Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Nappali

Today at 4:48 pm

Lafayette temető

Today at 3:21 pm

Bárpult

Today at 1:36 pm

Damon && Elena || Már nem vagy itt

Yesterday at 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Yesterday at 8:30 pm

Pippa

írta: Holly Marlow
Yesterday at 5:23 pm

Shannon Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 4:01 pm

Marigold Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:58 pm

Partnerkereső

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:27 pm

Holly Marlow

Yesterday at 1:28 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 9 5
Összesen 37 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Klaus Mikaelson, Stephanie Stafford


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Stefan && Elena || Come home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   Pént. Ápr. 28, 2017 8:53 pm




Elena & Stefan

" I had a plan. I wanted to change who I was. Give my life to someone new. Someone without the past. Without the pain. Someone alive. "

Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, egyrészt baromi jó érzés volt újra látni valakit a "múltamból", másrészt viszont... azt kívántam bárcsak ne bukkant volna fel senki. De ez még mindig jobb volt, mintha maga Caroline jött volna egészen idáig, neki sokkal nehezebb lett volna hazudni. Neki képtelen lettem volna a szemébe mondani, hogy nem kértem tőle várakozást. Elenának is nehéz volt ezt hazudnom, de tudtam, hogy nem fog bedőlni nekem, hogy egy szavamat sem fogja elhinni, túl jól ismert ahhoz. És én is jobban ismertem magam, minthogy elhiggyem ezt a baromságot. Mégis meg kellett próbálnom, elhitetni magammal, hogy itt a helyem, nem Mystic Fallsban a családom körében és hogy ez itt egy valódi élet, nem holmi álomkép, milyen lett volna a halandó életem. - Tudom. Én is hasonlóan éreztem. De ez most... teljesen más. Most nem egymásra van szükségünk, hanem Damonre. Vicces, igaz? Annak idején gondoltad volna, hogy épp őrá lesz szükséged? Én nem. Gyűlöltem őt, amiért nem hajlandó a változásra, pedig csak... te kellettél hozzá és az, hogy én végre bocsánatot kérjek tőle. - felnevettem, de egyáltalán nem vidáman, keserű nevetés volt, szomorú és lemondó. Ha előbb elnézést kértem volna a hibámért, talán minden másképp alakult volna, ő nem lenne halott, én pedig nem színlelném egy idege városban, hogy ember vagyok és legfőképp elégedett az életemmel. Most magamat gyűlöltem, nem a bátyámat, s ilyen öngyűlöletet még sosem éreztem, pedig az önmarcangolásban profi voltam. - Elena, csak nézz rám! Egy roncs vagyok! Én nem lehetek senki támasza. Legfőképp a tiéd nem, amikor még magamat is nehéz elviselnem. - vallottam be a fejemet ingatva, grimaszolva, ami olyan lehetett, mint egy furcsa, már-már ijesztő vigyor. Elenának igaza volt. Nem voltam ember és akkor, azokban a hónapokban másra sem vágytam, mint halandóként élni, nem tudván a természetfeletti világról. Mert az utóbbi időben rengeteget gondoltam arra, milyen lett volna az életem, ha Katherine nem rondít bele és rázza fel mint valami hógömböt. Damonnel ugyanolyan jó testvérek lettünk volna, mint előtte, vagy egy másik nő miatt kapunk hajba? Nem akartam belegondolni ilyenekbe, mert értelmetlen volt, de képtelen voltam kikergetni a fejemből ezeket az abszurd gondolatokat. Még a bátyámnál is jobban gyűlöltem a vámpírlétet, mert ő megtanulta uralni a vérszomjat, de én nem. Ahogy Emily mondta annak idején, ez számomra egy átok, nem áldás. Annak is éreztem. - Miért ne játszhatnám el, hogy az vagyok? Eleinte melletted is azt tettem. Mert hiába éreztem magam embernek melletted, nem voltam az. És hosszú távon nem volt jó, nem működött, de akkor arra volt szükségem, ahogy most is. Csak... fogadd el! - kértem, kezdtem kétségbeesett lenni. Ivy említése sem segített túl sokat, inkább rontott a helyzeten, de ha már felhoztam, folytattam. Muszáj volt. - A barátnőm. Valójában épp itt. Ugyanúgy betévedt ide, ahogy te az előbb. Amúgy elárulnád, hogy találtál meg? - tettem fel az ártatlan kérdést, gyorsan témát váltva, mert még nem válaszolt a 'mit keresel itt?' kérdésemre. Udvariatlan volt, szóval nem lepődtem meg, ezzel szemben ezt most lágyan, kíváncsian kérdeztem. Tényleg érdekelt. A kifakadását inkább nem reagáltam le, amikor befejezte a fejét ingatva, csak felvontam a szemöldököm, minta azt kérdeztem volna tőle "befejezted?". Csak azután javasoltam a remek ötletet, bár az csak a nap végén fog kiderülni, valóban olyan remek-e, mint azt elsőre gondoltam. - Ne bízd el magad! - mosolyogtam rá és elfogadtam a felém nyújtott kezet, amit finoman megmarkoltam és megráztam. Jó érzés volt őt mosolyogni látni, s valójában... mosolyogni is jó érzés volt, de ezt neki nem vallottam volna be semmi pénzért. Az ölelése meglepett, hirtelen ért,
de hagytam neki, egyik kezemet a hátára helyeztem és kissé magamhoz húztam.
Néhány másodpercig öleltük egymást, talán egy teljes perc is eltelt,
mikor elhúzódtam tőle és megköszörültem a torkom. Nem akartam,
hogy még több érzelmet kiváltson belőle, arcom bizonyára zavartásgot tükrözött mikor újra az ismerős szemekbe pillantottam. - Rendben, megmutatom hol szoktam tölteni az időmet munka után. Aztán a lakásomat is megnézheted, ha szeretnéd. Mindent látnod kell, hogy elengedj. - Próbáltam kevésbé komolyan közölni vele, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a nap végén nélkülem hagyja el a várost. Egy mosollyal tompítottam is az idegességet a hangomban és igyekeztem kevésbé sietősen elrámolni a félig eltisztogatott szerszámokat a ládába.


