Share | 
 

 Jazz club

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

avatar
Õsi vámpír vagyok
Play by :
Daniel Gillies
Keresem :
My family



TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Kedd Okt. 10, 2017 5:05 pm


to my brother

always and forever

Voltak dolgok, amiket mindig is bántam hosszú életem során. Példának okáért azt, hogy tétlenül néztem, ahogy apánk Niklaust bántja. Talán, ha akkoriban teljes vállszélességgel állok mellette, ma egy fokkal jobb kiadásban van mellettünk a fivérem. De ez csak kósza gondolat, nincs túl sok jelentősége, hisz a múltat, bármennyire is szomorú, képtelenség megváltoztatni.
Azonban a jelen, a jövő a mi rendelkezésünkre áll. Ebbe kellett mindenáron kapaszkodnom és a születendő gyermekbe, aki elhozhatja Niklausban a változást. Ez a gyermek megadhatja azt a családot, azt a békét, amire mindnyájunknak szüksége van.
A fivérem viszont kicsapongó életet élt, amióta visszatértünk New Orleansba, abba a városba, ami egykoron a mi királyságunk volt. Emlékszem még arra az időkre, amikor én és Niklaus rendezkedtünk itt. Nyilvánvalóan a magunk módján – hol erőszakkal, vérrel, hol pedig az ész érvekkel. Az utóbbi volt az én posztom, bár ez azt hiszem, senkit sem lep meg. Most viszont úgy gondoltam, hogy nem szabadna felesleges harcokba bonyolódnunk. Még akkor sem, ha a szívem mélyén legszívesebben halottnak láttam volna Marcellust, nem akartam, hogy odáig fajuljanak a dolgok. Marcellust sosem fogadtam el Mikaelsonnak. Attól, hogy a fivérem befogadta, magunk közé emelte azzal, hogy átváltoztatta és úgy nevelte, mintha csak a fia lenne, számomra nem jelentett semmit. De a halála felesleges időpazarlás lett volna. Ezért kellett Niklauson tartanom a szemem és visszafogni, ha netalántán ész nélküli gyilkolászásba fogna.
Nem tudtam, mégis hova ment el ezen a napon, de kénytelen voltam magára hagyni Hayleyt, hogy felkutassam. Tudnom kellett, hogy mire készül. Egy fél napomba telt, mire ráleltem az egyik Jazz bárban. Nem igazán számítottam rá, hogy egy ilyen helyen lelek rá. Nem úgy nézett ki, mintha épp valami őrültségen törné a fejét és ez… ez volt az, ami igazán aggasztó volt. A tömeg nem volt túlzottan kedvemre való, de eltekintettem e fölött, ahogyan megláttam a fivéremet. Az embereket kerülgetve indultam el felé, kimért lépésekkel. Már messziről hallottam a köszöntését, ami minden volt, csak nem… őszinte. Mostanában nem voltunk túl jóban Niklaussal. Ahogy odaértem, a pultra támasztottam lazán a kezem, miközben körbenéztem.
- Niklaus. – Tartottam némi szünetet, amíg végigmondja a saját kis mondandóját, csak azután szólaltam meg. – Letörne a büszkeséged egy darabja, ha nem ellenségeskedve fogadnád a fivéredet? – Pillantottam végre rá. Megszoktam már Niklaus felém irányuló viselkedését, de azért szó nélkül nem hagytam.
- Reméltem, hogy nem keversz bajt sehol. Örülök, hogy ezúttal visszafogod magad. – Jegyeztem meg, majd kihúztam az egyik széket, hogy helyet foglalhassak. – Talán egy kicsivel többet kellene törődnöd Hayleyvel és a születendő gyermekeddel, minthogy leidd magad egy Jazz bárban. – Adtam tudtára a véleményemet és pont ezzel közelítettem ahhoz, hogy tönkretegyem… ahogy ő fogalmazott: a „tökéletes kis estéjét”.

432 szó || elnézést, majd belejövök...  



