogy azt sem tudta, ki vagyok.
- Jól vagyok, miattam ne aggódj. Bár tény, hogy lehetnék jobban… - Kissé kitártam a karjaimat, elmosolyodtam zavartan, aztán lepillantottam a sírkőre. A mosolyom lassan leolvadt az arcomról.
- Nehéz túllépni azon, hogy elvesztetted őket, ugye? Tudom, milyen. – Nagyot nyeltem. – Vagy legalábbis nekem… nekem nehéz. – Vallottam be, de aztán rájöttem, hogy buta dolog egy vadidegennek így panaszkodni. Felnéztem rá, majd zavartan felnevettem.
- Ne haragudj, nehéz levetkőznöm a negatív világmeglátásom… vagy mi ez. – Vállat vontam, majd megigazítottam magamon a felsőt, végül biccentettem felé. Nem akartam zavarni őt, biztos nem véletlenül jött ki a temetőbe. Lehet, évforduló? A dátumot nem figyeltem meg a sírkövön, de nem akartam újra rápillantani. Nem az én dolgom volt, csak…
Egy nagyobb sóhaj után fordultam el tőle, hogy elinduljak kifelé a temetőből, mikor újból a fejembe hasított azaz ismerős, éles fájdalom. A fejemhez kaptam egy halk sikollyal, majd meg is torpantam. Úgy éreztem, mintha szét akarna robbanni a fejem. Fájt.

375 words ℘ water water ℘ note: bátyám Lafayette Temetõ 3724360513  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
●● katherine mcnamara or zoey deutch ●●
Léptek száma :
37
Népszerûség :
0

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptySzer. Júl. 03, 2019 10:37 pm




Stephanie & Seraphim

"And the call isn't out there at all, it's inside me."

Egy ideje már figyeltem Ariát - nem, nem általánosságban, hanem szó szerint értve. A húgom volt, aki hozzám hasonlóan megtanulta kijátszani a halált, így nyilván az elmúlt ezer évben végig a nyomában voltam, még ha el is tűnt a szemem elől évtizedekre, évszázadokra, mindig megtaláltam a módját, hogy visszajussak a közelébe. Az utóbbi időben viszont tényleg alaposan rajta tartottam a szemem, követtem New Orleansban, ameddig csak észrevétlen tudtam előtte maradni, most pedig egy jegenyefa törzsénél ácsorogtam a temető túlsó végén. Annyira a gondolataiba merült, hogy nem aggódtam amiatt, hogy észrevenne.
Összehúzott szemmel figyeltem, mit csinál. Már megint a feje... Tudtam, miféle alkura kényszerítették az ősiek, legalábbis nagy vonalakban tisztában voltam vele, hogy kapcsolatba léptek vele valamiféle célból. Egyedül a konkrét részletekben nem lehettem biztos, ám ennek ellenére is úgy éreztem, a tervem elérte azt a fázisát, hogy megtegyem a következő lépést. A közelébe kellett férkőznöm, ezúttal utoljára. Nemsokára egyesülhetünk, Aria...
- Öhm, ne haragudj... - Zavarodott mosollyal álltam meg a lány felett. Egyik kezem a bőrdzsekim zsebébe dugva, a másikban egy szál virágcsokor volt. Seraphimnak köszönhetően nem esett nehezemre kisfiús szégyenlősséggel mosolyogni, egyik lábamról a másikra billenve. - Ez elég kínos, de... - Halk, rövid nevetés tört fel belőlem kínomban, amit el is nyomtam és a csokorral félszegen a sírkőre böktem, jelezve, épp a rokonaimon csücsült. Ebből természetesen semmi sem volt igaz, de ezer év rutinjával a véremben tökéletesen elő tudtam magam adni. Ha sikerült tudatnom vele, hogy útban van, akkor barátságosan a kezem nyújtottam neki, hogy felsegítsem a sírkő mellől.
- Hadd segítsek. - felhúztam, ha elfogadta. Egy pillanatra az arcán ragadt a pillantásom, Aria jeleit kerestem az új testen, de aztán rámosolyogtam és elengedtem, hogy lehajolhassak és a sírra helyezhessem a virágot.
- Jól érzed magad? Sápadtnak tűnsz. Segíthetek valahogy, ha rosszul érzed magad? - ajánlottam lovagiasan és úgy tettem, mintha elrévednék a sírfeliratban. Még meg is cirógattam gyengéden, mielőtt felegyenesedtem volna mellőle, hogy szembeforduljak a húgommal. Izgatott voltam, amiért ilyen közel álltunk egymáshoz anélkül, hogy sejtelme lett volna róla, ki vagyok.

