Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Zack Reed
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



@Theo_RebelStorm

Bárpult EmptyTheodore Storm
Today at 12:05 am



@LestHunter85

Bárpult EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 11:46 pm



LBlackwell89

Bárpult EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 11:46 pm



Alec Michael Verona

Bárpult EmptyAlec Verona
Yesterday at 10:17 pm



Kastélykert

Bárpult EmptyKai Parker
Yesterday at 11:06 am



Képzeletek tere

Bárpult EmptyKai Parker
Yesterday at 1:37 am



Nappali

Bárpult EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:33 am



Utcák

Bárpult EmptyIsaac Lestrange
Yesterday at 1:07 am



Hope szobája

Bárpult EmptyKlaus Mikaelson
Csüt. Május 23, 2019 10:06 pm



Eddigi külsõk

Bárpult EmptyAlways and Forever
Csüt. Május 23, 2019 12:03 am
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzer. Május 15, 2019 11:21 pm




Rosia & Lara




A nő bókja váratlanul ért. Megszoktam, hogy én uralom a beszélgetést, így furcsán hatott, hogy rögtön visszalendítette felém a társalgást. Mosolyra húzódott az ajkam, hálásan biccentettem felé. - Köszönöm. Nem mondták még. - Pedig amilyen sokat képes voltam beszélni egy-egy közelebbi ismerősömhöz... Habár, ha jobban belegondolok, talán ezért nem dicsérték soha a hangomat. Valószínűleg borzalmas unták. Rögtönzött földrajz gyorstalpalója még szélesebbre varázsolja a mosolyt az arcomon. Az informátoraimnak igazuk volt, ez a nő tényleg érdekes. - Valóban? Azt hittem, csak a Természetanyánk őrült meg. - Főleg Denver időjárásához képest, ahol záporok és napfényes órák váltották egymást, ha a várost uraló, kaotikus atmoszféra éppen úgy látta jónak. - Skarlát. - Hiába minden igyekezetem, hogy meggyőzőn bólogassak, el kellett gondolkodnom az árnyalaton. Ebből is látszott édesanyám hiánya, mindegy, a dajkánk mennyire nevelt gondos szeretettel, valahogy apám mellett egyáltalán nem volt igényem arra, hogy sminkekkel vacakoljak. - Vörös - megkockáztattam másik nevén nevezni a színt, habár ha asztaltársaságom éppenséggel az érzékenyebb képviselője a női nemnek, lehet, hogy ilyen elnagyolt címkézéssel az üzletet kockáztatom. Meg kellett próbálnom.
Úgy tűnt, nem akart tovább cseverészni általános dolgokról. A mogyorón ropogtatva hallgattam őszinte, egyenes szembesítését az üzlettel, de nem kapkodtam el a választ. Mosolyom ellágyult, ahogy a mellettem ülőre emeltem pillantásom.
- Tetszik, hogy ilyen egyenes. Nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges tudnunk egymás nevét. Minek bonyolítsuk az életet, mikor magától is elég bonyolult már? - Nem mintha nem feltételeztem volna róla, hogy öt perc alatt kideríti a személyazonosságomat... De inkább ez, mintsem hogy én áruljam el. Másokra könnyebb haragudni, mint magamra. - Két dologban szeretném a segítségét kérni. Az első egy démon lenne. Mondjuk úgy, hogy rátette a nyomát valakire, aki fontos nekem... Nyugodtabb lennék, ha ezt a nyomot át lehetne ruházni valahogy rám. Ha pedig ez nem lehetséges... - Egy pillanatra elhallgattam. Halálról beszélgetni sosem célszerű, főleg nyílt terepen. A számba pöccintettem két szem mogyorót, azon nyammogva sandítottam a mellettem ülőre. - Nos, vadász vagyok. Szeretném tenni, amire születtem. Ahhoz viszont meg kell előbb találnom a démont, a lokalizálás után pedig szükségem lenne egy erősebb fegyverre ellene... - Igazából így is úgy is az összecsapás volt a cél, hiszen ha sikerülne levenni Shawnról az átkot és áttenni magamra, akkor is meg kéne küzdenem vele előbb vagy utóbb. De hát mégsem akartam úgy indítani, hogy egész listányi szívességet gördítek ki a hölgy elé... Még a legnagyobb jóindulattal megáldott boszorkányok is hátat fordítanának nekem.
- Röviden, egy varázslatra és egy fegyverre lenne szükségem. - Ha pedig ezt a bizniszt letudtuk, csak úgy mellékesen megmutatom neki az iránytűt, amivel a denveri vámpírok bemértek. Talán tud valami tippet adni rá, hogyan találhatnám meg a készítőjét... Ez viszont még a jövő zenéje volt, előbb sikerre kellett vinnem valahogy ezt a démon bizniszt.
- Mit gondol? - emeltem meg felé bűnbánó mosollyal a poharam. - Megfizethetetlent kérek?


