Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Raktárépületek

Yesterday at 9:00 pm


Founding Fathers pub

Yesterday at 6:04 pm


Padsorok

Yesterday at 4:52 pm


Bonenzo ~ Vampire vs. Witch

Yesterday at 12:54 pm


Damien & Heather - az átváltozás előtt

Kedd Aug. 22, 2017 10:51 pm


Bolt

Kedd Aug. 22, 2017 8:46 pm


Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Kedd Júl. 25, 2017 4:57 pm




Hayley & Cami





Nagyon elmereng valamin, én pedig ilyenkor mindig azt gondolom, túl nagy a szám és valami rosszat mondtam. Az biztos, hogy ennek a lánynak sem volt épp könnyű élete. Lemondtak róla a szülei? Az ilyesmit sosem fogom tudni megérteni. Mégis milyen szülő az ilyen? Nem mintha olyan sokat tudnék erről, de valahogy elképzelhetetlen számomra, hogy lemondjak a gyerekemről. Az elveim sem engednék meg nekem ezt a szívtelen döntést. Értem, hogy sokan az életképtelen körülményeik miatt mondanak le a gyermekükről, és nem azért, mert nem szeretik őt, de szerintem ez akkor sem megoldás.
- Ha itt éltek, akkor valóban lennie kell valami feljegyzésnek valahol. Majd szétnézünk a temérdek sok cucc között. - Kacsintok Hayley-re, és valóban bízom abban, hogy találunk valamit, ami a hasznára válhat. Örülök, hogy a kíváncsiságom nem űzte el egy távolabbi asztalhoz vagy egyenesen ki a bárból. Igyekszem nem jobban belemászni a magánéletébe, bár ahhoz a fickóhoz, aki teherbe ejtette, lenne egy-két keresetlen szavam. Egyáltalán nem szimpatikus mindazok alapján, amiket Hayley csepegtetett nekem róla.
- Dehogy bánom! Én speciel csak örülök, ha a csaposkodáson és szakdoga íráson kívül van más dolgom is. Különben is, már ezer éve nem nyúltam azokhoz az iratokhoz, jót is tesz nekik, ha leporoljuk őket. - Tényleg örülök, hogy segíthetek neki, viszont azt nem tudom eldönteni, miért ennyire sürgős neki. Örömmel találkozom vele, hiszen valóban úgy érzem, megtaláltuk a közös hangot, de lehetetlen eldöntenem, hogy az igazságot kutatja-e ennyire szorgosan, hogy mielőbb információhoz jusson, vagy egyszerűen csak minél kevesebb időt akar tölteni azzal az alakkal. Nem lepődnék meg, ha mindkét indok közrejátszana.
- Persze, tökéletes lesz. Ha időben jössz, még annak is a tanúja lehetsz, ahogy az utolsó földön fetrengő, horkoló részeget kiebrudalok innen. - Széles mosoly terül el a gondolattól az arcomon. Mivel ez szinte napi szinten előfordul, általában ezt tartom a napom fénypontjának. Ebből is látszik, milyen szánalmas mostanában az életem. Tényleg másból sem áll, mint piatöltögetésből és a gyilkos tekintetek kereszttüzében való létezésből, amit Sean tettei váltanak ki az emberekből. Úgy sejtem, a Hayley-vel való találkozásom most lendíthet kicsit a dolgokon. Legalább a monotonitás talajáról elrugaszkodhatok valamennyire.
- Én is nagyon örülök, és semmit sem kell megköszönnöd. Szép napot, este várlak! - Intek oda neki még utoljára, mielőtt kilép az ajtón. Mély levegőt veszek, ahogy végigtekintek a társaságon. Már csak öt óra hossza, csak kibírom valahogy. Legalább a holnapi napom szabad, este pedig nekiláthatok a kutatásnak Hayley-vel.


Köszönöm a játékot, még összefutunk!


Love will make you strong

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szomb. Júl. 08, 2017 8:38 pm



