Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Bárpult

Today at 12:11 am

Torrey De Vitto

Yesterday at 4:30 pm

Karácsonyi álom

Yesterday at 1:24 pm

Hangstúdió

Yesterday at 2:24 am

Mûterem

Pént. Dec. 15, 2017 6:13 pm

Alagsor

Pént. Dec. 15, 2017 4:59 pm

Best friends reunion

Csüt. Dec. 14, 2017 2:02 pm

Fakunyhók

írta: Shelby Ford
Kedd Dec. 12, 2017 10:18 pm

Ethan J. Rodrigez

írta: Grace Moore
Kedd Dec. 12, 2017 10:16 pm

Chace Crawford

Hétf. Dec. 11, 2017 11:44 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 13 8
Vérfarkasok 2 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 4 1
Vadászok 4 0
Emberek 9 5
Összesen 42 35
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Padok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Pént. Okt. 06, 2017 12:57 pm

Fagyott játék.
Szabad játéktér.

avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Kedd Jún. 13, 2017 9:50 pm



Jane & Hayley

Megmosolyogtatott a megelőlegezett bizalma, amivel felém fordult. Nehezen jövök ki a korombeli lányokkal, főleg, hogy elég sok dolgot kell titkolnom előlük, de Jane rendesnek tűnt. Sajnáltam, hogy ilyen módszerekhez kell folyamodnom vele szemben, viszont mindenképpen tudni akartam, mi köze a családomhoz. Egy ilyen nyom nem bukkan fel ok nélkül... pláne nem az orrom előtt, a semmiből. Jelentenie kell valamit, már csak az a kérdés, jót vagy rosszat hoz-e a fejemre.
- Nem, otthon vagyok... Nem dolgozom. Régebben babysitterkedtem, de most már nem. Viszont ettől még rengeteg dolgom van. A családom után kutatok...
Egyelőre nem mentem bele mélyebben. Apró célzásokat akartam csak elhinteni, hogy lássam, hogyan reagál. A kérdését hallva csak udvariasan mosolyogtam. Nem értettem, miért lovagolnak ennyit az emberek ezen az apuka-témán. Simán lehetne a gyerekem mesterséges megtermékenyítés eredménye is... Miért érdekel mindenkit ennyire, hogy a donor boldog-e?
- Egészen oda van tőle...
Ez egyáltalán nem hazugság, sőt, szerintem Klaus még soha nem volt ennyire oda meg vissza bármitől. Nem mintha olyan régóta vagy olyan mélyen ismerném, csak egy rövidet kavartam vele, és az pont elég is volt... elég sok mindenhez
- Oh, köszi, ez rendes tőled! - elvettem az üveget és kelletlenül ittam pár kortyot. Azt akartam, hogy velem tartson, valamivel muszáj volt még marasztalnom. Keresztbe tett ujjakkal vártam, hogy az óráját nézegetve mire jut végül, és egyből elmosolyodtam, amikor közölte, marad.
- Szuper! Mit dolgozol? - kíváncsiskodtam. Röviden biccentettem a néma invitálását látva, és felzárkóztam mellé. Tökéletes számomra az irány, így hát a nyomába szegődtem, ujjaimmal dús fürtjeimet túrva. Annyira meleg van... Miért kell pont nyári gyereknek lennie?
- Bármerre jó. Megállhatunk messzebb valamelyik árnyékos padnál - böktem jóval előbbre, miközben igazítottam egyet a táskámon. Érdeklődve hallgattam a testi épségünkre vonatkozó intelmét, mosolyt csalt vele az arcomra. Az emberek milyen könnyedén becsülnek le... Na persze nem ő az egyetlen, aki így látja.
- Nem csak te gondolod így, hanem az apja is. A felügyelete nélkül a házat sem hagyhatom el... - megvonom a vállam, mintha semmiség lenne, amit már sikerült megszoknom, pedig nagyon is zavar. Nem tudom, meddig kell várnom, hogy visszanyerjem a szabadságomat, de ha további hat hónapot, biztosan begolyózom a végére. - Kivéve, ha megszököm - teszem hozzá, cinkos mosolyt villantva a lányra. Azon kezdek el töprengeni, hogyan terelhetném vissza a beszélgetést egy számomra kedvezőbb mederbe, mondjuk a családfánk köré.
- Szóval, régóta élsz a városban? Mint a legtöbbektől hallottam, gondolom, már a nagyszüleid is itt éltek... Labonair... Olyan ismerősen cseng, mintha már hallottam volna valahol - kérdőn pillantok rá, hátha van valami ötlete rá. Kíváncsi vagyok a válaszára, arra meg főként, hogyan reagál a faggatózásomra. - A szüleiddel élsz, vagy esetleg már férjnél vagy?
A kérdezősködést igyekszem ártatlan érdeklődésnek beállítani. Remélem, nem veszi zokon és minél többet elárul magáról, hátha közben megoszt akár öntudatlanul is egy olyan információt, amire szükségem van. Le sem veszem róla a szemem, ahogy egymás mellett sétálunk az utcán.