üdv-üdv, kisasszony
@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Bárpult   Bárpult EmptySzomb. Ápr. 20, 2019 2:22 am


To: the huntress





A boszorkány lánya akarva-akaratlan is gyanakodni kezd, mikor nem az első, de még csak nem is az egyetlen jóbarátja figyelmezteti rá, hogy keresik – hollók, szarkák és katicabogarak, természetesen. Ez persze sosem tartott vissza attól, hogy tovább végezzem a kutatásaimat és szövögessem a kis intrikus hálómat. Eszem ágában nem volt sem menekülni, sem pedig félbehagyni a projektjeimet, ahhoz túl régóta dolgozok rajta, és túl áttörő sikereket értem el benne. Ha keresnek, hadd találjanak meg, ki tudja, tán még egymás hasznára is lehetünk, vagy alaposan kiélvezzük a másik társaságát. Mi abban a rossz? Aznap este Rosseau bárjában engedtem ki a gőzt. Nem akartam senki tudomására hozni – leginkább a magaméra nem – hogy egyelőre olybá tűnik, zátonyra futottak a kutatásaim. Lehet, érdemes volna megkérdeznem egy kívülálló nézőpontját. Na, nem a sarokban majdhogynem szendergő vérfarkast, ahhoz túl sokat ivott, és kétlem, hogy volna rálátása a goeciára. Ha a bár bejárata felett tollászkodó holló nem is figyelmeztetett volna rekedtes, érces károgásával, akkor hallottam – és éreztem volna – hogy a személy, aki engem keres, és akit én keresek, hangos motorbőgéssel gurul be a bár parkolójába. Diszkréten hátralestem a vállam felett, míg kavartam egyet a metaxámon. A szemem sarkából láttam, ahogy ellenőriz valamit – tán az óráját a csuklója magasságában – lehúzza a fejéről a bukósisakot, megrázza hosszú, barna tincseit, alapos műgonddal elbíbelődik a motorjával, és csak aztán lép be a bárba. Épp egy olyan hosszú pillantást váltottam vele, ami még illendő volt egy idegentől, és mindenki más is megtette, aztán az italomba kortyoltam, míg a ménász aurájú nő meglátogatta a mosdót. Minden sejtésem megerősödik, ahogy a számtalan szabad bárszékből mégis közvetlenül az enyém mellett foglal helyet.
- Kellemes orgánuma van – jegyeztem meg félhangosan, újabbat kortyolva az italomból – Mint a selyem vagy a szatén.
Ó, dehogy nincs dolgod velem, kiscicám. Vagy ha tényleg nincs, majd teszek róla, hogy legyen. De mielőtt bármit tehettem vagy mondhattam volna, a hölgy mellettem sósmogyorót kért, amivel nem csak magát kívánta jóllakatni, hanem jószándékúan engem is megkínált. Érdeklődőn méricskélő tekintetembe elismerés szökkent, a felkínált sósmogyoróból két szemet kicsippentve diszkréten elropogtattam őket.
- Köszönöm, kedves. Ez azért van, mert New Orleans egy tengeröbölben fekszik. – magyarázom érdektelenül – Az óceán télen fűti, nyáron hűti a kontinenst.
Biztos voltam benne, hogy megbújik valahol a mondanivalójában a lényeg, amire ki kíván lyukadni, de ha előbb játszani kíván, mint macska az egérrel, ki vagyok én, hogy elutasítsam a felhívást keringőre? Ugyanakkor azt nem tudom megígérni, hogy nem derül ki végül, hogy magam is macska volnék. Pajkos fénnyel a tekintetemben figyeltem fel arra, hogy az ajkamra esik a pillantása, egy másodperc erejéig pedig abban sem voltam biztos, hogy nem akar itt és most lekapni. Mindentudó mosolyra húzódtak festett ajkaim.
- Skarlát. A púder alapú rúzsok a legjobbak, gond nélkül lehet velük enni, inni, és csókolózni, az apokalipszis szedi le körülbelül az ajakról, ha egyszer feltettük.
Nagyvonalúan elsiklottam a tény felett, hogy barátnőt említett, igazából nem tudom eldönteni, hogy az lep meg jobban, hogy ez nem lep meg, vagy hogy ezt vonzónak találom. De előbb a munka, aztán a szórakozás.
- Nos? Ha már ezt a rémesen hosszú utat csak és kizárólag miattam tette meg Denverből ide, legalább megtudhatnám a becses nevét? Szívesen elcsevegek bármennyit az időjárásról, sminkről és exbarátnőkről, ugyanakkor egész biztos vagyok benne, hogy nem a sarokban szundikáló vérfarkas miatt van itt. Árulja el, kedves, miben állhatok a szolgálatára? Már ami a nyilvánvalón kívüli dolgokat illeti.



554 szó || Bad Guy || note: Your move|| kredit




❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




A common man is a common cold, you know I’m bigger than a body and I’m sweeter than gold





Ambrosia Thorne
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
● Don't make me laugh ●
Play by :
● Ruth Wilson ●
Keresem :
Bárpult Giphy
Léptek száma :
9
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzomb. Ápr. 06, 2019 9:41 pm