Camille & Hayley
Kellemetlen emlékek peregnek le a szemem előtt, ahogy Cami makacsul kijelenti, túl jók vagyunk hozzájuk. A nyakláncommal babrálva, helyeslő mosollyal hallgatom, de közben képtelen vagyok szabadulni az emlékektől, amelyek egyre csak megcáfolják a kijelentését. Ha tudnád, hogy egy szörnyeteg ül előtted... Nem mintha Klausékhoz kéne mérnem a múltbéli tetteim súlyát, de az is igaz, hogy nem voltam szent. Az átkot valahogy aktiválnom kellett, még ha baleset is volt... Farkas alakban pedig számtalan olyan dolgot műveltem, amire utólag egyáltalán nem vagyok büszke. Cami szemével nézve a dolgot én sem igazán érdemelnék jobbat, hiszen éppen annyira más vagyok, mint akiket kritizálok.
Látom, hogy sikerült elásnom Klaust előtte, és némi bűntudatom támad a férfi iránt. Lehet, hogy egy hétköznapi ember számára sokkal szörnyűbben hangzik a története és a viselkedése, mint amennyire valójában kiborító. Hiszen, bármennyire pszichopata is, megvan a jó oldala, máskülönben nem feküdtem volna le vele, és máskülönben nem drukkolnék ennyire Elijahnak és Rebekahnak a családegyesítős törekvéseikhez. Mégsem kezdek el visszakozni, hiszen ha szerencsém van, sosem derül ki, hogy kiről is beszéltem. Remélem, Cami nem keveredik bele a dolgokba ennél jobban.
- Nem ismertem a szüleimet, csecsemőként lemondtak rólam. De úgy hallottam, ebben a városban éltek, ezért azt reméltem, talán többet megtudhatok róluk - vázolom röviden a féligazságot, hiszen ez csak az egyik oldala a történetnek. Lecsupaszított, vérszegény verziója annak a mészárlásnak, amiről reményeim szerint titkos feljegyzéseket őrizhetnek valahol. - Ugyan, semmi gond! Tényleg. Minden oké.
Széles mosolyt villantok rá a szabadkozása hallatán. Sosem zavart a kotnyeleskedés, mivel mindig is képes voltam jól kezelni, és meghúzni a határt aközött, amit el akartam mondani, meg aközött, amit már nem. Ez így van Cami esetében is. Mindegy, mennyire kíváncsi, észnél vagyok annyira, hogy ne áruljak el túl sok információt - remélhetőleg. Hiszen a porszem és a gépezet harca sem most kezdődött.
Érdeklődve várom a találkánkra vonatkozó válaszát. Tudom, talán kissé túl erőszakosan nyomulok, de már így is rengeteg időt elpazaroltam Sophie és a többi boszorkány miatt. Ideje belehúznom, ha azt szeretném, hogy a lányom biztonságos, farkaslakta zónába szülessen. Épp ezért villanyoz fel annyira Cami válasza.
- Az szuper lenne! Tényleg nem bánod? - kérdezek vissza még egyszer utoljára, habár már elkönyveltem a segítségét. A karórámra pillantva felkelek a székről, hiszen az az öt óra nem olyan sok, és nekem még el kell intéznem néhány dolgot addig. Már így is a fél napot ellógtam. - Úgy jó, ha a műszakod végére visszajövök? Megcsörgetlek, ha közbe jönne valami.
Remélhetőleg nem fog. Elszántam magam, hogy megtalálom végre a szükséges információkat, ráadásul ezen a szent napon. Senki és semmi nem tántoríthat el ettől az elhatározásomtól. A pult felett a kezem nyújtom Caminek, hogy elköszönhessek tőle.
- Örülök, hogy megismertelek! El sem hiszed, mekkora áldás vagy már most. Azt sem tudom, hogyan köszönjem meg a segítséged! Akkor este találkozunk, rendben? - hálálkodva szorongatom a kezét, ha hagyja, a csípőmmel a helyére tolva a bárszéket magam után. A táskámba gyűröm a telefonomat és minden holmimat, amit a pultra kipakoltam, majd mosolyogva odaintek neki még egyszer. - Kitartást a műszak végéig!
Úgy érzem, szüksége lesz rá. Az ittas társaságot elnézve hosszú délután elé néz még szegény nő.





Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Csüt. Jún. 22, 2017 10:00 pm




Hayley & Cami





Igaza van Hayley-nek. Van jó oldala is annak, ha az embert lebecsülik. Ez most határozottan a jó oldala a dolognak. Mostanáig nem nagyon láttam szükségét annak, hogy önvédelmi leckéket vegyek, de mióta visszatértem, és érzem...nos, New Orleans furcsa légkörét, már másképp látom az egészet. Viszont akaratlanul is eszembe jut a negatív kimenetele is az alábecsülésnek. Rögtön ott van Sean. Talán ha jobban odafigyelünk rá, nem kattan be. Tessék...eddig meg voltam győződve róla, hogy a testvérem épelméjű volt, most pedig kvázi saját magamban ültetem el a kétség magvait. Nem! Nekem akkor is hinnem kell abban, hogy Sean nem volt őrült. A velem szemben ücsörgő lány hamar képes lelket önteni az emberbe. Ez is szimpatikus tulajdonság. Bár teljesen igaza van Marcellel kapcsolatban, hiszen eleve nem sokra tartom azokat a férfiakat, akik nem képesek szemtől szemben ejteni valakit...de azért el kell ismernem, nem is esik valami jól. Tényleg úgy éreztem, kialakulhat valami. De már túl vagyok rajta. Világéletemben hamar túllendültem a kapcsolati mélypontokon. Ezt pedig még igazán kapcsolatnak sem lehet titulálni, szóval nincs is nehéz dolgom.
- Igen, igazad van. Nem kellünk nekik? Ám legyen. Az ő veszteségük. Tudod mit? Szerintem mi túl jók vagyunk hozzájuk. - Vetem oda neki könnyedén ezerrel vigyorogva, aztán végignézek az itt ülő félrészeg társaságon, és önkéntelenül is hangosan felnevetek. Annyira szánalmas látványt nyújtanak, hogy mondhatni kellékként mindannyian beillettek az iménti rövid monológomba. Hamar az arcomra fagy a mosoly, ahogy Hayley elkezdi taglalni a gyermeke apjának gyerekkorát. Majdnem kicsúszott a számon, hogy részvétem. Nem tudom, hogy szívesen összefutnék-e a fickóval valahol az utcán...de még fényes nappal sem veszem biztosra, hogy örülnék neki, hát még éjszaka, teszem azt, egy sötét sikátorban. Még a hideg is kiráz. Nem szoktam hallomás alapján ítélkezni, de Hayley nem olyasvalakinek tűnik, aki csak úgy beszél a levegőbe. A pasasnak komolyan durva élete lehetett, és egyre kevésbé tudom elképzelni, hogy rendbe tudja hozni és másképp cselekedni, mint a pszichopata szülei. Persze történhetnek csodák, és már csak Hayley miatt is reménykedem abban, hogy ez egy olyan pillanat. Jobbnak látom nem faggatni a fickóról és a családjáról. Különben sem vagyok az a kotnyeles típus. Viszont a következő gondolatmenetére azért felkapom a fejem.
- Szóval a felmenőid után kutatsz? Akkor te...egyáltalán nem tudod, hogy honnan... - A kérdés így is összerakható, már édes mindegy, hogy próbálom menteni a helyzetet azzal, hogy kettéharapom a nyelvem. Azért röhejes, hogy épp az imént dicsértem meg magam, amiért nem ütöm bele az orrom mások dolgába. Mondjuk jobban belegondolva, az elmúlt pár percben több indiszkrét kérdést is nekiszegeztem Hayley-nek, szóval lassan egyszerűbb lenne csendben töltögetni az italokat és megállás nélkül mosolyogni.
- Ne haragudj, fogalmam sincs, mi ütött belém, próbálom visszafogni magam a kérdezősködés terén, de olykor csúnyán bebukom a dolgot. - Hátha ezután már nem tart egy tapintatlan, minden lében kanál csaposnak. Bár egész sokszor felhoztam neki a pszichológiaszakot, tehát akár még az is lehet, hogy emiatt elnézi nekem a viselkedésemet. A pulthoz botorkál egy detox-gyanús fazon, akinek már épp jelezném, hogy lassan a fülén folyik ki, amit eddig bevedelt, de még a levegővételig sem jutok, amikor az asztalra csap néhány újabb dollárt. Küldök felé némi célozgatós fejrázást, de úgy fest, épp azzal van elfoglalva, hogy a poharat, amiből tizenkettőt lát, sikerüljön megmarkolnia. Miután visszatrappol az asztalhoz - vagyis egy másikhoz, mert nem találja azt, amelyiknél eddig ült, ismét Hayley-re szegezem a tekintetem. Úgy tűnik, nem gázoltam bele teljesen a magánéletébe, hiszen még ő hozza fel, hogy akár ma is összefuthatunk.
- A műszakom öt óra múlva jár le...basszus, nem akar repülni az idő. Viszont, ha neked jó az, hogy 11 körül találkozunk, és nem lesz ebből gond, akkor természetesen a mai nap is tökéletes. - Örömmel segítek neki, ahogy látom, enyhén szólva sietős a dolog. Nem tudom, mire kíváncsi ennyire, hogy van-e köze a fickóhoz, akitől gyereket vár, de nem is az én feladatom kideríteni. Hayley dolga, mit szeretne, és mivel úgy fest a dolog, hogy ő az egyetlen szimpatikus ember a környezetemben, alapvetően hülye lennék nem segíteni neki.
- Bízom benne, hogy össze tudunk kaparni neked némi infót, ami segíthet a családod utáni felderítésben. - Küldök felé egy biztató mosolyt, hiszen túlzás nélkül mondhatom, valóban reménykedem. Látszik, milyen fontos ez Hayley-nek,
ha pedig csak egy kicsit is tudok segíteni neki, akkor már nem érzem magam annyira szerencsétlennek, mint mióta hazajöttem és állandóan eszembe jut a mészárlás, amit a testvérem okozott. Jó hasznosnak érezni magunkat.