I'm Hayley, by the way.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
✘ phoebe tonkin
Keresem :
Léptek száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Pént. Jún. 02, 2017 1:39 am




Hayley & Jane

Nincs nagyobb hatalom a családnál.

Látva, hogy tényleg semmi baja, csak elmosolyodtam. Néhány lány minimum kiakadt volna, hogy voltam olyan vak és nekimentem. De ez a lány más volt, sokkal talpraesettebbnek tűnt és olyannak, akiben van spiritusz. Nem tudom, miért volt ilyesfajta megérzésem vele kapcsolatban.
Kezet fogtam vele, miközben a nevét elraktároztam a fejemben.
- Hayley… jól van, megjegyzem. Volt egy barátnőm még a suliban, akit így hívtak. Elég jó fej csajszi volt, a név pedig, szokták mondani, kötelez… - Mosolyogtam rá barátságosan. Ezzel csak azt akartam éreztetni, hogy biztos ő is jó fej, meg hát, amit eddig tapasztaltam, kedvesnek tűnt. A válaszra kicsit elgondolkodtam.
- Elfoglalt? Dolgozol? Nem jár ilyenkor valami szabadság… a baba miatt? – Érdeklődtem, de eszembe jutott még egy kérdés. – Na és az apuka? Örül a gyermekáldásnak? – Kérdeztem egy fokkal halványabb mosollyal.
Arra, hogy szédül, egyből odanyújtottam az üveg vizemet, hátha kér belőle.
- Igyál ebből, nehogy elájulj itt nekem! És ha akarod, haza is kísérlek vagy… - …vagy valami. De az ő ötletére elgondolkodtam. – Most? – Az órámra néztem. Végeredményben nem volt hova sietnem, csak hazamentem volna agyalni tovább a cikken, amit le kell adnom, így hát nem volt kérdés, hogy a lánnyal töltök még egy kis időt. Amúgy sem lett volna szívem egyedül hagyni, úgy tűnt, kissé magányos.
- Jól van. Nem tartasz fel, igazából hétfőre kell egy határidős munkát leadnom, de addig még van bőven időm. Majd összehozom. – Mosolyogtam rá, majd az üveget visszavettem, ha esetleg elvette tőlem. Elraktam a táskámba és így néztem újra rá.
- Merre menjünk? – Kérdeztem rá, hátha van valamiféle ötlete, ha már alapból ő kérdezte meg, megiszunk-e valamit. Egyelőre elindultam egy árnyékosabb hely felé, de visszapillantottam rá kérdőn, velem tart-e.
- Nem biztos, hogy egyedül kéne mászkálnod kismamaként… már ha engem kérdezel. Könnyen bajod eshet, rosszul lehetsz és nem mindenki olyan kedves, hogy segít. Sajnos a mai emberek többségéből kiveszett a segítőkészség. – Magyaráztam és bár a téma nem volt túl jó, mégis mosolyogtam.


318 szó ❀ mehh, lesz ez jobb is, ígérem  ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Kedd Május 30, 2017 12:10 am



