Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nevan


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Fire Meets Fate

Isaac Lestrange
Yesterday at 3:17 am



Charlotte szobája

Patrick Joseph Reynolds
Csüt. Jan. 17, 2019 10:00 pm



Utcák

Oliver Hemingway
Csüt. Jan. 17, 2019 8:34 pm



Asztalok

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:29 pm



Grace cellája

Grace Moore
Szer. Jan. 16, 2019 11:07 pm



Trónterem

Kai Parker
Szer. Jan. 16, 2019 1:09 pm



Az épület elõtti tér

Reagan Blair
Kedd Jan. 15, 2019 8:52 pm



Nevan

Nevan
Hétf. Jan. 14, 2019 7:56 pm



Alaric Saltzman irodája

Caroline Forbes-Salvatore
Hétf. Jan. 14, 2019 10:01 am



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Camille O'Connell
Hétf. Jan. 14, 2019 8:08 am
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete

Share | 
 

 A sötét erdõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: A sötét erdõ   Kedd Dec. 18, 2018 4:52 pm



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Mit is kellett volna mondanom? Hogy én sem egy ilyen fiatal boszira számítottam, akit két pillanat alatt a hullaházba küldhetnék, avagy a pokol mélyére? Mert hát, őszintén szólva többet vártam egy olyantól, aki a pokolbéliekkel szórakozik. Nem mintha túlzottan érdekelt volna, melyik démont hányszor kínozza meg, de Katherine-t érdekelte, szóval itt vagyok. Mióta lettem a pincsi kutyája? Nem lettem. Egyszerűen unatkoztam, másrészt kellett valami dühlevezető. Ez a kis kitérő pedig jó mókának tűnt hozzá.
A halk sziszegésére halvány mosolyra húztam az ajkaimat, miközben csillogó szemekkel vizslattam az arcát.
- Sokan kívánnak a pokolra, nem számít, ha te is ott látsz szívesen. Bár, van egy hírem: a pokol az én új otthonom. – Vontam vállat, miközben leporolgattam a kezeimet, miután elengedtem a kölyköt. Látszott rajta, hogy egyre inkább felhúzza magát, s ez bizony szórakoztatónak hatott.
- Azt gondolod, hogy el tudsz bánni velem? Azok a démonok, akiket visszaküldtél a pokolra, idióta barmok. Engem nem tudsz legyőzni. – A magabiztosság, mint mindig, most is bennem volt. De kérlek, hányszor próbáltak már engem eltenni láb alól? Börtönvilágok, halál, pokol… s lám csak, még mindig itt vagyok! Majd pont egy boszorkánytól ijedek meg? Ugyan már. Soha. Senkitől sem félek.
- Két pillanat alatt végezhetnék veled. – Jegyeztem meg a szemeimet forgatva, majd körbetekintve. Miért pont itt ásták el Zack holttestét? Miért nem egy kicseszett temetőben? Nem mintha számított volna ez, hiszen senki sem volt, tudtommal, aki látogatta volna a sírt. Úgy tűnt, az ötökkel nem jött ki túlzottan, ha lepaktált egy démonnal. Kicsit késve kapcsolódtam be a fiú magyarázásába, azaz… pont akkor sikerült ráfigyelnem, mikor megragadta a felsőmet. A fához vágott, mire felnevettem. Nem igazán érdekelt a fájdalom, s voltaképpen nem is érzékeltem sokat belőle. Nevetve bámultam rá, némileg kérdőn, amolyan „Ez most mégis mire volt jó?” ábrázattal.
- Oh, én összeszedett vagyok… de te hamarosan darabokban leszel és kételkedem benne, hogy anyád valaha felismerne az új kiadásodban... Bár, elpostázhatom neki a darabjaid, hogy kirakóst játszhasson veled. Tudod, mint egy puzzle… a gyerekek imádják. – Mondtam töprengő fejjel, félrepillantva, míg végül újra ránéztem. – Mondd csak, van kistestvéred? – Pislogtam rá tök komolyan, majd ahogy a szavai eljutottak a tudatomig, összehúztam a szemeimet. Figyeltem, ahogy lehajolt a holttesthez, s mintha csak tudta volna, hol találja a gyújtót… lazán előszedte. Itt már gyanúsnak tartottam az egészet, picit oldalra fordítottam a fejemet, de a tekintetemet továbbra sem vettem le róla. Aztán a név... nos, mondjuk úgy, ledöbbentett. Pedig engem aztán igencsak nehéz meglepni, de neki, hölgyeim és uraim: sikerült.
De aztán pillanatokkal később egyszerűen kitört belőlem a röhögés. Hogy ő Zack Reed? Minek néz engem, madárnak? Ostobának? Egy buta pandának? Jah igen, köztudott tény, a pandák a világ leghülyébb állatai. Na, de most, hogy túlestünk az állatismereti tények mivoltán… térjünk csak vissza a valóságba. Azaz, már fáj a hasam a nevetéstől. Komolyan.
- Ohh, kérlek, ne röhögtess, mert már fáj… - Kissé összegörnyedve, a hasamat fogva néztem rá, majd szabad kezemmel a kicsorduló könnyeimet törölgettem a szemem sarkából.
- Ha valóban te lennél Zack Reed, akkor nem így néznél ki, hanem úgy… - Mutattam a holttest felé, ami mellett álltunk. Aztán lassan felegyenesedtem és úgy néztem rá. – Ha valóban te lennél Mr. Darts’, akkor tudnád bizonyítani, hogy tényleg ő vagy. Nos… a lehetőséged megvan rá, mielőtt letépem a fejed a helyéről. Ugyanis kezd rohadt unalmas lenni ez a kis műsor. – Mutattam végig rajta, már teljesen komoly ábrázattal, várva a válaszát, illetve a magyarázatát. Idegesített, hogy bemocskolja Zack Reed emlékét. Igen, nem volt a szövetségünk valami erős, sőt mi több, szinte el sem kezdődött, de okkal akartam őt az én oldalamra. Másrészt, volt valami megnyerő abban az alakban… tehát, roppant mód zavart, hogy valaki gúnyt űz belőle…
…hacsak nem az igazat mondja, ugye? Valójában nem kellene meglepődnöm azon sem, ha tényleg ez a fiatal ficsúr lenne Mr. Darts’. Manapság bárki visszatérhet a halálból így vagy úgy. Nyeltem egy nagyot, a komoly ábrázatom lassan enyhülni kezdett. Mi van, ha tényleg ő az?

