Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Elena Gilbert


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Ronan Scadding - Se veled, se nélküled

Amarilla Van Selm
Yesterday at 11:21 pm



Szükségem van egy új helyszínre

Always and Forever
Yesterday at 10:42 pm



Amarilla szobája

Always and Forever
Yesterday at 10:42 pm



Charlotte "Charlie" Gray

Charlotte Gray
Yesterday at 10:24 pm



Ipswich, USA, Danvers kúria - Caleb & Amarilla

Amarilla Van Selm
Yesterday at 10:08 pm



Asztalok

Zoey L. Nightingale
Pént. Dec. 07, 2018 7:55 pm



Dino Winslow

Dino Winslow
Csüt. Dec. 06, 2018 8:47 pm



Jossie & Lizzie szobája

Stefan Salvatore
Kedd Dec. 04, 2018 11:29 pm



Hiányzásnapló

Isaac Lestrange
Kedd Dec. 04, 2018 3:38 pm



Maverick Stone

Isaac Lestrange
Kedd Dec. 04, 2018 2:46 pm
Nyerteseink
avagy az ősz díjazottjai
Az ősz őrangyala
Reagan Blair

Az ősz női karaktere
Elisabeth Saltzman

A ősz férfi karaktere
Isaac Lestrange

Az ősz párosa
Damon & Elena

Az ősz játéka

Az ősz előtörténete
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 8 4
Boszorkányok 10 5
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 0 1
Tribridek 0 0
Eredetiek 0 0
Eretnekek 1 1
Szirének 2 0
Démonok 1 3
Vadászok 3 3
Emberek 1 1
Összesen 29 21

Share | 
 

 Galatoire's étterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Galatoire's étterem   Szer. Nov. 14, 2018 4:58 pm



To: my brother


It feels like.. everything just disappears. No past, no future: just the moment.






Hitetlenkedve bámultam rá. A dal csakis hozzám és a bátyámhoz volt köthető… ketten találtuk ki és más nem is tudott róla. Legalábbis, nem rémlik, hogy bárkinek elmondtuk volna, hogy van egy ilyen dalunk. Épp ezért bosszantott, hogy most itt ült előttem valaki, aki pontosan tudta a dallamot és a szöveget és… mégis ki a franc ő? Nincs akkora véletlen, hogy még egy ember kitalálja ugyanazt, amit mi már ezer éve. Idegesen túrtam a hajamba, míg másik kezemmel továbbra is támaszkodtam. Szinte remegtem.
- Beszélj már! Ki a fene vagy?! – Emeltem meg a hangomat. Néhányan ránk emelték a tekintetüket, de én nem törődtem vele. – Honnan ismered ezt a dalt? Mondj már valamit, te… te… - Nem találtam megfelelő szót. Nem is kellett volna talán ennyire felidegesítenem magam. De bosszantott, mert úgy éreztem, a bátyám emlékét sérti meg valaki. Lehajtottam a fejemet és magam elé kezdtem bámulni.
- Ez a bátyám és az én dalunk volt… ezt nem ismerheted… nem… - Ezeket a szavakat már suttogva ejtettem ki a számon, szinte megtörten. Aztán a boszorkányok a fejemben gyötörni kezdtek, illetve… nem, csak a nevetésüket hallottam ezúttal. Kinevettek. Viccesnek tartották a helyzetet, holott én egészen máshogy éreztem magam. Egy pillanatra olyan volt, mintha tisztában lennének azzal, hogy ki ez a férfi előttem… …oh, vagy csak kezdek tényleg megőrülni, hogy ilyeneken gondolkozok?
A nevemet hallva néztem fel újra, értetlenül a férfira. A tekintetébe fúrtam a sajátomat és hosszú pillanatokon át csak figyeltem őt, gondolkodva, honnan tudhatja a nevemet, de… aztán szöget ütött a fejemben egy buta, ostoba és fölöttébb naiv gondolat: William. A fenébe is, ő meghalt, ráadásul a szemem láttára. Tudtam, hogy ez a férfi semmiképpen sem lehet ő. Nem, nem…. hacsak nem… …de kizárt. Önmagammal vitatkoztam, miközben ajkaim végül megformáltak egy szót, avagy egy nevet.
- William…? – Szinte csak tátogtam a bátyám nevét. – De ő meghalt. Nem lehetsz te… sajnálom, teljesen bekattantam már… - Nevettem el magamat, ahogy felegyenesedtem és a hajamba túrtam. Tovább nevettem. – A dal meg… biztos én emlékszek rosszul. Ez nem is az a dal… nem is tudom már, hogy volt. – Mosolyogva néztem a férfira, majd röviden ismét felnevettem. Elléptem az asztalától, de nem kértem sem bocsánatot, sem semmi mást nem mondtam. A saját asztalomhoz léptem és vettem a kezembe a kávét, aztán egyszerűen eltűnt minden érzelem az arcomról, miközben a pohár kiesett a kezemből és szilánkokra tört a padlón előttem.

