Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Eddigi külsõk

Bárpult - Page 2 EmptyAlways and Forever
Today at 12:03 am



Gyakori kérdések

Bárpult - Page 2 EmptyAlways and Forever
Yesterday at 10:08 pm



Könyvtár

Bárpult - Page 2 EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 9:16 pm



Városi temetõ

Bárpult - Page 2 EmptyLarissa Blackwell
Yesterday at 5:22 pm



Black Pearl Bar

Bárpult - Page 2 EmptyScarlett Storm
Yesterday at 4:43 pm



Nappali

Bárpult - Page 2 EmptyCassidy Hemingway
Yesterday at 4:21 pm



Kastélykert

Bárpult - Page 2 EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 1:49 pm



Az erdõ mélyén

Bárpult - Page 2 EmptySierra
Kedd Május 21, 2019 6:50 pm



Hard Luck kocsma

Bárpult - Page 2 EmptyHope Mikaelson
Kedd Május 21, 2019 6:21 pm



gwendolyn rosendhal

Bárpult - Page 2 EmptyLarissa Blackwell
Kedd Május 21, 2019 6:17 pm
A tél díjazottjai
a tél őrangyala
Isaac Lestrange

a tél női karaktere
Lara & Katherine

A tél férfi karaktere
Zack Reed

a tél párosa
Kai & Katherine

a tél játéka

a tél előtörténete
A közönség kedvencei
a legjobb tag
Elisabeth Saltzman

a legjobb admin
Isaac Lestrange

a legjobb író
Larissa Blackwell

a legjobb ötletgazda
Reagan Blair

a legjobb alkotók
Hazel, Stefan & Isaac

a legjobb karakterek
Sierra & Poppy Parker

a legjobb szál
Zack Reed bosszúja az Ötök ellen

Share
 

 Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptySzer. Okt. 18, 2017 12:45 am


To: Stephanie

nocsak, nocsak..

Láttam amint meglepődik a kijelentésemen, amivel megdícsértem. Én is meglepődtem saját magamon, nem kell félni. Amikor észrevettem hogy Stephie koccintani akart velem, gyorsan elementem a poharat a számtól, és egy nagy mosollyal koccintottam vele.
- Az új találkozásunkra - szóltam a koccintás előtt.
Láttam rajta, amint a kérdéseim hallatán a tekintete teljesen magabiztossá válik, és a levegő mintha tűzben égett volt kettőnk között. Persze, nem úgy.. Inkább a haragjának a szeleit és a tüzeit éreztem, amint beszélni kezdett Dahliáról és Freyáról. Egy pillanatra meg is lepődtem, hogy egy ilyen kis emberből, honnan jön ennyi gyűlölet és harag elő. A poharát figyeltem, hogy ha szükség van rá, akkor a leggyorsabban kiszedjem a kezéből, hogy ne vágja őt össze a szilánk, amit esetleg képes okozni a haragja által majdnem összetört pohárral. Majdnem meghalt? Mivan? Eszméltem fel a kijelentésére.
- Meghaltál? Mi? Hogy hogy majdnem meghaltál? Mit csináltál megint? - húztam fel az egyik szemöldökömet, félig bosszankodva, félig pedig unva. Mindig talál magának valamit, amivel veszélybe sodorja magát. És bár, ő az idősebb, azért egy eretnek bármilyen szempontból is nézzük erősebb mint egy sima boszorkány. Pontosan ezért hívtam fel, és ezért vagyok mellette, hogy megvédjem az ilyen kis történésektől, de úgy látszik nem okul semmiből. És egyébként is, az is megfordult a fejemben, hogy lehet hogy megint csak túlzásba visz valami dolgot. Mint például, amikor nem tudom hogy mit evett, amitől hányni kezdett, és felhívott hogy megfog halni, mert kifogja hányni a szerveit. Nos, nem túl guszta, de azért valljuk be, ez egy kicsit túlzás. Megvártam a válaszát a kérdésemre, miközben rendeltem én is magamnak még egy Whiskeyt. A Whiskeym kikérése közben pedig, hallottam amint Mystic Fallsról kérdezget, úgyhogy felé fordultam.
- Mystic Falls? Érdekes? Hagyjuk már.. - legyintettem pufogva - semmi. Ugyanaz mint 100 évvel ezelőtt. - ráztam a fejemet unottan, miközben az újonnan kihozott italomba kortyoltam. - Vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok szaladgálnak körbe körbe, és úgy tesznek mintha valódi, normális emberek lennének. Sok mindent nem láttam még a helyből, és az emberekből, de az egész város bűzlik a vérfarkasoktól, amitől én nem olyan sokára hányni fogok. - tettem hozzá halkabban.
Arra a kérdésére, hogy miért nem költözöm New Orleans-be, elgondolkodtam. Felnéztem a plafonra kacsa szájat formálva, és a szemeimet hunyorítva.
- Nem - jelentettem ki teljes magabiztossággal. - Mystic Falls-ban még dolgom van, az a megérzésem támadt. Úgyhogy köszi, de nem megyek. - pislogtam nagyokat, egy erőltetett mosollyal, majd az italomba ittam.
Megvártam Stephie reakcióját a válaszomra, majd új témába kezdtem bele.
- Mivan a pasikkal? - biccentettem, a szemöldökömet megvonva, és végig mérve Stephiet. - Mi ez a rongy rajtad? - néztem egy pár pillanatig lenézően, majd megráncigáltam nem túl erősen a felsőt, ami rajta volt.
- Néha annyira öregesen öltözködsz, hogy én nem is értem - ráztam a fejemet értetlenül, és még mielőtt bármit is válaszolni tudott volna, tovább folytattam a mondandómat - Miért nem veszel fel valami szexit? Valamit, amitől igazi nőnek nézel ki, és amitől a pasik jobbra-balra fognak ájulni tőled. Komolyan el kell neked egy pár divat tipp. - azzal vissza fordultam a pult felé, és ismét az italomba kortyoltam, a reakciójára várva.

nem tudom hány szó Very Happy || még belejövök remélem Bárpult - Page 2 1787626725


Vendég

avatar
Vendég

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptySzer. Okt. 18, 2017 12:17 am