648 words┃I'm Only Human┃ne utálj  ┃

avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A sötét erdõ   Kedd Nov. 27, 2018 9:20 pm


To: Malachai Parker




A meglepettségem rögtön tova szállt, amikor is érzékeltem a fejem mellett elhasító tőr látványát, amely a hátam mögött lévő - nem is olyan messzi - fába állt. Oh, remek, pont ez az, amire mindig is vágytam tőle. Csak az a kár, hogy nem éppen a Karácsonyi listámra rótta fel, pedig azzal tuti biztosan belopta volna magát -, az én kis szívembe. Hát, de most komolyan... szabad ily' fogadtatásban részesíteni egy régi havert? S pláne egy jó ismerőst, aki a bajból is kihúzhat? Bár igaz, ami igaz alapon... nem ismerhet fel, ám mégsem ezt vártam üdvözlésként, vagy mondhatnám úgy is, miként nem erre számítottam. A felismerhetetlenség elfogadható tény ugyan, de az, miszerint ismeretlenül is a fejemet venné..? Ajjajj, Kai! Valami öregem nem igazán stimmel veled. Oh, vagy.... már le is esett! Az zavarja, miként a kis pajtikáit gyilkolom, akik nem mellesleg megérdemlik - csak úgy leszögezném, drága olvasóm. Elfogadhatatlan, hogy véget vetettek a pályafutásomnak ideje koránt, s még, ha nem volna elég... még ez a kölyök is kezdi a sort.
- Hát nem éppen rád számítottam, elhiheted. - Jegyzem meg cinikusan, ahogy végigmérem némileg. Semmit sem változott hónapok alatt, ugyanolyan volt, míg én... én nem. Valami darabokra hullt bennem, s ez a test... jobban a nyomorba kényszerített, mintsem az összes eddigiekben történtek. Ami ezzel a lélekkel történt, s amit én műveltem vele... Megöltem, s ő ezt akarta. Én megadtam neki, s ekként a lelkemnek is egy újabb okot arra, miként még jobban gyűlöljem magam. Pontosan ez volt az a pillanat, amikor is nem figyeltem. Észrevette a hullát, feltett egy kérdést, majd megragadott a torkomnál, a fához vágva, s fojtogatva. Nem válaszoltam neki, csak rámorrantam. Kezdett idegesítővé válni ez a kis találkozó, amelyet sosem feltételeztem volna. Roppantul nem. Viszont, ha már itt tartottunk... - Egyedül te vagy a pokolba való és okkal... - Idegességem közepette sziszegem neki a szavakat, miként igyekszem lefejteni a nyakamról a szép kis ujjait. Oh, hogyha... nem, nem gyújtom fel.. Csillapítani próbálom a feltörekvő késztetést, míg nem sokkal később elenged. Ezáltal a földre esem akaratlanul is, ő pedig újfent monológgal áll elő.
- Na ide figyelj, te kis.... - Morgok rá, ahogy elnyomom a szóözön áradatom utána jövő nagy részét. - ...ha még egyszer hozzám érsz felnyársallak. S akkor igaz lesz a mondás, miként pokolbéli vagy. - Dühösen beszélek, miközben feltápászkodom a földről. - Aztán kérdéseid töm kellegére felelvén... nem, nem unalmas, amikor is ezek a kis nyomorultak vették el az életem. - Sejtelmesen folytatom. - Ha már itt tartunk... Arcadius sem volt valami félelemkeltő egyén, s akkor majd pont egy nőtől ijedek meg? - Ironizálok egy sort, közelebb lépve hozzá. - Szóval nem, Kai, nem fogok a pokolra jutni. - Lökök rajta egyet, ahogy megragadom a felsőjét, majd fordított helyzeti kedvességként; én vágom a fához.
- Amíg összeszeded magad... - Kezdek bele egy hosszas megjegyzésbe. - ...gondold végig a kis fejecskédben, miként ki is vagyok. Ha esetleg nem sikerülne, mert hát ész nélkül nyilván nehéz, akkor barkóba is szóba jöhet... de számodra még szerintem az is nehézséget okozna. - Motyogom feszülten, s bár a kezdeti hevesség eltűnik tetteimből, de attól még ugyanúgy haragszom rá. Nagyon is, ami azt illeti. - Na mire jutottál, démonka? - Incselkedek vele, ahogy lehajolok az egykori testem mellé, és kiszedem az egyik megmaradt... vagy majdnem... zsebből azt a bizonyos gyújtót. A kedvencem... az egyetlen értékem. - Bár... ne is mondd... - Szólok közbe még mielőtt mondhatna valamit. - Zack vagyok, pajti. Zack Reed.. - Veszek elő egy szál cigarettát, ahogy álló helyzetbe kerülök, majd kattan a gyújtó, és beleszívok a dohányba. - Tádám... - Vágom zsebre az eszközt. - ...meglepetés, mate. Hiányoztam? - Letüdőzöm a füstöt, eléggé mélyen, hiszen ezek után kifejezetten jól esik ez az üdítő szokás. Főként.... igen, szívesen leszedtem volna a fejét... de most hagyom... rakja össze a puzzle-t, s ha továbbra sem fogja fel, akkor beleverem... vagyis helyesbítek: ráébresztem a helyes megoldás mivoltára.



Outfit || 645 || Pretty Little Psycho || A-a-a  || kredit






avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Magic has it's cost, if that cost it's pain, I'll take it ₪
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A sötét erdõ   Csüt. Okt. 11, 2018 3:13 pm



To: Mr. Darts'


