Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:11 am

Torrey De Vitto

Yesterday at 4:30 pm

Karácsonyi álom

Yesterday at 1:24 pm

Hangstúdió

Yesterday at 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Jazz club

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Kedd Nov. 28, 2017 2:41 pm


to my brother

always and forever

Tőlem igazán távol állt az a szó, hogy lazítás. És mindezt Niklausnak köszönhettem, ugyanis mellette egy perc szabadidőm sem volt, folyton óvnom kellett minden lépését, akárcsak egy gyereknek. Ha levettem róla a tekintetem, képes volt romba dönteni egy várost vagy épp az egész életünket. Így hát a szavaira, azaz kérdésére csak gyengén megráztam a fejem. A továbbiakra pedig igazítottam a nyakkendőmön.
- Túl sokat vársz tőlem, Niklaus. Manapság melletted képtelenség lazítani… mit jelent ez a szó egyáltalán? – Sóhajtottam egy aprót, aztán tovább figyeltem a fivéremet.
Ahogy a Hayley iránti nem létező érzéseim kerültek terítékre, felszegtem az állam. Összevont szemöldökkel néztem a fivéremre, kérdőn és értetlenül.
- Niklaus… súlyos tévképzetekben szenvedsz, ha azt hiszed, bármit is érzek Hayley iránt. Még ha úgy is lenne, ahogyan azt te gondolod, akkor sem tenném rá a kezem, ahogyan te fogalmaztál. A családunk bizarr, furcsa légkör veszi körül, felesleges újabb bonyodalmakkal tarkítani. Másrészt… kedves fivérem, a figyelmem a tiéd és ez így is marad. Élvezd ki, Niklaus. – Hajoltam közelebb hozzá, ahogy suttogva tettem hozzá az utolsó szavakat. Ha a szívem még élő lett volna, akkor e beszélgetés keretein belül valószínűleg hevesen verdesett volna és akkor az öcsém előtt teljes mértékig lehull az álcám. Az álarcom. Az érzéseimről még én magam sem akartam tudomást venni, de azzal nem segített egy kicsit sem, hogy lépten-nyomon az arcomba vágta.
A pulton kezdtem alig hallhatóan dobolni az ujjaimmal. Feszült lettem és kedvem lett volna most azonnal itt hagyni a fivéremet. De azzal csak ő nyerte volna meg a csatát, hisz újra szabad teret hagytam volna neki a piszkos kis játékaihoz.
- Talán túl jót is. – Jegyeztem meg a szavaira, miközben ráemeltem a tekintetem. A kérdésére elgondolkoztam. Voltaképpen még nem dolgoztam ki semmiféle tervet és nem is gondoltam bele túlzottan abba, hogy mit tennék, ha én irányítanék.
- Nehéz kérdés. – Fogtam bele, majd a poharamra csúsztattam a kezem. Megkocogtattam az üveget az ujjammal, majd az öcsémre tekintettem. – Valójában nem gondoltam át, mit lehetne tenni. Magát a vérengzést, a felesleges áldozatokat kerülném el. Az irányítást kell átvennünk, nem lemészárolni mindenkit, beleértve Marcel embereit. Csakis Marcel a célpontunk, Niklaus. Őt kell elkapnunk, megragadnunk. Az lenne a legjobb, ha önként adná át a királyságát. – Ez a gondolat enyhe mosolyt csalt az arcomra. – De nyilván ezt nem várhatjuk el tőle. Szükségünk lenne egy beépített emberre… - Pillantottam félre gondolkozva. – Aki minden szükséges információt eljuttat hozzánk. Elmondja Marcel gyengepontjait. Hisz mindenkinek van gyengepontja, nem de? – Néztem végül újra a fivéremre.

405 szó || -



 
Always and Forever

avatar
Õsi vámpír vagyok
Play by :
Daniel Gillies
Keresem :
My family


Léptek száma :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Kedd Nov. 21, 2017 6:44 pm



