Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Damon && Elena || Már nem vagy itt

Yesterday at 11:38 pm

Pippa Remain

írta: Pippa Remain
Yesterday at 8:30 pm

Bárpult

Yesterday at 6:13 pm

Pippa

írta: Holly Marlow
Yesterday at 5:23 pm

Shannon Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 4:01 pm

Marigold Marlow

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:58 pm

Partnerkereső

írta: Holly Marlow
Yesterday at 2:27 pm

Holly Marlow

Yesterday at 1:28 pm

Elkészültem!

írta: Holly Marlow
Yesterday at 12:52 pm

Bejárat

Kedd Okt. 17, 2017 11:30 pm

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 7 9
Boszorkányok 10 6
Vérfarkasok 3 3
Hibridek 2 4
Eredetiek 0 2
Eretnekek 2 1
Vadászok 4 1
Emberek 9 5
Összesen 37 31
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Padsorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   Szomb. Szept. 23, 2017 2:04 pm

Tudom, hogy Davina nem nagyon bírja ezt a bezártságot, hiszen egy fiatal lány. Neki most kellene buliznia, iszogatnia, a haverjaival lennie, pasiznia... Ebbe mondjuk nem akarok belegondolni, hiszen nagyon csinos fiatal nő, biztos, hogy rengeteg kérője lenne. Kérője?! Szóval pasija. Tény, hogy kicsit erősen fogom, és nem hagyom, hogy bárhova is elmenjen, de féltem. No meg persze kicsit önös érdekem is fűződik hozzá, hiszen Davina segítségével tudom kordában tartani a boszorkányokat. Az Aratás óta úgy tűnik, hogy egész nyugodt a város, a negyed és nem akarom, hogy bármi is elrontsa ezt. Persze most hogy megjelentek a Mikaelsonék, fel kell készülnöm ezekre a dolgokra. Sokat filóztam azon is, hogy elmondjam-e Davinának, hogy az "apám" visszatért a városba. Egyelőre nem akarom ezzel traktálni, de lehet, hogy majd egy-egy őszinte beszélgetés során megosztom vele az érzéseimet és azt, hogy az Eredetiek itt vannak. A koccintás után elterelődik a moziról a szó és Davinának fura gondolatai támadnak, és fura témát vet fel. Elhúzom a számat. Tudom, hogy mennyire rossz neki ezzel az emlékkel élnie, és tudom, hogy néha bizony valóban retteg attól, hogy mikor jönnek el érte. Ezért is erősítem benne azt, hogy ne mászkáljon el egyedül sehova. Felismerik, elkapják és megölik. Ezt sem ő, sem én nem akarjuk. Fogalmam nem volt akkor, hogy ki az anyja, de azóta már persze kiderítettem és valóban: már halott. Furcsa gyász ez, hiszen szemrebbenés nélkül feláldozta volna a lányát az a nő.
- Úgy gondolom, hogy édesanyád hite rendíthetetlen volt. Nem áldozott fel Téged, egyszerűen tudta, hitte, hogy visszatérsz majd. - osztom meg vele az én véleményemet. Néha elgondolkozom ezen és úgy vélem, hogy az a nő nem küldte volna a lányát a halálba, ha nem hitte volna sziklaszilárdan, hogy Davina visszatér.
A kérdésére elmosolyodom és vállat vonok.
- Már akkor is csinos voltál - kacsintok szélesebben vigyorogva a lányra, majd elnevetem magam. Persze úgy gondolom, hogy komoly választ vár és habár mr párszor beszéltünk erről, úgy tűnik, hogy nem értette meg.
- Magamat láttam benned. Az futott át az agyamon, hogy engem is megmentettek. És nem kellene meghalnod egy értelmetlen, hülye rituálé miatt. - csóválom a fejemet. Valóban így gondoltam, hiszen akkor még nem tudtam, hogy a lánynak milyen képessége van, és hogy a hasznomra fog válni...
- De tényleg ilyen szomorkás témákról akarsz beszélgetni? Azt hittem alig várod, hogy kimenjünk. - koccintom ismét össze az üvegeket, lehúzva az utolsó kortyot. Nem zavar, hogy beszélgetünk, pláne, hogy ilyen hangulatban. Talán most elmesélhetném neki azt, hogy kik is számomra az Eredetiek és hogy itt vannak. De nem akarom magamra irányítani az est figyelmét, hiszen ez az este most az övé.


avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   Pént. Szept. 22, 2017 2:34 pm




Marcel & Davina

I had someone who fought for me from the moment you met me.

