Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Charlotte szobája

Yesterday at 11:55 pm


Raktárépületek

Yesterday at 10:39 pm


Avatar- és névfoglaló

Yesterday at 5:45 pm


Charlotte Grey

Yesterday at 5:41 pm


Asztalok

Yesterday at 3:24 pm


Padok

Yesterday at 2:20 pm


Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 A főút, ami kivezet Mystic Fallsból

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Hétf. Jún. 19, 2017 10:32 am

Kijavít engem a korával kapcsolatban, amit én egy szájhúzással tudok le. Különösen nem kedvelem azt, ha kijavítanak. Olyan, mint ha akadékoskodna, pedig érzem, sőt tudom, hogy igaza van. Jön a hideg zuhany másik fele, mikor a boszorkányokról beszélünk.
- Jól van, nincs semmi gond – mondom neki, majd önkénytelen egy sóhaj szakad fel belőlem. Apró lépéseket fogok akkor tenni, hogy jobban megismerjem magam, s mire vagyok képes. Egyelőre azzal kell beérnem, hogy boszorkány vagyok, s nem ember. Annyi éven keresztül nevelkedtem az embereknél, s most meg itt tartunk. Nem lesz egyszerű ezután az életem, úgy érzem. Egy darabig csendben vagyunk, ám aztán a felvetésemre meglepődik.
- Csókot. Emellett nem te mondogatod azt, hogy cuki fiú vagyok? - teszem fel a kérdést, miközben várom, hogy erre mit válaszol. A fejét használja válaszadásként. Nem marad már, mint véghez vinni a tervem. Teljesen a partnerem felé fordulok, s végignézek a bájos arcán. Megigéz engem!
- Gyönyörű teremtés vagy Seiya – ezzel egyetemben szépen lassan közelítek a fejemmel az övéhez. Még mielőtt odaérnék, akkor a két tenyerem közé fogom az arcát. Puhán végigsimítok az egyik felén, aztán megszűnik az a kevéske távolság is. Egy csókot adok neki. Nem érzek  különbséget , hogy bármivel különlegesebb lenne a volt barátnőimtől. Nem sokáig tapadok rá az ajkaira, hanem elhúzódom tőle, sőt felkelek a helyemről és elfordulok. Valahol belül csodálom a társaságom, annak ellenére, hogy megcsapolta a vérem. De mit tehetne egy magányos boszorkány a túlélés érdekében? Végül odalépek a cuccaimhoz és szedelőzködni kezdek. Ennyi izgalom mára elég volt, ami a itt a tisztáson történt.

Boszorkány vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 15.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Vas. Jún. 18, 2017 10:46 pm

Na igen, a családom olyan téma, amihez másnak nincs sok köze, még akkor sem, ha éppen most a túl közlékeny időszakomat élem. Ez van. Majd, ha egyszer lesz kedvem, akkor elmesélem. Vagy, ha hoz egyszer valami ütős piát... Inkább az utóbbi. Akkor nagyobb esélye van arra, hogy mese délutánban legyen része.
- Hogy pontos legyek 927, de kiszámolja... - tártam szét a kezemet teátrálisan. Ugyan, barátok között az a huszonhét év elmegy. - Bocsáss meg, hogy nem nyeltem le egy lexikont, amiben a boszorkányokról van szó - a mondat második felét, miszerint a saját fajomról is keveset tudok, inkább lenyeltem. Nem kellene jobban kiadnom magam. Szerintem már így is túl barátságos voltam vele.
- Mondtam, hogy bocs, nem? - fortyantam fel. Többet ne várjon rólam. Egyébként is, most már előrébb van azzal, hogy boszorkány, nem? Gondolom, ha ennyire ki volt éhezve az információra, akkor még ezt sem tudhatta. De ez már nem az én dolgom.
Az már viszont annál inkább, hogy fogta magát és leült mellém. Arról nem beszélve, hogy lehet túlszívtam szegényt, mert félre beszélt. Vagy csak szimplán megbuggyant a napon. Vagy mind a kettő.
- Mit szeretnél kapni? - érdeklődtem, figyelmen kívül hagyva mondandója többi részét. Azonban arra nem számítottam, hogy folytatja.
MI VAN?!
Oké, azt hiszem, hogy meg van a pontos diagnózis. Ő megbuggyant a napon, én meg hallucinálok. Komolyan kérdem, hol van az a templomi orgona? Nagyon, de nagyon szükségem lenne rá. Főleg azért, mert a kérdésére csupán bólintottam. Végül is egy csókba nem halok bele. Meg egyébként is... női szemmel nézve helyes... meg cuki fiú, ha már ragaszkodunk a vámpír nézőponthoz is.


"Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bűn van: nekem ártani."

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 04.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Vas. Jún. 18, 2017 2:37 pm

Nos látom, ha nagyon akarja, akkor tud szűkszavú lenni, főleg ha a múltjáról van szó. Ez érthető, hiszen a sötét múltban, mindig vannak olyan események, amit netalántán kihatnak a jelenre és a jövőre. Mikor rám szól, hogy vegyek vissza, akkor csupán meresztem a szemem, mert fogalmam sincs, hogy ezzel mire akar célozni. Én csupán elmondtam neki, hogy mi nyomja a lelkemet. Ahhoz képest, hogy nem olyan régen találkoztunk egymással, úgy én annál beszédesebb voltam vele, legalábbis az én részemről így érzem.
- 900 éves vagy, s ez idő alatt keveset tudsz a boszorkányokról?  - lepődöm meg, hog egy igazán furcsa vámpír nőbe futottam bele. Emellett a kedvemet szegi, mert bennem az a reménysugár volt, hogy valamit megtudok a fajtámról.
- De mindegy, azért köszönöm a semmit. - sóhajtok fel fájdalmasan, miközben eldöntöm magamban, hogy kénytelen leszek én utána járni ennek a témának. Következik ezután a derült égből a villámcsapás, mikor fejemhez vágja, hogy nem vagyok normális. Nos, ha a kíváncsiságot ő ekképpen nevezi, akkor én teljességgel vállalom. Végül csak közelebb merészkedek hozzá, mire ő akcióba lép. Az izgalom szintem megugrik, az egyik pillanatról a másikra. Vajon mit fog tenni? Adja a csókot a nyakamra, amire megborzongok, de utána jön a harapás. A fájdalomtól megfeszülök, s önkénytelenül lökném el magamtól, de szerencsére megálljt tudok parancsolni magamnak. Mikor a véremet szívja, akkor az furcsa érzés, s egyben rémítő. Érezni, hogy távozik a testemből a folyékony élet. Mikor befejezi a műveletet, akkor önkénytelenül tapogatom meg azt a helyet, ahol megharapott. Hosszú ideig ujjbegyemmel simogatom azokat. A partnerem eközben a fa törzsénél ül le, s értetlenül néz rám.
- Látom, nagyon elégedett vagy, örülök neki. S most az jön, hogy én mit kapok ezért cserébe. Vagy gondolod, hogy egyszerűen örüljek annak a ténynek, hogy nem öltél meg? - morfondírozok hangosan. Közelebb lépek hozzá, majd ha nincs ellenére, akkor helyet foglalok mellette. Egy darabig csak elmélkedek, aztán csak megszólalok a partnerem irányába.
- Csókot lophatok az ajkaidról? - hajolok közelebb, miközben összességében be kell vallanom, hogy eléggé vonzó egy jelenség. Annak ellenére, hogy vámpír és pár perccel ezelőtt a véremet szívta.

Boszorkány vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 15.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Vas. Jún. 18, 2017 12:56 pm

