Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Eddigi külsõk

Cafe du Monde EmptyAlways and Forever
Today at 12:03 am



Gyakori kérdések

Cafe du Monde EmptyAlways and Forever
Yesterday at 10:08 pm



Könyvtár

Cafe du Monde EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 9:16 pm



Városi temetõ

Cafe du Monde EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 5:22 pm



Black Pearl Bar

Cafe du Monde EmptyScarlett Storm
Yesterday at 4:43 pm



Nappali

Cafe du Monde EmptyCassidy Hemingway
Yesterday at 4:21 pm



Kastélykert

Cafe du Monde EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 1:49 pm



Az erdõ mélyén

Cafe du Monde EmptySierra
Kedd Május 21, 2019 6:50 pm



Hard Luck kocsma

Cafe du Monde EmptyHope Mikaelson
Kedd Május 21, 2019 6:21 pm



gwendolyn rosendhal

Cafe du Monde EmptyLarissa Blackwell
Kedd Május 21, 2019 6:17 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Cafe du Monde

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Cafe du Monde   Cafe du Monde EmptySzomb. Ápr. 27, 2019 8:49 am


To: Ambrosia




Tudtam, mire ment ki a játék. Drága ál-nővérkém azt szerette volna elérni, ha kijövök a sodromból, ha elveszítem a fejem, s ezáltal óvatlanná válok az ő kis boszi trükkjeivel szemben. Igen, évekkel ezelőtt valószínűleg ez össze is jött volna, de ma már nem. Hiszen megbékéltem azzal, aki voltam. Szörnyeteg? Igen, az voltam. Ha kell, bárkit megölök egy szemrebbenés nélkül. Bűntudat nélkül. Azok az idők már rég elmúltak, amikor azért sírtam, mert a bátyáim piszkáltak engem, a fekete bárányt a családban. Hiszen akkoriban minden vágyam az volt, hogy tartozhassak valahová, hogy legyen egy családom – hogy többé ne érezzem úgy, nem is kellene léteznem. De tudjátok, általában az élet úgy hozza, hogy amikor felhagysz azzal, hogy vágyakozz valamire, akkor azt mégis megkapod. Velem is ez történt. Legyen bármennyire is elfuserált a szituáció Stephanieval, ketten egy csapatot alkottunk. Én sem számíthattam senki másra, s ő sem.
Jóízűen kacagtam a sértésnek szánt szavain. Persze, céljukat képtelen volt elérni velük.
- Ó, nővérkém – hagytam abba végül a nevetést, de a szórakozott mosolyt nem tudtam letörölni az arcomról, miközben mélyen a szemeibe néztem. – Azt hiszed, hogy te szörnyeteggé tudsz tenni engem? Amikor még gyakoribb kontaktusban álltunk egymással, nos, igen, a legnagyobb félelmem az volt, hogy szörnyeteggé válok majd, de tudod, változnak az idők. Én pedig elfogadtam azt, ami vagyok. Azt a sötétséget, ami bennem lakozik, hiszen az is ugyanúgy én vagyok. De egy percig se félj, hamarosan te is megtapasztalod majd – hajoltam hozzá közelebb, hogy ezzel is nyomatékosítsam a mondandómat. A fenyegetést, amit a szavaim tartalmaztak.