Zack & Kai
Miért is nekem kell elvégezni a piszkos munkát, mikor ott van millió másik démonka, akit elküldhetne Mystic Fallsba, hogy megnézze az őrült démon kaszabolót? Bár, ami azt illeti, talán mégis jobb, hogy engem küldött, nem valamelyik másik vadbarmot, aki képes volt megölni a kis szövetségesemet is. Nem, igazából lövésem sincs, melyik démonfattya volt az, aki elintézte Zacket, de egyáltalán nem díjaztam a dolgot. Az egyetlen kézzel fogható szövetségesem a homályba veszett... bár, jobban belegondolva, el sem kezdődött igazán ez a szövetség. Nos, de már utána vagyunk. Jó hír, hogy a pokolban nem láttam… oh várjunk, ez valójában rossz hír. Ezek szerint máshova jutott a lelke? Netán odafentre? Egy pillanatra felpillantottam az égre, miközben tovább haladtam a megadott hely felé. A Mystic Falls-i erdő. Milyen eredeti. Legjobb hely a démonok elűzésére, mi? Hm, engem nem fog egykönnyen elintézni. Láttam, ahogy egy démon elég, majd eltűnik, visszatérve a pokolba, Kath nénihez. Aztán közelebb léptem, hogy szemügyre vehessem a kis boszinkat. Felvontam a szemöldököm a kérdésére, de egyelőre vártam és nem szólaltam meg; egészen addig, míg felém nem fordult. Mikor ez megtörtént, egy tőrt repítettem felé, mely egyenesen a feje mellett suhant el, majd szúródott egy fának a törzsébe.
- Nem mondták még, hogy mindig jól nézz a hátad mögé? Ki tudja, ki támad rád legközelebb… - Léptem volna felé, de ekkor, ebben a pillanatban szúrtam ki a kiásott hullát. Zack Reed. A szövetségesem. Ez az átkozott kis boszorkány… mégis mit akar tőle?
- Mit akarsz egy halottól? – Néztem rá némileg összehúzott szemekkel, aztán közelebb lépve elkaptam a torkát, majd végül az egyik fához vágtam, s hozzászorítottam.
- Nos, mindegy, igazság szerint követheted őt és társaloghatsz vele odaát. Bár még nem találkoztam vele a pokolban, de ki tudja… talán csak rejtőzködik. – Egyre jobban szorítottam a torkát, azon agyalva, miért… miért ide jött? Mire kell neki a vadász teste? Vagy csak egy ostoba kis sírrabló lenne? Nem mintha annyi értéket hordott volna magánál Mr. Darts’. Maximum az öngyújtója, ami… na jó, elég ebből. Elengedtem a fiút, hagyva a földre esni. Még mielőtt a halálát óhajtottam volna előrehozni, volt néhány kérdésem hozzá.
- Nem unalmas folyton visszavarázsolni a démonokat a pokolba? Nem félsz, hogy egy szép napon… – Körbemutattam. - …tömegesével jönnek bosszút állni rajtad? Mondjuk úgy, Mr. akárkicsoda, hogy a Pokol királynőjének haragját szépen kivívtad. Szóval, talán mindegy is, mi az ok, amiért ezt műveled… személyesen majd úgyis kifaggat és megkínoz, amint a pokolra küldelek. – Vontam vállat egy mosollyal.

404 words┃I'm Only Human┃Mr. Darts'     ┃

avatar
Démon vagyok
Kapcsolatban :
❖ Myself (Queen of Hell in future)
Play by :
❖ Chris Wood
Keresem :
Léptek száma :
29
Népszerûség :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A sötét erdõ   Szomb. Okt. 06, 2018 8:40 pm