Marcel nagyon elkomolyodott. Tudom, hogy megállás nélkül azon van, hogy engem védjen, de néha szerintem túlzásba viszi. Mégis mi történhetne velem egy padláson kuporogva, vagy most, amikor minden bizonnyal két lépésnyire sem lehetek majd tőle odakint? Értékelem az aggódását, de igazán megtanulhatna lazítani is. Már tudhatná, hogy nem csinálok hülyeséget. Amikor a temetőben kis híján engem is feláldoztak, ráadásul még a saját anyám is szemrebbenés nélkül nézte a kivégzéseket, tudatosult bennem, milyen szerencsés vagyok, hogy túléltem. Hála Marcelnek. Ezt nem áll szándékomban elfelejteni. Mindig hálával fogok tartozni az életemért az épp velem szemben álló vámpírnak. Látom, végre kezd felengedni. Helyes. Ugyanis eszemben sincs magamba fordulni, csak mert Marcel úgy döntött, nem hagyja abba az aggódást két percre sem.
- Hmm...horrort. Vagy...ne, inkább vígjátékot. Ne röhögj, de semmi kedvem rettegni. - Küldök felé egy gyors széles mosolyt, de az igazat megvallva teljesen komolyan mondtam. Épp elég ijesztő az élet, és nem szeretném, ha egy film emlékeztetne rá, hogy még nem múlt el a veszély. Természetesen minden napot úgy töltök, hogy ha van rá mód, egy percre sem hagyom, hogy eluralkodjon felettem a félelem, de igenis képben vagyok. Tudom, hogy bármikor rám találhatnak a boszik. Ez pedig nem tölt el valami kellemes érzéssel. Valahogy sejtettem, hogy Marcel nem áll neki lelkizni, és majd szépen lezárja a témát. Legalábbis megpróbálja. A koccintás után kortyolok párat, de nem. Ezt most nem hagyom annyiban. Az sem érdekel, ha egy későbbi filmre jutunk csak el.
- A többiek vajon éreztek bármit vagy azonnal meghaltak? Annyira összemosódtak az események. Mintha láttam volna, hogy egy vámpír végez anyámmal, de nem vagyok ebben biztos. Nem tudom, miért filózom ezen, hiszen hagyott volna meghalni. Csak...mégiscsak az anyám. - Inkább magamnak beszélek, mint Marcelnek. Amúgy sem várok tőle választ, hiszen valószínűleg azt sem tudja, hogy az ott bámészkodó boszorkányok közt melyikük volt az anyám. A nő, aki világra hozott, készen állt egy brutális kivégzés keretein belül végignézni egy szem lánya halálát. Azért ez nem semmi. És a többiek szülei is ott voltak, akik ugyancsak kb. pislogás nélkül bámulták a történéseket. Ha csak eszembe jut, kiráz a hideg.
- Még sosem kérdeztem, de...hogyhogy megmentettél? - Talán csak érdekében állt, hogy az Aratás ne fejeződjön be? Nem tudom. Hiszem, hogy Marcel őszintén törődik velem és most már fontos vagyok neki, de valahogy számomra nem áll össze, hogy egy vámpír csak úgy megmentsen egy vadidegen lányt.


elnézést a késésért  ❀  kredit





You don't have to do
magic to feel it.

avatar
Boszorkány vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   Pént. Aug. 25, 2017 10:45 am