Elijah & Klaus




Nem ittam ahhoz eleget, hogy Hayley-ről beszélgessünk, jobban mondva, hogy még több célzást tegyek rá a fivéremnek. Ő nem beszélt róla, el akarta terelni a témát, a gyermekre, a családunkra, hogy neki nem a lány a fontos, csak a terhessége, a csoda, hogy nekem utódom lesz, aki a családunk reménysége. Szerintem túl nagy terhet rakunk arra a gyerekre már most, pedig még ki sem bújt az anyaméhből. Az üveg után nyúltam, de ezúttal nem törődtem a formalitásokkal, azzal sem, hogy Elijah akar-e még inni, vagy sem. Az alkohol úgyis fertőtlenít, ha esetleg utánam tervezne inni, de az sem érdekelt, ha ő ezek után nem iszik bele, nekem szükségem volt még több italra, habár nem terveztem leinni magam a sárga földig... talán mégis az lesz a vége. Belekortyoltam az italba, csak azután fordultam hozzá, de az üveget nem engedtem el, szorongattam a nyakát, mintha valamiféle plusz erőt adott volna nekem. - Nem akarsz egy kicsit lazítani, Elijah? - kérdeztem nagyot sóhajtva, és újabb kortyot gurítottam le a torkomon, majd az üveget felé billentve meredtem rá az asztal fölött. - Mondjuk ihatnál velem, anélkül, hogy ráncolnád a homlokod, és műmosolyokat erőszakolnál az arcodra. Azt nyilván nem várom el, hogy melegítőbe bújj a flancos öltönyöd helyett, de... egy kis italozás az öcséddel talán még nem túl nagy kérés. - vontam fel a szemöldököm, és az üveget az asztalra helyezve felé toltam, majd bólintottam, hogy igyon. Nem is tűnt fel, hogy ennyire hiányoznak az együtt töltött percek. Volt idő, amikor együtt véstünk kőbe kitalált szövegeket, legendákat gyártottunk, mulatoztunk, és nem csak a problémáinkkal foglalkoztunk. Hiányoztak azok az idők, de ezt hangosan nem mondtam ki. Nem azért, mert nem akartam neki bevallani, de kicsit eltávolodtunk egymástól, amióta a gyermek megszállottja lett... és Hayley-é. Felvont szemöldökére nem reagáltam, csak egy grimaszt vágtam, pedig lett volna néhány keresetlen szavam hozzá. Idiótának nézett, pedig én pontosan tudtam, hogyan tekint a kis farkasra. Még a hülyének is nyilvánvaló lett volna, mi folyik itt, én pedig nem most jöttem le a falvédőről, hogy ne lássam meg azt, ami ennyire egyértelmű, ami ennyire az orrom előtt van. Ő viszont tagadta, próbálta figyelmen kívül hagyni, de örökké úgysem fogja tudni elnyomni magában, őt ismerve ez előbb-utóbb ki fog bukni. - Ugyan már! Meg tudjuk védeni magunkat, és őt is meg tudjuk. Mi az, amitől igazán tartasz, Elijah? Átlátok rajtad. Ha az a probléma, hogy az én gyermekemet hordozza szíve alatt, hát kit érdekel? Így is elég bizarr a családunk, csak rajta, nyugodtan tedd rá a kezed a gyermekem anyjára. Én úgysem akarok tőle semmit, olyanok vagyunk egymásnak, mint az elvált szülők, csak a gyerek számít. - vontam vállat, mert tényleg nem érdekel, mit akar a farkaslánytól, vagy miféle gondolatai vannak róla. Kicsit valóban furcsa volt belegondolni, hogy szexuális értelemben nekem is volt hozzá már közöm, de hé, osztozkodni szép dolog, nem igaz? Majdnem kimondtam hangosan is, de meggondoltam magam, mert Elijah biztosan bemosott volna egyet, vagy feláll, és simán itt hagy. Annyi alkohol azért még nem volt bennem, hogy ne tudjak tisztán gondolkodni... nagyjából. -Nem becsülöm le. Én neveltem fel, nyilvánvalóan jó munkát végeztem. - jegyeztem meg önelégülten, pedig baromira féltem attól, mi lesz, ha megszületik a gyermek. Hiszen Marcellusre is egykor saját véremként tekintettem, most pedig bátran állíthatom, hogy ellenségként tekint rám. - Akkor áruld el nekem, Elijah. Te miféle módszerekhez folyamodnál? Hogyan taszítanád le a trónról? Én erősen kételkedem abban, hogy ez menni fog harc nélkül. - Nem igazán érdekelt a tanácsa, nyilván az arckifejezésem is erről árulkodott, de ha olyan nagyokos... álljon elő ő egy tervvel. Nekem már volt egy, persze nem osztottam meg még senkivel. Vele aztán végképp nem akartam, mert tuti, hogy aláásná.

