Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Erdõ

A városi temetõ EmptySeraphim Scamander
Today at 2:25 pm



Nappali

A városi temetõ EmptyNathaniel Storm
Today at 1:50 pm



Theo & Evy - Ghost hunting?!

A városi temetõ EmptyNathaniel Storm
Today at 12:45 pm



Park

A városi temetõ EmptyAstrid Fray
Today at 12:23 pm



Zaltarish menedéke

A városi temetõ EmptyLiliana DeFleur
Today at 12:20 am



Oltár

A városi temetõ EmptyElisabeth Saltzman
Yesterday at 11:36 pm



Christian Caine

A városi temetõ EmptyStephanie Stafford
Yesterday at 10:18 pm



megmentésre váró megmentőm

A városi temetõ EmptyChelsea Jenson
Yesterday at 9:34 pm



Liliana Defleur

A városi temetõ EmptyKai Parker
Yesterday at 8:44 pm



Lafayette Temetõ

A városi temetõ EmptySeraphim Scamander
Yesterday at 5:55 pm

Share
 

 A városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptyPént. Aug. 23, 2019 1:32 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
A városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
484
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptyCsüt. Júl. 25, 2019 4:38 pm




Evy & Em

I'll be right here now, to hold you when the sky falls down

Emma szavai teljesen ledöbbentettek. Egészen eddig szentül hittem abban, hogy egy másodperc habozás nélkül bele fog menni abba, hogy Ericát visszahozzuk. Nagyon is jól emlékeztem arra, hogy mennyire hiányzott neki. Akkor, közvetlenül a tragédia után azt hittem, képtelen leszek arra, amit a húgunk tett volna. Emma teljes letargiába zuhant, én pedig úgy éreztem, képtelen vagyok megvigasztalni őt. Sokszor csak álltam mellette, figyeltem, ahogy sír, és hiába tudtam, hogy oda kellene mennem hozzá, és mondani neki valamit megnyugtatásnak, egyszerűen képtelen voltam megmozdítani a lábaimat. Abból próbáltam erőt meríteni, hogy magam elé képzeltem, Erica mit tenne ebben a helyzetben, de valahogy neki mindig annyira természetesen jött az optimizmus, vagy ha valakit vigasztalni, nyugtatni, netán bátorítani kellett. Úgy éreztem, én képtelen vagyok minderre. De aztán valahogy mégis sikerült többé-kevésbé ez, habár még mindig nem a valós személyiségem volt ez. A tragédia óta oly sok szerepet öltöttem magamra, ami korábban nem is tartozott hozzám, hogy olykor elgondolkozom magam is azon, vajon ugyanaz vagyok-e még mindig, mint régen, vagy netán teljesen kifordultam volna önmagamból én is?
- De Em… - pattantam fel hirtelen én is, rögtön őt követve, készen állva arra, hogy vitába bonyolódjak vele, de még a nevét se tudtam kimondani végig, amikor hirtelen heves köhögő roham tört rám. Az utóbbi időbe egyre gyakoribbá váltak, gyaníthatóan a szellemek jóvoltából.
Kezemet egyből a szám elé kaptam, és kissé meggörnyedve igyekeztem úrrá lenni a testemet rázó köhögéseken, amik oly hevesek voltak, hogy nem egyszer hittem azt, hogy most megfulladok. Pár percig tartott talán csak, s amint sikerül visszanyernem a rendes lélegzetemet, elemelve a kezemet a számtól felegyenesedtem. Mielőtt azonban Emma szemeibe nézhettem volna, hogy folytassam az érvelést, valami nedveset éreztem a tenyeremben. Ahogy odapillantottam, vért láttam vörösen megcsillanni a napfényben. Azt hiszem, sőt, egészen biztosan jó pár másodpercre lefagytam ezt látva. Csak bámultam és bámultam pislogás nélkül. A jelentése egyértelmű volt – már nincs sok időm hátra.
- Én… én nem akarom többé valaki másnak az életét élni – fakadtam ki végül, ahogy ténylegesen eljutott az agyamig a vérnek a jelentése. – Mindketten tudjuk, már a kezdetektől fogva így volt, hogy nem nekem kellett volna túlélnem azt a varázslatot, hanem Ericának. Hiszen hozzátok képest én egy senki vagyok. Mind tehetségben, mind minden más szempontból. És most… most hogy tudom, igenis lehetséges az, hogy Ericát visszakapjuk, hajlandó vagyok feláldozni az életemet. Tudom, hogy ha választhatnál, te is inkább Ericát választanád. – Igyekeztem bátor arcot, mosolyogni Emmára, de nem tudtam elrejteni az ismét feltörni kívánkozó könnyeimet sem. – Emma, veled vagy nélküled, de én akkor is visszahozom Ericát, kerül, amibe kerül. Kijavítom azt a hibát, amit oly sok évvel ezelőtt anya okozott, és ebben semmi nem állíthat meg. Sem Te, sem a Szellemek, sem senki más. – A pillantás, amit Emmára szegeztem, soha ilyen határozott nem volt még. A véres kezemmel letöröltem a könnyeimet az arcomról, amivel csak azt értem el, hogy az arcom is maszatos legyen, de nem érdekelt. Felkaptam a földről a táskámat, és megindultam abból a célból, hogy elhagyjam a temetőt, és hogy elhagyjam Emmát. Ha ő nem akart segíteni, akkor nekem sem volt okom tovább maradni itt.