A leányzó valóban igen hamar - talán túl hamar - elkészül és habár soha nem néztem úgy Davinára, pótapukaként is el kell ismernem, hogy nagyon csinos ma este. Nem tudom megállapítani, hogy sminkelt-e, vagy természetesen ilyen szép az arca, de tény, hogy a ruhája is kiemeli ajkának ívét, szemének a csillogását, ami talán most még intenzvebb, mint szokott lenni. Jót fog tenni neki a friss levegő, a bőre is felfrissül és az egész személye is. Habár már lassan sötét van, napfényt nem nagyon fog kapni, de azt hiszem, ez most nem is érdekli.
- Örülnék, ha nem kellene megtenned. Sejtem, hogy mire képes a kovened, és szerintem te is. Nem szeretném, hogyha összetűzésbe keverednénk velük, holott sejtem, hogy valóban te kerülnél ki győztesen belőle. - csóválom meg a fejemet. A hangom és a tekintetem is komoly, valóban nem akarom, hogy a lánynak valami baja essen, vagy hogy a kisujját is mozdítania kelljen annak érdekében, hogy megvédje magát. A humoros megjegyzésére csak elhúzom a számat. Nem volt vicces. Tényleg nem. Persze nem akarom elrontani az örömét, végül is ez az ő estéje, úgyhogy azért egy félmosolyt megejtek, de éreztetem vele, hogy ez nem játék, és örülnék, hogyha ő sem annak venné. A mozi mellett dönt, úgyhogy előkapom a telefonomat, és gyorsan rákeresek, hogy milyen filmek mennek mostanában, illetve pontosan ma este, amit még elérünk.
- Van valami külön kívánság? Vígjáték, vagy valami romantikus? Estleg egy jó kis horror? - nézek fel a piláim alól csibészesen vigyorogva a lányra. Szinte biztos vagyok benne, hogy az utóbbit fogja választani, csak hogy megmutassa, milyen menő. Amíg agyalgatunk, fogy a söröm, és az övé is. Rákérdezek, hogy finom-e az az izé, ezzel jelezve, hogy igenis, gondoltam rá is! Nem holmi béna limonádét hoztam neki, vagy ilyesmit. Persze azért komolyabb alkoholtartalmú italt nem dugnék az orra alá, hiszen azért elég fiatal... A kérdésem egy elég komoly választ vált ki, és hamarosan ismét hallom a köszönetet az életéért. Valóban komoly téma, de mindig jól esik ezt hallani. Lágyan elmosolyodom, majd a mosoly vigyorba szalad, és hozzákoccintom az üvegéhez a sajátomat.
- Igyunk rám és rád! - vigyorgok, elvéve a téma komoly élét, és jelezve azt, hogy ha készen van, mehetünk filmet bámulni.


avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   Szer. Aug. 23, 2017 4:52 pm




Marcel & Davina

I had someone who fought for me from the moment you met me.

Azt hiszem, Marcel arra számított, hogy egy korombelihez méltón sokkal tovább fog tartani, hogy elkészüljek, mert majd képtelen leszek elszakadni a tükörtől. Nos, ő csak azt nem kalkulálta bele ebbe, hogy már régóta epedve vártam, hogy kitehessem innen a lábam. Örülök, hogy nem küld vissza valami mondvacsinált indokkal átöltözni, hanem végre pillanatokon belül elhagyhatom a templomot. Még ha csak kis időre is. Tudom, a biztonságom érdekében tart lényegében bezárva, és ezt igyekszem is szem előtt tartani, amikor néha elönt a harag, amiért nem élhetek szabadon, de azért már nagyon mehetnékem van. És most el is kezdek azon filózni, mi az alkalom? Mármint csak úgy hirtelen elhatározta, hogy hosszú bezártság után kicsit kienged? Vagy szülinapom lenne, mindössze elfelejtettem? Lehet, nem kellene ezen gondolkodnom, egyszerűen csak élveznem a lehetőséget. Viszonzom az ölelést, aztán a megjegyzésén elnevetem magam.
- Te még a széltől is óvsz, pedig tudod, ha kell, megvédem magam. De ne aggódj, nem áll szándékomban bajba keveredni. Feltűnő sem leszek. - De tényleg. Ha ezen múlik, kaméleonként beleolvadok a környezetbe. A hangom kicsit talán türelmetlenül hatott, de már alig várom, hogy kilépjek innen. A kérdését hallva elmosolyodom, és alaposan átgondolom, mielőtt bármit is felelnék.
- Menjünk a lehető legnyilvánosabb helyre, hogy szem előtt legyek a város lakói számára. Hátha eljut a kovenhez is a hír...na jó, talán menjünk moziba. - Viccelődök vele kicsit. Jól tudom, hogy nem bízhatom el magam, és valójában az én érdekem, hogy senkinek se tűnjön fel a jelenlétem. És bár alapjáraton semmi kedvem filmet bámulni, de bármi jobb annál, mint hogy itt bent malmozok. Ahogy a sörre terelődik a szó, felnevetek.
- Meg is lepett volna, hogyha ez ízlik neked. De köszönöm, hogy hoztál nekem. Látszik, hogy törődsz velem. Már azóta, hogy aznap megmentettél. Nem tudom, mi történt volna, ha nem bukkansz fel. Vagyis de...azt hiszem, tudom. Azonban örülök, hogy nem kellett megtapasztalnom. - Belekortyolok a sörbe. Talán túl korán tértem rá a komoly témára? Lehetséges. Ám úgy érzem, nem mondtam még elégszer köszönetet Marcelnek, pedig az életemmel tartozom neki. Ezért pedig örökké hálás leszek neki, és ezt mindig hangoztatni fogom. Bízom benne, bár néha elhatalmasodik felettem egy érzés, amit nem tudok hova tenni. Azt tudom, hogy mindentől és mindenkitől megvédene, de...bárhonnan nézem a dolgot, akkor is be kell ismernem, hogy a hasznára van a képességem. És egyelőre nem úgy tűnik, hogy hatalmas előnyt akarna belőlem kovácsolni, de mégiscsak egy vámpír. Szóval bármennyire is megbízom benne, nyitva kell tartanom a szemem. Ha Marcel nem is ártana nekem, amiben szinte egészen biztos vagyok, de nem mernék mérget venni arra, hogy a társaival is ez a helyzet.