Jane & Hayley

Irigyeltem mindenkit, aki, nos... nem volt elég várandós ahhoz, hogy fusson. Hiányzott az aktív testmozgás, hiányzott, hogy az erőmet fitogtatva szétrúgjak pár hátsót. Az emberek úgy kezeltek, mióta elkezdett kerekedni a pocakom, mintha mozgássérült és szellemi fogyatékos lennék, ugyanis nem elég, hogy mindenhol előre engedtek és leültettek, ahol csak lehetett, hanem még lassan, tagoltan és artikuláltan is beszéltek hozzám, megérdeklődvén, minden rendben van-e, szükségem van-e valamire. Ilyenkor szerettem volna az arcukba nyomni a cipőm talpát, ehelyett azonban csak bájos mosolygással ugyanazt ismételgettem: persze, köszönöm, persze...
Mégsem ezért ragadt meg a figyelmem a lányon, hanem mert valami vonzott benne. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ismerem valahonnét, ami kész őrültségnek tűnt.
- Dehogy, kutya bajom! Rá se ránts - rámosolyogtam, és már vártam, mikor kezd el szabadkozni és hellyel kínálni. Komolyan, miért olyan nagy szám, ha valaki babát vár? Ezt csinálják a nők Éva óta, a pasik meg már egy migréntől kidőlnek.
- Köszönöm! Elég ügyetlen vagyok mostanság - A mosolyom egy fokkal őszintébb lett, ahogy segített összeszedni a lapokat. Belegyűrtem őket az oldaltáskámba, ám a nevét hallva döbbenten visszakaptam rá a tekintetem. Igyekeztem leplezni, hogy sokkolt volna a neve, mégsem sikerült teljesen elrejtenem gyanakvó pillantásomat. Oké, mennyi az esély rá, hogy két Labonair éljen egy városban? És vajon mit szólna hozzá, ha letépném róla a felsőjét, hogy lássam, van-e rajta olyan anyajegy, mint ami rajtam is?
Fogalmam sem volt, mit feleljek, ezért azt tettem, ami legelőször eszembe jutott: a kezemet nyújtva én is bemutatkoztam.
- Én meg Hayley vagyok, Hayley Marshall.
Közben végig azon kattogott az agyam, hogyan érhetném el, hogy maradjon még. Többet akartam tudni róla. Első látásra nem tűnt vérfarkasnak, de hát pont ez a trükk... első látásra senki sem tűnik annak. Ahogy rákérdezett a pocakomra, egyből a hasamhoz kaptam, és máris tudtam, hogy a lányom lesz a tökéletes ürügy.
- A negyedik hónapban járok. Nem olyan rég jöttem a városba, és azóta, hát... túlságosan elfoglalt voltam. - Őrült boszorkányok ártalmatlanítása, családi csetepaté, megszállott harc a város feletti uralomért, csak a szokásos - tettem hozzá magamban, miközben ugyanolyan kedvesen mosolyogtam a lányra. Úgy bámultam a palack vízre, mintha valami zakkant gyújtogató lennék.
- Ami azt illeti, egy kicsit szédülök... Tényleg nagyon meleg van - áttapogattam a homlokomat, teátrális sóhajokkal túrva bele kócos fürtjeimbe, míg másik kezemmel a pocakomat cirógattam. Igyekeztem minél szenvedőbb képet vágni, hogy biztosan ne hagyjon faképnél. - El tudnál esetleg kísérni meginni valamit? Nem szeretnélek feltartani, szóval mondd meg, ha baj, csak....
Kábán legyezgettem magam körül a levegőt, és közben a teste ruhátlan részeit vizsgáltam, hátha ismerős foltot pillantok meg valahol a bőrén. Csak reméltem, hogy a színjátékom elég erős ahhoz, hogy egy kicsit még szóval tarthassam.






I'm Hayley, by the way.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
✘ phoebe tonkin
Keresem :
Léptek száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Pént. Május 26, 2017 7:56 pm




Hayley & Jane

Nincs nagyobb hatalom a családnál.

Még otthon bedugtam a fülembe a fülesem, elindítottam a kedvenc zeném, magamhoz vettem az üveg vizem mielőtt útnak indultam volna. A hajam lófarokba kötöttem, rövidnadrágot és egy toppot húztam magamra, hisz futáshoz ez a legideálisabb. Ugyanis én minden nap, legalább egyszer elmentem futni. Ha reggel, ha este, az teljesen mindegy volt, de formában akartam tartani magam. A szerencsémben meg bíztam annyira, hogy semmiféle ellenséggel nem találom szembe magam. Jártam az utcákat és megállás nélkül, közepes tempóban kocogtam. Nem is igazán néztem körbe, a zene és a gondolataim elvonták a figyelmem. Többek közt azon agyaltam, hogy miféle cikket kell leadnom hétfő reggel a főnökömnek. Aztán a gondolataimból az rázott fel, hogy összeütköztem valakivel. Hátráltam pár lépést és egyből kiszedtem a fülest a fülemből.
- Ne, én nem figyeltem! Sajnálom! – Pillantottam a pocakos hölgyeményre, aki néhány pillanatra ismerősnek tűnt, de aztán elhessegettem a gondolataim. Bár ez nem hagyott annyira nyugodni, hisz volt benne valami furcsa. És az nem a baba.
- Én jól vagyok, de te? Remélem nem ütötted meg magad… - Nézek aggódva az arcára, majd a pocakjára, végül halványan elmosolyodtam. Lehajoltam hozzá és a kezembe vettem én is néhány papírt. Segítettem összeszedni mindent, amit leejtett és végül visszanyújtottam neki. Felegyenesedtem, de közben megfogalmazódott bennem egy kérdés.
- Hányadik hónap? – Kérdeztem kíváncsian, majd leesett, hogy még be sem mutatkoztam. Sietősen a kezemet nyújtottam. – Amúgy Jane vagyok. Jane Labonair.
Kedvesen mosolyogtam rá, majd visszahúztam a kezem és vettem egy mély levegőt. Az üveg vizet szorongattam a szabad kezemben, de végül nem bírtam ki, letekertem a kupakot és ittam néhány kortyot.
- Teljesen kiszáradok a sok futástól. – Jegyeztem meg még mindig mosolyogva, jókedvűen. - Gyakran jársz errefelé? Még nem igazán láttalak. – Tettem hozzá oldalra döntve a fejem.


