Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mit hallottál?
suttogások a szélben
denver chronicles
Az Ötök testvérisége vezetőinek létszáma megfogyatkozott. Egy jól irányzott csapda, valamint egy démon, aki Zack Reednek fogadott hűséget, felbomlasztotta a tökéletes egységet. Hazel Rhian Wallace életét veszítette. A Testvériség síri csendbe borult. A veszteség felfoghatatlan. Azonban a természetfelettiek számára ez az idő a legalkalmasabb, hogy akkor és ott csapjanak le az áldozataikra, ahol csak akarnak. Hisz' kevesebb figyelem jut rájuk.
the mystic falls daily
A Mystic Falls-i életet ezúttal nem Katherine Pierce, hanem Elena Gilbert borítja fel. Bosszút esküdött az összes szerette ellen, s hogy miért? Azt egyelőre senki sem érti, avagy tudja.
Ezen felül baljós felhők gyülekeznek a Salvatore Boarding School fölött... valami készül.
stories of new orleans
New Orleans vérszívóira veszély leselkedik. Seraphim Scamander arra tette fel életét, hogy kiírta a Mikaelsonokat, avagy megölje az összes vámpírt a világon. A húga miatt. Nemes cél, s őrült kivitelezés. Vajon ki áll mellé? S sikerül-e vajon a terve?
The myths and the legends
Mi zajlik a pokolban? Katherine Pierce és Kai Parker belső kis viszálya, sőt, ki nem mondott háborúja a koronáért. "Oszd meg és uralkodj", vagy netán... "söpörj félre mindenkit az utadból"? Vajon melyik elv fog életbe lépni?
S miközben ők macska-egér játékot űznek, semmit sem sejtenek arról, hogy a háttérben néhány démon igazán leváltaná az újdonsült királynőt. Thersez pedig máris szövetségre készül lépni az Ötök megmaradt vezetőjével... Te kinek az oldalára állsz?
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Bonnie Bennett, Vilan Redfick


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Avatar- és névfoglaló

Biliárdasztal EmptyBonnie Bennett
Today at 12:24 am



Rangfoglaló

Biliárdasztal EmptyBonnie Bennett
Today at 12:19 am



Bonnie Bennett

Biliárdasztal EmptyElena Gilbert
Yesterday at 11:00 pm



Partnerkeresõ

Biliárdasztal EmptyVilan Redfick
Yesterday at 8:27 pm



Kastélykert

Biliárdasztal EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 1:46 am



safe and sound

Biliárdasztal EmptyAlexis Callaway
Csüt. Jan. 23, 2020 6:35 pm



Motel

Biliárdasztal EmptyAstrid Fray
Csüt. Jan. 23, 2020 5:21 pm



Larimer tér

Biliárdasztal EmptyAstrid Fray
Csüt. Jan. 23, 2020 4:52 pm



Let's go Party || Theodore & Domino

Biliárdasztal EmptyDominic Arback
Csüt. Jan. 23, 2020 3:17 pm



Pincék és cellák

Biliárdasztal EmptyLandon Kirby
Csüt. Jan. 23, 2020 12:10 pm

Share
 

 Biliárdasztal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyCsüt. Jan. 23, 2020 11:27 am

To: Lys
Happy birthday?

Figyelmesen hallgattam Lys mondandóját, és talán azt hitte, hogy nem fogom elhinni mindazt, amit mondott, de bennem egy másodpercre sem támadt fel a kétség szikrája. Az elmondása alapján tényleg elég álomszerű volt a helyzet, így nem is csoda, ha ő is annak hitte – vagy éppen a bátyja akarta elhitetni ezt vele, hogy ne emlékezzen arra, találkoztak. Viszont ez azt jelentette, hogy William is valamilyen módon meghosszabbította az életét, hiszen puszta halandók nem tudnak ezer éven át életben maradni, ő pedig úgy beszélt, mintha már régóta azon mesterkedett volna, hogy azt a bizonyos tervét véghez vigye. Nem mondom, hogy nem kezdtem el aggódni a szándékai felől. Elhittem, hogy a húgával együtt akart lenni, de vajon milyen áron? A hideg borsódzott a hátamon, ha erre gondoltam.
Bíztatóan megszorítottam a lány kezét, hogy lássa, nem tartom őrültségnek.
- Hiszek neked – bólintottam egy aprót, mélyen a szemeibe nézve. – Pláne azok után, ami az én nővéremről, illetve nem nővéremről derült ki, nem tartom olyan elképzelhetetlennek, hogy a bátyád is megtalálta a módját annak, hogy életben maradjon – magyaráztam Lysnek, utalva itt arra, amikor azt hittem, megöltem a saját nővéremet, később azonban kiderült, hogy a valódi nővérem addigra már rég halott volt. Egy Lys-hez hasonló boszorkány elfoglalta a testét, és én habár ezt megöltem, ő képes volt az utolsó pillanatban egy másikba ugrani. – Viszont ez akkor azt jelenti, hogy ő is testről testre ugrál? Vagy valami más módot talált? – kérdeztem tőle összevont szemöldökkel, azon agyalva, mégis mi történhetett valójában vele. – Mindenesetre, szerintem jobb lenne utána járni annak, hogy mit tervez. Nem kételkedem abban, hogy szeretne veled lenni, de valamiért nagyon rossz érzésem támadt. Nem vagyok benne biztos, hogy jó dolgokat forgat a fejében – pillantottam aggódva a mellettem álló lányra. Nem tudom, ő hogy volt vele, de a farkas ösztöneim veszélyre fenyegettek. Még egyszer megszorítottam Lys kezét, majd ismét megindultam előre, amikor tudatosult bennem, hogy a hidegben ácsorogtunk.
- És… mi lesz a Klaus dologgal? Az ősi boszorkányok gondolom nem fognak békén hagyni addig, amíg Klaus halott nem lesz. Van valami terved e kapcsán? Vagy hogy hogyan lehetne megszabadulni ettől az alkutól, amit kötöttél? – érdeklődtem enyhe aggodalommal a hangomban, hiszen nem egyszer láttam, hogy mekkora fájdalmat okoztak neki újra és újra, csak hogy emlékeztessék őt arra, mi a feladata. A kudarcunk után azonban valahogy már nem tűnt olyan jó ötletnek az, hogy megint Klaus életére törjünk. Ötletem se volt, hogy mégis mit tehettünk volna.  