zene: back to me
©️




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   Hétf. Ápr. 24, 2017 1:03 am




Elena & Stefan





Azt hiszem, kissé dühített Stefan hozzáállása, de nem akartam feszültséget kettőnk közt, így nem reagáltam semmit a szavaira. Igen, Damon ott volt vele és most nincs, de nem csak ő szenved. Tudom, hogy Stefannak mindig is a fivére volt a legfontosabb ember az életében, bármennyit is veszekedtek egymással, bármennyiszer is akarták megölni a másikat… sosem sikerült. Mert mélyen legbelül mindkettejüknek szüksége volt a másikra és sosem tudtak teljesen elszakadni egymástól. Ez valahol kicsit talán „vicces”. Főleg, ha az első időszakra visszaemlékszek, amikor találkoztam velük. Mindkettejükkel. Stefan még azt is képes volt letagadni, hogy van testvére. Most meg ott tartunk, hogy képtelen nélküle visszatérni Mystic Fallsba. A földre meredtem, kattogott az agyam. Elgondolkodtam.
- Annak idején, ha te nem lépsz be az életembe, nem tudom, hogy újra képes lettem volna-e mosolyogni. Őszintén. Amikor megjelentél, én halott voltam. … Pont, mint most. – Jegyeztem meg kissé halkan, majd inkább rápillantottam.
- Ez butaság, Stefan. Senkinek sem jobb nélküled. És neked sem jó nélkülünk, csak épp makacs vagy ahhoz, hogy ezt beismerd. – Sóhajtottam, majd a rongyot kezdtem gyűrögetni a kezemben, szinte kínomban. Ha tehettem volna, szét is tépem tehetetlenségemben, de igyekeztem nyugodtságot erőltetni magamra. Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy vele megyek haza. És ez a terv kezdett romba dőlni. A szerszámok felé pillantottam, ahogy kinyitotta a dobozt és végül átvettem, amit felém nyújtott. Szó nélkül kezdtem eltörölgetni apró, precíz mozdulatokkal, bár túl sok figyelmet nem szenteltem a tevékenységnek. És közben hallgattam tovább a „mesét”, amivel megpróbálta elhitetni velem, hogy milyen jó itt neki.
- De te nem vagy ember, Stefan. Hiába játszod el, te már vámpír vagy… nagyon régóta. – Jegyeztem meg egy apró sóhajjal, miközben az arcát vizslattam. És ekkor jött a válasz, amit bár sejtettem, de nem tudtam, így fel sem voltam rá annyira készülve, mint… gondoltam. Megálltam a törölgetésben is.
- Ivy…? – Közelebb léptem Stefanhoz, majd odahajoltam hozzá. – Hol ismerted meg? – Kezdtem el faggatózni. Először is kíváncsi voltam, másrészt meg akartam győződni róla, hogy ez az Ivy gondját viseli Stefannak, ha már itt van.
Azonban a Carolineos megjegyzésemre nem ilyen választ vártam. Összehúztam a szemem, majd leraktam a pultra az eltörölt szerszámot.
- Miért csinálod ezt? Aggódunk érted, Stefan! Ez… ez nem te vagy. – Ez a viselkedés, ez a stílus. A fejemet is megráztam gyengén, majd mély levegőt véve a rongyot is a pultra raktam és azzal kezdtem szemezni. Már azon voltam, hogy fogom magam és itt hagyom (bár nem tudtam, hova mennék), mikor újra megszólalt. A mosolyát nem láttam, mert nem néztem rá eleinte. Csak az utolsó szavak hallatán. Tudtam, hogy be akarja bizonyítani, mennyire jó itt neki. De úgy voltam vele, hogy bármit is látok, bármit is próbál előadni nekem, nem fogom elhinni, mert ismerem. Tudom, hogy ez nem az ő „otthona”, akármennyire is emberként tud itt élni. Ez az egész csak egy színjáték, hogy úgy fogalmazzak. Ráemeltem tehát a tekintetem, amit egyenesen az övébe fúrtam. A kezemet nyújtottam felé.
- Áll, Mr. Salvatore. Nap végére csomagolhatsz, mert biztos vagyok benne, hogy hazajössz velem! – Rámosolyogtam már egy fokkal vidámabban, majd a kézfogás után odaléptem és megöleltem. Azt akartam, hogy érezze, vele vagyok. Nem kell egyedül átvészelnie a testvére halálát. Bár a helyzet maga kissé ironikus volt. Én magam is képtelen voltam elfogadni Damon elvesztését. Mindig kibúvókat, kiskapukat kerestem, de a lehetőségeim fogytak. Leginkább a figyelemelterelés jött be. Vagy az, ha másokat kellett jobb kedvre derítenem és nem a saját gyászommal törődnöm. Elszakadtam tőle, majd felnéztem rá.
- A munkaidődnek remélem, vége. Beülhetnénk valahova, vagy körbevezethetnél a városban… és bemutathatnád Ivyt is. – Tettem hozzá egy sejtelmes mosollyal, majd a kijárat felé indultam hátrálva, miközben őt néztem. – Induljunk.






There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   Vas. Ápr. 23, 2017 2:48 pm




Elena & Stefan

" I had a plan. I wanted to change who I was. Give my life to someone new. Someone without the past. Without the pain. Someone alive. "