- Nos, ha már ennyire belejöttünk a pontosítgatásba, akkor az a csitri valójában az unokatestvérem volt, de részletkérdés. Azt a tényt azonban nem változtatja meg semmi, hogy te voltál az, aki megölte őt akkor, amikor elfoglaltad a testét. Azt a kis akciómat akár vehetjük úgy is, hogy bosszút álltam az unokatestvéremért, s elűztem a betolakodót belőle – rántottam meg a vállamat, mintha egyáltalán nem érdekelne a dolog, ami valljuk be, igaz is volt. Régi nóta volt, és azóta már rengeteg embert öltem meg. Az első szokta a legjobban megviselni az embert, a többi utána már meg sem kottyan. S egy idő után, minden bűntudat eltűnik az emberből, hiszen csak azt teszi, amit tennie kellett. Legyen bármi is az oka.
Csak elengedtem a fülem mellett azt a felháborító feltételezését, hogy majd pont kegyelmet fogok kérni. Tőle. Nevetséges volt. Ha ez állt volna szándékomban, akkor nem hagytam volna, hogy a nyomomra bukkanjon, hiszen Stephanie el tudott tüntetni előle, ő pedig bottal üthette volna a nyomomat. Ó, nem. Én újra meg akartam ütközni vele, hogy végre valahára pontot tehessek az ügy végére. Épp ezért rögtön egy váratlan támadással is indítottam. Hogy mi volt a tervem? Egyszerű. Feldühíteni, és megölni.
Amint összeszedte magát a támadásom után, rögtön a varázsereje után nyúlt, s a hanghullámok, amiket rám bocsátott… Nos, úgy éreztem, hogy mindjárt kiszakad a dobhártyám. Nem, a fájdalom igazából még ennél is rosszabb volt. Olyan volt, mintha az egész fejem fel akart volna robbanni. Kezeimet automatikusan a fülemre tapasztottam, hátha azokkal valamelyest tudom tompítani a hanghullámokat, miközben térdre rogytam. Olyan kínokat okozott, amik mellett gondolkodni is alig tudtam. Olyan erővel szorítottam össze a fogaimat, hogy azt hittem, eltöröm az állkapcsomat, de sikerült akkora lélekjelenlétet összegyűjtenem, hogy megragadtam az előttem lévő asztal lábát, és a ribanc felé hajítottam őt, annak reményében, hogy eltalálom, s ezáltal a varázslata is abbamarad. Ha az első asztal nem találta el őt, akkor is továbbfolytattam bármivel, ami a kezem ügyébe akadt, egészen addig, amíg célomat el nem értem. Abban a pillanatban, hogy a hanghullámok megszűntek, vettem egy mély levegőt, de tudtam, hogy nem késlekedhetek. Letörtem a széknek az egyik lábát, s legközelebb azt hajítottam a nővérem felé, egyenesen a szívét célozva meg (bár, még mindig zúgott a fejem, és kissé csillagokat láttam, ami nehezítette a dolgomat).  Ezt ismételgettem annak reményében, hogy ő a varázserejét fogja használni ahhoz, hogy kikerülje a folyamatosan záporozó támadásaimat. Hogy mi volt a célom? Természetesen, hogy kimerítsem a felgyűjtött erejét, hiszen anélkül nem volt több egy egyszerű embernél. Ergo, egyszerű préda a farkas számára.