To: Chelsea

hirtelen találkozó

Figyeltem, ahogy megtette az utat a bejárattól egészen a pultig. Bár első szavait nem hozzám intézte, hanem a pultoshoz, nem haragudtam érte. Sőt, egy halvány mosoly is megjelent az ajkaimon, aztán leraktam a poharat magam elé és felé fordultam, ahogy közelebb jött.
- Szia, Sea’. – Mértem végig. Régen láttam már, de nem olyan régen, hogy ne emlékezzek a jól kinéző barátnőmre. Mármint, semmiféle fura gondolat nem járt a fejemben, de tagadhatatlan tény volt, hogy Chelsea jól néz ki. Valahol rejtély volt számomra, hogy még nincs barátja. A dicsérete azért meglepett, összeszaladtak a ráncok a homlokomon, majd kérdőn felvontam az egyik szemöldököm. – Kösz. Azt hiszem. – Reagáltam kínosan. Nem tudtam, mi mást reagálhatnék. Figyeltem, ahogy megfogta a poharát és ha engedte, sietve én is megfogtam a magamét és koccintottam vele. Ezután kortyoltam és a magam részéről ki is ittam a maradékot a pohárból. Ez jól esett. Az égető forróság a torkomon… nagyon is tetszett. De a kérdései egy picit kirántottak az alkoholmámorból. Chelseára pillantottam, néhány hosszabb pillanatig fürkésztem az arcát, majd a pult felé fordulva felkönyököltem rá egyik kezemmel.
- Nem mondhatnám, hogy túl jól vagyok. Dahlia még nem bukkant fel, így még nem volt lehetőségem megölni. Freya meg ugyebár vele van. Nagyon remélem, hogy még él és ki tudom szabadítani annak a boszorkánynak a karmai közül. – Magam elé meredtem, kissé talán hosszan is. A tekintetem megváltozott, az elszántság, sőt, a túlzott elszántság és határozottság sugárzott belőle. Képes lettem volna összeroppantani a poharat is a kezemben, de türtőztettem magam és inkább elengedtem, mielőtt tényleg szilánkokra töröm. Aztán kiráztam a kezem, ellazítottam. Próbáltam mosolyt erőltetni magamra és így néztem újra a barátnőmre.
- Ma majdnem meghaltam. Majdnem a temetésemre jöttél, kislány. – Jegyeztem meg egy nagyobb, szórakozottabb mosollyal az arcomon, majd visszapillantottam a pultos felé, akinek intettem, hogy hozzon még egy kört, mert szükségem lesz rá. Chelseára néztem.
- És veled mi történt az utóbbi időben? Mystic Fallsban van valami érdekes? – Érdeklődtem. New Orleanshoz képest az a város azt hiszem, csendesebb volt. De huzamosabb ideig sosem tartózkodtam ott, néha átutazóban voltam ott és nem jött. – Egyébként, miért nem költözöl ide? – Kérdeztem meg váratlanul. A semmiből jött az ötlet, a kérdés. Bár nem tudtam, hogy jó ötlet-e idehívni a városba…

365 szó || hello, my friend Bárpult - Page 2 3808243726


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
●● i found them: victor sutton and christian e. gray ●●
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptyKedd Okt. 17, 2017 11:56 pm


To: Stephanie

nocsak, nocsak..

Mystic Falls eléggé lepukadt város. Körülbelül semmit nem tudtam ott csinálni, mivel senkit sem ismertem. És én nem vagyok az a tipikus ismerkedős csaj, aki bemutatkozik mosolyogva mindenkinek, úgyhogy egy régi barátomhoz fordultam.
Felhívtam Stephiet, úgyis nagyon régóta nem találkoztunk már. Közölte velem hogy még mindig New Orleans-ben van, és hogy menjek oda. Jó érzés volt hallani végre egy ismerős hangot, ennyi idő után. Úgyhogy, összepakoltam és elindultam. Szereztem magamnak egy kocsit, igaz nem túl legális úton, dee.. hát mégis mire való az igézés, ha nem erre IS? Bepattantam a vadi új mondjuk úgy, földes járó járgányomba, és elindultam New Orleans felé. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit mondjak majd neki, hogy vajon hogyan fog fogadni, és milyen lesz ez az ,,első" találkozás.. Annyira elmeredtem a gondolataimban, hogy észre sem vettem hogy már ott vagyok. Oda értem a bár elé, kiszálltam az autómból, és először csak rátámaszkodtam, és gondolkodtam. Biztos be akarok én oda menni? Egy kicsit távolinak érzem egy ideje Stephie-t, és így eléggé nehéz lesz bármit is mondani.
- Sea! Kapd össze magad! Te Chelsea Janson vagy! - szólt egy hang a fejemből, amire bólogatni kezdtem. Szívtam egy nagy, friss levegőt, és beléptem.
Amint beléptem, láttam amint Stephie integet a bárpultnál, és nekem hirtelen egy kínos mosoly görbült az arcomra. Közelebb léptem, majd levettem a sapkámat, és leültem. A pultos már sietett is oda hozzánk, hogy mit iszom, esetleg iszunk.
- Egy Whiskey-t kérek! - biccentettem a pultosnak, majd miután kikértem, végig néztem Stephie-n, és végre eljutottam odáig hogy köszönjek neki.
- Szia! - mondtam egy nagy sóhajtással , majd bólogatni kezdtem -
- Nagyon.. Jól nézel ki - tovább bólogattam elismerően, egy mosollyal az arcomon. Eközben egy picit összeráncoltam a szemöldökömet, mert nem tudtam miért viselkedem ilyen furán. Egyből észbe kaptam, majd egy kis hátba veregetés után, ami persze nem volt olyan erős, végre valami értelmes is kijött a számon, miközben a Whiskey-met kihozták, és belekortyoltam.
-  Na és, hogy van a mi kis Stephienk? Mivan Dahliaval? Na és Freya? - Éreztem hogy egy kicsit a közepébe vágtam a dolgoknak, de egyszerűen nem tudtam mi másról kérdezhetném. Végül is, ezért van megbolondulva, hogy végre bosszút állhasson a testvére miatt. És tudom, hogy sokszor lassan lassan már elmegy az esze is, és pontosan ezért vagyok itt. Hogy vissza rántsam a valóságba, és hogy mellette legyek amikor kell.  