Dühös voltam Elenára, amiért felbukkant, de magamra még dühösebb voltam és nem akartam rajta levezetni. Erőt kellett vennem magamon hogy ne emeljem fel a hangom vagy mondjak olyat, amit aztán megbánok, hiszen ő nem tehetett semmiről. Én voltam a hibás már megint az egész drámáért, de a saját magam iránti harag csak még inkább arra késztetett hogy maradjak távol az otthonomtól és a barátaimtól. Meg sem érdemeltem hogy hiányozzak nekik, rájuk támaszkodni pláne nem akartam. Elena szavaira csak előtört belőlem a bűntudat, ami hosszú hónapok óta az első érzelem volt, ami felébredt bennem. Ő is elveszítette Damont, Bonnie pedig szinte a nővére volt, mégsem voltam képes ezzel foglalkozni, nem szabadott ezzel törődnöm, mert akkor elgyengülök. Mystic Falls többé már nem az én városom volt, s jobb volt az ott élő embereknek, hogy nem voltam már a lakója. - Tudom hogy az elvesztésük nem csak az én lelkemet nyomja, hogy ti is ugyanúgy gyászoltok, de... Én nem egy emberöltőt leéltem már, Elena. És Damon volt az egyetlen, aki mindvégig ott volt nekem, még akkor is, ha olykor a hátam közepére sem kívántam volna. Nélküle nem térhetek vissza. - ezt már akkor elhatároztam, mikor átléptem a városhatárt. A bátyám nélkül nem térek vissza, így ez azt jelentette hogy soha többé nem teszem be a lábam Mystic Fallsba. A lány érintésére összerándultam, azonban nem rántottam el a karom, hagytam hogy megérintse, s valójában nagyon is jól esett, de nem hagyhattam hogy még több érzést feléledjen bennem. Nem akartam honvágyat érezni és pont azon az úton haladtam. Mély levegővel szívtam tele a tüdőm, orromat megcsapta az olaj, a bőr és a régi kocsik jellegzetes illata. - Akkor azt javaslom keress magadnak szállást, mert én nem mehetek veled. - feleltem, kifújva a levegőt és pillantásom összekapcsolódott Elena pillantásával. A barna szemek olyannyira ismerősek voltak, hogy gyomrom ismét összerándult a bűntudattól. Pontosan az a fájdalom ült a szempárban, amikor először találkoztunk, s ennek most részben én voltam az oka. A felismerés fájt, de ennek hatására csak még inkább megmakacsoltam magam. - Ti vagytok a családom, egy percig se gondold hogy nem vagytok fontosak nekem. Viszont ez nem jelenti azt, hogy visszamegyek oda. Jobb nektek nélkülem. - Nem tudom miért vagy hogyan vettem a fejembe ezt, de meg voltam győződve az igazamról. Nem lehettem volna támasz számukra, mert nem voltam más, csak egy test lélek nélkül. Ügyesen elterelte a témát, ellépett tőlem és egy rongyot a kezébe véve nézett körbe, először nem értettem mit akar, de mikor feltette a kérdést, felsóhajtottam. Hát persze, ahogy elsőre gondoltam. Nem adja fel, amíg meg nem győz