507 words ◆ A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



You and I are sisters. Always remember that if you fall I will pick you up




Evelyn Cox
Egy árny vagyok a múltból
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
13
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Júl. 03, 2019 9:16 pm



Evy & Emma
we're Venus and Mars, like different stars

Képtelen voltam felfogni, Evy mekkora veszélybe sodorta magát miattam. Ha őt is elveszítem, azzal már hivatalosan is kijelenthettem, hogy megöltem a saját családomat. Anya talán nem miattunk halt meg, de nem tudtuk visszahozni. Erica az én hibám volt, ahogy most Evy is... A bűntudat olyan súllyal zuhant a vállaimra, éreztem, hogy az egész lelkem megrogy alatta. Az elkeseredettséggel együtt azonban a tűz is feléledt bennem, különös erő kezdte el perzselni a lelkem, mely egyre csak azt súgta: meg fogom menteni. Nem hagyom, hogy ő is arra a sorsra jusson, mint Erica.
- Mi lehet fontosabb annál, hogy megmentsünk téged? - Értetlenkedve csóváltam a fejem, úgy néztem rá, mintha megőrült volna. Elképzelni sem tudtam, mi járhatott a fejében, de nem tetszett ez a mazochista hozzáállás. Mintha már feladta volna és elkönyvelte volna, hogy biztosan nincs remény a számára... Én azonban ezt nem voltam hajlandó elfogadni! Nem szakítottam félbe, mert nem hagyta, de lett volna bőven mit mondanom. Ellentétes érzések kavarogtak bennem, egy részem örült a hírnek, de a másik dominanciára tört és lehűtötte a lelkesedésemet.
- Hagyd ezt a hülyeséget. - morrantam rá a testvéremre, és látván, mennyire komolyan gondolta, feltápászkodtam mellőle a földről. Lustán porolgatni kezdtem a nadrágom.
- Nem játszottunk már épp eleget a halállal? Nézz magadra, mibe keveredtél miatta! Ideje beletörődnünk abba, ami megtörtént és élnünk tovább az életünket. - közöltem, hangom ridegségébe még én is beleborzongtam. Hideg voltam, mint a jég és kemény, mint az acél. Törhetetlen, büszke és sebezhetetlen. Felkaroltam a táskám a földről és a vállamra dobtam, onnan pillantva le Evyre. Pillantásom lemondást és felsőbbrendűséget tükrözött.
- Erica meghalt, nekem meg sosem fog visszatérni a varázserőm. Ami nem sikerült hármunknak, az szerinted menne neked teljesen egyedül? - megráztam a fejem, megválaszolva ezzel a kérdést is. Talán én hajtottam eddig a legvadabbul Evyt, de mióta elment és magamra maradtam, rájöttem, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Most pedig, az ősi boszorkányok alkuját hallva arra is ráébredtem, hogy nem dacolhatunk az ősi törvényekkel. Az ár mindig túl nagy, amit meg kell cserébe fizetnünk.
- Törődj bele. A vámpírra kell koncentrálnunk. Menjünk haza, elintézek pár telefonhívást. - Ennyivel jeleztem, hogy a beszélgetés részemről lezárva, és Evyt kikerülve valóban elindultam hazafelé, még ha bele is szakadt közben a szívem abba, hogy hátat kell fordítanom Ericának. Még egy testvért nem veszíthettem el az önzőségünk miatt.

A városi temetõ 3575419701  A városi temetõ 3887785939


Emma Cox
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
A városi temetõ Tumblr_o6tgq3Lnx21rfl2e1o1_400
crying is weakness
tears are prayers too
i don't believe in God anymore

Kapcsolatban :
never in your dreams
Play by :
Palvin Barbara
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Jún. 26, 2019 1:40 pm