szó || neked is hello, my friend Very Happy  

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptyKedd Okt. 17, 2017 11:26 pm


To: Chelsea

hirtelen találkozó

Még élénken élt bennem a legutóbbi élményem. A találkozásom a halottnak hitt szerelmemmel. Vagyis csak a volt szerelmem. Azt hittem, meghalt. A szemem láttára halt meg tulajdonképpen, majd mindenki más az én hibámból. Soha nem felejtem el azt a napot… azt, amikor Klaus Mikaelson megölt mindenkit abban a faluban. De akkor hogy lehet mégis életben Ő? Nem, lehet hogy nem is ő volt az. De a hangja, a kisugárzása… csak ő lehetett.
Sóhajtottam egy nagyobbat, majd a poharamat felemeltem a pultról. Sosem volt szokásom leinni magam, de muszáj volt kiürítenem a fejem a temérdek gondolattól, ami megrohamozta. Nem is azzal volt a gond, hogy a gondolatok cikáztak a fejemben, hanem az, hogy mind Hozzá tartozott. Eddig megszoktam, hogy megszállottan, őrült módon csak és kizárólag Dahliára figyeltem, de most… ez kicsit megváltozni látszott. Nem engedhettem, hogy így legyen. Nem kavarhatott fel a jelenléte, az, hogy a városban van. Meg akart ölni. Pedig nem tudta, hogy ki vagyok. Hisz ő… nem látott még ebben a testben. Újabb sóhaj hagyta el a számat, majd a telefonomat húztam magamhoz közelebb. Megnyomtam egy gombot, mire a kijelző felvillant. Még mindig volt további negyed óra Chelsea érkezéséig, így idegesen körbepillantottam. Valami… kellett valami, ami a gondolataimat tereli. Aztán visszapillantottam magam elé. A pultos épp ekkor lépett közelebb hozzám, majd kérdőn rám pillantott, amolyan: „Kérek-e még valamit?” stílusban. A válaszom egy apró fejrázás volt, mielőtt újból kortyoltam volna az italomba.
Gondolataim ezúttal Chelsea körül kezdtek forogni. Rég láttam már, az igazat megvallva és villámcsapásként ért az, hogy ma felhívott. Nem tudtam először, örüljek-e vagy sem, hisz úgy éreztem, nem a legjobbkor látogat meg. Sosem tudtam, miért engedtem magamhoz közel. Azért, mert szükségem volt valakire vagy azért, mert tulajdonképpen elvettem az emlékeit? Igaz, hogy a szülei kértek meg rá és én belementem, de attól még elvettem és… felelősnek éreztem magam mindazért, ami vele történt. Sajnáltam is. De hogy a bizalmamat mikor szerezte meg, arról fogalmam sem volt. Tulajdonképpen benne bíztam a legjobban. Meg Freyában, de végül őt… magam mögött hagytam. Viszont ha megölöm Dahliát, őt is felszabadíthatom és ez az, ami igazán éltetett.
Mielőtt újból kortyoltam volna a poharamból, hallottam, hogy nyílik a bár ajtaja. A fejemet az ajtó irányába fordítottam és ahogy megláttam Chelseát, azonnal emeltem a kezem, hogy intsek neki. Hát megérkezett.

376 szó || hello, my friend Bárpult - Page 2 3808243726


❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Stephanie Stafford
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
●● maybe next year but probably not ●●
Play by :
●● zoey deutch ●●
Keresem :
●● i found them: victor sutton and christian e. gray ●●
Léptek száma :
24
Népszerûség :
0

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptyPént. Okt. 06, 2017 12:54 pm

Lezárt játék.
Szabad játéktér.

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Léptek száma :
449
Népszerûség :
0

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptyKedd Júl. 25, 2017 4:57 pm




Hayley & Cami





Nagyon elmereng valamin, én pedig ilyenkor mindig azt gondolom, túl nagy a szám és valami rosszat mondtam. Az biztos, hogy ennek a lánynak sem volt épp könnyű élete. Lemondtak róla a szülei? Az ilyesmit sosem fogom tudni megérteni. Mégis milyen szülő az ilyen? Nem mintha olyan sokat tudnék erről, de valahogy elképzelhetetlen számomra, hogy lemondjak a gyerekemről. Az elveim sem engednék meg nekem ezt a szívtelen döntést. Értem, hogy sokan az életképtelen körülményeik miatt mondanak le a gyermekükről, és nem azért, mert nem szeretik őt, de szerintem ez akkor sem megoldás.
- Ha itt éltek, akkor valóban lennie kell valami feljegyzésnek valahol. Majd szétnézünk a temérdek sok cucc között. - Kacsintok Hayley-re, és valóban bízom abban, hogy találunk valamit, ami a hasznára válhat. Örülök, hogy a kíváncsiságom nem űzte el egy távolabbi asztalhoz vagy egyenesen ki a bárból. Igyekszem nem jobban belemászni a magánéletébe, bár ahhoz a fickóhoz, aki teherbe ejtette, lenne egy-két keresetlen szavam. Egyáltalán nem szimpatikus mindazok alapján, amiket Hayley csepegtetett nekem róla.
- Dehogy bánom! Én speciel csak örülök, ha a csaposkodáson és szakdoga íráson kívül van más dolgom is. Különben is, már ezer éve nem nyúltam azokhoz az iratokhoz, jót is tesz nekik, ha leporoljuk őket. - Tényleg örülök, hogy segíthetek neki, viszont azt nem tudom eldönteni, miért ennyire sürgős neki. Örömmel találkozom vele, hiszen valóban úgy érzem, megtaláltuk a közös hangot, de lehetetlen eldöntenem, hogy az igazságot kutatja-e ennyire szorgosan, hogy mielőbb információhoz jusson, vagy egyszerűen csak minél kevesebb időt akar tölteni azzal az alakkal. Nem lepődnék meg, ha mindkét indok közrejátszana.
- Persze, tökéletes lesz. Ha időben jössz, még annak is a tanúja lehetsz, ahogy az utolsó földön fetrengő, horkoló részeget kiebrudalok innen. - Széles mosoly terül el a gondolattól az arcomon. Mivel ez szinte napi szinten előfordul, általában ezt tartom a napom fénypontjának. Ebből is látszik, milyen szánalmas mostanában az életem. Tényleg másból sem áll, mint piatöltögetésből és a gyilkos tekintetek kereszttüzében való létezésből, amit Sean tettei váltanak ki az emberekből. Úgy sejtem, a Hayley-vel való találkozásom most lendíthet kicsit a dolgokon. Legalább a monotonitás talajáról elrugaszkodhatok valamennyire.
- Én is nagyon örülök, és semmit sem kell megköszönnöd. Szép napot, este várlak! - Intek oda neki még utoljára, mielőtt kilép az ajtón. Mély levegőt veszek, ahogy végigtekintek a társaságon. Már csak öt óra hossza, csak kibírom valahogy. Legalább a holnapi napom szabad, este pedig nekiláthatok a kutatásnak Hayley-vel.