605 szó - my dearest brother

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Csüt. Nov. 09, 2017 2:46 am


to my brother

always and forever

Minden idegszálammal azon voltam, hogy ne veszítsem el a türelmem a fivérem irányába. Úgy tűnt, egyáltalán nem bír elszakadni a ténytől, miszerint Hayleyt és a gyermeket a „kelleténél” jobban előtérbe helyeztem. Állkapcsom megfeszült néhány pillanatra, mikor visszakérdezett, de végül csak egy szokványos mosolyra futotta tőlem. Na meg egy apró bólintásra, ami azt jelezte, hogy nagyon is értem, mire gondol. És természetesen azt is jelezni akartam vele, hogy nincs semmi problémám azzal, amit mond. Azzal a ténnyel, hogy ha nem lenne a gyermek, nem lenne Hayley sem a közelünkben. Avagy a családban.
A további szavaira egy őszintébb, de annál csalódottabb mosoly futott az ajkaimra.
- Meglepnél, ha egyszer azt hallanám a szádból, hogy érdekel, mit mondok. Vagy hogy éppenséggel mit gondolok a kialakult helyzetről. De azt hiszem, kár erről álmodoznom, fivérem. – Közöltem némileg lemondóan, habár egyáltalán nem mondtam le róla. Niklaus bár a saját maga ura volt, önfejű és makacs, de egyszer be kellett látnia, hogy egymaga nem uralhatja az egész világot. Igenis szüksége van másokra, sőt, mások iránymutatására ahhoz, hogy ne bukjon el. Mert hát, nos, egy király sincs hű bizalmasok, katonák nélkül.
A további szavaira felvontam az egyik szemöldököm. Újra és újra Hayley. Kezdtem azt gondolni, hogy kettőnk közül ő az, aki túlságosan rá van fókuszálva a lányra. De nem, igazából tudtam, hogy nem ez a helyzet. Ugyan akkor jól esett kicsit becsapni saját magam és a lelkiismeretem.
- Ha rajtam múlik, nem fog baja esni. Csak hogy, Niklaus, a gond itt pont az, hogy nem csak rajtam múlik. Gondolj csak bele, ha tűzvonalba kerülsz, akkor ki fogja a legjobban megsínyleni a dolgot? Nyilvánvalóan a családod. – Mint általában mindig. Ha Niklaust támadás érte, akkor általában a család többi tagját is. Összetartottunk, így nem volt kérdés, hogy a fivérem mellé állok, ha úgy adódik, ezzel azonban Hayleyt egyenesen belerántottam volna a háború masszájába. Talán tényleg túl sokat jártak a gondolataim a lány körül…
- Niklaus, azt ajánlom, hogy ne becsüld le kedves Marcellus barátunkat. Első lépés az elbukáshoz az, ha lebecsülöd az ellenfeled. – Jegyeztem meg bölcsen, majd oldalra biccentettem a fejem. – Azzal egyetértek, hogy az irányítás semmiképpen nem maradhat nála. De a módszerek… nos, az már egy másik kérdéskör. – A poharamra pillantottam, majd megemeltem és kortyoltam belőle, de ennél több nem is kellett. Nem vágytam rá. Félretoltam, ahogy leraktam vissza a pultra és tekintetemet újra a fivéremre emeltem.

388 szó || Itt is a reag  



 
Always and Forever

avatar
Õsi vámpír vagyok
Play by :
Daniel Gillies
Keresem :
My family


Léptek száma :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Szomb. Okt. 21, 2017 4:14 pm



Elijah & Klaus




Elijah mindig is álszent volt. A mai napig azt hiszi magáról, hogy ő a jobb testvér, a szavahihető, a megbízható, a kevésbé ártatlan. Általában tudom kezelni, sőt, még a szemébe is mondom, de néha túl sok belőle. Ő az idősebb, a higgadtabb, és emiatt néha azt gondolja, hogy tudja mi a jó nekem, de ebben téved. Előbb talán a saját háza tájékon kellene körülnéznie, mielőtt másokat utasítgat. A szavait akár figyelmen kívül is hagyhattam volna, úgysem volt számomra jelentőségük, de ehelyett elvigyorodtam. - Vagy Hayley jelképezi a te reménységed. De ha nem lenne a gyermekem, ő sem lenne itt, ugye bátyám? - forgattam a szemeimet, tényleg nem számított, mivel áll elő. Ez nyilvánvaló volt, az, hogy ő tagadta, csak szánalmassá tette őt. Bár ez az ő esetében nem volt nehéz. - Figyelek én, csak nem érdekel, amit mondasz. Általában így szokott lenni, mostanra hozzászokhattál volna, Elijah. - A korábban félretolt üveggel szemeztem, majd visszahúztam magam elé, és kitöltöttem egy újabb adagot. Belekortyoltam, a poharat pedig továbbra is a kezemben tartottam. Amikor újfent a farkaslányt említette, kicsit elszakadt nálam a cérna, hirtelen dühös pillantást küldtem a fivérem irányába, aztán inkább a pohárnak szenteltem a figyelmem, néztem, ahogy az aranyló folyadék felcsapódik a pohár falának, majd visszacsobban az aljára. Nehezen fogtam vissza magam, ha nem ittam volna egy kortyot sem, talán még ki is fakadok, de így inkább nem rendeztem jelenetet, csak ültem tovább a székben, mintha mi sem történt volna. - Nem árulom el, jól mondod. Nem kell mindenről tudnod, drága bátyám. Elég, ha én tudom. Ha már annyira védeni akarod a gyermeket, minél kevesebb ember tudja, annál biztonságosabb. Nehogy baja essen Hayley-nek. - Érveltem úgy, hogy felhasználtam ellene a saját aggodalmát, ezáltal talán el is jutott a füléig minden szó.
Nem válaszoltam azonnal, hagytam egy kis időt magamnak a gondolkodásra, de végül arra jutottam, hogy ha Elijah tudomást szerez a tervemről, attól még ugyanúgy kirobbanhat egy háború. Ő maga mindezt nem tudja megakadályozni, viszont tönkreteheti, amire egyáltalán nem volt szükségem. Úgyis lebeszélne róla, jobban mondva megpróbálkozna vele, aminek nem lenne semmi értelme, így legalább nem tudott keresztbe tenni nekem. A fejemet ingatva fordítottam felé a pillantásom. - Talán a tanítványom, de nem ér fel hozzám. Egy cseppet se aggódj, Elijah. Nem fogjuk porig rombolni a várost, ezt még egyszer nem hagyom. Azonban Marcellus kezében nem maradhat az irányítás, remélem ezzel te magad is egyetértesz. - billentettem felé a poharam, aztán a maradékot egy hajtásra megittam. Nem terveztem túl sokáig itt maradni, így, hogy a fivérem elrontotta a szórakozásomat, pedig külön megkértem rá, hogy ne tegye. S még, hogy én nem figyelek őrá! Nonszensz.