391 words ❖ soha nem változol Biliárdasztal 2908646552

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Hibrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
27
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyKedd Jan. 21, 2020 4:30 pm




To: Christian E. Gray


Happy birthday to me

Elgondolkodtattak a szavai. Otthon… ahol a szeretteink vannak. Nekem ez egykor az a hely volt, ahol a bátyámmal és a szüleimmel éltünk. Aztán felégett az egész ház. S vele együtt minden, amim valaha volt. De aztán… most, ezer év elteltével úgy tűnt, a bátyám is visszatért. S ma arra is rájöttem, hogy Chris és Chelsea… ők mindketten… a számukra én… tényleg fontos vagyok. Szükségem volt rájuk, nem akartam távol lenni tőlük, de tényleg az tűnt helyesnek. Most viszont felrúgtam a saját szabályaimat. Pont amiatt, mert szükségem volt rájuk. Kiváltképp Christianra. Az egész lényem akarta őt.
- Igen, az igaz – Csillogó szemekkel fürkésztem, miközben az ujjainkat összefűztem. Éreztetni akartam, hogy most… tényleg itt vagyok és ő is, és nem szándékozok eltűnni sem. Többé már nem.
Elindultunk a hotel felé, de közben nem bírtam megállni, hogy ne kavarjam fel újra az épp lecsendesedett állóvizet… úgy éreztem, hogy muszáj tudnia, mi történt.
- Még én sem nagyon tudom… vagyis nem vagyok benne biztos. Zavaros volt az egész – Nagyot nyeltem, majd rápillantottam a szemem sarkából. Láttam, hogy aggódik, de nem volt rá szükség. Minden rendben volt. Megszorítottam kicsit a kezét. – Először azt hittem, csak álmodok. A temetőben voltam… gondolkodnom kellett és pont a bátyám járt a fejemben. Aztán felbukkant egy srác. Azt mondta, hogy a sír, ahová letelepedtem, pont az egyik rokonáé. Elég kínos volt, mindenesetre… aztán ahogy beszélgettünk… végül nem bírta tovább, elmondta, hogy ő William. Elmondta, hogy el kellett velünk hitetnie a halálát… mert csak így tudhatott minket biztonságban. Azt hittem, ez az egész álom, mert… miután beszéltünk… nos… felébredtem. Ugyanott, annál a sírnál a temetőben. – Magam elé néztem. – Szóval azt hittem, hogy ez az egész… nem valós. Azt mondta, hogy még időre van szüksége valamihez… hogy… mindent előkészítsen. S utána majd együtt lehetünk újra. Ő meg Én – Azóta nem is gondolkodtam ezen. A szavain. Pedig valami mögöttes tartalma volt, amire egyelőre nem jöttem rá, de valamiért aggasztó volt. – Azt hiszem, mindvégig álomnak hittem volna, ha… a halálom pillanatában nem látom őt újra. Tudom, őrültségnek hangzik, de… de így volt. – Elhallgattam végül. Fel kellett dolgoznia, ahogyan nekem is.

346 words ℘ lépj, mert más út nincs ℘ note: huh...  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Lysandra Lockhart
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
• • • maybe next year
but probably not
• • •
Play by :
• • • katherine mcnamara or with magic: zoey deutch • • •
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyVas. Jan. 19, 2020 9:08 pm

To: Lys
Happy birthday?

Valamilyen szinten megértettem, hogy Lys miért hitte egy pillanatra úgy, hogy pusztán egy illúzió voltam. Ahogy a karjaimban tartottam őt, nekem is egy fél gondolat elejéig megfordult ez a fejemben. Olyan hihetetlen volt, hogy a kapcsolatunk eljutott erre a szintre, bár ami még ennél is hihetetlenebb volt, az az, hogy Lys viszonozta az érzéseimet. Soha nem hittem volna, hogy ő is ugyanúgy érez irántam, mint én ő iránta, ám valahogy mégis olyan természetes volt, ahogy most voltunk. Tudom, hogy nyálasan hangzik, de olyan volt, mintha minket egymásnak teremtettek volna. És nem érdekelt egy percig sem, hogy Lys mennyire töröttnek tartotta magát, nekem pont rá volt szükségem. Ő volt az, aki segített nekem megtalálni önmagamat, miután a saját családomtól elmenekültem, s azok üldöztetni kezdtek. Ugyanígy szerettem volna segíteni neki, mert belé láttam. Ismertem őt, tudtam, hogy a sok megpróbáltatás és fájdalom, amit el kellett viselnie, elkezdte megtörni lelkét, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy az én szememben még mindig hevesen lángolt lénye legmélye. Nem veszett el teljesen az, amiről ő azt hitte, még mindig ott volt benne, éppen csak meg kellett volna látnia.
Megjegyzésére csak felvontam a szemöldököm, majd végül mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Nem, valóban nem az. De ahogy mondani szokták, az otthon ott van, ahol a szeretteid. És, a hotelszoba még mindig jobb, mintha hajléktalanok lennénk – rántottam egy aprót a vállamon. A következő pillanatban éreztem, hogy Lys ujjait az enyéimekbe fűzi. Enyhe meglepettséggel tekintettem ujjainkra, de eszem ágában sem volt visszautasítani közeledtét. Gyengéd mosolyt küldtem felé, miközben megfogtam a kezét, és megindultam előre. Hűvös volt az éj, és tényleg nem szerettem volna, ha megfázott volna. Én részben vámpír voltam, így rám ez nem volt hatással, ő azonban továbbra is emberi testben volt. Pár lépésnél többet azonban nem tettünk meg, mert a következő kijelentésére automatikusan megtorpantam, és döbbentettem pillantottam rá. Még a szám is kicsit nyitva maradt, ahogy meg akartam szólalni, azonban hirtelen nem jöttek a szavak a számra.
- Ez hogyan lehetséges? – tettem fel végül az első kérdést, ami az eszembe jutott. Persze, nem arról volt szó, hogy ne hittem volna el neki, hogy a bátyja életben van – amióta belekeveredtem a természetfeletti világba, azóta már semmin sem lepődtem meg. Még azon sem, hogy a halottnak hitt személyek visszatérnek az életbe. – De ami ennél is fontosabb, hogyan és mikor találkoztál vele? – kérdeztem tőle aggódva fürkészve az arcát, hiszen ez a tény sok mindent megváltoztatott. Arról nem is szólva, hogy ki tudja, a bátyja ugyanaz a személy volt-e még, mint akinek ismerte annak idején.