Rosia & Lara




Amikor Denver láthatatlan falai túlságosan összeszűkülnek az elveim körül, a jó és a rossz határa pedig elmosódik, mindig New Orleansbe vezet az utam. Már Marcel uralma alatt is tudtuk, hogy ha a szabályok átértelmezése és az erkölcsi határok kitágítása a cél, akkor itt tárt karokkal fogadnak. Denverben nem találtam meg, amit kerestem, hiába vetették be az informátoraim minden tudásukat; az egyik legkedvesebbikük, Electra állt elő a mindent elsöprő névvel és információval. Nem mondom, hogy gyerekjáték volt kinyomozni a nő hollétét, de hát az évek és a rutin...
Hangosan bőgetve a motort gurulok be a bár elé. A hosszú utazás igencsak megviselt deréktól lefelé, hiszen órákkal ezelőtt magam mögött hagytam már azt a benzinkutat, ahol utolsó, röpke szünetemet tartottam. Nem csak a lábaim gémberedtek el, de a természet is sürgetőn szólított. Szállás és ellátás híján a vakszerencsére bízva magam, bármiféle felszerelés nélkül - leszámítva a kardomat és két kisebb tőrt, mert hülye azért nem vagyok - érkeztem meg New Orleansbe.
Ellenőrzöm a csuklómra tollal felfirkált címet, majd az épület homlokzatán díszelgő nevet, végül elégedett bólintással lehúzom a fejemről a bukósisakot, helyrerázva alatta gesztenyebarna tincseimet. Lekászálódom a motorról, gondosan kitámasztva azt, és a kesztyűimet levetve belépek a bárba. Első látásra semmi különös, habár rögvest kiszúrok néhány alvilági figurát; egy vérfarkas balra, a sarokban, és egy boszorkány a pult mellett.
Jobbra fordulok, első utam az illemhelyre vezet, s néhány perccel később felfrissülve térek ki. Ismét felmérem a bár kínálatát, habár már a belépéskor megtaláltam, akit kerestem.
- Tequilát, jéggel. - üdvözlöm a csapost, és dacára a temérdek szabad széknek, közvetlenül a pult egyetlen vendége mellé csüccsenek fel. Kicipzározom a bőrdzsekimet és ismét a hajamba túrok, tovább kócolva a tarkómon már így is összegubancolódott tincseket. Mosolygós pillantásom a mellettem ülő vörösre vándorol, s mintha nem lenne semmiféle szándékom vele, úgy fordulok vissza menetirányba. - Meg egy kis sós mogyorót, legyen szíves! - toldom hozzá kérésemhez, melynek a csapos rögtön eleget is tesz, és lehelyez elém egy tálnyi ropogtatnivalót. Belemarkolok, kézfejem külső élével közelebb tolva a tálat a mellettem ülőhöz, kérdő oldalpillantással érdeklődve, enne-e.
- Mi ez a meleg áprilisban? - tanakodom hangosan, még lejjebb húzva a dzsekim cipzárját, a poháralátéttel legyezgetve magam közben. - New Orleans nem ismeri a tavasz fogalmát? - Enyhe zsörtölődésemmel csupán a nő figyelmét szeretném felkelteni. Ha tényleg olyan erős, mint amilyennek a híre beállítja, pontosan tudja, ki vagyok és miért jöttem. Na jó, talán nem túl pontosan, de biztos figyelmeztették arra, hogy az Ötök egyike fel óhajtja keresni.
Pillantásom megakad a nő ajkán.
- Szép rúzs. Karmazsin? - Törzsemmel felé fordulok, alkaromat megtámasztva a pulton. A csapos közben elém csúsztatja a poharat, de még nem kortyolok bele, csak a kezembe fogom. - Az exbarátnőm is hasonlót használt. Nehezen kenődik. Habár túlzás barátnőnek hívni, mert csak alkalmi dolog volt... - elfintorodok az emlékek hatására, s hogy hagyjam szóhoz jutni a másikat, az italomba kortyolok.

üdv-üdv, kisasszony
@


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



Do you know what I dream about?


Larissa Blackwell
Az Öt vezetõ
egyike vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
[ keresem a hiányzó félt ]
Play by :
[ Alicia Vikander ]
Keresem :
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyVas. Dec. 16, 2018 1:28 am

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyHétf. Nov. 26, 2018 1:15 pm



☾ To: Little Letty


☾ We're gonna rise 'til we fall






Tanulnom kellett volna a múltkori esetből. Abból, hogy ez az új életmód, amit választottam magamnak, sehová sem vezet. Nincs semmi eredmény, azon túl, hogy tönkreteszem magamat. De hogyan tehetném tönkre magam, ha már… rég szétestem? Tehát a csinos nővérke intelmeinek ellenére folytattam azt, amit elkezdtem. A szórakozás, az italok… bár a nőkkel szemben felállított új szabályomat, miszerint csak szórakozok és egyikükkel sem fekszem le, kezdtem megszegni. Érezni akartam azt, hogy élek és érdeklek még valakit ezen a világon. Tudni akartam, hogy ér még valamit a jelenlétem és nem vesztem teljesen homályba. Nem akartam egy senki lenni, aki senkinek sem kell és akire senki sem emlékszik. Szétestem. Sosem fordult elő még velem, hogy ennyire… darabjaimra hulltam. De hát, minden megtörténik egyszer, nem? Még a halál is eljő, ha úgy tartja őnagyságának kedve.
Egy nagyobb sóhajjal emeltem fel a kezemet, hogy intsek, ezáltal új kört kérve a pultos lánytól. A bárpultnál ültem, kibérelve magamnak egy helyet, ahonnan a színpadot is jól láthattam. Tudtam, hogy ma lesz valami koncert, bár bevallom, annyira nem érdekelt. Csak az, hogy ezáltal még nagyobb lesz itt a tömeg… talán találhatok egy nekem tetsző lányt az estére. Nagyobb az esély rá, nem? Felnevettem a saját hülyeségemen, majd megköszöntem az italt, ahogy lerakta elém a lány.
- Újabb whisky… még pár pohár és kiütöm magam ma is. – Motyogtam szinte magamnak, miközben megfogtam a poharat és a számhoz emeltem. Ekkor ült le a pulthoz egy fekete hajú szépség. Nos, igen, egyből feltűnt, milyen gyönyörű, de inkább nem törődtem vele. Kiittam a poharam tartalmának a felét, majd a szemem sarkából néztem el felé újra.
- Vodka-martini? – Bukott ki belőlem hangosan, őt figyelve, majd felnevettem halkan. – A martini az kifejezetten olyan… csajos ital. De vodkával még nem ittam. Biztos érdekes. – Magyaráztam, majd zavartan köhintve visszafordultam a saját poharam felé. Hát, így sem kezdtem még ismerkedésbe, annyi szent. Most biztos totál idiótának gondol, ami… valójában pont lefedi a valóságot. Újra a lányra tévedt a tekintetem, jobban megnézve őt magamnak, aztán felvontam a szemöldökömet. Mielőtt nagyon belebonyolódok ebbe az egészbe… mindig szerettem felmérni, van-e valakije az illetőnek. Nem volt kedvem összeveretni magam senki pasijával.
- Érdekel a banda, aki fellép? Vársz még valakit? Barátnők, fiú…? – Árasztottam el kérdésekkel, amennyiben még nem hagyott faképnél valami oknál fogva. Jogos lett volna. Csak egy félrészeg srác voltam, aki mindenféle köszönés és bemutatkozás nélkül megszólította.