Köszönöm a játékot, még összefutunk! Bárpult - Page 2 3575419701

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




love will make you strong


Camille O'Connell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ who knows?
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptySzomb. Júl. 08, 2017 8:38 pm



Camille & Hayley
Kellemetlen emlékek peregnek le a szemem előtt, ahogy Cami makacsul kijelenti, túl jók vagyunk hozzájuk. A nyakláncommal babrálva, helyeslő mosollyal hallgatom, de közben képtelen vagyok szabadulni az emlékektől, amelyek egyre csak megcáfolják a kijelentését. Ha tudnád, hogy egy szörnyeteg ül előtted... Nem mintha Klausékhoz kéne mérnem a múltbéli tetteim súlyát, de az is igaz, hogy nem voltam szent. Az átkot valahogy aktiválnom kellett, még ha baleset is volt... Farkas alakban pedig számtalan olyan dolgot műveltem, amire utólag egyáltalán nem vagyok büszke. Cami szemével nézve a dolgot én sem igazán érdemelnék jobbat, hiszen éppen annyira más vagyok, mint akiket kritizálok.
Látom, hogy sikerült elásnom Klaust előtte, és némi bűntudatom támad a férfi iránt. Lehet, hogy egy hétköznapi ember számára sokkal szörnyűbben hangzik a története és a viselkedése, mint amennyire valójában kiborító. Hiszen, bármennyire pszichopata is, megvan a jó oldala, máskülönben nem feküdtem volna le vele, és máskülönben nem drukkolnék ennyire Elijahnak és Rebekahnak a családegyesítős törekvéseikhez. Mégsem kezdek el visszakozni, hiszen ha szerencsém van, sosem derül ki, hogy kiről is beszéltem. Remélem, Cami nem keveredik bele a dolgokba ennél jobban.
- Nem ismertem a szüleimet, csecsemőként lemondtak rólam. De úgy hallottam, ebben a városban éltek, ezért azt reméltem, talán többet megtudhatok róluk - vázolom röviden a féligazságot, hiszen ez csak az egyik oldala a történetnek. Lecsupaszított, vérszegény verziója annak a mészárlásnak, amiről reményeim szerint titkos feljegyzéseket őrizhetnek valahol. - Ugyan, semmi gond! Tényleg. Minden oké.
Széles mosolyt villantok rá a szabadkozása hallatán. Sosem zavart a kotnyeleskedés, mivel mindig is képes voltam jól kezelni, és meghúzni a határt aközött, amit el akartam mondani, meg aközött, amit már nem. Ez így van Cami esetében is. Mindegy, mennyire kíváncsi, észnél vagyok annyira, hogy ne áruljak el túl sok információt - remélhetőleg. Hiszen a porszem és a gépezet harca sem most kezdődött.
Érdeklődve várom a találkánkra vonatkozó válaszát. Tudom, talán kissé túl erőszakosan nyomulok, de már így is rengeteg időt elpazaroltam Sophie és a többi boszorkány miatt. Ideje belehúznom, ha azt szeretném, hogy a lányom biztonságos, farkaslakta zónába szülessen. Épp ezért villanyoz fel annyira Cami válasza.
- Az szuper lenne! Tényleg nem bánod? - kérdezek vissza még egyszer utoljára, habár már elkönyveltem a segítségét. A karórámra pillantva felkelek a székről, hiszen az az öt óra nem olyan sok, és nekem még el kell intéznem néhány dolgot addig. Már így is a fél napot ellógtam. - Úgy jó, ha a műszakod végére visszajövök? Megcsörgetlek, ha közbe jönne valami.
Remélhetőleg nem fog. Elszántam magam, hogy megtalálom végre a szükséges információkat, ráadásul ezen a szent napon. Senki és semmi nem tántoríthat el ettől az elhatározásomtól. A pult felett a kezem nyújtom Caminek, hogy elköszönhessek tőle.
- Örülök, hogy megismertelek! El sem hiszed, mekkora áldás vagy már most. Azt sem tudom, hogyan köszönjem meg a segítséged! Akkor este találkozunk, rendben? - hálálkodva szorongatom a kezét, ha hagyja, a csípőmmel a helyére tolva a bárszéket magam után. A táskámba gyűröm a telefonomat és minden holmimat, amit a pultra kipakoltam, majd mosolyogva odaintek neki még egyszer. - Kitartást a műszak végéig!
Úgy érzem, szüksége lesz rá. Az ittas társaságot elnézve hosszú délután elé néz még szegény nő.