416 words ❖ soha nem változol Biliárdasztal 2908646552

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Hibrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
27
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyCsüt. Jan. 16, 2020 1:25 pm




To: Christian E. Gray


Happy birthday to me

Nem akartam visszaemlékezni ennél is jobban arra a napra. Hiba volt magammal vinnem őt és ezen semmi sem változtathatott. Semmilyen tény, sőt, varázslat sem. Hacsak nem találja fel valaki az időgépet, bár a mai világban talán az sem lenne meglepő. Csak a kérdésre néztem fel rá. Annyira hihetetlen volt mindezeket az ő szájából hallani… az, hogy valakinek ennyire fontos lehetek. Valahogy túl álomszerű volt azok után, amik történtek, vagy amiket tettem.
- Ne butáskodj már, ez… - Nem tudtam semmiféle ellenérvet. Nekem is büntetés volt, hogy távol voltam tőle, nagyon is. Az a magány, amit éreztem az utóbbi hetekben, szinte megőrjített. Vagyis… nem csak szinte. De ez nem pusztán Chris hiánya miatt volt, hanem a lényem miatt. Valahogy az ezer év alatt megtörtem, nem az voltam, aki egykor. Pedig hiányzott az a kislány, akinek születtem… de mikor a bátyját elragadta mellőle a halála, a sorsa megpecsételődött. Bár azóta kiderült, hogy Will életben van, ez már nem változtat azon, hogy mivé vált az a kislány. Mivé lettem.
Szinte ittam a további szavait és értetlenül fürkésztem őt, azon agyalva, hogy tényleg, mégis hogyan és miért… Úgy éreztem, nem érdemlem meg a szeretetét, azt, hogy engem akarjon. De már nem akartam ellökni magamtól. Nem, mert…
És ekkor kezdtem azt gondolni, hogy mindez csak a képzeletem műve. Csupán néhány perc volt, míg ebbe ringattam magamat, mert Chris rádöbbentett, hogy ennél valóságosabb nem is lehetne. A karjaiba menekültem és bújtam hozzá, amennyire csak lehetett. Sosem voltam talán még ennyire közel hozzá. Nem éreztem ennyire intenzíven az illatát… jó volt. Nagyon is tetszett. Aztán komolyabb hangnemet ütöttem meg, sőt, érezhető volt, hogy bánom, ami történt. Nem haragudott rám. Visszabújtam hozzá és próbáltam teljesen megnyugodni, habár roppant nehéz volt. Talán nem is nyugodtam meg egészen, csak látszólagosan. Elhúzódtam végül tőle, megtörölve a szemeimet. Látszott, hogy sírtam és valószínűleg szánalmasnak tűnhettem. Így néztem fel Chrisre és elfogadtam a felém nyújtott kezet és felálltam a segítségével.
- Haza…? Egy szállodai hotel nem pont egy otthon – Nagyot nyeltem, ahogy a kezünkre pillantottam. Lassan összefűztem az ujjainkat és merengve néztem tovább. – Van valami, amit még el kell mondanom… - Végül ránéztem. – Lehet, hogy nem fogsz nekem hinni, de… de a bátyám életben van. Az, akiről azt hittem, gyerekkoromban láttam meghalni… valójában él – A szemeit fürkésztem, a reakciói után kutatva.

378 words ℘ lépj, mert más út nincs ℘ note: huh...  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Lysandra Lockhart
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
• • • maybe next year
but probably not
• • •
Play by :
• • • katherine mcnamara or with magic: zoey deutch • • •
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyCsüt. Jan. 16, 2020 12:16 am

To: Lys
Happy birthday?