Sokáig csendben voltam. S, bár nem gondoltam sok mindenre, a családomról szóló pár mondatos dolog azért eléggé felkavartak. A kilenszázvalahányév alatt nem sikerült elég mélyre temetnem magamban, hogy teljesen hidegen hagyjon.
-  Volt - jegyzetem meg hidegen. - Már rég meghalt - tettem még hozzá. Gondoljon azt, amit akar, de sajna nem én öltem meg. Mire eljutottam az önuralomban arra a szintre, addigra apám már eltávozott az élők sorából. Lemaradtam róla. Pech, de ez van.
Nem adtam hangot a meglepődésemnek, s csak azért nem esett le az állam, mert eléggé jól kordában tartottam a mimikámat. Ettől függetlenül magamban elrebegtem pár imát a féltéglától át a templomi orgonáig, mert nem értettem Tomot. Most mi a fene baja van?! Már az is baj, hogy nem akarom megenni? Egyszer vagyok aranyos meg minden, erre már az is baj... Hjajj, nehéz tökéletesnek lenni.
- Oké, vegyél vissza. Ezer bocs, hogy nem ugrottam azonnal a torkodnak - horkantam fel cseppet sem nőiesen. Nem hittem volna, hogy képes vagyok ilyen hangot is kiadni magamból... Na de van új a nap alatt, ma is tanultam valamit. Ha más nem azt, hogy mindenki fura.
- Mi...? - pislogtam meglepetten. - Honnan kéne nekem tudni? Évszázadokkal ezelőtt találkoztam utoljára boszorkánnyal. Vagyis legalábbis olyannal, aki tényleg tudta, hogy az. Nem tudom, hogy mire képesek - vontam meg a vállam. Arról mélyen hallgattam, hogy a napon járó csecsebecséimet annak a boszi családnak köszönhetem, akik helyett bevállaltam a felkötés.Végül is jól jöttem ki belőle. Máskor is leszek majd ennyire önfeláldozó.
Na eddig tartott a példátlan önuralmam. Nem, nem vetettem rá a srácra magam, jobb híján a fáig hátráltam vissza.
- Te nem vagy normális! - közöltem vele, lassan tagolva, hátha így felfogja, hogy mit gondolok róla, s nem utolsó sorban, hagytam időt, hogy a szavainak az értelmét is megpróbálja felfogni.
Nyilván nem jött össze, nagyon ajánlgatta magát nekem... Na ennyit erről. Ha bárki emiatt morcos lesz, akkor majd a cuki fiú szépen tanúsíthatja, hogy igen is ő akarta.Én pedig csak a szenvedő alanya vagyok az egésznek.
Szóval gondolatot tett követett, s ha már közel merészkedett hozzám... Nyami... Lágyan belecsókoltam a nyakába - legalább ez elvonja a figyelmét arról, hogy épp megharaptam. Elméletileg. ez volt a terv, majd kiderül, gyakorlatban, hogy mit sikerült ezzel elérnem.
Nem ittam sokat, hagytam még máskorra is. Mert biztosan lesz legközelebb.
- Mi? - pislogtam kérdőn Tomra. Nem tudom mit akart az utolsó kijelentésével, túl el vagyok most foglalkozva, hogy kiélvezzem a finom vérének az utóízét. Olyan elegedet képet vágtam, mint egy macska, aki benyakalt egy vödör tejet. Leültem a fatövébe, a hátamat a fa törzsének döntöttem és onnan néztem Tom irányába.


"Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bűn van: nekem ártani."

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 04.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Szomb. Jún. 17, 2017 10:56 pm