 
Always and Forever
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
△ joseph 'bloody king' morgan
Keresem :
my child & her mother
freya & marcel

TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   Kedd Okt. 10, 2017 2:28 pm




Elijah & Klaus





Az egyetlen bár, ami semmit nem változott az évek alatt. Bár a tűz nyilván ezt a helyet is felemésztette, a tulajdonos - bárki is legyen az -, pontosan ugyanúgy építette fel, ahogyan régen is kinézett. Azonnal nosztalgikus hangulatba kerültem, ahogy átléptem a küszöböt, s hiába volt kora este, a terem egyik sarkából zene áradt, ami az egész teret betöltötte. A muzsikusok látszólag nagyon jól érezték magukat, az se zavarta őket, hogy a közönségük nagyjából öt főből állt, velem együtt. Tudtam, hogy ahogy odakint besötétedik, meg fog telni a hely, beindul az éjszakai élet és a legtöbb bárból az általam jól ismert jazz fog szólni. Amint szemügyre vettem a helyet, az egyik boxban helyet foglaltam, rögtön azután, hogy kikértem egy üveg bourbont társaságomnak. Először a pohárba töltöttem ki, és élveztem az első kortyot, mert mindig az első a legfinomabb, s egyben a legerősebb, ami elég energiát tud adni ahhoz, hogy elviseljem a körülöttem lévő embereket, de leginkább ahhoz, hogy saját magamat elviseljem. A démonjaim ilyenkor szunnyadtak bennem, a gondolataim elhalkultak, már-már halandónak éreztem magam. Kevésbé zavartak az emberek, a gondjaim sem tűntek akkorának, Marcel sem kötötte le az elmém, talán a hely varázsa miatt. A percek csak úgy peregtek, egyik dal váltotta a másikat, a hely szép lassan megtelt, az időérzékem pedig úgy veszett oda, ahogy az üvegből a borostyánszín folyadék. Az ajtó újra nyílt és csukódott, de mivel olyan sokan léptek be rajta azóta, hogy helyet foglaltam, nem szenteltem neki túlzott figyelmet. Aztán valamiért mégis az érkező irányába kaptam a fejem, és a mosolyom azonnal lefagyott. Elijah-val nem volt túl jó a viszonyom, mióta visszatértünk ide, a megszállottja lett a babának, és meggyőződésem, hogy Hayley-nek is.Ez egyébként nem zavart, de az már sokkal inkább bosszantott, hogy az én megszállottam is lett. A fejébe vette, hogy ez a baba az én második esélyem, a családunk megváltója, s bár jómagam sem tiltakoztam a megszületése ellen úgy, mint hetekkel ezelőtt, nem hittem el, vagy csak nem akartam elhinni, hogy tényleg meg tudna változtatni engem.
Egy féloldalas mosolyra görbültek ajkaim, ami egyszerre volt szórakozott, és gúnyos. Csak és kizárólag a fivéremnek szólt, akinek bár általában élveztem a társaságát, ha bármit is mer mondani a kis farkasról, vagy a gyermekemről, talán én magam rugdosom ki a bárból. Egyetlen estét szerettem volna, ami nem a trónról vagy az örökösömről szól, ha tönkre meri tenni... talán elküldöm aludni néhány évre a személyesen neki faragott koporsóba. - Legdrágább fivérem! - kiáltottam oda neki, mielőtt még elért volna hozzám, s poharamat megemeltem az irányába, mielőtt belekortyoltam volna az italba. Az üvegpoharat az asztalra helyeztem, majd felemeltem egyik mutatóujja, szemöldökeim pedig egészen homlokomig szaladtak. - Csak abban az esetben ülj le, ha nem rontod el a tökéletes kis estémet! - a kelleténél hangosabban szóltam hozzá, mintha még mindig az ajtóban állna, nem pedig a közelemben lenne, bár... még az utca végén is hallotta volna a hangom. Az üveg üres volt, a poharamban egyetlen korty whisy lehetett talán. Ittas állapotba nem kerültem, de elég jól éreztem magam ahhoz, hogy ne vágjak morcos képet, s ne akarjam kihajítani innen a bátyám, amiért megzavart. Ha nem hozza fel a korábban említett témákat, szívesen töltöm a társaságában az időm.

my dearest brother

@






Well, don't be fooled, love.
I'm the devil in disguise.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Jazz club   Szomb. Ápr. 15, 2017 9:27 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Jazz club   

Vissza az elejére Go down
 

Jazz club

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Transzvesztita Club
» Twister Biliárd és Póker Club
» Reflections - night club [21+]
» Shine Party Club
» North Pole Club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Bourbon Street-
^
ˇ