Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan

Egy álomban élünk
Silhouette Frpg
Elgondolkoztál azon valaha, hogy sok legendában miért pont az este az az időszak, amikor a legtöbb szörnyűség történik? Vagy azon, hogy az emberek miért félnek ösztönösen a sötéttől, az éjtől? Mintha valami gonosz lapulna benne, valami, amit senki sem ismer, senki sem lát, de retteg tőle, mert érzi a belőle áradó gonoszságot... Te is tudni akarod ezekre a kérdésekre a választ, nem igaz? De hinnél-e nekem, ha azt mondanám, minden mese a vámpírokról, vérfarkasokról és boszorkányokról igaz? A nem értő, tudatlan szemek elől elrejtve, de a felszín alatt ott van a világ az igazi valójában, s minden szegletét mágia itatja át. S pontosan ennek következtében jöttek létre a természet anomáliájaként a vámpírok, vérfarkasok, hibridek, eretnekek, s ki tudja, milyen torz lényeket rejt még az éjszaka… Készen állsz, hogy felfedezd ezt a világot, mely nemcsak izgalmakat, hanem megannyi veszélyt is tartogat a számodra?
Szembeszállhatsz a sötétséggel, megpróbálva eltörölni a föld színéről az emberek számára veszélyes teremtményeket, de ugyanígy melléjük is állhatsz, s élvezheted a hatalmat, a felsőbbrendűséget, azt, hogy mindenki felett állsz… A választás a te kezedben van, ám jól vigyázz, hogyan döntesz, mert annak súlyos következményei lehetnek, s ha egyszer belevágsz ebbe a kalandba, akkor többé nem visszakozhatsz…
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
SFamily

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
Avatar- és névfoglaló

Today at 1:46 am

Rule Silver

Today at 1:43 am

Nappali

Today at 1:08 am

Stefan && Elena || Come home

Today at 12:56 am

Dr. Maron irodája

írta: Asher Maron
Today at 12:30 am

Royal pub

Today at 12:19 am

Sétány

írta: Meghan Wyatt
Today at 12:12 am

Sétálóutca

Yesterday at 3:46 pm

Utcák

írta: Evelyn Cox
Yesterday at 3:33 pm

Régi Lockwood birtok

Yesterday at 1:29 am

Ennyien vagyunk
Fajok Lányaink ♀ Fiaink ♂
Vámpírok 6 10
Boszorkányok 12 5
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 2 4
Eredetiek 1 3
Eretnekek 3 1
Vadászok 3 0
Emberek 11 5
Összesen 41 33
Mi is itt vagyunk
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Jude A. Ravenwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Jude A. Ravenwood   Hétf. Ápr. 17, 2017 4:12 pm


Elfogadva

az ötök egyike, Jude

Amióta felütötte a fejét az, hogy az Ötök testvérisége tovább működjön a világunkban, azon töröm a fejem, hová vezessen az új tetoválás. Egyelőre ez még várat magára, viszont ami az ET-t illeti... a fogalmazásod mindig is imádtam. Az pedig, hogy egy vámpír, az ellenség picit elcsavarta a fejed - izgalmas. Bizonyára roppant nehéz lehet minden egyes újabb találkozó, hisz minél több vámpír halála szárad a lelkeden, te annál inkább vágysz arra, hogy még többet legyilkolj. Érdeklődve várom hát, hogy mi lesz a történetetek vége: happy end vagy valami tragikus, halálba fulladt vég.
Én drukkolok, hogy túléld és egy kicsit azt is remélem, a vámpírod is - bár az, amit a húgotokkal tett, szörnyű. Nehéz azonban ítélkezni, főleg nekem, aki Damonnak már annyi halált elnézett... Very Happy

Jó játékot, és ne felejts el foglalózni!