- Lys, azon a napon mindketten úgy mentünk Mystic Fallsba, hogy meghalhatunk. Tisztában voltam a kockázatokkal, és igen, ha nem itattál volna meg Hope vérével, meghaltam volna. Ugyanakkor, ha Klaus nem dönt úgy, hogy jó leszek testőrnek, ugyanúgy megölhetett volna. De az élet pont ilyen. Soha nem lehet előre kiszámolni, hogy mi fog történni, hogyan fognak alakulni a dolgok. Szerinted pusztán ennek elég oknak kellene lennie, hogy távol maradjak tőled? – magyaráztam a lánynak teljesen komolyan, és nem azért, mert éppen rám jött a napi bölcsesség roham, hanem mert valóban így is gondoltam. – Számomra az lenne az igazi büntetés, és nem a halál – tettem még hozzá halkan, így nem voltam biztos abban, hogy Lys meghallotta-e vagy sem, de voltam elég közel hozzá, hogy hallhassa, még ha teljesen tisztán nem is vette ki. S tudjátok, az irónia ebben az egész helyzetben az volt, hogy míg Lys arról magyarázott, hogy én majdnem meghaltam végleg, ő valóban meghalt – pontosan ezzel a szándékkal hajtotta végre azt a cselekedetét a fürdőben. Ha elég mérges lettem volna, a fejéhez vágtam volna ezeket, de ezen érzelmek nélkül, még ha jogosak is lettek volna a szavaim, nem akartam még jobban bántani őt.
- Nem tudom, hogy mióta… Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nemcsak barátként tekintek rád. Hogy annál sokkal fontosabb vagy a számomra – pillantottam mélyen a lány szemeibe, mert azt szerettem volna, ha látja, minden szavamat őszintén mondom és komolyan is gondolom. Kétségeknek nem akartam helyet adni.
Ezt követően megpróbáltam kicsit felvidítani őt, ám lehet, pont az ellenkező hatást értem el, mert egyszer csak kijelentette, hogy illúzió vagyok, hogy valójában nem vagyok itt. Egyértelmű volt, hogy nem hagyhattam, hogy ezt higgye. Főleg nem most, amikor végre megvallottam az érzéseimet neki. Így hát megpróbáltam megnyugtatni őt, s valószínűleg ennek meg is lett a hatása. A padról lecsúszva letérdelt elém, és ugyanazzal a lendülettel a mellkasomhoz bújt, fejét a vállamba fúrva. Egy pillanatra meglepődtem, de szinte rögtön kapcsoltam, és védelmezően átöleltem őt, miközben a haját simogattam, megpróbálva megnyugtatni. Ahogy így itt volt a karjaimban, olyan érzés volt, mintha mindig is idetartozott volna. Soha nem láttam ennyire törékenynek, mint most.
- Értékelem a bocsánatkérésdet, Lys, de a múlt az már a múlté, nekem pedig csak az a fontos, hogy újra itt vagy mellettem, más nem érdekel – feleltem, majd egy apró csókot leheltem a feje tetejére. Nem tudom, hogy mennyi ideig voltunk ebben a pózban, de én addig simogattam őt így, amíg ő el nem húzódott, vagy amíg én úgy nem ítéltem, hogy kellőképpen megnyugodott. – Gyere, menjünk haza, mielőtt megfázol – ajánlottam neki, miközben felsegítettem a földről. Nem szerettem volna, ha megárt neki a kinti hideg levegő, a földön való térdepelésről nem is beszélve.

442 words ❖ soha nem változol Biliárdasztal 2908646552

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Hibrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
27
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptySzomb. Jan. 11, 2020 6:20 pm




To: Christian E. Gray


Happy birthday to me

- Legutóbb majdnem meghaltál, vagy talán elfelejtetted volna? Ha nem itatlak meg Hope vérével… már nem lennél itt! – Kissé talán hevesen vágtam hozzá a szavakat. Valahogy úgy éreztem, egyáltalán nem fogja fel, milyen érzés volt nekem ez az egész. Vagy egyáltalán belegondolni abba, hogy végérvényesen is meghalhat mellettem. – Nincs mindig kiskapu, Chris… most sikerült megmentenem téged, mert előre gondolkodtam, de legközelebb…?! Mit csinálok?! – Kétségbeesetten csengett a hangom. Féltem. Nagyon is.
A csókom viszont heves volt, talán túlságosan is, mégis kiélveztem minden egyes pillanatát. Éreztem a tarkómon a kezét, az érintését, ahogyan a derekamon is. Egyszerűen jó volt a karjai közt lenni, egyfajta biztonságérzetet nyújtott, holott neki kellett biztonság és védelem, nem nekem. Kicsit értetlenül néztem rá és hallgattam őt.
- Te… mégis mióta szeretsz? Vagy egyáltalán miért? – Hiszen semmi szerethető nem volt bennem. A továbbiakra nyeltem egy nagyobbat. Emlékezetessé? Ugyan… miért? Nem volt olyan nagy dolog a születésnapom… Ahogy felállt és meghajolt előttem, valahogy abban a pillanatban a gyerekkorom jutott eszembe és az a régi, letűnt kor. Ez a meghajlás, lovagiasság… Talán pont emiatt hittem azt, hogy képzelődöm és mindaz, amit látok, csupán álomkép. A szavak ösztönösen jöttek ki a számon és elhittem, amit mondtam. Chris illúzió és ez az egész… nem létező jelenség. Hiszen hogyan is szerethetne engem, nem igaz?
Mégis visszaguggolt elém ez az álomkép. A simítására megremegtem, majd lehajtottam a fejemet. Azonban a szavait hallva lassan fel is pillantottam rá, vörös tincseim alól. A vallomását hirtelen nem tudtam hová tenni, mármint az agyam nem tudta eldönteni, hogy ez tényleg illúzió-e, vagy talán valóság. Nagyot nyeltem, nem is reagáltam rá semmit. Talán emiatt folytatta a monológját. Kicsit belepirultam a szavaiba, majd felemeltem rendesen a fejemet.
- Tényleg itt vagy… - Suttogtam csillogó szemekkel, majd lecsúsztam a padról a földre, pontosan elé. Lendületből karoltam át a mellkasát és bújtam oda hozzá szorosan. – Chris, én… - A hangom megremegett és végül el is hallgattam. Magamba szívtam inkább a fiú illatát és még jobban odafúrtam a fejemet a nyakához. Szükségem volt rá, jobban, mint azt valaha is gondoltam volna. Vele… vele akartam lenni. Vissza akartam menni hozzájuk, még akkor is, ha tudtam, mekkora hibát követek el. – Sajnálom, amit tettem… teljesen kilátástalannak tűnt minden – Váltottam komolyabb hangnemre, ahogy elszakadtam tőle és felnéztem rá.