A kemény pillanatok után újra a kacagásé a szerep, jobban mondva a vámpírnő részéről. Hejj, Nők! Nem teljesen lehet érteni, hogy mit miért csinálnak, s ez főleg elmondható Seiyáról. S bevallom ebben van valami rémisztő, hiszen sosem tudhatja az ember, hogy a következő pillanatban törni avagy gyilkolni akar. Közli velem, hogy rám ragad a cuki fiú elnevezés, ami ellen így semmi többet nem tehetek. Én ellenkeztem, de végül mindhiába. Újra mérges, s olyan dolgokat oszt meg velem, ami nem feltétlenül rám tartozna. Így elsőre azt sem tudom, hogy mit kezdjek a szavaival. Engedjem el a fülem mellett, mint egy érzéketlen bunkó tenné? Áhh, sajnos engem elrontottak! Próbálok figyelmes és együtt érző lenni, legalábbis odafigyelni a környezetemre.
- Ilyen kegyetlen apád van? Igazán sajnálom – sóhajtok fel, hiszen ahhoz képest nekem nem áll fenn ez a probléma. Beáll egy kisebb időre a csend, így jobbára nem teszek semmit, csak a földet bámulom. Várok a halálra, vagyis reá. De nem jön! Ehelyett közli velem, hogy egyáltalán nem akart megölni. Vegyes érzelmeket kelt bennem. Miért hazudott akkor? Ha hazudik, akkor az miért jó neki? Fogalmam sincs.
- Most mi ez a megnyugtatás? Mi ez a gyengédebb bánásmód? Nem felfalni akartál? Felkoncolni a véremért? - s most eszembe jut a kórház, ahol némely esetekben szükség van vérre. Nem tetszik ez nekem! Az elébb még ki akarta szívni a vérem, aztán most meg lemond rólam? Hihetetlen! Önuralom ide, vagy oda, de ez tarthatatlan. Mit foglalkozik velem? Vagyis érthetetlen! Majd a beszélgetésünk következő ász kártyája nála van. Mikor meghallom tőle, hogy boszorkányos az illatom, akkor nem tudom mit mondani. Elmélkedek ezen, hogy ez nem-e egy újabb trükk a részéről. Végül eljutok arra a szintre, hogy felálljak a helyemről és közelebb lépjek hozzá.
- Kik azok a boszorkányok? - hangom teljesen érezhető a kíváncsiság. Szeretnék minél többet megtudni magamról. Mire vagyok képes? Azon kívül, hogy ha megérintek egy személyt, akkor látok a jövőjéből bizonyos dolgokat. Legtöbbször a halál a téma. Nem én irányítom a képességem.
- S visszatérve! Igyál csak! Mi az, hogy állatvért iszol? Ha már meg akartál kóstolni, akkor tedd is meg! - hangzik tőlem keményen, s fel sem fogom igazából, hogy magam ellen beszélek. De ki nem állhatom a szájhősöket, akik kimondanak Á-t, de B-t cselekednek.
- Szóval ha már a véremet iszod, akkor van engedélyem arra, hogy valami hasonlót tegyek veled. - határozott vagyok, ami abból táplálkozik, hogy végül tudom, hogy boszorkány vagyok. Nem sok idegennek hiszek el dolgokat, de ő most jelenleg kivétel.

Boszorkány vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 15.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Szomb. Jún. 17, 2017 10:02 pm

Felkacagtam. Ez kész, minél inkább hangoztatja, hogy nem, annál inkább cuki és aranyos. Olyan, mint egy gyerek. S, bár ha úgy vesszük, akkor tény és való, hogy hozzám képest igen is gyerek.
- Dehogynem - közöltem vele mosolyogva. Kész, vége: rajta maradt, hogy cuki fiú. Akárhányszor találkozni fogok vele, mindig így fogom hívni.
- Miért? Miért különb a te helyzeted, mint az enyém? Tudod te, hogy én hány és hány éjszakát töltöttem rettegve az apámtól, hogy vajon mikor fog engem is megölni, mint a nővéreimet? Ahhoz képest ez semmi - sziszegtem mérgesen. Basszus, komolyan mi van velem? Itt ez a srác, és kivetkőzök önmagamból. Olyanokat mondok el neki, mint még senkinek. Lehet társaság hiányom van, ha már ennyire közlékeny vagyok. Vajon megtarthatom, mint valami házi állat?
S míg a házi állat tartásán gondolkodtam, addig a cuki fiúnak - akinek már van neve Tom, megváltozott a hangulata. Jéé...
Az azonban már nem volt annyira vicces, amit mondott. Ennyire a szívére vette volna? Hát ez gáz. Szép volt Seiya, így kell valakit megtörni kábé fél óra alatt. Szerintem ezzel új rekordot döntöttem.
Nem messze megálltam tőle, karba font kézzel és félre biccentett fejjel tanulmányoztam, miközben lecsüccsent a földre és várta a halált. Vagyis engem.
Ha nem lenne némi lelkiismeret furdalásom, akkor még hízelgő is lenne és még bóknak is venném. Abba most inkább nem szándékozom bele menni, hogy miért is van nekem lelkiismeret furdalásom. Ó atyám... valaki dobjon rám egy templomi orgonát... vagy kettőt...
Azért valljuk be, kissé szarul esett. Én nem ennyire vérengzőnek ismertem magam. S hova tovább. Ha nagyon bántani akartam volna, akkor már rég megtettem volna.
Felsóhajtottam. Szerintem megijesztettem, elég sokáig voltam csendben és nem is mozdultam.
- Megölni nem akarlak. Eddig se akartalak - közöltem vele. Hol van az az orgona?! - Maximum megkóstolni, de abba tudtommal még senki nem halt bele... - legalábbis én így tudom, de valaki gyorsan homályosítson fel, ha netán tévednék. Nyilván nem, én sose tévedek, mert én Seiya Rutherford vagyok, de ez az amit újfent nem kell tudnia a cuki fiúnak. Izé, Tomnak. Jobb a cuki fiú. Legalább büszke lehet magára: kapott egy vámpírtól egy kínos becenevet. Na, ezt nem sokan mondhatják el magukról.
- Nem kell beparáznod, nem foglak bántani, majd elkapok egy őzet, vagy egy nyulat, aztán túl élem - fanyalogtam. Fúj, fúj és fúj. Ember vért akarok, finomat, meleget, sósat lehetőleg nyakból. Most!
Sóhajtottam még egyet, és nem ugrottam a torkának. Pedig tényleg meg volt a késztetés. Ha más nem is, de némi önuralom rám ragadt az elmúlt sok-sok évben.
- Az hogy mi vagy, arra tudok válaszolni. Legalábbis illat alapján.  Nagyon ismerős az illatod. Olyan boszorkányos... vagy milyen - jegyzetem meg megtörve a beálló csendet. Vajon ma még hányszor és hányszor fogom sokkolni?


"Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bűn van: nekem ártani."

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 04.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Szomb. Jún. 17, 2017 4:10 pm

Látom rajta a meghökkenést,mikor kijelentem neki, hogy nem tudok semmit a vámpírokról. Emberi család fogadott be és nevelt fel. Az ilyen vámpíros dolgokról nem tudtak, bár én sem kérdeztem őket. Így honnan a fenéből kellene őket ismernem?
- Nem vagyok cuki fiú! - szólok vissza, mert kezd idegesíteni, hogy így nevez engem. Ha tényleg az vagyok számára, akkor habarodjon belém, vagyis inkább nem! Zavart vagyok, ami kezd látszódni az arcomon is.
- A helyzetemben te sem tennél másképp – fogalmazódik meg bennem ez a gondolat. Azon töprengek, hogy milyen esélyem lenne őt kicselezni? Aztán elfutnék, s meghúznám magam, ahol nem találhat meg. Mikor felrója nekem, hogy tiszteletlen voltam vele, s be sem mutatkoztam, akkor azon nyomban válaszolok.
- Azért nem mutatkoztam be, mert egyből jöttél ezzel a harapós dologgal. Meg miért mutatkoznék be egy olyan lánynak, aki a véremet akarja? - hadarom felé, de ő viszont csupán körberöhög. A mozdulatai az enyémekhez képest igazán könnyedek, mintha nem lenne súlya. Feltűnik nekem, ahogy hirtelen megváltozik a lelki állapota. Ha ez nem lenne elég, akkor utána jönnek a szavai, ami hideg zuhanyként élek meg. 900 éves? Hihetetlen! Nem veszem észre, hogy közelebb lép, mert túlságosan kavarognak bennem a gondolatok. Mégis milyen világban élek? Én mi vagyok?! Akkor térek vissza a valóság talajára, mikor megsimogatja az arcom. Mélyen belenézek a szemébe, s úgy lemondóan mondom ki a nevem neki.
- Az én nevem Tom Firglade, s úgy halok meg, kinek fogalma sincs, hogy valójában mi vagyok. - leülök aztán a földre, s az ellenállom lecsökken a nullára. Ha itt kell meghaljak ezen a helyen, egy nő által, hát tessék.
- Ha ennyire meg akarsz ölni… - vetem oda, de annyira kedvetlenül, mint egy döglött hal tenné.
-...itt vagyok – ezzel behunyom a szemem, mert úgy vélem, hogy ha nem nézem. Reszketeg belül és és kívül, én tovább akartam élni. Az élet igazságtalan.