engem, vagy... amíg én nem győzöm meg őt. Ekkor támadt egy remek ötletem. - Épp a szerszámokat akartam eltörölgetni. - Kinyitottam a piros szerszámos ládát, ami több helyen feketéllett a piszoktól, a fogantyúja pedig a kezemhez tapadt, ragadós nyomot hagyva maga után ujjaimon. Általában nem érdekelt, milyen állapotban kerülnek vissza a kellékek a ládába, de a főnököm megszállottan tisztaságmániásnak vallotta magát, persze egyértelmű volt hogy csak velem akar kicseszni. Kiemeltem a dobozból egy ragacsos, olajfoltos csavarkulcsot és Elena kezébe rongyot tartó kezébe nyomtam, hogy ne piszkoljam össze vele a bőrét. Közben én is a kezembe vettem egy csavarhúzót és néhányszor áttöröltem. - Nagyon... emberi. Már nem is tudom mikor használtam utoljára vámpíros trükköt. - mosolyogtam vissza rá. Csaknem elfelejtettem azt, hogy ki voltam és honnan jöttem, de ezt neki nem akartam bevallani. És teljesen nem üríthettem ki a fejem, egy emlék mindig befurakodott az elmémbe, elég volt egy ismerős szót hallani vagy épp egy illat csapta meg az orrom... S rengeteget álmodtam Damonről. Ez még egy dolog volt, amit el akartam titkolni és mélyen elnyomni magamba. - Tényleg van egy klassz lakásom, a munka pedig eléggé... nekem való. Mindig is szerettem bütykölni, tudod. És persze Ivy is ideköt. - néztem rá oldalról, a reakcióját várva. Pontosan tudtam hogy ezt akarta hallani, erre próbált burkoltan rákérdezni én pedig megadtam neki a választ. Ha ezzel elérhetem, hogy elmenjen és ne rángasson erőszakkal magával, akkor igen, azt fogom elhitetni vele hogy Ivy nagyon fontos nekem, hogy itt tud tartani, azt semmiképp nem tudhatta meg hogy annyira nem törődtem vele, hogy miatta képes legyek itt maradni. Nem szerettem bele, egyszerűen csak jó volt vele lenni. Épp a következő szerszámot vettem a kezembe, amikor Caroline neve került említésre. A kezem lemerevedett, egész testemben ledermedtem és a pillantásom nem emeltem fel a kezemben tartott törlőruháról. Azt sem tudtam mit feleljek, csak megköszörültem a torkom és kissé ridegen feleltem. - Nem kértem rá, hogy várjon. Senkit sem kértem erre. - és ezzel le is zártam a témát, nem akartam erről beszélni, egyáltalán beszélgetni sem akartam. Újból megköszörültem a torkom és egy esetlen mosolyt erőltettem az arcomra. - Szóval... van egy ötletem. Miért nem töltöd velem a mai napot? Megmutatom, hogy teljes életet élek és hogy jobb nekem itt. Ha a nap végére nem sikerül meggyőzzelek, akkor hazamegyek veled. Áll az alku? - Biztos voltam magamban, tudtam hogy meg fogom tudni győzni őt, csak ezért ajánlottam fel. De ismertem Elenát, tudtam hogy amilyen makacs, ő is bízik magában, ezért bele fog menni.