371 words ℘ lépj, mert más út nincs ℘ note: huh...  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Lysandra Lockhart
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
• • • maybe next year
but probably not
• • •
Play by :
• • • katherine mcnamara or with magic: zoey deutch • • •
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyVas. Jan. 05, 2020 10:01 pm

To: Lys
Happy birthday?

Az évek során sok mindent gondoltam a Lysandrával való kapcsolatunkról. Társak voltunk, azonban sok mindenhez nem volt hozzászólásom, s habár minden tőlem telhetőt megtettem, hogy segítsem a lányt, sokszor éreztem magam valójában pusztán útitársnak vagy egy szemlélőnek, aki végig ott volt vele, figyelte az eseményeket, de vajmi keveset tudtam tenni annak befolyásolása érdekében. Épp emiatt eldobhatónak gondoltam magamat. Mindig biztos voltam abban, hogy Lysnek nincsen igazán szüksége rám, s habár volt egy-két ezt megcáfoló jel is, végeredményben soha nem tartottam fontosnak azt, hogy velem mi lesz, amíg őt követtem. Mint ahogy azt sem, hogy a számára ez ennyire fontos lenne. A mostani vallomása épp ezért megdöbbentett, ugyanakkor nagyon jól is esett. Sok mindent meg is magyarázott a cselekedeteiben.
- Köszönöm, hogy aggódsz értem, Lys, de nem fog elragadni mellőled semmi, még a halál sem. Ezt ígérem – pillantottam rá gyengéd mosollyal, azonban olyan sziklaszilárdsággal jelentettem ezt ki, mint amit még nem sokszor. És tudtam, hogy ez nem hazugság volt. Bármit megtettem volna azért, hogy mellette lehessek.
Amikor visszacsókolt, s kezével belemarkolt a ruhámba, hogy elmélyítse azt, belemosolyogtam a csókba, ám rögtön viszonoztam is hevességét. Egyik kezemet a tarkójára simítottam, a másikat pedig a derekára, s így tartottam őt, minél közelebb magamhoz, miközben ajkaink táncukat járták. Elszakadni tőle olyan volt, mintha épp most váltam volna kábítószer függővé. Egyszerűen nem volt elég ez, többet akartam, azonban muszáj volt megálljt parancsolnom érzéseimnek. Nem akartam túl mohó lenni. És nem kellett sietnünk sehová, még sok időnk volt, amit egymás társaságában tölthettünk – legalábbis most így gondoltam.
- Szokás mondani, hogy a szerelem bolonddá teszi az embert, és én pontosan így érzem magam. De nem bánom. Ha rólad van szó, semmit sem bánok – válaszoltam gyengéden, a szemeibe nézve, miközben végigsimítottam az arcélén.
- Nos, ebben az esetben tenni kellene valamit, hogy emlékezetessé váljon, nem igaz? De nem olyan módon, mint az előbb tetted a bárban. Kérésed számomra parancs, hölgyem – feleltem, még fel is álltam, és mint egy lovag meghajoltam, hátha sikerül végre jobb kedvre derítenem. A következő szavai azonban teljesen ledöbbentettek. Ez meglátszott az arcomon is. Nemcsak az, hogy azt hitte, éppen ideképzel, hanem a vallomása is… Egyáltalán miért ne tudhatnék róla?
A kezdeti döbbent arckifejezést átvette az együttérzés, és ismét odaguggoltam elé, egyik kezemmel nyugtatóan simogatva a combját.
- Hé, figyelj rám, Lys. Én is szeretlek. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek így érezni valaki iránt, de te teljesen elvetted az eszemet. Nekem pedig nem kell más. Csak te. Úgy, ahogy vagy, teljes egészében – feleltem, reménykedve, hogy ezúttal sikerül meggyőznőm arról, hogy másképp vélekedjen magáról és arról, hogy mi lenne jó nekem. Nekünk. Nem mintha érdekelt volna ez. Csak ő kellett. Senki jobb, senki rosszabb, csak ő. – Ha pedig azt hiszed, hogy csak illúzió vagyok, reggel, amikor felébredsz mellettem az ágyban, már másképp fogsz vélekedni – kacsintottam rá játékosan, de persze nem volt semmi hátsószándékom.

471 words ❖ soha nem változol Biliárdasztal 2908646552

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Hibrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
27
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyPént. Jan. 03, 2020 4:05 am