Evy & Em

I'll be right here now, to hold you when the sky falls down

Oly sok éven át cipeltem ezt a terhet egyedül, hogy észre se vettem, mennyire nyomta a súlya a vállaimat. Mert habár nem gondoltam minden nap erre az alkura a boszorkányokkal, az agyam egyik legelrejtettebb zugában mindig ott volt, s arra várt, hogy egy figyelmetlen pillanatomban előkúszhasson, engem letargiába taszítva ezáltal. Hiszen, bármelyik nap meghallhattam volna. A boszorkányok igaz, nem zaklattak, de ettől függetlenül teljesen tisztában voltam azzal, hogy bármelyik percben úgy dönthetnek, véget vetnek az életemnek. Ennek a tudatában élni… Nem, egyáltalán nem volt könnyű. De Emma kedvéért erősnek kellett mutatnom magam, hiszen ha én is összetörök, ugyan ki vigasztalta volna meg őt? Ki másra támaszkodhatott volna, ha nem rám? Nem volt senkink egymáson kívül, s én önszántamból magamra vállaltam ezt a szerepet. De most, azzal, hogy egy könnycsepp legördült, már képtelen voltam megállítani, hogy több is kövesse. Keservesen kapaszkodtam a nővérem nyakába, amint ő megölelt. Hallottam a zokogásom közepette is a szavait, azt, hogy valóban komolyan is gondolta őket, de képtelen voltam bármit is mondani jelen pillanatban. Ezért hát csak szorosan magamhoz öleltem Emmát, mintha az életem múlott volna rajta, egészen addig, amíg a könnyeim el nem apadtak. bármennyi ideig is tartott ez.
A szemeimet törölgetve húzódtam el tőle, amint úgy éreztem, hogy sikerült valamelyest összeszednem magam, hiszen bármennyire szerettem is volna csak bebújni az ágyamba, a fejem tetejéig húzni a takarót, és bőgni, mint egy kisgyerek, ennél sokkal fontosabb dolgom volt. Már csak egy kicsit kellett kitartanom, s utána… utána már megpihenhetek.
- Nem tudom, de szerintem nem sok – ráztam meg a fejemet. Ahogy jobban végig gondoltam azt, amit az előbb mondott, hogy elmehetnénk Denverbe, és megkérni az Ötök testvériségét, hogy segítsenek levadászni azt a vámpírt, nem is tűnt rossz ötletnek. Ha lett volna több időnk, akkor még bele is mentem volna, de jelen pillanatban más teendők élveztek prioritást. – Az a vámpír most nem fontos, Em, mást kell sürgősen véghez vinnünk – feleltem, ismét komoly tekintettel fordulva felé. – Őszintén szólva, azt terveztem, hogy nem jövök vissza. Te nem is tudtál volna arról, hogy meghalok, így nem is fájt volna az elveszítésem. Mielőtt azonban leharapod ezért a fejemet – emeltem gyorsan fel az ujjamat, mielőtt Em félbeszakítva leordíthatta volna a fejemet –, engedd, hogy befejezzem. Nagyon úgy tűnik, hogy azáltal, hogy félúton voltam a halál felé, sokkal érzékenyebbé váltam a túlvilág dolgaira. Erica valahogy ezáltal kapcsolatba lépett velem, Em. Nem volt sok ideje, de elárulta, hogyan hozhatjuk őt vissza – meséltem neki csillogó szemekkel, hiszen ezért az egyért érdemes volt meghalnom. Ericát kerül, amibe kerül, de ki fogjuk szabadítani arról a helyről.Ezt csak most tehetjük meg, ezért nincs időnk elmenni Denverbe. Engem már nem lehet megmenteni, de Ericát megtudjuk. Nem hagyom még egyszer cserben a húgunkat – jelentettem ki határozottan, ami azt jelentette, hogy nem érdekelt, Em beleegyezik-e ebbe vagy sem, de én mindenképpen véghez fogom vinni.

465 words ◆ A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



You and I are sisters. Always remember that if you fall I will pick you up




Evelyn Cox
Egy árny vagyok a múltból
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
13
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzomb. Jún. 15, 2019 12:26 pm