zene: believer
©️




one day you meet someone new
and fall madly in love

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   Kedd Ápr. 18, 2017 1:52 pm




Elena & Stefan





Válaszoltam volna, miszerint tudom, nagyon is jól tudom, miért tűnt el. De végül folytatta, így esélyem sem volt közbeszólni. Összehúztam a szemeim.
- Szerinted nekünk olyan egyszerű? Mi is elveszítettük őket! Damont… - Itt megakadtam egy pillanatra, majd egy mély levegőt véve folytattam. - …és Bonniet. Egy szerelmet, testvért, barátot. Nincsenek többé, de… de te itt vagy. És mi is. Szükségünk van egymásra, Stefan. – Kissé elhalkultam a végére, majd odaléptem hozzá.
- Nem megyek el nélküled, Stefan. – Ráztam meg a fejem a szavaira és a karjáért nyúltam, hogy megérinthessem. – Nem értem, miért gondolod, hogy nem tartozol már oda. Mi, a barátaid talán nem vagyunk már… fontosak neked?
Elhallgattam. Rájöttem, hogy talán nem kellene ilyesmit az arcába vágnom. Biztos, hogy fontosak vagyunk neki. Tudtam. Csak épp nem éreztem, hogy azok lennénk. Más dolog mondani valamit és más, ha az ember érezteti azt.
Elléptem tőle, hogy körbenézzek a műhelyben, amíg kitalálom, mit mondjak neki. Igazából egy olyan érvem volt, amivel talán arra késztethetem, hogy hazavigyem magammal. A kezembe fogtam egy rongyot, ami tisztának tűnt, majd visszafordultam Stefan felé egy nagyobb sóhajjal. Erőt kellett vennem magamon, mert azt hiszem, amit eddig produkáltam, az nem vetett rám túl jó fényt. Csak természetesen, Elena. Szajkóztam magamban.
- Nos? Tudok valamit segíteni? Nagy munkában voltál, mikor megérkeztem. – Megejtettem egy mosolyfélét is felé. Abban bíztam, ha egy kicsit beszélgetünk, Stefan majd rádöbben, mennyire hiányzunk neki és hazajön velem. Bár erre kevés volt az esély, hisz elég makacs volt. De én is. Nem akartam elmenni anélkül, hogy ne próbáltam volna meg hazacsalni. Legfőképp, azt hiszem, Carolinehoz. Úgy érzem, neki igazán szüksége lenne Stefanra. Ő volt az érvem is, de nem tudtam, hogyan hozzam fel. Az autóra pillantottam és úgy szólaltam meg újra.
– Szóval? Milyen itt? Azon kívül, hogy van munkád és nagy valószínűséggel lakásod valahol… más is… van, ami itt tart téged? – Valamiért az is megfordult a fejemben, hogy nem csak, hogy tovább lépett, de van is valakije. Egy lány. Azon kezdtem gondolkodni, mi lesz, ha beigazolódik a gyanúm. Ha van valaki, akihez újra kötődik, akkor van jogom elszakítani tőle? Elnéztem felé, láthatta rajtam, hogy eléggé elgondolkodtam. Végül rámosolyogtam halványan.
Tanácstalan voltam, és végül arra jutottam, kimondom, ami még a szívemet nyomja.
- Caroline nagyon… rosszul viseli, hogy nem vagy. Nem válaszolsz a hívásaira, nem adsz semmiféle életjelet magadról. Aggódik. Nem tudom, meddig képes még várni, hogy vissza gyere. – Halk voltam, de elég közel voltam hozzá, hogy minden egyes szót értsen.