387 words ☾ Rise ☾ note: hello, Letty Bárpult 2566525366  



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

The Lonely Wolf




Theodore Storm
Vérfarkas
vagyok
Szintlépési fázis :
A közösség sztárja
Kapcsolatban :
☾ Waiting for you, Zack... until I die
Play by :
☾ Mr. Perfect and Sexy Chace Crawford
Léptek száma :
74
Népszerûség :
3

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyPént. Nov. 23, 2018 11:40 am

A bár zsúfolásig megtelt emberekkel.
Nem hiába, ritkán volt olyan alkalom, mikor egy együttes úgy döntött, hogy pont ezt a helyet választja a felkapottabbak és nagyobbak helyett.
A testek egymásnak feszültek, szinte már bőr a bőrhöz ért, a termet pedig átlengte az izzadtságtól savanykás buké, a parfümök édeskés aromájának keveredése és a cigaretta füstös illata.
Nem kifejezetten volt jó illat, bár abban a pillanatban, mikor itt tartózkodott egyáltalán nem vette észre. Mindig csak a másnapok okoztak galibát.
A mindent átjáró elegy, a ruháján maradt füst illata, egy-egy kiszívott folt a vállain, vagy épp egy idegen az ágyában. De talált már számára ismeretlen telefonszámot felírva a karjára rúzzsal, ami nem kenődött szét, és ébredt már úgy is, hogy képtelen volt levetkőzni, egyszerűen csak bedőlt az ágyába ruhástól.
Remélte, hogy ez az este is hasonlóan végződik majd...
A fekete, csillogó ruhát direkt erre az alkalomra vásárolta. Jó nő akart lenni, olyan, akire azonnal felfigyelnek. Végül is, tudott csábítani ha akart, és most mindennél jobban vágyott a figyelemre.
Pont ma volt ugyanis az évfordulója.
Pont ma történt az a tragédia.

Pont ma hozta meg élete legfélresiklottabb döntését, ezen a napon nem tudott jószívű lenni, engedte át magát az önzésének, a birtoklási vágyának és tényleg az a kurva baba tehet mindenről, meg az apja, hogy azokon a napokon olyan sokszor kerülte őt és az anyját!
Persze nem tudta valójában őt hibáztatni. Az egészről saját maga tehetett. Nem lett volna kötelező meglöknie a kislányt, lehetett volna annyira tündéri, mint amilyennek az anyja nevelte, de hát nem volt képes uralkodni magán, a farkas vérét nem tudta visszafogni, bár akkor még fogalma sem volt arról, hogy ez a világ, ez a különös dolog létezik.

Hiába volt ott a buli kezdete előtt egy órával, már hömpölygő tömeg fogadta. Talán még nem is látott ennyi embert egy helyen, és neki is csak az volt a szerencséje, hogy Bob állt az ajtóban, és törzsvendégnek számított, ez pedig elég indok volt ahhoz, hogy soron kívül beengedjék, nem kis fujjogást kiváltva ezzel.
Erre természetesen ő csak megvonta a vállát, tündöklő mosolyt villantott a férfira, majd besietett a szórakozóhelyre.
Könnyedén elvegyült, itt-ott hozzásimult egy-egy táncoló férfihoz, vagy épp nőhöz, majd végül a pultnál kötött ki.
Senki nem volt, aki felkeltette volna az érdeklődését.
Pedig szeretett vadászni, és határozottan az volt a célja, hogy ma este hazavigyen valakit.
Nem akart túl bonyolult dolgot, nem vágyott arra, hogy a partnere jófej legyen, hogy legyen bennük bármi közös is. Már úgyis megszokta, hogy általában az általa felszedettekkel egyáltalán nincs közös témája. Valahol ez is egy védelmi mechanismus volt, így legalább elbújhatott, nem érdeklődtek iránta, és  neki sem kellett ezt megtennie. Mert valahogy mindig nehezebb azokkal, akikkel megvan az összhang. Az néha balga döntésekre is késztetheti az embert... többek között olyan gondolatokra, hogy lehet mégis szebb és jobb az élet egy párkapcsolatban, és ő nem igazán akarta lekötni magát.