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 22, 2017 10:00 pm




Hayley & Cami





Igaza van Hayley-nek. Van jó oldala is annak, ha az embert lebecsülik. Ez most határozottan a jó oldala a dolognak. Mostanáig nem nagyon láttam szükségét annak, hogy önvédelmi leckéket vegyek, de mióta visszatértem, és érzem...nos, New Orleans furcsa légkörét, már másképp látom az egészet. Viszont akaratlanul is eszembe jut a negatív kimenetele is az alábecsülésnek. Rögtön ott van Sean. Talán ha jobban odafigyelünk rá, nem kattan be. Tessék...eddig meg voltam győződve róla, hogy a testvérem épelméjű volt, most pedig kvázi saját magamban ültetem el a kétség magvait. Nem! Nekem akkor is hinnem kell abban, hogy Sean nem volt őrült. A velem szemben ücsörgő lány hamar képes lelket önteni az emberbe. Ez is szimpatikus tulajdonság. Bár teljesen igaza van Marcellel kapcsolatban, hiszen eleve nem sokra tartom azokat a férfiakat, akik nem képesek szemtől szemben ejteni valakit...de azért el kell ismernem, nem is esik valami jól. Tényleg úgy éreztem, kialakulhat valami. De már túl vagyok rajta. Világéletemben hamar túllendültem a kapcsolati mélypontokon. Ezt pedig még igazán kapcsolatnak sem lehet titulálni, szóval nincs is nehéz dolgom.
- Igen, igazad van. Nem kellünk nekik? Ám legyen. Az ő veszteségük. Tudod mit? Szerintem mi túl jók vagyunk hozzájuk. - Vetem oda neki könnyedén ezerrel vigyorogva, aztán végignézek az itt ülő félrészeg társaságon, és önkéntelenül is hangosan felnevetek. Annyira szánalmas látványt nyújtanak, hogy mondhatni kellékként mindannyian beillettek az iménti rövid monológomba. Hamar az arcomra fagy a mosoly, ahogy Hayley elkezdi taglalni a gyermeke apjának gyerekkorát. Majdnem kicsúszott a számon, hogy részvétem. Nem tudom, hogy szívesen összefutnék-e a fickóval valahol az utcán...de még fényes nappal sem veszem biztosra, hogy örülnék neki, hát még éjszaka, teszem azt, egy sötét sikátorban. Még a hideg is kiráz. Nem szoktam hallomás alapján ítélkezni, de Hayley nem olyasvalakinek tűnik, aki csak úgy beszél a levegőbe. A pasasnak komolyan durva élete lehetett, és egyre kevésbé tudom elképzelni, hogy rendbe tudja hozni és másképp cselekedni, mint a pszichopata szülei. Persze történhetnek csodák, és már csak Hayley miatt is reménykedem abban, hogy ez egy olyan pillanat. Jobbnak látom nem faggatni a fickóról és a családjáról. Különben sem vagyok az a kotnyeles típus. Viszont a következő gondolatmenetére azért felkapom a fejem.
- Szóval a felmenőid után kutatsz? Akkor te...egyáltalán nem tudod, hogy honnan... - A kérdés így is összerakható, már édes mindegy, hogy próbálom menteni a helyzetet azzal, hogy kettéharapom a nyelvem. Azért röhejes, hogy épp az imént dicsértem meg magam, amiért nem ütöm bele az orrom mások dolgába. Mondjuk jobban belegondolva, az elmúlt pár percben több indiszkrét kérdést is nekiszegeztem Hayley-nek, szóval lassan egyszerűbb lenne csendben töltögetni az italokat és megállás nélkül mosolyogni.
- Ne haragudj, fogalmam sincs, mi ütött belém, próbálom visszafogni magam a kérdezősködés terén, de olykor csúnyán bebukom a dolgot. - Hátha ezután már nem tart egy tapintatlan, minden lében kanál csaposnak. Bár egész sokszor felhoztam neki a pszichológiaszakot, tehát akár még az is lehet, hogy emiatt elnézi nekem a viselkedésemet. A pulthoz botorkál egy detox-gyanús fazon, akinek már épp jelezném, hogy lassan a fülén folyik ki, amit eddig bevedelt, de még a levegővételig sem jutok, amikor az asztalra csap néhány újabb dollárt. Küldök felé némi célozgatós fejrázást, de úgy fest, épp azzal van elfoglalva, hogy a poharat, amiből tizenkettőt lát, sikerüljön megmarkolnia. Miután visszatrappol az asztalhoz - vagyis egy másikhoz, mert nem találja azt, amelyiknél eddig ült, ismét Hayley-re szegezem a tekintetem. Úgy tűnik, nem gázoltam bele teljesen a magánéletébe, hiszen még ő hozza fel, hogy akár ma is összefuthatunk.
- A műszakom öt óra múlva jár le...basszus, nem akar repülni az idő. Viszont, ha neked jó az, hogy 11 körül találkozunk, és nem lesz ebből gond, akkor természetesen a mai nap is tökéletes. - Örömmel segítek neki, ahogy látom, enyhén szólva sietős a dolog. Nem tudom, mire kíváncsi ennyire, hogy van-e köze a fickóhoz, akitől gyereket vár, de nem is az én feladatom kideríteni. Hayley dolga, mit szeretne, és mivel úgy fest a dolog, hogy ő az egyetlen szimpatikus ember a környezetemben, alapvetően hülye lennék nem segíteni neki.
- Bízom benne, hogy össze tudunk kaparni neked némi infót, ami segíthet a családod utáni felderítésben. - Küldök felé egy biztató mosolyt, hiszen túlzás nélkül mondhatom, valóban reménykedem. Látszik, milyen fontos ez Hayley-nek,
ha pedig csak egy kicsit is tudok segíteni neki, akkor már nem érzem magam annyira szerencsétlennek, mint mióta hazajöttem és állandóan eszembe jut a mészárlás, amit a testvérem okozott. Jó hasznosnak érezni magunkat.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




love will make you strong


Camille O'Connell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ who knows?
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptyVas. Jún. 04, 2017 1:31 pm