Evy & Emma
we're Venus and Mars, like different stars

Nem néztem rá, nem is kellett, éreztem őt magam mellett és ez bőven elég volt. Épp csak oldalra kellett fordítanom a fejem, hogy látóterem sarkából észrevegyem idegesnek tűnő matatását, haja hullámzó esését. Ikrek voltunk, ennyi elég volt, és én sem szerettem, ha épp bámultak, miközben nagy bejelentésre készültem. Reméltem, minimum az önvédelmet oktató hapsija áll emögött, Adam, vagy isten tudja már, hogy hívják. Szerettem volna azt hinni, hogy ő szöktette meg a városból és kipottyantottak egy rakat gyereket, de mivel többször is összefutottam a sráccal azóta, tudtam, hogy nem így történt. A vallomás enyhén szólva meglepett. Olyan volt, mint egy ütés, nem egyszerűen pofon vágott, hanem még égő lenyomatot is hagyott rajtam. Egyetlen pillanatra, egyetlen röpke pillanatra belegondoltam, mi lenne, ha tényleg haldokolna, aztán hagytam, hogy arcvonásaimat torz grimaszba fojtsa egy fintor.
- Meg, nyilván. Ha nem mondod el az igazat, szerintem hamarabb is, mint hinnéd. - Szemöldököm magasra kúszott a homlokomon, összecsókot a párjával, ahogy ráncolni kezdtem. Nem is tudom, mit vártam tőle. Vállalta egyáltalán valaha bármiért is a felelősséget? Evy arca azonban ugyanolyan komoly és szomorkás maradt, amitől az enyém kisimult, majd elnyúlt. Nem szóltam semmit, csendben várakozva hagytam, hogy végigmondja. Az első reakcióm a düh volt, és ha mélyebbre ástam volna, felfejthettem volna, mik táplálták: féltés, félelem és bűntudat. Persze, haragudtam rá, amiért ezt eddig nem közölte velem, de sokkal inkább azért voltam mérges, mert ilyen tehetetlen helyzetbe lökött, mert felelősnek éreztem magam, hiszen ha korábban mondja, máshogyan állhattunk volna a vámpírhoz, és mert rettegni kezdtem attól is, hogy elveszíthetem őt. Ez a rengeteg érzelem mind haragként robbant ki belőlem.
- Szóval, hogy megkímélj a bűntudattól, inkább feláldozod értem saját magad, hogy ezzel a tudattal élhessek életem végéig?! Milyen figyelmes tőled! - Nem ellenőriztem, hall-e minket bárki, nem is érdekelt különösebben. Azzal sem foglalkoztam, hogy temetőben vagyunk - kiabálni akartam, hát kiabáltam. - Mert én szerinted ilyen életet akarok élni? Szerinted én el tudnálak veszíteni még téged is? - A lelkem mélyén tudtam jól, hogy önzetlenül cselekedett, nekem mégis önzőnek tűnt. Nem bírta volna ki a fájdalmat, hogy még egy szerettét elveszítse, ezért inkább megfutamodott és rám hárította. Most én leszek az, akit hátrahagy a fájdalommal és a bűntudattal, élete végéig. Még ha éreztem is, hogy hálásnak kéne lennem neki, hiszen megmentett, túlságosan gyerek fejjel gondolkodtam ahhoz, hogy ezt belássam.
A könnyei láttán elcsitultam kissé. Úgy éreztem, ha itt lenne az a vámpír, puszta kézzel téptem volna le a fejét; nem kellett volna sem fegyver, sem bájital. A vita hevében kissé elhúzódtam tőle, hogy félig felé fordulhassak, magam mellett támaszkodva, most azonban lassan ellazult a tartásom és visszahelyezkedtem mellé, közelebb hozzá. Karomat a válláig emeltem, ott megtorpantam egy pillanatra, végül körbefontam a nyakát és magamhoz húztam, átöleltem őt.
- Jól van, ne sírj. Ez nem a világ vége... - elhallgattam egy pillanatra. Nem sokszor kellett vigasztalnom Evyt, és sikerült rögtön a második mondattal felsülnöm. - Ez csak egy buta ígéret,  szerinted érdekel engem, hogy te mit alkudoztál? Elmegyünk Denverbe. Megkeressük az Ötök Testvériségét, ők biztosan segítenek nekünk. Azt ígérted, mi nem megyünk utána, de vadászokról nem volt szó. - Nem fogom hagyni, hogy meghaljon egyetlen ígéret miatt. Ráadásul egy mocskos vámpírral kötött alkut, nem lehet benne annyi büszkeség és becsületesség, hogy emiatt meghal. - Nem foglak elveszíteni. - súgtam bele a hajába és jobban magamhoz szorítottam, hogy érezze a szavaim súlyát. Érezhette azt is, hogy a kezem enyhén remeg a hátán és a szívem gyorsabban pörög a szokásosnál. A szemem szúrt, de képtelen voltam sírni, úgyhogy csak némán öleltem.
- Mennyi időnk van? - Fel sem tűnt, hogy többes számot használok. Hiszen a testvérem, ami őt érintette, az engem is, és az ő halála részben az enyém is volt.

A városi temetõ 3575419701  A városi temetõ 3887785939


Emma Cox
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
A városi temetõ Tumblr_o6tgq3Lnx21rfl2e1o1_400
crying is weakness
tears are prayers too
i don't believe in God anymore

Kapcsolatban :
never in your dreams
Play by :
Palvin Barbara
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzomb. Jún. 08, 2019 5:40 am