- Egy vodka-martinit kérek szépen! És majd írd a többihez!
- rendelt a pultnál, majd egy határozott mozdulattal felhúzta magát a tőle jóval nagyobb bárszékre. Táskáját az ölébe ejtette, majd az édes italt lassú kortyokkal kezdte el ízlelgetni.
THEODORE ∆ 500?? szó
Vendég

avatar
Vendég

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Jún. 14, 2018 10:46 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzer. Okt. 25, 2017 12:34 am


To: Chelsea

hirtelen találkozó

- Úgy, ahogyan mondtam. – Morran rá a barátnőmre kissé indulatosan. Nem tudom, mégis mit nem értett azon, amit mondtam. Bár bevallom, tényleg túl heves voltam. Hevesebb, mint kellett volna. – Ember volt, igen. Láttam meghalni őt… tudom, hogy halott volt. – Magyaráztam. A lelki szemeim előtt pörgött le újra és újra az a nap. Szinte kirázott a hideg is tőle, de valamiért nem tereltem odébb a gondolataimat.
Chelsea szavaira felvontam a szemöldököm és így néztem rá.
- Ne nézz hülyének, kérlek. Nyilván nem várom el, hogy felismerjen. Inkább csak egy magyarázatot akarok. Vámpír lett. És egyben vadász is, már amennyire lejött a viselkedéséből. Nem vagyok benne biztos, ki tette azzá, de… kételkedem benne, hogy ő ezt akarta volna. – Sóhajtottam egy aprót. Volt néhány halvány emlékem arról, miszerint Arno nem túlzottan szerette a természetfeletti lényeket. Azt hiszem, még engem is elítélt azért, ami vagyok. Újabb sóhaj hagyta el a számat.
- Elkerülöm. Egy ideig biztosan… - Tettem hozzá halkabban. – Nem mintha kapcsolatot akarnék, Chelsea. Az már a múlt. Amúgy is… tettem valamit, ami ha kiderül, akkor már lesz oka megölni engem. – Magyaráztam, bár eléggé halkan, szóval nagyon figyelnie kellett, ha érteni akarta, amit mondok. A puszira meglepődtem, értetlenül pislogtam a lányra. Néha olyan közvetlen tudott lenni, hogy megijedtem tőle. Mármint, miért ilyen kedves velem?
- Ha máris kezd fejbe vágni, akkor nagyon nem bírod az italt. – Elmosolyodtam. A whiskys pohárra pillantottam, majd a továbbiakra lassan vissza. Az arcomról el is illant a mosoly és a lehetséges jókedv.
- Klaus… ő tette. – Jelentettem ki, majd azonnal javítottam is magam. – Megölte őket. A falut… mindenkit. – A fejemet ráztam kissé, majd kikértem magamnak egy újabb kör italt. Ha Chelsea kért, akkor viszont neki is. Kortyoltam belőle. – Miattam tette. Én vezettem oda… fogalmam sem volt róla, hogy mit tervez. Úgy tudtam, hogy Klaus… teljesíteni akarja Arno utolsó kívánságát. Nos… - A kezemben levő pohárra emeltem a tekintetem, majd felemeltem. – Nem azt teljesítette. De én voltam az ostoba… amiért bíztam benne.
És ezzel elmeséltem életem legnagyobb hibáját. A másik talán az, hogy nem voltam ott, amikor Arnona baja esett és nem mentettem meg attól a vámpírtól, aki vámpírrá tette őt. Újabbat kortyoltam, csak ezután feleltem a kérdésére.
- Ha tudnám, már rég felkerestem volna, hogy megöljem… bár úgy tudom, nem csak én vágynám a halálát. – Apró vállvonás. – Netán fel akarod keresni őt? – Gúnyosan elmosolyodtam. – Két pillanat alatt megölne. Szóval ne próbálkozz a közelébe jutni… verd ki a fejedből a bosszút, Chelsea. Az nem a te asztalod. – Hisz az az enyém volt.
A továbbiakra a gúny eltűnt az arcomról és bólintottam egy aprót. Megértettem, hogy még máshol van dolga, sőt, igazság szerint jobb is volt, hogy nem New Orleansban töltötte a napjait.
- Nincs új kiszemeltem. Nem is lesz. Egyetlen egy… célom van és azt tudod, hogy mi. Más nem érdekel. Felőlem a világ összes férfinemű tagja leborulhat a lábam elé, nem érdekel. – Vállat vontam. Tényleg nem érdekelt. De azt hiszem, leginkább azért nem, mert most felbukkant Arno. Vagy Victor… ahogyan most nevezteti magát. Hisz számomra ő volt az első. Mindenféle értelemben. És amióta ő nincs, én nem szerettem úgy még senkit. Férfit. A ruhás megjegyzésre, miszerint lehet, ezért akart megölni, vágtam egy grimaszt.
- Őt nem érdekli a divat, hidd el. – Azért a szavainak a végére elképedtem, sőt, némiképp zavarba is jöttem. – Miket nem gondolsz?! Biztos, hogy nem akarna ilyesmit… - Inkább a pohár italomba temetkeztem, amíg legyűrtem a zavaromat.
- Lehet, hogy új idők járnak, de én még azt hiszem, a múltban élek. És amíg azt nem tudom lezárni… nos, felőlem 2358-at is írhatunk, akkor sem számít más. – Ez volt az igazság. Rögeszmésen ragaszkodtam a bosszúmhoz és még Chelsea sem tudott lehúzni a kiválasztott útról.
- Chels… az én halálom még nagyon messze van. Vagy, ha mégis meghalok, hát tudod… - Magamra mutattam célzón. – Bele tudok bújni egy másikba… persze, miután megfelelően előkészítettem az új testet. – Magyaráztam neki okoskodva, bár tényleg így volt. Meg tudtam tenni. Épp ezért lehettem itt ilyen idősen, hisz valljuk be, 1049 éves aligha lehetne bárki.

663 szó || kicsit béna lett a reagom Bárpult 3739568389  


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
●● i found them: victor sutton and christian e. gray ●●
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptyCsüt. Okt. 19, 2017 1:36 pm


To: Stephanie

nocsak, nocsak..