Love will make you strong

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Vas. Jún. 04, 2017 1:31 pm



Camille & Hayley
- Pont ez az előnyöd. Senki sem nézné ki belőled, hogy meg tudod védeni magad, ezért meglepheted őket. Nem mindig rossz, ha az embert lebecsülik - magyaráztam túláradó lelkesedéssel. Emlékszem, hányszor történt meg az eddigi falkáimban, hogy néhány vérfarkas srácnak túl nagy volt a szája velem szemben, aztán persze mindig koppantak. Tény, hogy nem vagyok egy elpusztíthatatlan wonderwoman, a fizikai vagy létszámbeli erőfölénnyel sokszor én sem tudok mit kezdeni, de eddig teljesen egyedül éltem, és mégis remekül gondoskodtam magamról.
Mosolyom egyetlen pillanat töredékére az arcomra fagy, ujjaim megállnak a poháron Marcel nevének hallatán. Mintha mi sem történt volna, érdeklődő mosollyal hallgatom Cami meséjét, de közben egyre csak arra az újszerű képre tudok gondolni, ami kirajzolódott előttem az utolsó puzzle darab helyrekerülésével. Már tudom, ki ez a lány, és sikerült rendesen beletenyerelnem a darázsfészekbe - pontosabban Klaus darázsfészkébe, gyerekes politikai harcainak központi figurájába. Érdekes fordulat.
- Szörnyű, mennyire nem lehet megbízni bennük. Lefoglalja őket a bandázás, mi lányok pedig csak értetlenül pislogunk... Talán jobb is, hogy kámforrá vált, legalább idejében kiderült róla, hogy egy idióta - vállat vontam. Cami szimpatikusnak tűnt, és bár eszem ágában sem állt beleszólni Klaus cselszövéseibe, de nem akartam, hogy őt is belekeverjék. Láthatóan fogalma sem volt a város természetfeletti vonaláról, és jobb is, ha ez így marad. Nem sokat értek a vámpíros dolgokhoz, de nyilvánvalóan Cami valami aljas játék része. - A helyedben nem is töprengenék a dolgon. Ha valaki nem teper érted eléggé ahhoz, hogy felhívjon, akkor jobb, ha nem is próbálkozik többet.
Megvontam a vállam. Érdeklődve hallgattam, mi a pszichológiai szakvéleménye Klausról, és képtelen voltam elfojtani a mosolyomat. Egész jól körbeírta, ugyanakkor megerősítette bennem a kételyeimet is. Tényleg képes lenne valaki egyetlen gyermek miatt gyökeresen megváltozni? Amikor pont itt áll előttem egy újabb manipulációjának az eredménye?
- Nem, semmi baj, teljesen igazad van. Nehéz gyerekkora volt, a szülei igazi pszichopaták voltak... De ez még nem mentség arra, hogy valaki bekattanjon. A testvérei például egész normálisak - Elijah kifinomult stílusa, gyengédsége jutott egyből eszembe, amitől a tekintetem elrévedt a pohár felett, arcomon pedig ellágyult a mosoly. - Néha legszívesebben csak elhúznám innét a csíkot minél messzebbre. De hát akkor sosem jövök rá, milyen felmenőim éltek a városban, nem igaz?
"Ez van, ilyen az élet" grimasszal pillantok fel Camire. Eltöprengek a válaszát hallva, és a karórámra pillantva mérlegelem a lehetőségeket. Támadt egy jó ötletem, már csak az a kérdés, ő vevő-e rá.
- Van programod ma estére? - cinkos mosollyal oldalra billentem a fejem. Nem tudom, mikor végez a melóval, de igazából minél később, annál jobb. Éjszaka nagyobb eséllyel lépek le Klaus őrizete alól. Persze nem szerettem volna túlságosan rányomulni sem, ezért hagytam, hogy ő döntsön.





Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szomb. Május 27, 2017 12:22 pm




Hayley & Cami





Egy röpke pillanatra ledöbbenek azon, amit mondott, de jobban belegondolva már első ránézésre látszik, hogy Hayley nem egy mimóza lélek, hanem ha kell, képes szétrúgni néhány hátsót. Legalábbis a viselkedésmintája ezt mutatja. Magabiztos és vagány, ráadásul van egy olyan sanda gyanúm, hogy a terhessége csak még erősebbé teszi, hiszen a kicsit is védenie kell, méghozzá foggal-körömmel. Lehet, jobb lett volna nyugisabb környezetben letelepedni, hiszen New Orleans nem arról híres, hogy meditációs közösség lennénk. Elég veszélyesnek titulálom a várost, ami azt illeti, de az egyszer biztos, hogy valami nagyon nem stimmel errefelé.
- Lehet, hogy még a szavadon foglak. Fenyegetésben jó vagyok, de kettőnk közt szólva...nem tudom, mennyire lennék jó a püfölésben. Van hova fejlődnöm, az biztos. - Lényegében egyszer vágtam csak valakit annyira durván orrba, hogy aztán a kórházban kötött ki, de csak véletlen baleset volt, és már ezer éve. Sőt lehet, fogalmazhatnék úgy is, hogy az illető szaladt bele az öklömbe. Na igen, durvák tudnak lenni a fősulis bulik. Amikor ismét megköszöni, mosolyogva bólintok. Örülök, hogy nem faggat. A legtöbben mindig kérdezősködnek, és igazi felüdülés most olyasvalakivel csevegni, aki tényleg semmit nem tud a múltamról. Hayley nagyon jófejnek tűnik, szerintem jól ki fogunk jönni, de azt hiszem, jobb elkerülni az idő előtti nosztalgiázást. Előbb-utóbb biztos elmesélném neki a Sean ügyet, főleg mivel nem hagy nyugodni, és nem igazán van körülöttem olyan személy, akinek meg tudnék nyílni ezzel kapcsolatban, de nem ez a megfelelő idő. Meg persze reménykedem abban, hogy nem tudja meg mástól a kifacsart verziót. Az éremnek mindig két oldala van, de a város lakói a jelek szerint nem képesek megfordítani, hogy ezt maguk is meglássák. Tudom, hogy valami történt aznap, mert Sean nem kattant volna be csak úgy, egyszerűen. Nem tudom megmagyarázni, még konkrét elméletem sincs, legalábbis olyan nincs, aminek lenne értelme...de rá fogok jönni. Nos, a jelek szerint mégsem olyan boldog Hayley kapcsolata az apával, mint elsőre gondoltam. Amikor leseggfejezi, akaratlanul is elmosolyodom.
- Lehet valaha hinni akár egy pasinak is? Mert erősen kétlem. Például itt vagyok én. Randevúzgattam ezzel a Marcellel, aztán puff...kámforrá vált. Nem hív, nem ír, pedig azt hittem, ő normális. Azért örülök, hogy nem feküdtem le vele. Így szerintem hamarabb kiheverem, hogy szó nélkül ejtettek. - Kivel mással beszélném ezt meg, mint egy szimpatikus csajszival, aki a szexuális kapcsolatok következményeinek legsúlyosabbikát tapasztalja jelenleg. Legtöbbször maximum összetört szívvel gubbaszt az ember a szobájában a tévé előtt egy nagy adag fagyival. Bár velem még sosem volt ilyen, de a statisztika szerint ez a leggyakoribb. Hayley viszont gyermeket vár. Durva. A jelek szerint nem volt betervezve, a fickó pedig jó nagy bunkónak tűnik már a két mondat alapján is, ami elhangzott róla. De legalább otthont ad nekik, és törődni akar a gyerekkel. Nos, ez a minimum.
- Remélem, valóban képes lesz szeretni a kisbabátokat. Ugyanis az alapján, amit elmondtál, nem tűnik tipikus apafigurának, és biztos nehezére esik kimutatni az érzéseit, ha ennyire be van gubózva, és csak a munka és hatalom érdekli. Valahogy sosem jöttem ki jól az ilyen egocentrikus férfiakkal. Bízom benne, hogy ha másért nem, a kicsiért megváltozik. Ne haragudj, már megint előbújt belőlem a pszichológiaszakos. - Fejcsóválva konstatálom magamban, hogy ideje lenne kicsit visszafogni magam. Folyton kicsúsznak a gondolatok a számon, anélkül, hogy kicsit megszűrném őket, mielőtt hangot adok a véleményemnek. Reménykedem abban, hogy nem sértettem vérig Hayley-t a kijelentésemmel. Mármint tekintve, hogy seggfejnek tartja a pasit, valószínűleg egyetért velem, de az teljesen más, ha egy vadidegen mondja ki a véleményét, mint az, hogy ő kedvére szidja a fickót, aki felcsinálta.
- Ne aggódj, tartom a számat. Viszont neki határozottan terápiát javasolnék. Rohadt stresszes lehet az élete. És azt hiszem, átérzem a helyzeted a bonyolult élet terén. Hasonló cipőben járunk. Majd szólj, mikor alkalmas, és nekiláthatunk a könyvek átnyálazásának. - Látom, hogy már nagyon mehetnékje van. Gondolom, attól tart, hogy a pasi már keresőcsapatokat küldött utána. Elképesztő, mennyire túlaggódik mindent a fickó ahhoz képest, hogy a jelek szerint nem nagyon törődik Hayley-vel. Mindegy, ha mennie kell, megértem. Telefonon úgyis egyeztetünk.