lám-lám, csak itt vagyunk
©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Lafayette Temetõ Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Lafayette Temetõ Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Lafayette Temetõ Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
15
Népszerûség :
1

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyHétf. Jún. 24, 2019 11:58 pm




To: my brother


Some mistakes are too good to make only once

Az életben mindig kell találnunk valami célt, hogy legyen értelme felkelnünk. Én sosem szenvedtem hiányt az ilyesféle életcélokból. Eleinte csak azt akartam, hogy Dahlia legyen halott, hiszen tönkretette a bátyámat, majd elragadta tőlem végleg. Gyűlöltem miatta, de sikerült elégtételt vennem rajta. Viszont mindennek ára van. Ahogyan ennek is volt.
Aztán ott volt az, hogy az ősiek Klaus Mikaelson halálát követelték tőlem. Ha nem kérték volna, akkor is erre pályáztam volna, de így… hogy Chelsea élete volt a tét, s az én épelméjűségem, így nem volt kérdés, hogy dolgozni fogok ezen. Másrészt ott volt Arno emléke is, akiért mindenképp bosszút akartam állni.
De a Sors gúnyos játékot űzött velem. Azzal, hogy Chris mellém szegődött, egy olyasféle gyengepontot is kaptam, amivel nem számoltam. A legutóbbi kis kalandunk rosszul sült el. Nagyon rosszul. Chris… Chris majdnem odaveszett. Majdnem a karjaim közt halt meg, s én nem tehettem mást, minthogy könyörögtem. Méghozzá annak a lánynak, Hopenak, akit… akit elraboltunk, s akivel elő akartam csalni Klaust, hogy megpróbáljam megölni. Hozzá imádkoztam szinte, hogy mentse meg Christ. Nem viseltem volna el, ha meghal… még egy embert… nem akartam elveszíteni. S segített. Klaus nyilván nem nézte jó szemmel, de ideiglenes tűzszünetet kötöttünk végül.
Fogalmam sincs, most mihez kellene kezdenem. Chris hibriddé vált csak azért, mert elszámítottam magam… valamiért azt képzeltem, többre vagyok képes. Azt hittem, győzhetünk, de be kell látnom, hogy nem. Én csak… arra vagyok képes, hogy veszítsek. Embereket, érzéseket… csatákat.
Vajon, ha újrakezdhetnék mindent, magát az életemet, másképp csinálnék bármit? Feladnám a bosszú terveimet azért, hogy boldog, békés és nyugodt életet éljek? Vajon, ha a bátyám, William itt lehetne most, mit mondana, mit tegyek? Hagyjam a bosszút, ezáltal Chelseát az ősiek karmaiba taszítva, vagy folytassam, s ezzel mindent újfent kockára tegyek? Mit… kellene csinálnom?!
Habár nem itt, nem ebben a temetőben volt eltemetve a bátyám, nem tudtam jelen pillanatban máshová menni. S ide sem kellett volna, mégis ide hoztak a lábaim, miközben gondolkoztam. Nem tudtam, követett-e valaki, vagy sem, de egyedül akartam lenni. A fejem megint fájni kezdett, éreztem, ahogy az ősiek újra lesújtanak rám, mintha csak azt kiabálnák: „Tegyél már valamit! Nehogy feladd a bosszút! Klaus nem menekülhet, közel jártál! Ne tétlenkedj!”. Ám hiába próbálkoztak, ezúttal csak a kételyeimben dagonyáztam. A fájdalmat pedig kénytelen voltam elviselni. Chelseáért. Ahogy Chrisnek is megmondtam… elviselek bármit, amíg ő életben marad. Na meg persze, nem kell tudnia arról, hogy mi történik velem.
Az egyik sírnál kénytelen voltam megállni, s megtámaszkodni a sírkövön. Szabad kezemmel viszont a hajamba túrtam, szorosan ujjaim közé fogva a tincseket.
- Elég már. Most időre van szükségem… hagyjatok… könyörgöm… - Sziszegtem a fogaim közt, majd leguggoltam, s végül le is ültem a földre. A sírkőnek támaszkodtam, majd mély levegőt vettem. A fájdalom csitulni kezdett, majd végre kicsit fellélegeztem és felnéztem az égre. A nap már lemenőben volt, de egy kicsit sem zavart. A felhőket figyeltem, s mintha az egyik felhő a bátyám arcvonalát adta volna vissza…
- Will? – Pislogtam meglepve, de aztán már nem is láttam. Lehet, csak hallucináltam. Félrepillantottam, s azon gondolkoztam, mit teszek, ha megint elveszítek valakit. Christ… vagy Chelseát. Nem hiszem, hogy azt túlélném…

