Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Yesterday at 12:11 am

Torrey De Vitto

Szomb. Dec. 16, 2017 4:30 pm

Karácsonyi álom

Szomb. Dec. 16, 2017 1:24 pm

Hangstúdió

Szomb. Dec. 16, 2017 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Sétálóutca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutca   Szomb. Júl. 15, 2017 11:34 pm

A csuklómat a kezembe veszem és értetlenkedve megdörzsölöm, amikor hirtelen megint érzem azt a fájdalmat. Ugyan úgy rövid ideig tart, mint az előző, de most kicsivel erősebb. Nincs is arra időm, hogy elgondolkodjak mi lehet ez, mert egy fiatal fiú indul el felém, ő az aki miatt eredetileg megálltam.
- Segíthetek? –kérdezek rá rögtön amint oda áll elém, és ő már bele is kezd a mondandójába, amit tátott szájjal hallgatok, feldúltan beszél, pedig úgy gondolom, hogy semmi okot nem adtam rá.
- Már megbocsáss, de miről is beszélsz? –nézek rá értetlenül, nem is bajlódom a magázódással, ugyanis vagy öt évvel fiatalabb lehet nálam, olyan 20-21-nek saccolnám.  
- Én is érzem, és én sem tudom mi ez – tartom fel a csuklóm, próbálok higgadt és nyugodt maradni, azok ellenére, hogy a fiú nagyon bunkón beszél velem. Végighallgatom a fiút, majd amikor számon kér, egyszerűen megfordulok és ott hagyom. Nekem ehhez most se energiám se kedvem. Egész nap hülyékkel voltam körül véve, nem hiányzik még egy. Most csak egy pohár borra vágyom és a kedvenc könyvemre. Csupán csak két lépést tudtam lépni anélkül, hogy megint a csuklómhoz kelljen kapnom, ez mi lehet? Visszafordulok a fiúhoz.
- Ez valami buta vicc lenne? –kérdezem most már talán én is egy kicsit ingerültebben, de még így sem káromkodok. Nagyon ellenzem az obszcén szavak használatát beszélgetésekkor és vitákkor is.
- Te is érezted? –pillantok a csuklójára, majd mélyen a szemébe nézek. Nem értem mi folyik itt.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutca   Szomb. Júl. 15, 2017 12:11 pm

Akármennyire igyekszek kiszúrni a tettest, egyáltalán nem találom. Érdekesnek találom a helyzetet, aztán újult erővel látok neki lelépni. Gondolom kétszer nem varázsol rám senki ilyesmit. Tán csupán az előző egy kisebb csíny volt az illető részéről, hogy tanuljak belőle. Ám mikor haladni szeretnék, akkor újabb áramütés ér a csuklómon.
- Áucs – kapok oda megint, hiszen erre nem lehet felkészülni, vagy kivédeni. Újra megfordulok de csupán a lány, vagyis sokkal inkább nő van leginkább a közelemben. Kezd gyanús lenni nekem ez az egész, így most már felé nézek. Mazochista nem vagyok, így egyáltalán nem próbálom megkísérelni a távozást harmadjára is. Inkább lassú léptekkel indulok a lány felé, aztán kerek perec kimondom, amit vélek.
- Ha ez a te műved, akkor jobb lenne most azonnal megszakítani - hangom cseppet sem kedves, hiszen alapjában véve feldúlt vagyok. Nem vagyok felkészülve az ilyenekre.
- Egyáltalán nem vicces áramütést kapni. Eléggé bizarr érzés az egész – sóhajtok fel, miközben veszem a bátorságot, hogy végignézzek rajta. Igazán bájos lány, de a szép külső egy ravasz boszorkányt takar, legalább is egyelőre így vélem.
- S a kérdésedre a válasz, hogy egyáltalán nem vagyok jól jelen pillanatban – lesújtó nézéssel tüntetem ki. Egy picit azért magamba mélyedek, hogy vajon lehetséges-e, hogy én miattam alakult ki eme helyzet? Ráadásul ebben a mágiaformában nem igazán vagyok otthonos, magyarán semmit sem tudok. Az idő múlásával egyre valószínűnek találom, hogy én vagyok a hibás, de ezt cseppet sem akarom a saját számlámra írni.
- Szóval mit tudsz a saját mentségedre felhozni? - toporgok, mint egy féreg. Fogalmam sincs, hogy ebből hogyan és miként fogok jól kijönni. Egyáltalán, ha az én hibám, akkor hogyan lehet megszüntetni? Átkozott kérdések!
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutca   Pént. Júl. 14, 2017 11:47 pm