Camille & Hayley
- Pont ez az előnyöd. Senki sem nézné ki belőled, hogy meg tudod védeni magad, ezért meglepheted őket. Nem mindig rossz, ha az embert lebecsülik - magyaráztam túláradó lelkesedéssel. Emlékszem, hányszor történt meg az eddigi falkáimban, hogy néhány vérfarkas srácnak túl nagy volt a szája velem szemben, aztán persze mindig koppantak. Tény, hogy nem vagyok egy elpusztíthatatlan wonderwoman, a fizikai vagy létszámbeli erőfölénnyel sokszor én sem tudok mit kezdeni, de eddig teljesen egyedül éltem, és mégis remekül gondoskodtam magamról.
Mosolyom egyetlen pillanat töredékére az arcomra fagy, ujjaim megállnak a poháron Marcel nevének hallatán. Mintha mi sem történt volna, érdeklődő mosollyal hallgatom Cami meséjét, de közben egyre csak arra az újszerű képre tudok gondolni, ami kirajzolódott előttem az utolsó puzzle darab helyrekerülésével. Már tudom, ki ez a lány, és sikerült rendesen beletenyerelnem a darázsfészekbe - pontosabban Klaus darázsfészkébe, gyerekes politikai harcainak központi figurájába. Érdekes fordulat.
- Szörnyű, mennyire nem lehet megbízni bennük. Lefoglalja őket a bandázás, mi lányok pedig csak értetlenül pislogunk... Talán jobb is, hogy kámforrá vált, legalább idejében kiderült róla, hogy egy idióta - vállat vontam. Cami szimpatikusnak tűnt, és bár eszem ágában sem állt beleszólni Klaus cselszövéseibe, de nem akartam, hogy őt is belekeverjék. Láthatóan fogalma sem volt a város természetfeletti vonaláról, és jobb is, ha ez így marad. Nem sokat értek a vámpíros dolgokhoz, de nyilvánvalóan Cami valami aljas játék része. - A helyedben nem is töprengenék a dolgon. Ha valaki nem teper érted eléggé ahhoz, hogy felhívjon, akkor jobb, ha nem is próbálkozik többet.
Megvontam a vállam. Érdeklődve hallgattam, mi a pszichológiai szakvéleménye Klausról, és képtelen voltam elfojtani a mosolyomat. Egész jól körbeírta, ugyanakkor megerősítette bennem a kételyeimet is. Tényleg képes lenne valaki egyetlen gyermek miatt gyökeresen megváltozni? Amikor pont itt áll előttem egy újabb manipulációjának az eredménye?
- Nem, semmi baj, teljesen igazad van. Nehéz gyerekkora volt, a szülei igazi pszichopaták voltak... De ez még nem mentség arra, hogy valaki bekattanjon. A testvérei például egész normálisak - Elijah kifinomult stílusa, gyengédsége jutott egyből eszembe, amitől a tekintetem elrévedt a pohár felett, arcomon pedig ellágyult a mosoly. - Néha legszívesebben csak elhúznám innét a csíkot minél messzebbre. De hát akkor sosem jövök rá, milyen felmenőim éltek a városban, nem igaz?
"Ez van, ilyen az élet" grimasszal pillantok fel Camire. Eltöprengek a válaszát hallva, és a karórámra pillantva mérlegelem a lehetőségeket. Támadt egy jó ötletem, már csak az a kérdés, ő vevő-e rá.
- Van programod ma estére? - cinkos mosollyal oldalra billentem a fejem. Nem tudom, mikor végez a melóval, de igazából minél később, annál jobb. Éjszaka nagyobb eséllyel lépek le Klaus őrizete alól. Persze nem szerettem volna túlságosan rányomulni sem, ezért hagytam, hogy ő döntsön.

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptySzomb. Május 27, 2017 12:22 pm




Hayley & Cami





Egy röpke pillanatra ledöbbenek azon, amit mondott, de jobban belegondolva már első ránézésre látszik, hogy Hayley nem egy mimóza lélek, hanem ha kell, képes szétrúgni néhány hátsót. Legalábbis a viselkedésmintája ezt mutatja. Magabiztos és vagány, ráadásul van egy olyan sanda gyanúm, hogy a terhessége csak még erősebbé teszi, hiszen a kicsit is védenie kell, méghozzá foggal-körömmel. Lehet, jobb lett volna nyugisabb környezetben letelepedni, hiszen New Orleans nem arról híres, hogy meditációs közösség lennénk. Elég veszélyesnek titulálom a várost, ami azt illeti, de az egyszer biztos, hogy valami nagyon nem stimmel errefelé.
- Lehet, hogy még a szavadon foglak. Fenyegetésben jó vagyok, de kettőnk közt szólva...nem tudom, mennyire lennék jó a püfölésben. Van hova fejlődnöm, az biztos. - Lényegében egyszer vágtam csak valakit annyira durván orrba, hogy aztán a kórházban kötött ki, de csak véletlen baleset volt, és már ezer éve. Sőt lehet, fogalmazhatnék úgy is, hogy az illető szaladt bele az öklömbe. Na igen, durvák tudnak lenni a fősulis bulik. Amikor ismét megköszöni, mosolyogva bólintok. Örülök, hogy nem faggat. A legtöbben mindig kérdezősködnek, és igazi felüdülés most olyasvalakivel csevegni, aki tényleg semmit nem tud a múltamról. Hayley nagyon jófejnek tűnik, szerintem jól ki fogunk jönni, de azt hiszem, jobb elkerülni az idő előtti nosztalgiázást. Előbb-utóbb biztos elmesélném neki a Sean ügyet, főleg mivel nem hagy nyugodni, és nem igazán van körülöttem olyan személy, akinek meg tudnék nyílni ezzel kapcsolatban, de nem ez a megfelelő idő. Meg persze reménykedem abban, hogy nem tudja meg mástól a kifacsart verziót. Az éremnek mindig két oldala van, de a város lakói a jelek szerint nem képesek megfordítani, hogy ezt maguk is meglássák. Tudom, hogy valami történt aznap, mert Sean nem kattant volna be csak úgy, egyszerűen. Nem tudom megmagyarázni, még konkrét elméletem sincs, legalábbis olyan nincs, aminek lenne értelme...de rá fogok jönni. Nos, a jelek szerint mégsem olyan boldog Hayley kapcsolata az apával, mint elsőre gondoltam. Amikor leseggfejezi, akaratlanul is elmosolyodom.
- Lehet valaha hinni akár egy pasinak is? Mert erősen kétlem. Például itt vagyok én. Randevúzgattam ezzel a Marcellel, aztán puff...kámforrá vált. Nem hív, nem ír, pedig azt hittem, ő normális. Azért örülök, hogy nem feküdtem le vele. Így szerintem hamarabb kiheverem, hogy szó nélkül ejtettek. - Kivel mással beszélném ezt meg, mint egy szimpatikus csajszival, aki a szexuális kapcsolatok következményeinek legsúlyosabbikát tapasztalja jelenleg. Legtöbbször maximum összetört szívvel gubbaszt az ember a szobájában a tévé előtt egy nagy adag fagyival. Bár velem még sosem volt ilyen, de a statisztika szerint ez a leggyakoribb. Hayley viszont gyermeket vár. Durva. A jelek szerint nem volt betervezve, a fickó pedig jó nagy bunkónak tűnik már a két mondat alapján is, ami elhangzott róla. De legalább otthont ad nekik, és törődni akar a gyerekkel. Nos, ez a minimum.
- Remélem, valóban képes lesz szeretni a kisbabátokat. Ugyanis az alapján, amit elmondtál, nem tűnik tipikus apafigurának, és biztos nehezére esik kimutatni az érzéseit, ha ennyire be van gubózva, és csak a munka és hatalom érdekli. Valahogy sosem jöttem ki jól az ilyen egocentrikus férfiakkal. Bízom benne, hogy ha másért nem, a kicsiért megváltozik. Ne haragudj, már megint előbújt belőlem a pszichológiaszakos. - Fejcsóválva konstatálom magamban, hogy ideje lenne kicsit visszafogni magam. Folyton kicsúsznak a gondolatok a számon, anélkül, hogy kicsit megszűrném őket, mielőtt hangot adok a véleményemnek. Reménykedem abban, hogy nem sértettem vérig Hayley-t a kijelentésemmel. Mármint tekintve, hogy seggfejnek tartja a pasit, valószínűleg egyetért velem, de az teljesen más, ha egy vadidegen mondja ki a véleményét, mint az, hogy ő kedvére szidja a fickót, aki felcsinálta.
- Ne aggódj, tartom a számat. Viszont neki határozottan terápiát javasolnék. Rohadt stresszes lehet az élete. És azt hiszem, átérzem a helyzeted a bonyolult élet terén. Hasonló cipőben járunk. Majd szólj, mikor alkalmas, és nekiláthatunk a könyvek átnyálazásának. - Látom, hogy már nagyon mehetnékje van. Gondolom, attól tart, hogy a pasi már keresőcsapatokat küldött utána. Elképesztő, mennyire túlaggódik mindent a fickó ahhoz képest, hogy a jelek szerint nem nagyon törődik Hayley-vel. Mindegy, ha mennie kell, megértem. Telefonon úgyis egyeztetünk.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