432 szó - my dearest brother

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Csüt. Okt. 12, 2017 12:35 pm


to my brother

always and forever

A szavaira ezúttal nem reagáltam semmit, hisz nem akartam eleget tenni a hóbortjainak. Hogy itt hagyjam? Meg sem fordult a fejemben és nem tudott semmivel sem megrémiszteni. A továbbiakra némileg viszont meglepődtem. Főleg, amikor arra tett némi utalást, hogy nekem mennyire is fontos Hayley. Érdeklődve pillantottam a fivéremre. A nyugodtságom és higgadtságom azonban ennyitől nem illant el, nem hozott még csak zavarba sem a feltételezés, hogy én és Hayley… nem, mert erről még csak szó sem lehetett.
- Túl élénk a fantáziád, Niklaus. Hayley és a gyermek csupán családunk reménységét jelképezi. Ezért fontos a lány és nem másért. Felesleges többet belegondolnod ebbe, fivérem. – Magyaráztam, végig őt figyelve, majd kortyoltam a kitöltött italból. Most már igencsak rám fért. Azonban Niklaus nem adta fel, ezúttal keményebben vágta az arcomba, hogy Hayley megszállottja vagyok.
- Nem tudom, meg kellene-e lepődnöm azon, hogy egyáltalán nem figyelsz rám. – Némileg a szemeimet forgattam, majd elnéztem az egyik asztalnál ücsörgő párra. A látvány túl idilli volt, így hamar elszakítottam róluk a pillantásom.
- Értem, mit mondasz, Niklaus. Számodra talán nem különleges a lány, de… gondolj csak bele. Csodának számít, hogy terhes lett. Nem gondolod, hogy megérdemelné a figyelmet? – Tettem hozzá, de végül már nem is vártam rá választ. Talán jobb lett volna, ha távolabb kerülünk a témától, Hayleytől leginkább.
A helyzet az, hogy valóban érdekelt, miért tart hirtelen álszentnek. Azért lennék az, mert most, jelen esetben inkább elállnék a háborútól a gyermek védelme érdekében?
- Elvárnám, de téged ismerve, fivérem, úgysem árulod el. – Talán jobb is volt így, magam sem tudom.
- Nem a „farkasom”. – Jegyeztem meg első körben, de utána végiggondoltam a szavait is. – Lezáratlan ügy, ami háborúhoz vezethet. Sőt, valószínűleg idő kérdése, hogy mikor robban ki. Marcel a te tanítványod, így azt hiszem, van némi okunk az aggodalomra. Belőled egy is elég, Niklaus. De ez a város most… mondhatni, kettőt kapott belőled. Örülhetünk, ha New Orleans nem ég le a háború alatt, mint legutóbb, mikor apánk ránk talált. – Emlékeztem vissza néhány pillanatig arra a sorsfordító napra. Apánk ránk talált valami csodával határos módon és kész volt rá, hogy kiírtsa gyermekeit. Mai napig rejtély volt, hogy hogyan jutott el hozzánk.

354 szó || elnézést, majd belejövök...  



 
Always and Forever

avatar
Õsi vámpír vagyok
Play by :
Daniel Gillies
Keresem :
My family


Léptek száma :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Szer. Okt. 11, 2017 3:06 pm