Stephie szavaira meredten bámultam rá, komolyan figyeltem ez alkalommal. Tudtam, hogy van valami régi szerelme, de azt nem hogy ennyire komoly érzéseket táplált volna felé. Az italomba kortyoltam volna, amikor kijelentette hogy meghalt, de mégsem. Ez mégis hogy lehet? Bár, egy ilyen világban, amiben élünk természetesen ez nem meglepő. Csakhogy a srác, ember volt.
- Hogy érted azt hogy meghalt de mégsem? Visszahozta valami boszorkány? De, hát, ő ember volt, nem de? - ráncoltam a szemöldökömet miközben az italomat a pultra tettem.
- És mégis mit vársz, hogy felismerjen? Ebben a testben? Ha jól tudom, nem ebben voltál, amikor megismerkedtél vele. Nem lehet, hogy Klausnak köze van ahhoz, hogy feltámadt? Vagy mit csinált.. - néztem magam elé zavarodottan.
- Az én véleményem is az, hogy a legjobb ha elkerülöd. Ebből kapcsolat ezek szerint újból nem lesz, úgyhogy .. - csaptam a kezemmel a bárpultra hirtelen, egy mosollyal - ami nem megy, azt nem kell erőltetni. - és egy puszit nyomtam Stephi orcájára.
- Én itt vagyok neked, amíg még itt vagyok, mert a pia kezd a fejembe szállni, és nem lenne túl jó buli, ha hazafelé részegen vezetnék. Bántani MÉG - emeltem ki - nem akarok senkit. - erre erőltetett fogvillantós mosollyal pislogtam nagyokat Stephire.
A várossal kapcsolatos válaszára a szemeimet kezdtem el forgatni, és mivel a Whiskey már elég szépen a fejembe szállt, ismét a pultot kezdtem csapkodni.
- Klaus, Klaus, Klaus, Klaus. Mindenhol csak Klaus. Nagyon elegem van, még a név hallatától is végigfut rajtam a hideg. Nem mintha félnék tőle, mert minden bizonnyal, neki köszönhetően erősebb vagyok mint ő. Egyszerűen csak azt akarom, hogy tűnjön el a föld felszínéről, de úgy mondjuk .. - gondolkodtam el, majd rávágtam - örökre.
Ekkora kisebb-nagyobb gondolkozásokba kezdtem, ami kiütött az arcomra és a szemeimre is. Mi lenne, ha megpróbálnám megbosszulni Klaust? Nem mintha nem adott volna jó életet, de mégis ő miatta öltem meg a családomat. Ennyivel tartozom nekik.
- Nem tudod merre lehet most Klaus? - tettem fel óvatlanul a kérdést, mintha csak érdeklődnék.
Megvártam a reakcióját, majd amikor a költözésről kezdtünk beszélni, akkor ismét egy kicsit mérges lettem.
- Nem, nem arról van szó hogy nem akarok melletted lenni. - jelentettem ki egy csöppnyit idegesen. - Egyszerűen csak dolgom van Mystic Fallsban. Ennyi. Majd ha minden lepörgött, meglátjuk merre visz az utam.
Nem akartam ennél többet elárulni neki, mert igaz hogy a legjobb barátnőm, de akkor sem akarom hogy tudja, hogy esetleg veszélybe sodorhatom magamat. Jobbnak láttam lezárni ezt a témát, ott és akkor.
- Attól még, hogy az ex pasid megakar ölni, lehet új kiszemelted - böktem vissza oldalba játékosan, majd az alsó ajkamra harapva kuncogtam.
- Lehet, hogy pont a ruhád miatt akart megölni - nevettem fel, ezúttal a Whiskey már tényleg elég mélyen motoszkált. - Lehet, hogyha felvennél valami szexi göncöt, nem megölni, hanem megdönteni akarna. - nevettem fel ismét hangosan.
- Ne érts félre, én elfogadlak úgy ahogy vagy. De ez már 2017, a 21. század. És nem az időszámításunk előtti 700-as években járunk bogaram. - tettem a vállára a kezemet, egy halvány, kérlelő mosollyal megfűszerezve.
- Ne vegyél mindent olyan komolyan, legyél lazább.. Sosem tudhatod mikor purcanunk ki teljes egészében, és még egy szexi ruhát sem öltöttél magadra egész életedben. Ez nélkül akarsz meghalni? - ráncoltam a szemöldökömet, persze egy kis irónia volt a hangomban, de azért csak remélni tudtam, hogy nem sértődött meg.