392 words ••• Daydream ••• note: my brother   ••• kredit






I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Galatoire's étterem   Szomb. Nov. 10, 2018 7:50 am




My long lost lil' sis

Oh I'll be sorry for now
That I couldn't be around
There will be a day that you will understand



Ha valaki annyi idős mint én nem nehéz elmerengni ezen azon. Az idő mondhatni végtelen, hiszen néhány ügyes varázslattal elhagyhatom a testem hogy újat keressek. Zsengét, fiatalt, erőset, jóképűt. Mint a mostani is. Szerettem a mostani testem. Az aranyszőke haját, a pisze orrát, a borostás állát. Semmiben sem hasonlított az eredeti arcomra, de... otthonosan éreztem magam idebent.
Othonosabban mint eddig bármelyik testemben.
A kávézó fülledt melegének hála hamar megszabadultam a kabátomtól és a hetykén nyakamba dobott sáltól. A kávé és a régóta vágyott pite, amiről tudtam hogy úgyis csalódás lesz ott gőzölögtek előttem.
Sanos a pite nem azért gőzölgött emrt most szedték ki frissen a sütőből... A modern világ csodája volt benne segítségére... A mikrohullámú sütő. És ettől az egész sütemény egy szottyos összevisszasággá változott.
A hangok a fejemben velem dudorászták az ősi dallamot a boszorkányról meg a békákról én pedig halkan motyogtam magamnak meg a pitének. A hangok másik fele végre érezni akarta a szánkban a pite ízét. Tudtam hogy cslaódni fognak ahogy ők is tudták.
Meg persze voltak akik most is ölni akartak. Ők állandó vendégek voltak a fejemben.
Éppen beleböktem a villát a pite csücskébe mikor egy alacsony, vékonyka, sötéthajú lány pattant fel az előttem elvő boxból és lépett oda hozzám. Nagyon feldúlt volt, szinte szikráztak a szemei.
Nem is értettem hirtelen hogy miről beszél és összevont szemöldökkel bámultam rá mikor egyetlen szó eljutott megborult elmémig.
Dal. A Dal ami az enyém és a húgomé volt.
Nagynehezen rákoncentráltam a szavaira. A mi dalunk? Nem ismerhetem...?
Nem létezik. Ez nem létezik...
Az ajkaim elnyíltak ahogy a velem perelő lányra pillantottam. Stephanie...?
Nem... az nem lehet...? Stephanie nem él már... Nagyon régen nem él már.... Nem lehet ő itt....!
A hangok egy pillanatra értetlenül elcsitultak a fejemben, nem tudtam szólni csak meredtem a lányra.
Annyi emg annyi gondolat szaladt át a fejemen de egyiket sem tudtam hová rakni.
Ő hiába beszélt hozzám, a gondolataim lefoglaltak.
A húgom él. Nem halt meg mindenki akit ismertem még Williamként. És ha itt van... az azt jelenti hogy ő is boszorkány. Az én kicsi húgocskám...
Az ajkaim megmozdultak mintha mondani akarnék valamit aztán újra becsuktam. Nem tudtam mit mondhatnék így végül csak egyetlen szó csúszott az ajkamra.
- Steph....?





I'm uncontrollable, emotional
Chaotically proportional
I'm visceral, reloadable

I'm a little twisted








avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
nem kötöm le magam.
Play by :
Luke Mitchell
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Galatoire's étterem   Kedd Okt. 16, 2018 3:51 pm



To: my brother


It feels like.. everything just disappears. No past, no future: just the moment.