To: Christian E. Gray


Happy birthday to me

Valahogy az ő szájából másként hatottak a szavai; őt nem láttam olyan gyilkosnak, olyan szörnyetegnek, mint magamat. Engem tényleg csak a halál vett körül, közben pedig igyekeztem megőrizni a józan eszemet, de azt hiszem, lehetetlen küldetés volt. A rengeteg testugrás, a megannyi emlék, most pedig az ősök kínzása… valójában már fogalmam sem volt arról, ki vagyok. Ahogy visszatekintettem a ma estémre, arra, mit műveltem abban a bárban és mennyire kifordultam önmagamból… tényleg nem értettem magamat. Talán csak egy valamiben voltam biztos és azok a Chris iránti érzéseim voltak.
- De nem akarom, hogy elragadjon miattam… és egyben mellőlem a halál… - Suttogtam. Abban sem voltam biztos, hogy meghallja, de nem is volt lényeges. Tovább hallgattam őt, majd halványan elmosolyodtam és talán fel is nevettem; már magam sem tudom, ez megtörtént-e. Talán csak a fejemben.
Egy valamit viszont biztos, hogy megtettem: megcsókoltam. Egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, még akkor sem, ha tényleg tudtam, mekkora őrültség. Ő sosem nézne rám úgy… csak egy társ, egy barát voltam a számára. Mégis meg akartam ízlelni az ajkait; aztán sietve elszakadtam tőle és szabadkozni kezdtem. Hülye voltam. Nagyon is. Még tovább szabadkoztam volna, ha nem éreztem volna meg a kezét a tarkómon és nem húz vissza magához. Másodpercek múltán újra érezni véltem az ajkait az enyémen. Ledöbbentett, hisz fogalmam sem volt, hogy miért teszi. A pillanat váltotta ki belőle, vagy talán… talán ő is…? Nem, ezt kizártnak tartottam. Hisz mit szeretne bennem úgy igazán? Nem szakadtam el tőle mégsem, sőt, a mellkasára simítottam, majd felmarkoltam rajta a ruhát, így mélyítettem el a csókot, táncra hívva az ajkait. Aztán elszakadt tőlem. Megszeppent kislányként néztem rá, kezem továbbra is a mellkasán pihent. A szemeit kezdtem figyelni, miközben az enyém csillogott még a könnyektől. Nagyot nyeltem.
- Miért… - Megköszörültem a torkomat. – Miért lennél bolond? – Kérdeztem halkan, rekedtes hangon. Aztán zavartan néztem félre. – Köszönöm… bár nem a legboldogabb. Vagyis… eddig nem volt az. Csupán illúzió volt eddig a pillanatig – Néztem rá újra, de még mindig össze voltam zavarodva. Talán ezt is csak képzelem? Hogy megcsókolt és ennyire mosolyog? Hogy itt van velem? Atyaég. Mi van, ha itt sincs? Ha csak a levegőhöz beszélek? Hiszen miért akarna velem lenni? Miért csókolt volna meg?
- Én… - A további szavai tompán jutottak el hozzám. Hirtelen visszahúztam a kezem tőle. - …te nem vagy itt. Tényleg kezdek bedilizni, hogy ideképzellek, Chris! A rejtett vágyaim már alakot öltenek. Pedig annyira régóta… én tényleg… régóta szeretlek. – Őt figyeltem, miközben az arcához értem és lassan végigsimítottam rajta. – De sosem szabad megtudnod. Hisz jobbat érdemelsz nálam… sokkal jobbat. Olyat, aki nem ennyire megtört, mint én – Magyaráztam, egyre elhalkuló hangon.

435 words ℘ lépj, mert más út nincs ℘ note: huh...  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Lysandra Lockhart
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
• • • maybe next year
but probably not
• • •
Play by :
• • • katherine mcnamara or with magic: zoey deutch • • •
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyPént. Dec. 27, 2019 6:05 pm

To: Lys
Happy birthday?

Ahogy kezét arcomra simította, szinte öntudatlanul simultam bele tenyerébe, egy pillanatra lehunyva szemeimet, s csak élvezve a közelségét és bőrének illatát. A következő szavai azonban teljesen megleptek. Íriszeimet egyből ráfüggesztettem, miközben szám sarkában egy halvány mosoly bujkált. Olyan butuska volt.
- Már elfejtetted, hogy én honnan jövök? Lys, megöltem azt a személyt, akit a nővéremnek hittem, a saját rokonaim üldöztettek utána oly sokáig, és soha nem rettentem vissza egy másodpercig sem attól, hogy megöljek bárkit, aki az utamba kerül. Nem te vagy az egyetlen, akinek oly sokáig a halál volt egyetlen útitársa. De nem sokkal jobb tudni, hogy immáron már ketten vagyunk, akik folyton keringőt járnak a kaszással? – kérdeztem tőle huncut mosollyal, reménykedve abban, hogy most már le- és megnyugodott valamelyest. – És egyébként is, soha nem olyan hercegnőnek ismertelek meg, akinek szüksége volna megmentésre. Meg amúgy sem hagytad soha, hogy megmentselek, mindent inkább magad intéztél – rántottam egy aprót a vállamon. Szerettem volna, ha tudja, hogy nincs veszve számára sem semmi. Amikor azonban ismét elkezdett sírdogálni, megijedtem, hogy valami rosszat mondtam. Nyeltem egy nagyot, rettegve attól, amit mondani fog. Azonban az arca egészen más sugallt. Volt egy sejtésem, de hagytam, hogy magától tegye meg ezeket a lépéseket, habár nem tudtam nem megbabonázva nézni arcát, az ajkait. S amikor apró csókot lehelt ajkaimra, nem akartam soha elengedni őt, csak a karjaimban akartam tudni őt, megóvva minden bajtól, habár tudtam, hogy ehhez az én erőm kevés volt még most is.
A csók nem tartott sokáig, valószínűleg Lys nem tudta, hogy milyen reakciót fog kapni tőle. Hiszen nem mutattam konkrét jelét érzelmeimnek, mert nem akartam, hogy ezek miatt eltaszítson magától. Most azonban nem érdekelt már ez. Félredobtam minden elővigyázatosságomat, s nem hagyva, hogy Lys elfordulhasson tőlem, megfogtam a tarkóját, és magamhoz húzva őt ezúttal én csókoltam meg őt. Nem gyengéden, mint ő, inkább forrón, de nem akartam mohónak tűnni vagy erőszakosnak, hogy eltaszítson magától. Bár ennek így is fennállt az esélye.
- Ha te hülye vagy, akkor én még bolondabb – feleltem, miután elhúzódtam tőle. A szemeim biztosan csillogtak, és nem tudtam elrejteni mosolyomat sem, de nem is akartam. Örültem, hogy vele lehettem, így vagy úgy, egyedül ez volt a fontos a számomra. – Egyébként, boldog szülinapot – tettem még hozzá, miközben végig biztatóan mosolyogtam rá. – Szeretnél elmenni valahova, vagy csinálni valamit? Vagy csak vigyelek be egy hotelbe, hogy ki tudd pihenni a részegséget? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.