Elijah & Klaus





- Akkor azt is tudod, hogy jobb, ha nem akadályozol. - feleltem egyszerűen a szavakra, amiket hozzám intézett. Nem akartam újra koporsóba dugni, de azt sem hagyhattam, hogy beleüsse a dolgát a terveimbe. Csak azért, mert ő nem fogadta el soha a járulékos veszteséget, nem jelenti azt, hogy engem érdekel a véleménye. A háborúk áldozatokkal jártak, az én feladatom csak annyi volt, hogy a családomat megóvjam. A városlakóknak bajuk nem esne, Marcel vámpírjai viszont kicsit sem foglalkoztattak. S mi van akkor, ha néhányukat a pokolra küldök? Senkinek nem fognak hiányozni, talán még maga Marcellus sem. A boszorkányoknak mindenképp szívességet tennék, aztán felőlem annyit varázsolhatnak, amennyit akarnak, ha engem és a családom békén hagyják, hiszen nagy valószínűséggel a gyermekemben is megvan a boszorkánygén, drága Estherünk miatt.Ha pedig valamit nagyon akartam, az az volt, hogy a saját ivadékom ne gyűlöljön. - Fontos nekem a gyermek, rendben? De ez nem jelenti azt, hogy Hayley is. Annyira nem fontos, mint neked, drága bátyám. Aki itt bolondot csinál magából, az te vagy- És végre, kimondtam, ami még egy bolond számára is nyilvánvaló lett volna, méghozzá széles vigyorral a képemen. Nem nehezteltem rá, bár be kellett látnom, elég rendellenes kapcsolat lett volna az övék, de a családunkban ez a szó mindennapos. Már a létezésünk sem volt normális, a tetteink végképp nem, ahogy a kapcsolataink sem, akár egymással, akár egy másik féllel. Csak azt szerettem volna, ha Elijah végre belátja mindezt, és ő viseli gondját a lánynak, míg engem békén hagy a képzelgéseivel. Mindenáron a fejembe akarta verni az állítólagos kötelességeimet, miközben ő becsapta saját magát, s próbált mindenki mást is maga körül. Úgy viselkedett, mint Rebekah, de én átláttam mindkettőjükön, amikor szerelemről volt szó. Túlértékelték az érzelmeket mindannyian... - A kis farkas megszállottja vagy, Elijah. - forgattam meg a szemeimet, és belekortyoltam az italba. -Ő kizárólag egy kaland volt számomra, ahogy azt már korábban is megmondtam. Csupán a véletlen műve, hogy a gyermekemmel terhes. Ettől még nem lesz különleges a számomra, csak hogy tisztázzuk! - kissé ingerülten feleltem, hisz' azért, mert ő odáig van a lányért, ne várja el tőlem ugyanezt. Először természetesen nem örültem a hírnek, de idővel beláttam, hogy egy trónörökös jól jön egy királynak. Viszont Hayley csak egy eszköz ehhez,nem fogom piedesztálra emelni, csak mert teherbe esett. Nekem köszönhetően, tegyük azért hozzá. A gyermek talán csodának számít, de az anyja nem. Felsóhajtottam, mert a kérdésére... túl hosszadalmas lett volna válaszolni. Helyette inkább kiittam a poharam tartalmát, és kicsit távolabb toltam magamtól az üveget. Talán eleget ittam mára. - Ugye nem várod el, hogy ezt itt és most kifejtsem?! - unott arckifejezéssel bámultam rá, nem tudtam eldönteni, hogy nyúljak-e ismételten az üveg után, vagy tényleg hagyjam abba az ivást, mert talán nonszensz dolgokat hallok az italtól. A jó öreg bourbon már csak ilyen kiszámíthatatlan. - És mi lenne, ha most az egyszer nem készülnél semmire? Marcellussal lezáratlan ügyünk van, bátyám. Talán... jobb lenne, ha te a háttérben maradnál, és pátyolgatnád a farkasodat. - egyáltalán nem támadó jelleggel vágtam a fejéhez a szavakat. Tényleg úgy gondoltam, hogy kimaradhatna ebből, ez nem az ő háborúja volt. A város a családunkhoz tartozott, ennyi év után is, de a trón egyedül hozzám tartozott, a harcot pedig nekem, egymagam kellett megnyernem fogadott fiam ellen, nem pedig neki.

my dearest brother

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Szer. Okt. 11, 2017 12:51 am