Kezdtem beletörődni a sorsomba, abba, hogy nincs számomra boldogság, csakis a szenvedés, a fájdalom, hisz én magam választottam ezt az utat, mikor is ráléptem a bosszú által kikövezett útszakra. Mindig is ez éltetett. Több, mint ezer éve éltem így, s ezidő alatt teljesen felemésztett belülről a gyűlölet. Azaz, nem teljesen, hiszen Chelsea igyekezett bennem tartani valami a jó felemből. Vagy amióta Chris velünk volt, nos, még ha nem is akarta, de azt hiszem, ő is hozzájárult ahhoz, hogy ne veszítsem el magamból azt az apró darabkát, ami még bennem volt. Pedig éreztem, hogy lassan teljesen széthullok, s megsemmisülve omlok majd össze, a végső csapást, a kegyelemdöfést várva… igen, talán a halál megváltás. Talán a bátyám sem véletlenül ölte meg magát a családi házunkban. Nem bírta a szenvedést és döntött: vége. Mi van, ha én is erre jutok majd? Megelégelem az ősiek kínzásait, a mindennapos szenvedést, s egyszer csak megnyomom a gombot: STOP.
A kezemben volt a telefonom, s a fülesem is be volt dugva. Zenét hallgattam, miközben a Stop gombbal szemeztem, s hagytam, hogy a gondolataim pörögjenek. Elmúlás, halál… sötétség. Aztán végül megnyomtam a STOP gombot és a zene elhalt. A fülest szinte kitéptem a fülemből és végül a táskámba tuszkoltam. Már a zene sem kötötte le a gondolataimat. A pult felé fordulva intettem.
- Kérnék még egy kávét, kösz. – A pultos srác bólintott, majd elment megcsinálni a kávémat. Én magam elé néztem, a telefonomra. A kijelzőjén én és Chelsea voltunk. Mosolyogtunk. Életünk egy szebb pillanatát örökítettük meg… …vagyis, gondolom. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy mikor készült a fotó. Néhány hónapos, max éves lehetett. Sóhajtottam egy nagyobbat, aztán kihozták a kávémat, így magam elé húztam, a telefont pedig elraktam.
A kiskanálért nyúltam, s lassan kavargatni kezdtem a forró kávét, mikor meghallottam egy ismerős dallamot. Azonnal ledermedtem. Hallgattam a dallamot, a szöveget, s útközben bekapcsolódtam.
- …a nyoma… Elmegy majd haza… bűbáj a… - Felálltam, hogy a másik boxban levő férfira pillanthassak. Ki a fene ő és honnan ismeri ezt a dalt?! – Te… - Elakadt a szavam. Nem, egyáltalán nem volt ismerős a fazon, sőt, de… ez a dal… kimentem a boxból és átléptem az ő asztalához. – Honnan ismered ezt a dalt? Kitől hallottad? – Kérdeztem némileg idegesen, míg végül az asztalra támaszkodtam. – Ez a mi dalunk volt… senki sem ismerheti… - Folytattam zaklatottan, levegőért kapkodva. Mondtam már, hogy a múlt egy kicseszett szörny, aki folyton a nyomomban van?

397 words ••• Daydream ••• note: my brother   ••• kredit






I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
Léptek száma :
20
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Galatoire's étterem   Szomb. Okt. 13, 2018 10:11 am




My long lost lil' sis

Oh I'll be sorry for now
That I couldn't be around
There will be a day that you will understand