There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   Vas. Ápr. 16, 2017 3:05 pm




Elena & Stefan

" I had a plan. I wanted to change who I was. Give my life to someone new. Someone without the past. Without the pain. Someone alive. "

Hosszú hónapokig nem keresett meg senki, a telefonhívásokon kívül, amikre általában nem reagáltam. Nem csoda hogy ledöbbentem Elena láttán, s hirtelen nem tudtam hogy örüljek, vagy bosszús legyek a látogatása miatt. Elvégre nem mondhattam, hogy miért nem telefonált előtte, hiszen akár meg is tehette, ahogy a hívásokra nem reagáltam, úgy az üzeneteket sem hallgattam le a hangpostáról. A szokásos mogorva, összevont szemöldökkel és kissé aggódó nézésemmel mértem végig a lányt, de a mosolya láttán kicsit megenyhültek a vonásaim. - Nem véletlenül tűntem el, Elena. - feleltem és az arcom újra elborult. Ahogy közelebb lépett hozzám, én úgy tettem egy lépést hátra. Örültem a jelenlétének, nem erről volt szó, de tudatni akartam vele, hogy én még mindig tartom a távolságot köztünk, hiszen ezért jöttem el otthonról is. Hogy egyedül legyek. - Most már ez az én életem. Ti talán képesek vagytok arra, hogy tovább éljétek a mindennapjaitokat, de én nem. Képtelen lennék visszatérni Mystic Fallsba, már nem tartozom oda. - ezzel elfordultam tőle és felvettem a földről a szerszámos ládám, majd az egyik munkapultra helyeztem. Nem bírtam a szemébe nézni, ránéznem is nehéz volt, túlságosan emlékeztetett Damonre. És nem engedhettem meg, hogy a fájdalom az életem része legyen, mert akkor összeroppantam volna a súlya alatt. A még mindig piszkos kezemet egy rongyba töröltem, s közben próbáltam kitalálni, hogyan győzzem meg Elenát, hogy végre békén hagyjon és elmenjen, hiszen pontosan tudtam, hogy ennyi nem lesz elég. Majd küzdeni akar értem, rávenni, hogy jobb nekem a barátaim, a családom közelében, de a bátyám nélkül nem lett volna ugyanolyan. Én sem lettem volna ugyanolyan, a város pedig így már nem jelentett nekem semmit. Legalábbis ezt kellett elhitetnem magammal. - Nézd, Elena... - fordultam újra a lány felé, ezúttal én tettem néhány lépést, hogy kicsit áthidaljam a kettőnk közt lévő távolságot. - Értékelem, hogy eljöttél idáig, tényleg. De nem tudsz rávenni, hogy veled menjek. Csak menj haza, rendben? - kértem fáradt, lemondó hangon és nagyon, nagyon szerettem volna ha tényleg hallgat rám és itt hagy. Azonban erre nagyjából annyi esély volt, mint hogy ő vesz rá engem a távozásra, már csak az volt a kérdés, melyikünk a makacsabb? Sem ő, sem én nem voltunk soha arról híresek, hogy könnyen feladjuk, nekem nagyon úgy tűnt, hogy most is egy patthelyzethez értünk.


zene: believer
©️

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   Szomb. Ápr. 15, 2017 9:56 pm




Elena & Stefan





Haragudtam Stefanra, de valahol mélyen belül meg is értettem. Magányra volt szüksége és arra, hogy fel tudja dolgozni Damon halálát. Ahogy nekem is. És nekem nem ment. Egyáltalán nem. Azt hittem, összeroppanok Damon hiányának súlya alatt. Épp ezért fordultam Lukehoz és kértem tőle segítséget. A gyógyfüveinek hála egy kicsit még azt érezhetem, "minden" rendben van. Holott a valóság sokkal rosszabb ennél. Az, hogy néha magam elé hallucinálom Damont és beszélgetek vele, még nem fogja vissza hozni őt. És Bonnie sincs többé. A legjobb barátnőm, aki mindig ott volt nekem és aki annyi mindent feláldozott értünk. Nem ezt érdemelte. Azt akartam, hogy mindketten visszajöjjenek. A sírás újból kerülgetni kezdett, de erőt vettem magamon.
Stefan nem láthat így. Sírva, összetörten. Határozottnak kell lennem, hogy haza tudjam vinni. Nélküle nem megyek vissza. Nekem és Carolinenak is szükségünk van rá. Ahogy beléptem a műhelybe, körbenéztem. Szóval itt dolgozik Stefan. Valahogy nem illett a Stefanról alkotott képembe az, hogy autók alatt fekszik és szerel, meg olajos arccal cseveg az autók tulajdonosával vagy a főnökével. Elég furcsa volt. De olyan... emberi.
Beljebb léptem, ekkor hallottam meg a hangját, így kiszúrtam végre őt. Elkészült a kocsi? Felvontam a szemöldököm. Aztán halványan elmosolyodtam, ahogy leesett neki, ki vagyok.
- Stefan. - Nyitottam a szám, hogy feltegyem neki az első kérdést, de beelőzött. A kérdése nem volt túl... kedves. Inkább udvariatlan. Már annyit sem jelentenék neki, hogy örüljön a jelenlétemnek?
- Jöttem, hogy... megnézzelek. Nagyon eltűntél. Nem veszed fel a telefont sem. Eléggé... kerülsz. De nem csak engem. - Tettem hozzá halkabban, majd közelebb sétáltam hozzá. - Stefan, szeretném, ha hazajönnél. Ez nem a te életed. - Pillantottam körbe, a szemem néhány szerszámra tévedt, mielőtt újra ránéztem volna a vámpírra.