Love will make you strong

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szomb. Május 20, 2017 3:22 pm



Camille & Hayley
Széles mosollyal könyvelem el, hogy Caminek nagyon is jó a humorérzéke. Szeretem az ilyen nőket, akik talpraesettek, leleményesek, és a rossz helyzetekből is képesek kivágni magukat humorral. Én biztosan beleőrülnék egy ilyen munkába, és előbb vagy utóbb a kedves vendégek fején törném szét a rendelt italt. Cami viszont képes megőrizni a mosolyát, még ha eközben legbelül a pokolba is kívánja az összes alkoholista barmot. Ez bejön, bizonyos értelemben Rebekahra emlékeztet, habár kettejük jellemét tekintve ki is merülnek ennyiben a hasonlóságok.
Együttérző pillantást küldök utána, és visszafordulok a kólához. Végre egy lépés előre! Még ha csak apró is, és tétova, legalább mozgásba lendültem, nem kell tovább toporognom egy helyben, azt várva, hogy valamelyik Mikaelson fivér végre méltóztasson megszánni kitüntetett figyelmével, és segítsen már a családom utáni kutatásban. Nem, végre a kezembe vettem a dolgokat, és lőn - siker!
- Ha valaha gondot okozna, csak szólj! Ismerek pár fájdalmas fogást - somolyogva pillantok fel rá. Cami olyan típusnak tűnik, aki tényleg meg tudja védeni magát, de biztos vagyok benne, hogy nem annyira harcias, mint mondjuk én. Hiszen csak egyszerű ember, akit keretek közé szorít saját sebezhetősége. Talán tudnék neki mutatni pár új fogást, ráadásul ez újabb alkalom lenne rá, hogy összeüljünk és segítsen a kutatásban. Csak azt sajnáltam, hogy nem kérdezhetek rá nyíltan: mondd csak, nem hallottál valamit a vérfarkasokról, akik annak idején a Francia negyedben éltek? Pedig mennyivel könnyebb lenne!
- Tényleg nagyon hálás vagyok, Cami - ismétlem meg széles, magabiztos mosollyal, kissé bűntudatosan. Úgy tűnik, neki sincs egyszerű élete, mégis teljes mellszélességgel támogat egy idegent némi önjelölt kutatómunkában... Egyre jobban kedveltem. Nem is sejti, mennyire fontos nekem ez az egész ügy.
Meglepetten borítom a pocakomra a kezem, ahogy témát vált. Ahhoz képest, hogy már látszódik rajtam a terhesség, nem szoktam hozzá, hogy erről kérdezgessenek - hiszen akikkel mostanában lógok, javarészt férfiak vagy őrült boszorkányok, akik mindenről tudnak, ami velem kapcsolatos. Milyen furcsa olyasvalakivel találkozni, aki még tényleg hisz a boldog párkapcsolatban és az átlagos babavárásban.
- Nos, ez egy kissé... bonyolult
Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem. Eláruljam-e neki, hogy a lányom csak egy futó kaland eredménye, egy csoda, akit egyáltalán nem terveztünk, és hogy az apjával való kapcsolatom kimerül annyiban, hogy fogva tart a saját rezidenciáján, ellenben a bátyja már sokkal kedvesebb hozzám, és igen, vele nagyon is várjuk a csöppség születését...
Végül inkább úgy döntök, beérem egy rövidebb verzióval.
- Az apja egy seggfej. Leköti a megrögzött munka- és hatalommániája. Ha valaha is azt ígéri neked egy pasi, hogy soha semmi esetre nem történhet baj, ne higgy neki. A védekezés tényleg fontos - szarkasztikus mosollyal meghúzom a kólámat, mielőtt folytatnám, némileg ellágyulva. - De igen, tényleg boldogok vagyunk. Eleinte ő egy kissé nehezen viselte a hírt, de mára már megbarátkozott a gondolattal, hogy apa lesz... Még ha nem is vagyunk együtt, egyfajta szövetségre léptünk: mindent megteszünk a gyermekünkért, hogy biztonságban és szeretetben nőhessen fel. Ez a szülők dolga.
Ezért kell megtalálnom a családomat. Nem hiszem, hogy Klaus mellett biztonságos élete lehetne a kicsinek, hisz még arról sem győzött meg teljesen, hogy szereti őt.  Elijah többet gondoskodik rólunk, mint ő maga.
- Az életem elég bonyolult - teszem hozzá sietve, hátha megleptem picit Camit. Sajnálom, hogy a részletekbe nem avathatom be, de nem hiszem, hogy örülne, ha ő is belekeveredne ezekbe az őrültségekbe.
Az órámra pillantva megállapítom, hogy lassan ideje lenne mennem. Az, hogy eddig még senki sem indult a keresésemre, még több okot ad a gyanakvásra, mintha már az ajtóban toporognának utánam. Érzem, hogy valami rossz van készülőben, úgyhogy jó lenne minél előbb elé menni.
- Nem bánnád, ha ez az egész dolog - bökök itt a pultra, a találkozásunkra és a telefonszámcserére is egyaránt értve - köztünk maradna? Elég paranoiás típus, nem szereti, ha kimozdulok otthonról. Nem szeretném, hogy feleslegesen főjön a feje...
Azt meg pláne nem, hogy megpróbálja keresztbe húzni a tervemet. Szükségem van Camire, és ha a nyomozásunk nem is halad semmit, legalább remek beszélgetőpartnerre leltem benne.





Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Kedd Május 02, 2017 3:56 pm




Hayley & Cami





Szavain jót mosolygok. Látom, ő is olyan "emberbarát", mint én. Mármint én tényleg szociális személyiségnek tartom magam, de csak azokat kedvelem, akiknek van agysejt a fejükben. Itt nem sok ilyet találni. Szóval marad a gúnyolódás. Így nekem is könnyebb elviselnem, hogy órákon át figyelgetem az alkoholizmus posványában egyre mélyebbre süllyedő illetőket, miközben az üres poharukat nyomják elém, hogy töltsem újra. Mikor felém nyújtja a kezét és bemutatkozik, továbbra is mosolyogva fogok vele kezet, a szemem sarkából pedig konstatálom, hogy az egyik vendégnek kiürült a pohara, és nem képes befókuszálni a pultot, így heves gesztikulálások közepette próbálja a tudtomra adni, hogy szomjas.
- Nagyon örülök, Hayley. Ahogy annak is, hogy ennyire érdekel a város történelme. Egy fél pillanat, segítek az úrnak, hogy tovább zuhanhasson az IQ-szintje. - Szemforgatva indulok el az asztal felé egy kancsó sörrel, hogy teletöltsem kiürült poharát. Mikor visszaérek az imént megismert lányhoz, válaszolok az imént feltett kérdésére.
- Sajnálom, hogy ennyit kellett fáradnod. Látod, rögtön ide kellett volna betérned, és akkor nem kell olyan sokat sétálnod. És igen, ez remek ötlet. Telefonon legalább könnyebben egyeztetünk, és legfőképp nem ilyen környezetben. - Mutatok körbe a részeg-egyesületen, akik most látom csak, milyen tökéletes kört formálnak az ülésrendjüket figyelembe véve. Mégsem veszik észre egymást, csak merednek bele a nagyvilágba, miközben minden bizonnyal a sanyarúnak titulált életükkel vannak elfoglalva. Pedig lehet, jót tenne nekik is, ha kirángatnák magukat és egymást ebből az állapotból. Nagyszerű, megint előjött belőlem a pszichológus.
- Nos, igen...páran próbálkoznak, főleg, amikor már eljutnak abba az állapotba, hogy a saját nevüket sem tudják, de szerencsére profi vagyok lekoptatásban. - Vigyorgok rá, miközben legurítok egy pohár vizet. Sűrűn jutok el a kiszáradás közeli állapotba, mert elfelejtek a munka és az elmélkedés közben inni. De egy ideje már igyekszem jobban odafigyelni, mert még egyszer nem óhajtok itt, a bárban elájulni. Igen, megtörtént, de nem szívesen emlékszem rá vissza. Ahogy arra sem, hogy három gyilkos leheletű alak igyekezett keltegetni. Rémálom. Hayley kérdését hallva az arcomra fagy a mosoly egy pillanatra, de sikerül összeszednem magam, és reményeim szerint értelmesen válaszolnom.
- Hidd el, nagyon szívesen segítek. Nem sok embert ismerek a városban...vagyis ez így nem teljesen igaz. Itt nőttem fel, igen...csak pár éve elköltöztem, mert nem bírtam itt maradni, meg ugye ott volt a főiskola. Most viszont muszáj volt hazajönnöm. Az emberek...nos, nem különösebben kedvelnek egy ideje, és még enyhén fogalmaztam. Ma már nem én vagyok errefelé a legnépszerűbb. A meló pedig...mit is mondhatnék? Őszintén szólva elég pocsék, de szükségszerű, szóval nem panaszkodom. - Nem tudom, hogyan kéne szóba hoznom a bekattant öcsémet, aki kilenc emberrel végzett, mielőtt megölte volna saját magát is, és ezek után New Orleansban mindenki másképp kezdett nézni a családomra és rám. Örülök, hogy végre valaki normálisan képes szóba elegyedni velem, és nem lenne jó, ha most ezzel hirtelen fordulna a kocka. Inkább témát váltok. Öt perc ismeretség után valóban jobb, ha nem mászom bele a Sean témába.
- És te? Látom, hamarosan bővül a család. Hány hónapos terhes vagy? Biztos boldogok vagytok a pároddal. Ne haragudj, nem akarok tapintatlannak tűnni a kérdéseimmel, csak...imádom a kisbabákat. - Mintha olyan sokkal hozott volna már össze a Sors. Az viszont biztos, hogy nagyon édesek és ölelgetni valóak, és le merem fogadni, hogy Hayley-ék már nagyon várják az érkezését.