to my brother

always and forever

- Sajnálatos módon nem kell ahhoz gondolatolvasónak lennem, hogy tudjam, mit teszel, ha valami nem úgy alakul, ahogyan te eltervezted. – Sóhajtottam egy aprót gondterhelten. A kimért viselkedésem, a távolságtartó stílusom régóta az enyém volt. Nem tudtam, mikor ragadt rám pontosan ez a fajta viselkedési forma, de úgy láttam jónak, ha ilyen vagyok. Talán mert én voltam a legidősebb. Az, akinek rendet kellett volna tartania és akire a legnagyobb felelősség hárult. Már amikor Niklaus engedte, hogy éppenséggel e világon legyek és ne abban az átkozott koporsóban sínylődjek. Bár több esélyt nem szándékoztam neki adni, hogy újra bedobozoljon és félretegyen az útból, csak azért, mert túlságosan zavarom az ő köreit. Ha már megígértük egymásnak az örökkön-örökkét, illett betartani. Együtt kellett maradnunk, össze kellett tartanunk, főleg most… a gyermek miatt. Mert a gyermekre fogtam mindent. A kialakult, vagy kialakulni kívánó érzelmeket mélyre temettem magamban, vagyis akartam, amik folyton-folyvást Hayleyhez tereltek volna. Egyszer, életemben eddig egyetlen egyszer követtem el azt a hibát, hogy a szerelem elvonja a teljes figyelmem Niklausról. Akkor és ott, Celeste halálakor egy örökkévalóságra a fejembe vésődött, hogy soha, de soha nem vehetem le a szemem a fivéremről, mert az végzetes. Ha én nem vigyázom minden lépését, akkor senki sem fogja megállítani őt.
- Ha az fejmosásnak számít, hogy igyekszem a fejedbe vésni a kötelességeid, akkor igen, ezért jöttem. – Biccentettem meg a fejem az irányába. – És ne hidd, hogy ilyen hamar lerázhatsz, Niklaus. Ismerhetnél már jobban is annál, minthogy néhány csekély szótól, fenyegetéstől meghátrálok és hagyom, hogy tombolj, vagy bolondot csinálj magadból. – Folytattam, miközben az arcát fürkésztem. Néha igencsak jó lett volna belelátni a fejébe, az igazi gondolataiba. A terveibe, az érzéseibe… mert voltak, tudtam, hogy még egy olyan „szörnyeteg” szíve is érzéseket rejt, mint amilyennek ő láttatni akarta magát. Csak épp túl sokat bántották már olyanok, akiket szeretett, hogy képtelen engedni az érzéseknek. Hittem benne, hogy a fivérem még nem veszett el teljesen. Figyeltem, ahogy elmegy egy újabb üveg alkoholért. De láttam azt is, hogy még egy poharat hoz, feltehetőleg a számomra. És így is lett. Az utolsó pillanatban állítottam meg a poharat, nem hagytam, hogy leessen és összetörjön.
- Elárulhatnád, mégis mi a problémád Hayleyvel. Mi az, ami miatt nem akarsz a közelében lenni. Talán az zavar, Niklaus, hogy ő is hasonlóan makacs és konok, mint amilyen te vagy? – Bizonyos értelemben talán hasonlítottak egymásra. Egyikőjük sem tűrte el, ha le akarták őket láncolni. Minduntalan a szabadság után áhítoztak, de valahogy egyikük sem kaphatta meg azt. És volt még valami. A család. Gondolataimból azonban a fivérem szakított ki.
- Túlságosan heves vagy, Niklaus. Nem ártó szándékkal jöttem, mint mondtam… fogalmam sincs, hova figyeltél az imént, de hogy nem a szavaimra, abban teljesen biztos vagyok. – Az üres poharamra vetettem egy pillantást, majd az üvegre, amit hozott. Magamhoz vettem, ha önként nem töltött és megtettem én.
- Álszent? Micsoda szavak, fivérem. Mondd csak, miért lennék én álszent? – Az üveg koppanva érte az asztalt. Közelebb csúsztattam hozzá és kérdőn tekintettem rá, hátha megmagyarázza, mégis miért gondol álszentnek.
- Remélem szólsz majd, ha megvannak a lépéseid. Nem akarok semmiféle váratlan meglepetést. Tudod, ha ismerem a terveid, fel tudok készülni az ellentámadásra vagy a kudarcodra. – Jegyeztem meg, miközben felemeltem a poharat és gondolkodás nélkül kortyoltam belőle. Ha valami balul sülne el Niklaus terveit illetően, biztos voltam benne, hogy a családunkon állnának bosszút és az elsődleges cél valószínűleg Hayley és a gyermek lenne. Ezt pedig semmiképpen nem akartam.

562 szó || elnézést, majd belejövök...  



 
Always and Forever

avatar
Õsi vámpír vagyok
Play by :
Daniel Gillies
Keresem :
My family


Léptek száma :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Kedd Okt. 10, 2017 11:52 pm