nem tudom hány szó Very Happy || köszönöm Bárpult 1787626725  

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzer. Okt. 18, 2017 6:13 pm


To: Chelsea

hirtelen találkozó

- Az újra találkozásunkra. – Poharaink összekoccanva ünnepeltek, mintegy velünk együtt. A kérdéseire megforgattam a szemeimet és azon kezdtem gondolkodni, mit és hogyan meséljek el a történtekből, de végül nem is volt min agyalni.
- Emlékszel, amikor az első és egyetlen szerelmemről meséltem neked? Tényleg szerettem. Aztán meghalt és vele együtt az egész falu is. – Magyaráztam, miközben magam elé pillantottam. – A helyzet az, hogy nem halt meg. Él. Nem tudom, hogyan és miért, de él. És rám támadt… fogalma sincs róla, én ki vagyok, de meg akart ölni. Teljesen más most, mint akkor volt. Mint akit… nos, szerettem. – A végét már zavart hanggal, értetlenül mondtam. Mármint, magam sem értettem, hogy hogyan változhatott meg ennyire. Szusszantam egy nagyobbat, majd oldalra döntöttem a fejemet.
- A legjobb lesz, ha messzire elkerülöm. Így egyikünknek sem esik bántódása. Sem nekem, sem pedig neki. – Sosem akartam volna őt bántani, de nyilván, ha újból rám támadt volna, akkor én újból védekezek. És ez így végeláthatatlan harcnak ígérkezett, amihez nem volt semmi erőm. Talán… ha sikerül Dahliával végeznem, visszatérhetek hozzá és lerendezhetjük ezt a befejezetlen ügyet. Azaz tisztázhatjuk, mi történt. Elmondhatja majd, hogyan lehet most itt… hogyan változott vámpírrá. Nem, arra még csak gondolni sem akartam, hogy Klaus tette. De valamiért ott motoszkált a gondolataimban ez a név, ami majdnem Chelseát is végleg eltörölte a föld felszínéről. Idegesen löktem odébb a poharat, majd a hajamba túrtam. Egy pillanatra elgondolkoztam, kinek a halála lenne számomra fontosabb. Klausé vagy Dahliáé?
A válaszára lassacskán visszarázódtam a valóságba és rá kezdtem figyelni, ha már volt olyan kedves, hogy válaszolt a kérdéseimre. Halványan elmosolyodtam, majd igazítottam a hajamon. A fülem mögé tűrtem lassan néhány tincset.
- Ez a város is hasonló. Itt rengeteg vámpír van… és rengeteg boszorkány. Sok históriát hallottam már erről a városról. Régen Klaus uralma alatt állt egész New Orleans. Az ő királysága volt. – Meséltem, miközben körülpillantottam. – De most nem az övé… most fogalmam sincs, ki próbálja itt rendezgetni a dolgokat. Nem mintha érdekelne… engem csak Dahlia vonzott ide. Úgy tudom, Freya itt van valahol. – Magyaráztam elgondolkodva, majd legyintettem, jelezve, hogy mindegy.
A határozott válaszára valamiért felnevettem. Fogalmam sem volt, miért ennyire elutasító a szóban forgó várossal, de viccesnek találtam.
- Nem? Értem én. Semmi kedved a furcsa barátnőd közelében lenni hosszútávon, ugye? – Böktem oldalba játékosan, még mindig nevetve. Aztán a whiskymre pillantottam, de ezúttal még nem ittam bele. A kérdésre viszont értetlen arcot vágva meredtem Chelseára.
- Pasik? Komolyan, Sea’? Épp az imént mondtam, hogy az ex fiúm meg akart ölni. – A fejemet ráztam, bár egy halvány, értetlen mosoly még ott bujkált az arcomon. A felsőm ráncigálására odanéztem, majd vissza rá. A fejemet ezután hátradöntöttem kissé.
- Jaj, Chelsea… tudod, hogy én nem követem a divatot és igazából nem is érdekel, hogyan nézek ki, amíg nekem kényelmes. Nem akarok tetszeni senkinek és fiút sem akarok. – Megvontam a vállam és a karjaimat is kitártam.
- Én nem te vagyok. Te csinos vagy, jól nézel ki, imádod a mai divatot, a fiúkat… de én… engem ez egyáltalán nem köt le. – A fejemet ráztam, majd a poharam után nyúltam, hogy ihassak belőle.
- És ez számomra így van jól. És úgy tudtam, elfogadsz úgy, ahogyan vagyok, Chelsea. – Néztem rá már komolyabban, némileg vádlón.

531 szó || imádtam a reagod! Bárpult 3634486886  


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
●● i found them: victor sutton and christian e. gray ●●
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzer. Okt. 18, 2017 12:45 am


To: Stephanie

nocsak, nocsak..