667❖ Paint it Black ❖ note: Let the show begin, sister Cafe du Monde 165619248   



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
14
Népszerûség :
0

Cafe du Monde Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Café du Monde   Cafe du Monde EmptySzomb. Feb. 16, 2019 9:08 pm


To the Big Bad Wolf





Határozottan mulattatott, hogy így meg tudtam tréfálni a nagy, csúnya farkast. Öröm volt látni az arcát szegény pórul járt ordasnak, amiért azt hitte, leszek olyan ostoba, hogy egyenest besétálok a két karja közé. Nem-nem. Ahhoz korábban kell felkelned, úgy százötven évvel. A meglepetés ereje hatalom, kedves. Ezért az arcért, amikor felismerte bennem… nos, engem, meg azért az arcért, amit szegény ártatlan kis barista vágott, megérte. Csalódtam volna, ha ennyi elégnek bizonyul ahhoz, hogy megfutamítsam, de azt el kell ismernie, hogy egy jó entrée hatása gyakorlatilag felülmúlhatatlan.
- Az sajnos nem szerepel a menün, kedves – magam is felemelkedtem a pult túloldalán, nyájas mosollyal és elégedett gőggel az arcomon kihúztam magam arra a bókra – Még elpirulok, ha ilyen szépeket mondasz nekem. Az érzés kölcsönös, kedves.
Szélesebbre húztam a mosolyom, ezúttal azonban vegyült bele valami fenyegető, ahogy felidézi bennem legutolsó, csúfos találkozónk emlékét. Tragikus volt, az tény és való, de hogy teljesen földbe gyalult volna? Nem-nem. Pont az ilyen kelepcékre van az én ütőkártyám, egy utolsó esély, egy nyúlfarknyi egérút, Dahlia hagyatéka. Megmásíthatatlan tény és való, hogy az én amulettem, Dahlia utolsó ajándéka rútul és visszafordíthatatlanul odalett, de hogy az ütőkártyám nélkül nem jelentenék veszélyt senkire, azt azért durva túlzás állítani.
- Ha azt hiszed, hogy bármi is másképp lesz, mint legutóbb, hatalmasat tévedsz, Chrissie… - csóváltam a fejem egy csücsöri grimasszal – Nem tudom, kedves, micsoda? Az emberséged? Vagy ami megmaradt belőle? Hogy nem akarsz végleg azzá a szörnnyé válni, akivé tehetlek? Hogy valaki a lelkedbe szerelmes?
Elég jól ismerem Chris-t ahhoz, hogy tudjam, a hidegvére és nyugalma csak álca – a türelem sosem tartozott a legerősebb erényei közé, és csak idő kérdése volt, hogy mikor pattan el végleg, és kattan át a fejében valami. Időm pedig éppenséggel volt.
- Az nem az én fejem volt, – javítottam ki megemelve a mutatóujjam – hanem a nővéredé. De a medál már annál inkább. És ha azt hiszed, hogy szó nélkül hagyom most, hogy úgy sietsz a pokolba, hogy szívességből még elém is jöttél, óriásit tévedsz, kedves. Ahogyan akkor is, ha lebecsülsz. Hátrálj meg, amíg irgalmas hangulatban vagyok, különben isten kegyelmezzen neked, mert én nem fogok.
Undokul elfintorodtam, ahogy nevetség tárgyává tette a fenyegetésem. Nem baj, Chrissie, nevess csak. Az önbizalom néma. Te nem vagy az. Alaposan felkészültem erre a harcra, merítettem mágiát a földből, mielőtt idejöttem. Lehet, hogy ha minden kötél szakad, nem fogok tudni egy másik testbe hoppanálni, de változatanul enyém 150 év mágikus tudása. Ez több, mint elég, hogy győzedelmeskedjek ebben a csatában, és később a háborúban.
- Csak a kedvedért, Chrissie, különben mindketten tudjuk, hogy az életben nem akadnál még egyszer a nyomomra – kacsintottam rá csábosan, mielőtt undokul elvigyorodtam volna – Oh? Nem tudtam, kedves, ez új.
Láttam az arcán, éreztem a tónusából, amit a hangjával megütött, hogy most van az a pillanat, amikor elpattan a türelme, és nem tévedtem. Forró kávét kaptam az arcomba, és ha ez nem volna elég, amaz még egy villámgyors mozdulattal bele is vertem a fejem a pultba. A korábbi, meglepett barista rémült baristává avanzsált, és úgy döntött – okosan – hogy elmenekül a kialakuló konfliktus helyszínéről. Lassan felemeltem a fejem, egy laza fejmozdulattal hátra dobtam pár utamban lévő vörös hajtincset. Az arcom és a ruhám csupa kávé lett, orromból bő vér csordogált. Lenyaltam a felső ajkamról a kávé és a saját vérem gusztustalan elegét, majd elismerően hümmentettem.
- Ez a kávé egy kissé keserű az én ízlésemnek.
Amaz jól tette, hogy elhátrált, mert ami most jött, abban nem lesz köszönet. Gonoszul elvigyorodtam, ahogy bántóan magas, 120 körüli decibelű hanghullámra koncentráltam, amit egyenesen az ő alakjának szántam. De nem ő volt az egyetlen, akire hatott. Az eddig békésen, majd gyanakvón, végül rémülten kávézók közül jó egynéhányan a fülükhöz kaptak, az ablakok és kirakatok rövid ellenállás után összeroppantak.