There was this moment. This one moment, where everyone
else fell away, and it was just the two of us

avatar
Vámpír vagyok
Play by :
.•° nikolina konstantinova dobreva
Léptek száma :
62

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Jude A. Ravenwood   Hétf. Ápr. 17, 2017 11:30 am


Jude Alexander Ravenwood

Skinned him alive, ripped him apart,
scattered him ashes, buried his heart


Becenév

Jude

Titulus

hunter of The Five

Születési hely, dátum

Massachusetts, 1994. április 7.

Faj

human

Család

Gideon és Elizabeth Ravenwood
Drága szüleim, akiknek köszönhetem, hogy élek. Ők tanítottak meg mindenre, ami a vadászathoz szükséges; ők csepegtették belém a gyűlöletet a vámpírok és minden más elfajzott szörnyszülött iránt. Ők mutatták meg, milyen fontos a család, az összetartás, a hűség és a szeretet, és hogy ezt csak úgy lehet elérni, ha minden ártó, gonosz dolgot kiirtunk magunk körül. Nem mondom, hogy a nevelési módszerüket iskolákban kéne tanítani, de még élek, nem igaz? És erősebb vagyok, mint valaha.

Cecily Ravenwood
Egyetlen, drága húgom, elnyomva a három testvéred árnyékában. Túl kevés időt kaptál tanulni, szeretni, gyűlölni, érezni - élni. Kilenc éve vadászok a vámpírra, aki átharapta a torkod, kinek ujjai közt szűnt meg a szíved dobogni. Békére leltél már, vagy a világok közt megragadva várod, hogy igazságot szolgáltassak? Tarts ki, kérlek! Közel a végítélet.

Teresa Ravenwood
Nem kéne olyan magasan hordanod az orrod, drága nővérem. Lehet, hogy idősebb vagy nálam, de én lettem az Ötök egyike, amit nem győzök elégszer az orrod alá dörgölni, s még ha gyűlölöd is a tudatot, hogy a taknyos kis öcséd lepipált, mélyen legbelül büszke vagy rám. Mindig is tiszteltem benned a kemény nőt, aki rendet tart a családjában - Cecy halála óta azonban nem szűnik a sebezhetőség a tekintetedből. Hogyan enyhíthetném? Bármit megteszek, csak fogd meg a kezem...

Ezra Ravenwood
Családunk legidősebb tagja vagy, mióta elvesztettük a szüleinket. Tiéd a felelősség a húgunk halála miatt, mégis azon vagy minden erőddel, hogy rám kend - hiszen, ha te lennél a kiválasztott, nem pedig én... Mikor mérgezte meg az egymás iránt érzett tiszteletet és szeretetet a családunk öröksége? Hiszen régen olyan közel voltunk...

Csak ti maradtatok már nekem. A világ végére is elmegyek, hogy elpusztítsam a szörnyet, aki elvette tőlünk a húgunkat - de lesz-e vajon még otthon, ahová hazatérhetek, ha győztem? Túl tudunk lépni a tragédián, ami darabokra robbantotta a családunkat, vagy ha végül utolér a sorsom, én is csak egy sírkőbe vésett névvé válok előttetek?

Play by

Lucky Blue Smith





Ez az én történetem...

Mint már biztosan észrevetted, nem vagyok az a kifejezetten harcos alkat. Törékenynek látszom, fiatalnak, naivnak - nem láttál még az éjszaka leple alatt osonni, macskás léptekkel szelni az utcákat, az űzött vad nyomát hajszolva, szerszámíjjal a kezemben. Nem láttad a hátamon kacskaringózó tetoválásokat, melyek újabb titkokat fednek fel előtted, valahányszor egy vámpír vére tapad a kezemhez. Nem láttad az őrült vibrálást a szememben, valahányszor az életükért könyörögtek hozzám, s én eltapostam őket. S persze nem láthattad azt sem, hogyan jön vissza belőlem az epe is a motelszobák füstös mosdóiban, hogyan vergődöm éjszakánként saját démonaimtól kísértve, hogyan gubbasztok a sarokban, hátam a falnak vetve, fejemet a térdeim közé szorítva. Te csak egy fiatal srácot látsz, pimasz félmosollyal, aki hetykén nyújtózkodik a sarkon - majd egy autó sziluettje elmossa előled az alakját, és ha szerencséd van, soha többé nem látod viszont.
Ha nincs, tálcán hozza eléd a végzeted.