Love will make you strong

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Kedd Ápr. 25, 2017 9:25 pm



Camille & Hayley
A szöszi válaszát hallva tekintetem újfent a mulatozó társaságra emeltem, mielőtt még egy halvány mosollyal visszafordultam volna az italomhoz. Ő biztosan jobban ismerte nálam a helyieket, de én nem sok potenciált láttam bennük... inkább csak tömény életképtelenséget.
- Nos, nem hibáztathatjuk őket azért, amilyenek. Ők választották. Valószínűleg ennyi telik tőlük, semmi több. - megvontam a vállam, és kortyoltam egy jó nagyot a kólámból. A kísérlet, hogy megpróbálom alkoholnak képzelni, nem jött be - annyira még nem voltam sajnos pihent, a kóla pedig akkor is kóla marad, ha fejre állok.
Érdeklődő pillantással mértem végig a szöszit - Cami, mint később kiderült -, amikor felhozta, hogy tudna nekem segíteni a kutatásommal kapcsolatban. Csodálkoztam a segítőkészségén egy vad idegennel szemben, ugyanakkor örültem, hogy végre találtam egy értelmes embert, aki nem csak bambán éli az életét New Orleansban, hanem mutat némi hajlandóságot a történelme iránt is. Így hát a gyanakvásom elég hamar elillant, és a helyét egy széles, fülig görbülő mosoly vette át.
- Az nagyon szuper lenne... Cami! - tettem hozzá, majd átnyújtottam a kezem a pult felett, hogy kezet fogjak vele. - Hayley vagyok.
Ha elfogadta a felé kínált kacsómat, csajosan megráztam, majd ujjjaim újból a poharamra kulcsolódtak, merengve megnedvesítettem ujjhegyeimet az üvegre kicsapódott párán.
- Életmentő lennél! Már komolyan lejártam a lábam, teljesen feleslegesen... Mi lenne, ha megadnám a számom? Gondolom, elég sokszor hallod ezt a kérdést... - jegyeztem meg kaján vigyorral az arcomon. Mindig meglep, mennyire fásult ez a város, pedig úgy vettem észre, a turisták kifejezetten szerették New Orleanst. Főként a dilis boszi-bemutatók és kísértethistóriák miatt, melynek valóságtartalmáról a leghalványabb fogalmuk sem volt. A zsebembe túrva előkerítettem pár aprót, majd a kóla árának megfelelő összeget a pultra csúsztattam. Nem terveztem egynél többet inni, hiszen sejtettem, hogy újdonsült családom nem hagy lehetőséget hosszabb idejű láblógatásra. Találtam egy blokkot, annak a hátuljára felfirkantottam a mobilszámomat, és az apró mellé csúsztattam egy kacsintás kíséretével.
- Tényleg sokat segítenél vele. Hálám üldözni fog! Ezek szerint te itt nőttél fel, New Orleansban? - érdeklődtem. Nem is tudom, mikor csevegtem utoljára Rebekah-n kívül bárki korombeli nővel. Egész üdítően hatott rám a társasága, így hát igyekeztem kiélvezni. - Milyen a meló?
Cinkos mosollyal böktem a pultra. A sok furcsa vendég ellenére irigyeltem, hogy neki legalább van munkája, és nem döglik bele a semmittevésbe és a láblógatásba. Nincs másokra utalva, mint egy bizonyos terhes vérfarkas csaj.
Hát ja, elég nagy szívás, pedig mások ölnének érte, ha két dögös vámpír felügyelete alatt kellene élnie.





Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Csüt. Ápr. 20, 2017 12:13 am




Hayley & Cami





Mostanában furcsa napjaim vannak. A szokottnál is furcsábbak. Nem is tudom. Néha úgy érzem, percek esnek ki az életemből. Egyre kongóbb ürességet érzek, és nem tudom hova tenni ezt az egészet. Egyik nap még eltökélt szándékom Sean halála ügyében a legapróbb kavicsokat is felforgatni nyomokért, most meg kimegyek a temetőbe, meglátom, hogy azt írták a sírjára, hogy "gyilkos", és még csak a sírógörcshöz közeli állapotba sem keveredek? Mi folyik itt? Nem érzek semmit. Kieran bácsit ugyan beavattam a dologba, de nem sokat segített. Sokkal nyugodtabban alszom, mint régen. Ezt sem tudom felfogni. Mint derült égből villámcsapás, minden megváltozott. És nem tudom eldönteni, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Pontosabban vegyesek az emócióim...igen, azt hiszem, ez a jó szó. Egyrészt elképesztően idegesít, hogy ilyen hirtelen változott meg körülöttem minden, sőt én magam is. Ez nem jellemző rám. És bárhogy erőlködöm, nem vagyok képes fájdalmat érezni. Mintha...hipnotizáltak volna, vagy valami. Másrészt viszont megkönnyebbülést érzek. Úgy tudnám körülírni, hogy levettek egy ólomsúlyt a vállamról. Ettől viszont pocsékul érzem magam, mert tudom, hogy nem helyénvaló csak így, egyszerűen továbblépni. Nem hagy nyugodni, hogy valami konkrét oka van ennek a hatalmas változásnak. Majd jobban odafigyelek, hátha feltűnik valami. Viszont nem egy nap alatt fogom megváltani a világot, jelen pillanatban a bárban ücsörgő vendégekre kell figyelmet fordítanom. Szerencsére nincsenek sokan, és mivel ez egy elég laza nap, igenis megengedhetem magamnak, hogy máshol járjanak a gondolataim. Már épp visszaevickélnék az elméletgyártós üzemmódomba, amikor egy fiatal nő lehuppan elém. A rendelésén jót mosolygok, pláne, amikor meglátom, hogy valami dudorodik a ruhája alatt. Azonnal nyilvánvalóvá válik az előbbi "nyelvbotlása" gyors kijavításának oka. Küldök felé egy gyors mosolyt, aztán kitöltöm neki a kólát. Kérdésére körbepásztázom a tekintetemmel a bent ücsörgő félrészegeket.
- Ugye, milyen szánalmat keltő látvány? Ha tudnák, mennyi potenciál lehetne bennük, ha nem ivásra és önsajnálatra pocsékolnák az idejüket. - Kissé szarkasztikus vagyok? Meglehet. Néha nem is értem, miért jöttem ide csaposnak. Mármint de, tudom, hiszen praktikus és anyagi vonzata van a dolognak. Na jó, nem leszek hipokrita, hiszen ha úgy van, én sem vetem meg az italt. Néha jó búfelejtő. Jelenleg például azt a Marcel fickót kéne elkezdenem kiheverni. Valamiért nagyon a szívemre vettem, hogy jó pár napja nem keresett. Pedig korábban magasról tettem rá. Igen, például ezt sem értem. Miért törődöm vele? Még csak nem is az esetem. Különös. Mindegy, most inkább fókuszáljak a kedves mosolyra. Még sosem láttam itt ezt a lányt, de határozottan ő a legszimpatikusabb, aki jó ideje betért a Rousseau's-ba. A kérdése egy röpke pillanatra meglep, hiszen még sosem jött senki hozzám kulturálódás céljából, mindig csak a "tölts még" szlogent hallgatom.
- Nem hiszem, hogy egy történészprofesszornak van elég ideje itt vedelni, de történetesen jó embert kérdezel. A családom birtokában van néhány régi kötet, és bizonyára New Orleansról is porosodik valami a polcon. Majd megnézem neked, ha gondolod. Amúgy Cami vagyok. - Igen, végre egy értelmes beszélgetés, ami már nagyon rám fért.