651 szó || Gravity || note: Better late than never!|| kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




A common man is a common cold, you know I’m bigger than a body and I’m sweeter than gold





Ambrosia Thorne
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
● Don't make me laugh ●
Play by :
● Ruth Wilson ●
Keresem :
Cafe du Monde Giphy
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Cafe du Monde Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cafe du Monde   Cafe du Monde EmptyVas. Jan. 06, 2019 3:38 am


To: Ambrosia




Csendben, nyugodtan kortyolgattam az eszpresszómat, közben végig készenlétben állva, fél szememet a bejárati ajtón tartva. Meg sem fordult a fejemben, hogy az az álnok boszorkány esetleg máshonnan lopózik majd be a kávézóba. Így először amikor meghallottam a felszolgáló hangját, ahogy azt kérdi, cukrot vagy tejet kérek-e, fel sem ismertem őt. Csak amikor ráemeltem tekintetem, s meg nem álltam a háttérben álló pincér teljesen ledöbbent arcát, jöttem rá, hogy kivel is állok szemben. Lehet arra számított, hogy majd pont megijedek ennyitől, de ha így volt, akkor csúnyán lebecsült.
- Tej és cukor helyett mit szólnál, ha a fejedet kérném? – kérdeztem tőle vissza róka mosollyal az arcomon, miközben felvont szemöldökkel kissé hátrébb dőltem a székemben, s jól láthatóan tetőtől talpig végig mértem őt. – Azt kell mondjam, nővérkém, egészen jól nézel ki, bár halottan jobban tetszettél – jegyeztem meg gúnyosan, szándékosan emlékeztetve őt arra, hogy egyszer már sikerült eltennem láb alól. Igaz, az olcsó kis trükkjével nem számoltam, így meglógott, de ezúttal ez másképp lesz. Teljesen másképp.
- Ugyan, kérlek, semmi szükség erre a drámai felvezetésre, nővérem. Hiszen te is tudod, hogy egyszer már végeztem veled. Szerinted mi tart vissza attól, hogy ne tegyem meg ismét? – magyaráztam neki tovább teljesen nyugodtan, egyáltalán fel sem véve a gunyoros hangnemét. Soha nem voltam feltétlen a hidegvérűség két lábon járó mintaképe, ő tudta a legjobban, hogy mivel és milyen gyorsan lehetett dühbe gurítani, ugyanakkor ő volt az is, aki legelőször érezte, mire vagyok képes akkor, ha elvesztem a fejem. Ezúttal azonban nem terveztem úgy táncolni, ahogy ő fütyült. Nem voltam már ugyanaz a srác, mint sok évvel ez előtt. – Ó, és emlékszel még arra a szép kis medálodra? Tudod, amit összetértem a fejeddel együtt. Sikerült már azóta bármivel pótolnod azt? – Természetesen tudtam a választ a kérdésre, de muszáj volt emlékeztetnem őt is rá, nem olyan erős, mint gondolja.
Hangosan felnevettem, amikor azzal jött, hogy elküldi a levágott fejemet annak, akit szeretek ajándékként. Mulattatott a gőgössége, hogy azt hitte, olyan könnyedén le fog tudni győzni. Én azonban nem követtem el ugyanazt a hibát, hogy biztosra vettem, én fogok győzni. Meggondolatlanság lett volna, és Stephanie mellett harcoltam már nála sokkal erősebb ellenfelekkel is, s még fogok is, így ezt a fajta gyermeteg gondolkodásmódot hamar el kellett felejtenem, ha életben akartam maradni.
- Tudod, nővérem, annyira szórakoztató látni, hogy egy cseppet sem változtál az évek során. Sértegethetsz amennyire csak akarsz, próbálhatod játszani a kemény csajt, de mindketten tudjuk, hogy a kettőnk háborúja nem az én halálommal fog végződni – szűrtem fenyegetően a fogaim közül a szavakat, miközben közelebb hajoltam az arcához. Majd meg sem várva a reakcióját, a megmaradt forró kávémat az arcába öntöttem, majd ugyanebből a lendületből a másik karommal megragadtam a fejét, és erősen belevertem azt a pultba. Ha nem védte ki egyik támadásomat sem, akkor ezek után elhátráltam a pulttól, hiszen tudtam, hogy ellentámadásra kell számítanom.
- Na mi van, csak ennyit tudsz, ribanc? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, öntelt mosollyal az arcomon, közben le sem vettem a tekintetemet róla.