Evy & Em

I'll be right here now, to hold you when the sky falls down

A csípős megjegyzésén nem lepődtem meg. Számítottam, nem is, teljesen biztos voltam abban, hogy Emma nem fog egyből a nyakamba ugrani, miután olyan csúnyán faképnél hagytam. De ahhoz képest, amire számítottam, ez még nem is volt olyan vészes. Vagy talán még rosszabb is volt a tomboló dühénél ez a fagyosság és érzelem mentesség. Mintha nem jelentene neki semmit az, hogy itt vagyok. Haragudott, teljesen egyértelmű volt, de azért a szívembe markolt a fájdalom. Mi van, ha Em soha nem fog megbocsátani, és őt is örökre elveszítem? – fordult meg a fejemben a gondolat, de aztán rájöttem, hogy mindez igazán nem is számít, hiszen én így vagy úgy, de meg fogok halni. Még talán jobb is lenne Emmának, ha hátralevő életében haragudna rám. Akkor az én elveszítésem sem lenne olyan fájdalmas. Legalább Erica itt lesz neki…
- Ameddig tudok – sóhajtottam fel, hiszen még sem mondhattam azt neki, hogy ameddig meg nem halok. Nem akartam rögtön ezzel letámadni. Közben végig türelmesen vártam arra, hogy mi lesz – beszélhetünk-e avagy sem. Amikor fejével közelebb intett magához, csak bólintottam egy aprót, és táskámat magam mellé téve leültem mellé én is. Vetettem egy pillantást Erica sírkövére, hogy erőt merítsek belőle. Bármennyire is hangozhat furcsán, de tudtam, éreztem, hogy a húgunk figyel minket, és szurkol azért, hogy helyre tudjuk tenni a kapcsolatunkat. S hogy eláruljam Em-nek azt, amit ő mondott nekem. De először mindent szép sorjában.
- Nem is tudom, hol kezdjem – kezdtem el idegességemben a hajamat piszkálni, de látva Em arcát, rögtön befejeztem, és egy nagy sóhajt követően csak beszélni kezdtem. – Meg fogok halni – tértem rögtön a tárgyra. Halálosan komoly arccal, egy szomorkás mosollyal az arcomon pillantottam a testvéremre, hogy tudja, nem viccelek. Vártam pár másodpercet, hogy megemészthesse a szavaimat, s csak azután folytattam a mondanivalómat. – Aznap éjjel, amikor megpróbáltuk anyát visszahozni a halálból, valójában nemcsak Erica halt meg, hanem én is. Anya azonban képes volt megállapodásra jutni a szellemekkel. Ha sikerül megölnünk a vámpírt, akkor én életben maradhatok. Ha azonban elbukunk, akkor én is meghalok, végérvényesen – meséltem neki. Képtelen voltam azonban az arcára nézni, látni a reakcióját. Helyette a cipőm orrát mustráltam, mert valahogy a rajta lévő koszfoltok sokkal érdekesebbnek bizonyultak. – Soha nem meséltem ezt el neked, mert biztos voltam abban, hogy a vámpírt képesek leszünk megölni, és akkor csak feleslegesen lett volna bűntudatod és aggódtál volna értem. Nem szerettem volna ezt – ráztam meg a fejem. – De végül a vámpír túl erős volt, és én képtelen voltam arra, hogy elveszítselek téged is, Em – pillantottam a testvérem arcára ismét könnyes szemekkel, hiszen nem volt könnyű meghoznom nekem sem azokat a döntéseket, amiket. – Az a vámpír majdnem megölt téged, és én képtelen voltam megakadályozni. Ezért alkut ajánlottam. Megkíméli az életedet, mi pedig cserébe soha többé nem eredünk a nyomába… - fejeztem be a mesét, szándékosan befejezetlenül hagyva a mondatot. Képtelen voltam kimondani ennek az alkunak a következményét, hagytam, hogy Emma magától jöjjön rá. Igyekeztem legyűrni a feltörő könnyeket, de annyira, annyira fájt ez az egész. És nem akartam meghalni, egy kicsit sem! Igyekeztem elfogadni a sorsom, de nem ment. Oly sok minden van, amit még meg akarok tenni ebben az életben, a szeretteimet sem akarom itt hagyni!
- Emma, én nem akarok meghalni! – fakadtam ki végül, miközben a könnyeim is záporozni kezdtek az arcomon. Igyekeztem tartani magam a kedvéért, Erica kedvéért, de nem ment tovább. Képtelen voltam azt tettetni, hogy milyen erős vagyok, hogy minden rendben van, mert nem volt, egyáltalán nem volt.

565 words ◆ A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



You and I are sisters. Always remember that if you fall I will pick you up




Evelyn Cox
Egy árny vagyok a múltból
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
13
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptyKedd Jún. 04, 2019 12:41 am