Elijah & Klaus





A higgadtsága csak olaj volt a tűzre. Mintha ő lett volna az ördög ügyvédje, ami elég találó és hízelgő volt rám nézve, de Elijah több volt, mint egy hófehér ing, vagy egy zsebkendő. Úgy viselkedett, mintha az öltöny nélkül nem volna senki, pedig én már évszázadok óta ismertem őt. Ha akartam volna, se tudtam volna visszaemlékezni, hogy mikor kezdett így öltözködni. A viselkedése mindig is ilyen volt, érett, hivatalos, de nem ennyire. Felvette a furcsa, üzletemberes viselkedést, ami néha rohadtul idegesítő volt. Mint most, ebben a szent pillanatban, amikor Elijah nagyon is ráérzett arra, amit valójában tenni akartam. Nem csoda, hisz' ismert, mint a rossz pénzt. Kajánul elvigyorodtam, ahogy szóba hozta a koporsót és a karót, bár azt a bizonyos tőrt a fehér tölgy hamuval jobban preferáltam. Az azért... mégsem volt végleges. Nem megölni, csak büntetni akartam a testvéreimet. - Csak nem csaptál fel gondolatolvasónak, bátyám? - a szavak komolyak voltak, véresen komolyak, de a vigyort nem töröltem le a képemről. Ha nagyon akarja, ő megteheti, nem fogok ellenkezni, akkor legalább én is szétrúghatnám a seggét, jogosan. Nem kicsit zavart, ahogyan viselkedett a baba dolog óta, elviselhetetlenek voltak a monológjai a változásról, a második esélyről. Mintha nem tudott volna másra gondolni csak erre, és Hayley-re. Szerettem volna a képébe vágni a felismerést, miszerint teljesen belezúgott a lányba, aki a gyermekemet hordozza szíve alatt, de aztán mégsem tettem. Helyette csak felvont szemöldökkel, tekintetemben kíváncsisággal meredek rá. - Hát akkor? Ki vele, fivérem! Miért jöttél? Mert ha egy újabb fejmosásról van szó, nagyon szépen köszönöm, nem kérek belőle. Nem vagy az apám. Ami azt illeti, őt Mikael megölte, én pedig őt, szóval... - vontam vállat, és megunva a pohártologatást, meg az üres üveg bámulását, a pulthoz sétáltam minden szó nélkül, és rendeltem egy újabb üveg bourbont. Lassú, magabiztos léptekkel mentem vissza a boxhoz, ahol Elijah-t hagytam, kezemben nem csak az üveggel, de egy másik pohárral is. Ahogy odaértem, felé löktem a poharat, abban reménykedve, hogy utána nyúl, mielőtt az asztal másik végén leesne. Kitöltöttem egy adaggal magamnak, az üveget pedig felé toltam, miközben jelentőségteljesen néztem rá. - A családunk tagja, igen. De ahogy veled, úgy ővele sem akarok eltölteni túl sok időt. - jegyeztem meg morcosan. - Észrevetted, hogy amióta New Orleansba jöttünk, nem akarsz szem elől veszíteni? Én igen! - nyomtam meg a hangsúlyt az első szón. Talán csak akkor voltam Elijah nélkül, amikor Camille-el, vagy amikor Marcellel találkoztam. De egyedül?Csak és kizárólag a hálószobámban, és még ott se tudhatom, nem-e jött be a fivérem, és őrizte az álmom. Talán illene már kamerákat beszerelnem a szobámba, hogy legalább ott magányosan tölthessem az időt. A szavaira dühös lettem, a harag tűzként futott végig rajtam, egész testem forróság öntött el. - Ha megpróbálod, ma este koporsóban fogsz aludni, istenre esküszöm, Elijah! - Még, hogy hazarángatni! Dühösen vettem a levegőt, mint valami megveszett bika, aki előtt a lepelt lóbálják. Sok mindent elviseltem tőle, de a szabadságra, és a szabad akaratomra szükségem volt. Talán idősebb volt nálam, de nem dönthetett az életem felől. Erre sosem volt jogosult, nem csak ő, de senki más sem. A szavaira először nem reagáltam, a haragtól köd borult az agyamra, magamban fortyogtam néhány másodpercig, de mikor megszólaltam, a hangom mélyebb volt, kevésbé barátságos. - Ugye tudod, hogy néha álszent vagy? - céloztam a vérfürdőre, és a homlokom ráncoltam. Olykor elgondolkodtam, hogy vajon észreveszi-e, vagy teljesen figyelmen kívül tudja hagyni, hogy ő is olyan vérengző szörnyeteg tud lenni, mint én, vagy a többiek? - A kérdésedre válaszolva, még csak felmérem a terepet. - Volt egy tervem, belső embert akartam alkalmazni, de mivel még nem találtam meg a megfelelő embert rá, nem akartam senki orrára kötni, még a bátyáméra sem. Minél kevesebb ember tudja, annál jobb.

my dearest brother

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Kedd Okt. 10, 2017 10:14 pm


to my brother

always and forever

- Nagyon is tudom, hogy milyen, amikor ellenséges vagy. A karó és a koporsó a te fenyítő eszközöd, de nyughass, Niklaus, mert semmi szükség nincs most rá. – Intettem le a fivéremet, aki máris fenyegetőzni kezdett, ahogy megjelentem. Hogy meglepő volt-e? Nem, egyáltalán nem. A kérdésére felhúztam a szemöldököm.
- Veled ellentétben én nem azért jöttem, hogy iszogassak, fivérem. – Inkább csak megnézni, hogy jól viselkedsz-e. Tettem hozzá gondolatban, mintsem hangosan. Nem volt bennem rossz szándék, de tudtam, hogy ő nem érti, mit miért teszek, vagy hogy miért viselem annyira a szívemen Hayley és a gyermek sorsát. Ők jelentették a reményt a családunk számára és ezt Niklausnak még nem sikerült megértenie. Annyit értünk el az utóbbi hetekben, hogy legalább a gyermek élete érdekelte, de az is csak azért, mert az örököst látta meg benne. Azonban nekem többet jelentett az a gyermek. Hinni akartam abban, hogy egy nap majd ő is belátja, a gyermek mikre hivatott a családunkban. A szavaira nem lepődtem meg.
- Nem éppen erre gondoltam, Niklaus, de több időt kellene töltened vele, elvégre, mégis csak a születendő gyermeked anyja. Ami egyet jelent azzal, hogy a családunk nagyra becsült tagja is egyben. Legalábbis, merem remélni, hogy hasonlóan gondolkozol erről, fivérem. – Már ami Hayleyt illette és azt, hogy ő is a családunk részévé vált, teljes értékű tagjává. Annak kellett lennie és erről a magam részéről nem akartam vitát nyitni. Talán Hayley nem értette néha, miért érdekel ennyire a sorsa, de e mögött több volt. Talán túlságosan is több, mint amit szerettem volna. Vannak dolgok, amikre egy magamfajta már nem áhítozhat és dolgok, amiket már mélyre kell temetnie.
Sóhajtottam egy aprót, miközben újra körülnéztem a clubban. A hely tömve volt és mindenki jól szórakozott.
- Ha tönkre akarnám tenni, nem ültem volna le beszélgetni veled, Niklaus. – Fordultam vissza felé. – Ha nem lennék jó kedvemben, hazarángattalak volna egy szó nélkül. De nem tettem. – Vártam néhány pillanatot, mielőtt folytattam volna. – Mesélhetnél arról, miféle terveid vannak Marcel barátunk ellen. Mert lefogadom, hogy már kitaláltad, hogyan foglalod vissza a Királyságod. Bár, ha engem kérdezel, mellőzni kellene a felesleges vérfürdőt. – Tettem hozzá, arra utalva, hogy a háború, amit indítani tervez… nem tűnik a legjobb ötletnek.