 ❀  kredit





You don't have to do
magic to feel it.

avatar
Boszorkány vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   Kedd Aug. 15, 2017 8:30 am

A helyzet az, hogy elgondolkozom egy kicsit, hogy nem-e volt elhamarkodott döntés ez a kis kiruccanás. De végül az atyai énem felett győzedelmeskedik a bátyj-féle énem, és meggyőzöm magamat, hogy igenis a lánynak szüksége van néha ilyen kis kiruccanásokra. Nem lesz semmi baj, bőven távol megyünk a francia negyedtől (bár ebben is kételyeim vannak, hogy nem lenne-e jobb inkább az ismert terpen maradni...), és nem lesz semmi gond. Ha valaki felismeri, akkor Davina meg tudja védeni magát, egyből érezni fogja, ha valaki varázslatra készül, én pedig ott leszek tőle egy karnyújtásnyira, hogy megvédjem és később lerendezzem a kellemetlenkedő boszit. Csakhamar megnyugszom, mikor látom Davina örömét. Nekem ez nagyon sokat jelent, mindent megadnék egy mosolyáért, és úgy tűnik, hogy ezért a kiruccanásért nem csak mosolyt, de egy lelkes ölelést is kapok. Elnevetem magam, és úgy engedem el a leányzót készülődni. Az aprócska, szarkasztikus megjegyzésre inkább nem reagálok semmit, hiszen tudom, hogy igaza van... Visszaölelem őt, majd hagyom, had készülődjön. Közben a sörömet kortyolgatom, de alig nyelek le egy-két kortyot, amikor Davina már ott is van előttem.
-Hát ez gyors volt... – bököm ki talán kicsit hangosabban, mint kellene. Tényyleg azt hittem, hogy majd órákat, de legalább egyet fog a tükör előtt tölteni, vagy ilyesmi. De a helyzet az, hogy erre semmi szükség nincs. Frissen fésült haja lágy loknikban hullik a hajára, arca piros a lelkes izgalomtól és pírtől, a ruhája pedig tökéletes: nem egy estélyi, de nem is egy laza, rongyos darab. Igazán kitett magáért, még ez alatt az öt perc alatt is.
-Azt hiszem baromira vigyáznom kell rád ma este. Nagyon csinos vagy, Kislány. – mosolyodom el féloldalasan, majd magamhoz invitálom és most én ölelem meg lágyan a lányt, majd a kezébe nyomom a megkezdett sörét, én pedig egy újabbat veszek ki a hatos pakkból.
-Na és merre legyen a menet? Mozi, vagy üljünk be valahova kicsit? Biliárd, vagy valami egyéb kocsmasport? – nevetgélek és sorolom a lehetőségeket. Valószínűleg a bőség zavara miatt Davina nem fog tudni választani, de jelzem neki, hogy én jobban preferálnám a mozit. Ott sötét van, senki nem fogja észrevenni, biztos, hogy kevesebb valószínűséggel botlunk komplikációba, mint ha beülnénk egy kocsmába, vagy ilyesmi.
-Amúgy finom az a sz... Izé? Ilyen ízesített sör, vagy mi... Én maradok a simánál, de úgy tudom a csajok szeretik az ilyen bigyókat – vonom meg a vállam és hívom fel rá a figyelmét, hogy azért gondoltam rá, bizony!


avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   Vas. Aug. 13, 2017 3:13 pm




Marcel & Davina

I had someone who fought for me from the moment you met me.

Napok óta semmi mozgás. Mintha a boszorkányok feladták volna. Vagy valami nagyobbra készülnek? Próbálom elhessegetni az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat, de egyre inkább érzem azt, hogy valami nem stimmel. Ez pedig nem hagy nyugodni. Bár kicsit pikkelek Marcelre, amiért a szabadságomtól lényegében teljesen megfosztott, de jól tudom, hogy az életemmel tartozom neki. Megszerettem őt. Az egyetlen személyt, aki a szívén viseli a sorsomat, még ha részben a saját érdekei is kívánják így. Viszont akárhogy nézem, megmentett. Ezért pedig mindig hálás leszek neki. Nem tudom, ma eljön-e megnézi, belehaltam-e már az unalomba, mindenesetre megelégeltem a padlásszobában ücsörgést. Lassan bedilizek attól a hatalmas csendtől, ami odafent uralkodik. Még ha a templomból nem is tehetem ki a lábam, azt nem tilthatja meg nekem senki, hogy lemenjek az oltárhoz. Nem vagyok vallásos, de mindig megnyugtató, ha csak teszek egy kört a padsorok közt, közben pedig elgondolkodom a rövid, de tartalmas életemen. Mennyi minden történt már velem, és még mindig érzem a halál szelét körülöttem. Mintha a végzetemben nem szerepelne a hosszú és boldog élet. Nem tudom, miért nem vagyok képes elengedni a borongós gondolatokat, de ez van. Valami azt súgja, örökké nem menekülhetek a koven elől sem. Ettől pedig még a hideg is kiráz. Hirtelen arra eszmélek, hogy valaki leül mellém, amitől nagyot ugrok a helyemen. Bár most el kéne kezdenem szabadkozni, de mivel semmi rosszat nem tettem, ettől most magamat is megkímélem. Azért azt beismerem, örülök Marcelnek. Már kezdtek túl baljósak lenni a gondolataim. Mosollyal az arcomon pásztázom a gyümölcsös sört.
- Gondoltam, itt több a levegő, mint fent. Nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen engedékeny leszel velem. Elkényeztetsz. - Kicsit talán szarkasztikusra sikeredett a hangsúlyom, de mit tegyek, ha egyszer nem jó érzés rövid pórázon lenni? A következő kérdését először feldolgozni sem tudom. Komolyan Marcel száját hagyták el ezek a szavak? A mindenit!
- Öhm...de, persze. Mehetünk. Ígérem, rád fogok tapadni végig és nem kószálok el. - Örömömben hirtelen nem is tudom, mit kéne először csinálnom. Meginni a jó hideg italt vagy ahogy Marcel is mondta, felmenni elkészülni. Kis szerencsétlenkedés után kortyolok egy keveset a sörből, aztán leteszem a padra, és a szoba felé szaladok, ám pár lépés után visszafordulok, és gondolkodás nélkül Marcel nyakába vetem magam. Most olyan boldog vagyok, amiért végre kicsit kijuthatok innen, hogy a legkevesebb, amit megérdemel, az egy nagy ölelés. Utána mint a szélvész, indulok fel a szobába. Lényegében kikapom a szekrényből az első csinosabb ruhát, amit sikerül megragadnom, gyorsan kifésülöm a hajam, mert lefogadom, hogy jelenleg úgy nézek ki, mint aki nem tud a hajkefe létezéséről, és öt perc múlva már lent is vagyok. Széles vigyorral az arcomon meredek a védelmezőmre, aztán mint valami 8 éves kislány, megpördülök a ruhámban.
- Na, így jó leszek? Kérlek, mondd, hogy igen, mert már nagyon szeretnék kilépni innen. Nem kell messzire mennünk, nekem az is jó, ha csak beszélgetünk. Úgyis van pár dolog, amit mesélnem kell. - Talán az utolsó mondat túl komolyan hagyta el a számat, de egyre inkább úgy érzem, beszélnem kell Marcelnek az aggodalmamról.