491 ❖ Paint it Black ❖ note: Let the show begin, sister Cafe du Monde 165619248   



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
14
Népszerûség :
0

Cafe du Monde Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Café du Monde   Cafe du Monde EmptyVas. Nov. 18, 2018 1:59 pm


To: Little Chris





Nagy erőkkel dolgoztam azon, hogy az amulettet, amit Chris elvett tőlem, pótoljam valamilyen úton-módon. Nem mondom, hogy anélkül egy törékeny kristálypohár volnék, de azért a boszorkány lányának csak legyen meg a teljes kontrollja minden szituáció felett. Olyan személyt, aki segíteni tudna a nyűgömön, nem találtam New Orleans-ban, de találtam helyette mást. Egy régi játékszert, egy öreg riválist, egy kellemes nemezist. Már akkor felvérteztem magam ez ellen a küzdelem ellen, amikor utoljára testet váltani kényszerültem. Azóta azzal töltöttem az időmet, hogy könyvtárak zárolt részlegéből szedtem össze mindenféle hasznos és releváns infót, a világ dolgairól pedig hollók, szarkák és katicák útján tájékozódtam. Senki és semmi nem állhatott az utamba. Nem ezúttal.
Amaz legnagyobb meglepetésére azonban nem a bejárati ajtó felől közelítettem, hanem a pult mögül nyíló ajtó felől, a barista staff által viselt oly jellegzetes egyenkötény és sapka együttesében. Meg sem próbáltam álcázni magam, rájöttem, hogy ha amaz ily nyílt lapokkal játszik, akkor felesleges bűbájt alkalmazni ahhoz, hogy elrejtsem magam. Büszke voltam új, formás alakomra, és határozottan kételkedtem abban is, hogy csatateret volna hajlandó változtatni egy lusta, kedd reggelen tömött kávézóból.
- Cukrot hozzá? Tejet esetleg? – mosolyogtam rá melegen, de eme mimikában ugyanakkor volt valami vészjóslóan fenyegető is.
Játszottam a szerepem, ami az egyenkötény és sapka kiegészítésével igen egyértelmű volt, azonban a tőlem kissé távolabb álló barista meglepett szájtátásából és a frissen lefőzött kávé padlóra öntéséből Chris-nek bizonyára egyértelművé vált, hogy nem vagyok a barista-kar tagja. Felkönyököltem a pultra, és közelebb hajoltam hozzá, hogy a zajos sürgölődésben csak ő hallja, amit mondok.
- Minek jöttél ide, kicsi Chris? Tényleg ezt akarod? Háborúzni? Hisz legutóbb sem jártál sikerrel… Valahol mélyen legbelül neked is érezned kell, hogy esélyed sincs ellenem. Vagy önként kérsz meg rá hogy elválasszam azt a jóképű arcocskádat a csinos kis nyakadtól? – fantasztikus ötletem támadt, és ettől diadalmas gasp hagyta el az ajkaimat – Tudom már! Van valaki, akit szeretsz, Chris? Mi lenne, ha elküldeném neki a levágott fejedet? Vagy hát, ami marad belőle… Biztosan értékelné…
Vigyorogtam rá vészjóslóan, kivillantva apró, fehér fogacskáimat. Élveztem, hogy rajta köszörülhetem a nyelvem, már-már hiányzott az életemből. Teátrálisan eltúlzott, durcás grimaszra álltak az arcizmaim.
- Mi ez az arc? Mi nem tetszik? Na, ne mondd, hogy nem hiányoztam, összetöröd a szívem! Hát idehallgass, nehogy azt hidd, hogy nem volna jobb dolgom, de ha ennyire sietsz a pokolba, ki vagyok, én, hogy elutasítsam a felhívást keringőre?
Felkészültem erre a harcra. Már azóta kész vagyok rá, hogy új testbe kényszerültem. Nem mondom, hogy nem éreztem volna inkább biztonságban magam, ha sikerült volna pótolnom Dahlia törött amulettjét, de elég önhitt voltam ahhoz, hogy tudjam – felette állok – minden tekintetben.