513 words ℘ water water ℘ note: na, előző kezdőm átírva Very Happy levonok magamtól egy reag számot ezért xD ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
●● katherine mcnamara or zoey deutch ●●
Léptek száma :
37
Népszerûség :
0

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyPént. Márc. 08, 2019 6:31 pm

Fagyott játék.
Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Lafayette Temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Lafayette Temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
566
Népszerûség :
0

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ EmptyVas. Aug. 19, 2018 11:15 pm



To my best friend


Come back, I still need you






Az életben mindig kell találnunk valami célt, hogy legyen értelme felkelnünk. Én sosem szenvedtem hiányt az ilyesféle életcélokból. Eleinte csak azt akartam, hogy Dahlia legyen halott, hiszen tönkretette a bátyámat, majd elragadta tőlem végleg. Gyűlöltem miatta, de sikerült elégtételt vennem rajta. Viszont mindennek ára van. Ahogyan ennek is volt.
Ám az, hogy Klaus halálára pályáznak az ősiek, nem zavart túlzottan. Anélkül is, hogy ők kérték volna, meg akartam ölni. Ő is elvett tőlem valakit, méghozzá ellenem fordította az első, s valószínűleg egyetlen egy szerelmemet, Arno-t. Sosem fogom elfelejteni azokat a napokat, melyeket vele éltem át. Klaus minden, csak nem jó ember. Lehet, hogy született egy lánya, a kis Hope Mikaelson, de kétlem, hogy miatta megváltásra lelne, avagy a változás útjára lépne. S amúgy is, neki már oly’ mindegy. Mindenki, aki valaha is ismerte őt, gyűlöli. Chelseát majdnem megölte – vele így találkoztam.
Vajon, ha újrakezdhetnénk mindent, magát az életemet, másképp csinálnék bármit? Feladnám a bosszú terveimet azért, hogy boldog, békés és nyugodt életet éljek? Vajon, ha a bátyám, William itt lehetne most, mit mondana, mit tegyek?
Habár nem itt, nem ebben a temetőben volt eltemetve a bátyám, nem tudtam jelen pillanatban máshová menni. S ide sem kellett volna, mégis ide hoztak a lábaim, miközben gondolkoztam. Nem tudtam, követett-e valaki, vagy sem, de egyedül akartam lenni. A fejem megint fájni kezdett, éreztem, ahogy az ősiek újra lesújtanak rám, mintha csak azt kiabálnák: „Tegyél már valamit! Ne tétlenkedj!”. Ám hiába próbálkoztak, semmit sem tehettem. A fájdalmat pedig kénytelen voltam elviselni. Chelseáért. Ahogy Chrisnek is megmondtam… elviselek bármit, amíg ő életben marad. Na meg persze, nem kell tudnia arról, hogy mi történik velem.
Az egyik sírnál kénytelen voltam megállni, s megtámaszkodni a sírkövön. Szabad kezemmel viszont a hajamba túrtam, szorosan ujjaim közé fogva a tincseket.
- Elég már. Megmondtam, hogy megteszem… amint tudom, megölöm, de adjatok még időt… - Sziszegtem a fogaim közt, majd leguggoltam, s végül le is ültem a földre. A sírkőnek támaszkodtam, majd mély levegőt vettem. A fájdalom csitulni kezdett, majd végre kicsit fellélegeztem és felnéztem az égre. A nap már lemenőben volt, de egy kicsit sem zavart. A felhőket figyeltem, s mintha az egyik felhő a bátyám arcvonalát adta volna vissza…
- Will? – Pislogtam meglepve, de aztán már nem is láttam. Lehet, csak hallucináltam. Félrepillantottam, s azon gondolkoztam, mit teszek, ha megint elveszítek valakit. Nem hiszem, hogy túlélném…

388 words ••• Hold On ••• note:  Lafayette Temetõ 3575419701  ••• kredit



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
Play by :
●● katherine mcnamara or zoey deutch ●●
Léptek száma :
37
Népszerûség :
0

Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lafayette Temetõ   Lafayette Temetõ Empty

Ajánlott tartalom


Lafayette Temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
 

Lafayette Temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans-
^
ˇ