Evy & Emma
we're Venus and Mars, like different stars

Vettem egy mély levegőt, majd szabadjára engedtem. Nem kellett visszatérnie az erőmnek ahhoz, hogy tudjam, ki áll mögöttem és miféle bajokat hoz magával. Fel voltam készülve bármire, minden napomat úgy éltem, hogy a következő percben talán harcolnom kell majd. Mégis meghagytam még ezt a néhány nyugodt, békés pillanatot magamnak. Erica sírkövére néztem, s mintha húgom noszogatott volna, végre megfordultam és szembenéztem Evelynnel. Mások talán megbotránkoznak, ha önmagukat látják viszont, nekem azonban volt időm bőven hozzászokni a tükörképemhez. Inkább külsős szemmel próbáltam fürkészni, szemügyre venni a kisebb változásokat, melyeket más nem vehetett észre, csak én, kihallani a hangjából azt, melyet más nem hallhatott, csak én. Kiolvasni a szeméből az elmúlt hónapok titkait.
- Tényleg? Már azt hittem, lett még egy belőlünk. - Tudnia kellett, hogy hülyeséget beszél, ahogy nekem is, hogy nem kellett volna lecsapnom. Annyi más, illendőbb dolgot mondhattam volna ahelyett, hogy ilyen ócska dorgálással kezdem... Talán ezzel akartam éreztetni, hogy annyit sem jelent már ez a pillanat, hogy megadjam a drámaiságát.
Összefontam magam előtt a karomat, egyszerre védekező és támadó a mozdulat. Ha lenne varázserőm, biztos felgyújtanám a nadrágját, így viszont a legtöbb, amit tehettem, hogy elképzeltem újra és újra, ahogy a feneke lángol. Valahogy megnyugtatott a bosszú gondolata.
- Meddig maradsz? - Ezt akartam legelőször tudni. Ennek tükrében lesz értelme eldöntenem, hogyan viszonyuljak hozzá. Ha csak átutazóban van, ha közölni akar valamit, aztán már tovább is megy, azt nem fogom díjazni. De ha lezárt egy fejezetet és megnyitna egy újat itthon, velem, akkor felesleges tovább ellenségeskednem vele. Akkor talán odamehetnék és...
Mikor hidegültünk el annyira egymástól, hogy feszélyezzen egyetlen ölelés? Lesütöttem a szemem és Evy helyett inkább a cipőm orrát kezdtem el bámulni. Lassan visszaeresztettem a táskát a vállamra, majd a felkaromra, végül hagytam, hogy lecsússzon magam mellé a fűbe.
- Gyere - intettem közelebb magamhoz a fejemmel. -, üljünk le! - Bármit is akart mondani nekem, egyrészt tudtam, hogy hosszú lesz, másrészt jobb, ha Erica is itt van velünk. Kellett a villámhárító, egy biztos pont, melyre ránézve eszembe juthatott, miért éri meg kedvesnek lennem Evelynhez - hogy mindegy, mekkora hülyeséget csinált, mindig a vérem marad, a testvérem, a másik felem. Haragudhatok rá amennyire csak akarok, ő az az ember, akit feltétel nélkül, a legjobban szeretek ezen az egész világon. Mert muszáj, és mert én is így akartam.

A városi temetõ 3575419701  A városi temetõ 3887785939


Emma Cox
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
A városi temetõ Tumblr_o6tgq3Lnx21rfl2e1o1_400
crying is weakness
tears are prayers too
i don't believe in God anymore

Kapcsolatban :
never in your dreams
Play by :
Palvin Barbara
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptyVas. Jún. 02, 2019 6:26 am




Evy & Em

I'll be right here now, to hold you when the sky falls down

Tudjátok, mindig is ironikusnak tartottam a sorsot. Az utóbbi hónapokban volt időm bőven ilyen hasztalan dolgokon gondolkodni, elmélkedni azon, hogy az én, a mi életünk hol lett ennyire elrontva, vagy mikor átkoztak meg minket. Igen, azt hiszem az a nap volt, amikor apa többé nem bukkant fel a házunk küszöbén. A mai napig jól emlékszem arra, ahogy Emma kezét szorítottam, anya pedig Ericát tartotta a karjában. Így álltunk mi négyen a vidéki házunk ajtajában, narancssárgás fényben fürödve, ahogy a nap egyre jobban eltűnt a horizonton. Mi csak vártunk és vártunk, de apa nem jelent meg. Megígérte, és nem tartotta be a szavát. Napokon keresztül ugyanígy várakoztunk rá, de aztán ahogy múlt az idő, úgy halt el a remény is. Először Erica adta fel, aztán én. Emma és anya sokkal tovább hitt abban, hogy apa még feltűnik majd, de végül nekik is el kellett fogadni, hogy többé nem fogjuk látni őt.
Valahogy azt a napot követően minden csak sokkal rosszabbá vált. Hónapokon belül anya megbetegedett, s szinten távozott közülünk, amit mi hárman képtelenek voltunk elviselni és elfogadni. Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül, de visszahozzuk őt. Hiszen erősek voltunk hárman együtt, sokkal erősebbek, mint bárki is gondolta volna. De ez sem volt elég. Mást hoztunk vissza, s ez Erica életébe került, és majdnem az enyémbe is. Anya megállapodást kötött a szellemekkel, hogy ha Emmával megöljük a vámpírt, akit visszahoztunk, akkor én életben maradhatok, de ha nem… akkor követnem kell Ericát.
Mesélhetném tovább a Cox boszorkányok sanyarú sorsát, de igazából felesleges lenne. A vámpírt nem sikerült Emmával megölnünk, túlságosan is erős volt. Képtelen lettem volna elviselni a nővérem elvesztését, bármennyire is megromlott a kapcsolatunk az idők során, mégis csak a testvérem volt! Ezért hát megállapodást kötöttem a vámpírral: nem öli meg Emmát, cserébe mi békén hagyjuk. Persze, ezzel írtam alá a halálos ítéletemet. De nem érdekelt. Egyetlen dolog volt fontos, még pedig hogy megmentsem a nővérem. Azonban képtelen voltam elé állni, és megmondani neki, hogy meg fogok halni, én is. Helyette inkább elvágtam minden hozzá és másokhoz fűződő kapcsolatom, várva arra, hogy a boszorkányok mikor fognak magukhoz szólítani. És lám, most mégis újra átléptem Mystic Falls határát a célból, hogy beszéljek Emmával.
Nem vártam meleg fogadtatásra, azok után nem, amit tettem, de muszáj volt beszélnem vele. A saját halálom elkerülhetetlen volt, ezzel magam is tisztában voltam, azonban egy új reménysugár jelent meg előttem, ami legalább egy kicsit enyhíteni tudott a bűntudatomon, amiért Emmát itt kell hagynom.
Félelemmel vegyes izgatottság lett úrrá rajtam, ahogy céltudatos léptekkel haladtam a temetőben. Nem volt szükség lokátor bűbáj alkalmazásához ahhoz, hogy tudjam, merre találom a nővérem. Tudtam, hogy Erica sírjánál lesz. A helyében valószínűleg én is ott lettem volna.
A hirtelen feltámadó szél belekapott a hajamba. Félretűrtem a rakoncátlan tincseket az arcom elől, hiszen gátolták a kilátást, s ekkor pillantottam meg azt az oly jól ismert alakot. Megtorpantam. Háttal állt nekem, én pedig nem tudtam, miképp is szólítsam meg. Ezer meg ezerszer lejátszottam a fejemben ezt a találkozást, de most, élesben teljesen leblokkolt az agyam. Végül vettem egy mély lélegzetet, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne hallatszódjon hangomnak a remegése.
- Emma… - szólaltam meg halk, bizonytalan hangon. – Én vagyok az. – Nem tudtam, mi mást mondhattam volna még, erőltetett mosollyal az arcomon vártam arra, hogy nővérem megforduljon, és hónapok óta először újra lássam az arcát.