Mélyen katolikus neveltetésű családom természetesen Júdás apostol után nevezett el, mert miért ne, Alexander pedig az Ötök vezetője volt egykoron, a második nevemet róla kaptam. Bár a családfánk szerint egyenes ági leszármazottja vagyok, én vagyok az első a vérvonalán, akin megjelent a jel. Már születésemtől fogva vadásznak neveltek, próbáltak felkészíteni rá, hogy előbb vagy utóbb vámpírokat kell majd ölnöm. Azt hittem, képtelen vagyok rá, pedig az ember bármire képes, ha a megfelelő emberek éveken át a megfelelő mérget csepegtetik belé...
Azt mondták, a küldetésemre egyedül kell rájönnöm. Meglett a gyógyír, Silas halálával pedig bezárult a körforgás - akkor mik ezek a különös jelek, melyek elborítják a testemet, amint végzek egy vámpírral? Az öregek szerint végezzem a dolgomat, öljek meg minél többet az éjszaka bestiái közül, és a bőrömön megjelenő tetoválások majd elvezetnek a sorsomhoz. Nem hiszem, hogy a legtöbb korombeli elhinné ezeket a gyermeteg meséket... De nem tehettem mást. Attól kezdve, hogy először döftem karót egy hús-vér testbe, származásom gyökeret vert a lelkembe, sötét virágot hozó magja szétáradt a testemben - képtelen voltam ellenállni az ősi ösztönnek, mely egyre csak azt táplálta belém: ölj, ölj, ölj! Hogy őszinte legyek, nem is nagyon dacoltam ellene.

Vámpírok - élősködők, sötét mágia szülöttjei, elkorcsosult lelkek, melyek kijátszották a halált. Nem nevezhetünk normálisnak valamit, mely mások véréből képes csak életben tartani magát - a szúnyogot, mely karunkra száll, habozás nélkül lecsapjuk. Miért tétovázunk hát az emberbőrbe bújt szörnyetegek láttán? Nem tudtam a választ, és éppen ezért nem is tétováztam - egészen addig a végzetes napig, amikor egy vámpír a szemem láttára végzett a húgommal. Sosem felejtem el a frissen átalakult bestia vértől mocskos mosolyát, a szemében játszó, mániákus fényeket, majd a felismerést, amikor rádöbbent, az éhségtől elvakultan mit tett. Nem kellett hozzá vadászösztön, hogy a halálát kívánjam. Ahhoz kellett, hogy elnyomjam az iránta táplált vonzalmat, mely újra és újra egymás karjába sodort minket.
Kilenc éve üldözöm - kilenc év hosszú idő egy embernek, szívdobbanás csupán egy örökéltűnek. A poklok poklát jártam meg, míg kihűlt nyomai után kutattam. Vérrel festettünk be magunk körül mindent, amikor szembenéztünk egymással a csatamezőn - gyönyörrel és kéjjel, amikor a takaró alatt egymásnak feszültünk, de végeznem vele sosem sikerült. Ösztöneimtől elvakultan üldöztem át a világon, és ahogy találkáink száma egyre nőtt, ahogy szép lassan az élete részévé váltam, pokollá téve és további menekülésre sarkallva, úgy vonzott minket egymáshoz közelebb valami ősi, valami eltéphetetlen, valami, ami sokkal mélyebb a ránk bocsátott igézetnél. Bármilyen ellenállhatatlan is legyen azonban a vágy, addig nem nyugszom, míg szíve a kezemben nem dobog, hogy aztán összezúzhassam, épp úgy, ahogyan ő tette a húgoméval.


Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
 

Jude A. Ravenwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Karakterlapok-
^
ˇ