Az emlékek furcsa dolgok lehetnek. Néha csak pár napig vannak velünk, egy egy viszont akár életünk végéig is elkísérhet. Vagy a második életünk végéig... Legalábbis esetemben.
Mondhatni a memóriám így már jócskán ezer év fölött nem a legjobb. Kezdenek kikopni a régi dolgok, nevek, arcok. Olyan jelentéktelek akkor mégis oly fontos részek amik egykor az életem mozgatórugói voltak... Most mégsem többek mint porrá vált részletek. Eltűntek az emlékeim közül.
De vannak dolgok amiket sosem felejtek el. Vannak illatok amik azóta is emlékeket idéznek, a lehető legváratlanabb pillanatokban egy olyan életből ami olyan réges régen volt hogy már abban sem vagyok biztos hogy létezett egyáltalán.
Ilyen az mikor egy bevásárlóközpontban beleszagolok az almákba. AZ édes, de savanykás illat visszahozza az almafát az emlékeimbe. Hányszor másztunk fel oda Stephel... Mikor még túl kicsi volt és én raktam fel oda...
Addig ettünk a még éretlen, savanyú és kemény almákat amik a szánkban valahogy mégis olyan finommá vált míg megfájdult a hasunk és egész éjjel rosszul voltunk.
De megérte. Azon a fán minden kis buta gyerektitkunkat kibeszéltük egymásnak.
Mikor az almák megértek, nagyok, pirosak és puhák lettek.
Anyánk olyan édes, illatos almáspitéket sütött belőlük... Az illata talán örökre az orromban ragadt, ahogy az íze is a számba.
Soha nem ettem olyan almáspitét többet. Hiányzott...
Pedig régen annyit ettünk bellőle mig el nem álmosodva feküdtünk a kandalló előtt. Még érzem anyám ujjait a hajamban ahogy halkan énekelve nekünk míg elaludtunk Stephel.
Az a dal... Az a dal jár napok óta a fejemben. Nem tudom miért jött elő megint, ahogy már annyiszor mégis az a kis dallam beleragadt a fejembe. Azt dudorásztam a zuhany alatt, az utcán.
Azt énekelgették a hangok a fejemben.
A szöveg nem maradt meg teljesen a fejemben, de a dallam... a dallam megvolt. És nem tűnt el a fejemből.
Az idő már hűvösre fordult, a kabátom felhajtott gallérja alá viszont nem férkőzött be a hideg. A zsebemben idegesen tördeltem az ujjaim. Máskor hideg fémet érintettek az ujjbegyeim. Az érmét amit még egykor a mesteremtől.. a kínzómtól... Dahliától loptam el. Egy ereklye volt. Varázserejű és erős. Én meg ostoba módon elhagytam valahol.
A kávézó párás ablakai a benti meleget ígérték én pedig belöktem az ajtót hogy bemenjek. A meleg levegő, az édes, nehéz illataival egyből arcon csapott. Almaillat volt. Összefutott a nyál a számban.
É͓̲͈̻̞h̸̭̻̖͍̥e̜͖͕̤̰͝s͖̪̠e̛̯̪̞̦̣̪k͙̪ ̥͔̬̲̩v̵͍a҉͍̞̱̝̩͖g̺̟͍͉̭̟̜y̞̞̤̺̝͍̺͝u̦͎̦͔nk̘̼͍͎̗̱͞.͎ ̙͕̲̲É̛͈͇̥̱̰H̦̦̝͟E̜͎̬ͅS̷͇͚͍͎̻̪E̞KÉ͈̗̘̟͕̰̝͘H̭̬̣͎͜ÉS̰̳͎̩̬̟͓Ȩ̰̤̖̬͓̰K̫͙̱̭É̶͍H̦̙͎Ę̮͖̬͕̬̬̗S͔͍̘̤̣̕E̜̼͠K̬̼̲͇͉
Mindjárt eszünk... Mindjárt...
Halkan dudorászva sétáltam a pulthoz és rendeltem az almáspitéből ami úgysem olyan volt mint anyámé és egy adag kávét is kértem mellé.
De a dallam a fejemben csak nem szűnt. A dúdolás lassan fütyüléssé vált ahogy az egyik boxhoz sétáltam. Odafelé összeakadt egy fiatal, sötéthajú lánnyal a tekintetem, és leültem a mögötte levő boxba.
L̹̦é̥͔̮̬̮̲̙͞p̮̺̻̝ ̼͖̹̗̻̩͞ͅa͈̳̻ ̢͍͎͙̙̩̖͎b̯̳̹̙͢ͅo̙̪sz͘o̵͈̻̞̩r̖k̺a̩̩̟̫̙̳͠,̝
̪͇ ͎̳̦͞ḅ͚é҉̗̦̼̜͇͙͕ḳ̗̤͍̻̲a̫̗̙̭̺͚̝ ҉̮̦̬͙̫̰̗a͝ ͕͍͔̺͙n̡̝̜̹̩y̦͎̬ơ̫m̶̳͕̠̞͍a̙̬̼,̷͎̣̮
͈͎̥ ͉̼͎̯̙e̳̺̺̰̬̹̖͝l̩͈͙̘̬̗m̵͉̬̹ẹ͠g̵̹̟̥y͔̱̮ ̲͓̺̬̹͟ͅma͔͡j̯̥̱̼̰̹͟d̛̘ ̜͓̘h̛a̶̬̠͉̝̱̭̼z̦͡a͙̗̤͚̮̖͢
̨̩̞̣̖̣̟B͈͍̟͉ű̟̀b͎̭̫͢á͔̺̜j͕̤̩̠̼̮͟ ̦a̬̻̣̻ ͖͖̱̟͖͍̬h͔͔̩̭ò̦͙̮̙͙̙n̰͙͈̗̺̥a͔̮̥̪̺̳ - énekelték a hangok a fejemben.
- Lép a boszorka.. Béka a nyoma... Elmegy majd haza... bűbáj a hona... - dünnyögtem kibámulva a párás ablakon.





I'm uncontrollable, emotional
Chaotically proportional
I'm visceral, reloadable

I'm a little twisted








avatar
Boszorkány vagyok
Kapcsolatban :
nem kötöm le magam.
Play by :
Luke Mitchell
Léptek száma :
2
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Galatoire's étterem   Szomb. Ápr. 15, 2017 9:23 pm

***

avatar
Értetek vagyunk
Léptek száma :
421
Népszerûség :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Galatoire's étterem   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Galatoire's étterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Bourbon Street-
^
ˇ