548 words ◆ A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389 A városi temetõ 3739568389



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



You and I are sisters. Always remember that if you fall I will pick you up




Evelyn Cox
Egy árny vagyok a múltból
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Play by :
Palvin Barbara
Léptek száma :
13
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Május 15, 2019 8:05 pm



Evy & Emma
we're Venus and Mars, like different stars

Mennyire leértékelődik az életünk, ha számokban mérjük csupán! Ez járt a fejemben, ahogy már órák óta bámultam Erica sírkövét. Magam sem tudom, mit vártam tőle, egyszerűen csak nem akadt jobb dolgom; igen, egy temetőben tölteni a péntek délutánt is ezerszer jobb ötletnek tűnt, mint hazamenni az üres lakásba. Utáltam beismerni, de bármilyen nehezen is jöttünk ki Evelynnel, vele sokkal teljesebb volt az életem. Nyaggathattam a varázsereje miatt, gyakoroltunk, beszélgettünk, bár olykor csak vitának hangzott inkább, mégis... Hiányzott. Nem tudtam, hogy azért, mert gyűlölök egyedül lenni, vagy azért gyűlöltem egyedül lenni, mert hiányzott.
Erica vajon mit mondana?
Nyelnem kellett, pillantásom a sírkőről visszafordítottam az ölemben heverő, nyitott könyvre. Órákkal ezelőtt megálltam az adott oldalon, már csak arra volt jó, hogy tartsa helyettem a telefonom, míg az instagramot nyomogattam. Nem mintha ne szeretnék olvasni, vagy nem értékeltem volna a könyvek által nyújtott élményt és tudást, egyszerűen csak nem volt hangulatom elmerülni valaki más világában. Minek, ha még a sajátommal is alig birkóztam meg?
Pillantásom megakadt a csuklómon díszelgő tetováláson. Merengve végighúztam rajta a körmöm hegyét, majd ráigazítottam a kardigánom ujját, hogy takarásban maradjon. Mennyi minden történt az elmúlt hónapokban... Néha ingert éreztem, hogy beszámoljak róla valakinek; ilyenkor látogattam ki Ericához.
Aztán valahogy itt ragadtam.
Eltettem a telefonomat a táskámba és összecsuktam a könyvet. Kezdett feltámadni a szél, mintha vihar előszelét hozta volna magával, a levegőben éreztem az eső illatát. Jobbnak láttam, ha elindulok hazafelé. Feltápászkodtam a földről, leporoltam a nadrágomra tapadt földet és füvet, még egy utolsó pillantást vetve a sírkövön szereplő számokra. Ahogy egyre tovább néztem, úgy szorult el egyre inkább a torkom. Közelebb léptem és végighúztam a név felett az ujjam.
- Szia, hugi! Majd jövök. - igazítottam a táska pántján a vállamon. Indulni készültem, de a szél egyre jobban feltámadt körülöttem, vadul susogtatta a fák lombjait. Nyugtalan érzésem támadt, az ösztöneim jeleztek, de nem értettem tisztán őket... Nyugtalanságom ellenére nem éreztem fenyegetőnek, sőt, túlontúl ismerős volt. Talán a lelkem mélyén sejtettem már, mi ez, sikerült beazonosítanom a forrását, de az agyam még képtelen volt felfogni. Pedig tudtam, éreztem, hogy ott állt mögöttem, és csak megfordulnom kellett volna, hogy ez az egész valósággá váljon...