Láttam amint meglepődik a kijelentésemen, amivel megdícsértem. Én is meglepődtem saját magamon, nem kell félni. Amikor észrevettem hogy Stephie koccintani akart velem, gyorsan elementem a poharat a számtól, és egy nagy mosollyal koccintottam vele.
- Az új találkozásunkra - szóltam a koccintás előtt.
Láttam rajta, amint a kérdéseim hallatán a tekintete teljesen magabiztossá válik, és a levegő mintha tűzben égett volt kettőnk között. Persze, nem úgy.. Inkább a haragjának a szeleit és a tüzeit éreztem, amint beszélni kezdett Dahliáról és Freyáról. Egy pillanatra meg is lepődtem, hogy egy ilyen kis emberből, honnan jön ennyi gyűlölet és harag elő. A poharát figyeltem, hogy ha szükség van rá, akkor a leggyorsabban kiszedjem a kezéből, hogy ne vágja őt össze a szilánk, amit esetleg képes okozni a haragja által majdnem összetört pohárral. Majdnem meghalt? Mivan? Eszméltem fel a kijelentésére.
- Meghaltál? Mi? Hogy hogy majdnem meghaltál? Mit csináltál megint? - húztam fel az egyik szemöldökömet, félig bosszankodva, félig pedig unva. Mindig talál magának valamit, amivel veszélybe sodorja magát. És bár, ő az idősebb, azért egy eretnek bármilyen szempontból is nézzük erősebb mint egy sima boszorkány. Pontosan ezért hívtam fel, és ezért vagyok mellette, hogy megvédjem az ilyen kis történésektől, de úgy látszik nem okul semmiből. És egyébként is, az is megfordult a fejemben, hogy lehet hogy megint csak túlzásba visz valami dolgot. Mint például, amikor nem tudom hogy mit evett, amitől hányni kezdett, és felhívott hogy megfog halni, mert kifogja hányni a szerveit. Nos, nem túl guszta, de azért valljuk be, ez egy kicsit túlzás. Megvártam a válaszát a kérdésemre, miközben rendeltem én is magamnak még egy Whiskeyt. A Whiskeym kikérése közben pedig, hallottam amint Mystic Fallsról kérdezget, úgyhogy felé fordultam.
- Mystic Falls? Érdekes? Hagyjuk már.. - legyintettem pufogva - semmi. Ugyanaz mint 100 évvel ezelőtt. - ráztam a fejemet unottan, miközben az újonnan kihozott italomba kortyoltam. - Vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok szaladgálnak körbe körbe, és úgy tesznek mintha valódi, normális emberek lennének. Sok mindent nem láttam még a helyből, és az emberekből, de az egész város bűzlik a vérfarkasoktól, amitől én nem olyan sokára hányni fogok. - tettem hozzá halkabban.
Arra a kérdésére, hogy miért nem költözöm New Orleans-be, elgondolkodtam. Felnéztem a plafonra kacsa szájat formálva, és a szemeimet hunyorítva.
- Nem - jelentettem ki teljes magabiztossággal. - Mystic Falls-ban még dolgom van, az a megérzésem támadt. Úgyhogy köszi, de nem megyek. - pislogtam nagyokat, egy erőltetett mosollyal, majd az italomba ittam.
Megvártam Stephie reakcióját a válaszomra, majd új témába kezdtem bele.
- Mivan a pasikkal? - biccentettem, a szemöldökömet megvonva, és végig mérve Stephiet. - Mi ez a rongy rajtad? - néztem egy pár pillanatig lenézően, majd megráncigáltam nem túl erősen a felsőt, ami rajta volt.
- Néha annyira öregesen öltözködsz, hogy én nem is értem - ráztam a fejemet értetlenül, és még mielőtt bármit is válaszolni tudott volna, tovább folytattam a mondandómat - Miért nem veszel fel valami szexit? Valamit, amitől igazi nőnek nézel ki, és amitől a pasik jobbra-balra fognak ájulni tőled. Komolyan el kell neked egy pár divat tipp. - azzal vissza fordultam a pult felé, és ismét az italomba kortyoltam, a reakciójára várva.

nem tudom hány szó Very Happy || még belejövök remélem Bárpult 1787626725


Vendég

avatar
Vendég

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult EmptySzer. Okt. 18, 2017 12:17 am


To: Chelsea

hirtelen találkozó

Figyeltem, ahogy megtette az utat a bejárattól egészen a pultig. Bár első szavait nem hozzám intézte, hanem a pultoshoz, nem haragudtam érte. Sőt, egy halvány mosoly is megjelent az ajkaimon, aztán leraktam a poharat magam elé és felé fordultam, ahogy közelebb jött.
- Szia, Sea’. – Mértem végig. Régen láttam már, de nem olyan régen, hogy ne emlékezzek a jól kinéző barátnőmre. Mármint, semmiféle fura gondolat nem járt a fejemben, de tagadhatatlan tény volt, hogy Chelsea jól néz ki. Valahol rejtély volt számomra, hogy még nincs barátja. A dicsérete azért meglepett, összeszaladtak a ráncok a homlokomon, majd kérdőn felvontam az egyik szemöldököm. – Kösz. Azt hiszem. – Reagáltam kínosan. Nem tudtam, mi mást reagálhatnék. Figyeltem, ahogy megfogta a poharát és ha engedte, sietve én is megfogtam a magamét és koccintottam vele. Ezután kortyoltam és a magam részéről ki is ittam a maradékot a pohárból. Ez jól esett. Az égető forróság a torkomon… nagyon is tetszett. De a kérdései egy picit kirántottak az alkoholmámorból. Chelseára pillantottam, néhány hosszabb pillanatig fürkésztem az arcát, majd a pult felé fordulva felkönyököltem rá egyik kezemmel.
- Nem mondhatnám, hogy túl jól vagyok. Dahlia még nem bukkant fel, így még nem volt lehetőségem megölni. Freya meg ugyebár vele van. Nagyon remélem, hogy még él és ki tudom szabadítani annak a boszorkánynak a karmai közül. – Magam elé meredtem, kissé talán hosszan is. A tekintetem megváltozott, az elszántság, sőt, a túlzott elszántság és határozottság sugárzott belőle. Képes lettem volna összeroppantani a poharat is a kezemben, de türtőztettem magam és inkább elengedtem, mielőtt tényleg szilánkokra töröm. Aztán kiráztam a kezem, ellazítottam. Próbáltam mosolyt erőltetni magamra és így néztem újra a barátnőmre.
- Ma majdnem meghaltam. Majdnem a temetésemre jöttél, kislány. – Jegyeztem meg egy nagyobb, szórakozottabb mosollyal az arcomon, majd visszapillantottam a pultos felé, akinek intettem, hogy hozzon még egy kört, mert szükségem lesz rá. Chelseára néztem.
- És veled mi történt az utóbbi időben? Mystic Fallsban van valami érdekes? – Érdeklődtem. New Orleanshoz képest az a város azt hiszem, csendesebb volt. De huzamosabb ideig sosem tartózkodtam ott, néha átutazóban voltam ott és nem jött. – Egyébként, miért nem költözöl ide? – Kérdeztem meg váratlanul. A semmiből jött az ötlet, a kérdés. Bár nem tudtam, hogy jó ötlet-e idehívni a városba…

365 szó || hello, my friend Bárpult 3808243726


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
●● i found them: victor sutton and christian e. gray ●●
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult Empty

Ajánlott tartalom


Bárpult Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Rousseau's bár-
^
ˇ