 ❀  kredit





You don't have to do
magic to feel it.

avatar
Boszorkány vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   Csüt. Aug. 03, 2017 1:50 pm

Azt hiszem, hogy néha kicsit kemény vagyok Davinával. Hiszen ő egy jó lelkű, kedves tinédzser, aki szabadságra vágyik. Hát persze, hogy arra vágyik, te barom! Melyik fiatal szeretne egy templomtoronyban ücsörögni péntek este? Elhatároztam hát, hogy ma este, mivel úgysincs jobb dolgom (Klausékat figyeltetem Dylennel, úgyhogy nekem nem kell és persze a telefonom állandó készenlétben van, ha valami történne), elviszem kicsit bulizni a lányt. Lesz ma valami kellemes vígjáték a moziban, hogyha van kedve, akkor megnézhetjük, ha pedig nincs, akkor csak simán sétálhatunk egyet a városban. Szinte biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki és ki fog ugrani a bőréből. Bizonyára ki is fogja csípni magát, úgyhogy veszek egy kis sört magamnak, mert sejtem, hogy azért az bele fog telni „pár” percbe. Édes kislány. Biztos gyönyörű lesz majd. Érdekes, hogy soha nem gondoltam rá „úgy”, mindig is egy kislánynak tartottam, aki segítségre szorult. Múlt időben, hiszen kezdek rájönni arra, hogy kezd felnőni és lassan nem zárhatom csak úgy be őt azzal a szöveggel, hogy veszélyben van és én csak jót akarok neki. Márpedig szükségem van rá, hogy kordában tudjam tartani a várost és a boszorkányokat. Meg kell győznöm, hogy veszélyben van, hogy az életét akarják, el kell érnem, hogy higgyem nekem. Kicsit megremeg a gyomrom a gondolatra, hogy kihasználom a lányt, de megértetem magammal, hogy a kihasználás kölcsönös, hiszen habár Davina nem szabad akaratából segít nekem, megvédem őt. Mert tény, hogy a kovene még mindig a halálát akarja. És amíg ezt tudja, és dühös rájuk, addig inkább engem és a védelmemet választja, mint őket. Ahogy leveszek egy hatos pakk sört a polcról, hozzácsapok egy ízesített sört is. Nem tudom, hogy Davina mennyire szereti ezeket a szarokat, de talán majd felnőttebbnek érzi magát, hogyha viszek neki egy kis alkoholt.
Ahogy belépek a templomba, a padsorok között meglátom a lányt. Egy picit megijedek, majd dühös leszek, végül csak megrántom a vállamat, és leülök mellé.
-Hát te mit csinálsz itt? Nézd mit hoztam – nyomom a kezébe az ízesített sört.
-Van kedved moziba menni? Vagy csak úgy… sétálni egyet a városban, inni valamit, vagy… ilyesmi? – kicsit furán érzem magam, olyan eetlenül, mintha egy imádott hölgyet hívnék randira. Pedig ő „csak” Davina. Persze mindent meg szeretnék neki adni, miközben megvédem. És igen, ehhez hozzátartozik az, hogy néha kicsit kibújjon a fészkéből.
-Öltözz fel valami csinosba, megvárlak – emelem fel a hatos pakk sört vigyorogva, majd hátra dőlök, szisszentek egy sört, Jézus szobra felé emelem, majd belekortyolok az italba és Davina után nézek. Már ha nincs kérdése és elindul felfelé öltözni.




avatar
Vámpír vagyok

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Padsorok   Szomb. Ápr. 15, 2017 9:45 pm


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Padsorok   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Padsorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Itt élünk, ez az otthonunk :: New Orleans :: St. Anne's templom-
^
ˇ