A városi temetõ 3575419701  A városi temetõ 3887785939


Emma Cox
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
A városi temetõ Tumblr_o6tgq3Lnx21rfl2e1o1_400
crying is weakness
tears are prayers too
i don't believe in God anymore

Kapcsolatban :
never in your dreams
Play by :
Palvin Barbara
Keresem :
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Ápr. 04, 2018 10:27 am

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
A városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
484
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ EmptyPént. Aug. 04, 2017 4:02 pm




Katherine & Amara


we look the same but we're a complete different people

Amióta visszatértem az életbe minden annyira furcsa volt. Kezdtem megismerni a modern világ előnyeit és hátrányait. Szereztem egy mobiltelefont, de a számot egyelőre senkinek sem adtam meg, nem volt kinek. Azt is megtanultam, hogy az emberek jobban függnek ettől a kütyütől, mint az ételtől vagy a víztől. Nem értettem miért látom mindig mindenki kezében, a fülén, vagy előtte heverni az asztalon. Többet nézegették, mint egymást. A szemkontaktus már nem volt annyira fontos, mint az én időmben. Már nem a tisztelet jele volt, sokkal inkább egy kiváltság, amit csak ritka esetben kapott meg a másik fél. Az internet világa még ismeretlen volt számomra, nem tudott lekötni annyira, hogy megértsem a lényegét. A természetet többre értékeltem, néhány hónap alatt már úgy ismertem Mystic Falls-t, mint a saját tenyeremet, ha nem jobban. A belvárost fényes nappal ritkán jártam be, a külvárosban viszont csukott szemmel is eligazodtam volna. Olykor kendővel, kalappal és napszemüveggel takartam el az arcom, ez utóbbi állandóan a táskámban lapult vagy a pólómon csüngött. Veszélyes volt a városban maradnom, de amíg nem ismerkedtem meg jobban a világgal, nem mertem kitenni onnan a lábam. Mikor a Quetsiyah általi börtönből sikeresen megszabadultam, nem sok időm volt felzárkózni. A mai napig rémálmaim vannak, paranoiássá tett a bezártság, az üldözési mániámat pedig nem tudtam lerázni magamról. Már nem voltam olyan őrült, de voltak pillanatok, amikor azt hittem halott lelkeket látok, vagy épp Silast, ahogy véres nyakkal közelít felém. Hiányzott a férfi, de nem láttam átkelni a boszorkányon, az egyetlen magyarázat az volt, hogy még halott. Néha elképzeltem, hogy újra találkozunk, mit mondanék neki, hogyan reagálnék... de túl sok áldozatot hoztunk a szerelemért. Túl sok veszteség ért minket, nem kívántam újra ebbe a hibába esni. Ez volt az én bűnöm, ám a múlton nem változtathattam, a jövőm pedig még nem volt kőbe vésve. Ki akartam használni ezt az új esélyt, megbecsülni és ezúttal jól cselekedni.
Egy újabb hosszú sétán voltam túl, végül a temetőben eszméltem rá, merre vitt a lábam. Ez egy csöndes hely volt, ráadásul itt nem kellett rejtőzködnöm. Itt tértek végső nyugalomra a Gilbert lány szülei, ha össze is találkoztam volna valakivel, nem keltek gyanút. A hajam épp olyan egyenes volt, mint az övé, a csodálatos izzó valaminek köszönhetően, amit hajvasalónak neveztek. Nem használtam sűrűn, de tetszett, hogy ebben az új világban azt kezdek a hajammal, amit csak akarok, s még az öltözködésemet sem szólják le. A nők például nadrágot hordtak, míg az én időmben még a férfiak is hosszú lepellel fedték be testüket. A csilli-villi ékszerekből pedig bőven volt választék, ahogy a cipőkből is. A holtak közelében mégis otthonosabban éreztem magam, pedig egykor bármit megtettem volna, hogy ne kerüljek többé a közelükbe. Egészen más volt így, hogy nem láttam őket. Megnyugtató. Egy idegen sírkő előtt álltam már néhány perce, mikor léptek zaja ütötte meg a fülem. Nem törődtem vele, csak némán ácsorogtam tovább, arra számítva, hogy úgyis továbbáll. Az emberek nem zargatják egymást a holtak otthonában, ez még egy ok volt, hogy kedveltem ezt a helyet.

494 szó ◆ hello, my beautiful dopplegänger A városi temetõ 127664178  ◆ zene nopecredit


Vendég

avatar
Vendég

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: A városi temetõ   A városi temetõ EmptySzer. Márc. 29, 2017 1:09 am

Elmentek, de szívünkben tovább élnek - a temető nem a gyász és az elmúlás, hanem az emlékezet és az újraegyesülés helye. Itt érezheted a legközelebb magadhoz elvesztett szeretteid.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
A városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A városi temetõ Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
484
Népszerûség :
0

A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: A városi temetõ   A városi temetõ Empty

Ajánlott tartalom


A városi temetõ Empty
Vissza az elejére Go down
 

A városi temetõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: Mystic Falls-
^
ˇ