Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



@Theo_RebelStorm

A városi temetõ EmptyTheodore Storm
Today at 12:05 am



@LestHunter85

A városi temetõ EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 11:46 pm



LBlackwell89

A városi temetõ EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 11:46 pm



Alec Michael Verona

A városi temetõ EmptyAlec Verona
Yesterday at 10:17 pm



Kastélykert

A városi temetõ EmptyKai Parker
Yesterday at 11:06 am



Képzeletek tere

A városi temetõ EmptyKai Parker
Yesterday at 1:37 am



Nappali

A városi temetõ EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:33 am



Utcák

A városi temetõ EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:07 am



Hope szobája

A városi temetõ EmptyKlaus Mikaelson
Csüt. Május 23, 2019 10:06 pm



Eddigi külsõk

A városi temetõ EmptyAlways and Forever
Csüt. Május 23, 2019 12:03 am
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 A városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Május 15, 2019 8:05 pm



Evy & Emma
we're Venus and Mars, like different stars

Mennyire leértékelődik az életünk, ha számokban mérjük csupán! Ez járt a fejemben, ahogy már órák óta bámultam Erica sírkövét. Magam sem tudom, mit vártam tőle, egyszerűen csak nem akadt jobb dolgom; igen, egy temetőben tölteni a péntek délutánt is ezerszer jobb ötletnek tűnt, mint hazamenni az üres lakásba. Utáltam beismerni, de bármilyen nehezen is jöttünk ki Evelynnel, vele sokkal teljesebb volt az életem. Nyaggathattam a varázsereje miatt, gyakoroltunk, beszélgettünk, bár olykor csak vitának hangzott inkább, mégis... Hiányzott. Nem tudtam, hogy azért, mert gyűlölök egyedül lenni, vagy azért gyűlöltem egyedül lenni, mert hiányzott.
Erica vajon mit mondana?
Nyelnem kellett, pillantásom a sírkőről visszafordítottam az ölemben heverő, nyitott könyvre. Órákkal ezelőtt megálltam az adott oldalon, már csak arra volt jó, hogy tartsa helyettem a telefonom, míg az instagramot nyomogattam. Nem mintha ne szeretnék olvasni, vagy nem értékeltem volna a könyvek által nyújtott élményt és tudást, egyszerűen csak nem volt hangulatom elmerülni valaki más világában. Minek, ha még a sajátommal is alig birkóztam meg?
Pillantásom megakadt a csuklómon díszelgő tetováláson. Merengve végighúztam rajta a körmöm hegyét, majd ráigazítottam a kardigánom ujját, hogy takarásban maradjon. Mennyi minden történt az elmúlt hónapokban... Néha ingert éreztem, hogy beszámoljak róla valakinek; ilyenkor látogattam ki Ericához.
Aztán valahogy itt ragadtam.
Eltettem a telefonomat a táskámba és összecsuktam a könyvet. Kezdett feltámadni a szél, mintha vihar előszelét hozta volna magával, a levegőben éreztem az eső illatát. Jobbnak láttam, ha elindulok hazafelé. Feltápászkodtam a földről, leporoltam a nadrágomra tapadt földet és füvet, még egy utolsó pillantást vetve a sírkövön szereplő számokra. Ahogy egyre tovább néztem, úgy szorult el egyre inkább a torkom. Közelebb léptem és végighúztam a név felett az ujjam.
- Szia, hugi! Majd jövök. - igazítottam a táska pántján a vállamon. Indulni készültem, de a szél egyre jobban feltámadt körülöttem, vadul susogtatta a fák lombjait. Nyugtalan érzésem támadt, az ösztöneim jeleztek, de nem értettem tisztán őket... Nyugtalanságom ellenére nem éreztem fenyegetőnek, sőt, túlontúl ismerős volt. Talán a lelkem mélyén sejtettem már, mi ez, sikerült beazonosítanom a forrását, de az agyam még képtelen volt felfogni. Pedig tudtam, éreztem, hogy ott állt mögöttem, és csak megfordulnom kellett volna, hogy ez az egész valósággá váljon...