391 words ❖ soha nem változol Biliárdasztal 2908646552

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Hibrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
27
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptyCsüt. Dec. 26, 2019 1:24 am




To: Christian E. Gray


Happy birthday to me

Talán most tűnhettem igazán szánalmasnak. Csak sírtam, mint egy kislány… mint… mint mikor kisgyermek voltam. Akkoriban a bátyám mindig megvigasztalt, felemelt a karjaiba, megölelgetett, vagy addig csikizett, míg nevetésbe nem fulladt a szomorúságom. De most úgy éreztem, ez nem segítene. Nem tudtam, egyáltalán mi segíthetne. Csak el akartam merülni abban a sötétségben és magányban, amiben benne voltam az utóbbi időben. Hiszen az járt nekem. Magamat büntettem, ahogyan az ősiek is állandóan. Bár egy ideje eltűntek. Vagy csak kizártam őket teljesen, nem törődve velük… magam sem tudom.
A könnyeim valahogy nem akartak elapadni, bár kezdtem egy picit megnyugodni. Ahogy a kabátját a vállamra terítette, nagyot nyeltem. Elsuttogtam egy „köszönöm”öt, de lehet, hogy nem is hallotta. Aztán emlékeztettem magamat arra, hogy már nem csak vérfarkas, hanem vámpír is… ami egyet jelentett azzal, hogy a hallása sokkalta jobb lett, mint volt.
Ahogy a padhoz vezetett és leültetett, egy kicsit sem tiltakoztam. Egy részem feladta, hogy ellenkezzek vele… vagy talán csak vártam a megfelelő alkalmat, mikor dobbantsak újra. Már magam sem tudtam volna megmondani, merre tovább. Távol tőle, vagy közel…
Figyeltem, hogyan guggol le elém és fogalmam sem volt róla, mit fog mondani. Ahogy elkezdte törölgetni az arcomról a könnyeimet, összepréseltem az ajkaimat. Túl kedves volt hozzám. Meg sem érdemeltem… Hagytam, hogy beszéljen, egyszer sem szakítottam félbe. Pedig megtehettem volna. Nem szabadott volna így gondolnia rám… hogy újra és újra vissza akar jönni értem, kirántani a sötétségből és a magányból… vagy hogy újra és újra meghalna értem… nem. Ezt nem akartam, nagyon nem. Ismét a sírás kerülgetett. Az érzések elhatalmasodtak rajtam és egyetlen egy szóval tudtam volna igazán kifejezni magam, de azt nem mondhattam ki.
Megráztam hát a fejemet, majd ahogy a homloka az enyémhez ért, lehunytam a szemeimet. Az illata egyből az orromba mászott. Túl jól ismertem már, de mégsem eléggé. Meg akartam ölelni, meg akartam… csókolni. Ahogy homlokon csókolt, rápillantottam, majd az arcára csúsztattam a kezeimet. Nem engedtem, hogy eltávolodjon tőlem.
- Christian… tudod te… te túl jó vagy hozzám. Nem kellene megmentened egy olyan hercegnőt állandóan, akit a baj állandóan üldöz. Aki körül a halál állandó és nem múlandó dolog… Nem kellene kötődnöd hozzám ennyire, mert így… képtelen vagyok távol maradni tőled – A könnyeim újból eleredtek, de néhány pillanat múltán és néhány mély levegővétel után próbáltam megnyugodni. – Sosem… volt bátorságom elmondani neked, de… én… - Hogyan mondhatnám el? Hogyan lehet szavakba önteni, amit az ember érez? Az arcát simítottam, miközben hol a szemeit, hol az ajkait figyeltem. A kettő között váltakozott a tekintetem, mire végül mozdultam és megtörtem azt az apró távolságot, ami közöttünk volt. Lágyan csókoltam meg, szinte csak egy puszit leheltem az ajkaira, hisz fogalmam sem volt, ő érez-e bármit is irántam. Persze, barátok voltunk, de… sosem láttam semmi jelét annak, hogy máshogy is kötődne hozzám. Vagy csak vak voltam. A rövid csók, avagy puszi után elszakadtam tőle és így néztem rá, szinte szégyellve magam.
- Sajnálom, én… tiszta hülye vagyok – Elhúztam tőle a kezeimet és félrenéztem, végül lehajtottam a fejemet is.

493 words ℘ lépj, mert más út nincs ℘ note: hopszi...  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Lysandra Lockhart
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
• • • maybe next year
but probably not
• • •
Play by :
• • • katherine mcnamara or with magic: zoey deutch • • •
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptySzer. Dec. 25, 2019 10:20 pm

To: Lys
Happy birthday?