love will make you strong


Camille O'Connell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ who knows?
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptySzomb. Május 20, 2017 3:22 pm



Camille & Hayley
Széles mosollyal könyvelem el, hogy Caminek nagyon is jó a humorérzéke. Szeretem az ilyen nőket, akik talpraesettek, leleményesek, és a rossz helyzetekből is képesek kivágni magukat humorral. Én biztosan beleőrülnék egy ilyen munkába, és előbb vagy utóbb a kedves vendégek fején törném szét a rendelt italt. Cami viszont képes megőrizni a mosolyát, még ha eközben legbelül a pokolba is kívánja az összes alkoholista barmot. Ez bejön, bizonyos értelemben Rebekahra emlékeztet, habár kettejük jellemét tekintve ki is merülnek ennyiben a hasonlóságok.
Együttérző pillantást küldök utána, és visszafordulok a kólához. Végre egy lépés előre! Még ha csak apró is, és tétova, legalább mozgásba lendültem, nem kell tovább toporognom egy helyben, azt várva, hogy valamelyik Mikaelson fivér végre méltóztasson megszánni kitüntetett figyelmével, és segítsen már a családom utáni kutatásban. Nem, végre a kezembe vettem a dolgokat, és lőn - siker!
- Ha valaha gondot okozna, csak szólj! Ismerek pár fájdalmas fogást - somolyogva pillantok fel rá. Cami olyan típusnak tűnik, aki tényleg meg tudja védeni magát, de biztos vagyok benne, hogy nem annyira harcias, mint mondjuk én. Hiszen csak egyszerű ember, akit keretek közé szorít saját sebezhetősége. Talán tudnék neki mutatni pár új fogást, ráadásul ez újabb alkalom lenne rá, hogy összeüljünk és segítsen a kutatásban. Csak azt sajnáltam, hogy nem kérdezhetek rá nyíltan: mondd csak, nem hallottál valamit a vérfarkasokról, akik annak idején a Francia negyedben éltek? Pedig mennyivel könnyebb lenne!
- Tényleg nagyon hálás vagyok, Cami - ismétlem meg széles, magabiztos mosollyal, kissé bűntudatosan. Úgy tűnik, neki sincs egyszerű élete, mégis teljes mellszélességgel támogat egy idegent némi önjelölt kutatómunkában... Egyre jobban kedveltem. Nem is sejti, mennyire fontos nekem ez az egész ügy.
Meglepetten borítom a pocakomra a kezem, ahogy témát vált. Ahhoz képest, hogy már látszódik rajtam a terhesség, nem szoktam hozzá, hogy erről kérdezgessenek - hiszen akikkel mostanában lógok, javarészt férfiak vagy őrült boszorkányok, akik mindenről tudnak, ami velem kapcsolatos. Milyen furcsa olyasvalakivel találkozni, aki még tényleg hisz a boldog párkapcsolatban és az átlagos babavárásban.
- Nos, ez egy kissé... bonyolult
Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem. Eláruljam-e neki, hogy a lányom csak egy futó kaland eredménye, egy csoda, akit egyáltalán nem terveztünk, és hogy az apjával való kapcsolatom kimerül annyiban, hogy fogva tart a saját rezidenciáján, ellenben a bátyja már sokkal kedvesebb hozzám, és igen, vele nagyon is várjuk a csöppség születését...
Végül inkább úgy döntök, beérem egy rövidebb verzióval.
- Az apja egy seggfej. Leköti a megrögzött munka- és hatalommániája. Ha valaha is azt ígéri neked egy pasi, hogy soha semmi esetre nem történhet baj, ne higgy neki. A védekezés tényleg fontos - szarkasztikus mosollyal meghúzom a kólámat, mielőtt folytatnám, némileg ellágyulva. - De igen, tényleg boldogok vagyunk. Eleinte ő egy kissé nehezen viselte a hírt, de mára már megbarátkozott a gondolattal, hogy apa lesz... Még ha nem is vagyunk együtt, egyfajta szövetségre léptünk: mindent megteszünk a gyermekünkért, hogy biztonságban és szeretetben nőhessen fel. Ez a szülők dolga.
Ezért kell megtalálnom a családomat. Nem hiszem, hogy Klaus mellett biztonságos élete lehetne a kicsinek, hisz még arról sem győzött meg teljesen, hogy szereti őt.  Elijah többet gondoskodik rólunk, mint ő maga.
- Az életem elég bonyolult - teszem hozzá sietve, hátha megleptem picit Camit. Sajnálom, hogy a részletekbe nem avathatom be, de nem hiszem, hogy örülne, ha ő is belekeveredne ezekbe az őrültségekbe.
Az órámra pillantva megállapítom, hogy lassan ideje lenne mennem. Az, hogy eddig még senki sem indult a keresésemre, még több okot ad a gyanakvásra, mintha már az ajtóban toporognának utánam. Érzem, hogy valami rossz van készülőben, úgyhogy jó lenne minél előbb elé menni.
- Nem bánnád, ha ez az egész dolog - bökök itt a pultra, a találkozásunkra és a telefonszámcserére is egyaránt értve - köztünk maradna? Elég paranoiás típus, nem szereti, ha kimozdulok otthonról. Nem szeretném, hogy feleslegesen főjön a feje...
Azt meg pláne nem, hogy megpróbálja keresztbe húzni a tervemet. Szükségem van Camire, és ha a nyomozásunk nem is halad semmit, legalább remek beszélgetőpartnerre leltem benne.