285 szó ❀ nem lett túl jó, de már nagyon írni akartam ❀  kredit

Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Padok   Szomb. Május 20, 2017 4:04 pm



Jane & Hayley

Végre eléggé felmelegedett az idő ahhoz, hogy kiülhessek kicsit az utcára. Azon ritka napok egyike, amikor nincs mit csinálnom - na jó, ez erős túlzás, hiszen most is éppen jegyzeteket készítek. A családom utáni kutatás Cami minden hasznos könyve ellenére is elakadt. Úgy érzem, zsákutcába érkeztem, ahonnét nincs visszaút - de ha meg is találnám, ha vissza is fejtegetném az utat a tévútra jutott, utolsó lépések elé, onnan mégis merre indulhatnék? Semmi nyomom. A világon semmi.
Kissé irritáltan csapom be az ölemben a naplót, és a tollat kattogtatva, merengve körbepillantok. Sokan lézengenek a Bourbon streeten ez idő tájt, ami nem meglepő, hisz hétvége van és jó idő. Mindenfelé fiatalok, szerelmespárok és turisták - tudatlan, önmagukért élő emberek, akik nem is sejtik, miféle gondok nyomasztanak éppen. Nem sejtenek semmit az igazi világból: vagy pont, hogy az ő életük a valóság, és a miénk valami kitalált illúzió?
Megsimogatom a pocakomat. Egy rossz szavam nem lehet, a reggeli rosszullétektől eltekintve a lányom csodálatos természet. Még nem mutatkoztak meg rajta a tőlünk örökölt jegyek, ezért békés és nagyon jó az anyjához, nem kísérti őt extra rosszullétekkel, nem őrjíti meg a hormonjait - annyira. A napi hisztim természetesen megvan.
Úgy vélem, ideje mennem, semmi értelme feleslegesen ücsörögnöm a tömegben. A végén még Klaust is felidegesítem, amiért ennyire nyílt célpontot nyújtok a bosziknak. Már az is kész csoda, hogy néha el tudok lógni otthonról. Mostanában lekötik a hatalmi harcok. Elijah meg... Elijah.
Összeszedem a cuccaimat, majd a vállamra kapva elindulok hazafelé. Ujjatlan toppot viselek a kardigánom alatt, illetve hosszú, koptatott farmert. Ahogy felállok a padról, a jegyzeteimet igyekszem beletömni a táskámba, és nagy lendülettel elindulok közben anélkül, hogy felnéznék. Nem veszem észre a lányt, aki épp ekkor jön szembe: beleütközöm. Mármint szó szerint - egész egyszerűen nekimegyek és egymásnak koccanunk, de olyan erővel, hogy megtántorodom két lépést. A francba!
- Juj, ne haragudj! - szabadkozom sietve, tekintetem egyből a lány arcára kapva. Egy pillanatra elakad a lélegzetem, magam sem tudom, miért. Egyszerűen csak... nem tudom. Nézem az arcát és ezernyi érzelem kavarog bennem. A pillanatnak viszont hamar vége szakad, és feleszmélve rájövök, hogy sikerült elejtenem a jegyzeteket. Nem borítottam be velük az utcát, de kínosan szétszóródtak körülöttünk. Megrázom a fejem.
- Bocsi, nem néztem a szemem elé! Jól vagy? Minden oké?
Aggódva mérem végig, nem okoztam-e rajta bármilyen sérülést, közben pedig lehajolok összeszedegetni a jegyzeteimet. A pocakomtól még egész jól megy, de látom, hogy eljön még az a hónap, amikor már a cipőmet sem fogom tudni segítség nélkül bekötni. Remek, csak én lehetek ennyire béna!





I'm Hayley, by the way.

avatar
Hibrid vagyok
Play by :
✘ phoebe tonkin
Keresem :
Léptek száma :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Padok   Szomb. Ápr. 15, 2017 9:35 pm


avatar
Egy sziluett vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padok   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Padok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans :: Bourbon Street-
^
ˇ