Boszorkány vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 15.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Szomb. Jún. 17, 2017 2:08 pm

Hjajj... mit nem adnék azért, ha tudnék gondolatot olvasni. Biztosan megérné. Nem kéne semmit csinálnom, csak ülnöm a fámon és figyelni őt. És minimum egy hónapig nem unatkoznék.
- Tessék? - hökkentem meg. Mi van? Nem tudja mik azok a vámpírok. Hát, őszintén én sem tudom pontosan megfogalmazni a dolgokat. Csak vagyok és kész. Na persze ezt nem fogom a cuki fiúnak elárulni. Annyira nem vagyunk jóban. Sőt! Speciel inkább megenném, minthogy csak barátkozzak vele.
- Nos, én vámpír vagyok - mosolyogtam rá, olyan szép, fogvillantós mosollyal, amitől egy jóérzésű ember félig-meddig holtan esett volna össze. - Te pedig még mindig ennivalóan cuki vagy. A rettegésed pedig megédesíti a véred - közöltem vele és felé lépdeltem. Szépen, lassan, nem kell elsietni. Oké bevallom blöfföltem. Általában nem szoktam a vacsoráimmal hosszas eszmecserébe kezdeni, hogy ki vagy mi vagyok. Szóval teszek arra, hogy retteg, vagy hogy milyen a vére. Vér, sós, nekem tápanyagban dús és akarom. Ennyi.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, mikor közölte hogy különös nevem van. Én is fura vagyok, a  nevem is az. Nem kell ezt túl bonyolítani. - És neked mi a neved? Mert bemutatkozni te sem mutatkoztál be... cuki fiú. - Csak azért nevezem cuki fiúnak, mert a nyakamat tenném arra, hogy zavarja. Szóval, kicsit bosszantom, mert nem én lennék, ha nem tenném.
Figyelmen kívül hagytam a megjegyzését. Hidegen hagy, hogy nem tudom miért vagyok itt. Majd, ha kisebbségi komplexussal és önképzavarral küszködök felkeresek egy pszichomókust, de életem kilencszázvalahány éve alatt erre ne került sor, akkor most sem fog erre sor kerülni.
Nem szépítem. Egyszerűen körbe röhögtem. hangosan felkacagtam és percekig csak tőlem volt hangos a tisztás. Amilyen gyorsan jó kedvem lett, ugyanannyira gyorsan is komorult el a tekintetem és lettem nagyon-nagyon bosszús. Elég volt, megeszem!
- Minek nézlek téged? Vacsorának. Semmi nem vagy a szemembe. Megszületsz, élsz pár évet és ennyi. Veled ellentétben én több mint kilencszáz éve élek, sok mindent láttam és tapasztaltam. Szóval jó lenne, ha egy kicsit visszavennél magadból, mielőtt még meghalnál - léptem közel hozzá. Nem érdekelt. Elborult az agyam. Na igen, a hangulatom gyorsabban változik, mint az időjárás.
- Tetszene az ötlet? - mosolyogtam rá csábítóan. Személy szerint inkább úgy néztem ki, mint a ragadozó, aki épp a vacsoráját szeretné bekapni, de maradjunk annyiban, hogy csak, hogy csábító volt a mosolyom. - Hmm... felettébb érdekes ötlet... Tetszik - motyogtam halkan . A tény, hogy most nézett végképp őrültnek, szinte borítékolható... - Rendben csináljuk - nyaltam meg az ajkaimat, kezemmel pedig végig simítottam a cuki fiú arcán. Majd kiderül, hogy ezután mennyire gyorsan próbálja meg összeszedni a cuccait.


"Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bűn van: nekem ártani."

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 04.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Pént. Jún. 16, 2017 10:09 pm