357 szó || elnézést, majd belejövök...  



 
Always and Forever

avatar
Õsi vámpír vagyok
Play by :
Daniel Gillies
Keresem :
My family


Léptek száma :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Kedd Okt. 10, 2017 9:29 pm




Elijah & Klaus





Ahogy megláttam Elijah-t, rögtön gondolnom kellett volna, hogy belerondít a hangulatos estémbe, s habár az első gondolatom ez volt, figyelmeztettem is, hogy csak abban az esetben üljön le, ha tud viselkedni, mégsem akadályozom meg, hogy az asztalra támaszkodjon.Pedig intő "jelként" mondjuk eltörhetném a kezét, kificamíthatnám a vállát, vagy hasonló szépségek, mégsem teszem. Közben az utolsó kortyokat is kiiszom a pohárból, pontosabban egy kortyot, majd azt a néhány cseppet próbálom úgy a számba juttatni, hogy a poharat magasra emelem. Csalódottan nézek az előttem lévő üres üvegre, és már épp nyitnám a szám, hogy megkérjem a fivérem, ha már így hívatlanul lerohant, legalább egy üveg bourbont hozzon, de aztán mégsem teszem. Ő viszont nem gondolkodik, csak beszélni kezd, bár nyilvánvalóan neki sosem kell agyalnia, mielőtt beszél. Pontosan tudja, mikor mit kell mondani. - Nem vagyok ellenséges, Elijah. De ha nem hagyod abba ezt a szentbeszédet, megtudod milyen, ha ellenséges vagyok, amit különben már tudnod kéne, hiszen ismersz! - forgattam meg a szemeimet, aztán ráemeltem a pillantásom, kissé bosszúsan. - Nem akarsz... hozni magadnak egy italt? - Célozgattam felvont szemöldökkel, hogy igazán hozhatna nekem is, mert ha valóban folytatni akarja ezt a nonszensz beszélgetést, ahhoz még több whisky-re lesz szükségem. Nem libbenhet csak úgy be ide a makulátlan öltönyében, és teheti tönkre a jó kedvem, csak mert neki sürgősen közölnie kell velem, hogy amit csinálok az - mily meglepő! - nem helyes. Felsóhajtottam, mielőtt még olyat mondanék, amit nem kellene, de aztán meggondoltam magam. Ha ő kimondja, amit gondol, akkor én miért fognám vissza magam? Ráemeltem a pillantásom, ajkaimat összeszorítottam, és az üres poharat kezdtem tologatni magam előtt az asztalon. - A kis farkas terhes, nem beteg. Talán fognom kellene a kezét, és otthon ülnöm vele, amíg meg nem szül? A gyermek még benne van tudtommal, majd foglalkozok vele, ha kifáradt! -jelentettem ki nemes egyszerűséggel, indulatosan, tekintetemmel pedig felnyársaltam a fivérem, ha már nem törhettem ki nyilvánosan a szék lábát, hogy azzal döfjem le. Képzeletben persze lejátszottam a jelenetet, hogy azzal is szórakoztassam magam, mert az életunt bátyámmal nem sokra mentem. Egy karót nyelt nemesembert láttam csak magam előtt, ha ránéztem, a kifejezés miatt pedig egy féloldalas mosoly költözött az arcomra. Bárcsak a szó szerinti értelemben is karót nyeltté tehetném.. - Szóval mégiscsak csak tönkreteszed, ugye? - felnevettem, de a hang inkább tűnt halálos fenyegetésnek, mint tényleges nevetésnek. Nem, nem azért hagytam őt és Hayley-t is magam mögött, hogy aztán utánam jöjjön, és hazarángasson. Felnőtt férfi voltam, egy legendabeli szörnyeteg, nem egy őrangyal, aki a terhes lányt őrzi odahaza. Nem hasonlítottam egy testőrhöz sem, és hogy őszinte legyek, még apukának sem. Elijah-hoz pedig nem volt kedvem, vagy a szentbeszédekhez, amiket ódaként zengeni szokott.

my dearest brother

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Léptek száma :
21

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Jazz club

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Transzvesztita Club
» Twister Biliárd és Póker Club
» Reflections - night club [21+]
» Shine Party Club
» North Pole Club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans :: Bourbon Street-
^
ˇ