To: Malachai Parker




Emlékeztek még a régi szép időkre, amikor is egy csapat természetfeletti lény és én harcot folytatunk? Oh, nem, én sem... mert a sztorim kezdetén máris meghaltam. Tekintve, hogy egy idiótákból álló Ötök szekció, és néhány vadbarom démon, hm, eltett láb alól.. Az épület falait szinte tisztán visszaidézem, miként a romok egymás hegyén-hátán nyilvánították ki letűntségüket. Eleinte nem egyedül voltam a terepen, hiszen többen küzdöttünk egy horda erősebb, sőt jóval idősebb démonokból álló tábor ellen. Látom az íriszeimet behunyva magam előtt a képüket, s mindig... minden egyes alkalommal, amikor pusztán álomra hajtom a fejem; csak velük álmodom. Józanul is az emlékezetembe égtek, s nem, hogy... most.... most az őrületem ingoványos talajának szélénél. Mintha rezegne alattam egy léc, és alulról azt kiáltaná fel nekem; „hiába mész, lépsz, vagy hadakozol, ha egyszer úgy is lezuhansz..” Így volna? Tényleg ez lenne az egyetlen lehetőségem? Nagyot nyelek, ahogy a hátamat a kemény fának vetem, miközben előkapom a dzsekim belső zsebéből a már jól ismert párosítást. Cigaretta, gyújtó, s lám tűz... Könnyedséggel szívok bele, letüdőzve a nikotint, miként a tőlem nem messze álló démont figyelem. Kicsit szenved, talán túlságosan is.. Az ásó segítségével dobálja fel oldalra a földet, minél többet és többet.. és...
- Siethetnél is, kérlek, tudod nem érek rá egész nap... - Lököm el magamat lazán, ahogy megállok vele szemközt, avagy mondhatni felette, mert ő lejjebb áll... néhány fokkal, sőt szinttel.. nekem ugyan egyre megy. - ...és ha már nincs sok, szólj. Én is látni szeretném a hullámat, amit olyan remekül elintéztettek. - Erre felnevet, ahogy egy pillanatra megáll, kiélvezve az élményhatást. - Ha tovább nevetsz, akkor ásóvá varázsollak, és úgy fogod kiszedni a maradék földet a gödörből.. - Jegyzem meg merő gúnnyal a hangszínemben, de mégis komolyan, miként ténylegesen is nyomatékosítsam azt, miszerint hol a helye. - Tehát siess... aztán csatlakozhatsz a pokolban a többiekhez. - Szívtam hetykén a cigarettába. -  S persze, az már csak részletkérdés, hogy... hogyan és mikor térsz ismét vissza.. de ne aggódj, megtalállak, aztán újra kezdjük a kört. - Mosolyodtam el pimaszul, és teljességgel ridegen, miközben végül megállt, s nem folytatta a munkát. Kidobta oldalra a segédeszközt, és kiemelte a hullát.. vagyis jobban mondva: a hullákat...
- Váó... - Lépek oda, hogy segítsek kiszedni onnan mindenkit. - Érdekes, hogy egyetlen helyre raktak össze minket... egy névtelen sírba, egy nyomorult erdő közepén. - Miután végzek a hajamba túrok feszülten. Mégis mi a fészkes fene ez? Ki tette? S mi céllal? Rögtön kirángatom a démont, egy ördögűző csapda közepére. - Beszélj! - Ordítottam rá, ahogy majdnem elvesztettem az eszem. - Ki csinálta, te átkozott dög...? - Estem volna neki, amikor is meggondoltam