Seiya & Tom

Látom, hogy engem méreget, hogy miként nézek ki. Én csak feszülten figyelem őt, s ha közeledik felém, akkor én tartom a távolságot. Még csak az kellene, hogy rám vesse magát és élve faljon fel. Nem látok nála semmilyen vágóeszközt, amivel könnyíthetné a munkáját. Mikor először válaszol nekem, s mellé pedig kacsint, akkor én megborzongok tőle. Egyszerűen egy férfit, hogy lehet cukinak nevezni? Ha komoly nő lenne, akkor nem venné a szájára. Tovább lépek ezen a kérdéskörön, mert a következő tán még hitetlenebb. Egy unatkozó vámpír hölgyemény? Nos ezek után annak vallja magát? Hát ez hihetetlen, s döbbentségem cseppet sem rejtem el előle.
- Mégis mik azok a vámpírok? - érdeklődöm, mert semmit sem tudok róluk. Magamról tudom, hogy nem vagyok hétköznapi ember, mert van egy képességem, amit nem tudok irányítani. Mikor azt mondja, hogy máskor tegyek fel egyértelműbb kérdést, akkor csupán felsóhajtok.
- Különös neved van. - húzom el a szájam szélét a végén.
- Szóval te sem tudod, hogy miért vagy itt. - vonom le magamban a következtetést,bár lehet elhamarkodott cselekedet. Végül az veri ki a biztosítékot nálam, mikor azt ecseteli nekem, hogy ajánljam fel neki magam. Mégis mit képzel magáról? Mi vagyok én? Cicafiú aki eleget tesz minden nő kívánságának? Nem! Itt álljon meg a menet!
- Oh hogyne! Mégis minek nézel engem? Egy olyan alaknak, aki minden nőt meg akar hódítani? Tévedsz. - emellett nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy mégis tisztességes legyek vele.
- Meg aztán te mit ajánlasz fel cserébe? Te miért nem kínálod fel magad, mint a sok fruska nő? - maradok egy darabig a helyemen, de végül a lassan és óvatosan kezdek el szedelőzködni. Jobb ha magára hagyom. Remélhetőleg meg tudok lógni egy ilyen vámpírtól, bár fogalmam sincs, hogy mire képesek. Azt hamar összekötöm magamban, hogy vámpír és vér. A szavaiból legalábbis ez jön le számomra.

Boszorkány vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 15.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   Pént. Jún. 16, 2017 9:07 pm

Jól megnéztem magamnak. Ha élhetek a kifejezéssel olyan... ennivalóan cuki volt.
Felvidultam, hogy egyből felpattant. Nem fér hozzá kétség, hogyha nagyon bántani, illetve megenni szeretném, akkor meg is teszem, ő pedig hagyja magát - már amennyiben életben szeretne maradni. Pár kortyba nem hal bele. Na de én se, ha marad a bambi vadászat.
- Pedig ennivalóan cukinak nézel ki - kacsintottam rá. Hátha kap egy kis szívinfarktust. Akkor még csak nem is a harapásom lenne az oka, hogy meghalt.
Félredöntötte fejjel tanulmányoztam a vacsorámat, s komolyan elgondolkodtam a kérdésen. Még is ki vagyok?
- Jelen pillanatban egy nagyon unatkozó vámpír hölgyemény. Te pedig felettébb érdekesnek tűnsz - feleltem. S nyakamat tettem volna arra, hogy nem erre volt kíváncsi. - Mindazonáltal, ha a nevemre volnál kíváncsi, akkor legközelebb tegyél fel egyértelműbb kérdést - közöltem vele, majd azért kiböktem: - Seiya vagyok.
- Nem vagy te egy kicsit túl kíváncsi? - hökkentem meg a szóáradatát hallva. Képletesen csak úgy kapkodtam a fejemet, hogy éppen mit is szeretne, mire kíváncsi, mit ajánlgat fel. Kár, hogy magát nem ajánlotta. Na azt elfogadnám.
- Hogy miért vagyok itt? - kérdeztem végül vissza. A felesleges dolgokat - nekem felesleges - nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytam. Fárasszon vele mást. - Nem tudom - megvontam a vállam. - Nem volt hova mennem, szóval kisajátítottam a fát és ennyi. - És még nem is hazudtam. Kimondottan büszke vagyok magamra. Kérek egy Nobel - díjat, mert az elmúlt pár percben elkapott valami őszinteségi roham.
- Hidd el nekem, azonnal levennél egy olyan nőt a lábáról mint engem, ha felajánlanád a csuklód, nyakad, combod, vagy egyéb vérben bővelkedő testrészedet - kuncogtam. Remélem sikerült zavarba hoznom. Nyilván a fent említett testrészeket merően megbámultam. Lécci-lécci pirulj el, hadd legyél ne csak ennivaló, hanem szórakoztató. akkor talán leteszek arról, hogy megkóstoljalak...


"Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bűn van: nekem ártani."

avatar
Vámpír vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Jun. 04.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
8

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A főút, ami kivezet Mystic Fallsból   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

A főút, ami kivezet Mystic Fallsból

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: Mystic Falls :: Külváros-
^
ˇ