429 szó || Bang Bang || note: I'm coming for you. This is real || kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




A common man is a common cold, you know I’m bigger than a body and I’m sweeter than gold





Ambrosia Thorne
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
● Don't make me laugh ●
Play by :
● Ruth Wilson ●
Keresem :
Cafe du Monde Giphy
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Cafe du Monde Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cafe du Monde   Cafe du Monde EmptyPént. Nov. 16, 2018 2:19 pm


To: Ambrosia




New Orleans – a város, ahol oly sok minden kezdetét vette, ami már születésem előtt megpecsételte a sorsomat. Normál esetben, lehet taszított volna ez a hely, hiszen oly sok borzalom történt itt, többek között velem, s ha csupán egy normális ember lettem volna, minden bizonnyal anélkül húztam volna el innen a csíkot, hogy egy másodpercre is hátranéztem volna. De nem voltam átlagos ember. Vérfarkas voltam. S még sok elintézni valóm volt New Orleansben. Többek között Stephanie miatt voltam itt, hiszen ő volt a partnerem, s vele még mindig Klaus, vagy a családjának bármely tagja után nyomoztunk, hogy a hibrid királyt előkerítsük. Eközben én a „nővérem” után is igyekeztem szabad időmben nyomozni. Hiszen amellett, hogy segíteni kívántam Stephaniet a bosszúja teljesítésében, megvolt a magam keresztje is – az, hogy véglegesen kioltsam annak a boszorkánynak az életét, aki még inkább tönkre tette amúgy is szánni való életemet. Egyszer már azt hittem, hogy megöltem (bár akkoriban még a nővérem testében virított), ám azóta újra felbukkant a Dahliaval való harcunk során, s felfedte előttem a teljes személyazonosságát. Ó, egyébként elfelejtettem megjegyezni, hogy ő is történetesen engem keresett. Kölcsönös volt, hogy ki akartuk oltani a másik életét, így tudtam, hogy egy nyomkövető bűbájjal simán le tud követni, ha éppen nem véd Stephanie egyik varázslata sem. Eddig nem kívántam kockáztatni, hiszen tudtam, hogy még véges mágiával is fölém tud kerekedni, ha nem vagyok elég óvatos. Épp ezért szükségem volt némi időre, hogy valami tervelt kovácsoljak ellene, azonban rá kellett jönnöm, hogy nincsen túl sok lehetőségem. Hiszen nem voltam valami erős, vérfarkas létemre, a boszorkányok ellen pedig, még ha át is tudtam volna éppen változni, amúgy sem hat a vérfarkas harapás. Csak ha csinosan feltépem a torkát. De mindennek ellenére elérkezettnek éreztem az időt, hogy még egyszer összefussak vele.
Ezért döntöttem úgy, hogy betérek ebbe a kis kávézóba, Stephanie védő varázslata nélkül, dupla eszpresszót kortyolgatva, s arra várva, hogy mikor jelenik meg a célszemély. Habár gyaníthatóan nem éjjel nappal lógott azon, hogy az én nyomomra bukkanjon, de egészen biztos voltam, hogy ha elég sokáig maradok itt, előbb vagy utóbb fel fog bukkanni. Így nekem nem maradt más hátra, minthogy türelmesen várjak, félszememet a bejárati ajtón tartva, hogy lássam, mikor lép be, s tudjam, mikor kell készülnöm a támadásra.

369 ❖ Paint it Black ❖ note: Elég bénácska, de remélem, megteszi Cafe du Monde 1036049602  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
14
Népszerûség :
0

Cafe du Monde Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Cafe du Monde   Cafe du Monde EmptySzomb. Ápr. 15, 2017 9:41 pm

Cafe du Monde Vo106l10

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Cafe du Monde Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cafe du Monde   Cafe du Monde Empty

Ajánlott tartalom


Cafe du Monde Empty
Vissza az elejére Go down
 

Cafe du Monde

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Jackson tér-
^
ˇ