Sose szerettem városban élni, gyermekkoromban mindig egy kedves kis vidéki lakot képzeltem el magamnak, amin gyermekeimmel és férjemmel együtt osztozom. Persze ez még megtörténhet, mindig azzal nyugtatom magam, hogy fiatal vagyok még ezen gondolkozni. Jelen pillanatban a legfőbb célom, hogy a munkámban helytálljak, hisz még csak most vettek fel főállásba, mert eddig csak diákmunkában foglalkoztattak az egyetem mellett, fele ennyi fizetéssel. De nyílván ez nagyrészt az én hibám is volt, mert többször is halasztottam egy-egy félévet az egyetemen, ezért csak tavaly sikerült befejeznem. Persze ez a munka se a szívem csücske, HR-esként dolgozom, és rá kell jöjjek, a világ tele van idiótábbnál idiótább alakokkal. Ma délelőtt egy férfi részegen jött be egy állásinterjúra, a kinyomtatott önéletrajzára pedig rajzolt egy nyuszit. Nem biztos, hogy jó munkát választottam, mostanában egyre kevésbé szívesen kommunikálok emberekkel. A napom fénypontja a hazatérés, amikor fél 9 körül belépek a lakásomba, lerúgom magamról a cipőm és töltök magamnak egy pohár bort. Most is csak ez a vágyam, húsz percnyire lakom a munkahelyemtől. Gyorsan szedem a lábam, egy kicsit sötétedik. Már csak pár sarok, bíztatom magam, amikor az utca egyik oldalán meglátok egy kántáló fiút. Felé indulok.
- Jól vagy? – állok meg előtte, de nem hinném, hogy hallja.
Valami rohama lehet? Teszem fel magamban a kérdést, de akkor hirtelen abbahagyja a tevékenységét és szó nélkül megfordul, és ott hagyni készül. Mintha dühöt láttam volna a szemében, de nem vagyok benne biztos, de hát miért lenne rám dühös? Hisz én csak segíteni szerettem volna. Alig lép arrébb pár lépést és hirtelen megrázza valami a csuklóm, oda kapok.
- Auch – csúszik ki a számon, ez meg mi a fene? Értetlenül körül nézek körbe, egy időben velem a fiú is ugyan ezt teszi.
Mi történt?
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutca   Pént. Júl. 14, 2017 10:13 pm

New Orleans, egy hely, ahol szintén emberek élnek. Most járok először ezen a helyen, s egyelőre a kíváncsiságom ébren tartja. Az épületek és az utcák kinézete az első, amit meg kell említeni. Miért így alakult ki? De ezen felül ott van a hely története, s végül ott vannak a benne élők.  Ezen lakosok felmenői hozzájárultak ehhez a jövőhöz, de mi minden rejtőzik a felszín alatt? Nehéz ezt megmondani, főleg nekem, aki nincs túlságosan oda a saját képességéért. Félek használni, s utálom, mikor csak úgy magától előjön a semmiből. Magányos boszorkányként kénytelen vagyok saját magam utánajárnom az erőmhöz, s kordában tartani. Elkezdtem magam fejleszteni, de mondhatni igazán szenvedősen megy. Jó lenne ha lenne egy mentorom, aki segítene és megmutatná a helyes irányt. Félig ezért is vagyok itt, hogy itt tán rábukkanok olyan boszorkányokra, akik szívesen tanítanának engem, s ezzel együtt lennének ismerőseim. Jelen állás szerint nincs, s a magány egy nap biztosan be fog engem kebelezni, vagy ha az nem akkor saját erőm áldozatává válok. Noh de félre ezen negatívsággal, hiszen ott van bennem a remény.
Sétálok nyugodtan a kora esti utcán, mikor megpillantok egy kialakulni készülő bajt. Egy alakot körbevett másik három, s elég heves szóváltás van közöttük. Verekedés, aztán utána törött bordák, vér és legvégső soron halál. Ezt kívánom elkerülni, mert úgy vélem, hogy még mindig adósa vagyok az embereknek, hogy felneveltek. S lehet hogy a másik három alak szintén ember, de jelen pillanatban rosszat tesznek. Eszembe jut egy kisebb varázslat, amivel tán sikerül elijesztenem őket.
Hozzáfogok hát, hogy egy erősebb széllökéssel feldöntsem őket. Kántálom a szöveget, miközben a célpontjaimra nézek. Már kezdem megérezni a szél előjelét, mikor egy ismeretlen lány elém áll.
~ Ne! Ne állj meg! ~ ordítok magamban, mikor az körülnéz. A kézmozdulatom megváltozik, sőt a kántálás szövegét szintén abbahagyom, azon nyomban. A lányt okolom, hogy miért állt meg? Bosszúságomban, inkább jobbnak látom, hogy lelépjek erről a helyről. Sosem tudni, hogy ki figyelt fel rám. Megfordulok, de 2 lépés után a csuklómon áramütést érzek. Nem erőset, csupán annyit hogy csípjen. Emellett képtelen vagyok tovább lépni.
- Áuu! - mondom hangosan, s megállok. Mi történt? Valaki már rögtön kiszúrt és tett velem valamit? Az lehetetlen! Körülnézek, de csak a lányt látom.
~ Nem hinném, hogy ő lett volna! ~ így kutakodok tovább, hátha észreveszem a tettest.
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Sétálóutca   Szomb. Ápr. 15, 2017 9:03 pm


avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutca   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Sétálóutca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans :: Royal Street-
^
ˇ