Love will make you strong

avatar
Ember vagyok
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Apr. 14.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
11

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Kedd Ápr. 18, 2017 4:26 pm



Camille & Hayley
El sem hiszem, hogy megszöktem!
Klaus irtó pipa lesz, ha rájön - ha szerencsém van, egy pohár itallal le tudok gurítani, mielőtt még felbőszült vámpírok vetődnének rám minden sarokból, hogy visszaráncigáljanak a szobám négy fala közé. De egyszerűen képtelen vagyok otthon ülni! Most, hogy megtörtük végre azt a nyavalyás átkot, és az életem nincs hozzákötve Sophiéhoz, nyugodtan kimozdulhattam a házból, hogy folytassam a családom felkutatását. Mármint kimozdulhattam volna, mert Klaus az Klaus, és mióta kiderült, hogy a gyerekünk egy csodabébi, akit a fél város ki akar nyírni, a leendő apuci egy kicsit paranoiás lett. A szokottnál is jobban, úgy értem. Elijah meg persze adja alá a lovat, mert számára a család az első, blablabla, én meg üljek otthon szépen egész nap és kötögessek csendben, mint egy szófogadó kismama, a mocsárba száműzött családom meg majd úgyis házhoz jön.
Meg egy frászt!
Tekintetem körbejárt a bent lévőkön, miután belöktem a bár ajtaját. Néhány fura alak, de első látásra sehol senki pszichopata - remek! Megnyugodtam némileg, de azért éberen a pulthoz sétáltam, és a bárszékre lehuppanva stíröltem tovább a tömeget.
- Egy gint. Mármint - kaptam sietve észbe, meg a fejemhez is, ahogy ráeszméltem a tévedésemre. -, kólát. Kólát kérek szépen.
Tekintetem a szöszi pultosra rebbent, kínos mosollyal. Milyen gáz már, ha az ember elfeledkezik róla, hogy kismama, nem igaz? Pedig mostanság egyre ritkábban fordult elő velem, mivel a pocakom kezdett terebélyesedni, látható jelét adva, hogy növekszik odabent valaki. Kezem öntudatlanul is a hasamra vándorolt, szeretetteljesen megcirógattam a kis domborulatot. Ahhoz képest, hogy elsőre nem akartam, már egészen megbarátkoztam a tudattal, hogy anya leszek. Pont ezért nem adhattam fel a keresést; nem szeretném a Mikaelson családot bármiben is kritizálni, de valljuk be: a gyerekemnek rendes, igazi, összetartó, békés családra lesz szükségem, ahol a rokonai nem döfködnek egymásba tőröket és nem áskálódnak egymás mellett.
- Eseménydús nap, nem igaz? - szólítottam meg ismét a szöszit, fejemmel a bent lézengők felé bökve, akik látszólag vagy halálra unták magukat, vagy épp Buddhát készültek üdvözíteni a poharuk felett. Egy élmény lehet itt dolgozni, főleg ilyen érdekes vendégekkel. - Mondd csak, nem tudod véletlenül, hol olvashatnék bővebben a város történelméről? Tudod, rég nem jártam errefelé, és kíváncsivá tett egy-két dolog... Azt reméltem, a törzsvendégek közt akad talán... nem is tudom... néhány történész professzor.
Barátságos mosolyt villantottam rá, és ha megkaptam a kólámat, egyből belekortyoltam. A testem zokogott az alkohol után, de mint felelősségteljes anyuka, kénytelen voltam beérni valami mással. Képzeld azt, hogy gin, Hayley, csak képzeld azt!
Bár a mai napot a kutatásnak szántam, a városi könyvtárban semmi érdekeset nem találtam. Nem tartom kizártnak, hogy írnak benne a falkámról, de olyan volt belépni a könyvekkel tömött szekrénysorok közé, mintha tűt keresnék a tűkazalban. A recepcióshoz meg mégsem mehettem oda, hogy: szia, nem tudod véletlenül, hol találok bármi írott forrást arról, mi történt a vérfarkasokkal, akik pár évtizeddel ezelőttig a várost uralták? Nem, kénytelen leszek más forrást keresni, a szóról szóra terjedő pletykáknak pedig mindig is a bárok és egyéb szórakozóhelyek voltak a melegágya. Így hát nincs más dolgom, míg végiginni a délutánt, már amíg még megtehetem, és a fiúk rá nem jönnek furfangos szökésemre.






Your father was a dick. I'm Hayley, by the way.

avatar
Vérfarkas vagyok
✦ Keresem ✦ :
✘ jackson
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 31.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
28

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben
» Bárpult a hátsó helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: New Orleans :: Belváros :: Rousseau's bár-
^
ˇ