A városi temetõ 3575419701  A városi temetõ 3887785939


Emma Cox
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
never in your dreams
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
1
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Ápr. 04, 2018 10:27 am

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptyPént. Aug. 04, 2017 4:02 pm




Katherine & Amara


we look the same but we're a complete different people

Amióta visszatértem az életbe minden annyira furcsa volt. Kezdtem megismerni a modern világ előnyeit és hátrányait. Szereztem egy mobiltelefont, de a számot egyelőre senkinek sem adtam meg, nem volt kinek. Azt is megtanultam, hogy az emberek jobban függnek ettől a kütyütől, mint az ételtől vagy a víztől. Nem értettem miért látom mindig mindenki kezében, a fülén, vagy előtte heverni az asztalon. Többet nézegették, mint egymást. A szemkontaktus már nem volt annyira fontos, mint az én időmben. Már nem a tisztelet jele volt, sokkal inkább egy kiváltság, amit csak ritka esetben kapott meg a másik fél. Az internet világa még ismeretlen volt számomra, nem tudott lekötni annyira, hogy megértsem a lényegét. A természetet többre értékeltem, néhány hónap alatt már úgy ismertem Mystic Falls-t, mint a saját tenyeremet, ha nem jobban. A belvárost fényes nappal ritkán jártam be, a külvárosban viszont csukott szemmel is eligazodtam volna. Olykor kendővel, kalappal és napszemüveggel takartam el az arcom, ez utóbbi állandóan a táskámban lapult vagy a pólómon csüngött. Veszélyes volt a városban maradnom, de amíg nem ismerkedtem meg jobban a világgal, nem mertem kitenni onnan a lábam. Mikor a Quetsiyah általi börtönből sikeresen megszabadultam, nem sok időm volt felzárkózni. A mai napig rémálmaim vannak, paranoiássá tett a bezártság, az üldözési mániámat pedig nem tudtam lerázni magamról. Már nem voltam olyan őrült, de voltak pillanatok, amikor azt hittem halott lelkeket látok, vagy épp Silast, ahogy véres nyakkal közelít felém. Hiányzott a férfi, de nem láttam átkelni a boszorkányon, az egyetlen magyarázat az volt, hogy még halott. Néha elképzeltem, hogy újra találkozunk, mit mondanék neki, hogyan reagálnék... de túl sok áldozatot hoztunk a szerelemért. Túl sok veszteség ért minket, nem kívántam újra ebbe a hibába esni. Ez volt az én bűnöm, ám a múlton nem változtathattam, a jövőm pedig még nem volt kőbe vésve. Ki akartam használni ezt az új esélyt, megbecsülni és ezúttal jól cselekedni.
Egy újabb hosszú sétán voltam túl, végül a temetőben eszméltem rá, merre vitt a lábam. Ez egy csöndes hely volt, ráadásul itt nem kellett rejtőzködnöm. Itt tértek végső nyugalomra a Gilbert lány szülei, ha össze is találkoztam volna valakivel, nem keltek gyanút. A hajam épp olyan egyenes volt, mint az övé, a csodálatos izzó valaminek köszönhetően, amit hajvasalónak neveztek. Nem használtam sűrűn, de tetszett, hogy ebben az új világban azt kezdek a hajammal, amit csak akarok, s még az öltözködésemet sem szólják le. A nők például nadrágot hordtak, míg az én időmben még a férfiak is hosszú lepellel fedték be testüket. A csilli-villi ékszerekből pedig bőven volt választék, ahogy a cipőkből is. A holtak közelében mégis otthonosabban éreztem magam, pedig egykor bármit megtettem volna, hogy ne kerüljek többé a közelükbe. Egészen más volt így, hogy nem láttam őket. Megnyugtató. Egy idegen sírkő előtt álltam már néhány perce, mikor léptek zaja ütötte meg a fülem. Nem törődtem vele, csak némán ácsorogtam tovább, arra számítva, hogy úgyis továbbáll. Az emberek nem zargatják egymást a holtak otthonában, ez még egy ok volt, hogy kedveltem ezt a helyet.

494 szó ◆ hello, my beautiful dopplegänger A városi temetõ 127664178  ◆ zene nopecredit


Vendég

avatar
Vendég

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Márc. 29, 2017 1:09 am

Elmentek, de szívünkben tovább élnek - a temető nem a gyász és az elmúlás, hanem az emlékezet és az újraegyesülés helye. Itt érezheted a legközelebb magadhoz elvesztett szeretteid.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ Empty

Ajánlott tartalom


A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
 

A városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