magam. Megfeszültek a vonásaim az idegtől, de én csak hátrébb léptem. - Azt gondolod szórakozhattok velem, avagy, hogy ez ilyen nevetséges? - Sziszegtem a fogaim között. - Ha azt hiszed, miszerint meghatsz, akkor tévedsz. - Léptem közelebb hozzá, ahogy egy apró varázslattal bezártam a körbe, és a földre kényszerítettem. - Érezd a fájdalmat, te szemét... amiért elvetted... elvettétek tőlem az életet. - Megremegett a hangszínem, miközben elejtettem az ujjaim közt tartott szálat, ekként taposva rá. - Érezd... érezd minden cseppjét.. - S mint egy őrült, csak fokoztam, s fokoztam benne eme érzést. Nem tudtam leállni, hisz' egyszerűen élveztem..
- Exorcizamus te, omnis immundus spiritus, omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio et secta diabolica. - Suttogtam halkan, s gyötrőn, minden másodpercet megnyújtva. Azt akartam, miként szenvedjen, s ahogy láttam bevált. A földön vonaglott, ellenkezve, szabadulni óhajtva... - Ergo, omnis legio diabolica, adiuramus te... cessa decipere humanas creaturas, eisque æternæ perditionìs venenum propinare... Vade, satana, inventor et magister omnis fallaciæ, hostis humanæ salutis... - Folytattam a szöveget, s ekként elűzni kívántam őt innen. Bár bevallva az igazat, szerintem ez sokkal jobb módszer náluk, mintsem a Wallace-kard lesz valaha. - Humiliare sub potenti manu Dei; contremisce et effuge, invocato a nobis sancto et terribili nomine... quem inferi tremunt... Ab insidiis diaboli, libera nos, Domine. Ut Ecclesiam tuam secura tibi facias libertate servire, te rogamus, audi nos. - Fejeztem be nevetve, ahogy elégett... szó szerint visszatérve a kis helyére. S csak ekkor kapcsoltam... vagyis most esett le; nem vagyok egyedül.
- Esetleg segíthetek valamiben, vagy netán követnéd a társadat? - Fordultam felé, ahogy nyomatékosítottam a kérdést, ám, amikor megláttam, hogy kivel is van dolgom... a vér is megfagyott az ereimben. Az ajkaimra nem jött szó, s mozdulni sem tudtam, viszont... igen, pontosan a holttestem mellett díszelegtem. Ez egy frankó viszontlátás, nem igaz?



Outfit || 735 || Constantine Theme Song || Hi, again, my dear friend  || kredit






avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
with my sweety' boy || in the future ₪
Play by :
Mr. Sebastian Stan ₪
Keresem :
Magic has it's cost, if that cost it's pain, I'll take it ₪
Léptek száma :
3
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: A sötét erdõ   Szer. Márc. 29, 2017 1:07 am

Azt beszélik, veszélyes lények lakják; a helyiek még nappal sem szívesen bóklásznak erre. Ha leszáll az éj, biztos, hogy jó okod van nem hátat fordítani?

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
427
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A sötét erdõ   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

A sötét erdõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