Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
suttogások
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Damon Salvatore


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Alexis Callaway

Alexis Callaway
Today at 7:10 pm



Nappali

Daniella Cruz
Today at 6:43 pm



Pub

Damon Salvatore
Today at 5:07 pm



Adeen, my offshoot

Damon Salvatore
Today at 3:55 pm



Nappali

Cassidy Hemingway
Yesterday at 1:55 am



Daniella Cruz

Theodore Storm
Yesterday at 12:50 am



Halston Sage

Stephanie Stafford
Szomb. Júl. 14, 2018 1:25 am



Sikátor

Ruby Jacqueline Hale
Csüt. Júl. 12, 2018 7:39 pm



Caralyn Crawford

Caralyn Crawford
Szer. Júl. 11, 2018 7:53 pm



Chicago Guilty

Always and Forever
Szer. Júl. 11, 2018 3:58 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 6 4
Boszorkányok 6 0
Vérfarkasok 1 3
Hibridek 2 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 0 0
Szirének 1 0
Démonok 1 1
Vadászok 2 1
Emberek 1 2
Összesen 20 13

Share | 
 

 A városi temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: A városi temető   Szer. Ápr. 04, 2018 10:27 am

Szabad játéktér.

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temető   Pént. Aug. 04, 2017 4:02 pm




Katherine & Amara


we look the same but we're a complete different people

Amióta visszatértem az életbe minden annyira furcsa volt. Kezdtem megismerni a modern világ előnyeit és hátrányait. Szereztem egy mobiltelefont, de a számot egyelőre senkinek sem adtam meg, nem volt kinek. Azt is megtanultam, hogy az emberek jobban függnek ettől a kütyütől, mint az ételtől vagy a víztől. Nem értettem miért látom mindig mindenki kezében, a fülén, vagy előtte heverni az asztalon. Többet nézegették, mint egymást. A szemkontaktus már nem volt annyira fontos, mint az én időmben. Már nem a tisztelet jele volt, sokkal inkább egy kiváltság, amit csak ritka esetben kapott meg a másik fél. Az internet világa még ismeretlen volt számomra, nem tudott lekötni annyira, hogy megértsem a lényegét. A természetet többre értékeltem, néhány hónap alatt már úgy ismertem Mystic Falls-t, mint a saját tenyeremet, ha nem jobban. A belvárost fényes nappal ritkán jártam be, a külvárosban viszont csukott szemmel is eligazodtam volna. Olykor kendővel, kalappal és napszemüveggel takartam el az arcom, ez utóbbi állandóan a táskámban lapult vagy a pólómon csüngött. Veszélyes volt a városban maradnom, de amíg nem ismerkedtem meg jobban a világgal, nem mertem kitenni onnan a lábam. Mikor a Quetsiyah általi börtönből sikeresen megszabadultam, nem sok időm volt felzárkózni. A mai napig rémálmaim vannak, paranoiássá tett a bezártság, az üldözési mániámat pedig nem tudtam lerázni magamról. Már nem voltam olyan őrült, de voltak pillanatok, amikor azt hittem halott lelkeket látok, vagy épp Silast, ahogy véres nyakkal közelít felém. Hiányzott a férfi, de nem láttam átkelni a boszorkányon, az egyetlen magyarázat az volt, hogy még halott. Néha elképzeltem, hogy újra találkozunk, mit mondanék neki, hogyan reagálnék... de túl sok áldozatot hoztunk a szerelemért. Túl sok veszteség ért minket, nem kívántam újra ebbe a hibába esni. Ez volt az én bűnöm, ám a múlton nem változtathattam, a jövőm pedig még nem volt kőbe vésve. Ki akartam használni ezt az új esélyt, megbecsülni és ezúttal jól cselekedni.
Egy újabb hosszú sétán voltam túl, végül a temetőben eszméltem rá, merre vitt a lábam. Ez egy csöndes hely volt, ráadásul itt nem kellett rejtőzködnöm. Itt tértek végső nyugalomra a Gilbert lány szülei, ha össze is találkoztam volna valakivel, nem keltek gyanút. A hajam épp olyan egyenes volt, mint az övé, a csodálatos izzó valaminek köszönhetően, amit hajvasalónak neveztek. Nem használtam sűrűn, de tetszett, hogy ebben az új világban azt kezdek a hajammal, amit csak akarok, s még az öltözködésemet sem szólják le. A nők például nadrágot hordtak, míg az én időmben még a férfiak is hosszú lepellel fedték be testüket. A csilli-villi ékszerekből pedig bőven volt választék, ahogy a cipőkből is. A holtak közelében mégis otthonosabban éreztem magam, pedig egykor bármit megtettem volna, hogy ne kerüljek többé a közelükbe. Egészen más volt így, hogy nem láttam őket. Megnyugtató. Egy idegen sírkő előtt álltam már néhány perce, mikor léptek zaja ütötte meg a fülem. Nem törődtem vele, csak némán ácsorogtam tovább, arra számítva, hogy úgyis továbbáll. Az emberek nem zargatják egymást a holtak otthonában, ez még egy ok volt, hogy kedveltem ezt a helyet.

494 szó ◆ hello, my beautiful dopplegänger  ◆ zene nopecredit


Vendég

Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: A városi temető   Szer. Márc. 29, 2017 1:09 am


avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
315

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temető   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

A városi temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