remélem, jó lesz





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   Szomb. Ápr. 15, 2017 3:49 pm




Elena & Stefan

" I had a plan. I wanted to change who I was. Give my life to someone new. Someone without the past. Without the pain. Someone alive. "

Damon elvesztése óta nem találtam a helyemet a világban. Jobban mondva... úgy tettem, mintha megtaláltam volna, de hiába kezdtem új életet, egy űr tátongott bennem, amit sem Ivy, sem az embernek tettetett Stefan nem tudott kitölteni. Az autószerelést szerettem, mikor a kocsikat bütyköltem legalább kis időre elfeledhettem mindent, de nehéz volt türtőztetnem magam a főnököm közelében. Minden egyes szavával, pillantásával előhozta belőlem a legrosszabb énemet, s mivel még a topon sem voltam, nehezemre esett nem feltépni a torkát, vagy letépni a fejét, ahogy a régi ripper énem tette volna. A másik rossz dolog az volt, hogy nem éreztem semmit. Nem kapcsoltam ki és Ivy szórakoztató társaság volt, valamit jelentett is számomra, de az egész olyan volt, mint egy rosszul sikerült illúzió. Éreztem mindent, de közben semmit sem. Egy érzelemmentes élőhalott voltam, aki próbált a felszínen maradni, nem belefulladni a fájdalomba és gyászba, s nem sok kellett, hogy engedjek a kísértésnek és elmerüljek. Mégsem tettem, valahol legbelül küzdöttem, még ha ezt egy külső szemlélő meg se tudta volna mondani. Ugyanakkor gyáva is voltam, amiért elkerültem a várost, amit otthonomnak nevezhettem egykor, gyáva, mert a barátaim is épp úgy szenvedtek, mint én, mégsem voltam támaszuk. De hogy is lehettem volna? Még saját magam sem tudtam egyben tartani, aki pedig saját magán képtelen segíteni, az másokon sem tud.
Épp befejeztem a bütykölést, olajos kezemet a koszos farmeromba töröltem és kicsúsztam az autó alól. Már kezdtem bosszús lenni, ahogy megéreztem hogy valaki áll a bejáratnál. Morogva fordultam az illető felé. - Elkészült a kocsi! - vetettem oda fáradt hangsúllyal, de nem a főnököm állt velem szemben. Ledermedve álltam, még levegőt sem vettem jó néhány pillanatig, amíg a ledöbbenésből magamhoz nem tértem. - Elena. - suttogtam a nevet és nem tudtam eldönteni, hogy tényleg itt van-e, vagy valamiféle éber álom gyötör vagy a bűntudatom kivetülése áll előttem. - Mit keresel itt? - Udvariatlan kérdés volt, de akkor és ott nem eszméltem rá, a meglepettségtől megszólalni is alig tudtam. Ahogy megpillantottam a lányt, vegyes érzelmek öntöttek el, a bűntudat volt a vezér köztük, s olyan erővel tört rám, hogy szégyenemben legszívesebben visszabújtam volna az autó alá.


zene: believer
©️

avatar
Vámpír vagyok
Keresem :
i hope you find a girl

and fall in love with her whole heart

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Stefan && Elena || Come home   Szomb. Ápr. 15, 2017 12:33 pm

***

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Stefan && Elena || Come home   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Stefan && Elena || Come home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Stefan szobája
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Gilbert ház
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: Határon túl-
^
ˇ