Vendég

avatar
Vendég

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 EmptyKedd Május 02, 2017 3:56 pm




Hayley & Cami





Szavain jót mosolygok. Látom, ő is olyan "emberbarát", mint én. Mármint én tényleg szociális személyiségnek tartom magam, de csak azokat kedvelem, akiknek van agysejt a fejükben. Itt nem sok ilyet találni. Szóval marad a gúnyolódás. Így nekem is könnyebb elviselnem, hogy órákon át figyelgetem az alkoholizmus posványában egyre mélyebbre süllyedő illetőket, miközben az üres poharukat nyomják elém, hogy töltsem újra. Mikor felém nyújtja a kezét és bemutatkozik, továbbra is mosolyogva fogok vele kezet, a szemem sarkából pedig konstatálom, hogy az egyik vendégnek kiürült a pohara, és nem képes befókuszálni a pultot, így heves gesztikulálások közepette próbálja a tudtomra adni, hogy szomjas.
- Nagyon örülök, Hayley. Ahogy annak is, hogy ennyire érdekel a város történelme. Egy fél pillanat, segítek az úrnak, hogy tovább zuhanhasson az IQ-szintje. - Szemforgatva indulok el az asztal felé egy kancsó sörrel, hogy teletöltsem kiürült poharát. Mikor visszaérek az imént megismert lányhoz, válaszolok az imént feltett kérdésére.
- Sajnálom, hogy ennyit kellett fáradnod. Látod, rögtön ide kellett volna betérned, és akkor nem kell olyan sokat sétálnod. És igen, ez remek ötlet. Telefonon legalább könnyebben egyeztetünk, és legfőképp nem ilyen környezetben. - Mutatok körbe a részeg-egyesületen, akik most látom csak, milyen tökéletes kört formálnak az ülésrendjüket figyelembe véve. Mégsem veszik észre egymást, csak merednek bele a nagyvilágba, miközben minden bizonnyal a sanyarúnak titulált életükkel vannak elfoglalva. Pedig lehet, jót tenne nekik is, ha kirángatnák magukat és egymást ebből az állapotból. Nagyszerű, megint előjött belőlem a pszichológus.
- Nos, igen...páran próbálkoznak, főleg, amikor már eljutnak abba az állapotba, hogy a saját nevüket sem tudják, de szerencsére profi vagyok lekoptatásban. - Vigyorgok rá, miközben legurítok egy pohár vizet. Sűrűn jutok el a kiszáradás közeli állapotba, mert elfelejtek a munka és az elmélkedés közben inni. De egy ideje már igyekszem jobban odafigyelni, mert még egyszer nem óhajtok itt, a bárban elájulni. Igen, megtörtént, de nem szívesen emlékszem rá vissza. Ahogy arra sem, hogy három gyilkos leheletű alak igyekezett keltegetni. Rémálom. Hayley kérdését hallva az arcomra fagy a mosoly egy pillanatra, de sikerül összeszednem magam, és reményeim szerint értelmesen válaszolnom.
- Hidd el, nagyon szívesen segítek. Nem sok embert ismerek a városban...vagyis ez így nem teljesen igaz. Itt nőttem fel, igen...csak pár éve elköltöztem, mert nem bírtam itt maradni, meg ugye ott volt a főiskola. Most viszont muszáj volt hazajönnöm. Az emberek...nos, nem különösebben kedvelnek egy ideje, és még enyhén fogalmaztam. Ma már nem én vagyok errefelé a legnépszerűbb. A meló pedig...mit is mondhatnék? Őszintén szólva elég pocsék, de szükségszerű, szóval nem panaszkodom. - Nem tudom, hogyan kéne szóba hoznom a bekattant öcsémet, aki kilenc emberrel végzett, mielőtt megölte volna saját magát is, és ezek után New Orleansban mindenki másképp kezdett nézni a családomra és rám. Örülök, hogy végre valaki normálisan képes szóba elegyedni velem, és nem lenne jó, ha most ezzel hirtelen fordulna a kocka. Inkább témát váltok. Öt perc ismeretség után valóban jobb, ha nem mászom bele a Sean témába.
- És te? Látom, hamarosan bővül a család. Hány hónapos terhes vagy? Biztos boldogok vagytok a pároddal. Ne haragudj, nem akarok tapintatlannak tűnni a kérdéseimmel, csak...imádom a kisbabákat. - Mintha olyan sokkal hozott volna már össze a Sors. Az viszont biztos, hogy nagyon édesek és ölelgetni valóak, és le merem fogadni, hogy Hayley-ék már nagyon várják az érkezését.



❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖




love will make you strong


Camille O'Connell
Vámpír
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Kapcsolatban :
✧ who knows?
Play by :
✧ leah pipes
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Bárpult - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Bárpult - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Rousseau's bár-
^
ˇ