Csak elengedtem a fülem mellett a következő szavait, mert tisztában voltam azzal, hogy nem gondolta őket komolyan, csupán engem akart megbántani, bár már nem csinálta valami jól. Nem tudott mivel visszavágni, mert tisztában volt azzal, hogy nekem van igazam. A könnyei azonban megleptek. Arcomon is jól tükröződött a hirtelen megszeppenés sírni látni őt, ám elfordítottam tekintetemet róla, és kivezettem őt a bárból. Az eddig dühöm könnyeit látva elpárolgott, s igazán eddig se voltam mérges. Csupán dühített a viselkedése. Az, hogy öngyilkos akart lenni. Az, hogy eldobott minket magától. Az, hogy habár értünk mindent megtett volna, képtelen volt elhinni vagy elfogadni azt, hogy mi is ugyanúgy bármit megtettünk volna érte.
Kiérve a hűvösbe egyből megcsapott a hideg levegő, s egy pillantást vetettem a hátam mögött bandukoló lány lenge öltözékére. Gondolkodás nélkül levettem a bőrkabátomat, és a válla köré terítettem azt. Csendben tettük meg a következő pár lépést, majd megfogta a kezemet, és így követett ezután. Az érintése hatására még jobban lenyugodtak idegszálaim, s arcom immáron teljesen kisimult. Pár háztömbnyire volt egy kisebb park, és egy ott lévő padot választottam ki. Óvatosan megfogtam Lys vállait, s leültettem őt magammal szemben a padra, én pedig leguggoltam elé. Őszintén szólva, nem tudtam, mit is kellene mondanom. Hiszen soha nem voltak barátaim igazán, ő volt az első, s épp ezért volt komikus, hogy én terveztem neki leckét adni arról, hogy mit is jelent ez a kötelék.
- Figyelj rám jól, Lysandra – ejtettem ki nevét gyengéden, miközben kezemmel én is elkezdtem letörölni a könnyeket arcáról. – Tudom, hogy miért tetted azt, amit. Hogy miért próbálsz meg újra és újra ellökni magadtól, azonban én újra és újra vissza fogok jönni érted, kirántva a sötétből, a magányból. Nem kell egyedül cipelned a terheidet, mert mint ahogy te is megtennél értem bármit, úgy én is ugyanezt tenném érted. Nem félek életemet egy percig sem kockáztatni, ha rólad van szó. Ezért kérlek, hagyj fel ezzel a butasággal, és fogadd el végre a segítségünket. Fogadj el minket. Nem kell egyedül végigmenned ezen az úton – tettem még hozzá lehunyt szemekkel, miközben homlokomat az övének döntöttem. Mélyen beszívtam hajának az illatát, mert tudtam, nem sokszor lesz alkalmam ilyen közül kerülni hozzá. Pár másodperc után végül elemeltem a fejemet, és egy apró csókot leheltem homlokára. Reméltem, hogy ezúttal megérti, s végre befejezi a makacskodást.

379 words ❖ soha nem változol Biliárdasztal 2908646552

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I've always thought power is enough…

until I’ve found you


Christian E. Gray
Hibrid
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
A sötétséggel
Play by :
Will Tudor
Léptek száma :
27
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal EmptySzer. Dec. 25, 2019 9:05 pm




To: Christian E. Gray


Happy birthday to me

Nem akartam tudni a választ. Vagyis pontosan tudtam, ezért sem kérdeztem vissza. Az öngyilkosságommal hátrahagytam őket… és azok a levelek… visszagondolva elég… nem is tudom. Szánalmas voltam, mikor azt megírtam. De azt hittem, tényleg az utolsó sorok lesznek, amiket hozzájuk intézek. Le akartam volna zárni mindent. Aztán a dolgok mégsem úgy alakultak, ahogyan kellett volna.
- Titeket magam mögött hagytalak, ha elfelejtetted volna és nem véletlenül – Vágtam oda neki, de nem tudtam ennél jobban érvelni. Az agyam már túlságosan tompa volt az alkohol miatt. Nagyot nyeltem, majd még hozzávágtam néhány szót, de a válasz reakció sokkolt. A pofon. Nem is a pofon fájt, hanem, hogy megtette. A szavai pedig… ledermedve figyeltem őt, miközben lassan elkezdtek folyni a könnyeim. Sírtam. Képtelen voltam visszafogni magam többé. Sosem akartam őt… őket bántani. De megsérültek és… és ezzel nehéz volt együtt élnem. Nem akartam, hogy miattam újra bajba kerüljenek. Rettegtem attól, hogy meghalhatnak. Mégis… az visszhangzott a fejemben, hogy újra és újra meghalna értem. Miért ennyire hülye? Miért érdekli, mi van velem? Miért nem hagy csak úgy maga mögött?
Már nem ellenkeztem, csak kisétáltam utána az ajtón. Megfogtam a kezét is, majd megszorítottam, miközben másik kezemmel a könnyeimet kezdtem törölgetni az arcomról. Mikor becsukódott utánunk az ajtó, a bentiek ismét önmaguk lehettek, a befolyásom nélkül. Szótlanul, sírva mentem arra, amerre Chris vezetett. Nem tudtam, hová akar vinni, vagy mit fog tenni… mit akar mondani. A sírás viszont jólesett. Régóta nem sírtam, úgy igazán.
Hosszú percek telhettek el, mire végre meg tudtam kissé nyugodni. A szemem sarkából néztem el a fiú felé, majd le a kezünkre. Azóta sem mondtam el neki, hogy fontosabb lett nekem, mintsem akartam… nem tudhatta, hogy szeretem őt, jobban, mint bárkit. Ezek után pedig csak még szánalmasabbnak tűnhettem volna, ha bevallom neki. Félrenéztem, majd magam elé.

295 words ℘ lépj, mert más út nincs ℘ note: hopszi...  ℘  kredit

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖



I can promise you one thing for sure

I will never ever betray you


Lysandra Lockhart
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Kapcsolatban :
• • • maybe next year
but probably not
• • •
Play by :
• • • katherine mcnamara or with magic: zoey deutch • • •
Léptek száma :
50
Népszerûség :
0

Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Biliárdasztal   Biliárdasztal Empty

Ajánlott tartalom


Biliárdasztal Empty
Vissza az elejére Go down
 

Biliárdasztal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: Rousseau's bár-
^
ˇ